Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
Vízparti reggel Virsli tánczenévd Sokan a csendet keresnék balatoni nyaralásuk, pihenésük közben. Korunk egyik veszélyes ártalma a zaj, s ez elől menekülnének csendes, meghitt helyekre, ahol zavartalanul beszélgethetnek, nézelődhetnek. Ám kevés sikerrel jár ez a törekvésük. A zaj — még a kedvelt táncmélódiák formájában is — elviselhetetlen, ha éppen nem akarják hallani, vagy olyan helyen »szolgáltatják«, ahol sokak szerint nincs rá szükség. Siófokon, a Matróz bisztrónál egy szál cigány igyekszik az érkező, induló hajók kürtjeleit túlharsogni. Meg kell adni, sikerrel. A ki tudja, hányadik korsó sör után olyan erővel húzza, hogy azt még a kikötő végén horgászok is »élvezhetik«. — Csendes lett a vén cigány — közli a sétálókkal félelmetes hangerővel, s aki szeretett volna itt egy pohár bort vagy sört inni, az is sietve menekül Meglepő: a bisztró személyzetéből senki nem szól rá, mintha ennek az egy szál muzsikusnak bérelt helye lenne itt! A vasúti sorompónál levő Sió bisztró viszont tánczenét sugároz a virsli mellé. Remélhetőleg nem számítanak zenés árat, mert a hangerő alapján ítélve ■ nemcsak a bisztró vendégeitől, hanem a szomszéd mozi közönségétől is joggal igényelhetnék' a vonatok robogását túlharsogó zenéjük után a hallgatási dijat. Egy vendég megjegyezte: inkább a hangszóróra kellene ráparancsolni ezt a hallgatást, mert ki látott olyat, hogy a virsli mellé tánczenét szolgáltassanak. De a balatonlellei Pipacs bisztróban sincs jó helye a zenegépnek. Már nyitás után beállít néhány tánczenét kedvelő fiatal leány és fiú, s kedvenc Figyelem, hajó indul ••• Jókedvű utasok, némelyikük csatos üveg borral a kezében igyekszik a badacsonyi hajóállomásra. Akad köztük, aki csak áll, s bár hallja mit mond a hangos beszélő, nem fogja fél annak értelmét. Ez nem annyira a melegtől, hanem inkább a pavilonoknál elfogyasztott bortól van. — Hová tetszik utazni? — ezzel a kérdéssel lép az egv ilyen utas jelölt mellé egy egyenruhás, fiatal nő. — Hát, hát, nem is tudom ... — Talán Fonyódra ? ... — Igen, hol találom a csónakot? Amikor megmutatják a »csónakot«, a hatalmas, négyszáz utas befogadására alkalmas hajót, a matrózoknak kell segíteniük, hogy a kissé meredek lépcsőn fölmehessen. — Figyelem, hajó indul az 1-es állásból Fonyódra! „ A bemondó ugyanaz a fiatal nő, aki az előbbi bizonytalan érdeklődött útbaigazította. Neve: Szöllösi Béláné, s ő a balatoni hajózásnál az egyetlen női forgalomirányító. — Nyolc évig pénztáros voltam, s most neveztek ki a fonyódi hajóállomás badacsonyi körzetébe forgalomirányítónak. — Mit kell tudnia egy forgalomirányítónak? — Nagyon sok mindent. Sok a retúr- utas, s bizony akad köztük, aki a borkóstolásból , visszatérve még azt is elfelejti, hová akar utazni. Tudni kell az érkező, induló' hajók pontos idejét, a más hajókra való átszállási lehetőségeket, helyet biztosítani a csoportoknak, de ismerni keH a vasúti és az autóbuszcsatlakozásokat is. Ha megkapjuk a nyári menetrendeket valósággal foszlánnyá olvassuk, hogy fejből ismerjük a szükséges adatokat — Szereti-e a sétahajózást, mikor van ideje fürdeni? — Nagyon szeretnék egy-egy hosszabb hajóúton gondtalanul részt venni, meg jó lenne a kellemes vizet is élvezni, ám a napi 12—14 órai munka mellett ritkán akad erre lehetőség. Állandó badacsonyi lakos vagyok, majd a télen pihenek, akkor is nagyon szép itt. Sz. L. Akik a Balatonból éhek Az idegenvezető 1971 augusztusától vezet Még nem töltötte be a huszadik évét, de már a sokszor csupa idősebb emberből álló csoport minden gondjával meg kell birkóznia. Oroszul és németül beszél, most akarja elsajátítani harmadik nyelvként az angolt. Az IBUSZ szerződéses idegenvezetője Nyilast najj az idegenvezetésnek? Én többet nevetek a kelleténél, édesanyámnak van jó humorérzéke, tőle örököltem a vidám természetet. Időnként nagy szükségem is van rá. Gondolja csak el: szakadó esőben bent rekedek negyven vendéggel egy buszban. Mindenki elaludna, ha valaki nem szórakoztatná őket — Milyen alapszabályai vanGyöngyL Egész nyáron a Balaton mellett fog dolgozni, nagyrészt NDK-beli csoportokkal. — Hogyan jutott eszébe idegöl vezetőnek menni? — Véletlen volt. Orosz tagozatos gimnáziumba jártam. Közben tíz szemeszteren keresztül a TIT-ben fölvettem a német nyelvet, gyorsított tanfolyamon. Aztán úgy mentéit) el az elméleti’ vizsgára, hogy a család nem is tudott róla. Majd leestem a székről, amikor felolvasták az eredményt: jeles. Akkor már mindenki biztatott, hogy a gyakorlati vizsgára is menjek el. — Ezek szerint az is sikerült ... — Igen, bár nem tudtam, hogy bizonyos borfajták milyen ételhez valók. Azt sem tudtam, hogy hányféle bor van. Ez persze nem jelenti azt, hogy azóta is a borokat kóstolgatom! Gyöngyi csinosan öltözködik. Szőke, állandóan vidám. — Ez szabály: állandóan jókedvűnek lenni? — Inkább úgy fogalmaznám, hogy minden pillanatban készen kell állnunk arra, hogy a hangulatot vidámmá tegyük. Lel lei „szabad strand* Sártengerben, szemétdombon Már a Masped-üdülő mel- építkezéshez szükséges kavi- mert fürdésre, napozásra a letti út is arra figyelmezteti csőt, homokot. strand jelenlegi állapotában a Balatonlelle alsón, a szabad strandon fürdeni, napozni szándékozókat, hogy jó lesz vigyázni. Az elején — néhány méterre egymástól — két betonaknát építettek, s csak az egyiket fedték be deszkadarabokkal, a másik nyitott szájjal tátong, veszélyeztetve az arra haladó gyermekek biztonságát. A kocsik által kivágott gödrökről ne is beszéljünk. Hasonló helyzetet találnak a fürdeni vágyók a parton is. Ez az egyetlen szabad strand errefelé, a többit a különböző üdülők elkerítették beutaltjaik számára. Építkeznek itt, ami jelzi: fenntartják ezt . a strandot, csak éppen a feltételekről nem gondoskodnak. Szeméthegyek, sártenger, víz, nád. Hulladék hever itt kocsiszámrá. A szomszéd üdülő is ezen a részen tárolja az Gyors intézkedést várunk, használhatatlan. — Erre egyáltalán nem könnyű válaszolni. Sok van, természetesen olyanok is, amelyeket minden körülmények között meg kell tartani. Ilyenek például, hogy egy csoporton belül nem lehet szimpátia alapján különbséget tenni egy-egy vendég között. Az idegenvezetőnek pontosnak kell lennie, mert a csoport róla vesz példát. Szabály az is, ha valahova kirándulni megyünk, alaposan kell ismerni a helyi""történelmet, a nevezetes eseményeket, épületeket. Aztán az előbb említett készség a jó hangulat megteremtésére: alapfeltétel. — Ha eljtrt Magyarország bármely vidékére, tudna róla beszélni? — Nagy vonalakban tisztában vagyok ezzel, de ha elkísérek például Sopronba egy csoportot, a helyi idegenvezető kalauzolja a városnéző körutat. Lehet, ha már nagyobb gyakorlatom lesz, nehezebben tudnak egy-egy kérdéssel zavarba hozni. Most még előfordul, de igyekszem magam kivágni. — Melyik a kedvenc tája Magyarországon ? — Budapest Akárhányszor kalauzolok, magam is mindig BARBÁROK! Nézzük a fonyódi kikötőben lévő nagyon szép bronzszobrot, és eltűnődhetünk az emberek lelkivilágán. Kik lehetnek azok, s mennyire tudnak gyönyörködni a szépben, ha képesek egy nagyszerű művészi alkotást elcsúfítani, összefirkálni. A két méternél is jóval magasabb férfi és női alakon tucatjával a ceruzával írt vagy bicskával belckarcolt »emlékirat«, név és különböző évszám. * S ha ismeretlenek is, a szépet kedvelő, abban gyönyörködni tudó emberek jól ismerik ezeket a szoborf irka lókat: barbárok, akik talán részegen, talán azért, hogy csak kárt okozzanak, képesek ilyen cselekményekre! Jó lenne a szobrot megtisztítani, hogy ne botránkoztassa meg a rengeteg ráfirkált zagy- vasác a benne gyönyörkődő- ket találok új csodálnivalót. Ezen túl a hegyeket szeretem, a Bükköt, a Mecseket és nagyon- nagyon szép a Börzsöny is. — Nehéz az emberekkel bánni? — Nem könnyű! Most már hagyján. Nemrég vágattam le a hajam, addig hosszú volt. Állandóan kislánynak néztek, győztem a tekirítélyt megszerezni. Ha ez nincs meg, szaladgálhatok utánuk mindenfelé. Egy idősebb német hölgy ■jön az asztalunkhoz. Elmeséli, hogy nagyszerűen érzi magát, milyen szép Magyarország, és az emberek kedvesek. A konyha, az egyszerűen utolérhetetlen! — Nahát — mondja Gyöngyi — látja, ez nagyon jólesett. Ilyenkor tudom, érdemes volt elmennem arra a bizonyos vizsgára. , M. A. számukat öt-hat alkalommal is lepergetik a zenegépen. A személyzet -arcán látom, nagyon unják ezt, hiszen a szűk, alacsony helyiségben igen erősen hallatszik a zene, s ezt hajnaltól zárásig nehéz elviselni Hasonló lehet a vendégek véleménye is — azoké, akik nem zenére, hanem valami harapnivalóra térnek be —, mert a legtöbben nagyon gyorsan elhagyják a helyiséget. Sz. L. A kis csónakos m Mit kiabál ? Az IBUSZ a nyári idényben szinte naponta ismertet meg külföldieket a puszta, a csárda vagy a népi lakodalmas romantikájával. Egy-egy kiránduláson aztán mindent meggást. És persze ott vannak «z asztalon a boroskancsók is. Az est fénypontja az, amikor a menyasszony és a vőlegény átvonul a nászházba. Bezárkóznak, és csak annyi időkap az ijedős francia asszony- re nyitják ki az ajtót, amed Ság vagy a magyar bort kedvelő olasz kereskedő. Attól nem kell félni, hogy a létszám nem telik ki. A nyugati vendégek valóban a »gulasch« és a »tshikos« szintjén tudnak hazánkról. Az IBUSZ messzemenően figyelembe vette ezt, ezért van oly nagy sikere ‘ a puszta- és a paprika-partyknak vagy a parasztlakodalomnak. Ez utóbbi tele van meglepetéssel, mindenekelőtt azzal, hogy a magyar bor sokkal erősebb, mint amihez a vendégek hozzászoktak. A program: busszal irány a szántódi Rév-csárda. Kovács Lajost, csoportunk sofőrjét dicséri, hogy a busz padlójáról enni lehetne. A csárdában kalocsai és sióagárdi népviseletbe öltözött lányok, legények fogadják az érkezőket, nagy kurjonga- tás közepette. A lényeg természetesen a lakodalmon van. Minden együtt található: a jó cigányzenekar, .a vőfély, a szendének nem nevezhető menyasszony, a koszorúslányok. Mire a vendégek asztalhoz ülnek, már túl is vannak az első pohár boron, ami csak Urra jó, hogy türelmetlenül várják a vacsorát. Nem adják ™ _- • j , r; , „vT™ nait honnan szerez k önnyen: minden fogas kozott népi rigmusokat kiabál egy szalagos-kalapos legény, nagyokat dobbantva a padlón vőfélybotjával. Ekkor még mindig nem lehet enni, mert tánc előzi meg a következő, a magyar konyhát dicsérő fődig kidobálják a ruhadarabokat. Gatyát és rokolyát, egyszóval mindent. Az intimebb ruhadaraboknak külön szerep is jut: ezeket bot végére tűzve kördehordozzák, talán ereklyeként, talán trófeakent. Ezek után végre meg lehet enni a rétest is, és lehet folytatni a borkóstolást. Mindenki oda ül, ahova akar, s táncolhat is, akit a magyar leányzók táncba visznek. Este tíz órakor aztán a »Trink trink...« kezdetű dallal lényegében be is fejeződik a magyaros est. A siker kirobbanó. Ezt a buszban lehetett lemérni. Senki nem volt hajlandó hazamenni. Erich Schulze ür szerint a feleségének »nem többé nyugodt perce«. Addig fogja üldözni vőfélybottal bonni családi házuk körül, ameddig nem tanul meg rétest sütni, és nem szerez be tizenhárom fodros szoknyákat, lehetőleg rövidet és pántlikával, ö majd addig felépíti a Révcsárdát. Szerette volna még megtanulni a rigmusokat is, de nem értett egy szót sem,. Meg is kérdezte: — Ez a legény Hre mérges? Csak azt nem tudom, Csoko- hozzá. A költő ugyanis itt írta a Tüm- nyi echóhoz című versét. M. A. Somogyi Néplap t
