Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
Elkapott pillanatok X mm m ablakon, bent a csöppsége* vidáman játékaikkal. Arcuk vidám, nevet a tekin- ót mtár vágjakozvn néznek kifelé, a napsütötte ri- Smnetnének már a aaabadban játszani a kaposvári L bölcsödé kia ember kéi. Levelezés nagyban! „így csak tönkremenni lehet ff Egy tanulságos ügy epilógusa Csak elkerüljön mindet felt Amt Hosszú, tengerikígyóvá dagadt ügyí>en hozott határozatot nemrégiben a Területi Munkaügyi Bontóbizottság. Az ügy, amelyet több »forduló-« során tárgyaltak, s amely tulajdonképpen a második »felvonása« volt a megoldatlan, tisztázatlan kezdeti konfliktusnak, rég túllépte már egy, a vállalaton belül folyó szokványos munka- és bérügyi vita kereteit, kiterebélyesedve, magának a kaposvári közvéleménynek a figyelmét Is magára vonta. A határozat forma «Berlint pontot tett az ügy végére. De lezárhatók-e ezzel egyszer s mindenkorra azok a zsilipek, amelyeken keresztül majd két éven át ömlött a kölcsönös indulat, s áramlottak a kisstílű gáncÁskodások, melyek úgy tűnik, csaknem véglegesen elmérgesítették a helyzetet? S ami ennél még jóval fontosabb: megszűnnek-e azok az okok, amelyek ezt a rendkívüli kínos ügyet kiváltották. Az ügy részletes, vagy valamennyire is rövidített ismertetésére egyszerűen nincs hely. Így csak rendkívül vázlatosan, néhány nélkülözhetetlen adatot és — helyenként vállalva a leegyszerűsítést — csak a sűrűn és bonyolultan egymásba fonódó tényhalmazból levonható következtetéseket közöljük. Jutalék — egyéni médon Két évvel ezelőtt, 1970. október 9-én a kaposvári virágüzlet akkori vezetője Kisgyu- ra Rózsa (ma Forró Pálné) bejelentette, hogy egyik munkatársuk, Szabó Éva sajátos módon értelmezi a jutalékos rendszert, s legutóbb 185 forint eltulajdonításán érték rajt A bejelentést vizsgálat követte Szabó Sva ellen, s a vizsgálat következményeképp fegyelmi büntetést kapott — a három bejelentő is, akiket mellesleg az ügyben tanúként hallgattak meg. A határozat önmagában is törvénysértő, sérti a Munka Törvénykönyv rendelkezéseit. De különösen az társadalmi—politikai szempontból: a hibát, sőt a társadalmilag üldözendő cselekményt feltárókkal szemben. A vizsgálat során Szabó Éva rendkívül sok terhelő adatot mondott el munkatársairól, amelyeket máig sem vizsgáltak meg részletesen és alaposan, s a fegyelmi döntés ezeken az egyoldalú, s feltehetően elfogult véleményen alapult. A vállalatnak, de a három kárvallottnak, a már említett Forrónénak, Koncz Lászlóménak és Pintér Istvánnénak is alapvető érdeke volt, hogy tisztázzák a vádakat, s tiszta vizet öntsenek a pohárba. Ezt a fejlemények is igazolták. Ördögi kör A Területi Munkaügyi Döntőbizottság — akkor még először — formai okokra hivatkozva megsemmisítette a fegyelmit, s az ezzel járó áthelyezést a kertészeti telepre. Tavaly, január 20-án a bizottság döntése alapján visszakerültek mindhárman az eredeti munkahelyükre. »Bérükre és az üzlet elszámolási rendjére az 1971. január 1-től érvényes bérezési és elszámolási rend az érvényes« — írta ekkor az igazgató. S öt nap múlva felmondott a három nőnek. Itt kezdődött az ördögi kör. Kis Béla igazgató a felmondás indoklásául ugyancsak azokat a vádakat sorolja fel, amelyeken a fegyelmi is alapult, amelyet megsemmisített a TMBD határozata. Azokat, amelyeket azóta sem vizsgált meg senki hitelt érdemlően, szabályos és demokratikus keretek között. Ügy, hogy az érintették megfelelőiképpen védekezhessenek; a vállalat pedig — ha be tudja bizonyítani — pontosan mérlegelje, hogy egy-egy szabálytalanság menynyiben sérti üzletpolitikájának alapelveit, a vállalati általános ügyrendet, tehát milyen büntetés áll összhangban a bizonyított »vétkeikkel«. Ez lett volna az egyetlen lehetséges út, a törvényes rendelkezéseken és a vállalati demokrácia normáin alapuló igazságos eljárás. Ezt mellőzve azonban valamiféle exlex alakult ki, amikor a vállalat vezetősége és a három nő is másként magyarázta a dolgokat, természetesen mindegyik saját igazának tudatában. Ilii Nemes György: Dávid es Klotild 9. rész Már néhány száz métert futI hattunk, amikor Klót megállt. Zihált, lihegett Én nem kevésbé. Szembefordult velem, és annyit mondott] — Dávid 1 Ránéztem kipirult arcára. Orra tövén csöppnyi verejték fénylett. így válaszoltam: — Klóit Beköszöntött a kánikula. Anyuci megengedte, hogy sortban járjak. Alatta a fürdőnadrágom. Fehér karton, nagy zöld pöttyökkel. Jól. áll a lesült bőrömhöz. Ugyanabból a kartonból van a melltartóm. Anyuci varrta, méret után. Félek, hogy jövőre kinövöm az egészet. Főként a melltartót ... Már a második napja szedjük a málnát Dáviddal, Lilian néniék málnásában. Helyesebben: egyik málnásában. Mert sok van nekik. Legalább öt helyen. Ez a hegyoldalon van, s kétoldalt kukoricás. Idősebbek nem vállalták, mert nehéz a lejtőn megállni. Nekünk meg sem kottyan. Én közben még lábfejgyakorlatokat is végzek. Dávidon csak a pici, háromszögű fürdőnadrág. Halványzöld, fehér szegéllyel. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint az enyém. A derekára spárgával erősítve egy kis fazék. Elől lóg a hasán. Pont egy kiló Är bele. Ugyanilyen fityeg az hasamon is. Ha megtelik, egy nagy vödörbe öntjük a gyümölcsöt. Az egyik vödör a tábla egyik végén vár ránk, a másik a másikon. Az egyikbe ő gyűjt, a másikba én. ö gyorsabb, mindig megelőz. De én gyöngédebb vagyok a gyümölcshöz. Vigyázok, össze ne törjön, meg ne sérüljön. Minden szemért le kell hajolni. Minden szemet külön kell a fazékba helyezni. Éppen a sor közepén találkoztunk össze. A második nap történt. Ránéztem a karórámra. Pontosan fél öt volt. A nap még erősen sütött. Kézfejemmel megtöröltem a hónom alját, mert úgy éreztem, hogy verejtékes. Az alsó karommal meg a homlokomat. Az is nedves volt Dávid akkor ért oda. — Meleged van, Klót? — kérdezte. — Kicsit — feleltem. — Nem akarsz pihenni? — kérdezte. — Nem. Még csak a harmadik fazéknál tartok — feleltem. — Sokat szemelgetsz ? — kérdezi*. — Nem — feleltem, és nevetni kezdtem. — Biztos? — és 6 is nevetett — Biztos. Eddig huszonnégy szemet ettem — feleltem. — Megszámoltad? — kérdezte. — Meg ám! — feleltem. Hüvelykujja és középső ujja között egy nagy szem hamvas málna piroslott Azt nyújtotta felém. — Tessék. Itt a huszonötödik. Ezt kapd be — mondta, és a számba akarta dugni a málnaszemet. De én elrántottam a fejemet. A málna eldör- zsölődött az arcomon. A leve a fülem felé folyt. Olyan lehetett, mintha vérezne. — Te pazarló! — kiáltotta Dávid. Átkapta a vállamat, odahajolt az arcomhoz, és lanyalta róla a szétnyomódott málnát. Én közben nevettem, és kapkodtam a fejemet. — Mit csinálsz, te? — mondtam. Belenyúltam a kis fazekamba. Én is két ujjam közé csippentettem egy málnaszemet. Ezt én dugtam a szájába. — Ha olyan éhes vagy — mondtam még. Akkor Ő nyúlt a maga fazekába. Kivett egy szemet, s megint be akarta' tenni a számba. Most nem sikerült elkapnom a fejem. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt... Nem akartam se lenyelni, se elharapni. A málna kidudorodott a számból. Akkor Dávid megint odahajolt az arcomhoz. A szájával el akarta rabolni tólem a málnaszemet. De nem sikerült neki. A málna izé tnyomódott. Leve a szánkba folyt. Éreztem a savanykás-édes málnaízt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna. Ügy maradtunk sokáig. A szánk összeért. Dermedten álltunk. Én mozdulni sem mertem. Éreztem, hogy Dávid se. Dávid átölelve tartott. A hasunkat nyomta a két fazék, össze is koccantak. Sejtettem, hogy a málna kiömlött, vagy legalább is egy része. Nehezemre esett, de elsza kadtam Dávidtól. Lábunk előtt valóban ott volt a sok kiömlött málna. Két kupacban. Lehajoltam, és próbáltam visszarakni a fazékba. Dávid mellém guggolt. Én egy kicsit lehunytam a szememet, szégyelltem magam. És jól éreztem magam. És sajnáltam, hogy kiömlött a málna. Sajnáljam, hogy abba kellett hagyni a csókot. Akkor azt.éreztem, hogy megint málnaízű a szám. Nem nyitottam ki a szememet. Éreztem ajkam között az új málnaszemet is. És éreztem újra Dávid ajkát... Eldőltem, és két karommal átfontam Dávid nyakát. Minden délután háromtól hatig a málnásban dolgozunk. A két vödröt általában megszedjük. Többnyire én vagyok kész előbb, és akkor segítek Klotnak. Közben rendszeresen csókolózunk. Az nagyon jó: csókolózunk. Ügy megyünk végig a sorok között, hogy inkább kihagyunk még pirosló málnaszemeket, csak hogy találkozzunk. Mikor visszafelé megyünk, megkeressük az otthagyott szemeket. (Folytatjuk) így a fegyelmi nem pusztán formai kérdés, hanem igenis alapvető tartalmi problémává nőtt. A felmondást a Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgatója, Kis Béla azonban visszavonta, s írásos nyilatkozatot íratott alá alkalmazottaival, amelyben többek között Forró Pálné kijelentette, hogy hajlandó akár eladóként is dolgozni. A virágüzletbe visszatérő lányok azonban azt tapasztalták, hogy az üzletben már nem négyen, hanem heten dolgoznak. S mivel az üzletben jutalékos bérezés volt érvényben, egyáltalán nem volt közömbös, hogy hányán dolgoznak ott. A létszám 75 százalékos emelkedése ugyanis lényeges keresetcsökkenést eredményezett Ez a tény égy újabb munka- és bérügyi vitát szült, amelyben a szenvedélyek már véglegesen elszabadultak. Ellentmondások —« Gazdasági megfontolások miatt döntöttünk úgy, hogy hétre növeljük az üzlet létszámát — mondta az igazgató. — Hosz- szabb lett a szombati nyitva- tartás, és vasárnap délelőtl is árusítunk virágot. Ráadásul a forgalom is növekszik évről évre, ez is indokolja az átszervezést. Ha heten vannak az üzletben, akkor könnyen meg tudjuk oldani a másik három üzletünk helyettesítését is, mert közvetlenül oda tudunk közülük valakit irányítani. A jutalékkulcsokat pedig azért módosítottuk, hogy megszüntessük a vállalatnál meglévő bérfeszültségeket és aránytalanságokat. Kisgyura Rózsáék fizetése ugyanis jóval magasabb volt, mint a nehéz fizikai munkát végző parképítőké... — Az igazgatónak joga van olyan átszervezést végrehajtani, amilyet, jónak lát, ez nem vitás — mondja Forró Pálné. — A baj csak az, hogy mi erről semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk, legutolsó besorolásunk szerint még mindig nógyszemélyes az üzlet, s változatlanul én vagyok az üzletvezető. Arról nem is beszélve, hogy a múlt évi bérünkhöz képest jóval, mintegy 60 százalékkal csökkent a jö- | védelmünk. i »Gazdasági számításokkal : kimutatható, hogy a... virág- : üzlet üzemeltetése a jelenlegi I formájában nem alkalmas a { gazdaságos fenntartásra. Az el- : múlt évek gazdasági mutatói ; egyértelműen alátámasztják 1 azt, hogy az üzletben négy ‘személy alkalmazásával is el- j érhető a rentabilitás.« (Kato- ' na Istvánnóhoz címzett levél: a kötészetbe való áthelyezésé- ; nek indoklása. Aláírás Kis Bé- | la igazgató, 1972, márciusi dá- 5 tűm. A legfrissebb.) Nincs igazgatóság! I A vállalat “tehát nem volt | mindenben következetes, s ez • világos volt már az első fe- ; gyelmi tárgyalásától kezdve. ' Ami pedig 1971 és az idei év márciusa között történt, annak egyes részletei tragikomikus darabba illenek. Gyerekes bosszúk, piti »betartások«, amelyeknek alapja az elfajult személyeskedés, s célja — valószínűleg — egymást lehetetlenné tenni. A három asszony levelet írt a vállalati központnak ezzel a címmel: »A Kertészeti és Parképítő Vállalat Igazgatóságának«. A válasz: »Közlöm, hogy vállalatunknak nincs igazgatósága, ezért kérem a pontos címzést, mert a levél értelmezéséből nem derül ki, hogy azt kinek írták. Aláírás: igazgató.« Más. A vállalati munkaügyi döntőbizottság 1971. december 22-re, kilenc órára tűzte ki az egyik tárgyalást. A Kaposváron lakó három asszony kérte a bizottságot, hogy tíz órakor tartsák meg az ülést, mert a közlekedés miatt vagy előző este, vagy hajnali négy órakor kellene utazniuk. A bizottság válaszra se méltatta őket. Sőt később, 1972. január 17-én Koncz Lászlóné tárgyalását te kilenc órára tűzték ki , holott tudtak róla, hogy az asszony terhes, és Konczné levélben kérte őket a tárgyalás egy órával való elhalasztására. A tárgyalás jegyzőkönyvéből: Koncz Lászlóné »megjelenni nem tud, különböző okok miatt.« Talán fölösleges is tovább idézni a kölcsönösO) »faragások és mélyütések« hosszú sorát. Az ügyet március 10-én tárgyalta utoljára a TMDB. A döntés szerint Forró Pálné panasza egyrészt jogtalan: az igazgatóval történő írásibeli megállapodás alapján került eladód státusba. A panasz másik részének helyt adott a TMDB tekintve,' hogy a három asszony valóban mindmáig nem kapott hét személyre szóló besorolást. Az ebből származó bérkülönbözet tehát megjár nekik. Hiteles? vagy.. S itt érkeztünk el az ügy egyik legváratlanabb fordulópontjához. Az egyik tárgyaláson Ráfiics József volt főkönyvelő a vállalat képviseletében egy olyan, hét személyre szóló besorolást fnutatott, amelyet hatan (!) annak rendje és ipódja szerint aláírtak, köztük a három asz- szony is. Forró Pálné és két társa tagadta, hogy a besorolást aláírta, sőt egyáltalán látta volna, s a “különböző gyanús jelek alapján a TMDB nem fogadta el ezt a besorolást. Ha nem fogadta el, nyilván azért, mert nem tartja hitelesnek. Ha nem az, akkor... De az ebből fakadó következtetések levonására már nem az újságíró illetékes. Egyetlen adalékot azonban még hozzá kell tenni, melyet egy öreg, nyugdíjas kertésztől hallottunk, aki szintén ennél a vállalatnál dolgozott Bencs Vilmos mondta el, hogy 1967-ben megválasztották őt a műhelybizottság szakszervezeti titkárává, s egy évvel később, amikor betegszabadságon volt, az akkori (és mostani) .igazgató szakszervezeti gyűlésen bejelentette, hogy Bencs Vilmos írásban lemondott tisztségéről, s ennek alapján új titkárt választottak. Bencs Vilmos azonban semmit sem tudott erről a levélről... Régi, szinte közhelyszerű igazság: egy helytelen intézkedést nem lehet újabb rosszakkal kijavítani. S ez áll minden intézményre, szövetkezetre, vállalatra, így a Kertészeti és Parképítő Vállalatra is. A tengerikígyóvá ' nőtt ügy — több mint száz oldalnyi iratát volt alkalmam áttanulmányozni — legfőbb tanulsága éppen ez. De a három asszony ügye ösz- szefügg a vállalat vezetéki stílusával, módszereivel, és az üzemi demokrácia elemi biztosítékainak hiányával' is. Egymással párhuzamos intézkedések, különböző elképzelések, amelyekről tud a bal kéz, de nem ismeri a jobb, és tele — alapvetően és meghatározóan tele — szubjektivizmussal. S ez annál erősebben érződik, mivel a vállalat nagyságrendjét tekintve nem tartozik a legnagyobb somogyi vállalatok közé, tehát az ügyvitele sem bonyolult. — Mondják meg, miben hibáztam, s ezért milyen büntetés jár! De így? így csak tönkremenni lehet! — fakadt ki Pintérné az egyik tárgyaláson, pontosan érzékeltetve a dolog lényegét. Pintérné egyébként több mint tíz éve dolgozik már a virágüzletben, s eddig soha nem volt ellene semmi panasz. Az sem közömbös, hogy aki miatt az egész ügy elkezdődött, s a mindmáig egyetlen konkrét bizonyíték éppen ellene szólt, az a Szabó Éva most is a virágüzletben dolgozik, zavartalanul és háborítatlanul. A TMDB döntése után arra gondoltam: az az egyszerű ember, aki kevésbé ismeri a jogszabályokat, mint ezek az asszonyok, hasonló esetben már régen a vállalaton kívül lenne. Mert az ellenkezőjére vajmi kevés a biztosíték. Csupor Tibor Q SOMOGYI NÉPLAP
