Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

ü A KÖLTÉSZET ÜNNEPÉN TAKÁTS GYULA Mert lényeddel egy teszedett hegyen, hol gomba és madár tart, csupán tojással és elhagyott biling... Itt élek, remete sorban püspök-süvegü hegyeink között... Még itt... De sziklám és üres hálóink fölött egy távcső nagyítóin át, ott járok, egyre ott, a sarki oszlopokon túl, hol szárnynélkül is, — ha van —, leszek. . < Szemembe, műszeremre csapkod, mint gyémánt kefe a holdfény Niagara-víze ... Zúdul... És egyre hidegebben * és fényesebben lő vissza rád, mert lényeddel egy — fénylő semmi —, már minden porcikám. Mohó és rózsás újhegyem körül elül az ösztön seregély-hada... Kormát hasítva szét, a fényes gyöngybagoly röpül, s odvát suhintja csak, mint a lélek csontunk jelrendszerét,.! SÍPOS GYULA Dolgozni kell és énekeim Ahogy belélegzem hazámat, frissül a vér, könnyül a bánat. Baráti karok megölelnek, szívem körül a fagy fölenged. Én minden embert megsirattam a kitárt-kanú halottakban, szememre könnyes pára szállott és már nem láttam a világot, a Göncölt, mely évezredekre egy-utat jelölt az egekre, felhők futó nyájait, melyek lehullanak s újjászületnek. Ö, az örök-erejű élet új rügyeket bontva föléled! Mesék hőse, kisebbik gyermek, kit kemencébe beletettek, aki ön-húsával táplálja a griffet, hogy csak szálljon szállva, kit tőrbecsalt gonosz varázslat, kit ezer ízre széjjelvágtak, ki tegnap félholt; volt, merő seb s ma már ezerszer szebb, erősebb: a nép, a nép mutatja meg mindig, mit tegyünk, mint tegyek. A magok csírázva kikelnek, édesanyák kenyeret szelnek, a gépek zümmögnek a gyárban, a tűzhelyeken új parázs van. Élni kell! Gyereket nevelni és dolgozni és énekelni. Ahogy belélegzem hazámat, frissül a vér, múlik a bánat. FODOR ANDRÁS Zsoltár Igen, tudom, az orgonát szétroncsolta a háború. Nem nézem meg, mi lett belőle. Hadd szóljon bennem úgy, ahogy rég; hullámzó, kettős billentyűsorok, fogantyúk porcelán gombái mellett jobbra, balra ott állunk: Papp Jóska, meg én. Felröptetve a kotta vákírását, túlharsogva a sípok lihegését, fújjuk a dallamot előre, két stiglic-torkú kerub. Hangunk meredeken vetődő szárnya közt lehunyt pillákkal imbolyog, száll Mesterünk feje; Igen, tudom, a háborúi Elakadt melle fújtatója.. s Elmentek mind a számrakók, a karzat kórusa. Szemközt, bársonypalástját bal karjára csapva, fehér falból nem lép ki többé a Nagytiszteletű. De mi csak fújjuk rendületlen, csikaró szesz gőzében állva, szövetkezeti irodában, kopár bútorok ijedt zavarában, — volt urasági udvar homokjában tipródó lábak, csuromvíz ingek, goromba váltak, egy-nyári táncok csörgése fölött. Fújjuk, hogy amit akkor két harsány hang zenéje egymást röpítő szárnyon írt az égre. Lantban, hegedűben, cimbalma zengésben Magasztaltassék! SOMLYÓ GYÖRGY A félbeszakított Teremtés Dtwtd Aljmo ‘Mquerw&mk a. börtönben Mely szolgált rég sétáló palotáid s heverő helyéül Moctezumának mesés Chapeltupec! ős szikla-várad merő fala immár egy éve árvuL Mint ha bitangjára hagyják a nyájat, a hű ebet ha elverik urától, kószán ődöngnek a gazdátlan jászol körül színek és formák fények, árnyak. Egy félbeszakított egész Teremtési A hatodik napon béklyóba vert kéz! Félig-gyúrt óriások, riadjatok, törjetek ki festék s fal börtönéből hogy kiszabadítsátok az övéből isten-kezű fogoly királyotok! Szép versek 1971 Jelentős költőinktől még azt is megtanulhatjuk, hogy miként kell szeretni a Léte­zést körülásó Egységet, a verset. Schöpflin Aladár Ady igazsága című írásában, mely a Nyugat Ady-emlékszámá- ban jelent meg, vezető gon­dolatként éppen azt a be­szélgetésüket idézi föl, mely­ben a költő arról mondott véleményt, hogy szabad-e és illik-e névtelenül írni. — Amit írtál, ezért visel­ned kell minden felelőssé­get. Aki névtelenül ír, az el­bújik a felelősség elől. ez pedig erkölcstelenség. Ezek ■ Ady szavai.- — Senki olyan teljesen fel nem áldozta megát a versért, képes volt minden poklon -keresztülmenni csak azért, hogy költői hivatását betel­jesítse. Milyen megnyugtató lehe­tett ezeket a sorokat leírni a költő halála után Sehöpf­"1 lnne A költészet napján József . \ • - • va a mai ma­gyar ii; tusokat ünnepeljük. .Szép hagyománya a Magvető Kiadónak, hogy évről évre bemutatja az előbbi év leg­szebb verseit. Kinyitod a borítólapot, de az írás még nem szólal meg. Olvasnod kell, hogy életre keljen a vers. így minden vers és kötet a Létezés örök körforgását éli át: naponta hal meg és naponta támad f ól... A Szép versek 1971 köte­ten forgószéllel végiglapozva is Schöpflin említett sorai jutnak eszembe, mert egyre megnyugtatóbban érezzük, hogy a szocialista költészet a teljes élet vállalása, a köl­tői hivatás kiteljesedese és beteljesedése. A szocialista költészet nagykorúságát a legszigo­rúbb apának is el kell im­már ismernie. És örülnie kell, hogy kamaszfia felnőtt, érett gondolatokkal vág utat magának az élet még soha nem látott, ismeretlen tájain. Ilyen az a Szép versek 1971. Hatvannyolc magyar költő több mint kétszázötven ver­sét gyűjtötték a kötetbe. Nem a Létezés gazdagságá­val versenyeznek ezek a szá­mok, attól gazdag egy gyűj­temény, hogy mindenegyes darabja: örök. Attól még s,i£gBnyes s lf-hfüne az an­tológia, hogy csaknem min­den ismert magyar költő egy, három, öt verssel részt vesz a költészet napja ünnepén ezzel a válogatással. De úgy látszik egyre többen megta­nulták, hogy miként szabad csak bánni a saját értékek­kel, a tehetséggel.-Te jől tudod, a költő sose lódít: [ az igazat mondd, ne csak a valódit,« József Attila örök csillag­ként őrzött gondolata veze­ti a kései utódokat, hogy el­mondhassák az elmondhatat­lan!, befejezzék a befejezet­lent ... Először a Szép versek 1971 borítólapján tarthatunk lel­tárt. A fényképek között egy arcon hosszabban megáll a szemünk. A magyar iroda­lom nagy vesztesége: Deve- cséri Gábor, őt kell elsőinek ébresztenünk. -Ha csak egy szőlőlevelet / sikerül meg­örökítened, I ... már nem él­tél hiába.* A közelgő halál­lal -egyezkedik« új versei­ben. Egyszer keserűen mond­ja: -Nem vagy a nemlét lo­vasa*. De ha eljő a -vélet­len pillanat*, tudja: -öröklöt­tel volt randevúd«, — zárja magába a sói u Steaátf « én cfmű versében. Az antológia ott kell, hogy legyein fekvőhelyünk mellett, bármikor kinyúlhassunk ér­te. Több mint kétszázötven költemény, mikor juthatunk el valamennyi birodalmába! Szeretnénk előbb azokkal találkozni, akik a szűkebb szülőhazáról énekelnek. Takáts Gyula 8t versét ol­vassuk tehát újra. Aztán azokét, akik itt születtek, de máshol élnek: Fodor András, Ratkó József, Sipos Gyula, Somlyó György versei követ­keznek. A mai magyar irodalom szép számú -öregje« néz ránk követelőén, hogy a sor­rendben ők következnek. Illyés, Zelk, Jékely, Erdélyi, őket követően Juhász Fe­renc, Nagy László, de név­sort teljessé csak akkor te­hetnénk, ha mind a hatvan­nyolc nevet lejegyeznénk. Általában szigorú ítész is a Szép versek antológia, a fiatalokkal csínján bánik. Óvatosan. Szép verset nyil­ván az antológián kívül is nagy számban írnak, ők is, de költészetet még nem mindegyikük teremtett, őket is ismerhetjük az egyéni sze­replés, önálló kötet álapján. Bízunk bennük is. Talán egy név, egy költészet mégis hiányzik a Szép versek 1971- böl. Bari Károlyé. teáigj Bum Április n. A tadló kalászait hányva s a verebek közé belesvén nagy szél kapott föl egyszer öregem hirtelen, áprilisi estén. Gyerekeit kereste arra s engem talált ott épp az útban. Bömbölt, örült s én mosolyogva rengeteg mellém elaludtam. Vitt faivan, földeken keresztfa, meghempergetett jó sárosra, eibálva és kacagva vitt egy pesti, csatakas külvárosba, Az óceán vidám jassaok lógtak s még vidámabban verekedtek, kiabáltak, kiabáltunk és a jasszok végül berekedtek. Mondom, valami nagy ünnep volt, a hívek templomokba mentek s reszketve, szomorú kézzel áldották őket meg a szentek. S hogy a harangok búgtak, fStaStt a szívekben nagy, esti béke. A gyilkos végzett emberével s úgy menekült, kalaplevéve. Reménységnek és tnfipánnak kicsikis deszka-alkotmányba 1905-ben igyen iktattak be az alkotmányba. KaSTyoS Sill3.0 LniSÖTU) s a szép ifjú mosóasszonynak, ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, fejkendőbe kötözött gondnak. A szegényassaony rég halott máé, de fiát a szél el nem hagyja, együtt nyögünk az erdőn éjjel s együtt alszunk el virradatra. RATKÓ JÓZSEF Félkenyér csillag Lehetnél Álomhozó csillag, Kedd asszonyának csillaga, hogy asszonyunk boldog maradjon. Árvalány pillantása lehetnél, Arányhajú, Leányszemű, Kincslátó csillag, Áldomás csillag és Levegő csillag. Puszták lobbanása lehetnél, Juhászbot csillag, Rétszagló, Rétlegelő, Kunyhóba pillantó, lehetnél Juhász öröme, Kútgém csillag, Kolompos csillag és lehetnél minden csillag Pásztorok serkentője, Ökörkereső csillag, Szolgafa csillag és Kétkezű csillag, Ekehajtó és Ebédhordó, lehetnél Petefészek csillag; szapora Nászvezető, lakodalmunkon Vőfény csillag, Virrasztó csillag, Bujdosók lámpása, lehetnél Mérték csillag és Zászlótartó, Arannyal versengő Tündérfő csillag, Révész csillag, halálon általvivő — te Hajnal szakadékja felé tántorgó Gyalog csillag, űrben gyalogló Koldusbot csillag, te Nehézlábú Fogoly csillag, csillagok között Sereghajtó, Félkenyér csillag, Átkozott^ Álmatlan, Ködszemű csillag, csillag-Eb, Napra süvöltő, ' te Egykezű, Fagyhozó csillag, szívünkön deret hagyó, Vérrel versengő csillag, Vérszemű Lövő csillag, Hadvezető, Haldokló csillag, halottaktól kerített Kerék csillag, halottaim rajtad töretnek, te Magányos özvegy csillag. v‘\ ____—

Next

/
Oldalképek
Tartalom