Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
Nyugdíjban Exportra gyártanak Marcaliban A> öbadtl Gépipart Szövetkezet marcali telepén új termékek gyártását kezdték meg. Ezeket exportra szállítják. Az efsfl negyedévben SO 000 darab 600 kilopondos, ollós zzemélygépkocsi-emelőt készítenek. Az emelőket Hollandiába szállítják. Csomagolják az ható gépkocsi-mentőásókat. M ezer darabot szállítanak Nyagat-Németorazácba. Hó nélkül Vl'I.Vi'iWlá'Mfjviwl A SOrS iróniája: Vámosi István hó nélkül búcsúzott. Néhány pelyhecske szállingózott csak, amely földre érkez- tekor rögtön el is olvadt. Ott állnak tétlenül a nagy teljesítményű hómarók, melyeket tavaly még annyira büszkén mutatott: — Egykettőre megeszik a havat! Készenlétben áll a só, a magnsziumklorid mázsaszám, s a tökéletesen kiépített hírközlési hálózat. Hiába. Hó csak nem jött, illetve azt a keveset, amely decemberben az utakat borította, hamar eltakarították a gyors hóekék és a váratlanul felengedő idő. S aki több mint egy évtizede . irányította a munkát, most, hogy végre rendelkezett mindazokkal az eszközökkel, amelyek valóban A fűrésztelepen A közös vagyon r I rrm védői MEGTESZ«« dődtek a xármámadáacfc, ahol a termelőszövetkezetek vezetői beszámolnak a tavalyi év eredményesről, hibáiról. Itt hangzik el az ellenőrző bi- BOttság elnökének beszámolója la. Vajon hogyan ia bántak az emberek a közö» vagyonnal. milyen visszásságoK, vagyon elleni bűncselekmények történtek, a a bizottság mit tett a jelenségek megakadályozására? A beszámolón dolgozik a marcali Vörös Hajnal Termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, Szabó Ferenc ia. — Az 1970-ee évhez viszonyítva javult a közös vagyon vodekne. Pedig nem könnyű .» helyzetük, mivel az egyesüléssel négy községét vontunk össze. Ide tartozik most Bonanza, Csömend és Horvátkút is. Az egyesüléssel csak a vezetőség változott Az emberek épp úgy végezték napi munkájukat, mint azelőtt A bizottság munkája sokrétű. Elsősorban a közös vagyon védelme, a gondatlanságból eredő károk megelőzése a fő feladatuk. Éber tekintettel kell járniuk mindig, hogy a legapróbb hibát, hiányosságot felfedezzék, s annak megszüntetéséről gondoskodjanak. Emellett feladatuk még a fegyelem betartása, a munkabérek reális számfejtésének ellenőrzése, valamint a raktározott termékek felügyelete. — Tavaly több ellenőrzést is tartottunk a bizottság tagjaival. Az elsőt a horvátkút; kerületben, míg az utolsót a marcali részen. Volt is mH észrevenni. Például kifogásoltuk, hogy minden istállóban éjjel-nappal égnek a lámpák Felhívtuk továbbá a gondozók figyelmét, hogy ne a csúcs időben használják a feszültséget • vts métegrtésere, hanem az éjszakai órákban, amikor sokkal kevesebbet kell fizetni az áramért. A másik figyelmeztetést egy kombájnos kapta, aki munka végeztével nem tisztította s nem olajozta le a gépet Kinn hagyta a szabad ég alatt, amikor rossz volt az idő. — Mindezt észrevenni, és az illetőt figyelmeztetni a mi feladatunk. Jelzéseinket természetesen továbbítjuk a vezetőségnek. A hibák orvoslása az ő feladatuk, s hogy valóiban meg is szüntették-e őket, azt állandóan ellenőrizzük. A termelőszövetkezet vezetősége és a bizottság között jó a kapcsolat. Igaz, olyan ember van a bizottság élén, akinek képzettsége is megvan hozzá. Tagja a vezetőségnek is, így a hibák orvoslásánál jelen van, 3 tanácsaival segíti a probléma megoldását. Furdalt a kíváncsiság, hogy megkérdezzem tőle, vajon hogyan vélekednek róla az emberek, ha az elkövetett károk miatt figyelmezteti őket. — Ez az egyik legnehezebb dolog — mondja. — Az emberek kis közösségben élnek velem együtt. S ha valaki hibázik, annak fizetnie kell. Eleinte haragos képet vágtak, de aztán megértették, hogy nekem ez a munkám, a vagyon védelme. Emellett a becsület is úgy kívánja, hogy ne tegyek kivételt emberek között. Még ha a szomszédom is az illető. MINDEZ, igaz, kicsit kibővítve és több számadattal tarkítva kerül a tagság elé a zárszámadáson. S hogy a tsz és az ellenőrző bizottság jól dolgozott, bizonyítja az is, hogy a tervezett részesedést kifizetik a tagoknak. Gyertyái László 25—30 köbméter hosszabb- rövidebb fa fekszik a kutasi tanács fűrésztelepén. Búg a villanymotor, a Horizont fűrész egyhangú munkája nyomán szép szál deszkákat emelnek le a gépről az ott dolgozó munkások. Itt találkoztam Egri Jánossal, a tanács építőbrigádjának vezetőjével és Kiss Lajossal, a gat- ter vezetőjével. — Egy évvel ezelőtt vetődött fel, hogy tanácsi kezelésben fűrészüzemet kellene létrehozni. Ugyanis a faluban, de a közeliekben sincs fűrésztelep, vagy TÜZÉP-lerakat, ahol deszkát vagy lécet lehetne venni. — Ügy tudom, saját rezsiben készült ez az üzem. — Igen. Hetekig jártuk a környéket, hogy az elpusztult malmok gépedből, járgányokból — melyek ócskavasként hevertek szanaszét — összeszedjük és kiválogassuk a szükséges, használható alkatrészeket. Aztán szakkönyvek útmutatása nyomán, meg több hasonló telep megtekintése és az ott szerzett tapasztalatok alapján magunk állítottuk össze — mondja Egri János építésvezető. — Mindenhez találtak a! katrészt? — Dehogy. Itt volt az álla mi gazdaság gépműhelye ahol a szakemberek segíted tek, alkatrészeket készítettel észtergá 1 yoztak. Az ő segítsé gük nélkül nagyon nehezer, boldogultunk volna. — Mikor kezdték a mun kát? — Tavaly márciusban, s szeptemberben már megindult a próbaüzemelés. Nagyszerűen kiállta a próbát. — Mit tud a gép? — Egy méter átmérőjű s bármilyen hosszú fát feltárásáéi a megadott méret szerint deszkának, lécnek vagy épületfaanyagnak. — Napi teljesítménye? — Két-két és fél köbméter faanyag. — Hogy vannak megelégedve a fűrészeltetek? — Eddig még nem volt panaszuk. Helyből és a környékről folyamatosan hozzák a fű- részelnivalót magánosok és közületek egyaránt. Kell itt egy gatter, amolyan szolgálta tásféle a lakosság részére. — Látom, villanyszerelők is dolgoznak. — Igen. Üzembiztonsági szempontból megerősítik a vezetéket, új transzformátort szerelnek fel, nehogy a mi munkánk zavarja a lakosság áramellátását Míg beszélgettünk és nézegettünk, a gép ismét egy szép stzál deszkát fűrészelt le. Az üzem vezetője leállította, új farönköt tettek fel a sínen gu- roló kis kocsira, visszahelyezték a védőkorlátokat, majd jelezte: Vigyázat, indul a gép! — A munka mellett a dolgozók testi épségére is nagyon kell ügyelni, ezért fontos szempont az elővigyázatosság és az óvatosság. A gép ismét elindult, és a fűrész éles fogazata belemart a fába. Kiss József biztosíthatták volna a sikert — hó nélkül ment nyugdíjba. Reggel, az ablakredőnyt felhúzva ma is első dolga, hogy kikémleljen, mi újság odakinn: esik vagy fúj a szál, hull-e a hó. De aligha elégszik meg az egyszer (és egyszerű) észleléssel: az udvarban előírásszerűén fölszerelve áll a hőmérő, s a higanyszál állása már többet árul el, megbízhatóbb, mint az ablakbeli szemle. Vámosi István ez év januárjától ment nyugdíjba. — Rohamosan gyarapodni kezdtem — néz végig önmagán —, pedig mindig kényes voltam rá, hogy el ne hízzak. Mit csináljak? Olyan étvágyam van, mint három farkasnak. A mozgás hiányzik. A mozgás. A vérébe, Idegzetébe, gondolataiba ivódott tennivágyás, a hasznosság tudata. Az értelmes tevékenység, amely nélkül az ember nem ember, s amely segít megtalálni a helyét a világban, a társadalomban és a többi ember között. S amely hirtelen megszakad, amikor az embernek már a postás hozza havonta a pénzt. Megszakad ? Igazán sohasem. Vámosi István, aki majd két évtizede dolgozott a hajdani Útfenntartó Vállalatnál, majd a későbbi KPM Közúti Igazgatóságán, aligha tud leszámolni egyik napról a másikra munkájával. Nem is olyan alkat. Mint műszaki ellenőr és a téli útfenntartások szakelőadója életének jelentékeny részét töltötte be az itteni szolgálat. S rá váró feladat még így is van bővén. Például a nagy munkát igénylő fásítási program. Amikor az utakat szegélyező erdősávokról esik szó, egész lénye megélénkül. — Valamikor még hozzánk tartozott Dombóvár és Tamási környéke is. S amikor erdősávok telepítésére került sor, nagyon vigyáztunk, hogy a szomszéd megyében nehogy valamit is á szemünkre hányjanak. így náluk kezdtük el a fásítást. S amikor szépen megnőttek a kis fák a tolnai utak mentén, és a mi megyénk került volna sorra, már nem volt pénz. s át is szervezték az Útfenntartó Vállalatot: munkánk azután csak Somogy területére korlátozódott. — Es most? — 1975-ig ki kell telepíteni a legfontosabb útszakaszokra összesen legalább ötven kilométernyi hosszan egy sereg facsemetét. Rám bízták az irányítást, lesz mit dolgoznom vele... Hosszan és részletesen magyarázza az erdósávosítás előnyeit, az útszegélyek kisajátításának nehézségeit, az egész munkamenetet. Látszik, hogy benn él, gondolatait intenzíven foglalkoztatja, számol, tervez, kombináL — Pista bátyám. A rossznyel vűek szerint a Közúti Igazgatóság műszaki felkészültsége messze elmarad a maga műhelye mellett. Igaz ez? Nevet. — Hová gondol? Ezt tényleg csak a rossznyelvűek mondhatják. Az viszont igaz, hogy minden szerszámot megtalál, ami egy hozzám hasonló nyugdíjasnak kell. Nem sok időm marad unatkozni. ErrSI egyébként tanúskodik még egy és más. A jól gondozott, terjedelmes kert, a legalább négyféle napi- és hetilap, három orosz nyelvű tudományos folyóirat, mind-mind bizonyítja: az eltelt hatvan év úgy múlt el, hogy kevés perce maradt kihasználatlanul. Vámosi István vitrinjében hét jelvény sorakozik. Hétszer tartatták érdemesnek a kiváló dolgozó k! tüntetésre. Cs. T. KÜRTI ANDRÁS Látogató a Kopasz• hegyen 27. A Szakács-rét környékén csak a rengeteg veszteglő honi és külföldi rendszámú autó jelezte, hogy M.-ben más az élet, mint két nappal azelőtt. A jövevények, akik a helybéliek házaiba kvártélyozták be magukat, nyilván még az igazak álmát alusszák, a művésznép nem koránkelő. Az újságírók, tévések, rádiósok sem. Az idevalósiak közül meg azok, akik Pestre járnak be dolgozni vagy a földjüket művelik, rég munkában vannak már. A fiatal ember feltűnés nélkül jutott el a posta épületéhez. A hivatal persze még zárva volt. Bekopogott hát az ablakon. — Megint maga az? — kérdezte álmosan Ilonka, és kikönyökölt a párkányra.— Mi az 11 új szenzáció? Bár nekem az első is elég volt. Több munkám volt tegnap, mint egész évben. Akkora sürgönyök, mint egy- egy regény. Ismeretlen nyelveken. És kismillió kapcsolás. Főleg külföldre... Egymás kezéből tépték ki a kagylót. Már azt hittem, hogy hisztériás rohamot kapok... És mindennek maga az oka, Tibiké! És a női észjárás kiismerhetetlen logikája szerint a panaszáradat befejeztével rá- mosolygott a bűnösre. — Belátom — mondta Kopra sok van a rovásomon ... Egy- gyei több vagy kevesebb, most már mindegy. Ugyanarra volna szükségem, mint tegnap hajnalban. Pestre kellene telefonálnom, sürgősen. Nem haragszik, Ilonka? A postáskisasszony bánatosan legyintett. — Így kezdődött el az első rumli is... A tatárjárás kismiska ahhoz, ami a maga telefonjai után szokott következni. De azért jó, hogy ilyen korán jött Egy óra múlva itt egy tűt sem lehet leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khm — reszelte meg valaki a torkát a fiú háta mögött. Mint a búgócsiga, olyan gyorsan perdült meg a kopaszhegyi telektulajdonos. A fordulat végén pedig szabályos cselgáncs-védőállásba zfittyent. A bal láb egy kicsit elöl, laza térdhaj lat & váltak közé behúzott fej, a két kéz a fej előtt, karateütésre feszített tenyér. Támadás?! Mégis csak igaza lenne a körzetparancsnoknak? Aztán gyorsan leengedte a karját, és restellkedve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha teljesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már százszor is látta a televízió képernyőjén ezt a hatalmas, puha csecsemőfejet, ezt a kedves bocsánatkérő mosolyt És ismerte azt a brummogó-fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt — Semmit sem hozok fel mentségemre —, nagyon világosan, nagyon egyértelműen és minden kétséget kizáróan, beakarom vallani, hogy hall- gajtóztam. Ismert drámai szituáció ez, kevésbé kényes színpadi szerzők ma sem viszo- lyognak attól, hogy alkalmazzák ... Sorolhatnám a hazai példákat csakúgy, mint a nem hazaiakat, de nem teszem, mert most nem irodalomról, hanem egy valóságos élethelyzetről van szó. Amivel természetesein nem azt akarom mondani, hogy az igazi kiasz- szikusok műveiben nem jelentkezik valóságos, tehát nem csinált úgynevezett mach, nem kigondolt nem erőltetett, hanem nagyon reális, a köz- na& ekében lépfcen-nyamjB gyakran előforduló, ha úgy tetszik, közönséges szituáció. A közönségest itt nem a szó pejoratív értelmében használom, természetesen, hanem az általánosságot a társadalmi gyakoriasságot szeretném hangsúlyozni vele... ha erre a kiemelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a kígyó bűvöl, így hallgatta Kopra a másikat Ugyanazt a kellemesen zson- gító kábulatot érezte, mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott vagy elsőkönyves szerzőt mutatott be, esetleg fontos etikai, esztétikai kérdésben foglalt állást. Micsoda szókincs, választékos, fordulatos előadásmód, ősz- szetéveszthetetlenül egyéni stílus. És mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta néhány mély, asztmatikus lélegzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkéntelenül is tudomásomra jutott, hogy ön az, akit tévelygő vándor módjára keresek ... Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvégre kollégák vagyunk. Én vagyok az idősebb: szervusz! Kezet fogtak. (Folytatjuk} ■OMOGTI Pétttek. 1OTJU NÉPLAP A
