Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

Az aktivitás kötelez SZÁMVETÉS A PÁRTBAN Kapcsolatok Meddig jutattunk és merre tartettk? A számvetés ma már követelmény mindenütt. A váiMalatoknál mérlegbeszámo­lók készülnek, zárszámadások a teeBseJőszövetkezetekiben, év végi értékelés mindenütt, aiiol eset munka folyik. Nem ve­tetten tehát, hogy a »mérleg készébe»» nélkülözheted er fjei adatát tánsadadmumk politikai sejtjeibe* is kőtelezővé tette a pást X- kongresszusa. A hatá­rozat saé aaerint így hangzóét: »A pértoesetőség köteles éven­ként beszámoló taggyűlést tar­tani, ahol a párttagság értékein a pártvezetóeég, a partszerve ■set éves tevékenységét.» Rfiíjte* cáftafl írja étó e fon­tos követelményt a szervezeti szabaüyaHrt? Mindenekelőtt az­zal, hogy élénküljön és gond goájék a partéiét, hogy a po­litikai célkitűzések se. eddiginél is következetesebben valósul­janak meg, hagy tovább széle­sedjék a pártxm belim demok­rácia, erősödjék a pprteUenör- zés, és általában növekedjék az aktivitás az alapisaerveze tekben és a politikai élet min­den tényéten. A cél és a követelmény egyetértést vattait ki a kong­resszuson, s ee. első nagy erő próba után elmondhatjuk: az új módszer máris bevált a gya­korlatban. OSZntlE LÉGKÖR A beszarnak) taggyűlések voltaiképpen január végéig le­zajlottak a mi megyénkben is. A vezető testületeknek, a párt- bizottságoknak, a megyei vég­rehajtó bizottságnak azonban időse vrát szüksége ahhoz, hogy áttekintse e nagyon fon­tos esaneeaenék tapasztalatait. Néhány taggyűlésen és az ér­tékelő-elemző vb-ülésen ma­gam is neszt, vehettem. A párt­ós tomegszepvezetek osztályá­nak jelentésén és a hozzászó­lásokon kívül tehát személyes élményre támaszkodva is el­mondhatom: már az első lépés is nagy lendítőerő veit megye­szer te. Akadtak kezdeti nehézsé­gek? Természetesen voltak, de javarészt szervezeti oldalról, á módszer kialakításának újsze- sége és nehézségei miatt. Izek azonban nem homályosí- hattók el azt a tartalmi válto- : ist, mely az első beszámoló iggyűlések csaknem mind­egyikének velejárója volt. Ve­zetőségeink többsége ugyanis gondos, elemző és előremutató beszámolókkal állt a kommu­nisták elé, s a demokratizmus érvényesítésével, a párttagok­tól előre összegyűjtött véle­mények alapján adott számot az 1971. évi politikai munká­ról. Az összegezés tehát közps munka eredménye volt, s még inkább azzá vált a felszólalá­sok, észrevételek és javaslatok nyomán. Örömteli tény, hogy e taggyűléseken a részvevők 35 százaléka felszólalt, állást fog­lalt egyik vagy másik kérdés­ben. Nagyobb aktivitás jelle­mezte ezeket a párbeszédeket, mint az év korábbi taggyűlé­seit. A tanácskozások légköre őszinte volt. Szókimondó és kritikus. A felszólalók tettre- készségüket, felelősségük nö­vekedését bizonyították és azt, hogy a párt kiegyensúlyozott politikája, a tökéletesedő mód­szerek és saját elhatározásuk alapján az alapszervezeti párt­munka további javításának minden feltétele megvan. fl DÖNTÉS FÓRUMA Korábban elég sok kritikai észrevétel érte alapszerveze­teinket amiatt, hogy egy ré­szükben tájékoztató összejöve­telekké zsugorodott a kommu­nisták tanácskozása. Nem min­dig vált ez a fórum a helyi po­litika kialakításának központ­jává, ritkán alkottak a falu, a gazdasági egység tevékenysé­gére vonatkozó határozatot és így tovább. A beszámoló tag­gyűlések természetesen nem hozhattak egy csapásra gyöke­res változást. Mégis megálla­pítható, hogy ezek a — többi­nél nagyobb jelentőségű — ta­nácskozások a fejlődés jeleit '-élték magukon, s azt, hogy kommunistáink megszívlelték a bírálatot. A tartalmas beszá­molókból — amelyekben ítéle­tet mondtak a vezetőségi ta­gok munkájáról, elemezték a helyi politikai munkát, foglal­koztak a termelési, gazdasági kérdésekkel, a belső pártélet­tel és a tömegszervezeti mun­kával is — kiderült: igazi gaz­dáknak érzik magukat a falu­ban, a gazdasági egységben. Felelősségérzettel és elmélyül­te« szóltak mját dolgaikról. Ez az alap ahhoz, hogy taggyűlé­seik a politikai döntés fóru­maivá váljanak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a legszínvonalasabb tag­gyűléseket az ipari pártszerve­zetekben tartották. Különösen Kaposváron és az ipari cent­rumokban bizonyosodott be, hogy pártszervezeteink egyre jobban eleget tesznek gazda- ságirányitó, szervező és ellen­őrző feladatuknak. Politikai oldalról közelítették meg a gazdasági témákat is. A poli­tikai hangulattal összefüggés­ben vizsgálták például az anyagellátás, az üzemi belső szervezés, a dolgozók rendsze­res foglalkoztatásénak nehéz­ségeit, a helyenkénti szerve­zetlenséget. Ahol a gazdasági vezetők nem. támaszkodtak éggé a pártszervezetre, ott nem fukarkodtak a bírálattal sem. Elmarasztalták például a vezetést a belső tájékoztatás elhanyagolásáért, s megállapí­tották, hogy a dolgozók sok­szor többet tudnak az országos doigokróa, mint saját üzemük tevékenységéről, feladatairól. Igen nagy teret kapott a be­számolókban és a felszólalá­sokban is a szocialista munka­verseny és továbbfejlesztésé­nek szükségessége, a dolgozók élet- és munkakörülményei. ALAPSZERVEZET ÉS FELELŐSSÉG A megyei végrehajtó bizott­ság megállapította, hogy a tag­gyűléseket az alapszervezeti munka javítására való törek­vés hatotta át. A kommunisták elmondták: érzik és tudják, hogy milyen nagy felelősség hárul rájuk a X. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ban. Nyilatkozták arról is, hogy helyesnek tartják a be­számoló taggyűlések rendsze­rét, ment általa nő a vezetősé­gek felelőssége is. A párttagok ma már nem elégszenek meg általános okfejtésekkel: szá­mon kérik a vezetőségtől és egymástól is, hogy mit tettek a határozatok és állásfoglalá­sok megvalósításáért, S hogy ez mennyire így van, azt a Barcsi Építőipari Ktsz példája is bizonyítja. A taggyűlés ná­luk nem fogadta él a beszá­molót alacsony színvonala miatt, és új jelentés készítésé­re kötelezte a vezetőséget. Az ilyen határozott fellépés nyil­vánvalóan megfontoltságra, alaposabb munkára készteti a vezetőséget. De elmarasztalták azokat a gazdasági vezetőket is (például a somogyzsitfai, a balatonszentgyörgyi tsz-ben, a siófoki MÉK-nél), akik elfog­laltságukra hivatkozva gyak­ran nem vettek részt taggyű­léseken, a különböző párfcren- dezvényeken. Az elemző munka felszínre hozta a pártszervezetek életé­nek gyengeségeit is. A végre­hajtó bizottság megállapította, hogy az alapszervezetekbeft az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a határozatok végre­hajtására, a végrehajtás ellen­őrzésére. Nyomatékkai hívta fel a figyelmet arra, hogy ez­után elmélyültebben, felké­szültebben és rendszeresebben kell foglalkozniuk ideológiai és kulturális kérdésekkel is. Értékelte a végrehajtó bi­zottság a csúcsvezetőségek be­számolási kötelezettségének végrehajtását, az összevont taggyűlések és néhány kül- döttértekealet tapasztalatait is. Csúcsveze tőségeink nagy fele­lősséggel készítették elő a ta­nácskozásokat. Az értékelé­sekből és felszólalásokból azonban kiderült, hogs' ézék a fiatal szervek még nem alakí­tották ki megfelelően munka­stílusukat, keresik * legmeg­felelőbb módszereket, amelyek­kel elvi útmutatást, fokozot­tabb támogatást tudnak majd adni az alapszervezeteknek. FEJLŐDI) DEMOKRATIZMUS A végrehajtó bizottság ülé­sén több felszólaló véleménye — és az általános tapasztala­tok — alapján megállapították, hogy az év végi taggyűlések kapcsán erősödött a demokra­tikus centralizmus. A kommu­nisták őszinte, nyüt vélemény- alkotása, szervezeti munkát segítő javaslatai, birálókészsé- ge és tenni akarása azt bizo­nyította, hogy a pártszerveze­tekben tovább fejlődött a de­mokratizmus. Ez az élet min­den területén igényelt szo­cialista demokrácia kibontako­zásához ad biztos alapot és ösztönzést is egyben. Alapszer vezetetek munká­jának továbbfejlesztéséhez el­engedhetetlen, hogy politika­központúság alakuljon ki a vezetőségek szemléletében és tevékenységében. A felszóla­lók is amellett foglaltak állást: a felsőbb pártszerveknek fá­radozniuk kell azon, hogy a pártvezetőségek a szervezési kérdéseken túl ezután felké­szültebben, hatásosabban poli­tizáljanak, és szabják meg a helyi feladatokat, a kommu­nisták tevékenységét is. Az a tapasztalat ugyanis, hogy ahol a pártvezetőség hivatása ma­gaslatán teljesíti feladatát, ott jól politizáló alapszervezetek irányítják a helyi politikai munkát. A végrehajtó bizottság vé­gül is megállapította: az év végi beszámoló taggyűlések rendszere bevált, s ha még he­lyenként magukon viselték is e tanácskozások a kezdés je­gyeit, voltaképpen elérték cél­jukat. A rendszeresen vissza­térő évi számvetés alkalmas árra, hogy a pártmunka haté­konyabbá és színvonalasabbá váljék az alapszervezeteikben is. Kommunistáinkban növe­kedett a tettrekészség, a fele­lősség, és egyre jobban értik a pártirányítás érvényesítésének tennivalóit. A jelentés és az összefogla­ló is rögzítette: most arra van szükség, hogy minden pártve­zetőség hasznosítsa munkájá­ban a javaslatokat, kritikai észrevételeket, s a változásról rendszeresen • tájékoztassa az alapszervezetek kommunistá­it. Ugyanezt kell tenniük já­rási pártbizottságainknak is. A kommunisták most tapasz­talható aktivitása kötelez ben­nünket arra, hogy megfogad­juk a bírálatot, és megvalósít­suk okas javaslataikat. Csak így gyümölcsözhet törekvé­sünk, és így fejlődhet tovább az alapszarveaeti pártélet, így biztosítható helyi és országos politikánk maradéktalanabb végrehajtása. j B „Ha két napig nem jön felénk az elnök, akkor már méltatlankodunk, hogy mi történt.« »Sokat számít az, ha az ember munka közben csak néhány szót is, de tud beszélni a vezetővel.« »Az a vezető, akt keveset van az emberek kö­zött, rövidesen saját maga ta­pasztalja ennek nagy kárát». — Hány és hány ilyen vagy ehhez hasonló tartalmú véle­ményt hallotam, jegyeztem fel. Akaratlanul idéződtek föl bennem ezek a mondatok, amikor egy kiadványban a za- lavári tsz-ben kialakult gya­korlati módszerekről olvas­tam. Mert tény és való, hogy napjainkban mind több szó esik az üzemen belüli tájéko­zottságról, a belső információs rendszer jobbá tételéről. Ért­hető ez, hiszen a szövetkeze­tek erősödésével, a mozgalom fejlődésével a szövetkezet mind tökéletesebben, teljeseb­ben a szövetkezeti tagé lesz. Nemcsak időszakonként, ha­nem egyre jobban igényli a szövetkezeti tag, hogy minden ügyes-bajos dologról, a szö­vetkezet egészéről tájékozott legyen. És igényli azt is, hogy beszélhessen, hogy elmond­hassa észrevételét, vélemé­nyét. Valójában nem más ez, mint a szövetkezeti demokrá­cia erősödése, fejlődése. Az, hogy a vezető rendsze­resen kinn van az emberek között, beszélget velük, tájé­koztat, érdeklődik és elmond­ja a vezetőség álláspontját — fontos, de napjainkban mind­inkább csak részmegoldás. Hi­szen a vezetőnek a koncent­rált és szakosodó nagyüze­mekben temérdek egyéb fel­adata, dolga van, és érthető, hogy a legmesszebbmenő jó szándék és akarat mellett sem juthat olyan sűrűn és olyan időtartamra az »embe­rek közé«, mint az kívánatos volna. A tájékoztatás és a tá­jékozódás különben sem csak az ő dolga. „ Ezt a feladatot éppúgy, mint a gazdaság egyéb ügyvitelét, meg kell osztani a' vezetőtársak között. Természetesen éz nem jelent­heti az ellentétes végletet, hogy az elnök lemond a mun­kahelyen való találkozások­ról, a tagsággal való szemé­lyes és állandó kapcsolatok­ról. Az információ iránti igények növekedése, a vezető meglehetősen nagyfokú »le­terhelése« szükségszerűen megköveteli az új utak, az új módszerek keresését. Nos, ilyen szempontból figyelem­reméltó az a tapasztalat, az a gyakorlat, melyet a zalavári szövetkezet kialakított. A teljesség igénye nélkül utalok itt néhány ottani módszerre, amelyik némelyike nem egé­szen ismeretlen 3 somogyi szö­vetkezetek előtt sem, hiszen egy-két próbálkozással már találkoztunk itt is. Ilyen pél­dául a véleménykéró ív, amelyet már nálunk is alkal-. mázott egy-két szövetkezet, de csak esetenként. Ott rendsze­resen bocsátanak ki ilyet, köz­li k az elgondolásokat, a ter­veket, de úgy, hogy végrehaj­tásukhoz több megoldást ts javasolnak. A szövetkezeti tagnak módja van választa­ni, lehetősége van arra, hogy kiegészítse azokat saját elkép­zelésével, javaslataival. Ugyancsak régi gyakorlat, hogy a brigádvezetö a vezető­ség egy-két tagjával együtt otthonában is fölkeresi a hoz­zá tartozó szövetkezeti tago­kat, beszélget velük a felada­tokról, a tennivalókról, a jo­gokról és a kötelességekről, és a végső megállapodást írásban is rögzítik. A másik és igen lényeges, sokat jelentő módszer, hogy a tsz-tagoli havonta munkaér­tekezletet, negyedévenként pedig brigádtanácskozásokat tartanak, összegezik a ta­pasztalatokat. megvitatják a feladatokat, és természetesen a közös dolgai mellett, is tisz­tázhatják esetleg személyes problémáikat is. Ez a módszer eredményezi azt, hogy a tag­ság »tud mindenről«, meg­hallgatják és hasznosítják a jó javaslatokat —. egyszóval: példásan jó a kapcsolat. A szomszédtól tanulni so­hasem szégyen. Napjainkban mikor azt kutatjuk, hogyan javíthatnánk az üzemen belüli tájékozott­ságot, nem árt figyelmet for­dítani erre a már bevált gya­korlatra sem!1 V. M. Tavaszi vetés A kőröshegyi tsz-ben megkezdték a tavasra munkákat. Elsőnek egy tízholdas táblán ár­pát vetnek, ntána felülvetik lucernával. A tábla befejezése után 47 hold borsot és még 73 hold árpát vetnek. Az ifjúsági törvény szellemében Dobban képviselje a KISZ a fiatalok érdekeit Együttes ülést tartott Csurgón a párt- és a tanács-rb TÖBB MINT EZERÖTSZÄZ diák tanul Csurgón, ehhez já­rul még az üzemekben, intéz­ményekben dolgozó fiatalok száma. Ez önmagában is fi­gyelemre méltó, • indokolttá tette, hogy a nagyközség párt- végr ehajtó bizottsága, a tanács végrehajtó bizottsága — első­ként a megyében — együttes ülésen foglalkozzon az ifjúság helyzetével, megtárgyalja, mi­lyen feladatokat kell megva­lósítani elsősorban az ifjúsági törvény határozatai alapján. A csurgói bölcsödében je­lenleg harmincöt hely van, lényegesen kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Az óvodák — bár a helykihaszná­lás 110—130 százalékos — ugyanilyen gondekkaá küsz­ködnek. Megoldásukra vagy enyhítésükre a tanács egye­dül nem képes, szélesebb öss- szefogásra, elsősorban a gaz­dasági szervek támogatására lenne szükség. Elhangzott a nagyatádi példa, ahol például az óvoda építést cs&k a tégla­gyár 800 ezer forinttal támo­gatta. Az ifjúság neveléséről, az iskola, a család, a társadalom összefogásáról több felelősség- teljes hozzászólás hangzott el. Az utóbbi időben nőtt a gyógypedagógiai nevelésre szoruló gyermekek száma. El­hangzott egy figyelmeztető adat: a most beiratkozó 39 gyermek kőiül kilencet gyógy­pedagógiai iskolába kell kül­deni. Nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma, ét ennek döntő oka s svéüők aikohohz­musa. Az alkoholizmus ettem küzdelemre hívta föl a figyel­met a pedagógus, az orvos, az áfész egyik vezetője, arra kér­ve a tanácstagokat, hogy írja­nak be a panaszkönyvbe, ha azt tapasztalják, hogy a szó­rakozóhelyeken kiskorúakat szeszes itallal kiszolgálnak. Az ifjúsági törvény na­gyobb lehetőséget biztosít a fiataloknak, mint amilyenné] eddig rendelkeztek. A pártbi­zottság és a tanács számít a fiatalok közéleti szereplésére, arra, hogy elsősorban az őket érintő döntések előtt hallas­sák hangjukat. A munkahelyi érdekvédelemmel, a jogok biz­tosításával foglalkozni elsősor­ban a KISZ feladata. A KISZ- bizottság és a KTSZ-szerveze­tek azonban eddig nem tettek javaslatot az állami vagy szövetkezeti vezetőknek. Ezért határozottabb kiállást kérnek elsősorban a KISZ-vezetőktől. Ahogy az együttes ülésen is elhangzott, nem akarnak a fiatalokról dönteni ä megkér­dezésük nélkül. Ha pedig ez így van, a fiataloknak első­sorban a KISZ-nek, amely hivatott az összes fiatal kép­viseletére is, élniük kell ez­zel a lehetőséggel. Az ifjúsági törvény nemad ,-eceptet arra, hol mit, hogyan kell megvalósítani, csupán annyit ér, amennyit megolda­nak belőle az adott helyen. A CSURGÓI együttes ülés határozatot hozott, hogy a párt- és az állami vezetők miként hajtsák végre az ifjú­sági törvény pontjait. A gaz­dasági szervek kidolgozzák a helyi, sajátos feladatokat. Az állami vezetők biztosítják, hogy a közérdekű feladatok megtárgyalásában az . ifjúság vezetői is részt vegyenek. A művelődési központ elsősor­ban a fiataloknak akar prog­ramot biztosítani. A lehetőség tehát adott, a fiataloknak kell élniük vele! Simon M-' SOMOGYI IÍFUP «wém» vee- **•***»» is-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom