Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
Hátország nélkül? Színház és közönség SOMOGYI NAP PÉCSEN A harmadik szerződés A fiatalok nem szakadnak el otthonuktól A cím ezúttal olyan »költői« kérdés, amelyre ez az írás feleletet is próbál adni, vagy legalábbis néhány gondolat, probléma felvetésével a válaszadást kívánja megkönnyíteni. Ha élőszóban hangzana el az említett kérdés, mi sem lenne egyszerűbb és természetesebb, mint rávágni: nem, nem áll egyedül, elszigetelten ma Magyarországon a színház. Van »hátországa«, vannak »utánpótlási vonalai«, és sebesültjeit sem kell az ellenség kényére sorsukra hagyni. De félre a metaforákkal, holmi csataképekkel. Bár háború folyik ,de azt szerencsére szellemi fegyverekkel vívják, hiszen a harc természete is ideológiai. A színház pedig deklaráltan e küzdelem, a társadalmi tudat formálásának egyik legfontosabb fegyvere, és ami e hosszú, szívós csatában a hivatalos támogatást illeti, maga mögött tudhatja a tanácsok, a társadalmi szervek, a minisztérium munkáján keresztül realizálódó kultúrpolitika segítségét Ami pedig a közönséget illeti? Nos, közönsége is van ma a színháznak, ha nem is mindig annyi, és főleg nem olyan, amennyi és amilyen kívánatos lenne. De erre félig tréfásan, félig komolyan azt mondhatnánk, minden színháznak pontosan annyi és olyan a közönsége, amilyet megérdemel, azaz amilyet teremt, nevel magának. S ez a színházak és a közönség kapcsolatára is vonatkozik. Az a tanács, amelyik színházára »panaszkodik«, saját kulturális munkájáról is véleményt mond. Nem akarok most annak részleteibe belemenni, hogy vajon a hivatalos »hátország« mindenkor kellő biztonságot, bátorítást ad-e a színházaknak. Hogy a tanácsok, állami és társadalmi szervek támogatása (irányítói és tanácsadási munkája) mindig a cél érdekében, hasznosan és ésszerűen nyilvánul-e meg. Inkább arról beszélnék ezúttal, hogyan alakult és alakul a színház és a közönség között ama bizonyos, Petőfi által is megfogalmazott kapcsolat: »Pártolj, közönség és majd haladunk ... Haladjatok, majd aztán pártolunk.« Másképpen megfogalmazva, hogy milyen mélységbe is nyúlik a színház legfontosabb »hátországa«, társadalmi bázisa. Az biztos, hogy a közönség »pártfogásának« elengedhetetlen feltétele a színház »haladása«, de az is igaz, hogy az »önerőből«, a színház belső tartalékainak feltárásából bekövetkezett fejlődés a közönség támogatása nélkül, vissz- hangtalanul, nem vezethet a művészeti ág valódi megújulásához. H ogy helyi példával illusztráljam az előbb elmondottakat: a Csiky Gergely Színházban a múlt évben bekövetkezett személyi változásoknak, a társulat sze-. rencsésebb összetételének, va- 'amiut a belső művészi tartalékoknak jobb hasznosítása következtében ugrásszerű mi- . nőségi fejlődésnek, színvonal- emelkedésnek lehettünk tanúi — özei encsé’-e egyre többen. A színház produkciói ugyanis nemcsak a szakma, hanem a közönség érdeklődését is fölke'tették. Nem volt meglepő, hogy a Sirályt például, prózai előadásoknál Kaposváron régen nem tapasztalt közönségsikerrel játszották, a Koldusoperát pedig egyenesen »operettházak« előtt. A feltámadt spontán közönségérdeklődés nem kis dolog, önmagában ez azonban még korántsem elegendő ahhoz, hogy egy színház valóban betöltse szerepét egy város, egy megye, illetve most már egy körzet kulturális életében. A meglevő érdeklődés ellenére valahogy itt, Kaposvárott, és más vidéki városunkban sem »mozog« eléggé a levegő a színház körül. Kevesen és keveset tudnak még ma is a színházban történtekről. Nem a kulisszák mögött zajló eseményekre, hanem a színpadon, a közönség előtt megnyilvánuló szellemi, alkotói erőfeszítésekre gondolok (az előbbiekről sajnos sokszor nagyon is sokat tudni vélnek). S ha gyűrűzik is a közönség körében valami, sajnos ma még nagyon vékony rétegben ver hullámokat. Ha a színház haladása érdekében megtette az első lépéseket — márpedig a kaposvári esetében megtette —, a közönségen a sor, hogy a pártfogásban mozgósítsa rejtett tartalékait. Bőven vannak ilyenek, hiszen minden városban (vidéken és Pesten egyaránt) aránylag szűk réteg jár ma is színházba. T apasztalataim szerint vidéki városainkban (beleértve egyetemi városainkat is) a közönség zömében az alkalmazotti rétegből verbuválódik. És szerencsésnek mondhatja magát az a színház (az utóbbi időben a kaposvári is újra ilyen), amelyik a város szellemi életének exponenseit is barátai között tudhatja. A szellemi élet derékhada, elsősorban a pedagógusok és a műszaki értelmiségiek, már jóval szerényebben képviseltetik magukat e »baráti körben«. Nem is beszélve az üzemi munkásokról, akiknek színházba járása azzal nincs letudva, hogy az üzem vagy a szakszervezet esetenként megvesz egy »fél házra« való jegyet, és azokat különböző szempontok szerint szétosztja a dolgozók között, vagy hogy egy-egy könnyedebb szórakozást ígérő darabra egy évadban talán egyszer az a munkás a pénztárnál veszi meg a jegyét. A másik réteg az ifjúság, amelyben még hatalmas, kiaknázatlan tartalékok rejlenek. Jó értelemben véve manipulálni kell a közönséget, és közönséggé szervezni a »tartalékokat«. A szervezést, a manipulációt nem úgy értettem ezúttal, hogy a színházak tényleges szervezői, propaganda- munkája elégtelen (sokszor az is), hiszen bár költse egy színház állami támogatása felét propagandaanyagokra, duz- zassza tízszeresére szervező- gárdáját, attól lényegesen és főleg tartósan nem fc-g megerősödni eme bizonyos hátországa. Nem is arra gondoltam, hogy a közönségmanipulálás jegyében újra úttesten masírozó tömegeket hajtsanak be a színházba. Ez inkább manipulálás a közönséggel, s a valódi szellemi izgalmakat hordozó, ' kifejező színházművészet halálát jelentené. veiében Koletár Józsefné, a Vörös Október Tsz pártalap- szervezetének csúcstitkára felhívással fordult a városrész szépítésének érdekében az intézmények vezetőihez, a társadalmi szervekhez, a lakossághoz, hogy társadalmi munkával csatlakozzanak a tisztasági mozgalomhoz, melyet a pártszervezet segítségével a Hazafias Népfront körzeti bizottsága, a Vöröskereszt vezetősége és a termelőszövetkezet nőbizottsága április 10-től egész évre szervez. Példás összefogás, melynek máris születtek eredményei. A kaposfüredi városrész KISZ- eseinek keze nyomán megszépült a klub udvara, a művelődési otthon környéke. A sportegyesület tagjai vállalták a pálya körüli terep rendezését. A vállalások megvalósulóban vannak, de azt hiszem a legfőbb mozgatója ennek a tisztasági mozgalomnak az a falusi hagyomány, hogy mindenki tartsa rendbe háza környékét, »söpörjön a portáján.« Bíró Ferencnével, a Vöröskereszt-szervezet titkárával a termelőszövetkezet irodájában beszélgettem a mozgalomról, illetve a városi lakókká vált falusi emberek tisztasági szokásairól. — Ma reggel is, mielőtt elindultam dolgozni, lesöpörtem a járdát» az útestet. Be ez náA színházi ismeretterjesztést kell erősíteni — és ez már köz- művelődési feladat is —, vagy talán megteremteni. Elsősorban ismeretek terjesztésével kell agitálni a színházba járás mellett. Ennek az ismeretterjesztésnek egyik legkézenfekvőbb, hagyományosan kínálkozó módja az egyes produkciókról rendezett művész—közönség találkozó, úgynevezett »ankét«. Nem vagyok azonban bizonyos benne, hogy a legcélravezetőbb, leghatásosabb módja. Sokszor protokoll jellegűek, fölösleges energiapazarlást kívánnak a részvevőktől. Nem a vitákat, az értelmes gondolatok cseréiét ellenzem, de ezeken a találkozókon gyakran már az első megnyilvánuláskor kiderül, hogy nem egy nyelven beszélő, nem azonos észjárásban gondolkodó emberek jöttek össze, akik nem tudnak egymással mit kezdeni. De vajon mi legyen helyette — vagy, az értelmes vitákra gondolva, mellette? Már régebben felvetődött az úgynevezett »színházbaráti körök« szervezésének gondolata. Tudomásom szerint Kaposváron is, és a minisztérium szintén tervez valami hasonlót, a filmklubok mintájára. Jó gondolat, feltéve, ha nem valamiféle »színházi bérlettulajdonosok korlátolt felelősségű társasága« formájában valósul meg. Nem egy baráti körre van szükség, hanem sokra, olyan emberek társaságaira, akiket azonos társadalmi helyzetük, érdeklődési körük amúgy is kollektívává kovácsol. E baráti körök csírái és élesztői a műkedvelő színjátszó csoportok is lehetnek, s ezek megtalálhatók üzemekben, iskolákban, foglalkozási ágak, területi megoszlás szerint úgyszólván mindenütt. Tagjait pedig érdeklődésük, ambíciójuk egyfelől amúgy is a színházhoz köti, másfelől szervesen kapcsolódnak egy-egy nagyobb kollektívához. Ilven kötésekkel ezek a csoportok is alapvető céljuknak megfelelve működnének, hiszen a műkedvelő művészeti mozgalmak létjogosultsága elsősorban abban rejlik, hogy míg az öntevékeny művészi produkció, a szereplés kétségtelenül fontos mozzanata tagjai »önmegvalósításának«, a hivatásos művészet befogadásának, értékei jobb megismerésének iskolái legyenek. lünk régi jó szokás. Mindenki a sajátjának érzi az előtte húzódó járdát és utat, gondozza azt. Itt születtem, abban a házban, ahol most is lakom. Amióta eszemet tudom, úgy emlékszem, így van ez Kapos- füreden. — A fiatalok sem szégyellik, hogy reggel söpörni kell? — Nem. Ezt szokták meg. A tsz-irodától sétálni mentünk, megnéztük Kaposvár egyiik »elejét«, ahol a 67-es úton érkezők az első benyomásokat szerezhetik a városról, a megyeszékhelyről. Az autóbuszváró ablakai bizony 'kitörve, körülötte sok szemét. Szemben, a bolt előtt papír- hulladék. Hiányzik néhány szeméttároló, melyet a buszváró és a bolt fenntartóinak mielőbb be kellene szerezniük. Örömmel látjuk, hogy az óvoda előtt is parkosítottak. Megtudtam, hogy az óvoda személyzete társadalmi munkában festette ki a kerítést. Besétálunk egy udvariba is. Kereső Lajosné, a Petőfi u. 72. számú házban arról győzött meg nagyon találó kifejezéseivel, hogy a falusi emberben buzgalommal párosult a tisztaság szeretete. Ker- csóéknál az udvarban valóiban rend, tisztaság van. — Szép a rend — a mozgalom jelszava lelhetne ez a nagyon tömör megfogalmazás, mely Kercaóné szinte költőiFormailag ismert és természetes, tartalmilag azonban mindig hoz valami újat Somogy nagy hírű és egyre gyümölcsözőbb kezdeményezése. A több éves rendezvénysorozat ma már természetszerűen nem hathat az újdonság erejével, mégis érdemes figyelni: hogyan tökéletesedik, hogyan alakul évről évre, s milyen haszonnal jár a más megyékben, más városokban tanuló somogyi diákok és az őket útjukra bocsátó megye kapcsolata. Egy ilyen esemény tanúi voltunk ismét a hét végén. A szomszédban jártunk, Pécsen. A déli nagyváros öt főiskoláján, illetve egyetemén a délutáni órákban először külön- külön találkoztak a somogyi diákok, s mindenütt megjelent a szakmájuknak megfelelő somogyi ve7etés egy-egy képviselője. Tájékozódás, baráti eszmecsere, érdeklődés, és ilyenkor — a nyár közeledtem szinte természetes — az elhelyezkedés, a visszatérés lehetőségei álltak a beszélgetés középpontjában. Somogyi vezetők találkoztak tehát leendő jogászokkal, orvosokkal, közgazdászokkal, műszaki szakemberekkel és nem utolsósorban pedagógusokkal. A mostani esemény középpontjában a Pécsi Tanárképző Főiskola állt, hiszen ott született meg ünnepélyes külsőségek között az együttműködési szerződés az intézmény és a megyei tanács vb között. Gödöllő és Keszthely után tehát — az eddigi lazább, rendszertelenebb kapcsolattartás továbbfejlesztéseként — Pécsen is szocialista szerződésben rögzítették a találkozás és együttműködés csomópontjait, a két fél várható feladatait Az alapvető cél már jól : mert az olvasók előtt: kölcsönösen segíteni fiataljainkat abban, hogy jó szakemberekké váljanak, s hogy diplomájuk megszerzése után idehaza, szülőföldjükön gyümölcsöztessék tudásukat. A tanulmányi évek alatt nem lanyhul, ellenkezőleg, erősödik a Somogy iránti érdeklődés fiataljainkban, s a szülőföld szeretete, a hozzá való ragaszkodás is. (Némi kajánkodással kívánkozik a tollhegyre: bárcsak ilyen jól ismernénk az idehaza tanuló fiatalokat, s ilyen jó kapcsovallomása. Tőle is megkérdeztem, hogy véleménye szerint a fiatalok szívesen vállalják-e a ház körüli söprést, gereblyézést? A falusi házban kialakult munkamegosztás »törvényére« hivatkozott, arra, hogy az otthon élő gyerekeknek mindenkor kötelességük a ház körül segíteni. Ahogy a kaposfüredi városrészben szétnéztünk, azt állapítottuk meg, hogy a magán- házak adnak példát a középületeknek, és nem fordítva. Erre is volt szava Kereső Lajosnénak: — Ha az Aranka tud söpörni a presszó előtt, akkor másnak is kell, hogy legyen rá ideje. IGEN, EGYETÉRTÜNK vele. A köztisztasági vállalat embereinek munkája mellett szükség van arra is, hogy mindenki magáénak érezze a közöst, a falut, a várost, az ut- utcát, a járdát, a virágokat, g fákat, egész környezetünket, ahol tőlünk függően kellemesen vagy kellemetlenül érezzük magunkat De nemcsak a hagyomány ápolására találunk példát Ka- posfüred városrészben, hanem az összefogásra is, melyben a vezető szerep a pártszervezeté. K. B. latot tudnánk teremteni velük is!) A hét végi eseményen dr. Kálmánchey Zoltán, a tanárképző főigazgatója fogadta a szép számú somogyi küldöttséget Bíró Gyulával, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Várkonyi Imrével, a megyei tanács el nökhelyettesével az élen. Ott voltak természetesen a szakágazatok vezetői, a KISZ, a városi tanács képviselői is. Velük együtt ünnepélyes aktus részvevői lehettünk a főiskola klubjában. Dr. Dómján Károly főigazgató-helyettes köszöntötte a somogyi diákokat, akik négy éven át képviselik az intézetben megyénket, s mint mondta: jó tanulmányi eredményeikkel, magatartásukkal, társadalmi hasznú tevékenységükkel sok elismerést szereztek már szülőföldjüknek. Hozzájuk szólt elsősorban dr. Kál- mánchev Zoltán is, aki arról beszélt, hogy az együttműködést voltaképpen már másfél évtizeddel ezelőtt a kölcsönös érdekek kezdeményezték. E hosszú folyamat fontos állomásának minősítette a szerződés aláírását, és utalt arra, hogy időszakonként új igények, új követelmények közös megvalósítása is indokolja a szorosabb kapcsolatot. Dr. Várkonyi Imre Somogy dinamikus fejlődési korszakát vázolta, s elmondta: ma már nélkülözhetetlen, hogy egyre több és jobb szakember dolgozzon a megyében. Ezért is ápoljuk a kapcsolatokat, s nem titkoljuk: érzelmi ösztönA Hungexpo és a Chemolimpex immár negyedik alkalommal rendezi meg műanyag- ipari kiállítását HUNGARO- PLAST ’72 címen a Budapesti Nemzetközi Vásár 27-es pavilonjában, amelyen 14 ország több mint száz cége, köztük 34 magyar mutatja be újdonságait. A Borsodi Vegyiikombinát műanyag építőszerkezetekkel, az ÉLGÉP műanyag rekeszekkel és szállítóládákkal jelentkezett Nagy érdeklődést váltott ki a műanyag csórna golázést akarunk adni fiataljainknak a hazatérésre. Az ünnepélyes találkozón Weisz Zoltán, a Somogy megyei, Vonyó József, a főiskolai KISZ-bizottság titkára is szólt a diákokhoz, majd a vezetők aláírták és kicserélték az okmányokat, az együttműködés alapelveit rögzítő szocialista szerződést. Nem maradt el természetesen a virág sem; lányok köszöntötték a megye és a főiskola vezetőit S hogy miként működnek a somogyi diákklubok Pécsen, arró meggyőződhettünk az esti szép és színvonalas műsoron, melyet a műszaki főiskola nagytermében rendeztek meg igen sok ötlettel, nagy számú somogyi diák és meghívott részvételével. Bíztatást tehát sok mindenre kaptak somogyi fiataljaink Az állásod, lehetőségek meghirdetésével a visszatérésre; a szolgálati lakások falemlítésével — különösen a pedagóguslányok — a mielőbbi férjhezmenetelre (hisz úgy könnyebb lakást kapni), s arra is, hogy a sok somogyi lehetőségre való tekintettel az sem baj, ha éppen nem somogyi fiút, azaz élettársat választanák maguknak, mert őket is szeretettel fogadjuk. De e humoros megjegyzéseken túl, a fő ösztönzés arra irányult, hogy minél jobban mélyed jenek el tanulmányaikban, s hogy minél felkészültebb szakembereket várhassunk haza. sú kenyér, amely két hétig friss marad. Az olasz cégek műanyag- feldolgozó gépeket, fóliagyár- tó berendezéseket; a franciák színes, műanyag szekrénysorokat, heverőket és tetszetős, modern vonalú asztalokat állítottak ki. Nagy az érdeklődés a poliészter üvegszálból készült, nagyméretű bortar- taxy iránt,' melyet a Netrcre- sina olasz cég hozott a kiállításra. Somogyi Nép/apl 5 Rideg Gábor Szép a rend Tisztasági mozgalom a kaposfüredi városrészben ÁPRILIS 6-ÄN keltezett lej. a Hungaroplast 72 A Pest megyei Vegyi és Divatcikk-ipari Vállalat rilsan bevonatú, korróziógátló anyaggal bevont tárgyakkal, ertxy- gyantaféhségekkel, valamint műanyag golyóstollaival tetszést aratott.
