Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-04 / 54. szám

A Pa asio-Ti ormány mega fakulása után Az ENSZ-főfitkár sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) tagjával tanácskozott. Kirch­schläger külügyminiszterrel az európai kérdések közül első helyen tárgyaltak az európai biztonsági konferenciáról, amelyet mindketten célszerű­nek és hasznosnak neveztek. A főtitkár részére tájékoz­tatást adtak a bécsi ENSZ- város építési terveiről. Mint ismeretes: Bécsben a Duna- parkban ENSZ-város épül fel. A Nemzetközi Atomenergia­ügynökség és az UNIDO bécsi világközpontjának az eddigi­nél kényelmesebb elhelyezése céljából. A kormány díszebédje után a külföldi tudósítók klubjában rendezett sajtótájékoztatón Kurt Waldheim elsőnek a Ma­gyar Televízió »A hét« című adása főszerkesztőjének, Pol­gár Dénesnek kérdésére vála­szolt, aki a két német állam ENSZ-tagságáról érdeklődött. A főtitkár megismételte ko­rábbi kijelentéseit, kifejtve, hogy örömmel felveszik a két német államot a világszerve­zetbe, ez azonban függ a két német állam akaratától is. A továbbiakban — kérdé­sekre válaszolva — úgy nyi­latkozott: szívesen ellátogat a Kínai Népköztársaságba, ha meghívást kap.. A Szuezi-csa- torna megnyitásának kérdésé­ről azt mondotta, hogy jelen­leg holtponton áll az ügy, de a Jarring-misszió felújításától eredményeket vár. Rendkívül pozitívan foglalt állást Waldheim az európai biztonsági konferenciával kap­csolatban. »Nagyon fontosnak és célszerűnek tartom a kon­ferencia gondolatát« — mon­dotta. Este a Hofburgban az oszt­rák ENSZ-társaság felkérésé­re előadást tartott a világszer­vezet főtitkára »Az ENSZ le­hetőségei és korlátái« címmel. Az ENSZ főtitkára vasárnap este Bécsből Dél-Afrikába re­pül. (MTI) IZRAEL—SZÍRIA Továbbra is feszült a helyzet Tüntetések - Makariesz mellett Továbbra is feszült a helyzet az izraeli—szíriai tűzszüneti vonal mentén. Izraeli jelentés szerint kevéssel éjfél előtt újabb tűzpárbajra került sor a megszállt Golan-magaslato- kon. Tel Avivban egy katonai szóvivő azt közölte, hogy szí­riai területről aknavetőkkel lőtték Kuneitra városát, de emberéletben nem esett kár. Az izraeli tüzérség ezután tü­zet nyitott szíriai területre. A Pioneer—10 programja Elindult a Jupiter felé Magyar idő szerint pénte­ken hajnalban útnak indítot­ták a Jupiter felé a Pioneer —10 amerikai űrszondát. A Pioneer fellö­vése — ame­lyet már há­romszor ha­lasztottak el — most sikerült, és az űrhajó az előírt pá­lyán halad az óriásbolygó fe­lé. Az űrszonda útja 639 napig tart. Ekkor ér a Jupiter kör­zetébe, ahon­nan a tervek szerint fényké­peket küld vissza a Föld­re, és — több mint százezer kilométeres tá­volságból — megpróbálja »feltérképezni« a bolygó fel­színét, mielőtt kirepülne nap­rendszerünk­ből. Az ameri­kai tudósok azt remélik, A Pioneer- hogy a Jupi- Kennedy-n. terhez vezető kétéves úton kívül még öt évig tudják tar­tani a kapcsolatot a Pioneer— 10-zel, amely ily módon ada­tokat szolgáltathat a naprend­szerünkön túli világegyetem­ről. Az űrhajó útjának legveszé­lyesebb szakasza az áthaladás az Aszteroid-övezeten, de a tudósok remélik, hogy sikerül átjutnia a meteorok között. Az űrkísérlet 67,5 millió dollárba kerül. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) kormány nem biztosítja teljes támogatásáról. Még csütörtökön késő este Makariosz sürgősen összehívta a ciprusi minisztertanácsot. A tájékoztatás szerint Makariosz napokon belül válaszol á vele szemben támasztott követelé­sekre. A Makariosz-barát tünteté­sek részvevői így kiáltoztak: »Le a görög juntával!« — »Él­jen Makariosz!« A tüntetések — még a nyugati hírügynök­ségek értékelése szerint is — világosan kifejezték a cipru­siak határozott fellépését a görög junta ama mesterkedé­sével szemben, hogy elmozdít­sa Makarioszt és saját bábjait ültesse helyébe. Ilyen méretű Makariosz mel­letti rokonszenvtüntetésre — mint az AP amerikai hírügy­nökség megjegyzi — tizenhá­rom éve (Makariosznak a száműzetésből való visszatéré­se óta) nem volt példa Cip­ruson. (MTI) A CDU—CSU új taktikája: „GeriüaAarc” Brandték ellen Scheel óva intett a szerződések elutasításától 10 űrállomás kilövése Cape (Telefotó: AP—MTI­•KS) Űj cs meglehetősen veszé­lyes kampányt indított a nyugatnémet jobboldal a bonni kormánykoalíció el­len. Az ellenzék — miután a szövetségi gyűlésben a »ke­leti szerződések« ratifikációs vitájában erkölcsi vereséget szenvedett, most taktikát változtatott, és bizalmi vál­ság felszításával igyekszik megrendíteni a kormány helyzetét. A megfigyelők szerint szá­mítani lehet rá, hogy az el­következő két hónapban (a Szovjetunióval és Lengyelor­szággal kötött szerződések par­lamenti szavazásra bocsátá­sáig) a CDU—CSU felőrlő há­borúba kezd a koalíció több­ségének szétbomlasztására. A nyugatnémet fővárosban ezen a héten a legvadabb hí­resztelések terjedtek el, ame­lyek vezető politikusok, mi­niszterek lemondásáról, sza­baddemokrata, sőt szociálde­mokrata képviselők leköszöné­séről vagy a CDU-hoz történő átállásáról szólnak. Az ellen­őrizhetetlen pletykák annyira ellentmondásosak, hogy a megfigyelők alig tudják átte­kinteni a helyzetet, de pillana­tig sem vitás, hogy a jobboldal tudatos za- vartkeltő manőveréről van szó. Vannak olyan feltevések is, miszerint az ellenzék — mi­ként a múltban is tette — kész »meghálálni« azoknak a kép­viselőknek jó szolgálatait, akik mandátumukat is maguk­kal viszik a kereszténydemok­rata táborba. Más hírek vi­szont ellenirányú mozgást is kilátásba helyeznek; egyes ke­reszténydemokraták átlépését a kormánykoalíció soraiba. A kirobbant »idegháború« nagy tétre megy: a szer­ződések megbuktatására, sőt esetleg a kormány le­mondásának kikényszerí­tésére. A nyílt konfrontációt a »ge- rillahadviseléssel« felváltó Egyesült Államok A szenátus és a hidegháború maradványai . Az amerikai szenátus több- I sége támogatja azt a törvény- javaslatot, amely továbbra is I A SZÖVETSÉGESEK MEGNYUGTATÁSARA Marshall Green Tajvanon Marshall Green, a távol­keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár pénteken reggel öt és fél órás tárgyalássorozatot folytatott a Csang Kaj-sek-ista rezsim mi­niszterelnökével, miniszterel­nök-helyettesével és külügy­miniszterével. Megnyugtatta őket, hogy Nixon amerikai el­nök pekingi tárgyalásain Taj­vanra vonatkozólag nem kö­tött »titkos megállapodásokat« s hogy az Egyesült Államok »becsülettel betartja« Tajvan irányában vállalt kötelezett­ségeit. Sőt, arról is biztosítot­ta a tajvani rezsim vezetőit, hogy az Egyesült Államok »a jövőben is részt vesz Tajvan gazdasági felvirágoztatásá­ban«. (MTI) fenn akarja tartani, méghozzá állami pénzből az Európában működő két propagandaadó — a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió — működé­sét. A vita során FttIbright sze­nátor, a külügyi bizottság el­nöke a két propagandaadót a hidegháború maradványainak nevezte, és állást foglalt pén­zelésük beszüntetése mellett. A szenátorok többsége azon­ban még ma is igyekszik ér­demeket szerezni magának a kommunizmus elleni harcban, és a száztagú törvényhozási kamarának 53 tagja írta alá azt a határozati javaslatot, amely meghosszabbítaná a két provokatív adó támogatását. jobboldal kétségtelenül nem esélytelen ebben a harcban. A kampány elsősorban a gyen­gébb koalíciós partner, az FDP felbomlasztására irányul, s az első jelek szerint siker­rel. Scheel nyugatnémet külügy­miniszter a Stuttgarter Zei­tung pénteki számában nyo­matékos figyelmeztetést tett közzé, amelyben ismét óva in­tette a parlamenti képviselő­ket a »keleti szerződések« el­utasításától. — A ratifikálás kudarca »beláthatatlan időre« megron­taná a viszonyt a kelet-európai szocialista országokkal, és »el­temetné a megegyezés lehető­ségét«. A nyugatnémetek — mon­dotta — szembekerülné­nek a világpolitikai fejlő­déssel, az európai politi­kával, és súlyos politikai meg gazdasági következ­ményeket idéznének elő. Veszélybe kerülne a nyu­gat-berlini rendezés ér­vénybe lépése is. A gondokat súlyosbítja, hogy a jelek szerint a kormánykoa­líción belül is támadtak véle­ménykülönbségek (a tervezett adóreform kérdésében), ame­lyeket az ellenzék igyekszik a maga javába kihasználni. RÖVIDEN Huari Bumedien. az algériai forradalmi tanács elnöke — Buteflika külügyminiszter je­lenlétében — fogadta Otto Winzert, az NDK külügymi­niszterét, akivel hosszabb esz­mecserét folytatott. Winzer Kubából jövet látogatott el Algírba. Nimeri tegnap elrendelte a déli országrész elleni katonai akciók beszüntetését, és am­nesztiát hirdetett valamennyi száműzetésben élő dél-szudá- ninak. Különleges bizottságot ala­kított a hatalmon levő Japán Liberális Demokrata Párt úgy­nevezett diplomáciai kutató- csoportja annak megvizsgálá­sára, milyen problémákat vet fel Japán számára az atomso- rompó-egyezmény. Népszavazás elrendelését kérte a norvég kormány pén­teken a parlamenttől az or­szág közös piaci csatlakozásá­ról. ­Nixon megvétózta a kong­resszusnak azt az állásfoglalá­sát, amely felfüggesztette a Görögországnak folyósított ka­tonai és gazdasági segélyt, til­takozásul a junta elnyomó po­litikája miatt. Azzal vádolta a Kínai Nép­köztársaság képviselője pénte­ken az Egyesült Államokat, Japánt és Tajvant, ho-zy »ösz- szejátszanak a kínai felségvi­zek alatt található természeti kincsek elrablására«. Halaun-Brenner asszony pénteken megbízta Manuel Morales bolíviai ügyvédet, hogy indíttasson pert Klaus Barbie, alias Klaus Altmann, a lyoni Gestapo egykori veze­tője ellen. Kérdőjelek Finnországban Csak két alternatíva képzelhető el Csaknem, két hó­napra volt szükség ahhoz, hogy Finnországban a január elejei választás után megala­kuljon az új kormány. Az el­húzódó válság okai többé- kevésbé azonosak voltak azokkal, amelyek miatt a múlt év októberében a szo­ciáldemokrata polgári koalí­ciós kormány lemondása után Kekkonen köztársasági elnök feloszlatta a parlamen­tet és új választásokat írt ki. A parlament megbízatása egyébként 1974-ig szólt. A múlt év őszén közvetle­nül az vezetett a kormány le­mondásához, hogy a munkás­szavazatokra számitó szociál­demokrata párt sok enged­mény után végül is szembe­szállt a polgári pártok tervé­vel: emeljék az árakat és így újabb terheket hárítsanak a bérből s fizetésből élő dolgo­zókra. 1968-tól 1971 márciusáig az országnak olyan kormánya volt, amelyben részt vett a kommunista párt által veze­tett Finn Népi Demokratikus Unió is. Abban az időben a baloldal elérte, hogy orszá­gos ár- és bérstopot vezesse­nek be, s ezzel gátolják a növekvő gazdasági nehézsé­gek közepette a dolgozók helyzetének rosszabbodását. A nagytőke — a parla­mentben s a minisztériumok­ban ülő emberei segítségével — azonban sorozatosan kiját­szotta az árbefagyasztási in­tézkedéseket, s emelte a lét- fontosságú cikkek árát. Ettől kezdve egyre nyíltabb és he­vesebb összecsapások soroza­ta indult meg a munkásság és a vállalkozók között. Ami­kor világossá vált, hogy a kormánykolíció négy pártja — a szociáldemokraták, a Centrum, a liberálisok és a svéd néppárt — fedezi a vál­lalkozók törvénytelen mani­pulációit, a kommunista mi­niszterek úgy döntöttek, hogy nem adják nevüket a kor­mány fnunkásellehes politiká­jához, és 1971 márciusában kiléptek a koalícióból. Ezután a szociáldemokra­ták válaszút elé kerültek: folytatják-e a nyílt együtt­működést a nagytőkével és ezzel kockáztatják választóik támogatását, vagy ők is ki­lépnek a kormányból. Elő­ször az együttműködés mel­lett döntöttek, majd — mint már szó volt róla — lemon­dásukkal 1971 októberében kiváltották a kormány buká­sát, és a parlament feloszla­tását. As új képviselőházi választások eredményei a két munkáspártot igazolták. Mind a népi demokratikus unió, mind a szociáldemok­rata párt növelte képviselői­nek számát, a polgári pártok peddig mandátumokat veszí­tettek. A »középen« elhelyez­kedő polgári és jobboldali pártok még így is 108 man­dátum felett rendelkeznek a 200 tagú parlamentben. A vá­lasztási eredmények tenden­ciája azonban félreérthetetle­nül balfelé mutat. Ezért ért­hető volt, hogy a korábbi polgári párti miniszterelnö­kök sorozata után a köztár­sasági elnök a szociáldemok­rata Rafael Paasiót bízta meg a kormányalakítással. A kormányalakítási viták­ban újra az asztalra kerültek a bel- és gazdaságpolitika megoldatlan kérdései: az inf­láció, a munkanélküliség, a mezőgazdaság számos gond­ja, az ország külkereskedelmi helyzetének rosszabbodása. Tavaly a finn gazdaság fejlődésének üteme a koráb­bi évek 8 százalékáról 1 szá­zalékra esett vissza, és bár sokan átköltöztek Svédor­szágba, a munkanélküliek száma mégis eléri a 40 ezret.. A mezőgazdaság belső piaca — éppen a munkanélküliség és az áremelkedések miatt — tovább nem bővíthető, a ha­gyományos külső (dán és an­gol) piacok pedig az EFTA és a Közös Piac kíméletlen belső és külső konkurrenciája kö­vetkeztében erősen megcsap­pantak. A januári választások után a népi demokratikus unió először arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tömegek életviszonyainak megjavítá­sáért kedvezőbb feltételek mellett folytatandó harc ér­dekében kész ismét részt ven­ni egy koalíciós kormányban. Az előzetes tárgyalásokon azonban kiderült, hogy sem a szociáldemokraták, sem a polgári pártok nem hajlan­dók korábbi politikájuk alap­vető megváltoztatására. Így a kommunisták elálltak rész­vételüktől a kormányban. Február derekán nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokraták és a pol­gáriak közti nézetkülönbsé­geket sem tudták kiküszöböl­ni. A sikertelen egyeztetési kísérletek után végül kisebb­ségi szociáldemokrata kor­mány alakult, Paasio a/ezeté- "sévéll “ *“* *1 Ha eddig voltak kérdőjelek a finn belpolitikában, ezek most megszaporodtak. A szo­ciáldemokrata kisebbségi kor­mány minden bizonnyal olyan kompromisszumos ügy­vitelt kísérel meg, amellyel elkerüli — vagy hosszabb- rövidebb időre elodázza — a parlamenti leszavazását. Az alapkérdés jelenleg az, hogy a kompromisszumok kielégí­tik-e a polgári pártokat (s ez esetben a Paasió-kormány nem sok jót ígér a dolgozók helyzetének megjavítására), vagy pedig nem. Az utóbbi esetben viszont újabb kor­mányválság fenyeget. A har­madik eset, az egyszínű szo­ciáldemokrata kormány jö­vőjében aligha képzelhető el. Mindenképpen figyelemre méltó: vajon bekövetkezik-e Finnországban a munkáspár­tokat támogató erők eddigi­nél gyorsabb ütemű polarizá­ciója, a pártok összefogása? C. Tóth Béla Az amerikai kommunisták készülnek a választásokra Az Amerikai Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja köve­telte a philadelphiai bíróság­tól: szüntessék meg azokat a diszkriminációs törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy kommunista jelölteket ál­lítsanak a választások útján betölthető tisztségekre. A Pennsylvania államban ér­vényben levő törvények ugyanis egyebek között meg­szabják, hogy a kommunista párt jelöltjének szavazólapra kerüléséhez előzőleg több mint 30 ezer aláírást kell össze­gyűjteni. Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára, a kommunista párt elnökjelöltje, Philadelphiában tartott sajtóértekezletén éle­sen kikelt a szóban forgó diszkriminációs törvények el­len. Henry Winston, az Amerikai Kommunista Párt országos el­nöke nemrég kijelentette, hogy az Egyesült Államokban az 50 állam közül 29-ben hivatalo­san korlátozzák a kommunis­ták választási jogait. Ugyanakkor a Daily World, a kommunista párt köz non ti lapja arról ad hírt, hogy az amerikai kommuni"ták jelen­tés sikert értek el A'abama államban. Ott a párt'a «ok már összegyűjtöttek annyi aláírást, amennyit e hírhedt fajüldöző állam törvényei megkövetel­nek, bár — mint a lap írja — az FBI (a szövetségi nyomozó hivatal) szüntelenül fenyegette őket. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1972. március 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom