Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ M S Z M P SO MOGY M E GYEI B I ZÓTTSAGANAK LAPJA XXVIII. évfolyam 125. szám 1972. május 30., kedd Kádár János fogadta Intarinov vezérezredest Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára — Fock Jenőnek, a kor­mány elnökének társaságában — hétfőn fogadta I. V. Tuta- rinov vezérezredest, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselőjét, aki végleg elutazik hazánkból; valamint a főparancsnok újon­nan kinevezett képviselőjét, V. K. Andrjuscsenko altábor­nagyot A fogadásnál jelen volt Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter. Nyilatkozat a kétoldalú kapcsolatok alapelveiről Moszkváid a szovjet-amerikai tárgyalások Végső feladatnak tekintik a nemzetközi biztonsági rendszer megteremtését Bokor Pál és Kis Csaba, az MTI tudósítói jelentik: A Kremlben hétfőn befejeződtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyi- kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke, valamint Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke között. Az Amerikai Egyesült Államok el­nöke hétfőn elutazott Moszkvából. Pártküldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­ga meghívására Nyers Re­zsőnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel hétfőn pártküldöttség uta­zott Moszkvába. A küldöttség tagjai: Bálint József, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője; Nagy Richard, a Budapesti Pártbizottság tit­kára, Klézl Róbert, a KB osz­tályvezető-helyettese. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Övári Miklós, az MSZMP KB titkára és dr. Perjési László, a KB osztály­vezető-helyettese búcsúztatta. Brezsnyev és Nixon tegnap délelőtt még tárgyalt egymás­sal. Délután pedig a Kreml Vlagyimir-termében aláírták a szovjet—amerikai kapcsola­tokról szóló elvi nyilatkozatot, a Szovjetunió nevében Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkári, amerikai részről Nixon elnök. Brezsnyev és Nixon délelőtt még tárgyalt egymással. Szovjet részről az aláírásnál jelen volt Podgornij, a leg­felsőbb tanács elnökségének elnöke, Koszigin miniszterel­nök, továbbá az SZKP és a szovjet kormány több más vezetője. Amerikai részről ott volt Rogers külügyminiszter és az amerikai küldöttség többi tagja. Az okmányok aláírása után Brezsnyev és Nixon kézfogás­sal köszöntötte egymást. A felek egyetértettek és megállapodtak abban, hogy aláírják »A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti köl­(Folytatás a 2. oldalon.) Színes gyermeknapi ünnepségek a megyében Úttörőház, ezerkötetes könyvtár Zákánytelepen Úszóverseny a termaJi’ürdőben Vöröskereszt-vezetőségek tanácskozása Két kongresszus között A jövő évben hívja össze a IV. kongresszusát a Magyar Vöröskereszt. Az erre való ké­szülődés jegyében ült össze tegnap a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei vezetősége a járási és városi vezetőségek­kel, a pártbizottságok részvé­telével. A tanácskozáson részt vett Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára is. A somogyi jelentést Honfi Istvánná megyei titkár ter­jesztette elő. Legfőbb feladat­ként az állt a Vöröskereszt előtt, hogy minél hatékonyab­ban vegyen részt a helyi poli­tika alakításában, s minél szé­lesebb körben végezze sajátos tevékenységét. A beszámoló érintette a vöröskeresztes munka minden területét, így szó volt a taglétszám emelke­déséről, a tartalmi munka el­mélyítéséről, a felvilágosítás hatékonyabbá tételéről, a tisz­tasági mozgalomról, a vér­adásról, a polgári védelemről és a családvédelemről: A beszámolót követő vitá­ban a felszólalók valameny- nyien a jobb munkavégzéshez adtak tanácsot és újabb fel­adatokat is megjelöltek. Ros­tás István főtitkár egyaránt beszélt a gondokról és az eredményekről. — Gyorsítani kell a fejlődést a külterülete­ken — mondotta —, több tö­rődést igényel a cigány lakos­ság é$ az alkoholizmus ellen is hatékonyabban kell küz­deni. Végezetül arról szólott, hogy hazánk vöröskeresztes szerve­zete milyen fontos szerepet tölt be a nemzetközi életben, s különösen fontos az a tevé­kenység, amit az európai biz­tonság érdekében kifejt. A tanácskozás — céljának megfelelően — jól szolgálta a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusának előkészüle­teit. Már az új könyvtár köteteiben lapozgatnak a zákánytelepi pajtások. — húszezer forintot ajánlott föl, a megyei KISZ-bizottsá _ szintén húszezret adott, száz­húsz zákánytelepi szülő pedig sok szabad idejének feláldo­zásával járult hozzá, hogy mi­előbb kész legyen az úttörő­ház. Az egész épületet körül­belül 200 ezer forintra be­csülik, de kár lenne forintok­ban mérni az értékét: a könyv­tár, a játékterem és a szakkö­ri terem mindennél többet je­lent a zákánytelepi pajtások­nak. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ-bi- zottságával ráadásul a szeren­cse is melléjük szegődött: az egyetemisták a KlSZ-kong- resszuson ezerkötetes könyv­tárat ajánlottak föl valamelyik vidéki úttörőcsapatnak. Nos, ez a könyvtár is a zákányte­lepieké lett! A vasárnapi ünnepségen Sziklai Béla megyei úttörő­titkár a Legyen az iskola az úttörőcsapat otthona! akcióban elért sikerért emléklapot adott át az iskola igazgatójának, Horváth Bélának, aki megkap­ta a Kiváló úttörővezető ki­tüntetést is. Zákány telepen délután új — nagyrészt társadalmi munká­ban készült — sportpályát is avattak. A megye másik szögletében, Siófokon a helyi áfész a város kilencven óvodását látta ven­dégül egy fagyira, Colára és tortaszeletre a Balaton presz- szóban. Tizenkilenc kisdobost és nyolc úttörőt avattak vasárnap Kaposváron a Siketek Általá­nos Iskolájában. Az ünnepsé­gen részt vettek a Hámán Ka­tó és a Zója nevelőotthon pajtásai, a honvédség képvi­selői és a paksi Egyetértés szocialista brigád is, amely az iskola egyik tanulóját patro­nálja. Az ünnepség után tor­nabemutatót és aszfaltrajz­versenyt tartottak, majd — az iskola történetében először — a termálfürdőben úszóversenyt is rendeztek. P. D. Vasárnap, a nemzetközi gyermeknapon megyénk majd­nem minden pajtása ünnepelt. Mintegy nyolc és fél ezren vi­selték tegnapelőtt először a pi­ros nyakkendőt, ám nemcsak úttörőket, hanem kisdobosokat is avattak: majdnem ötezer kisiskolás nyakába kötötték a kék nyakkendőt. Legalább húsz úttörőcsapat színes sportünnepélyt rende­zett a közelgő olimpia tiszte­letére. Vasárnap értékelték az őrsök egész évi munkáját is: a legjobbak emléklapokat, ok­leveleket kaptak. A legjobban talán a zákány­telepi iskolások örültek, a nemzetközi gyermeknapon vették ugyanis birtokuk­ba az új úttörőházat. Ennek az épületnek na­gyon szép története van. Két évvel ezelőtt született még az a gondolat, hogy jó lenne az iskola udvarán düledező pajta helyén házat emelni a gyerekeknek. Az elképzelés valóság lett. A helyi tanács — együtt a termelőszövetkezettel Ma érkezik hazánkba Kuba miniszterelnöke Fidel Castro üdvözlése túlfeszít Kedves ven­dég, kiváló harcostárs, le­gendás hírű forradalmár — Fidel Castro, Kuba minisz­terelnöke, a Kubai KP első titkára — ér­kezik ma ha­zánkba. Cast­ro — teljes ne­vén dr. Fidel Castro Ruz — alighanem a modern idők egyik legnép­szerűbb, leg­vonzóbb for- 1 radalmár-po- litikusainak egyike. Akinek volt alkalma sze- II mélyesen talál- m kozni vele, az lg meggyőződbe- tett róla: az at- • léta térmetű, közvetlen mo­dorú miniszter- elnök egyénisége minden protokollkeretet. Ku­bában nem keltett feltűnést, az amerikai lapok azonban sokáig cikkeztek arról, hogy amikor tavaly októberben Koszigin Havannában járt és meglátogatta a főváros kör­nyékét, a szovjet és a kubai kormányfő egy katonai dzsippben ült, s a kocsit Fi­del Castro vezette. Ez a kis mozzanat jellemző Castróra. És ez a közvetlenség is — amely természetesen szilárd elvhűséggel, irányítókészség­gel, forradalmi következetes­séggel párosul benne — oka népszerűségének. A kubaiak rendkívül becsü­lik Castro személyes bátorsá­gát, áldozatvállalását. Annak idején, 1953-ban 26 éves, jól kereső fiatal ügyvéd volt, s egy polgári formátumú kar­rier küszöbén állt. Ö azonban látva hazájában a nép nyo­morát, forradalmár lett, s — 1953. július 26-án — kilenc­venöt ifjú társával megrohan­ta a santiagói Moncada-lak- tanyát. A támadás sikertelen volt, és csak tizenheten ma­radtak életben, ám a Grand Piedra hegységben őket is el­fogták. Batista emberei meg­kísérelték Castro meggyilko­lását, elvtársai azonban a veszély láttán éhségsztrájkot kezdtek, s így életét sikerült megmenteniük. Fidel Castrot elítélték, s 5 a moncadai hősök elleni per során mondta el 1953. októ­ber 16-án híres »A történe­lem engem fog igazolni« cí­mű beszédét. Castrót és elv- társait tíz évi börtönre ítél­ték, s Pinosz szigetére szám­űzték. A hatalmas erejű til­takozó megmozdulások ered­ményeként azonban kétévi kényszermunka után kiszaba­dult, majd elhagyta az ország területét. S két év múlva már ismét Kuba felé tartott mexi­kói száműzetése színhelyéről. Gerillatársaival a Granma nevű hajóról szállt partra, s a Sierra Maestra hegyeiben kezdte. el a harcot. Csapatuk egyre nagyobb lett, 1959. ja­nuár 1-én győztesen bevonult Havannába. Ez a kubai forradalom rö­vid története. És Fidel Cast­ro élettörténete is. Azóta egy nyolc és fél milliós kis ország — közvetlenül az Egyesű Államok szomszédságában — a szocializmust építi. Ez a szomszédság, a kubai múlt (a latin-amerikai országokéhoz hasonló monokulturális elma­radottság, az Egyesült Álla­moktól való függés), a szigo­lilÉi rú amerikai blokád érzékel­teti azokat a nehézségeket, amelyek a szocializmus épí­tését most már tizennegye­dik éve kísérik az országban. Az elért eredmények illuszt­rálására pedig csali annyit: Kuba az egyetlen latin-ame­rikai állam, ahol leküzdötték az analfabétizmust (a hat éven felüli lakosság 95 száza­léka tud írni-olvasni). Fidel Castro a fejlődés je­lenlegi szakaszát úgy értékel­te: a forradalom »túlélésének időszaka« befejeződött, és a védelem mellett most már van elég erő a gazdasági prob­lémák megoldásához is. A blokád leküzdésében a népi rendszer védelmében a szocialista országoknak — mindenekelőtt a Szovjetunió­nak — kezdettől fogva nagy szerep jutott. Ennek az együttműködésnek köszön­hető, hogy Kuba ipara, ke­reskedelme most már semmi­lyen vonatkozásban sem függ az Egyesült Államoktól. A forradalom győzelme óta pél­dául 162 ipari létesítmény épült szovjet segítséggel a szigetországban, s hazánk is — lehetőségeihez mérten — minden -segítséget megadott és megad a kubai. népnek. 1960 decemberében vettük fel Kubával a diplomáciai kap­csolatot, s az utóbbi időben erőteljesen növekedett gazda­sági, műszaki és tudományos együttműködésünk. Koráb­ban Ikarus-autóbuszokat, Diesel-mozdonyokat szállí­tottunk. Most többek között magyar szakemberek állítják föl Kuba vágóhídjait, magyar geológusok segítenek a nyers­anyagkincs föltérképezésé­ben. A szigetország ipari és mezőgazdasági üzemeiben, laboratóriumaiban több mint száz magyar dolgozik. Nem­rég magyar segítséggel épült egy nagy üvegkombinát. A két ország közvetlen gaz­dasági kapcsolatán túl — az eszmék és érdekek azonossá­ga alapján — a nemzetközi porondon is szoros együttmű­ködés alakult ki Magyaror­szág és Kuba között. Meg­nyilvánul ez egyebek között az ENSZ-ben elfoglalt egy­séges álláspontban, a nem­zetközi kérdések azonos meg­ítélésében. Fidel Castro mos­tani — az európai szocialis­ta országokat érintő — kör­útja is a világpolitika nagy kérdéseiben elfoglalt közös pozícióinkat és a szocialista országok egységét erősíti. Ha­zánk népe ezért köszönti sze­retettel híres vendégét, Kuba nagy fiát: Fidel Castrót. Leszecsko és Vályi Péter megbeszélései M. A. Leszecsko, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nökhelyettese Moszkvában megbeszélést folytatott Váiyi Péterrel, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökhelyettesével. M. A. Le­szecsko és Vályi Péter vezeti a magyar—szovjet gazdasági, műszaki—tudományos kor­mányközi bizottság. szovjet, illetve magyar szekcióját. A találkozó során megvitat­ták a szovjet—magyar gazda­sági és tudományos—műszaki együttműködés továbbfejlesz­tésének kérdéseit. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom