Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Művészek és civilek A hatás nem nélkülözi a személyes elemeket Észrevették? A »civil« szó mostanság nem annyira az egyenruhás testületek tagjai­nak körében használatos a kí­vülállók megjelölésére, in­kább a művészek nevezik így azokat, akik valamilyen »prózai« foglalkozással kere­sik kenyerüket. E . szóval bi­zonyos különállást fogalmaz­nak meg, amiről Tímár Jó­zsef egy alkalommal így vé- íekedet előttem: »A művész gyakran beszél arról, hogy az érdeklődőktől távol szeretné leélni életét Ám ha ilyen helyzet alakulna ki, belehal­na.« Igen, jóllehet a művésznek elsősorban alkotásával, telje­sítményével kell hatnia, ha­tása mégsem választható el személyétől. Az érdeklődés nem torpan meg egy színhá­zi előadás utolsó szavánál, nem korlátozódik egy tárlat megtekintésére, nem ér véget, ha a koncertező hegedűs meghajol a tapsra ... Ezért nőt már szinté könyvtárnyira a művészvilág anekdotáit föl­dolgozó írások száma, egye­bek közt ez a titka annak, hogy miért állnak a kelen- dőségi lista élén olyan élet­rajzi regények, amelyekből Munkácsy, Liszt vagy Miche­langelo sorsát, mindennapjai­nak intimitásait ismerheti' meg az olvasó. Részben ez él­teti s színházi képeslapokat is. És ha egy újságíró társa­ságban csak olyan apróságok­ról kezd beszélni, hogy Illyés Gyula tihanyi kertjé­ben hajóssapkát visel, hogy Csurlca István szenvedélyes lóversenylátogató, hogy Fü- löp Viktor szabad idejében szívesen varrogat lányai ré­szére, hogy Rab Zsuzsa kitű­nő tornász, hogy Tamkó Sira­tó Károly a jóga egyik ma- magyországi apostola, hogy Bodrogi Gyula olykor verset ír, hogy Nagy Attila a szak­emberek ügyességével javít­ja a csöpögő vízcsapokat — ha ilyesmiről beszél a ripor­ter, bizonyosan pillanatok alatt köréje gyűlik hallgató­ságul a társaság zömé. Baj ez? Sokan egyértelműen .az ilyen — látszatra — peri­férikus tények iránti érdek­lődést, A letűnt idők intim- pistáskodását vélik tovább élni benne. Nos, túlzás volna azt állítani, hogy ma már nyoma sincs a művészek há­lószobatitkai iránti kíván­csiságnak ... Naponta kér­deznek engem is, hallottam-e, hogy X táncdalénekes már nem Y táncosnővel »fut«, ha­nem Z tornásznőt teszi bol­doggá. És nem hiszik, hogy én még a táncosnővel kiala^ kult kapcsolatról sem tud­tam, de nem is érdekel, hogy az illető kivel mikor boldog vagy boldogtalan ... szerzők, mint a java iroda­lom művelői. Vagy hogy egyéni gazdasági vállalkozá­sok is egyben a legnevesebb beat-zenekarok vagy állami alkalmazoftak-e Illésék, a Metro vagy az . OMEGA együttes tagjai? Némelyik művész maga tö­rekszik arra, hogy »műsoron kívüli« találkozót hozzon lét­re a közönséggel. Mi másnak tekinthetném például Gábor Miklós írói. tevékenységét?! A mindig mások szavait, gondolatait tolmácsoló mű­vész nyilván gyötrő szüksé­gét érezte, hogy számot adjon a közönségnek olyan élmé­nyeiről, gondolatairól, vívó­dásairól és csalatkozásairól, amelyekről az előadás fe­gyelmébe szorított színpadon nincs módja vallani. Ügy látom, elsorvadtak azok a találkozók, amelyeket egyidőben gyakorta szervez­tek színházak és üzemi mun­kások, országjáró művészek és a falusi közönség között. Egy színész, amikor arról fag­gattam, szerinte miért szűn­tek meg ezek a rendezvé­nyek, először a színészek nagy elfoglaltságára hivatko­zott, majd amikor nem ér­tem be. magyarázatával, így szólt: »Azt hiszem, a minisz­térium azt remélte ezektől, hogy a munkások a brechti dramaturgia, lényegéről kér­dezősködnek ... de az lett a dologból, hogy megkérdez­ték: melyik szabónál és mennyiért dolgoztatok, s mi a véleményem a pop-zené­ről... Ezek pedig fölösleges kérdések.« Szerin’em nem fölöslegesek. Ha nagy áttétel útján is, de a művészetek világa iránti érdeklődésből sarjadnak. És ha nem is a színház műhely­kérdéseit feszegeti, aki a művész jól szabott zakója nyomán a szabó után érdek­lődik, végül még ebben a kérdésben is a művészet íz­lést formáló ereje-hitele mu­tatkozik meg. Az író—olvasó találkozók mindmáig eleven divatja ar­ra mutat, hogy szükség van fórumra, ahol a közönség olyan gondolataira is feleletet kap, amelyre az író könyve nem válaszol. Sokak számára az irodalommal való kapcso­lat szorosabbá válását jelenti, hogy szemtől szembe láthat­ják a könyv alkotóját. A könyvét, amely művészi érté­keivel, gyöngéivel, esetleg vi­tát kavaró álláspontjával az alkotó iránt is fölkeltette az olvasó érdeklődését. Nem volt butaság a múlt ■házadban a művészvígassá­goknak az a formája, melyeit Feszty Árpád és Stróbl Alajos rendeztek a pesti Epreskert­ben, ahol a közönség kedvelt művészeinek társaságában szórakozott... Hogy ennek napjainkban milyen vonzere­je volna, arra egyetlen példa is elég. A budapesti Népsta­dion az utóbbi években már csak a színész—újságíró lab­darúgó-mérkőzések alkalmá­val telik meg érdeklődőkkel! És nem a táncdalénekesek, a beat-zenekarok fellépte vonz nyolcvannemtudomhány-ezer nézőt a lelátókra. Olyan mű­sor gyakran látható a tévé­ben és egyebütt is. Az érdekli elsősorban a publikumot, hogy Major tamás miként mozog labdarúgó-szerelésben. Szepesi, a mikrofon művésze hogyan viseli el, ha elválaszt­ják a labdától, Hadics a pá­lyán is szívkirály-e vagy csak egy negyvenes férfi, aki azért emlékszik még a labda patto­gására. Lyka Károly egyik könyvé­ben olvastam valaha, hogy a száz év előtti Debrecenben egyetlen esztendő során negy­venezer pakli játékkártya kelt el... Elég szerény kulturális élet lehetett abban a város­ban, ahol oly rengeteg kár­tyacsatán verték el az időt. Bizonyos, hogy a XX. század utolsó harmadában ugyanott sokkal kevesebb máriás-, ka- láber- és zsírpartira kerül sor és a tévé, a mozi, a rádió jó­voltából naponta ezer és ezer olyan művészeti hatás éri a város lakosságát, ami vala­milyen módon befolyásolja a művészetekhez, és a művé­szekhez való viszonyát. így van ez országszerte. És ez a hatás nem nélkülözi a személyes elemeket. Méricz Zsigionii egyszer I — Ady Endrére emlékezve — azt írta az Ady-varázsról, hogy az testi hatás formájá­ban is jelentkezett: például abban is, ahogy a bemutatás­nál kezet fogott valakivel. Megtehetjük, hogy az ilyen hatásokat napjainkban egy­szerűen nem létezőnek tekint­jük? Csak akkor, ha azt állít­juk, hogy az író Veres Péter hatása elválasztható a nép­szónok Veres Péter hatásától; hogy Ladányi Mihály csak az, amit a versei elmondanak ró­la, és életmódjában nincs semmi villoni; hogy Koffán Károlynak a grafikától való elfordulása megérthető anél­kül is, hogy tudnánk, miként ragadta el őt a képzőművé­szektől egyik napról a másik­ra a ornitológia... De ki ál­lítana ilyeneket? Bajor Nagy Ernő EMBEREK ÉS ALKOTÁSUK TASZSZ fotó — A Rukhadze felvétele Emil Boleslav Lukác: ' CSILLAGOK Ha túljutsz a tűzön — mert beton se védett, házad és nyoszolyád mind hamuvá égett, és kormosán, árván ott állsz egyedül —, seperd el a pernyét; barátaid gyáván mind meghátráltak a pusztító tűz láttán — de mondd, a szemed most kihez menekül? Fordulj csak magadba! A tér oly végtelen. Senki sem veszi el, ami néked terem, ott a menedéked, ott vár a feladat. S ha egy gödör mélyén majd egyedül fekszel, és már senki sincs, hogy onnan felemeljen, az ég csillagai majd világítanak. Fordította: Szirmay Endre Somoskői Lajos: Gyapotvirág-ének A fonónők sorsa fonál, sodorgatják, szövetté áll, meg vásznakká. A fonónők álma bolyhos, pehelypaplanokra fodros, ' csipkeszegély. A fonómők kedve selyem, mintái: nap, hold, szerelem, csillagos ég. A fonónők könnye gyapjú, puha, szalid, barna bolyhú szomorúság. A fonónők , gondja kötés, gyapotbálákat tart össze és virágokat. S a fonónők ha nevetnek, •ég, föld egymásba szeretnek: felragyogni. Kiss Dénes: Régi nyarak Nyaraim porát szél viszi Letörölte lábnyomaimat dűlőutak tábláiról Szél hordja más egek alá folyókon úszik lefele Nem fáj talpamon a tarlók aranyparazsának sebe Szél szél viszi nyaraimat forog a napsugár-kereke Keresem mint az aranyat a gyerekkori nyarakat búzatáblák sárga lángját eke nyomán a barázdát De csak a szél fúj csak a szél az idő kék szele Az ű] A közélet és közművelődés vitázó fórumain, a művészeti és irodalmi élet alkotó közös­ségeiben hosszabb ideje már, hogy egyre több szó esik egy olyan folyóirat szükségessé­géről, amely alapvető és leg­főbb feladatának vallja az irodalmi és művészeti kriti­kát, a művelődéspolitikai kérdések vitát kezdeményező, nyílt felvetését A" megújult és új formában először1 februárban megjelenő KRITIKA eleget téve a köz- művelődés, a kulturális poli­tika, kulturális élet kérdései iránt érdeklődő olvasók igé­nyének, ilyen művelődéspoli­tikai és kritikai fórum akar lenni. A megújult lap terje­delmes kritikai rovatban foglalkozik a kortárs magyar irodalom, színházművészet, film- és zenei élet, valamint a televízió és rádió jelelentős eseményeivel, művészeti éle­tünk elvi kérdéseivel. Figyelembe véve a szünte­lenül növekvő tájékozottság Kritika igényt, ismerteti a lap szel­lemi életünk külföldi kap­csolatait, elsősorban a szocia­lista országokat összekötő kulturális feladatokat, gon­dokat. A megújult művelő­déspolitikai és kritikai folyó­irat a publicisztika, riport, szociográfia segítségével ü' magyar valóság, szellemi életünk minden felbukkanó, új, fontos kérdését megkí­sérli bemutatni Az eleven szellemű vitá­kat kezdeményező, a kultu­rális élet jelenségeire marx­ista szemlélettel reagáló lap — értékes hagyományait folytatva — ä kritika, a kul­turális publicisztika mozgé­kony eszköze, tényezőjeként lép íöL Hetilapokat jellemző gyorsasággal, szellemi ele­venséggel kívánja szemrevé­telezni a kulturális élet ese­ményeit, aktuális gondjait, de elméleti folyóiratoktól el­várt és megkövetelt elemző- értékelő színvonalon. Azt azonban már nem te­kintem intimpistáskodásnak, hg valaki azt feszegeti: mi a2 oka annak, hogy Latino- vits Zoltán oly gyakran ke­rül konfliktusba azzal a színházzal, amelyben éppen szerepel. Azt sem tekintem magánügyekben való, vájká- lásnak, hogy sokakat foglal­koztat: vajon miért keres­nek nálunk is összehasonlít­hatatlanul jobban a krimi­Szirmay Endre; Farsangoló Dunna-dáré, hoppla-hopp ezt táncoljuk, ez a jobb itt a farsang vidám napja, félreáll a hold kalapja, itt a móka, itt a tánc, jól teszed,. ha közénk állsz zeng, zeng a dal. Dunna-dáré, hoppla-hó ezt táncoljuk, ez a jó: emeld jobban csámpás lábod, ha a táncot velünk járod, ami maradt, bánatod a kutyáknak eladod — jöjj, hív a táncI 1972. február 12. m takarítónők összeter­el tottak. Nyolcán vol­tak a hivatalban, be­osztották maguk között a fo­lyosókat, a szobákat, a WC- ket, a seprűket. Megosztot­ták egymással a gondjaikat és az uzsonnájukat Négy­órás elfoglaltságuk volt, s munka után meghívták egy­mást a sarki presszóba. Szimplát ittak, és a presszót is úgy hívták: Szimpla. Az életük is szimpla volt, így azután minden stílszerűen történt ebben a mulatásban. A kicsike kávét jó sokáig ii- táik, sok volt a mondanivaló­juk. . Az életükben nem volt nagy regény, a mások életé­ről beszéltek hát, a szobák uraiéról, akikre takarítottak. — Sok volt a rúzsos csikk a hamutartóban M. elvtárs- náL Az a nyavalyás nő nem hagyja békében, meglátjátok, lebuktatja azt az aranyos em­bert ...’ Gyerekek, hogy az milyen rendes ember! Ha ko­rán bejön, mindig megkínál valamiveL — A Margit szerelmes — vetette közbe az egyik, és kezét foghíjas szája elé kap­TAKARÍTÓNŐK te. Már harminc éve így ne­vetett A harmadik átvette tőle a szót — K. elvtársnál még a függönyöknek is pálinka­szaguk van. És az a rengeteg pohár, üveg, szemét, amit otthagynak maguk után! Ez kocsmát csinál a hivatalbóL Teheti, jól fekszik. És milyen durva, hogy lenézi az embert! Takarítónő. Mi az neki? Semmi. Pedig meglehet, az ő anyja is az volt __ Ha más­n aposán jön be, veri a faro- mat,'pedig az anyja lehetnék. Ilyenkor ijedten összenéz­nek, összébb bújnak, isten­kísértésnek érzik ezt a beszé­det Ilona a leginkább szóki­mondó közöttük, s nem hagy­ja abba: — Minek sunyítotok? Én nem sumákotok, én neki is megmondom... Soha nem mond meg sen­kinek semmit de olyan jól­esik ezt hinni. Ha az ember­nek rossz az élet legalább maguk között merjen szólni Rózsa minden szobában szerelmi regényt sejt ötven­éves. Naív, jó lélek. Tiszta, sokat ad a külsejére is. A többiek már megszokták, szeretik. — Bejött reggel L. elvtárs, és azt mondta nekem: kezét csókolom, Rózsa... És hogy milyen csinos vagyok! Nincs még egy ilyen jó ember a házban. Minden nő odavan érte... Én nem mutatom, hogy nekem is tetszik. Öreg is vagyok hozzá... eghatódnak. Az eres, deformált kezek szere­tettel tapogatják Ró­zsa hátát. Rózsa kér a pin­cértől nyolcuknak négy üveg Kinizsit Most semmi sem díága, mert a leikéről van szó. A sörtől egy kissé hango­sak lesznek. Margit nem bír­ja az italt, sír. Két fia van. A harmadik meghalt Pedig az volt a legjobb szívű gyerek. Ha élne, az az egy segítené őt Nem hagyná dolgozni, klozetot pucolni. Ezt már zo­kogva mondja. Mindannyian könnyeznek, sanyarú életük múlásán, amelynek hátralévő napjait apatákusan morzsolgatják. A pincér odajön, és azt mondja: »Csendesebben, asz- szonyok«. — Ez olyan, mint a Kolo- zsi — mondja az egyik szi­pogva, s ettől vidámak lesz­nek. A könnyek még csillog­nak a fáradt szemekben, de a vértelen ajkak már mosoly­ra torzulnak. — A kis hülye! Kétezer forintért vigyáz ránk. — Sakkozik munkaidőben. — Amikor a főnök rajta­kapta, azt mondta, onnét a klubból jobban tud bennün­ket figyelni. — Azt mondta, túl sok szappan és mosópor fogy az utóbbi időben. Itt valami nem stimaneL — A főnök jól letolta... — Meg is ittuk a levét... — Odajött hozzám azzal a hülye képével, és azt mondta: »Asszonyok, magukra panasz van. Jelzések érkeztek, hogy lógnak«. , — Jelzések!? Tíogy oda ne rohanjak... — V. aztán bejött hajnal­ban, emlékeztek. Kikutatta a szatyrainkat, hogy nincs-e benne szappan. Adtam én ne­ki szappant! Bekentem a szobája előtt a parkettát fi­nom, puha szappannaL Nem sajnáltam tőle: Ha úgyis fogy ... Akkorát esett a lel­kem, két napig fogta a fene­két. £ nevettek. — Képzeld, hozzám jött panaszkodni, hogy nem tud kimenni a tréningre. Még szellemeskedett is... Az! mondta, hogy a jó csődöt vagy megvakul, vagy meg- sántuL — Kolosa meg a csődör! Megint nevettek. — Nem baj, lelkem, gon­doltam, legalább nem ülsz egész nap a sakktábla mel­lett ... Ránéztek a pincérre. Fi­zettek. Fölvették szegényes putyerkájukat, és nehéz já­rásukkal elindultak az ajtó felé ' Suba Andor SOMOGYI NÉPLAP ▼mám»», m február 28. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom