Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-17 / 65. szám
Gyalogolni nem jó...? — Szíveskedjék megírni, hogy már a tanév elejétől készülünk egy nagy nyári országjárásra. Autóbusszal megyünk, négy napig tart az út, s eljutunk majd Győrbe, Sopronba, Kőszegre, Szombathelyre és más városokba. Az iskolai KISZ-szervezet a kirándulás kezdeményezője, havonként rakjuk takarékba a szükséges pénzt, s májusra együtt lesz, ami az autóbuszra, illetve a szállodai, étkezési költségekre kell... Az egyik középiskolai KISZ- szervezet néhány fiatalja ismertette terveiket — hasonlóval másutt, még általános iskolában is találkozni —, s talán nem értik meg teljesen, ami lelkes szavaik hallatán eszembe jutott. Gyerekkorunkban mi is nagyon vártuk a tavaszt, a májust Ilyenkor egy kellemes napon iskolai szünetet rendeltek el, s közösen vonultunk ki a közeli Duna-parti erdőbe, megtartani a madarak és fák napját Ma is felejthetetlen emlék egy-egy ilyen nap. Gyalog tettük meg a néhány kilométeres utat, ott bandukoltak velünk tanítóink is. Közös játékok, kis ünnepség az ébredő erdőben, s közben a velünk tartó néhány szülő, a tanítók a nagyobb gyerekek segítségével bográcsban főzték a gulyást, melyet a sarjadó fűben ülve fogyasztottunk el, jó étvágy- gyal, kifáradva a játéktól, a szaladgálástól, a kellemes erdei levegőtől. S ha fáradtan is, de úgy tértünk este haza, hogy már közben arról beszélgettünk: milyen jó is lesz majd jövőre, ha ismét a Duna-parti erdőben köszönthetjük a tavaszt... Országjáró budapesti fiatalokra figyeltem föl tavaly a Kapos étterem előtt. A hosz- szú úttól fáradtan, a melegtől elcsigázva szinte úgy vánszorogtak be az étterembe, s ott étvágytalanul túrkáltak a jobbnál jobb falatokban. Találkoztam Zalaegerszegen az Aranybárány étteremben egyenruhás úttörőkkel, amint feszélyezve forgatták a kést, a villát, szemmel láthatóan nem érezték jól magukat abban a környezetben. Az említett középiskolások meg úttörők elejtett szavaiból hallottam, hogy aznap még nagyon hosszú út áll előttük, s ki tudja, mikor kerülhetnek késő éjszaka végre ágybe, térhetnek majd pihenőre. Több panaszos levelet olvastam országos lapokban — kaptunk hasonlókat mi is —, ezekben azt tették szóvá, hogy hiába kértek, nem kaptak országjáró útjukhoz autóbuszt egyes iskolák. Ma más körülmények között élnek fiataljaink, mint mi a múlt rendszerben. Annak csak örülni lehet, hogy ifjúságunknak jut pénz ország járó, kirándulásra is, és szívesen mennek, hogy megismerjék hazánk nevezetesebb tájait, történelmi emlékeit. Nem emelek hát szót általában az ilyen autóbusz-kirándulás ellen, inkább csak néhány gondolatot fűznék hozzá. Jó lenne, ha ezeknek a kirándulásoknak a szervezői nemcsak az ország távoli részeire gondolnának, hanem az iskolák közelében levő nagyszerű erdőkre, s arra, hogy ide esetleg még gyalog is el lehet jutni! — Tessék elképzelni, kirándulni voltunk! Kinn voltunk a városszéli erdőben, az autóbusz megsüllyedt, szerencsére voltak a közelben katonák és segítettek nekünk — mesélte egyszer egy ismerős család óvodás kislánya. — Nézze a kirándulóhajók utasait. Egyre kevesebb köztük az iskolás, számuk évről évre csökken. Inkább autóbusszal mennek, mint vonattal, hajóval vagy gyalog — hívta fel figyelmemet az egyik balatoni hajóállomás vezetője. Telnek a kosarak 40 mázsa hal volt az egyik nap a fonyódi halászok zsákmánya. A legnagyobb megdöbbenést azonban egy sorozó orvos szavai váltották ki belőlem: — Nézze ezeket a fiatalokat. Magasak, s látszatra erőteljesek, fejlettebbek, mint 15—20 évvel ezelőtt a hasonló korú fiatalok voltak. De még a fizikai munkát végző városi gyerekek között is sok a gerinc- ferdüléses, amit a sok ülés, illetve a kevés mozgás, a nagyon fontos testedzés hiánya idéz elő. Túl sokat ülnek a televízió előtt, a presszókban, s keveset vannak szabadban, jó levegőn, pedig a természet- járásra igen nagy szükségük lenne. Ezt támasztotta alá egy katonatiszt is — húsz éve neveli a bevonuló fiatalokat — elmondva: az első időben nem bírják a fizikai megterhelést, s hónapok kellenek, amíg szervezetük megerősödik. Kaposvár környéke ezernyi kirándulási lehetőséget nyújt. A Nádasdi-erdö, a Tö- röcskei-tó, a Gyertyános-völgy, a Tókaji-erdő, s még sorolhatnám tovább. Szükségtelen, inkább helyette az ismételt felhívást: a fejlődő, fiatal szervezetnek nagy szüksége van a jó levegőre, a mozgásra. S ha egy-egy iskola elkészíti a tavaszi, nyári programját, ne feledkezzen meg arról sem, ami a közelben van, s könnyen, gyalog is megközelíthető .. .1 Szalai Látszló Nemes György: llllllllllllllli Dávid és Klotild 7. rész Mindenféle fény verődik visz- sza róla. Elkáprázik tőle az én szemem. Azért gondoltam, hogy fekete. Nem lehet sokáig belenézni Le kell hunyni a szememet. De akkor is látom. Most is látom. Nem lehetett sokáig ábrándozni. Lentről megszólalt anyuci hangja. Hívott ebédelni. Az ebédlőben én egy oszlop mögött, a sarokban eszem. Az a személyzeti asztal. Most egy fiú ült ott. Nem is fiú, inkább fiatalember. Bemutatkozott. — Darkó — mondta. Katit hívják Darkó Katinak. Innen tudtam, hogy a Kati bátyja. Hasonlít is rá. Olyan zömök, barna. Most érettségizett, azt mondta. — Akkor tizennyolc éves vagy — mondtam. Fölényesen nézett rám. — Inkább tizenkilenc. — Elég baj az neked — mondtam. — Mért? — Csak — mondtam. Odamentem a konyhaablakhoz, és anyucitól kértem még főzeléket. Míg ettem, láttam, nagyon néz. És közben gyufaszúllal piszkálta a fogát. — Mért piszkálod a. fogad? — kérdeztem. — No, csak — mondta. — Igen — mondtam. — A főzeléket nem kell piszkálni. És különben is jó fogad van. Aztán ettől elromlik. — Tudod mit? Hagyd abba — mondta. — Csitri vagy te ahhoz, hogy mindenbe beleszólj. Szó nélkül felálltam, és kimentem a turistaház kertjébe. Leültem egy kerti székbe, és lóbáltam a lábam. Kijött utánam, és leült a másik székbe. — Mit akarsz, Darkó? — kérdeztem. — Az a vezetéknevem. — Tudom, ha a Kati bátyja vagy. — Pistának hívnak. — És? — Szólíts úgy! — Eszem ágában sincs, Darkó. Felállt. Az arca piros volt, a kezét összeszorította. Féltem, hogy megüt. Egy lc’csít hátraléptem. — Még megleckéztetlek — mondta, és elment. Megrántottam a vállam, s fölmentem a szobába. \ szőnyegen hasra feküdtem. A fejemet a karomra tettem. Behunytam a szememet, és Dávidra gondoltam. És egy dallamot kezdtem dúdolni. Ma délelőtt egyeztünk meg benne. Ez lesz a mi közös zenei jelünk. ö a Weber Grand Duo concertantót akarta, az Andante-tétel első hangjait. Merthogy ő azt klarinéton nagyon szépen fújja. De én nem ismertem. Én Csajkovszkijt D SOMOGYI NÉPLAP Péntek. IMS. Mártám 17A legnagyobb „adóhivatal” A felháborodott vásárló I berohant a boltba, ahol néhány napja vett egy pár cipőt. Most a kezében ló- bálta azt, csak úgy, csomagolás nélkül, és mutatta a boltvezetőnek : éppen csak egyszer ment végig az utcán benne, s a talpa máris levált. A boltos udvarias volt, vita nélkül átvette a cipőt és visszaküldte javításra a gyárba. Ott csak ránéztek és tovább szállították az egyik kisipari szövetkezetbe, a szokásos kísérőlevéllel. Némi várakozás után — ugyanezt az utat visszafelé is megtéve — a cipő ismét a vásárlóhoz került, aki megnyugodva állapította meg, hogy a hiba eltűnt. Sablonos, mindennapi történet. Csupán azért érdemes leírni, mert az eddigiek alapján mindenki azt hihetné: a hibát elkövető gyár fizette meg a »■tandíjat*1. Szó se róla! A költségeket áthárították az államra, azaz — közvetve — a lakosságra. A kisipari szövetkezetek ugyanis állami ártámogatást kapnak a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenységük után, s az említett munkát e keret terhére számolták el. S' mert nemcsak egy ilyen eset, hanem sok volt, az összeg lassanként 1,2 millió forintra duzzadt. Ennél is nagyobb lett volna, ha... Ez a »ha« a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságának, illetve az alája rendelt szerveknek az apparátusát jelenti. Néha — mint az említett esetben is — a korábban kiadott rendelkezések hibáit fedezik fel a revizorok. (Azóta módosították azt a jogszabályt, amelynek alapján az ilyen »áthárított« javításokra lehetőség nyílt.) Máskor a paragrafusok résein át bújócskázni szerető vállalatokat vagy vállalati hivatalnokokat fedi fel a revizor. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek lehetőségük van arra, hogy az adóbevallás megtétele után, a pénzügyi Marci bácsi,a portás — Jó napot, Marcikám! Hogy van? Beengedne, a menyemhez jöttem. Legtöbben így köszöntik őt, s ehhez hasonló kérésekkel fordulnak Varga Mártonhoz, a kórház portásához. Most is, amikor ez a kérés elhangzik, látogatási időn kívül vagyunk, de a kívánság teljesül. — Nehéz ítélkezni ilyen helyzetekben. Szabályok kötelezik önt is, mert az a feladata, hogy a ki- és bejárásokat ellenőrizze. De van másik út is a nagykapu mellett? — kérdezem. — Ha valaki idejön hozzám azzal a kéréssel, hogy hozzátartozóját szeretné látni, teljesítem. Ez természetesen nem vonatkozik arra az időpontra, amikor vizit van. Az érthető, hogy a látogatási idő nem felel meg mindenkinek, így máskor jönnek. Próbálkoznak aztán sokan belógni, besurra- ni, az építkezés felől megközelíteni az általuk keresett helyet. S a portás egy személyben nem ellenőrizheti a kórház egész területét. Ezeket az intézkedéseket sem a véletlen hozta magával. Az alkalmatlan látogatók az orvosok, a betegek munkáját, nyugalmát zavarják. A portásnak tehát határozottnak kell lennie, s Marci bácsiból ez nem hiányzik. Erélyes, ha szükség van rá, de kedves, vidám »érti a tréfát« — A munkám után — mert azt nagyon kedvelem — a kertészetről, a sportról, ezen belül is a futballról. No és természetesen a családomról. Másodszor nősültem, és most egy hároméves kisfiút nevelhetek, dédelgethetek. Talán ez a legszebb az életemben. Foglalkozom aztán a »háztájiban« nyúltenyésztésseL — Hogyan lett portás, és miért? — 1944-ben kerültem Kaposvárra Újvidékről, s mindjárt ide a kórházhoz. Higgye el, nagyon sok szépsége van ennek a munkának is, bár sokan lenézik, lebecsülik, szomorú vagyok, amikor még köszönésre sein méltatnak. De talán akad annyi ismerősöm, jó barátom is. A legszebb ebben, hogy emberek százaival, ezreivel kerülök kapcsolatba, így a különböző embertípusok megismerésére van lehetőségem. Azt hiszem ez a legszebb mesterség. Emberrel, emberekkel foglalkozni. — Milyen vágya, elképzelése van a jövőt illetően? Válasza egyszerű. — Mi, emberek kerülnénk közelebb egymáshoz. Nem közömbösen, hanem szeretettel, érdek nélkül kezelnénk társainkat — egymást. Fenyvesi Beáta revízió megkezdéséig önrevíziót végezzenek, s azt követően — csekély önrevíziós pótlékkal együtt — bejelenthetik, hogy eredetileg kevesebb jövedelmet vallottak be. Ez esetben mentesülnek — a revízióval feltárt adóhiánnyal együtt járó, annak 100 százalékáig terjedhető — bírság kiszabásától Arra, hogy ez a rendelkezés a gyakorlatban mit jelent, elegendő néhány számot idézni: 1971-ben a vállalatok, ipari és kereskedelmi szövetkezetek, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mintegy 54 százaléka élt az önrevíziós bejelentés lehetőségével, s ezt több mint 700 millió forint pótlólagos befizetése követte. Az állami költségvetés alapját a vállalatok, szövetkezetek különböző befizetései (elsősorban adóbefizetései) képezik. Tavaly például 160 milliárd forint származott ezekből a forrásokból A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságának megállapítása szerint az utóbbi években országszerte javult a . pénzügyi fegyelem. Ugyanakkor azonban a befizetési morál még sok kívánnivalót hagy maga után, sűrűn megtörténik, hogy később fizetik be az adókat, vagy éppen kevesebbet. A bevételi főigazgatóság országos apparátusának azonban joga van kényszerinkasz- szóra is: ha a megadott határidő, illetve a türelmi idő leteltével nem fizetik be a vállalatok az adókat, a megf elelő ősz- szegeket leemelik egyszámlájukról. A múlt évben bevezetett újdonság: a bevételi főigazgatóság területi igazgatóságainak közvetlen irányításával ún. »adóelszámolási irodák« működnek. i pénzügyi ellenőrzés A nem törekszik »min- 1 dénáron való« hibakeresésre. Célja, hogy a legmesszebbmenőkig segítségére legyen a vállalatoknak és szövetkezeteknek, az állam iránti kötelezettségeik pontos, időbeni teljesítésében. Vannak ugyanis még manipulációs kísérletek. Akadnak esetek, visz- szaélések, »saját zsebre« menő spekulációk is, s ezt kár lenne tagadni. Ahol ilyenek vannak, ott nyilvánvaló, hogy félnek — mint ahogyan Gogol színművében is ezért féltek — a revizoroktól Pedig a revizornak csupán az amcsija, hogy az állam megkapja azt, ami őt illeti, hogy azután az állampolgárok is megkaphassák, ami megilleti őket. V. E. is. ötvenkét éves, testtartása egyenes. Arcáé a nap, a szél barnára cserzette. Növényvédelmi tájékoztató. — Miről beszél a legszívesebben? Talaj fertőtlenítés a tavaszi vetés előtt akartam, a Diótörőbői vagy a Hattyúk tavából, Dávid viszont azt mondta: az édeskés. Ezen majdnem összevesztünk. Végül Mozartot választottuk. Azt mind a ketten ismerjük. A Kis éji zenét. Annak a kezdetét. Ez most már mindig a mi dallamunk. S én nemcsak dúdolni tudok, hanem fütyülni is, mint egy fiú. Majd ezt fütyülöm, ha jelt kei! neki adni. És ő is ezt fogja fütyülni. Ebben egyeztünk mag. Megkoccant az előszobaab- f lak. Felugrottam, és már ro-j hantam is ajtót nyitni. Ez csak! Klotild lehet, gondoltam. Csalódás! Lilian néni állt azt ajtóban. Lábán gumicsizma,! mert a sár miatt mindig gu-| micsizmában jár. Akkor is, hat a sár már felszáradt. Bele-! gyűrve egy vászonnadrág. Haj hidegebb van, egy bordó mele-l gítő nadrágját gyűri a csizma-! szárba. Nem valami sikkes. De! felül csak egy könnyű blúz van rajta, ujjatlan. Meztelen karja a válláig látszik. Egy tányért nyújtott felém. Rajta sütemény. (Folytatjuk^ Tavaly tavasszal a májusi cserebogár V-ös törzse rajzott a megye északi részén, Marcali, Lengyeltóti, Ságvár és Tab körzetében. Sok lárva elpusztult az aszályos időjárás miatt, de egyedszá- muk ennek ellenére továbbra is magas maradt, s az L—■ 2-es fejlettségű (áttelelő) pajornemzedék az idei tavaszon súlyosan veszélyezteti a ritka tőtávolságú kultúrákat (kukorica, répa, dohány, burgonya, zöldségfélék stb.). A fertőzött területek csaknem azonosak a tavalyi rajzás főbb körzeteivel. Ezenkívül a megye középső részén — elsősorban a kaposvári járásban — várható a pajorkártétel növekedése, s fontos a védekezéshez szükséges növényvédő szerek idejében való beszerzése. A drótférgek gócszerű fertőzése várható a homokos te- rületek kivételével mln- í denütt, de elsősorban a sió- ! foki járásban, ahol az egyed- * számuk megközelíti a ve- I szélyességi küszöbértéket (2,2 | db négyzetméterenként). A Í fertőzés átterjed a kaposvári járás kötöttebb talajú kapásnövényeire is. A mocskospajor kártétele a múlt évben is sok kultúrát (cukorrépa, zöldségfélék, dohány stb.) sújtott. Az ősszel talált bagolypillebábok egyed- száma alacsony, de ebből nem lehet pontosan következtetni a rajzás erősségére, ugyanis a rendkívül száraz talaj a felvételezéseket megnehezítette, és egy bizonyos egyedszám feltetelezhetően a mélyebb rétegekben helyezkedik el. Az idén is erős mocskospaj őr-kártételre lehet számítani, elsősorban a cukorrépában és a káposztában. A talajlakók kártételének megelőzésére célszerű a talaj fertőtlenítést vetés vagy ültetés előtt elvégezni a veszélyeztetett kultúrákban. Ehhez felhasználható: lindános Szuperfoszfát 175 kg/ha, Hungária L—2 por 35—87 kg/ha, Basudin 5 G granulátum 35 kg/ha, Basudin 10 G granulátum 17,5 kg/ha. Kijuttatás után a fertőtlenítőszereket azonnal be kell munkálni a talajba-