Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

Somogyi sikjer Pozsonyban Nemzetközi szinten a korrózióvédelemről Tegnap ért véget Pozsony­ban a SURFACE 72 elnevezé­sű nemzetközi kiállítás és ta­nácskozás. Egy héten keresz­tül ezen a rendezvényen a korrózió elleni védekezés je­lentette a fő témát. A látogatók és a szakembe­rek figyelemre méltó, igen érdekes módszereket láthat­tak, tapasztalhattak ezen a nemzetközi bemutatón. Emlí­tésre méltó többek között a galván bevonatokkal, a festék bevonatokkal és a különböző műanyagok felhasználásával végrehajtott korrózióvédelmi eljárás. Hazánkat a kiállításon az OMFB—KÁB és a külkeres­kedelmi vállalatok képvisel­ték. Megyénkből hárman —• Pankász Ferenc, a Lábodi Ál­lami Gazdaság igazgatója, Pálffy Miklós, a gazdaság üzemmérnöke és dr. Fehér István, a Mezőgazdasági Fő­iskola műszaki tanszékvezető tanára — vettek részt a be­mutatón és a szimpóziumon. Ezen a tanácskozáson bemu­tatták azt a színes filmet, melyet a Lábodi Állami Gaz­daságban a múlt évben ké­szítettek korrózió elleni, itt kikísérletezett átmeneti vé­delemről. A jelenlevő szak-, emberek között igen nagy ér­deklődést keltett az ismer­tetett módszer, és többen ér­deklődnek a gazdaságban ki­dolgozott éljárás iránt. Igazolvány — hitelesítés nélkül Az igazolvány attól hiteles, hogy aláírja — tehát hitelesíti — az, aki erre illetékes. Iga­zolja, hogy a felsorolt adatok valódiak. Hitelesítés nélkül — aligha árulok el újat — nem igazol­vány az igazolvány. Egyszerű papír, minden gyakorlati ér­ték nélkül. Még arra sem hasz­nálható, hogy az ember esetle­ges feljegyzéseit rávezesse, mint egy egyszerű, sima papír­ra. S mégis láttam igazolványt hitelesítés nélkül. Ilyet kaptak a DÉDÁSZ kaposvári üzem- igazgatóságán a szocialista bri­gádok tagjai. A formás, borító­ján ízléses jelvénnyel díszített igazolvány mindent tartalmaz: a brigádtag nevét, foglalkozá­sát, az egyéni elismerések, ki­tüntetések rovatait az adomo- mányozás időpontjának meg­jelölésével, többek között Mindent tehát, ami tükör­képé a brigádtag munkájának. Az igazolvány mégsem ér egy fabatkát sem. Ugyanis el­felejtették aláírni, tehát hite­lesíteni. A személyi adatoknál rendben sorakozik a három kitöltésre váró rubrika: az igazgató, a szb-titkár és a KISZ-titkár nevére várva. Hiába! Minden adat megtalál­ható itt, pontosan, szépen, dé ... mit ér az i pont nélkül. Az igazolványok — mint az szb-titkár elmondta — április végén érkeztek meg a vállalat pécsi központjából. Május el­sején sebtében kiosztották az igazolványokat, mondván, majd az ünnepek utq.n hitele­sítik. Maholnap azonban júniust írunk. S nemcsak a brigádok tag­jai, hanem mi is úgy érezzük, hogy ez a jelentéktelennek tű­nő formalitás, vagy adminiszt­rációs hiba (mindegy minek nevezzük) jóval több egy bosszantó apróságnál. Cs. T. A századik születésnapon Gyűlik a széna, a siló Ladon és Patosfán is ■Némelyik gazdaságban hal­lani lehetett a panaszt az esős napok után: ázott a széna a réten, a lucematáblán, s ez bizony rontja az egyébként ér­tékes szálas és pillangós ta­karmány minőségét. Voltak azonban termelőszövetkeze­tek, ahol szerencsésen »meg­úszták« a szénabetakarítást. A patosfai—ladi Kossuth Tsz is ezek közé tartozik. A Kossuth Tsz-ben a hét kö­zepén már csaknem négyya- gonnyi kitűnő minőségű lu­cernaszéna állt kazalban. Ez a takarmány nem ázott még egy­szer sem. A gyengébb lucernát zölden takarítják be, silót ké­szítenek belőle, s ezzel is már meghaladták a kétszáz köb­métert A mintegy 200 hold pillangós terület szép hozamot ígér, már az első kaszálás 11 mázsás holdankénti szénater­méssel fizetett az egyik mint­egy 35 holdas táblán. Közben zöldtakarmányként is haszno­sítanak a megtermett eleség- ből: folyamatosan ellátták a szarvasmarha-állományt is, így aztán a 120 tehénből álló tehenészetben csaknem 50 szá­zalékkal nőtt a tejhozam. A pillangósok ' betakarításá­val egy időben folyik a rét­kaszálás is. Az erre alkalmas területen géppel, a dombokon és a mélyebb fekvésű réteken pedig kézzel vágják a füvet a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai Patosfán és Ladon is. Más öregasszonyra számítot­tam, Aki énekel, viccelődik és sokat nevet. A százévesekről olvasott riportok után ilyes­félére készültein: kedélyes be­szélgetésre az emlékekről. Ta­lán ez lett volna a természet- ellenes. A százéves öregasszonnyal nem tudtam szót váltani, egy év óta jóformán semmit sem hall. Hatvanöt éyes lánya azért megérteti magát vele. özv. Dóbék Pálné 1872. má­jus 25-én született, tizenkilenc éves korában ment először férjhez, s még mindig 1800-as éveket írtak, amikor egyedül maradt. A második férje gyé­kény esi volt, Bözsi néni itt él több mint hetven éve. S majd­nem ennyi ideje férj nélkül — pár év múlva a másodikat is elvesztette. Ügy éltek a lányával, aho­gyan majdnem mindenki a környéken; három holdon gazdálkodtak, kukoricát, krumplit termeltek. A lánya férjhez ment, de nem költözött el a gyékényesi házból, csak pár évvel ezelőtt — düledezett a vályogépület, veszélyes lett volna maradni. »Aki most rá­néz az édesanyámra, el sem hiszi, milyen dolgos asszony volt egész életében. Még pár évvel ezelőtt is elvégezte a há­zimunkát, mindig rá kellett szólni, nyugodjék már, édes­anyám. De amióta nem hall, azóta is megesett, hogy baltát szorongatott a kezében: fát akart vágni. Pedig hát min­den ereje elhagyta, naphosszat üldögél a ház fala mellett. El­elnyomja az álom, éjjel meg nem tud aludni. Én is korán kelő vagyok, mégis előfordul, hogy amikor felöltözöm, az édesanyám már ül az ágyban. Sokat kínlódik.« Bözsi néniék kilencen voltak testvérek, hat lány és három fiú. A fiúk — »a Gyula bá­tyám, a Ferkó bátyám meg a Jóska bátyám«, ahogy mesélni szokta — hamar meghaltak. Az egyik lánytestvére kilenc­venhat, a másik kilencven­nyolc éves korában halt meg. Bözsi néni karnyújtásnyira ül a széken, ezernyi kérdés kí­vánkozna ki az emberből. De látszik, észre sem veszi a kiil- világot, összekulcsolt kézzel néz maga elé. Végtelenül el­Szarvesmarha-tenyésztési epiiieteket mutattak öe Kutason A szarvasmarha-tenyészté­süket fejleszteni kívánó közös gazdaságok elnökei és főállat­tenyésztői vettek részt a bar­csi és a nagyatádi járásból csütörtökön és pénteken azon a kutasi bemutatón, melyet a Dél-somogyi Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek termelésfejlesztési bi­zottsága a Kutasi Állami Gaz­daság közreműködésével ren­dezett. A bemutató és a tanácsko­zás célja az olcsón kivitelez­hető szarvasmarha-tenyészté­si épületek megtekintése és a tapasztalatok megvitatása volt. A tenyésztői munkáról és a beruházásokról, azok költ­ségkihatásairól a gazdaság ve­zetői tájékoztatták a részt ve­vő dél-somogyi termelőszövet­kezeti elnököket és főállatte- nyésztőket Ezt csak néked mondom! fáradt. Egyszer azt mondta a lányának, hogy senki se kí­vánja a hosszú életet. Ünnepségre készülnek a ta­nácsházán, délután odaviszik Bözsi nénit. Citeraszó is lesz, reménykednek, hátha hall be­lőle valamit. Beszélik, sokat énekelgetett valamikor, de mindig csak egymagában. Va­sárnap se ment sehova, a kert végébe húzódott, dalolt söté­tedésig. Ottjártunkkor a két szom­széd kislány virágot hozott Bözsi néni elé álltak. Az öreg­asszony kinyújtotta a kezét, magához húzta a kislányokat. Most kellett volna próbál­koznom, abban a percben ta­lán engem is meghallott vol­na. P. D. A szocialista országok pedagógiai szaklapjainak főszerkesztői Kaposváron Űttörőruhás, izgatott gyere­kek toporogtak tegnap este a tanítóképző intézet halijában. A szocialista országok peda­gógiai szaklapjainak főszer­kesztői — akiket a kisdiákok meg az intézet KlSZ-alapszer- vezetének képviselői piros szekfűvel köszöntöttek. A nemzetközi küldöttség hét tagját tolmácsok, valamint a vendéglátó magyar testvér­lap, a Köznevelés főszerkesz­tője kísérte. Mi a célja ennek a találko­zónak, amit évente más-más országban rendeznek meg, és amelynek egyhetes programja az idén nálunk zajlott? Ked- den-szerdán megbeszéléseket tartottak Budapesten, ame­lyeknek központi témája az volt, milyen a tanár—diák vi­szony a szocialista oktatásban. Csütörtökön a részvevők or­szág járó körútra indultak, s ennek során tegnap érkeztek Kaposvárra. A Kaposvári Tanítóképző Intézet könyvtárhelyiségében a megye és a város vezetőivel tai'iiKoztak. Dr. Várkonyi Im­re, a megyei tanács elnökhe­lyettese Somogy kulturális és pedagógiai életéről, Merő László igazgató pedig a Ka­posvári Tanítóképző Intézet munkájáról tájékoztatta a vendégeket. A baráti hangulatú beszél­getésen részt vett Csapó Sán­dor, a városi pártbizottság titkára, valamint a Hazafias Népfront képviselője és a Pe­dagógus Szakszervezet megyei titkára. A küldöttség még tegnap este tovább utazott a Balaton­ra, hétfőn pedig búcsút vesz­nek hazánktól. Láflcfiigginyaz apróvadak védelmében — Zsákszámra szedtük ösz- sze az élő nyulakat, amelyek­nek mind a négy lábát levág­ta a fükaszálógép. A kések közé kerülő fácánból meg nem maradt más, mint egy tollcsomó — mesélte az an- docsi tsz egyik traktorosa. Hát igen. A lucerna ked­venc csemegéje a nyulaknak, és a fácántyúkok jó része ott költi ki tojásait. Hiába lármáz a traktor, a nyúl megiapul, a kotló fácántyúk pedig ra­gaszkodik a fészkéhez. Csak érintésre riad fel mindkettő. Éppen ezért az andocsi és ka­ráéi termelőszövetkezet, a Kossuth Lajos vadásztársaság buzdítására, a kaszáló kések elé egy rúdra erősített lánc- függönyt szerelt föl, ami a növényzet megmozgatásával ugrasztja ki az apróvadat. A fogoly szemfüles. Már jó elő­re elkotródik a veszélyes te­rületről. A nyulak és a fácá­nok viszont sokszor az utolsó pillanatban, a láncfüggöny és a kasza között menekülnek, de megmenekülnek. Aki ismeri a Somogy apró vadállományának siralmas helyzetét, csak helyeselheti az andocsi és karáéi termelőszö­vetkezet kezdeményezését. A láncfüggönyös riasztóberende­zést — amely házilag is előál­lítható bármelyik falusi ko­vácsműhelyben — tegnap mu­tatták be a vadásztársaságok tagjainak Karádon és Ando- cson. Sajnálatos, hogy Somogy 35 vadásztársasága közül mindössze 11 küldte el képvi­selőit. Pedig aki vadászni akar, annak előbb a vadász- nivalóról kell gondoskodnia. Jó lenne, ha a vadásztársasá­gok és a termelőszövetkezetek követnék az andocsi példát, ahol a láncfüggönyös vad­riasztó berendezés használa­tával lekaszált 870 holdnyi éri on mindössze 7 nyúl és 11 f'"án pusztult el. Azelőtt eg1 -n délután egy néhány holdas lucematáblán 16 fácán és 28 nyúl veszett ott. Kropacsek a kávéházban már régóta feltűnően fi- gyelget egy csinos nőt. Egyszer csak a nő társasá­gában levő, jól megtermett férfi feláll és odaszól Kro- pacsekhez: — Mondja, uram, jó tud ön számolni? — Igen — feleli Kropa­csek meglepődve. — Akkor számítsa ki, hogy hány pofont kap tő­lem, ha nem hagyja abba a szemezgetést! Felesleges — Kérem, ez az étel olyan kozmás, hogy nem lehet megenni — pana­szolja az egyik vevő. — Azonnal küldje ide a főnökét! A pincér megvonja a. vállát. — Felesleges idehívni, ö sem tudja megenni Képtelen Egy társaságban mond­ja valaki: — Nincs olyan nő a vi­lágon, aki titoktartó lenne. — Tévedés — szólt köz­be Fekete —, én például már 15 éve képtelen va­gyok megtudni a felesé­gemtől, hogy mire költ el olyan sok pénzt. Fogyókúra Egy amerikai orvos a következő fogyókúrát ajánlotta egyik páciensé­nek, aki hathatós szert kért hízás ellen: — Ebben az üvegben kétszáz tabletta van. En­nél hathatósabb szer nem létezik a világon! De né nyelje le, hanem szórja szét a szobában, s utána egyenként rakja a tablet­tákat a szekrény tetejére. Ezt napjában háromszor ismételje meg. Garantál­tan le fog fogyni! Légi sztriptíz A Minnesota állambeli SL Paul fölött minden szerdán egy DC—3 típusú repülőgép köröz, amelyet egy vállalkozó szellemű üzletember bérelt ki. Az egyórás repülés 190 dollár­ba kerül. A gépben »légi sztriptízt« mutatnak be az utasoknak. Az üzlet nagyban virág­zik, mert konkurrencia egyelőre még nincs. A gazda hamarosan nagyobb gépet fog bérelni erre a célra. A légi sztriptiz né­zőinek kiléte szavatoltan titokban marad. Beduin borravaló Sivatagi szolgálatra ke­res küldöncöket a szaúd- arábiai posta. A jelöltnek terepjárót kell tudni ve­zetni, s meg kell ülnie a tevét. Nagy a fizetés, és szép borravalóra számít­hat a postás a nomád be­duinoktól: birkát, tojást, tevecsikót kaphat aján­dékba. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztöseg: Kaposvái, Latinra Sándor u. 2 Telefon: 11-510. U-511. 11-51? Kiadja a Somogy meg.vej Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Doniján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési cin eq\ i f't Index : 25 9«: Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe*) Kaposvár. Latinca Sándor u. G. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom