Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-17 / 65. szám
t Élni a lehetőségekkel! Balatoni tervek Elkészült a nyári program Slágerhullám 1972 Cantus Pannonicus, tízszer — Nem akarok én, kérem, TBiamit is ellene mondani. Ta- lán így jellemezhetném: igyekszik. Vannak hiányosságok a munkájában, de figyelembe kell venni azt is, hogy még fiatal. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy tehetségtelen, hanem valahogy így: megvannak a lehetőségei — mondta a művelődési ház igazgatójáról Henger László, a marcali járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője. A múlt évi művelődési terv végrehajtásáról szóló jelentésben olvastam: »A közművelődésben nehézséget oko?, hogy akikre számíthatnánk, éppen az értelmiségiek visszahúzódó magatartást tanúsítanak.«. — Marcaliban a nagyközségi tanács segítőkész — mondta az osztályvezető. — A művelődési háznak minden segítséget megad, ezzel lehetőséget biztosít a fejlődéshez. Élni a lehetőségekkel — ezzel van a baj. Arra sem lehet hivatkozni, hogy régi az épület, mert ha megtöltenénk tartalommal, szinte föl sem tűnnének ezek a hibák. — Megvannak elégedve a művelődési ház vezetőségével? — Nehéz kérdés, nem is tudom ... népművelő csak nyüzsgő, kapcsolatteremtő ember lehet, akinek föl kell mérnie az igényeket, s észre kellene vennie azokat. Az első lépésként a vállalatok vezetőit kell meggyőzni arról, hogy szükség van a népművelőkre, mint szellemi mozgatóerőre, mert munkájuk közvetve a termelés fokozását is segíti. — Milyennek látja a köz- művelődési tervet? — Kevés benne a konkrétum. — A közvélemény? — Nincs lelkesedés. Meggyőződésem, hogy az embereknek találkozniuk kell. A rádió és a televízió önmagában nem oldhat meg mindent. A találkozáshoz meg kell teremteni a lehetőségeket. Az üzemekben, vállalatokon keresztül kell megtalálni a helyes utat. Nagyra értékelem a járási tsz-ek segítségét, de a művelődési ház mégsem irányít, nem ő szabja meg az igényeket. Lóky György, a művelődési ház igazgatója: — Nyolc év alatt tizenhárom igazgatója volt a művelődési háznak. Amikor a feleségemmel idejöttünk és átvettük a vezetést, csak a fúvós- zenekar »•élt«. Műkedvelő és színjátszó csoportokat szerveztünk. A tánccsoport két éve dolgozik együtt, tavaly alakult az irodalmi színpad. A járási szemlén bronzfokozatot ért el szereplésével, s fölvette az Ifjúmunkás Kisszínpad nevet. — Mennyi pénzből gazdálkodhat évente a művelődési ház? — Százkilencvenezer forintból. A vállalatok, üzemeli és a termelőszövetkezetek segítenek. Az anyagi támogatás biztosított, az erkölcsi is. Egyetlen »szépséghiba«, hogy a művelődési ház nem él a lehetőségekkel, nem támaszt követelményeket — így az előrelépés elmarad. R. G. (Tudósítónktól.) Csak néhány éve alakult a Cooptourist utazási iroda. Elsősorban a szövetkezeti vezetők, dolgozók és tagok utazási igényeit elégíti ki, de rendelkezésére áll más vállalatoknak, intézményeknek is. Szolgáltatásaival rövid idő alatt kivívta üzletfelei elismerését. Somogybán Kaposváron és Siófokon vannak kirendeltségei, ezenkívül üzletszerzőket is alkalmaz több járási székhelyen és nagyobb községben. Az utazási iroda kaposvári kirendeltségének vezetőjétől, Boldizsár Attilánétól kértünk tájékoztatást. — 1971 mozgalmas esztendő volt a kaposvári kirendeltség életében. Tizenhajt külföldi és százhúsz belföldi utat szerveztünk, amelyen mintegy ezren vettek részt. Ez 2,1 millió forint forgalmat jelentett, amely 400 000 forinttal több, mint a tervünk volt. A kül- és belföldi utak között egyaránt volt A balatonföldvári községházin tanácskoztak nemrégiben a tóparti megyék — Veszprém és Somogy — közművelődési illetékesei, az Országos Rendező Iroda, a Filharmónia és más műsorszolgáltató szervek képviselői. Május végétől szeptember közepéig száztizennyolc műsort láthat, hallhat a déli part közönsége — mondta dr. Hock János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának balatoni főelőadója. A műsorszámok időpontjában végleges megállapodás született. A balatoni nyár kulturális programjára 395 ezer forintot költenek a déli parton, ennek jelentős részét a Balatoni Intéző Bizottság biztosítja — mintegy 220 ezer forintot —, a többit a megyei tanács. szakmai jellegű — ahol sokat tanultak, tapasztaltak a részvevők — és társasutazás. Utasaink főleg az áfész-ek, a termelőszövetkezetek és ktsz-ek tagjai, dolgozói közül kerültek ki. — Mik a terveik 1972-re? — 2,5 millió forint ^ értékű utazást tervezünk, szerepel köztük több szakmai jellegű tanulmányút is. Egy békevonat 300 turistával a Szovjetunióba indul, s a november 7-i ünnepségekre ér Moszkvába. Nyugatra 700 000 forint értékű utazási forgalom elérése a cél. A legtöbb társasutazást Ausztriába, Olaszországba és Jugoszláviába tervezzük. Belföldön mintegy 400 000 forint forgalmat kívánunk elérni. Több szakszervezeti bizottság fordult hozzánk azzal, hogy szervezzünk részükre több napos kirándulást. A szakszervezeti bizottságok kérésére foglalkozunk üdültetéssel is. Május 20-án tartják az évadnyitó zenés irodalmi műsort Siófokon. A műsorvezető Antal Imre zongoraművész lesz. Balatonbogláron dalostalálkozót rendeznek másnap, melyen a KISZÖV-kórusok vesznek részt. Az ŐRI szakembereinek tájékoztatója szerint az idén is bemutatják a Halló, itt Balaton! című műsort a tóparton, a konferanszié ezúttal ősz Ferenc lesz. A hazai énekesek mellett külföldiek is szerepelnek majd. A Slágerhullám 72 énekes sztárjai: Aradszky László, Harangozó Teréz, Poór Péter, játszik a Kék Csillag együttes. Fellép a Balaton-part szabadtéri színpadain az Omega együttes, az Illés-együttes és Koncz Zsuzsa, a Locomotiv GT és Zalatnay Sarolta. A komoly zene kedvelőinek sok szép élményt ígér az idei balatoni nyár. Tíz alkalommal rendezik meg a Cantus Pannonicus hangversenyeit a kőröshegyi templomban. Vendégművész érkezik a Szovjetunióból, az NSZK-ból, a műsor pedig Mozart fiatalkori műveinek hazai első bemutatóját ígéri. Bónis Ferenc zenetörténész már dolgozik az Eszterházy-kantáta általa fölfedezett töredékein; a De beata Virgine ’ ősbemutatója lesz a nyári hangversenyévad egyik legérdekesebb eseménye. A Pécsi Nemzeti Színház Verdi Trubadúrját mutatja be több alkalommal is a Balaton-parton. Gyermektánc-találkozót rendeznek Balatonbogláron, s az idén hosszabb időtartamú lesz a földvári folklórfeszti- vál is. Balatonszentgyörgyön nemzetközi úttörőtalálkozó és gyermektánc-fesztivál lesz. Több ízben szerepel majd az Állami Bábszínház is. Somogyiak is részt vesznek a nyári műsorban. Fellépnek Kőröshegyen a zeneiskola tanárai; a Pedagógus Kórus, a Vikár Kórus, a Somogy és a Balaton együttes, a siófoki dalkör és a Latinca Stúdió is. T. T. A Cooptourist kaposvári kirendeltségének terveiről ok mesét tudott AmbaS rus. Sok szép mesét: sárkányokról, kél- gyókról, boszorkányokról. El is nevezték Hazug Ambarus- nak. Mostanában leginkább kint sütkérezett a napon, mint a kis zöld gyík az elvarázsolt királylány meséjében. A tágas udvart nézegette. Csak a szemével. A törzsével, fejével már nem követte kíváncsi szemét. Pedig az az igazi szemlélődés: a szem cikkaná- sát követni fejfordítással, derékmozgással is. Akkor minden néz: a fej, a mell, a nyak. Minden. A szeme sarkában ködös kép ült a holt udvarról: kerítés, lécein barrui és zöld köcsögökkel, házfalnak döntött, zizegő levelű kocsány, üresen ásító istálló, gyom lepte udvar, bársonymohás kút. És a tornác, rajta a tulipános paddal, amelyen ő ül. A mesék elröppentek belőle, mint egy csergő madárraj. Üresnek érezte magát. Két hete volt már így, amióta Veronj a földdel hált, s nem vele. Reggelente amikor az álom ködét elfújta belőle az ébrenlét józanító szellője, mindig az álomra gondolt. A két lovacskára: az egyik ficánkoló »tóttos«, a másik roggyant inú gebe. Mindkettő ő volt. De a fiatal »táttos« hamar magára hagyta. Megszökött előle büszke futással, és maradt helyébe az öregség pókhálós gebéje. Akkor, ahogy csontjait ropogtatta, ráébredt, hogy Ve- ronit vissza kell szereznie. Vissza kell kapnia az ő társát, énekes kedvű Veronit. Mur azt is tudta, hogyan kezdjen hozzá, s ettől kedve támadt. Botladozó hangján dúdolni kezdte, amikor a harapós vizet fröcskölte az arcába a virágmintás mosdatótálból: »Szomorú ficfának harminchárom ága, — Arra reászállott harminchárom páva.. .« Ez volt Veroni legkedvesebb nótája. Ünneplőt húzott, és esős szánó lépésekkel elindult a falu vége felé. Ott lakott Ágnis anyó, aki irt tudott mindenféle betegségre: kórságra, száraz nyavalyára, ótvarra, ragyára. Nádtetős, szeplős homlokú viskó volt Ágnis anyó háza. A nádtorzsák szárnyként meredtek az ég felé, olyan volt az épület, mint egy repülni készülő griffmadár. Mielőtt a küszöböt átlépte volna, szinte mellbe vágta a nannyó reszketeg hangja: — Ne gyere bé, amíg meg nem felelsz nekem! Nem moccant. Szemét hiába meresztette a félhomályos szobába. Az öregasszonyt nem látta, — Mondd, meg nekem — hallotta a hangot —, mi az egy! — Egy — mondta Amba- rus —, egy az én vagyok. — Mi a kettő? —- A két dolgos kezem az kettő. — Mi a három? — A három ... három ablak kell egy házra! — Hát a négyet tudod-é? — Négy kerék kell a kocsira, az a négy. — Es az öt? — Az öt ujjad törjön le, mind az öt! — Mi a hat? — Kinek három lova, három ökre, az a hat. — Mi a hét? — Akinek hét lánya, vigyázzon a házárai Akkor beléphetett. Nyomorúságos szoba, rossz szagú csend fogadta. A nannyó az ágyon feküdt. Csontsovány karjai a takarón hevertek. — Szerencséd, hogy megfeleltél — mondta az öregembernek. Fekete tyúk kárált a sarokban. Az öregember nehezen szánta el magát. — Veroni... — kezdte el tétován. — Meghótt, ugye? Hát te azt tudhattad, hogy így lesz. Eccerre nem születtünk, ecce- re nem is halunk meg. Hát egyezz belé az isten akaratjába, hogy eddig volt élő napja, s meghótt. —• De én nem akarok be- léegyezni! — kiáltotta Am- barus. — Segíts nekem, Ágnis nagyanyó! — Jaj, hát nem tudok én, fijam ,.. Nincs erre nekem hatalmam. Hanem kigyógyé- talak a nyavalyából, arra tudok medicinát. Eredj el a temetőbe, egy halott koponyáját hozzad haza, s tedd oda főni káposztával egy fazok- ba... — Veronit adja vissza nany- nyó! — Azt nem tudom, te Am- barus azt az egyet nem... Azután kezdték a falubeliek Hazug Ambarust Csodaváró Ambarusnak emlegetni. Az öregember másnap az erdő felé vette útját. Tudta: találkoznia kell a tündérrel. Nagy, derék vastagságú fák között haladt, páfrányok simultak a lábához. A tündért egy tisztáson lelte meg. Éppen virágot szedett. Hosszú szőke haj hullott arcába. Egy hátizsák volt mellette. Amba- rus illendően köszöntötte. A tündér csodálkozva hallgatta. — Add vissza nekem Veronit! — mondta az öregember. — Mindent megteszek, amit kévánsz. Az életemet is kérheted! A tündér felhős szemmel nézett rá: — Nem tudok én magának segíteni, bácsika. Nem tudok, higgye el. Nem is vagyok tündér. A városból jöttem, oda járok gimnáziumba. Ambarus a fejét ingatta hitetlenül, csalódottan. »Most már semmi okosat sem tudok ...« Görnyedten baktatott hazafelé. Óvatosan nyomta le a kilincset, s halkan tette be maga után az ajtót. Mikor eljött az ideje, kukoricát szórt a tyúkoknak. — Pipe, pipe, — mondta gyengéden. Állt, a kukoricáskaskát a csípőjéhez szorítva. Nézte a búcsúzó napot. Szúnyograj úszott el a vörös korong előtt: mintha messze tűnő lovasok rúgtattak volna tova. Erős János, Megölő Istefán és a többi derék leventék. Tudta, hogy többé sosem térnek vissza napkelettel. É s akkor egyszerre rádöbbent az egyszerű igazságra. Szinte látta magát; ahogy óvatosan nyomja le a kilincset; ahogy a tyúkokat hívja; ahogy a kaskával áll. Ugyanígy tette ezt Veroni is, ugyanezekkel a mozdulatokkal, ugyanezekkel a szavakkal. Pihekönnyű öröm szállt belé, hogy Veroni nem halt meg, mert itt él minden moccanásában, és élni is fog, míg benne, csodát már nem váró Ambarus erei medrében az élet piros patakjait be nem fagyasztja a halál hidege. Leskó László Az izgalmas, érdekfeszítő témát az ég és föld között megtalálni még nehezebb, mint lent a földön. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1972. március 17. 5
