Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
DINAMIKUS KORSZAK (Folytatás az 1. oldalról.) nak érssi szűkebb pátriája minden örömét, gondját. De Kaposvár előbbre lépése, felsőfokú központ jellege nemcsak az itteni lakosság, hanem egész Somogy megye ügye. Arra kell törekedni ugyanig, hogy a megyei székhely Somogy lakosságának majd minden igényét ki tudja elégíteni. Olyan üzemei, iskolái, kulturális intézményei, kereskedelmi és sportlétesítményei legyenek, amelyek vonzzák a megye lakóit legnagyobb városunkba. LEGYÜNK OPTIMISTÁK — Tudomásul kell vennünk Kaposvár kisugárzó szerepének jelentőségét, hiszen egy- egy létesítményünk, a város gazdagodása a megye más településének fejlesztésére is áldásosán hathat. Ezért is nagyon fontos, hogy a felsőfokú központ ne csak cím legyen, hanem Kaposvár be is tudja tölteni ezt a szerepet. A város fejlődése örömmel tölt el mindannyiunkat. Legyünk, hisz joggal lehetünk optimisták. Gondjaink vannak, lesznek is mindig, de semmi sem indokolja, hogy a nehézségek láttán néha túlságosan is elkomoruljanak a tanács vezetői., A mércét az élet emeli egyre magasabbra — mondta a megyei pártbizottság első titkára. — Én biztatni szeretném a város vezetőit, hogy legyenek még bátrabbak, kezdeményezőbbek. Érezzék, hogy a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a lakosság zöme ott áll mögöttük, támogatja értékes, a lakosság érdekeit szolgáló tevékenységüket. A városi tanácsnak növelnie kell akcióképességét, hogy határozottabban tudja végrehajtani megalapozott terveit. A felelősség az övék, éljenek jobban lehetőségeikkel. A tanácsok demokratikus szervek — mondta a továbbiakban Németh elvtárs —, de rendkívül nagy hatalmat testesítenek meg. Ezt a hatalmat azonban — a lakosság érdekében — gyakorolnia is kell. Azt tapasztaljuk, hogy még nincs kellő összhang a városi tanács vezetői és apparátusa között. Meggyőződésem, hogy sokat tehetnek még azért, hogy képzettebb, kvalifikáltabb emberek dolgozzanak ott, kialakuljon a törzsgárda, hozzáértően, gyorsan és emberségesen intézzék a lakosság ügyeit, s magas szinten hajtsák végre az ágazati feladatokat is. Ehhez növelni kell az apparátus iránti bizalmat és a követelményt. Nagyon fontos, hogy segítő szándék és bensőséges légkör vegye körül az embereket munka közben. Az időt szövetségesünknek kell tekintenünk. Ellenkező esetben ellenségünkké, a fejlődés ellenségévé válhat, s az építések elhúzódásában, az aktatologatásban, a döntések elodázásában mutatkozik meg. Szembetűnő például, hogy az idén több pénze van a városnak, mint tavaly, mégis bizonyos letargia tapasztalható. Ahelyett, hogy a több pénz tervszerű és célszerű felhasználására igyekeznének mozgósítani minden erőt. Kaposvár fejlődésében, a városi tanács tevékenységének további javításában van mit tennie a megyei tanácsnak is — mondta a felszólaló. — Van mit tennie a tudat korszerűsítésében, az anyagi eszközök ésszerű odaítélésében. Annak tudatában nyúljanak a ceruzához, hogy Kaposvár fejlődése az egész megye ügye. Korszerűbb szemlélettel és munkával segítsék elő ők is, hogy az eddiginél még gyorsabban fejlődjön Kaposvár. Ne csak az »ellenőr-« szerepében lépjenek föl a megyei tanács dolgozói, hanem nyújtsanak segítő kezet, tegyék félre a presztízsféltés régi, visszahúzó gyakorlatát. És fordítsanak gondot arra is, hogy növeljék a jól dolgozók önbizalmát. A szavakon túl most már fogjunk össze Kaposvár érdekében — mondta Németh Ferenc. — Indítsunk közös harcot az akadékoskodók ellen, azok ellen, akik mindig mindenre nemet mondanak, bosz- szantják a város lakosságát és gátolják a fejlődést. 100 ÉVES VÁROS Németh elvtárs ezután emlékeztetett arra, hogy Kaposvár a jövő év elején 100 éves fennállását ünnepli. — Nagyszabású mozgalmat lehetne és kell is indítani a jubileum alkalmából. Nemes és felemelő célokat tűzzünk ki a lakosság elé, amelyek eléréséhez megmozgathatjuk a fantáziát, összpontosíthatjuk a cselekvő erőt. Konkrét, megvalósítható programot kell kidolgozni egy külön bizottság részvételével. A hozzáértő, városukat szerető emberek bizonyára elmondanák elképzeléseiket, s közreműködnének azok végrehajtásában is. Mint már annyiszor tette a lakosság — meggyőződésem —, most is részt vállalna nemes kezdeményezésünkből szellemi és fizikai energiával, pénzzel is. Fásítani kellene a várost, ehhez az erdészet szakembereit, a fiatalokat is meg tudnánk nyerni. Kertészeink irányításával a lakosság szívesen részt venne a parkosításban; be lehetne fejezni a cseri parkerdőt, utat építhetnénk a töröcs- kei tóhoz, és általában biztosítanunk kellene, hogy a közeli Zselicség erdeinek egy része a lakosság pihenését szolgálja, s kirándulóhelye legyen. Iskolaépítési akciókat lehetne szervezni, törődni a város szobrokkal való ellátásával, hogy csak néhányat említsek a sok lehetőség közül. A jubileum kiváló alkalom arra, hogy újra, igazi nagy közösséggé egyesülve fáradozzon egész lakosságunk a városért, az emberek életének megszépítéséért. A városi tanács apparátusa egyébként az eddigieknél többre is képes — mondta befejezésül Németh elvtárs. — Mi a magunk részéről, a megyei pártbizottság részéről az eddigieknél jobban akarjuk támogatni Kaposvár fejlődését. A vb-ülésen sok értékes felszólalás hangzott el, amelyek — csakúgy, mint Fábri Istvánnak, a megyei tanács elnökhelyettesének összefoglalója — megerősítették a városi tanács vezetőit abban, hogy jó úton járnak. A hibák kijavítása, az észrevételek hasznosítása még eredményesebbé teheti a városfejlesztésért, a lakosság életkörülményeinek javításáért tett erőfeszítéseiket. Vélemények és javaslatok A szakmunkástörvény megyei tapasztalatait vitatta meg a képviselőcsoport RENDHAGYÓ módon kezdődött tegnap reggel a somogyi képviselők csoportjának ülése, amelyet ezúttal a kaposvári 503. számú Szakmunkásképző Intézetben rendeztek meg. Szokola Károlyné dr., a képviselőcsoport vezetője üdvözölte társait, a meghívott szakembereket, az ülésre ellátogató Töröcsik Gábort, az országgyűlési iroda vezetőjét, s átadta a szót Pintér Kálmánnak, az intézet igazgatójának, aki tömören bemutatta a szakmunkásképzőt, majd meghívta a képviselőket egy rövid látogatásra. Mindenkinek nagyon tetszett a kollégium — különösen a híres honismereti gyűjtemény —, a könyvtár, a kabinetek, az ebédlő és a tanműhely. Az iskolalátogatás, a tizenhárom oldalas jelentés, amelyet Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője adott, a meghívott szakemberek tájékoztatói, válaszai kitűnő alapot teremtett ahhoz, hogy a somogyi képviselők tájékozódjanak a szakmunkástörvény végrehajtásának tapasztalatairól, s elmondhassák saját tapasztalataikat. Érdekes témát tűzött napirendjére a képviselőcsoport, hiszen az általános isko- 1 át végzettek több mint ötvenkét százaléka tanul szakmunkásképzőben a megyében, míg az országos átlag negyven százalék. Viszont o mezőgazdasági szakmákban az évente jelentkező kétszázhúsz fiatal vem fedezi a háromszázhúszas Idényt, s ezt elsősorban a fel- - '.'.képzéssel ellensúlyozzák. "adnóti László, a csurgói □sugár Ipari Szövetkezet „Inöke azt szorgalmazta, hogy a jobb tájékoztatás és propaganda révén növeljék a szak- 'unkástanulónak jelentkező ;ú tanvlol: számát. Tapasztalta ■ 'ni elsősorban az ne- kzzítl • cmr't szintű képzésben réu. t vevők továbbtanulását hogy nincs összehangolva a szakmunkásképző és a szak- középiskola tanterve. Szigeti páli Béke Tsz főagronómusa azt tette szóvá, hogy van-e, illetve hogyan lehetne elegendő szakmunkás a szakosított állattenyésztő telepeken. Horváth László elsősorban azt szorgalmazta, hogy egyéni felkészülés alapján is vizsgázhassanak állattenyésztésből a tsz- tagök. Szokola Károlyné dr. úgy foglalta össze a vitát, hogy megfelelt a kitűzött célnak. Javasolta, hogy a megyei tanács vizsgálja meg a mező- gazdasági szakmunkásképzés helyzetét. A SOMOGYI képviselőcsoport ezután felkészült az országgyűlés következő ülésszakára. A szakemberek, választóik véleményét is tolmácsolva alaposan megtárgyalták az egészségügyi törvénytervezetet. A megye képviselői a szakmunkásképző tanműhelyében. István, a megyei pártbizottság titkára egyetértett azzal, hogy a tájékoztatókban megfogalmazott gondok (tárgyi, személyi föltételek hiánya stb.) megoldására nagy erőfeszítést kell tenni, már most fölkészülve mindarra például, amit a következő ötéves tervben szükséges megvalósítani. Arra is felhívta azonban a figyelmet, mennyit fejlődött egy évtized alatt a szakmunkásképzés az országos és a megyei szervek erőfeszítései révén. A közben erősen iparosodott megye vállalatainak az igényét ma mái ki tudják elégíteni. Fontosnak ítélte, hogy a munkásság jövendő gerincét alkotó fiatalokat szakmájuk szeretetére. tisztességes, szilárd jellemű politizáló szakemberekké neveljék ezekben az iskolákban. Ezt a gondolatsort folytatta Böhm József, a megyei tanács elnöke, amikor arra emlékeztetett, hogy az általános iskolát végzett fiatalok 35—40 százaléka nem végezhetett középiskolát, szakmunkásképzőt a hatvanas években, ma pedig mindössze tíz-tizenhárom százalékuk nem tanul tovább. Ez a már említett erőfeszítések révén kialakult szakmunkásiskola-hálózatnak is köszönhető. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára azt javasolta, vizsgálja meg a tanács, miért jelentkeznek olyan kevesen állattenyésztő szakmunkásnak. Szorgalmazta a kollégiumi helyek növelését vállalati összefogással, valamint annak hatékonyabb ellenőrzését, megkapják-^ a szakmunkástanulók a nekik járó juttatásokat. Horváth László, a nagybajomi Lenin Tsz elnöke, Mo- hácsy Barna, a somogyszentTávlatok M egvallom, szeretek képekben gondolkodni. Higgyék el, csodálatos, ha az ember olvas vagy hall valamiről, s az élmény azonnal jól komponált, kifejező képpé áll össze benne. A gondolat is több lesz általa. Hátha még megtanulhatjuk a »fordított« képekben gondolkodást! Paradoxon, de a módszer ezúttal a valósághoz közelít minket. Velem például gyakran előfordul, hogy mondjuk a cinizmussal vádolt emberben a jó szándékú javítani akarást fedezem föl; hogy a pesszimizmus csak az optimizmus árnyékaként létezik a számomra; hogy a meteorológiai viharjelzés hallatán a napsütésben sziporkázó Balaton rajzolódik ki előttem. Pontosan így jártam a közelmúltban is, amikor több helyen hallottam kimondani, másutt sejtetni^ irodalmi, művészeti megmozduláson éreztetni: nincs perspektívája az ifjúságnak! Igen, úgy jártam, mint a Balatonnal: rögtön a távlatok jutottak az eszembe. Az a bizonyos »fordított« kép. Mert az az igazi. A képzelt rossz tehát csupa valódi jót vonultatott föl előttem. Mindenekelőtt három igen jó ismerősömet, három fiatal közgazdászt. Nem kértem hozzájárulásukat, talán mégis elnézik, hogy név szerint említem őket: dr. Hosszú Zoltánról, Kelemen Ferencről és dr. Ormosy Viktorról van szó. A hatvanas évek első harmadában végeztek. Friss diplomájukkal a megyei tanács terv- és ipari osztálya fogadta őket. Tapasztalatlanul, fiatalon. Ketten azóta doktoráltak. Tíz év sem telt el: egyikük a Műszaki Egyetem adjunktusa, a másik gyárigazgató, a harmadik a városi tanács elnökhelyettese Kaposváron. Mindhárman fontos oktató, termelő-, irányító munkában. Nincs távlat az ifjúság előtt? Tudom, azt hiszik most, hogy »szembekötősdit« játszom. Tévednek. Sejtem azt is, hogy miből táplálkozik az ifjúság perspektívátlanságáról terjedő hiedelem. Ezért beszélek róla. Meg azért, hogy a szórványosan előforduló egyéni, helyi tapasztalatokkal szemben próbáljuk közösen kialakítani az igazi képet. Különben igazuk van. Beszélhetnék olyan vezető orvosokról, akik 1945-ben — alig harmincöt évesen — osztályvezető főorvosok lettek, s ma nem engedik kibontakozni a tőlük is tanuló ifjakat, mert »hátha kitúrják őket". Szólhatnék politikai érettségben, hozzáértésben lemaradókról (igazgatótól a tsz-brigádvezetőig), akik tapasztalataiktól is elzárják a fiatalokat — önös érdekből, pozíciójukat féltve. Említhetném azt a — nagyon is régi típusú — vezetőt, , aki nála tehetségtelenebb munkatársakat keres, mert csak így látja biztosítva saját jövőjét. Vannak ilyen tapasztalatok is a megyében. De kérem, válaszoljanak őszintén: — Nincs távlat az ifjúság előtt? Igaz volna, hogy az öregek betöltenek minden posztot, és görcsösen ragaszkodnak hozzá? Hihető egyáltalán, hogy pont a mi társadalmunkban nincs jövője az ifjúságnak? Badarság! Kezdjük egy kicsit messzebbről. Nem a fiatalokkal van baj általában, szó sincs értől. Azt hiszem, a képzési rendszer, az egyetemi légkör is ludas az illúziókeltésben. Rémlik, mintha nem tanítanák meg fiataljainkat arra, hogy a tudományok alkalmazásához tapasztalat is kell. Talán emiatt vélik úgy sokan, hogy a diploma egyenlő a pozícióval S ha nem így sikerül, akkor elkeserednek, hibáztatják az »öregeket«, a rendszert, mert csalódottságukban úgy érzik: nincs távlat, nincs lehetőség a számukra. Igazuk volna? F ordított a helyzet, Önök is igazolhatják. Bizonyos szakmákban sok helyen rákényszerülnek arra, hogy idő előtt, mindjárt vezetéssel bízzanak meg ifjú diplomásokat. Ezzel vállalni kénytelenek azt a kockázatot is, hogy e fontos politikai, gazdasági poszton — és nem előre — szerzik meg a szakmai, politikai és élettapasztalatot. (Példákat mondhatnék a mezőgazdászoktól a népművelőkig sok területről.) De az a felfogás, miszerint a diploma mindjárt vezetői pizicióra jogosít, más szempontból is elgondolkoztató. Nem értem például, hogy ifjúságunk egy része miért csak a vezetést tekinti az érvényesülés egyetlen útjának. Miért nem perspektíva szemükben az, hogy lehetőségük van dolgozni, alkotni, kibontakoztatni képességeiket beosztottként is, és bizonyítani, hogy egyszer majd alkalmasak lesznek a vezetésre? A teremtő munka szépsége, az »álmok« valóra váltása nem rajzol jövőt? Higgyék el nekem: minden jó vezető és intézmény támogatja a kezdeményezést és ösztönöz az alkotásra. Pályázatokat hirdetnek; ahogy hallom, a közeljövőben újabb tíz díjat alapít a tanács. Publikációs lehetőségük van; munkaidő-kedvezményt kapnak a disszertációk elkészítéséhez, továbbképzésükhöz; tapasztalatcseréken, tanulmányutakon vesznek részt. Tapasztalataim szerint inkább az a baj, hogy fiataljaink még nem fedezték föl: mennyi mindenben számít rájuk a társadalom. Van-e jövője az ifjúságnak? Térjünk hát vissza a kiindulóponthoz. Hevenyészett számvetést készítettem magamnak. S amikor vezetők, nevek sokaságát írtam a papírlapra, megdöbbentem. Hiszen csupa fiatal vezeti ezt a megyét! Nem hisznek nekem? Mentsenek föl az alól, hogy neveket soroljak, hisz ismerőseink mindany- nyian. Kezdjük a -KISZ-szel, ahol tíz év alatt több mint húsz fiatal érett politikai vezetővé, s ma a pártirányításban dolgozik nagy ambícióval és felelősséggel. A megyéi tanácsnál legalább öt osztályvezető van, aki fiatalon került e fontos vezető beosztásba: a megye agrárpolitikáját, iparát, a fejlesztést ,tervezést, a pénzügyet irányítják — ma is fiatalon. Ök tervezik, szervezik a párt politikájának végrehajtását, alakítják a megyei politikát. Harmincöt-negyven évesek most! (S hadd jegyezzem meg: ha valaki a diploma megszerzése után tíz-tizenöt évig tapasztalatokat gyűjtve fáradozik, és negyvenévesen kerül vezető posztra, még mindig húsz évig irányíthat!) De menjünk tovább. Somogy 571 agrárszakemberének a fele harmincöt éven aluli. Fiatal igazgatók állnak fiatal gyáraink élén. A Somogy megyei Tervező Vállalat dolgozóinak átlagos életkora 29 év. Nem azt bizonyítja ez, hogy az új városkép, új létesítményeink a fiatalos szemléletet, ifjaink a modem kor felfogását képviselhetik? Talán ennyi is elég. S omogyból a vezetők végigjárják az egyetemeket és főiskolákat. Együttműködési szerződéseket kötnek, tájékoztatják a fiatalokat szűkebb hazájuk életéről. És hívják, hazavárják őket. Van-e jövője az ifjúságnak Somogybán? Ügy is mondhatnám: csak az ifjúságnak van! S ez nagyon jó így. Végül egy epizód. A hetesi tsz-ben már tizenegy diplomás szakember van, még kilencet vesznek föl. Egy ifjú, leendő pár jelentkezett a keszthelyi főiskláról. Jönnek, mondták, mert tetszik nekik a falu. Az elnök azonban nem volt elégedett. Először üljenek hintóba, nézzék meg az egész gazdaságot, azt a területet is, ahol lakótelepet építenek a szakembereknek. S csak azután döntsenek. Vállalták — boldogan. Va*i-.JooQ9e as, ifjúságnak! •Jfevori'Bél*
