Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-04 / 103. szám
A fejlődésben nincs megállás Tapasztalatcsere a munkaszervezés korszerűsitésérSI A termelőszövetkezetek üzem- és munkaszervezésének korszerűsítéséről, az adottságoknak legjobban megfelelő vezetési szervezel kialakításáról tanácskoztak tegnap Tap- sonyban. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, az észak- somogyi tsz-szövetség, valamint a területhez tartozó járási pártbizottságok szervezésében rendezett munkaértekezleten az észak-somogyi termelőszövetkezetek mintegy kilencven gazdasági és szakmai vezetője jelent meg. Napjaink egyik legidőszerűbb témája, legfontosabb feladata az, hogy termelőegységeinkben az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésével, a vezetési színvonal emelésével miként lehet a gazdálkodás egészét javítani, feltárni azokat a belső tartalékokat, melyek fokozzák az eredményességet. Szinte nap mint nap tanúi lehetünk olyan tényeknek, melyek azt bizonyítják, hogy a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozatainak szellemében az üzemek jó szándékú igyekezettel tenni akarnak a fontos feladat mielőbbi elvégzéséért. Mielőbbi elvégzés — így írtuk, jóllehet ez a tennivaló nem kampány- munka, hanem a dinamikus fejlődéshez kapcsolódó állandó feladat. Talán ez volt az elsődleges és egyik legfontosabb mondanivalója a tegnapi tap- sonyi tanácskozásnak. Termelőszövetkezeti szinten ebben a témában a megyében először cserélték ki véleményüket gazdasági irányítók. A sok-sok egyéb szakmai témájú tapasztalatcsere után először került sor arra, hogy ilyen témában — és ilyen fórumon — szót válthassanak egymással S ha már magáról a tapasztalatcsere megszervezéséről szólunk, akkor mindenképpen méltatnunk kell azt is, amilyen módszert választottak a rendezők: ez a tanácskozás önmagában szép példája volt annak, hogy miként lehet ésszerűen.ötvözni a tudomány nyújtotta nélkülözhetetlen elméleti ismereteket a mindennapok gyakorlatával. Dr. Bélák Sándor akadémikusnak, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektorának vitaindító, rendkívül értékes előadásának szerves tartozéka volt az a négy korreferátum, amely egy- egy üzem különböző szinten levő szervezeti felépítését elemezte. így vált egységes — és tegyük hozzá — jól hasznosítható egésszé ez a tanácskozás. Dr. Bélák Sándor érdekesen foglalkozott bevezető gondolataiban azzal, hogy valójában mi indokolja, mi teszi szükségessé, hogy fokozott mérték ben és folyamatosan foglalkozzunk az üzemszervezés fejlesztésével. Világjelenség, hogy életünk hihetetlenül felgyorsult, és ma már az emberiség több ismeret birtokában van, mint amennyit képes a gyakorlatban alkalmazni, hasznosítani. Ezért munkánkat úgy szervezzük meg, minél többet hasznosíthassunk az értékes ismeretekből. Tény és való, hogy hazánk mezőgazdasága az elmúlt tíz-tizenkét év alatt rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül, ám az eddigi szakasz a fejlődés extensiv szakasza volt — és ez most lezárul. Ahogy hangsúlyozta az előadó, az előttünk álló tíz év a fejlődés intenzív szakasza lesz, és erre még jobban fel kell készülni, ez még többet vár az embertől, mint a korábbi. A termelés koncentrálásával és szakosodásával együtt járó világjelenség, hogy a termelés egészében mind nagyobb szerepe van a szellemi tevékenységnek, a termelés, a technológia előkészítésének, mint a gyakorlati végrehajtásnak. Viszont körültekintő gondosságot igényel, hogy a sokirányú szellemi tevékenységet, a gyakorlati végrehajtást úgy hangolják össze az üzemben, hogy sem átfedések, sem hézagok Három ipari szövetkezet nyerte el a szövetség vándorzászlaját (Tudósitónktól.) , A MEGYEI munkaverseny- bizottság előterjesztése alapján három szövetkezet tagságát tüntette ki a KISZÖV vezetősége a kiváló ipari szövetkezet cimmed. Elsősorban a lakosságnak végzett szolgáltatási munkák eredményeiért nyerte el a címet a Balatonlellei Vegyesipari Szövetkezet. Huszonhét százalékkal növelték a termelést, 9 százalékkal végeztek több munkát a lakosságnak a szövetkezet tagjai. A szolgáltatási munkák értéke meghaladta a 3,4 millió forintot. Ha figyelembe vesszük, hogy negyvenöt kisebb-na- gyobb műhelyben végzik a munkát, tizenhárom községben szolgálják a lakosságot, altkor nő meg igazán a szövetkezet munkájának érteke. A szocialista munkaverseny nemcsak a gazdasági tevékenységet segítette ,hanem a tagok politikai, szakmai és általános műveltségét is. Megszervezték a nők akadémiáját, az ifjúmunkások versenyét. Politikai és szakmai továbbképzésen is részt vesznek a szövetkezet tagjai. Három szocialista brigád negyvenbárom tagja versenyez a kitüntető címért, már többször is elnyerte azt. A 129 taglétszámú szövetkezetnek Biczó Péter KISZÖV- elnök adta át a vándorzászlót, a 16 800 forint pénzjutalmat, az ipari szövetkezetek országos tanácsának elismerő oklevelét a szövetkezetek országos kongresszusára hirdetett man ka verseny eredményeiért, Kiváló ipari szövetkezet lett a Kaposvári Lakberendező Ktsz is, amely évek óta egyenletesen fejlődök. 8 százalékkal termeltek többet a szövetkezet tagjai, mint az előző évben, árbevételük meghaladta a 44 millió forintot. 16 százalékkal növelték a hatékonyságot. 235 dolgozó közül kétszázan vettek részt szocialista munkaversenyben, hat szocialista brigád működik, százöten tanulnak politikai tanfolyamon, szakmai továbbképzésen, és több mint húszán vesznek részt állami oktatásban. A Kiváló ipari szövetkezet kitüntetést, a vándorzászlót és az oklevelet, valamint a 14 000 forint jutalmat Nagy Tibor, a KISZÖV párttitkára és a szövetkezetpolitikai osztály vezetője adta át az ünnepi közgyűlésen. AZ ÉPÍTŐIPARI munkáért, a lakosságnak végzett karbantartásokért jutalmazta a KISZÖV vezetősége a Somogy- vári Építőipari Szövetkezetét, amelynek termelése 37,4 százalékkal emelkedett, a lakossági munkák aránya az össztermeléshez viszonyítva 19,5 százalékkal nőtt. A szövetkezet megfontoltan, takarékosan gazdálkodott, 24,7 százalékkal nőtt a hatékonysági mutató. A Kiváló ipari szövetkezet kitüntetést, a 'vándorzászlót, a 10 800 forint pénzjutalmat és az elismerő oklevelet április 28-an ünnepi közgyűlésen vettek át a saárefttaezatűagjl»ne keletkezzenek, a fogaskerekek jól kapcsolódjanak egymásba; más szóval az üzem technikai, biológiai, közgazda- sági adottságai mellett a legtöbbet teremthesse elő az ember. Mivel üzemenként mások és mások az adottságok, ezért semmilyen általános érvényű »receptet« adni nem lehet. Az elméleti vizsgálódásokat, a kutatási tapasztalatokon nyugvó megállapításokat azonban mindenképpen figyelembe kell venni. Ezeket taglalta dr. Bélák Sándor, amikor szólt a vezetési szintek kialakításának törvényszerűségeiről, a szervezeti formákról, valamint a vezetési módszerekről. Nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az üzem- és munkaszervezés megváltoztatása nem lehet csupán elhatározás dolga, erre csak akkor kerülhet sor, ha a feltételek megvannak. Mivel a fejlődésben nincs — nem lehet — megállás, az üzem- és munka- szervezés fejlesztése, korszerűsítése egy szüntelenül jelenlévő, állandó feladat. A sok egyéb megállapítás mellett ezt az elméleti tételt kitűnően igazolta a négy kor- referátum. Nagy József tap- sonyi, Németh Ferenc marcali, Boda János balatonszabadi fő- agronómus és dr. Knoll László balatonszentgyörgyi elnök az üzemükre jellemző, másmás szervezeti formát ismertetett, 'mindegyikőjük utalt a kezdetre, a korábbi változásokra, és azzal zárta szavait: »... nálunk ez a módszer bevált, de bizonyosak vagyunk, hogy lehet és kell tovább javítani, a fejlődéssel további módosításokra lesz majd szükség.« A belső lehetőségek feltárása, a szervezés korszerűsítése hatalmas tartalékokat jelent — és nem véletlenül hangzott el tegnap többször is az, hogy az idevezető úton ez a tegnapi tanácskozás jelentős lépés volt előre. Mert fölkeltette az érdeklődést, élményeket és jól hasznosítható tapasztalatokat adott. Vörös Márta Egyetértésben Béna Imre. Bafekonendréd. Amit az idegen először érez: nyújtózkodik az a falu. Mintha roppannának csontjai. Megnő. Nem a területére, nem a házak számának növekedésére gondolok elsősorban. Másra. A beszélgetés során arra — talán az olvasó is megérzi —, hogy a legnagyobb változás itt az emberekben ment végbe. Az emberekben, akik ma letéve a kapát, otthagyva a fűrészgépet, traktor nyergéből szólva ünnepi ebéd mellé ülnek. Bóna Imre brigádvezető, Kovács Imréné tsz-tag, Dobos Miklósáé tsz-tag, Sárosdi József elnök és Kalmár József főagronómus arca idéződik elém.' Esővel fenyegető délután beszélgettünk. Meg-meg- újuló szél birkózott a fákkal. A szavak, ha olykor-olykor gonddal telítettek is, de barátságosak voltak. Hidat építettek közénk. A múltról akartam beszélgetni; egy falu, egy termelő- szövetkezet fejlődésének fokozatairól. De valahogy a második, harmadik mondatban már mindig a jövőt emlegettük. Hogyan tovább? Hogyan jobban? Bóna Imre keskeny résű szemében szivárványuk a jól végzett munka öröme. — Ha elmegyek a faüzem vagy a növekvő géppark mellett, már melegít valami. Jó érzés látni a gyarapodást. Nehéz időszakokra nézhetünk vissza. 1968 aszályos nyara visszavetett bennünket. A terheit még most is cipeljük. De eljön az ideje, hogy ez sem húz majd bennünket. Tizenegy éve vagyok brigádvezető. Az ember ezt a munkát csak nagy bizalommal végezheti. S, hogy a számítás megvan, arra az a bizonyíték, hogy a féleségem is tsz-tag lett. Ebben az évben a tsz egyébként áttért a készpénzfizetésre. Katica néni, Dobos Miklósné veszi át a szót: — Az jó, hogy lehet bízni a vezetésben! És ha valamit plmondhatok, akkor feltétlenül megemlitem, hogy Endréden hallgatnak az egyszerű emberekre. Persze, kés és karjai nincs csörgés nélkül a legjobb házasságban sem. Akad néha egy-egy rendbontó. Volt rossz termés is, igaz. De azért az ember csak bízik. Ha a munka jól megy, talán még az időjárás sem okoz olyan kárt, mini egyébként Kovács Imréné csak három éve tagja a Zöldmező Tsz-nek. — Régebben »bedolgozó« voltam. De tsz-be adtam a fiaimat is. Az egyik rakodó, a másik műhelyben dolgozik. Valahogy az utóbbi időben egyre inkább fogynák a nehéz munkák a mezőgazdaságban. A gép nagyon sokat segít. Talán ez majd a fiatalokat is vonzza. Az elnök, Sárosdi József is a készpénzes fizetésre való áttéréssel kezdi. — Ez most a fő beszédtéma a faluban. Meglesz-e a húsz százalék? Az idén egymillió forinttal kevesebb hitelt kell Sárosdi József, visszafizetnünk, mint tavaly. Ha az időjárás csali egy kicsit is kedvező lesz, már sikerülnie kell az évnek. Bátaszéken jártunk és tanulmányoztuk a komplex brigádok működését. Erre a mintára szeretnénk megteremteni a magunk rendszerét is. A mi kis közösségeink a szocialista címért is harcolnának. Ök lennének azok az erők, melyekre számítani akarunk. A kertészetben is nagy változásokat tervezünk. Szeretnénk az eredményesség után fizetni. Területeket osztunk fel, vetőmagot biztosítunk. A tagok feDobos Miklósné. A rögtönzés alkonya N agy tehetségű színművészünk az ötvenes évek elején felállt szakmájának összevont értekezletén, igazgatói minőségében, felmutatta a marxizmus egyik klasz- szikusának sokat idézett művét, majd így szólt: — Ennek a könyvnek egyetlen fejezete annyi inspirációt ad nekem, hogy három hónapig is hasznosítani tudom a szakmában. A kiváló mű történetesen a mezőgazdaság fejlődésének adott szakaszát elemezte igen mélyrehatóan, a fönt említett színházi szakember pedig — rögtönzött. Mondjuk ki nyütan: a rögtönzésnek, mint munkamódszernek még ma is sűrűn tapasztalni jeleit. Napjainkban is előfordul, hogy egyes vezetők erre építik egész tevékenységüket. A jelenséget — éppen méretei, elterjedtsége miatt — nem .tekinthetjük tehát elhanyagolhatónak a társadalmi összcselekvés szempontjából sem. Különösen hatását tekintve. Ezért a rögtönzés, ha alkalmazója egész tevékenységében kizárólagos munkamódszerré hatalmasodik, minden esetben káros tendenciájú folyamat elindítója. Ez a magatartásforma sokszor nemcsak a környezetet, hanem a felsőbb irányító szerveket is képes megtéveszteni. Nem egy helyen a megrögzött rögtönzőket ötletdús emberekként tartják számon. Ügymond, »akik mindig tudják mit kell eewsí!*»*, akik szempillantás alatt előhozakodnak az első látásra megnyerőnek tűnő — ám természetesen át nem gondolt — javaslatokkal. S ha netán a következmények mégsem őket igazolják, a »slágfertigségükkel« rokon- szenvezők még arra is hajlamosait, hogy az ötletgyárosok helyett a sok mindent elviselő »objektív nehézségekre« hárítsák át a fiaskó terhét, felelősségét, következményét. A mai gazdaságirányítás körülményei között előfeltétel, követelmény a hosszabb távra szóló munkálkodás. Ami egyben azt is jelenti, hogy a rögtönzésnek, mint kizárólagos munkamódszernek egyszer s mindenkorra bealkonyult. Nem lehet sokáig máról holnapra egzisztálni, ugyanígy sebtében tervezni, nem lehet néhány adat segítségével gyors-hirtelen elméleteket konstruálni. Hiszen a következményekért már ténylegesen felelni kell-: anyagilag is, morálisan is. A ma vezetőjének munkakörével összefüggő gazdasági, termelési folyamatokat rendkívül alaposan és sokoldalúan kell vizsgálnia. Ebben a helyzetben nemcsak bűn, öngyilkosság is az ad hoc-szerű vezetői reagálás. Persze hibát követnénk el, ha egyoldalúan általánosítanánk. Sok tény mutat/ arra, hogy a rögtönzés — a maga helyén funkc-'onálva — nem iktatható ki a valóságból. S hogy nemcsak a színpadon I juthat szerephez, hanem me élet, a politikai, a gazdasági, a társadalmi cselekvés legkülönfélébb területein is. Adódhatnak olyan szituációk, amikor a cselekvő ember a körülmények szorításában kifejezetten rákényszerül a rögtönzésre. Olyan szituációkban, amikor egyszerűen nincs idő a huzamosabb mérlegelésre, amikor egyik pillanatról a másikra dönteni kell. Ám tény az is, hogy jól, tehát a szóban forgó ügy szempontjából hasznosan, ezért konstruktívan csak az a vezető tud — a kényszerítő körülmények követelésére — rögtönözni, akinek kellő áttekintése van a dolgokról. Aki jól ismeri az összefüggéseket is, a ható és a befolyásoló tényezőket is. Aki tehát a rögtönzéskor is pontosan meg tudja határozni: hol végződik a gyorsan jött, ám realitásokon alapuló ötlet érvényességi köre, és hol kezdődik »a szabadon szárnyaló fantázia« ingoványa. I lyen esetekben a rögtönzés tehát tulajdonképpen tudományosan megalapozott ismeretkörre épülő, reflexszerűen gyors cselekvésforma. A pillanat terméke ugyan, ám — éppen azért, mert a tények ismeretében született — hosszú távra szól. S manapság minden döntés helyességének egyik ismérve, hoc'' jövő hatásni mennyiben reálisak, mennyiben optimálisak a holnap fejlődése szempontjából. Kovács Imréné. lelnének a megmunkálásért. Differenciálódna az elért eredmények után közöttük a kapott pénz. A becsületes munka elnyerné jutalmát. Utat keresünk — nem titkoljuk ezt a tagság előtt. Kalmár József íőagronomus szintén Bá-taszékről beszéL — Nagyon kedvezőek a benyomásaink. Endrédi viszonyokra akarjuk formálni ezt a jó rendszert. Itt vannak például a traktorosok. Télen1 sokszor alig tudjuk foglalkoztatni őket. Ügy tervezzük: metszésre tanítjuk be őket. Kétszáz- holdnyi gyümölcsösünkben így nagyon hasznos munkát végezhetnének. És a keresett lehetőségeik is előnyösebbek lennének. Tehát: tervek, tervek, tervek. Előre pillantanak. S a most még csak érzékelt távlatokat' el is akarják érni. Felmérték a lehetőségeiket., A pillangósok kivételével minden növény termesztését gépesítették már. Egy személy 168 holdnyi terület művelését tudja elvégezni. Van mire építeniük. S ami a legfontosabb: bízhatnak az endrédiek szorgalmában. A közösben végzett munka mellett a háztáji tevékenység is a falu lakosságát dicséri. A vezetőség éppen ez utóbbi munka megkönnyítésére úgy döntött: darálót, víz- cseretelepet létesít. S előre tekintve mégsem feledkeznek meg azokról, akiktől a munka- szeretetet tanulták. Az öregek napja csak egyszeri ünnep. De a segítség mindennapos. Á háztájit ötvenszázalékos kedvezménnyel művelik meg nekik. Évente félmillió forint értékű munkát jelent ez. Tartalékot, biztonsági alapot akarnak teremteni. A vezetőség és a tagság közös akarata szükséges ehhez, hiszen az érdek is közös. S a bizalom egymás iránt kölcsönös ebben a tsz-ben, ebben a faluban. Ahogy Dobos Miklósné mondta: »Endréden hallgatnak az egyszerű emberekre.« Egymás segítését nemcsak írott malasztnak tekintik. Kránitz István, de a többi fiatal házasember Kalmár József. is tudna erről beszélni, aki segélyt kapott már a tsz-től építkezésre. Mert fontos, hogy a fiatal munkaerő itt maradjon, letelepedjen. S legalább ilyen fontos a szakembergárda megteremtése. Öten már vanndk. Amikor búcsúztunk, koppan- tak az esőcseppek. Hideg is volt. De azt hiszem, egyikünk sem fázott Leskó László P. T.
