Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
FRANCIAORSZÁG A Nixon-látogatás idején Szovjet-amerikai tárgyalások a Kreml Katalin-termében Nixon felesége tegnap a moszkvai 42. számú középiskola nyelvi laboratóriumát látogatta meg. (Képtávírón érk. — AP—MTI—KS) Szoviet—amerikai gazdasági kapcsolatok Chahan-Delmas fölvetette a bizalmi kérdést Chaban-Delmas francia miniszterelnök kedd délután a nemzetgyűlésben fölvetette a bizalmi kérdést, miután hosz- szabb beszédben védelmezte kormányának eddigi működését. A bizalmi kérdés felvetése — a politikai megfigyelők szerint — elsősorban a miniszterelnök tekintélyének megszilárdítására szolgál, mivel az utóbbi időben Chaban- Delmast sokan bírálták a kormánykoalíción belül is, a közelgő választások miatt pedig egyre aggodalmasabban szemlélik, hogy a népszavazási kudarc után az egymást követő botrányok sorozata erősen aláásta a kormányzat tekintélyét. A bizalmi kérdésben való szavazásra a miniszterelnök expozéját követő vita után előreláthatólag ma, szerdán este kerül majd sor. (Folytatás az 1. oldalról.) csapatok védelmi vonalait. A harcok jelenleg is folytatódnak, A Felszabadulás hírügynökség beszámol arról, hogy a népi egységek a Mekong folyó deitavidékén az elmúlt 23 nap alatt 15 000 ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Ezenkívül 40 repülőgépet lelőttek, 50 hadihajót elsüllyesztettek, 60 ágyút és 110 katonai járművet megsemmisítettek. Az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások további kiszélesítését tervezi. Jerry Friedhein, a Pentagon szóvivője kedden bejelentette, Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere az UPI párizsi tudósítójának adott exkluzív nyilatkozatában kijelentette: Nixon semmiféle manőverrel nem tud véget vetni a vietnami háborúnak, mert a béke felé vezető út a párizsi tárgyalóasztaltól vezet. A DIFK ugyanis továbbra is előnybe helyezi a tárgyalásos rendezést a katonai megoldással szemben. Nixon moszkvai látogatását Binh asszony így kommentálta: »Semmiféle manőver, semmiféle próbálkozás, hogy elszigeteljenek minket barátainktól, a szocialista és más RÖVIDEN Síkraszálltak a kanadai békekongresszus torontói tanácskozásának részvevői az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásáért. Tiltakozott Kámisese Mara, a Fidzsi-szigetek miniszterelnöke azzal kapcsolatban, hogy a franciák újabb nukleáris kísérleteket szándékoznak tartani a Csendes-óceánon. Kampalában befejezte munkáját az AESZ felszabadítási bizottságának ülésszaka. Határozatot hoztak, hogy növelik a felszabadító mozgalmaknak nyújtott anyagi és pénzügyi segítséget. Pekingbe érkezett az amerikai tudósszövetség elnökének vezetésével a szövetség delegációja. Konzuli egyezményt írtak alá Athénban a Román Szocialista Köztársaság és a Görög Királyság képviselői. Nepál és Albánia úgy határozott, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít. (Folytatás az 1. oldalról.) folytattak. A sajtó, a rádió, a televízió munkatársai öt percig maradhattak a teremben. Az első megbeszélésen — sajtókörökben úgy tudják — elsősorban a további megbeszélések napirendjét készítették elő, illetve a már előkészített megállapodástervezetekről folytatták az utolsó eszmecserét. Délután aláírták a környezetvédelemről, az orvostudományi és közegészségügyi együttműködésről szóló megállapodást. A környezetvédelmi megállapodást szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke, amerikai részről Richard Nixon elnök írta alá. Az orvostudományi együttműködésről szóló egyezményt Borisz Petrovszkij professzor, egészségügyi miniszter és William Rogers amerikai külügyminiszter írta alá. hogy az amerikai légierő repülőgépei »a jövőben bombázni fogják Észak-Vietnam ipari létesítményeit is«. Az ipari létesítmények eddig nem szerepeltek a Washington által bevallott célpontok között. Az eddigi jelentések azt állították, hogy az amerikai repülőgépek »mindenekelőtt raktárakat és közlekedési útvonalakat« támadtak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme kedden újabb nyolc amerikai repülőgépet lőtt le — jelenti a VNA. — Ezzel 3603-ra emelkedett a VDK fölött megsemmisített amerikai gépek szánépe’gtől, nem sikerülhet... A háború nem oldódik meg sem Moszkvában, sem másutt. Csak itt oldható meg, Párizsban.« Végül elmondotta, hogy a DIFK »szabad, demokratikus és független« kormányt szeretne létrehozni délen, és a két országrész újraegyesítését úgy képzeli el, hogy ez fokozatosan, békés tárgyalások révén megy végbe. A szakcsoportok szintjén tegnap is folytatták Helsinkiben a szovjet—amerikai tárgyalásokat a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról. A SALT-tárgyalásokhoz közelálló körök szerint még nem A japán kormány elhatározta: írásban válaszol a Japán Kommunista Párt parlamenti interpellációjára, s kijelenti, Okinawa visszaszolgáltatása előtt az Egyesült Államok az összes atomfegyvert elszállította a szigeten levő támaszpontjairól. A politikai megfigyelők a kormány nyilatkozatát félrevezetőnek tartják. A vietnami háború eszkalációja nyomán megélénkült a katonai tevékenység az Egyesült Államoknak Japán területén levő haditengerészeti és légi támaszpontjain. Amikor a parlament keddi ülésén az ellenzéki pártok képviselői Az aláírásnál jelen voltak a szovjet és az amerikai vezetők. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, kedd délután kétízben is találkozott Richard Nixonnal, az Egyesült Államok elnökével. Mint a két küldöttség szóvivője közölte: az első találkozót a szovjet- amerikai megállapodások aláírása előtt tartották meg, délután helyi idő szerint négy és hat óra között. A második az aláírás után kezdődött meg, helyi idő szerint hét óra után 10 perccel és nyolc órakor még tartott. A megbeszéléseken amerikai részről jelen volt Henry Kissinger, az elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója, szovjet részről Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. A megbeszélésekről nem közöltek részleteket, csupán any- nyit mondtak, hogy azokon a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet kérdései szerepeltek. A környezetvédelmi együttműködés kimondja: az együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között e téren mind a két érdekelt fél, mind pedig más országok számára hasznos lesz. Ez az együttműködés kiterjed a levegő és a víz szennyeződésének, a mezőgazdasági, illetve városi jellegű környezet hatásának, a tengerszennyeződésnek vizsgálatára, a földrengések előrejelzésére, a sarkvidéki környezetvédelmi kutatásra és más témákra. A megállapodás értelmében a két fél közösen fejleszti tolehet tudni, hogy a szakcsoportok megbeszélései mikor fejeződnek be. Kedden délelőtt még az sem volt ismeretes, hogy a két küldöttség mikor tartja legközelebbi plenáris ülését. (MTI) föltették a kérdést a kormánynak, miért tűri, hogy B— 52-es bombázók szálljanak le az okinawai amerikai támaszpontokon, Fukuda Takeo külügyminiszter azt válaszolta: tudomása szerint nem közvetlen harci cselekményekről, hanem csupán szállításokról van szó. A japán nemzetvédelmi hivatal igazgatója (hadügyminiszter) viszont ígéretet tett: a japán kormány tudomására hozza az Egyesült Államoknak, hogy »nem tartja kívánatosnak a B—52-es bombázók gyakori leszállását« a Japán területen levő amerikai támaszpontokon. (MTI) vább az olyan kutatásokat, amelyek a környezetet nem szennyező berendezések gyártására irányulnak és egyebek közt kutatókat cserélnek. Közös programokat készítenek elő. A program megvalósítását közös bizottság irányítja, amely évente egyszer ülésezik. Az egyezmény öt évre szól. Az orvostudományi és közegészségügyi együttműködés hasonló intézkedéseket tartalmaz, ugyancsak előirányozza a közös bizottság létrehozását. A kutatási területek elsősorban a legelterjedtebb betegségek ,a szív- és véredény- rendszer megbetegedései, illetve a rákos megbetegedesek kutatására irányulnak. Ez az egyezmény is ötéves időtartamra szól. A két ország között 1958 óta áll fenn bizonyos fokú együttműködés az orvostudományi kutatások, ez év óta pedig a környezetvédelmi tanulmányok terén. Mint Dzsermen Gvisiani, a szovjet tudományos-műszaki állami bizottság elnökhelyettese elmondta: az új egyezmények jóval túlmennek az eddigi együttműködés keretein. Borisz Petrovszkij akadémikus, a Szovjetunió egészségügyi minisztere elmondotta az újságíróknak, hogy csupán a Szovjet Tudományos Akadémia keretében negyven, országosan pedig háromszáz kutatóintézet foglalkozik a szívbetegségek vizsgálatával a Szovjetunióban. Ezek az intézkedések óriási lehetőséget nyújtanak az együttműködésre. Nixon elnök a két egyezmény aláírása alkalmábót nyilatkozatot tett. Ebben hangsúlyozta : Különösen jelentősnek tartja, hogy a jelenlegi látogatás során aláírt két első megállapodás ilyen közös érdeket jelentő, de egyben az egész emberiség számába fontos témákkal foglalkozik. A kaliforniai San Jóséban Angela Davis perében a védelem kezdte meg tanúinak felvonultatását. A tanúk már az első napon kereken megcáfolták a vád tanúinak több állítását. Először Susan Castro, egy fehér asszony mondotta el, hogy Angela Davis 1970 augusztus 5-én délben nem George Jacksonnál járt a börtönben, ahogy azt néhány — a vád által felvonultatott — börtönőr vallotta, hanem vele együtt ebédelt egy közös barátjuknál. Utána pedig együtt mentek San Franciscóba, 'és találkoztak Jonathan Jackson- nal. Castro asszony, a Soledad- testvérek védelmére alakult bizottság alapítója azt is elmondotta, hogy a bizottság irodájának védelmére fegyvereket szereztek be. Nixon amerikai elnök szovjetunióbeli útját közvetlenül megelőzte Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter hivatalos látogatása az Egyesült Államokban. A szovjet politikust fogadta Nixon elnök, s épp azon a napon tárgyalt a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseiről Rogers külügyminiszterrel, amikor a szovjet televízió és az Izvesztyija az első előkészítő kommentárt közölte az amerikai elnök utazásáról. Mindez eleve világossá teszi, hogy Nixon moszkvai látogatása során a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti külkereskedelmi (és szélesebb értelemben vett gazdasági) kapcsolatok a napirend fontos részét alkotják majd. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a gazdasági kapcsolatok az amerikai hidegháborús blokádpolitika kihatásainak továbbélése miatt továbbra is igen alacsony színvonalon vannak. 1970-es szovjet adatok szerint az Egyesült Államok 103 millió rubel értékben szállított árukat a Szovjetunióba és onnan körülbelül' 58 millió rubelért eszközölt vásárlásokat. Igaz: ez mindkét vonalon kétszer akkora forgalmat jelentett, mint egy évtizeddel korábban, 1960- ban. Messze — a lehetőségek mögött nem leplezheti azt a tényt, hogy a gazdasági-külkereskedelmi kapcsolatok ténylegesen rendkívül alacsony szinten mozognak, összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy az amerikai— szovjet kereskedelem egész volumene 1970-ben csak körülbelül tizedrésze volt a magyar külkereskedelem volumenének. A nagyságrendi arányokat figyelembe véve ez képet ad a világ két vezető gazdasági és politikai hatalma közötti külkereskedelmi kapcsolat elmaradt voltáról. Ez tükröződik persze más arányokban is. A Szovjetunió exportjából az amerikai viszonylat mindössze 5 ezred százalékkal, a behozatalban pedig egy század százalékkal részesedik! Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a gazdasági kapcsolatok messze elmaradnak a két ország lehetőségeitől és kölcsönös érdekeitől. A Szovjetunióban ezt régóta felismerték. A Szovjet külpolitika mindig azon az elvi alapon állott, hogy kezdeményezni kell a kölcsönös előnyökön és a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztését az Egyesült Államokkal is. Amerikai részről mind* Egy másik tanú, Valerie Mitchell (fiatal néger lány, abban az időben Angela Davis szobatársa) arról vallott, hogyan kerülhettek a fegyverek George Jackson öccsének birtokába, aki azután a balul kiütött túszfogási akciót végrehajtotta a San Rafael-i bíróságon. A tanú elmondotta, hogy a puskákat egy szűk faliszekrényben tartották, Jackson augusztus elsején felkereste őt a közös szobában, és akkor távozott, amikor ő már nem volt odahaza. Angélával egy hét múlva vették észre, hogy a szekrényből néhány fegyver eltűnt. Juanita Wheeler fiatal néger lány azt vallotta, hogy a túszfogási akció napján Angela nála tartózkodott és ő maga vitte ki autón a San Francisco-! repülőtérre. emellett gyökeresen és radikálisan még nem változtattak a diszkriminatív kereskedelmi politikán. A szovjet exportcikkeké). sokszorosan magasabb v m terheli, mint a tőkés ipari országok exportcikkeit. Továbbra is létezik még (ha némileg »zsugorított« formában is) bizonyos amerikai exportcikkek kiviteli tilalma a Szovjetunióba, s továbbra is korlátozzák a külkereskedelmet ösztönző hitelakciókat, Időnként még az amerikai állam csúcsain végrehajtott brutális adminisztratív beavatkozás is akadályozza a kapcsolatok fejlesztését. (Ennek szinte szimbolikus példája volt, amikor a Pentagon lehetetlenné tette a Ford-művek számára a szovjet autóiparral folytatott kooperációs tárgyalásokat.) Korlátozott lépések Mindamellett nem lehet azt állítani, hogy — az amerikai kereskedelempolitika gátló, akadályozó magatartása ellenére — teljesen mozdulatlan maradt a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok frontvonala. A nemzetközi gazdasági élet objektív törvényei az Egyesült Államokat bizonyos korlátozott lépések megtételére kényszerítik. Ilyen tényező nemcsak az USA fizetési mérlegének fantasztikus arányú hiánya, hanem magának a külkereskedelmi mérlegnek régóta nem tapasztalt deficitje is. Az Egyesült Államoknak hosszú lejáratra számolnia kell azzal, hogy a kibővülő Közös Piac és Japán nemcsak a tőkés világpiacon jelent számá- , ra rendkívül nagy konkurenciát, hanem gyors ütemben növeli kapcsolatait a Szovjetunió stabil és óriási piacán is. S egyre világosabbá vált az Egyesült Államokban, hogy az amerikaiaknak e vonatkozásban is cselekedniük kell, ha »nem akarják lekésni a vonatot«. Vezető amerikai gazdasági körök részéről az utóbbi egy év alatt különösen erős nyomás nehezedett a Nixon-kor- mányra. Ennek következtében Washington 1971-ben 500 millió dollár értékű berendezés és dokumentációs exportjára adott engedélyt, és lehetőség nyílt szovjet részről nagyszabású licencvásárlásokra is. Az amerikai külkereskedelmi politika legmagasabb szintjén ez a mozgás abban fejeződött ki, hogy 1971 novemberében Stans, az akkori amerikai kereskedelmi miniszter látogatást tett a Szovjetunióban. A Nixon- utazást megelőző Patolicsev- tárgyalássorozat voltaképpen tehát formailag ennek a látogatásnak a viszonzása volt. Csak elvi jelentőségű Az előzmények alapján azt lehet mondani: a Nixon-uta- zás után nyilvánosságra kerülő tényleges gazdasági-külkereskedelmi lépések mutatják majd meg, hogy mennyire képes alkalmazkodni az Egyesült Államok nemzetközi gazdaságpolitikája a realitásokhoz. Annyi bizonyos, hogy a tényleges gyakorlati eredmények csak meghatározott és nem is túlságosan rövid idő múlva követhetik az esetleges kedvező elvi döntéseket. Ennek számos oka van. A két tárgyaló fél gazdaságának méretei önmagában sem teszik lehetővé a különösen gyors mozgást. Emellett figyelembe kell venni, hogy húszévi stagnálása után szívós szeri ez j munlcával kell megteremteni a gyakorlati feltételeket a szovjet—amerikai kereskedelem nagy arányú, a két ország gazdasági kapacitását és niaclohetősé- geit tükrö ■ j " ” , J :ez. Így tehát m!n -e ó e esik eí- vi jelentőségű d j ítéselc születhetnek a moszkvai tárgyalásokon. Ezeknek eredménye semmiképpen sem lehet valamiféle »fordulat«, hanem csakis a kapcsolatok hosszú időt igénylő megteremtése. G. E. Fokozódik a népi erők offenzívája ma. Binh asszony nyilatkozata HELSINKI A szakcsoportok folytatják ,a megbeszéléseket Interpelláció Okinawa ügyében A kormány nyilatkozata félrevezető Angela pere fl védelem tanúinak vallomása