Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

(Folytatás as 1. oldalrőt) Teteli, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság államközi kapcsolatai a nem­zetközi jog, a teljes egyenlő­ség alapján rendeződjenek. Szükséges, hogy a két német államot egyidejűleg fölvegyék az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság kapcsolatait külpoliti­kánk alapelveinek megfele­lően, hazánk nemzeti érdekeit szolgálva, szövetségeseinkkel összhangban, a békés egymás mellett élés politikája alapján kívánjuk rendezni és fejlesz­teni. Az európai enyhülés irány­zatának erősítéséért folytatott harcunkban figyelembe vesz- szük, hogy a béke ellenségei nem teszik le a fegyvert Szí­vósan akadályozni próbálják a megkötött egyezmények tartal­mának és szellemének megva­lósulását, a problémák megol­dását szorgalmazó tárgyalások politikai térnyerését. Ezt a ra­tifikálással szemben folytatott kampányuk legutóbb is meg­mutatta. A reakciós erőket se­gíti a Német Demokratikus Köztársaság felvételének meg­akadályozása a Nemzetközi Egészségügyi Szervezetbe és egyenjogú részvételének meg­hiúsítása a stockholmi nemzet­közi környezetvédelmi értekez­leten. A Központi Bizottság hatá­rozottan elítéli az enyhülés ellenzőinek tevékenységét. Re­ményét és meggyőződését fe­jezi ki, hogy kontinensünkön fokozatosan kiépül a bizton­ság és a széles körű együtt­működés rendszere. Ehhez már eddig is értékes hozzájárulást nyújtott az európai közvéle­mény és képviselőinek brüsz- szeli közgyűlése. Kívánatos, hogy Európa haladó társadal­mi erői a jövőben még hatá­rozottabban tevékenykedje­nek a földrész sorsának ala­kításában. 3. Délkelet-Ázsiában az Egyesült Államok, »vietnami- zálási« politikájának teljes bukásától való félelmében, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikötőinek elakná- sításával, városainak, falvai­nak, ipari és mezőgazdasági létesítményeinek rendszeres bombázásával az agresszió ki- terjesztéséhez folyamodott. Barbár eszközökkel, tömeges megtorlásokkal akarja térdre kényszeríteni a vietnami né­pet. E kísérletei azonban — ugyanúgy, mint az eddigiek — sorra megtörnek a hazafias erők határozott ellenállásán, sikeres akcióin. Ebben a helyzetben még inkább szükség van a szocia­lista országok fokozott mérté­kű és összehangolt erőfeszíté­seire. A hősiesen harcoló viet­nami nép, Indokína népei to­vábbra is támaszkodhatnak a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország politikai, anyagi és katonai segítségére. Vietnami testvéreink a jövőben is szá­míthatnak a Magyar Népköz- társaság támogatására. A Központi Bizottság ismé­telten hangsúlyozza: pártunk és népünk teljes mértékben egyetért a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány hét­pontos javaslatával és az 1972. február 2-i kiegészítő nyilatkozattal: az Egyesült Államoknak feltételek nélkül és azonnal be kell szüntetnie értelmetlen agressziós cselek­ményeit, meg kell határoznia saját hadserege és a csatlós alakulatok kivonásának pon­tos idejét, a térségben fel kell számolnia minden támaszpon­tot és meg kell szüntetnie a saigoni rezsim katonai támo­gatását. Követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul folytassa a pá­rizsi tárgyalásokat: tartsa tiszteletben a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján. 4. A Közel-Keleten a haladó rendszerű arab államok küz­denek az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa által is elismert igazsá­gos követeléseik teljesítéséért. Egyidejűleg erősítik gazdasá­gukat, védelmi képességüket, eredményesen munkálkodnak társadalmi fejlődésük idősze­rű feladatainak megoldásán. Fontos intézkedéseket tesz­nek országaik progresszív erőinek összefogására és moz­gósítására, a demokratikus jo­Közlemény az MSZMP KB üléséről gok és vívmányok bővítésére. Helyzetük megszilárdulása le­hetővé teszi, hogy felszámol­ják az imperialista hatalmak gazdasági befolyását és érvé­nyesítsék a természeti erőfor­rások, s bennük az olajkin­csek feletti teljes nemzeti szuverenitást. Ilyen irányban tett újabb lépéseik — közöt­tük a külföldi tőkeérdekeltsé­gek államosítása — jogosak és törvényesek; közvetve szol­gálják az egész arab nemzeti felszabadító mozgalom érdeke­it is. A haladó arab országok bel­ső társadalmi, nemzeti törek­véseik és külpolitikai céljaik valóra váltását egységük és összefogásuk erősítésével, az imperialista hatalmak beavat­kozásának elhárításával, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival megvaló­sított szoros baráti együttmű­ködéssel érhetik el. A Magyar Népköztársaság továbbra is következetesen tá­mogatja az arab népek harcát az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolásáért, a palesztínai nép törvényes jo­gainak érvényesítéséért, a kö­zel-keleti helyzet politikai rendezéséért. 5. A Központi Bizottság megállapítja: a nemzetközi po­litikai események egyre job­ban bizonyítják a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük hazánk — külpoliti­kai vonalvezetésének helyessé­gét A számunkra kedvező fo­lyamatok azonban nem éb­reszthetnek illúziókat ben­nünk, mert az enyhüléssel szembenálló erők még jelen­tősek. Az előttünk levő nagy nemzetközi feladatok megkö­vetelik, hogy még következe­tesebben oldjuk meg a szocia­lizmus építésének soron levő tennivalóit A Szovjetunióval, a testvéri szocialista országok­kal szoros szövetségben küz­dünk az agressziók felszámo­lásáért, a békés egymás mel­lett élésre, a nemzetközi biz­tonság erősítésére irányuló po­litikánk érvényesüléséért II. A Központi Bizottság a X. kongresszus határozatának megfelelően megtárgyalta az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szó­ló jelentést és megállapította: 1. Az állami oktatásban né­pünk a felszabadulás óta év­százados mulasztásokat pótoló, történelmi jelentőségű ered­ményeket ért el. A volt ural­kodó osztályok műveltségi mo­nopóliumának felszámolásával, az oktatásügy demokratizálá­sával, tartalmának szocialista szellemiségével minőségileg új iskolarendszert teremtettünk. Mindez hozzájárult szocialista hazánk, társadalmi-gazdasági életünk fejlődéséhez, népünk alkotó energiájának kibonta­koztatásához, társadalmunk tu­dati és kulturális fejlődéséhez. Az állami oktatás az elmúlt negyedszázadban hazánk fej­lődését 260 ezer felső fokon, 575 ezer középfokon végzett szakember, 754 ezer szakmun­kás képzésével segítette. Az esti és a levelező oktatás száz­ezrek számára nyitotta meg az utat a műveltség megszerzé­séhez munkájuk végzése mel­lett. Az állami oktatás eredmé­nyei nemzetközi összehasonlí­tásban is megállják helyűket. A fejlődés eredményeként ma már a megfelelő korosztály 60 százaiéira óvodás, 90 százaléka elvégzi az általános iskolát, 70 százaléka középfokú, 7 száza­léka felsőfokú tanulmányokat végez. A szocialista köznevelés fejlesztésében kiemelkedő a pedagógusok szerepe. Áldoza­tos munkával, eredményesen oktatják és nevelik a felnö­vekvő nemzedéket, tanították és tanítják a felnőtteket, s te­vékeny részesei a - közéletnek. Pártunk, társadalmunk biza­lommal van irántuk, és épít munkájukra a jövő nagy fel­adatainak megoldásában is. 2. A Központi Bizottság ér­tékelte az 1961. évi iskolare­form megvalósítását. Megálla­pította, hogy elsősorban az ok­tatómunkában értünk el lé­nyeges előrehaladást, növeke­dett az oktatás hatékonysága. A reform alapelvei — az ok­tatás korszerűsítése, a gyakor­lattal való kapcsolatának erő­sítése, a szocialista nevelő­munka javítása — helyesek és továbbra is érvényesek. A Központi Bizottság a je­lentős eredmények mellett azt is megállapította, hogy a he­lyesen megszabott feladatok egy részének megvalósítását személyi és tárgyi feltételek hiánya gátolta. A középfokú oktatás általánossá tételének gyors megvalósításával és a gimnáziumi politechnikai okta­tással kapcsolatos elképzelés nem volt reális. 3. Oktatásügyünk továbbfej­lesztését a szocializmus ma­gasabb szinten történő építése, a tudományos-technikai forra­dalom hazai kibontakoztatása sürgetően igényli. Állami oktatási rendszerünk kettős féladat előtt áll. A kö­zeljövőben a jelenlegi szerve­zeti kereteken belül kell fej­leszteni, korszerűsíteni az ok­tatást. Ugyanakkor a most meginduló korszerűsítéssel ösz- szekapcsolva haladéktalanul el kell kezdeni és néhány év alatt ki kell dolgozni az isko­larendszer távlati fejlesztésé­nek koncepcióját 4. Oktatási intézményeink­ben a túlméretezett tananyag nemcsak fölösleges megterhe­lést okoz a pedagógusoknak és a diákoknak, hanem gátolja a tanulók önálló gondolkodási készségének fejlődését, a ta­nult ismeretek aktív felhasz­nálását is. A tudományos- technikai fejlődés mai szakaszában isko­láink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelmé­nyeknek, ha az alapvető isme­retek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a to­vábbtanulás igényét és képes­sé teszik őket a folyamatos ön­művelődésre. A különböző iskolatípusok jelenlegi tananyagát csökken­teni és korszerűsíteni kell. A tartalmi korszerűsítés során nagyobb figyelmet kell fordí­tani a gazdasági, politikai is­meretek oktatására, az állam- polgári nevelésre. A tananya­got úgy kell megállapítani, hogy a tanulók kötelező isko­lai elfoglaltsága a jelenleginél kisebb legyen. A szakmai képzésben a hangsúlyt az elméleti alapok­ra, a munkafolyamatok egé­szének áttekintésére és olyan gyakorlati ismeretek tanítá­sára kell helyezni, amelyek le­hetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez va­ló gyors alkalmazkodást. 5. Iskoláink szocialista szel­lemben nevelik a fiatalokat. Tanulóifjúságunk iskolai munkája és munkaerkölcse ma általában kielégítő. Mind­amellett iskoláinkban válto­zatlanul a legfőbb feladat a nevelőmunka fejlesztése. Iskoláink alapozzák meg jobban a fiatalok világnézetét. A szocialista magatartás er­kölcsi elveinek megismerteté­sével, a közösségi élet fejlesz­tésével segítsék elő, hogy nö­vendékeik a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Az iskolai életben a kommunista ifjúsági szövetség szervezetei­re, az úttörőszervezetekrek, a diákönkormányzatra támasz­kodva — minden fokon és minden iskolatípusban — szélesíteni kell a tanulóifjú­ság jogait, növelve kötelesség­tudatát, felelősségérzetét és fegyelmét. Az iskola támogas­sa a tanulók önművelését és segítse a szabad idő kulturált felhasználását is. Az ifjúság nevelésében az is­kola mellett jelentős szerepük van az ifjúsági szervezetek­nek, az iskolán kívüli kultu­rális intézményeknek és a tö­megtájékoztatási eszközöknek. A köznevelés irányításáért fe­lelős szervek gondoskodjanak ezek nevelő munkájának jobb összehangolásáról. A fiatalok szocialista neve­lése érdekében erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom minden egyes tagja átérzi felelősségét a fel­növekvő nemzedék sorsáért Az iskolai, a társadalmi és a családi nevelés összhangja a fiatalok egészséges szellemi és jellembeli fejlődésének elen­gedhetetlen feltétele. 6. Népi államunk politikai feladata, hogy erőteljesen se­gítse a fizikai dolgozók gyer­mekeinek iskoláztatását. Je­lenleg a középiskolák első év­folyamain a tanulók 55 szá­zalékának, az egyetemeken, főiskolákon az első éves hall­gatók 40 százalékának szülei ma is fizikai dolgozók. A kol­légiumokban, a napközi ott­honokban, egésznapos iskolák­ban továbbra is elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeit kell elhelyezni. Emellett növelni kell a magasabb fokú tovább­tanulást elősegítő tanfolyamok számát is. 7. A Központi Bizottság ál­lást foglalt az óvodák, az egyes iskolatípusok fejleszté­si irányainak kérdésében: — Az óvodák hálózatát a következő ötéves tervek során jelentősen bővíteni kell, az óvodába nem járó gyerekek számára ískolaelőkészítő fog­lalkozásokat kell szervezni. — A következő években legfontosabb feladat az álta­lános iskolai oktatás fejlesz­tése. Az oktatás színvonalát — az egyes iskolák közötti kü­lönbségek csökkentésével, a roszabb körülmények között működők helyzetének javítá­sával, a tananyag korszerűsí­tésével — emelni kell. — A szakmunkásképzés tartalmi fejlesztése, személyi és tárgyi ellátottságának javí­tása oktatásügyünk másik fő feladata. A szakmunkáskép­zés korszerűsítésére megindult munkálatokat gyorsítani kell. — A szakközépiskolák a jö­vőben a szakmai irányuknak megfelelő felsőoktatási intéz­ményekben való továbbtanu­lásra készítsék fel tanulóikat. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban — min­denekelőtt az igényesebb el­méleti megalapozást kívánó szakmákban — a szükséges gyakorlati idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a végzett tanulók szakmunkás­bizonyítványt kapjanak. — A gimnáziumi oktatásban erősíteni keli az egyetemi, fő­iskolai tanulmányokra való felkészítést, azoknak a tanu­lóknak a számára pedig, akik az érettségi után munkába kí­vánnak állni, lehetőséget keli teremteni a gyakorlati ismere­tek megszerzésére. Mindkét cél érdekében szükséges a je­lenlegi kötelező tananyag csökkentése és a feltételek megteremtésével — a 2. osz­tálytói kezdődően — a fakul­tatív tárgyak rendszerének fo­kozatos bevezetése. — A felsőoktatásban tovább kell javítani a képzés minő­ségét Az egyetemeken, főisko­lákon széles alapismereteket kési adni, a specialisták kép­zése a továbbképzés feladata legyen. Az új képzési igények kielégítését a meglevő intéz­mények együttműködésével és nem új intézmények létreho­zásával kell biztosítani. Az egyetemi-főiskolai felvé­teli rendszert alapelveinek fenntartásával keli továbbfej­leszteni. — Az esti és a levelező kép­zési formák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be azzal, hogy lehetővé teszik a tanu­lást azok számára is, akik va­lamilyen ok miatt nem tudnak részt venni a nappali képzés­ben. Az esti és a levelező ok­tatásnak fontos szerepe van az egyre inkább általános szükségletté váló továbbkép­zésben is. Ezért megfelelő ösz­tönzéssel is támogatni kell a dolgozók munka melletti ta­nulását. Valamennyi társadal­mi szervezetnek, az üzemek, vállalatok, intézmények veze­tőinek elő kell segíteniük az esti és levelező képzés lehe­tőségének kihasználását és a munka melletti tanulás erköl­csi és anyagi megbecsülését. — A szakemberek tovább­képzéséért a munkahelyek ve­zetői a felelősek, a továbbkép­zés feltételeit az oktatási in­tézmények biztosítsák. 8. A középfokú és felsőok­tatási intézményekben tovább­tanulók létszámát a népgazda­ság szakemberszükségletével összhangban kell meghatároz­ni. Mivel 1977-ig az általános iskolát végző korosztály lét­száma csökken és a 80-as évek elejéig stagnál, fokozottan tö­rekedni kell arra, hogy a to­vábbtanulók aránya növe­kedjék. Ezen belül különös gondot kell fordítani arra. hogy az általános iskolát vég­zett lányok közül minél töb­ben tanuljanak tovább a kö­zépfokú oktatási intézmények­ben, a szakközéoiskolákban, a szakmunkásképző intézetek­ben. 9. Lényegesen javítani kell oktatási rendszerünk személyi és tárgyi feltételeit. — A köznevelés továbbfej­lesztése érdekében vonzóbbá kell tenni a pedagógushivatást és életpályát. Az élet- és mun­kakörülmények megfelelő színvonalával elő kell segíteni, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a nevelői hivatást. — Emelni kell a pedagógus- képzés színvonalát, ki kell dolgozni a továbbképzés új rendszerét, s a pedagógusokat érdekeltté kell tenni tovább­képzésükben. A továbbképzés bázisai a megfelelő felsőokta­tási intézmények legyenek. — Növelni kell a pedagógu­sok, a tantestületek önállósá­gát. Lehetővé kell tenni, hogy az előírt pedagógiai-tantervi célok és követelmények el­éréséhez legjobban megfelelő módszereket a pedagógusok maguk választhassák meg. — Az oktatásügy fejlesztése leieméit társadalmi feladat, amelyre a következő ötéves tervekben a nemzeti jövede­lemnek a jelenleginél nagyobb hányadát kell biztosítani. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket hatékonyabban használják fel. — A köznevelés irányítását valamennyi szinten meg kell javítani. A kormányszervek erősítsék mind az általános pedagógiai, mind a szakirá­nyítást. A középfokú szakok­tatási intézmények fenntartói fokozatosan a megyei tanácsok legyenek. Az iskolák belső életében növelni kell az igaz­gatók hatáskörét, a tantestü­letek szerepét. — A neveléstudományi ku­tatómunkát fejleszteni kell, hogy fokozottan segíthesse az iskolai oktató-nevelő tevé­kenységet és a távlati oktatás- politikai döntések megalapozá­sát. 10. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy vállaljanak kezdeménye­ző szerepet a Központi Bizott­ság határozatának végrehajtá­sában. Az oktatási intézmé­nyekben működő pártszerve­zetek fordítsanak különös gon­dot az oktató-nevelő munka eszmei, politikai színvonalá­nak emelésére, korszerűsítésé­re. Segítsék a szocialista pe­dagógiai elvek és módszerek terjedését, érvényesülését, fog­lalkozzanak a pedagógusok szakmai, elméleti felkészültsé­gének növelésével. 11. A Központi Bizottság javasolja, hogy a Miniszterta­nács tárgyalja meg az okta­tásügy fejlesztésének kérdéseit és határozza meg a szükséges állami intézkedéseket. 12. A Központi Bizottság »Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai« című dokumentumot nyilvánosságra hozza. Valamennyi hadszíntéren dúl a hare A B—52-es amerikai ne­hézbombázók csütörtökön megnyitották a VDK elleni stratégiai légitámadások má­sodik hetét. Az egyenként 30 tonnányi bombát szállító re­pülőgépek ismét Dong Hói térségében támadtak. Dél-Vietnamban — a saigo­ni parancsnokságok szóvivői­nek közlése szerint — csü­törtökön virradóra valameny- nyi hadszíntéren összecsapá- spk zajlottak le és a felsza­badító erők tüzérségi támadá­sokat indítottak a kormány­csapatok állásai ellen. PÁRIZS Visszatért a francia fővá­rosba a párizsi Vietnam-érte- kezleten részt vevő DIFK-kül- döttség vezetője, Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügy­minisztere. Binh asszony tíz­napos látogatást tett Mauritá­niában, s ennek során tájékoz­tatta Moktar Ould Daddah mauritániai elnököt az indo­kínai helyzetről. Nyolcvannál több az áldozatok száma Lezuhant egy japán DC—8-as A katasztrófát öten élték túl A Japán Air Lines légitár­saság Tokió és London kö­zött közlekedő DC—8 mintá­jú utasszállí­tó gépe Új- Delhi közelé­ben — körül­belül 30 kilo­méterre a ter­vezett leszál­lás színhelyé­től — 89 fővel a fedélzetén mindezideig ismeretlen okok miatt le­zuhant. A kataszt­rófát öten él­ték túl; 84-en életüket vesz­tették. A túl­élők között van egy kis­gyerek is. Az utasok között nyolc Egy kislány, aki túlélte. volt japán, a többi a legkülön­bözőbb országok útlevelét hordta magánál. (A szeren­csétlenségnek magyar áldoza­ta nincs.) A katasztrófa színhelyén élő indiai parasztok szerint rob­banást lehetett hallani, mi­előtt a DC—8-as egy kiszáradt folyómederbe zuhant volna. A JAL delhi irodájának képvise­lője szerint a pilóta körülbe­lül 2000 méter magasságból kért leszállási engedélyt, s tíz perccel a leszállás jelzett idő­pontja előtt megszakadt a rá­diókapcsolat a géppé'. Föltehető, — jelenti az UPI — hogy a szerencsétlenségnek még több áldozata is van, a környékbeli földművelők kö­zül, a lángba borult repülő­gép ugyanis sok parasztházat is felgyújtott. Akik a rendőr­séget és a tűzoltókat kihívták, * eleinte csak azt tapasztalták, hogy néhány ház kigyulladt, j a lángok eredetéről nem sej- j tettek semmit, egyszerűen fa- lutüzet gyanítottak, ami a nagy szárazságban gyakorta előfordul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom