Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

t Élni a lehetőségekkel! Balatoni tervek Elkészült a nyári program Slágerhullám 1972 Cantus Pannonicus, tízszer — Nem akarok én, kérem, TBiamit is ellene mondani. Ta- lán így jellemezhetném: igyekszik. Vannak hiányossá­gok a munkájában, de figye­lembe kell venni azt is, hogy még fiatal. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy te­hetségtelen, hanem valahogy így: megvannak a lehetőségei — mondta a művelődési ház igazgatójáról Henger László, a marcali járási hivatal művelő­désügyi osztályának vezetője. A múlt évi művelődési terv végrehajtásáról szóló jelentés­ben olvastam: »A közművelő­désben nehézséget oko?, hogy akikre számíthatnánk, éppen az értelmiségiek visszahúzódó magatartást tanúsítanak.«. — Marcaliban a nagyközségi tanács segítőkész — mondta az osztályvezető. — A művelődé­si háznak minden segítséget megad, ezzel lehetőséget bizto­sít a fejlődéshez. Élni a lehe­tőségekkel — ezzel van a baj. Arra sem lehet hivatkozni, hogy régi az épület, mert ha megtöltenénk tartalommal, szinte föl sem tűnnének ezek a hibák. — Megvannak elégedve a művelődési ház vezetőségével? — Nehéz kérdés, nem is tu­dom ... népművelő csak nyüzsgő, kapcsolatteremtő em­ber lehet, akinek föl kell mér­nie az igényeket, s észre kelle­ne vennie azokat. Az első lé­pésként a vállalatok vezetőit kell meggyőzni arról, hogy szükség van a népművelőkre, mint szellemi mozgatóerőre, mert munkájuk közvetve a termelés fokozását is segíti. — Milyennek látja a köz- művelődési tervet? — Kevés benne a konkré­tum. — A közvélemény? — Nincs lelkesedés. Meg­győződésem, hogy az emberek­nek találkozniuk kell. A rá­dió és a televízió önmagában nem oldhat meg mindent. A találkozáshoz meg kell terem­teni a lehetőségeket. Az üze­mekben, vállalatokon keresz­tül kell megtalálni a helyes utat. Nagyra értékelem a já­rási tsz-ek segítségét, de a művelődési ház mégsem irá­nyít, nem ő szabja meg az igényeket. Lóky György, a művelődési ház igazgatója: — Nyolc év alatt tizenhá­rom igazgatója volt a műve­lődési háznak. Amikor a fele­ségemmel idejöttünk és átvet­tük a vezetést, csak a fúvós- zenekar »•élt«. Műkedvelő és színjátszó csoportokat szer­veztünk. A tánccsoport két éve dolgozik együtt, tavaly alakult az irodalmi színpad. A járási szemlén bronzfokozatot ért el szereplésével, s fölvette az If­júmunkás Kisszínpad nevet. — Mennyi pénzből gazdál­kodhat évente a művelődési ház? — Százkilencvenezer forint­ból. A vállalatok, üzemeli és a termelőszövetkezetek segíte­nek. Az anyagi támogatás biz­tosított, az erkölcsi is. Egyet­len »szépséghiba«, hogy a mű­velődési ház nem él a lehető­ségekkel, nem támaszt köve­telményeket — így az előrelé­pés elmarad. R. G. (Tudósítónktól.) Csak néhány éve alakult a Cooptourist utazási iroda. El­sősorban a szövetkezeti veze­tők, dolgozók és tagok utazási igényeit elégíti ki, de rendel­kezésére áll más vállalatoknak, intézményeknek is. Szolgálta­tásaival rövid idő alatt kivívta üzletfelei elismerését. Somogy­bán Kaposváron és Siófokon vannak kirendeltségei, ezen­kívül üzletszerzőket is alkal­maz több járási székhelyen és nagyobb községben. Az utazá­si iroda kaposvári kirendeltsé­gének vezetőjétől, Boldizsár Attilánétól kértünk tájékozta­tást. — 1971 mozgalmas esztendő volt a kaposvári kirendeltség életében. Tizenhajt külföldi és százhúsz belföldi utat szervez­tünk, amelyen mintegy ezren vettek részt. Ez 2,1 millió fo­rint forgalmat jelentett, amely 400 000 forinttal több, mint a tervünk volt. A kül- és belföl­di utak között egyaránt volt A balatonföldvári községhá­zin tanácskoztak nemrégiben a tóparti megyék — Veszprém és Somogy — közművelődési ille­tékesei, az Országos Rendező Iroda, a Filharmónia és más műsorszolgáltató szervek kép­viselői. Május végétől szeptember közepéig száztizennyolc mű­sort láthat, hallhat a déli part közönsége — mondta dr. Hock János, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának balatoni főelőadója. A műsorszámok időpontjában végleges megállapodás szüle­tett. A balatoni nyár kultu­rális programjára 395 ezer forintot költenek a déli par­ton, ennek jelentős részét a Balatoni Intéző Bizottság biz­tosítja — mintegy 220 ezer forintot —, a többit a me­gyei tanács. szakmai jellegű — ahol sokat tanultak, tapasztaltak a rész­vevők — és társasutazás. Uta­saink főleg az áfész-ek, a ter­melőszövetkezetek és ktsz-ek tagjai, dolgozói közül kerültek ki. — Mik a terveik 1972-re? — 2,5 millió forint ^ értékű utazást tervezünk, szerepel köztük több szakmai jellegű tanulmányút is. Egy békevo­nat 300 turistával a Szovjet­unióba indul, s a november 7-i ünnepségekre ér Moszkvába. Nyugatra 700 000 forint értékű utazási forgalom elérése a cél. A legtöbb társasutazást Auszt­riába, Olaszországba és Jugo­szláviába tervezzük. Belföldön mintegy 400 000 forint forgalmat kívánunk el­érni. Több szakszervezeti bi­zottság fordult hozzánk azzal, hogy szervezzünk részükre több napos kirándulást. A szakszervezeti bizottságok ké­résére foglalkozunk üdültetés­sel is. Május 20-án tartják az év­adnyitó zenés irodalmi mű­sort Siófokon. A műsorvezető Antal Imre zongoraművész lesz. Balatonbogláron dalos­találkozót rendeznek másnap, melyen a KISZÖV-kórusok vesznek részt. Az ŐRI szakembereinek tá­jékoztatója szerint az idén is bemutatják a Halló, itt Ba­laton! című műsort a tópar­ton, a konferanszié ezúttal ősz Ferenc lesz. A hazai éne­kesek mellett külföldiek is szerepelnek majd. A Sláger­hullám 72 énekes sztárjai: Aradszky László, Harangozó Teréz, Poór Péter, játszik a Kék Csillag együttes. Fellép a Balaton-part szabadtéri színpadain az Omega együt­tes, az Illés-együttes és Koncz Zsuzsa, a Locomotiv GT és Zalatnay Sarolta. A komoly zene kedvelői­nek sok szép élményt ígér az idei balatoni nyár. Tíz alka­lommal rendezik meg a Can­tus Pannonicus hangverse­nyeit a kőröshegyi templom­ban. Vendégművész érkezik a Szovjetunióból, az NSZK-ból, a műsor pedig Mozart fiatal­kori műveinek hazai első be­mutatóját ígéri. Bónis Ferenc zenetörténész már dolgozik az Eszterházy-kantáta általa föl­fedezett töredékein; a De beata Virgine ’ ősbemutatója lesz a nyári hangversenyév­ad egyik legérdekesebb ese­ménye. A Pécsi Nemzeti Színház Verdi Trubadúrját mutatja be több alkalommal is a Balaton-parton. Gyermektánc-találkozót rendeznek Balatonbogláron, s az idén hosszabb időtartamú lesz a földvári folklórfeszti- vál is. Balatonszentgyörgyön nemzetközi úttörőtalálkozó és gyermektánc-fesztivál lesz. Több ízben szerepel majd az Állami Bábszínház is. Somogyiak is részt vesznek a nyári műsorban. Fellépnek Kőröshegyen a zeneiskola ta­nárai; a Pedagógus Kórus, a Vikár Kórus, a Somogy és a Balaton együttes, a siófoki dalkör és a Latinca Stúdió is. T. T. A Cooptourist kaposvári kirendeltségének terveiről ok mesét tudott Amba­S rus. Sok szép mesét: sárkányokról, kél- gyókról, boszorkányokról. El is nevezték Hazug Ambarus- nak. Mostanában leginkább kint sütkérezett a napon, mint a kis zöld gyík az elvarázsolt királylány meséjében. A tá­gas udvart nézegette. Csak a szemével. A törzsével, fejével már nem követte kíváncsi szemét. Pedig az az igazi szemlélődés: a szem cikkaná- sát követni fejfordítással, de­rékmozgással is. Akkor min­den néz: a fej, a mell, a nyak. Minden. A szeme sarkában ködös kép ült a holt udvarról: kerítés, lécein barrui és zöld köcsögökkel, házfalnak dön­tött, zizegő levelű kocsány, üresen ásító istálló, gyom lep­te udvar, bársonymohás kút. És a tornác, rajta a tulipános paddal, amelyen ő ül. A mesék elröppentek belő­le, mint egy csergő madár­raj. Üresnek érezte magát. Két hete volt már így, amióta Veronj a földdel hált, s nem vele. Reggelente amikor az álom ködét elfújta belőle az ébrenlét józanító szellője, mindig az álomra gondolt. A két lovacskára: az egyik fi­cánkoló »tóttos«, a másik roggyant inú gebe. Mindkettő ő volt. De a fiatal »táttos« hamar magára hagyta. Meg­szökött előle büszke futással, és maradt helyébe az öregség pókhálós gebéje. Akkor, ahogy csontjait ro­pogtatta, ráébredt, hogy Ve- ronit vissza kell szereznie. Vissza kell kapnia az ő tár­sát, énekes kedvű Veronit. Mur azt is tudta, hogyan kezdjen hozzá, s ettől kedve támadt. Botladozó hangján dúdolni kezdte, amikor a ha­rapós vizet fröcskölte az arcá­ba a virágmintás mosdatótál­ból: »Szomorú ficfának har­minchárom ága, — Arra reá­szállott harminchárom pá­va.. .« Ez volt Veroni legkedve­sebb nótája. Ünneplőt húzott, és esős szá­nó lépésekkel elindult a falu vége felé. Ott lakott Ágnis anyó, aki irt tudott minden­féle betegségre: kórságra, száraz nyavalyára, ótvarra, ragyára. Nádtetős, szeplős homlokú viskó volt Ágnis anyó háza. A nádtorzsák szárnyként me­redtek az ég felé, olyan volt az épület, mint egy repülni készülő griffmadár. Mielőtt a küszöböt átlépte volna, szinte mellbe vágta a nannyó reszketeg hangja: — Ne gyere bé, amíg meg nem felelsz nekem! Nem moccant. Szemét hiá­ba meresztette a félhomályos szobába. Az öregasszonyt nem látta, — Mondd, meg nekem — hallotta a hangot —, mi az egy! — Egy — mondta Amba- rus —, egy az én vagyok. — Mi a kettő? —- A két dolgos kezem az kettő. — Mi a három? — A három ... három ab­lak kell egy házra! — Hát a négyet tudod-é? — Négy kerék kell a kocsi­ra, az a négy. — Es az öt? — Az öt ujjad törjön le, mind az öt! — Mi a hat? — Kinek három lova, há­rom ökre, az a hat. — Mi a hét? — Akinek hét lánya, vi­gyázzon a házárai Akkor beléphetett. Nyomo­rúságos szoba, rossz szagú csend fogadta. A nannyó az ágyon feküdt. Csontsovány karjai a takarón hevertek. — Szerencséd, hogy megfe­leltél — mondta az öregem­bernek. Fekete tyúk kárált a sa­rokban. Az öregember nehe­zen szánta el magát. — Veroni... — kezdte el tétován. — Meghótt, ugye? Hát te azt tudhattad, hogy így lesz. Eccerre nem születtünk, ecce- re nem is halunk meg. Hát egyezz belé az isten akaratjá­ba, hogy eddig volt élő nap­ja, s meghótt. —• De én nem akarok be- léegyezni! — kiáltotta Am- barus. — Segíts nekem, Ág­nis nagyanyó! — Jaj, hát nem tudok én, fijam ,.. Nincs erre nekem hatalmam. Hanem kigyógyé- talak a nyavalyából, arra tu­dok medicinát. Eredj el a te­metőbe, egy halott koponyá­ját hozzad haza, s tedd oda főni káposztával egy fazok- ba... — Veronit adja vissza nany- nyó! — Azt nem tudom, te Am- barus azt az egyet nem... Azután kezdték a falube­liek Hazug Ambarust Csoda­váró Ambarusnak emlegetni. Az öregember másnap az erdő felé vette útját. Tudta: találkoznia kell a tündérrel. Nagy, derék vastagságú fák között haladt, páfrányok si­multak a lábához. A tündért egy tisztáson lelte meg. Ép­pen virágot szedett. Hosszú szőke haj hullott arcába. Egy hátizsák volt mellette. Amba- rus illendően köszöntötte. A tündér csodálkozva hallgatta. — Add vissza nekem Ve­ronit! — mondta az öregem­ber. — Mindent megteszek, amit kévánsz. Az életemet is kérheted! A tündér felhős szemmel nézett rá: — Nem tudok én magának segíteni, bácsika. Nem tudok, higgye el. Nem is vagyok tün­dér. A városból jöttem, oda járok gimnáziumba. Ambarus a fejét ingatta hi­tetlenül, csalódottan. »Most már semmi okosat sem tu­dok ...« Görnyedten baktatott ha­zafelé. Óvatosan nyomta le a kilincset, s halkan tette be maga után az ajtót. Mikor el­jött az ideje, kukoricát szórt a tyúkoknak. — Pipe, pipe, — mondta gyengéden. Állt, a kukoricáskaskát a csípőjéhez szorítva. Nézte a búcsúzó napot. Szúnyograj úszott el a vörös korong előtt: mintha messze tűnő lovasok rúgtattak volna tova. Erős János, Megölő Istefán és a többi derék leventék. Tudta, hogy többé sosem térnek vissza napkelettel. É s akkor egyszerre rá­döbbent az egyszerű igazságra. Szinte látta magát; ahogy óvatosan nyom­ja le a kilincset; ahogy a tyúkokat hívja; ahogy a kas­kával áll. Ugyanígy tette ezt Veroni is, ugyanezekkel a mozdulatokkal, ugyanezekkel a szavakkal. Pihekönnyű öröm szállt belé, hogy Veroni nem halt meg, mert itt él minden moc­canásában, és élni is fog, míg benne, csodát már nem váró Ambarus erei medrében az élet piros patakjait be nem fagyasztja a halál hidege. Leskó László Az izgalmas, érdekfeszítő témát az ég és föld között megtalálni még nehezebb, mint lent a földön. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1972. március 17. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom