Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

Gyalogolni nem jó...? — Szíveskedjék megír­ni, hogy már a tanév elejétől készülünk egy nagy nyári or­szágjárásra. Autóbusszal me­gyünk, négy napig tart az út, s eljutunk majd Győrbe, Sop­ronba, Kőszegre, Szombathely­re és más városokba. Az isko­lai KISZ-szervezet a kirándu­lás kezdeményezője, havon­ként rakjuk takarékba a szük­séges pénzt, s májusra együtt lesz, ami az autóbuszra, illet­ve a szállodai, étkezési költ­ségekre kell... Az egyik középiskolai KISZ- szervezet néhány fiatalja is­mertette terveiket — hasonló­val másutt, még általános is­kolában is találkozni —, s ta­lán nem értik meg teljesen, ami lelkes szavaik hallatán eszembe jutott. Gyerekkorunkban mi is na­gyon vártuk a tavaszt, a má­just Ilyenkor egy kellemes napon iskolai szünetet ren­deltek el, s közösen vonultunk ki a közeli Duna-parti erdőbe, megtartani a madarak és fák napját Ma is felejthetetlen emlék egy-egy ilyen nap. Gyalog tet­tük meg a néhány kilométeres utat, ott bandukoltak velünk tanítóink is. Közös játékok, kis ünnepség az ébredő erdőben, s közben a velünk tartó né­hány szülő, a tanítók a na­gyobb gyerekek segítségével bográcsban főzték a gulyást, melyet a sarjadó fűben ülve fogyasztottunk el, jó étvágy- gyal, kifáradva a játéktól, a szaladgálástól, a kellemes er­dei levegőtől. S ha fáradtan is, de úgy tér­tünk este haza, hogy már köz­ben arról beszélgettünk: mi­lyen jó is lesz majd jövőre, ha ismét a Duna-parti erdőben köszönthetjük a tavaszt... Országjáró budapesti fiatalokra figyeltem föl tavaly a Kapos étterem előtt. A hosz- szú úttól fáradtan, a melegtől elcsigázva szinte úgy vánszo­rogtak be az étterembe, s ott étvágytalanul túrkáltak a jobbnál jobb falatokban. Találkoztam Zalaegerszegen az Aranybárány étteremben egyenruhás úttörőkkel, amint feszélyezve forgatták a kést, a villát, szemmel láthatóan nem érezték jól magukat abban a környezetben. Az említett középiskolások meg úttörők elejtett szavaiból hallottam, hogy aznap még nagyon hosszú út áll előttük, s ki tudja, mikor kerülhetnek késő éjszaka végre ágybe, tér­hetnek majd pihenőre. Több panaszos levelet ol­vastam országos lapokban — kaptunk hasonlókat mi is —, ezekben azt tették szóvá, hogy hiába kértek, nem kaptak or­szágjáró útjukhoz autóbuszt egyes iskolák. Ma más körülmények között élnek fiataljaink, mint mi a múlt rendszerben. Annak csak örülni lehet, hogy ifjúságunk­nak jut pénz ország járó, kirán­dulásra is, és szívesen mennek, hogy megismerjék hazánk ne­vezetesebb tájait, történelmi emlékeit. Nem emelek hát szót álta­lában az ilyen autóbusz-kirán­dulás ellen, inkább csak né­hány gondolatot fűznék hozzá. Jó lenne, ha ezeknek a kirán­dulásoknak a szervezői nem­csak az ország távoli részei­re gondolnának, hanem az is­kolák közelében levő nagysze­rű erdőkre, s arra, hogy ide esetleg még gyalog is el lehet jutni! — Tessék elképzelni, kirán­dulni voltunk! Kinn voltunk a városszéli erdőben, az autó­busz megsüllyedt, szerencsére voltak a közelben katonák és segítettek nekünk — mesélte egyszer egy ismerős család óvodás kislánya. — Nézze a kirándulóhajók utasait. Egyre kevesebb köz­tük az iskolás, számuk évről évre csökken. Inkább autó­busszal mennek, mint vonat­tal, hajóval vagy gyalog — hívta fel figyelmemet az egyik balatoni hajóállomás vezetője. Telnek a kosarak 40 mázsa hal volt az egyik nap a fonyódi halászok zsák­mánya. A legnagyobb megdöbbenést azonban egy sorozó orvos sza­vai váltották ki belőlem: — Nézze ezeket a fiatalokat. Magasak, s látszatra erőtelje­sek, fejlettebbek, mint 15—20 évvel ezelőtt a hasonló korú fiatalok voltak. De még a fizi­kai munkát végző városi gye­rekek között is sok a gerinc- ferdüléses, amit a sok ülés, illetve a kevés mozgás, a na­gyon fontos testedzés hiánya idéz elő. Túl sokat ülnek a televízió előtt, a presszókban, s keveset vannak szabadban, jó levegőn, pedig a természet- járásra igen nagy szükségük lenne. Ezt támasztotta alá egy ka­tonatiszt is — húsz éve neveli a bevonuló fiatalokat — el­mondva: az első időben nem bírják a fizikai megterhelést, s hónapok kellenek, amíg szer­vezetük megerősödik. Kaposvár környéke ezer­nyi kirándulási lehetőséget nyújt. A Nádasdi-erdö, a Tö- röcskei-tó, a Gyertyános-völgy, a Tókaji-erdő, s még sorolhat­nám tovább. Szükségtelen, in­kább helyette az ismételt fel­hívást: a fejlődő, fiatal szer­vezetnek nagy szüksége van a jó levegőre, a mozgásra. S ha egy-egy iskola elké­szíti a tavaszi, nyári program­ját, ne feledkezzen meg arról sem, ami a közelben van, s könnyen, gyalog is megköze­líthető .. .1 Szalai Látszló Nemes György: llllllllllllllli Dávid és Klotild 7. rész Mindenféle fény verődik visz- sza róla. Elkáprázik tőle az én szemem. Azért gondoltam, hogy fekete. Nem lehet sokáig belenézni Le kell hunyni a szememet. De akkor is látom. Most is látom. Nem lehetett sokáig ábrán­dozni. Lentről megszólalt anyuci hangja. Hívott ebé­delni. Az ebédlőben én egy oszlop mögött, a sarokban eszem. Az a személyzeti asztal. Most egy fiú ült ott. Nem is fiú, inkább fiatalember. Bemutatkozott. — Darkó — mondta. Katit hívják Darkó Katinak. Innen tudtam, hogy a Kati bátyja. Hasonlít is rá. Olyan zömök, barna. Most érettségi­zett, azt mondta. — Akkor tizennyolc éves vagy — mondtam. Fölényesen nézett rám. — Inkább tizenkilenc. — Elég baj az neked — mondtam. — Mért? — Csak — mondtam. Oda­mentem a konyhaablakhoz, és anyucitól kértem még főzelé­ket. Míg ettem, láttam, nagyon néz. És közben gyufaszúllal piszkálta a fogát. — Mért piszkálod a. fogad? — kérdeztem. — No, csak — mondta. — Igen — mondtam. — A főzeléket nem kell piszkálni. És különben is jó fogad van. Aztán ettől elromlik. — Tudod mit? Hagyd abba — mondta. — Csitri vagy te ahhoz, hogy mindenbe bele­szólj. Szó nélkül felálltam, és ki­mentem a turistaház kertjébe. Leültem egy kerti székbe, és lóbáltam a lábam. Kijött utá­nam, és leült a másik székbe. — Mit akarsz, Darkó? — kérdeztem. — Az a vezetéknevem. — Tudom, ha a Kati bátyja vagy. — Pistának hívnak. — És? — Szólíts úgy! — Eszem ágában sincs, Dar­kó. Felállt. Az arca piros volt, a kezét összeszorította. Féltem, hogy megüt. Egy lc’csít hátra­léptem. — Még megleckéztetlek — mondta, és elment. Megrántottam a vállam, s fölmentem a szobába. \ sző­nyegen hasra feküdtem. A fe­jemet a karomra tettem. Be­hunytam a szememet, és Dá­vidra gondoltam. És egy dal­lamot kezdtem dúdolni. Ma délelőtt egyeztünk meg benne. Ez lesz a mi közös zenei je­lünk. ö a Weber Grand Duo concertantót akarta, az Andan­te-tétel első hangjait. Mert­hogy ő azt klarinéton nagyon szépen fújja. De én nem is­mertem. Én Csajkovszkijt D SOMOGYI NÉPLAP Péntek. IMS. Mártám 17­A legnagyobb „adóhivatal” A felháborodott vásárló I berohant a boltba, ahol néhány napja vett egy pár cipőt. Most a kezében ló- bálta azt, csak úgy, csomago­lás nélkül, és mutatta a bolt­vezetőnek : éppen csak egyszer ment végig az utcán benne, s a talpa máris levált. A boltos udvarias volt, vita nélkül át­vette a cipőt és visszaküldte javításra a gyárba. Ott csak ránéztek és tovább szállították az egyik kisipari szövetkezet­be, a szokásos kísérőlevéllel. Némi várakozás után — ugyanezt az utat visszafelé is megtéve — a cipő ismét a vá­sárlóhoz került, aki megnyu­godva állapította meg, hogy a hiba eltűnt. Sablonos, mindennapi törté­net. Csupán azért érdemes le­írni, mert az eddigiek alapján mindenki azt hihetné: a hibát elkövető gyár fizette meg a »■tandíjat*1. Szó se róla! A költségeket áthárították az ál­lamra, azaz — közvetve — a lakosságra. A kisipari szövet­kezetek ugyanis állami ártá­mogatást kapnak a lakosság részére végzett javító-szolgál­tató tevékenységük után, s az említett munkát e keret terhé­re számolták el. S' mert nem­csak egy ilyen eset, hanem sok volt, az összeg lassanként 1,2 millió forintra duzzadt. Ennél is nagyobb lett volna, ha... Ez a »ha« a Pénzügyminisz­térium bevételi főigazgatósá­gának, illetve az alája rendelt szerveknek az apparátusát je­lenti. Néha — mint az említett esetben is — a korábban ki­adott rendelkezések hibáit fe­dezik fel a revizorok. (Azóta módosították azt a jogszabályt, amelynek alapján az ilyen »át­hárított« javításokra lehetőség nyílt.) Máskor a paragrafu­sok résein át bújócskázni sze­rető vállalatokat vagy vállalati hivatalnokokat fedi fel a re­vizor. A vállalatoknak és a szövet­kezeteknek lehetőségük van arra, hogy az adóbevallás megtétele után, a pénzügyi Marci bácsi,a portás — Jó napot, Marcikám! Hogy van? Beengedne, a menyem­hez jöttem. Legtöbben így köszöntik őt, s ehhez hasonló kérésekkel fordulnak Varga Mártonhoz, a kórház portásához. Most is, amikor ez a kérés elhangzik, látogatási időn kí­vül vagyunk, de a kívánság tel­jesül. — Nehéz ítélkezni ilyen helyzetekben. Szabályok köte­lezik önt is, mert az a felada­ta, hogy a ki- és bejárásokat ellenőrizze. De van másik út is a nagykapu mellett? — kérde­zem. — Ha valaki idejön hozzám azzal a kéréssel, hogy hozzá­tartozóját szeretné látni, telje­sítem. Ez természetesen nem vonatkozik arra az időpontra, amikor vizit van. Az érthető, hogy a látogatási idő nem fe­lel meg mindenkinek, így máskor jönnek. Próbálkoznak aztán sokan belógni, besurra- ni, az építkezés felől megköze­líteni az általuk keresett he­lyet. S a portás egy személy­ben nem ellenőrizheti a kór­ház egész területét. Ezeket az intézkedéseket sem a véletlen hozta magával. Az alkalmatlan látogatók az orvosok, a bete­gek munkáját, nyugalmát za­varják. A portásnak tehát határo­zottnak kell lennie, s Marci bácsiból ez nem hiányzik. Eré­lyes, ha szükség van rá, de kedves, vidám »érti a tréfát« — A munkám után — mert azt nagyon kedvelem — a ker­tészetről, a sportról, ezen be­lül is a futballról. No és ter­mészetesen a családomról. Má­sodszor nősültem, és most egy hároméves kisfiút nevelhetek, dédelgethetek. Talán ez a leg­szebb az életemben. Foglalko­zom aztán a »háztájiban« nyúltenyésztésseL — Hogyan lett portás, és miért? — 1944-ben kerültem Ka­posvárra Újvidékről, s mind­járt ide a kórházhoz. Higgye el, nagyon sok szépsége van ennek a munkának is, bár so­kan lenézik, lebecsülik, szo­morú vagyok, amikor még kö­szönésre sein méltatnak. De talán akad annyi ismerősöm, jó barátom is. A legszebb eb­ben, hogy emberek százaival, ezreivel kerülök kapcsolatba, így a különböző embertípusok megismerésére van lehetősé­gem. Azt hiszem ez a legszebb mesterség. Emberrel, emberek­kel foglalkozni. — Milyen vágya, elképzelé­se van a jövőt illetően? Válasza egyszerű. — Mi, emberek kerülnénk közelebb egymáshoz. Nem közömbösen, hanem szeretettel, érdek nélkül kezelnénk tár­sainkat — egymást. Fenyvesi Beáta revízió megkezdéséig önreví­ziót végezzenek, s azt követő­en — csekély önrevíziós pót­lékkal együtt — bejelenthetik, hogy eredetileg kevesebb jö­vedelmet vallottak be. Ez eset­ben mentesülnek — a revízió­val feltárt adóhiánnyal együtt járó, annak 100 százalékáig terjedhető — bírság kiszabásá­tól Arra, hogy ez a rendelke­zés a gyakorlatban mit jelent, elegendő néhány számot idéz­ni: 1971-ben a vállalatok, ipa­ri és kereskedelmi szövetkeze­tek, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mintegy 54 százaléka élt az önrevíziós bejelentés lehetőségével, s ezt több mint 700 millió forint pótlólagos befizetése követte. Az állami költségvetés alap­ját a vállalatok, szövetkezetek különböző befizetései (elsősor­ban adóbefizetései) képezik. Tavaly például 160 milliárd forint származott ezekből a forrásokból A Pénzügyminisztérium be­vételi főigazgatóságának meg­állapítása szerint az utóbbi években országszerte javult a . pénzügyi fegyelem. Ugyanak­kor azonban a befizetési mo­rál még sok kívánnivalót hagy maga után, sűrűn megtörté­nik, hogy később fizetik be az adókat, vagy éppen keveseb­bet. A bevételi főigazgatóság országos apparátusának azon­ban joga van kényszerinkasz- szóra is: ha a megadott határ­idő, illetve a türelmi idő letel­tével nem fizetik be a vállala­tok az adókat, a megf elelő ősz- szegeket leemelik egyszámlá­jukról. A múlt évben beveze­tett újdonság: a bevételi fő­igazgatóság területi igazgató­ságainak közvetlen irányításá­val ún. »adóelszámolási iro­dák« működnek. i pénzügyi ellenőrzés A nem törekszik »min- 1 dénáron való« hibake­resésre. Célja, hogy a leg­messzebbmenőkig segítségére legyen a vállalatoknak és szö­vetkezeteknek, az állam iránti kötelezettségeik pontos, időbe­ni teljesítésében. Vannak ugyanis még manipulációs kí­sérletek. Akadnak esetek, visz- szaélések, »saját zsebre« menő spekulációk is, s ezt kár len­ne tagadni. Ahol ilyenek van­nak, ott nyilvánvaló, hogy fél­nek — mint ahogyan Gogol színművében is ezért féltek — a revizoroktól Pedig a revi­zornak csupán az amcsija, hogy az állam megkapja azt, ami őt illeti, hogy azután az állam­polgárok is megkaphassák, ami megilleti őket. V. E. is. ötvenkét éves, testtartása egyenes. Arcáé a nap, a szél barnára cserzette. Növényvédelmi tájékoztató. — Miről beszél a legszíve­sebben? Talaj fertőtlenítés a tavaszi vetés előtt akartam, a Diótörőbői vagy a Hattyúk tavából, Dávid vi­szont azt mondta: az édeskés. Ezen majdnem összevesztünk. Végül Mozartot választottuk. Azt mind a ketten ismerjük. A Kis éji zenét. Annak a kez­detét. Ez most már mindig a mi dallamunk. S én nemcsak dúdolni tudok, hanem fütyülni is, mint egy fiú. Majd ezt fü­tyülöm, ha jelt kei! neki ad­ni. És ő is ezt fogja fütyülni. Ebben egyeztünk mag. Megkoccant az előszobaab- f lak. Felugrottam, és már ro-j hantam is ajtót nyitni. Ez csak! Klotild lehet, gondoltam. Csalódás! Lilian néni állt azt ajtóban. Lábán gumicsizma,! mert a sár miatt mindig gu-| micsizmában jár. Akkor is, hat a sár már felszáradt. Bele-! gyűrve egy vászonnadrág. Haj hidegebb van, egy bordó mele-l gítő nadrágját gyűri a csizma-! szárba. Nem valami sikkes. De! felül csak egy könnyű blúz van rajta, ujjatlan. Meztelen karja a válláig látszik. Egy tányért nyújtott felém. Rajta sütemény. (Folytatjuk^ Tavaly tavasszal a májusi cserebogár V-ös törzse raj­zott a megye északi részén, Marcali, Lengyeltóti, Ságvár és Tab körzetében. Sok lár­va elpusztult az aszályos időjárás miatt, de egyedszá- muk ennek ellenére továbbra is magas maradt, s az L—■ 2-es fejlettségű (áttelelő) pa­jornemzedék az idei tavaszon súlyosan veszélyezteti a ritka tőtávolságú kultúrákat (ku­korica, répa, dohány, bur­gonya, zöldségfélék stb.). A fertőzött területek csaknem azonosak a tavalyi rajzás főbb körzeteivel. Ezenkívül a megye középső részén — el­sősorban a kaposvári járás­ban — várható a pajorkárté­tel növekedése, s fontos a védekezéshez szükséges nö­vényvédő szerek idejében va­ló beszerzése. A drótférgek gócszerű fer­tőzése várható a homokos te- rületek kivételével mln- í denütt, de elsősorban a sió- ! foki járásban, ahol az egyed- * számuk megközelíti a ve- I szélyességi küszöbértéket (2,2 | db négyzetméterenként). A Í fertőzés átterjed a kaposvári járás kötöttebb talajú kapás­növényeire is. A mocskospajor kártétele a múlt évben is sok kultúrát (cukorrépa, zöldségfélék, do­hány stb.) sújtott. Az ősszel talált bagolypillebábok egyed- száma alacsony, de ebből nem lehet pontosan következ­tetni a rajzás erősségére, ugyanis a rendkívül száraz talaj a felvételezéseket meg­nehezítette, és egy bizonyos egyedszám feltetelezhetően a mélyebb rétegekben helyez­kedik el. Az idén is erős mocskospaj őr-kártételre le­het számítani, elsősorban a cukorrépában és a káposztá­ban. A talajlakók kártételének megelőzésére célszerű a ta­laj fertőtlenítést vetés vagy ültetés előtt elvégezni a ve­szélyeztetett kultúrákban. Eh­hez felhasználható: lindános Szuperfoszfát 175 kg/ha, Hungária L—2 por 35—87 kg/ha, Basudin 5 G granu­látum 35 kg/ha, Basudin 10 G granulátum 17,5 kg/ha. Kijuttatás után a fertőtlení­tőszereket azonnal be kell munkálni a talajba-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom