Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Újév a magyar népszokásokban B z újév nem mindig január elsejével kezdő- dött A rómaiaknál kezdetben március elseje volt az év első napja; január elseje csak az időszámításunk előtti 153- ban lett az év első napjává Január hónapunk neve Jánosnak, a kétarcú istennek a nevével függ össze, aki egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe, másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendő felé. A nyugati kereszténységnél a XVII. századig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25., hol január 1., hol januáré, hol március 25., hol húsvét szombatja volt az év első napja. A január elsejétől való idegenkedést a keresztény egyház részéről a pogány eredettől való irtózás magyarázza. Az újév első napja állandó cserélgetésének XI. Innocentius pápa vetett véget, 1691-ben, és mind a polgári, mind az egyházi év kezdetéül véglegesen január elsejét jelölte ki. A babonák, hiedelmek ma már erejüket vesztették, falun is, városon is derűs szórakozásokkal, nagy eszem- iszommal köszöntik az újévet, a különbség legföljebb csak annyi, hogy falun többnyire saját disznótoros ételeiket eszik és saját borukat isszák az emberek. Nem mindig volt azonban ez így! A múltban a falvak népe az újévhez olyan babonákat, hiedelmeket, szokásokat és szórakozásokat fűzött, amelyek gyökerei legtöbbször az ősi magyar hitvilágba nyúlnak, és szerencsehozó vagy gonoszűző szerepet töltöttek be. ■> ősi szokás volt például a »téttemetés«, az óévet megtestesítő szalmabábú élásása vagy a »téVdverés«, amikor egy öregember álarcát viselő . sihedert kikorbácsoltak a falu végére. Az óév kiharango- zása — a lakosság énekétől kísérve — már egyházi eredetű. H agyon sok volt a jó állatszaporulatot és jó termést varázslattal biztosító népi hiedelem is, mint a »kongózás«, a »szűzgülyahaj- tás-«, és a dévajkodások. Az újévhez egészség- és szépsegvarázsoló szokások is fűződtek. A lányok éjfélkor elmentek a forráshoz »arany- vizet«, meríteni, hogy szépek legyenek, illetve, hogy szépségüket megtartsák. Az »■aranyvizet- néhol az »élet vizé«-nek nevezték. Az újév az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse »irányító« sara« is módot adott. Főleg a lányok vették ezt komolyan. Az volt a hiedelem, hogy ki mit csinál újévkor, azt fogja csinálni egész esztendőben. Az asszonyoknak tilos volt bármiféle bontási munkát végezni, mert ez szerencsétlenséget jelentett volna. Babonák fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelőhöz. Tilos volt — ajándékokat kivéve — a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg a pénz a házpál. Az újévhez fűződő babo- aák hiedelmek egész serege az egészségre, a halálra, lányoknál pedig á férjhezme- nésre irányul. Főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgált az ólomöntés (a kiön- töt ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzés, az almahéjdobás, a szöszrázás, a papírcsillagvágás, a kerítéslécek leolvasása, a papucsdob álás, az első ólomból való jóslás stb. — a varázslatnak, a babonáknak, a népi hiedelmeknek száz év száz formája, amelyben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra, a nagy nevetésekre és csúfolódásókra. Az ' újév megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződtek. A malac szinté kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét. Nem volt szabad azonban szárnyast enni, mert » elkhparta« a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban még megszépítő erőt is tulajdonítottak neki. Újévi fogás volt &z édeskáposzta disznóhússal. És elengedhetetlen volt a kalács. a z újévi ünnepet rend- • szerint a. »köszöntőzés« fejezte be. A gyerekek kezdték, akisnek kalács és alma járt fizetségül, majd a legények folytatták, akik elsősorban a lányos házakat keresték fel. A rokonok, jó barátok is összejöttek, és jóízű evés-ivás közepette meghány- ták-vetették a házi, falusi és országos gondokat. »Arattak« ilyenkor a falusi cigánybandák is, akik házról házra jártak, és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját Bor és némi pénz volt a jutalmuk. A fukarabbak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig »kibeszélték«. A nap bőséges vacsorával ért véget A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk őket, a megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüllyedt világ érdekes emlékei, hanem azért is, mert a népi gondolkodás egyrfémely vonására jó magyarázattal szolgálnak. Egyébként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétét nem a babonák biztosítják ... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszterkor vigadjon, jó hangulatban búcsúzzon az óévtől, és így lépjen/át az új esztendőbe. Galambos Ferenc ______________________ S IPOS gyula VERSS Zselici ősök Nincs út a rengetegben, a kanászok úgy járnak a makkos fák hegyében, viszik őket az ágak. Viszik őket az ágak, hajlongva, dombról dombn a kanászok úgy járnak, velük vonul a kondaA konda lenn a földön, á csillag fönn az égert, a kanász, hogy őrködjön ezen a mindenségen. Rögeszme Otthont eszelünk magunknak, fejünk fölé sátoros lombot, embert magunk köré, mint a bolondok. Okos rádiók bőgik, nincs ember és nincs isten. Hagyjatok még kicsit élni szép rögeszméinkben! A NAP ÉS A HOLD Dimltros Armakolas (Görögország) alkotása. Somogy megye múltjából IL SZENT QYÖRQY országos ranggal FODOR ANDRÁS: A hóhullásban Aki Somogy szellemi életének írásos produktumait rendszeresen forgatja, szinte gyermeki örömmel lapozza át a karácsony iáján megjelent Somogy megye múltjából című levéltári évkönyv második számát . Előlegezve a részletes tartalmi ismertetést; már a tartalomjegyzék végigolvasása után is megállapítható, tematikában, kronológiai metszetben rendkívül gazdag, koncepciózusán szerkesztett, összeállítását és fcülj- lemét tekintve még a legkényesebb ízlésű szakmai körök igényeinek is megfelelő tanulmánygyűjtemény. Vidéki kiadványaink sorsát • figyelve, a karakter-nélküliség aggaszt időnként bennünket.1 A levéltári évkönyv meglepő cáfolat: máris kiforrott karaktere van. Úgy tűnik, Kanyar József összefogó, szerkesztő tevékenysége nyomán szellemi műhely tömörül az évkönyv köré, s miként egyik tanulmány szerzője mondta: értékes alapul szolgálnak e>7*r> publikációk egy majdani somogyi összmonográfiá- hoz. Átolvasva a gyűjteményt, megválaszolhattam magamnak egy — már mások által is föltett — régi kérdést. Lehet vidéken is olyan művet, tudományos müvet is kibocsátani, amely nem viseli magán a rosszízű provincio- nális jegyeket, amely vidékről szól, de mindezzel együtt országos viszonyításban jellemez, és olyan szinten, hogy díszére s dicsére válna fővárosunkba tömörült szellemi központjaink bármelyikének is. Ferenczy Béni szobra. (1913)) És még egy megállapítás. Nagyon helyénvaló — mert példázat a ma gazdálkodása előtt — az, hogy a somogyi szerzők körében a gazdaságtörténetírás népszerű nagyon. S elismeréssel jegyezzük meg azt is, hogy a gondos »számadásanatómiákat« marxista konklúziók, a politikai történetre is* rávilágító politikai következtetések kísérik. Az ismertetés sorát Magyar Kálmán tanulmányával kezdjük, amely jóval több, mint a címben jélölt adatközlés, a középkori Szent- györgy névadás somogyi forrásairól. Gazdag, tudományos asszociációk kíséri a tanulmány egész gondolatmenetét. Kálmán Béla népszerű névtani művének néhány megállapítása, és megjegyzett szavai jutottak eszembe olvasásakor: a névtan alkalmazási lehetőségeiről és küldetéséről. A somogyi szerző következtetései izgalmasan messzemenőék, etnikai kapcsolatokra, szellemi hatásokra, és az Árpád-kor, a magyar kora középkor néhány politikai tényezőjére vonatkozóan is. Lehet, hogy a fiatal történész a somogyi földrajzi nevek gyűjteménye, majd az ennek nyomán születő monográfiák megjelenése után újabb adatokra s kiindulópontokra lel még. Babócsa erősségének a XVI. századi sorsa; hadi fölszereltsége jelentősége bontakozik ki Szakoly Ferenc tanulmánya alapján, amelyhez lényeges alapul egy urbárium és várleltár szolgált. Szinte felsóhajtunk Fallen- büchl Géza Somogy megyei diákok a XVIII. század derekán című tanulmányának olvasása után. A közölt adatok és adalékok — sajnos — nem hézagpótlóak még, hanem felhívják a figyelmet egy óriási hézagra, a megyei művelődéstörténet többi — még feldolgozatlan — rétegeire. Hét tartalmas gazdaságtörténeti tanulmányt olvashatunk a mostani levéltári évkönyvben. Bencze Géza kutatásai a somogyi reformkor világába vezetnék ben-' nünket; jeles kezdeményezést mutat be A Kapos víz- rendezési munkálatai Somogybán című tanulmánya. A szentlukai üveghuta működéséről, munkásairól, ter- melvényeiröl, sőt még árfolyamairól is Lehmann Antal ír. Az ipartörténeti témakörből megemlítjük még Jenei Károly tanulmányát, amely az agrármegye termékfeldolgozó tevékenységére világít v rá, a monopoTkapitalizmus, majd a felszabadulási évek időszakában, bemutatva a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság megyei üzemeit. Tóth Tibor szintén a reformkorba kalauzol bennünket. Az általa már gazdagon ■bemutatott XX «századi memyei uradalomnak most száz esztendővel korábbi ké^ pét vázolja, az ellenőrzés és az irányítás aspektusából. Kaposvár város történetének mezővárosi sajátosságait jellemzi Simonffy Emil, az elkülönítés és a tagosítás helyzetét vizsgálva a jobbágyfelszabadítás után. Kanyar József tollából egy »nagy kísérlet«, az elsikkasztott ellenforradalmi földreform eredményeiről olvashatunk, az 1935-ös agrárstatisztikai tükörkép alapján. Idézzük a tanulmány végső konklúzióját: »... a reform, ha szándékában nem is, következményeiben azonban a nagybirtokos és a nagytőkés társadalom hasznával végződött.« Andrássy Antal tanulmánya — AZ MKP tevékenysége és az 1945-ös választás Somogybán — úgy is jellemezhető: egy átélt időszakról íródott, kortársaknak is. Megyénk felszabadulás ‘utáni politikai történetének egyik döntő szakaszát ábrázolja, az összes felhasználható adat alapján, teljes hitelességgel. A párt tevékenységét tárgyilagos szemmel, a kritikus marxista történész tartásával kíséri végig, példaszerű korrektséggel elemezve az adatokat. jelenünk számára is használható tanulságokat levonva. Egy írás maradt ki a sorból: Komjáthy Miklós forrásközleménye, amelyben okleveleket bocsát közre, hitelesen, kifogásolhatatlan egzaktsággal, nagy hasznára a szak- tudománynak. Ezért elismeréssel adózhatunk tevékenységének. Sajnos, az okleveleket bevezető gondolatai nem kevés ellenérzést támasztanak bennünk. Nem idézzük szó szerint megállapításait, a történelmi elidegenedésről, elembertélevédés- rol, az általa oly szívesen használt, de rosszízű »kisember« kategória tudati torzulásairól ... A kiadvány hozzáférhető. ízek a megállapítások véleményünk szerint ellentmondanak a hely- történeti mozgalom, a honismereti mozgalom — még talán a pozitivista történetírás idején sem tapasztalt — virágzásának. Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy e téren nincs további teendő, csupán azt vetjük ellen, hogy az ilyen fiktív diagnózis korántsem szolgál további épülésre. Mindez természetesen nem változtatja meg jó' véleményünket a tanulmányok együtteséről, hiszen ezt egy szerzőnek s lektornak címeztük. Azt sem állítjuk, hogy a kötetben ne lenne helye egy hasonló indíttatású történelmi eszmének. De azt is olyan tiszteletre méltó igénnyel s alapossággal kell végezni, mint ugyan 6 tette — az oklevélkivonatok közrebocsátásával mor A hóhullásban ' szépek a lányok; fejüket meghajtva futnak az útra, verdeső pillájuk szirmok közt billeg, harmatos csillagok ülnek hajukba. Ügy érzik, mintha az ég sűrűjéből libegne köréjük zizegő dallam, — márványos arcukon átüt a mámor: vérük, a víg tüzü rózsa kicsattan. A hóhullásban szép az öregember, amikor egyedül ballag a dombra: süvege, válUji a zuhogó szálak rácsait szelíden tépkedi, bontja, — emelt arcából tág szeme kitartón figyel a pelyheket ringató égbe, nyakába csüngő ősz haja, ezüstös bajusza, > fehéret ír a fehérre. KERÉK IMRE: A lovak Egy holdas éjszakán kikelnek a sárbűzű dögtemetőből s eljönnek hozzám a lovak elevenedő látomásként jönnek a földalatti éjszakából dübögő ménessé verődve zabolát, nyűgöt nem tűrő, lovak csillagos homlokúak a dimenziótlan időben történelem fölötti térben vonulnak egyre közelebb tébolyult csillagok alatt szügyig vérben ágaskodók véres tajtékkal habosak égő karámban toporzékolók gyerekkorom egébe röpítők szétrúgják az országhatárokait tengerek habját fölkavarják kontinensek pora viharzik basák, hóhérok csontváza ropog szikrázó patáik alatt eljönnek hozzám a lovak nyitott ablakomon benéznék a foszfore&zkáló falak közt tekintetük parazsa villog lángra lobhantja arcomat önkívületben függönye mögött sörényük tűzvésze világít BOŐR ANDRÁS: Szilveszter Trombitaszólós lánysereg Fehér bundájú, nagy terek Ördögsüveg az ablakon Szerencsepatkó lárma'rom Malac röfög a képeken Amott egy pózna részegen FSUeioomázocc házfalak Holnapi gondok alszanak «OM06T1 RtPLAP ÜBSBaaáif L i
