Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

Egy évtized a mozgalomban Horváth Tihamér, a járási KJSZ-bizottság politikai mun­katársa harmincéves fiatalem­ber, tele ambícióval, termi akarással 1958 óta KISZ-tag, de már korábban is tevékeny­kedett az ifjúsági mozgalom­ban. A KISZ-bizottság egyik szo­bájában beszélgettünk. A fa­lakon plakátok a forradalmi ifjúsági napokról Angela Da- visről és a vietnami fiatalok harcáról. — Kazsokból járok be na­ponta. Ez nem távolság, mind­össze harminc kilométer, s míg utazom, ez az idő sem ■vész el Találkozom a járás KISZ-vezetőinek egy részével, mivel többségük bejáró. így mindig meg tudjuk beszélni a problémákat Belépése a KTSZ-be az út kezdete volt Nemsokára a ka- zsoki alapszervezet titkára lett 1960-ban már tagja volt a KISZ járási bizottságának, majd később a végrehajtó bi- Krttságának. 1962-ben katoná­nak hívták be. Ott is folytat­ta a mozgalmi munkát az egyik alegység KISZ-tit- káraként szerelt le. Még a honvédségnél lett párt­tag, • amikor hazaérke­zett, a helyi pártalap- snervezet a KlSZ-alapszerve- zet patronálásával bízta meg. 1966. februárjában került a járási KISZ-bizottsághoz. A mezőgazdaságban dolgozó fia­talok helyzetével, életkörül­ményeivel és politikai irányí­tásával foglalkozik. — Igen sokrétű, változatos ez a munka. S hogy jó men­jen, az bizony nemcsak tőlem függ, hanem a járás fiataljai­tól is. A legtöbb munkát a versenyek és a vetélkedők megszervezése és lebonyolítá­sa adja. Hozzám tartozik még a honvédelmi nevelő munka is. Huszonhat KlSZ-alapszer- vezet van a járásban, ezek munkájára felügyelni nem a legkönnyebb feladat — Itt van például az oszto- páni KISZ-alapszervezet. Amikor a bizottsághoz kerül­tem, akkor ismerkedtem meg vele jobban. S ez az ismeret­ség nem sokból állt A szer­vezet csak névleg működött, pedig jó pár fiatal élt a falu­ban, s ráadásul klubhelyisé­gük is volt. Ekkor a helyi szervekkel közösen próbáltuk a fiatalokat egy szűkebb kö­zösségbe összefogni. Sikerült. A régi vezetőséget leváltot­ták, s az új nekilátott a mun­kának. Az eredmény: nemrég kapták meg a KISZ Érdemér­met, ugyanakkor elnyerték a kiváló oktatási kör megtiszte­lő címet is. Ez örömmel tölt el, hisz a munkánk eredmé­nyét láttam megvalósulni. El­sősorban a helyi vezetőknek kell figyelemmel kísérniük a községben élő és dolgozó fia­talokat. Ha látják, hogy nem megy a munka, a fiatalok ma­guktól nem jelentkeznek se­gítségért, akkor a község ve­zetőinek kell a támogatásukat felajánlani. Ha ezt a vezetők korábban fölismerik, akkor sok alapszervezet felbomlását megakadályozhatták volna. Egy vesszőparipám van — mondja. — A szocialista ver­senymozgalom. A fiatalok eb­ben fejleszthetik szakmai és politikai tudásukat. Ha elsa­játítanák egy szakmát, az még nem je­lenti azt, hogy ezzel vége a tanulásnak. Ál­landóan to­vább kell gya­rapítani szak­mai és politi­kai ismeretei­ket is. Munkájának egyik legfon­tosabb része a falun élő fia­talok érdekvé­delme. Ezzel a feladattál összefügg, hogy a KISZ-bi­zottság mel­lett életre hív­ták a falusi és mezőgazda­sági bizottsá­got. A bizott­ság tagjai kinn élnek a gazda­ságokban. így figyelemmel kísérhetik a fia­talok életét, munkáját, s mindjárt foglalkozhatnak is a problémáikkal. Évenként egy­szer megrendezik a termelő­szövetkezeti fiatalok tanácsko­zását Horváth Tihamér népszerűn a járás fiataljainak körében, szinte valamennyien barátként üdvözlik, ha találkoznak vele. Munkájának szép elismerése a KISZ kb dicsérő oklevele, a KISZ Érdemérem és az Arany­koszorús KISZ-jelvény. Gyertyás László BIRTOKHÁBORÍTÁSI OCYEK Nem a kutya goromba! „Hálás" gyerekek — Albérlőnek nem jár villany? »Szomszédom évekkel ez­előtt, éppen a teraszom elé ültetett egy jegenyefát. Ez a fa egyre csak nő, terebélyese­dik, már tavaly nem kapott a lakásom elegendő napfényt. Félek, hogy az idén még ke­vesebb jut a napból... Felszó­lítom a tanácsot: nyolc napon belül intézkedjenek a fa kivá­gása ügyében ... különben jo­gaim védelme érdekében kény­telen leszek a bírósághoz for­dulni ...« Gyerekkorom kedvenc köl­teményének két alakja, Péter és Pál jutott eszembe, akik a fülemüle dalának birtoklásá­ért perlekedtek. — Ennél cifrább dolgokat is tapasztalok nap nap után. A fülemüle-perhez nagyon ha­sonló ügyben jönnek hozzánk, de komoly, tragikus dolgokban is. Tavaly például 191 följe­lentés érkezett birtokháborí­tás miatt. Negyvennyolcat' mint alaptalant elutasítottunk, csaknem ugyanennyiben a fe­lek békésen megegyeztek, nyolcvankettőben viszont ha­tároznunk kellett, hogy a bé­A gépkocsik nem állhatnak le A KAPOSVÁRI DELTA SZÖVETKEZET kétműszakos munkaidőre gyakorlattal rendelkező varrónőket fölvesz Jelentkezés: Kaposvár, Vörös Hadsereg útja 9, Zsalakovics László műszaki vezetőnél Éjféltől kezdődően meg­indulnak a városban és a me­gye országútjain a Tejipari Szállítási Szolgáltató és Kész­letező Vállalat kaposvári ki- rendeltségének gépkocsijai. A megye háromszáznegyven csarnokából gyűjtik be a te­jet, és térnek vissza vele Ka­posvárra. Ekkor még javában alszik a város, két óra van. Elindul az első terítőjárat, és mennék tízesével a gépkocsik, négy óra harminc percig. Reg­gel hét órára egész Somogy megyében, a kirendeltség ha­táskörébe tartozó Dombóvá­ron és környékén körülbelül hétszáz helyre szállítják ki a friss tejterméket A vállalat tevékenységének 85 százalékát teszi ki a tej begyűjtésével és a készáru terítésével kapcsolatos mun­ka. Erről beszélgettünk Hor- nyik István kirendeltségveze­tővel és Bánkúti Ferenc párt- titkárraL — Jóformán csak úgy tud- naiQf rólunk, hogy kora haj­nalban elkezdenek zörögni dolgozóink a tejeskannákkal. Nem is tudom, mi lenne a Lu­das Matyival nélkülünk — mondja Hornyik István. — ♦♦ Teljesen önállóak, a tejipartól | függetlenek vagyunk, de tér- J mészetesen ennek kiszolgáld-1 sára hozták létre vállalatun- t lkat. Ötvenkét gépkocsink van, | köztük a modern hűtőrend-J szerreL fölszerelt Ikarus 404-es ? típusú termoszkocsi. Az ilyen ; típusú gépkocsikat a mi sze- j relőcsarnokunkban újítjuk fel, j évi négy és fél millió fprin- i tos terv alapján. A javításnak | nagy gazdasági jelentősége | ■van. így több pénzt takarítunk ♦ meg a fejlesztési alap számá- Jtak. Lassanként kitapogatták ra, s ezt az összeget új gép- jegymás gondolatait Közben kocsik vásárlására fordíthat- j telt az idő, mintha ostorral juk. Ebben az évben eddig: kergették volna. Egyszer a tizenhárom gépkocsi felújító- | buszállomáson összeakadtak jegy lánnyal, Király Zoli ismer- jte valahonnan, cipőcskéjén fegy-egy plexi üveg-díszgomb ♦ csillogott. Addig-addig kérlel- Jték, míg a lány hajlandó volt J a gombokat leszedni és nekik ♦ adni. Király Zoli megjegyez­♦ te: — Amikor találkozunk, savai végeztünk, darabonként hetvenezer forint értékben. A gazdasági döntéseket több oldalú megbeszélések előzik meg, amelyekben részt vesz­nek a párt-, a szakszervezeti, a gazdasági vezetés és a KISZ képviselői is Az elért jó ered­mények elsősorban ezen az el­vi egyetértésen alapulnak. Csak egy példa: 1971 hasonló időszakában a gépkocsivezetői gárdából harmincán távoztak el más vállalathoz, ez évben mindössze egy, aki családi okok miatt volt kénytelen megválni a kirendeltségtől. — Milyen intézkedésekkel sikerült ezt elérniük? — Arra törekedtünk, hogy kirendeltségünk megfeleljen a tervében leszögezett célkitűzé­seknek, másrészt javítjuk dol­gozóink munkakörülményeit. Mindenekelőtt a munkaidőt korlátoztuk, és ez évben már egy 'gépkocsivezetőnk sem dol­gozhat tengelyen napi tizen­három óránál többet. Sőt, a havi átlagot 220 órára szorí­tottuk vissza. Dolgozóink meg­értik: a tejnek, a tejipari ter­mékeknek mindennap el kell jutniuk a megrendelőkhöz. Nehéz a gépkocsivezetők mun­kája, ezért anyagilag és er­kölcsileg is megbecsüljük őket — válaszolta Bánkúti Ferenc. A kirendeltség dolgozóinak 12 százaléka tanul valamilyen iskolában. Erre a vezetők anyagilag is ösztönzik őket, és a szakvizsga megszerzését 100 forint, az érettségit 200 fo­rint, a főiskolai végzettséget pedig 300 forintos alapbér- emeléssel honorálják. Kilenc szocialista brigádjuk most ka­pott jutalmat jó munkájáért. De ugyanígy megbecsülik a törzsgárda tagjait is. A kiváló dolgozó kitün­tetésre javasoltak közül há­rom gépkocsivezető, de a ne­gyedik is fizikai állományú dolgozó. Simonies István, a Tejipari Vállalat szállítási előadója: — Pontos ütemterv szerint dolgozunk együtt a kirendelt­séggel. A szállítmányoknak időben kell megérkezniük, más kívánságunk nincsen. Ez pedig megvalósul, együttmű­ködésünk tehát jó! Mészáros Attila kességet és az eredeti birtok­viszonyt helyreállítsuk. Dr. Réczey Zoltán, a Kapos­vári Városi Tanács szabály­sértési főelőadója mondta ezt. — Az előző évhez képest 1971-ben 40 százalékkal emel­kedett az ügyfélforgalom. Az új lakásügyi jogszabályokat egyes tulajdonosok — első­sorban a vidékről beköltözöt- tek, akik bérlővel együtt vet­tek házat — félreértették, el­érkezettnek látták az időt arra, hogy lakóiktól önhatal­múlag megszabaduljanak. — Lakóm engedély nélkül tart egy goromba kutyát, s az állat meg is harapott. Kérem a tanácsot, tiltsa el az ebtar­tástól — írta egy vidékről nemrégen beköltözött asszony a tanács vezetőinek. Kiderült, hogy a bérlő több mint húsz éve lakik ebben a házban, az­óta tart kutyát, s az új tulaj­donostól nem kellett enge­délyt kérnie az ebtartásra. A tulajdonos kívánságának tehát nem tettek eleget. Az asszony persze fellebbe­zett, miért ne legyen munká­ja néhány embernek a megyei tanácson is. Ám onnan is el­utasító határozatot kapott. Meddig jó egy anya vagy egy nagyanya? Két döbbenetes eset példázza a gyerekek ke­gyetlenségét. A Kaposvár környékén lakó idős asszony eladta a házát, hogy unokája és felesége társasház építésére jelentkezhessen. Megígérték: kap náluk egy szobát, s élete végéig gondoskodnak róla. Közben a fiatalok szolgálati lakást kaptak, a társasházrészt eladták, s a pénz egy részéből gépkocsit vásároltak. Igaz, a nagymamát magukhoz vették. Ám a dolog csak addig tartott, amíg a házaspár össze nem veszett. A férj kizárta a fele­ségét, a hatóság visszahelyez­te, majd elváltak. Az asszony erre a nagymamát zárta ki, s az idős nénit a tanács tette vissza lakásba. Az asszony közben újból férjhez ment, volt férje is megnősült, s a bírósághoz fordult, hogy a nagymamát kötelezzék a la­kás elhagyására. A bíróság azonban a nagymamát a la­kásban maradásra jogosnak tartotta, kimondta, ha ez nem tetszik a házaspárnak, szerez­zenek neki megfelelő albérle­tet. Egy özvegyasszony, miután lakásának főbérletét leánya és ve je nevére Íratta, egyszerre fölöslegessé vált a lakásban. Elzárták előle a mellékhelyi­ségeket, a konyhát, sőt a gázt is, hogy főzni se tudjon. Fe­nyegették, meg is verték, sú­lyos sérülésekkel került kór­házba. A bírósághoz nem akart fordulni, de kérte a tanácstól jogainak helyreállítását. — Anyám lop, megdézsmál­ja értékeimet, nem fizeti a gázhasználat rá eső részét — ismerte el leánya a birtokhá­borítást, megígérte, hogy ha anyja nem így tesz a jövő­ben, hajlandók lesznek szá­mára a normális élet feltéte­leit biztosítani. Végül még egy példát, Bíró József, Kaposvár, Ságvári u. 2. szám alatti lakos esetét. Az utóbbi években több alkalom­mal indult ellene birtokhábo­rítás miatt eljárás, s nemré­gen lakója ismét följelentette. Bíró egy alkalommal lakója épületrészének tűzfalát bon­totta el, hogy abból garázst építsen. A tanács kötelezte az épület helyreállítására. Követ­kező alkalommal a villanyve­zetéket vágta el, újból a ta­nácsnak kellett intézkednie, hogy a lakó emberi körülmé­nyek között élhessen. Február­ban ismét a villanyvezetéket vágta eL — Ha a tanács a vezeték megcsináltatására kötelez, in­kább kérni fogom, hogy az egész épületből kapcsolják ki az áramot. Albérlőnek nem jár villany — jelentette ki maga­biztosan. Figyelmeztették arra, hogy magától ugyan megvonhatja az áramszolgáltatást, albérlő­jének azonban joga van az ő költségére bekapcsoltatni a villanyvilágítást. Néhány példa a súlyosabb esetek közül, tucatszámra akadnak azonban nevetséges, bosszantó ügyek is, amelyek­kel csak mások idejét rabolják el. Miért? Inkább »ölre mennek, hajba kapnak«, napokat veszteget­nek el a tanácsokon, bíróságo­kon ahelyett, hogy szót válta­nának egymással, embersége­sen kibékülnének, s nem rossz szomszédokként, hanem meg­értő emberként élnének egy­más mellett Szalai László HATVANI DÁNIEL Előre megfontolt szándékkal 5. ök ketten együtt csavarog­(405840) nem volt a váróteremben. Az utasok kint tolongtak, ünnep­lőben, koszorúkkal, krizantém­szaggal — halottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszervezi az akciót. Király jó lenne társ­nak, vállas, erős fiú. És el­szántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Tehert, de azt is pár kilométeren. — Én semmilyet sem vezettem, de állítom neked, ha negyedóráig figyelem, hogy váltják a se­! mindig felmutatjuk egymás- besseget, utána én is elvezetem. Takarítónőt és éjjeliőrt felvessünk Munkabér megegyezés szerint Jelentkezés személyesen a Somogy megyei Növényvédő Állomáson. Kaposvár, Május 1. u. 101. sz. alatt (45) nak. Meglátjuk, melyikőnk őr­zi tovább. Többször a parkoló kocsikat nézegették. Horváth Zoltán egyszer ezt mondta: — Ha j meglesz a szakmám, sok pénzt • fogok keresni, házat veszek tmeg motorbiciklit * Abban mindketten egyetér­tettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Király Zoli hozzátette, hogy ehhez Nyugaton könnyebb volna hozzájutni. Erre váratlanul ki­csúszott a száján: — Induljunk lel gyalog. — Mire amaz: — t Ne hülyéskedj, legalább há- t romszáz kilométert kéne gya- > logolni... t Három nappal ezelőtt, no- i vember 2-án ugyanitt ültek, : kettesben, rajtuk kívül más — Marhaság! Hiába ismered a kapcsolást, ha nincs rutinod... Most az alkalmas pillanat... — Próbáljuk ki. Beülünk és átmegyünk a határon, Nyugat- Németországba. — Király Zoli elgondolkozott. Nem is olyan mamlasz ez, amilyennek lát­szik, gondolta. De ha már így van, ö sem maradhat le. Ezt mondta: — Klassz! Lopunk kocsit és megyünk. Amelyi­künk jobban tud vezetni, az vezet. Horváth Zoltán szemhéja megrándult. »Ráharapott« a fiú. Most már lehet adagolni a tervet. — Nem lopni kell, hanem szerezni. Taxit, mert azt nem igazoltatják. — Király megüt­közve nézett rá: — Mit csi­nálsz a vezetőjével? — Fl ín» tézzük egy eldugott helyen. — Rázós ügy... Mégis csak jobb lenne a kocsi. Átfestenénk, rendszámot cserélnénk. — Horváth Zoltán türelmetlenül szólt közbe: — Az hosszadal­mas. A taxi jobb! — Na, de a vezető... — Mondom, hogy elintézzük! Amikor majd fi­zetni kell, gyomorszájon vá­gom. — És én? — Te pedig... Hirtelen elhallgatott. Kicsit megrettent, úgy érezte, túl messzire ment. De hát nem kell félni, Király nem olyan fiú, aki beárulná Amaz türelmetlenül kérdez­te: — és én? Leütném, úgy gondolom? Vagy ... megfojta­nám? — Horváth kis tűnődés után így válaszolt: — Leüt­nénk, bekötnénk a száját, fá­hoz kötöznénk. — Na jó, de megtalálják, mielőtt még i át­érnénk. — Ez igaz. Mégiscsak az volna a biztosabb, ha meg­fojtanánk. Betennénk a cso­magtartóba és valahol a Du­nántúlon kiraknánk. A terv mindkettőjüket fel­villanyozta. Horváth Zoltán úgy érezte: itt a soha vissza nem térő alkalom. Agyát a ka­land lehetősége valósággal át- tüzesítette. Király Zoltán vi­szont azon tűnődött, hogy a terv keresztülvitelében az ő szerepe a fontosabb: nélküle Horváth egyedül, semmihez sem merne kezdeni. Ha cse­lekvésre kerül a sor, majd meglátjuk, gondolta, ez most, mint elmejáték, kitűnő. Min­denesetre megkérdezte: — Na és, milyen típusú kocsira gon­doltál. — Volga, vagy Polski Fiat? Ez mindegyik stabil, gyors kocsi... — Gyorsan el­harapta a szót Itt tovább nem! Ez már csak az ő »terü­lete«. Azt most nem kell el­mondani Királynak, hogy azért kell nagy kocsi, mivel Kiss Arankának és az édesanyjá­nak is kényelmes helyre van szüksége. Majd megtudja ide­jében, amikor már nem léphet vissza. — Oké — hagyta rá a másik, majd hozzátette: — És mivel fojtanánk meg a so­főrt? — Gondolkodtam ezen is. Vaskampó kéne, meg egy kötélhurok. Mindketten elhallgattak. Egész lényüket ismeretlen bor­zongás kerítette hatalmába. Majd Király ezt kérdezte: — De hogy megyünk át a hatá­ron? — Ügy, hogy áttörjük a sorompót. — És ha ránk lő­nek? — Visszalövünk. Apám katonatiszt volt — hazudta. — A pisztolya még megvan. Ügy el van zárva, hogy nem tudom megszerezni. De el tudom hoz­ni a vadászpuskáját. Az volna jó, ha te meg piszolyt tudnál szerezni... Ekkor nyílt az ajtó és meg­szakadt a beszélgetés. Maguk- korabeli srác jött be, Király­nak odaköszönt, ismerte a vo­natról. Kérdezősködött valaki után, nem látták-e véletlenül, aztán kiment. Ök folytatták... Király megkérdezte: — Mikor indulnánk? Horváth Zoltán válasza erre is készen állt: — Vasárnap este, hetedikén. Jól elvegyülnénk a hétvégi forga­lomban. Megállapodtak, hogy vasár­nap este 6-kor itt, az állomá­son találkoznak. Horváth busszal jön be, Király pedig vonattaL #Fotg6oyafc4

Next

/
Oldalképek
Tartalom