Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
%J^Tsgyns ™ a tán, i hagynak maguk mások semmit, napok alatt mossa el emléküket az idő. (tféméiyek hiánya meg kimondhatatlan űrt fokoz. Ez a legszömyűbb: elmennek, i egy világot visznek magukkal. Ilyen volt ez az öregember te, Valér bácsi. Mint egy középkorból ittragadt várúr, király, ezermester és udvari bolond egyszemélyijein. Albérlő voltam nála. Megjelent és minden gond fejét lesúnyva sompolygott odább. Albérlői tisztem megszerzése is nv csoda egyszerű nőit. Egy véletlen találkozás a körúton, s az öreg előadta legújabb találmányát, az elektromos kilövőcsatomát, amely ébresztőóra gyanánt szolgálna, s a megfelelő Időben az ágyból szelíden az automatikusan testhőmérsékletű vízzel megtelt kádba lövi őt Mentségére szolgáljon, hogy találmányainak megvalósítása soha eszébe sem jutott ... Ezek után egy kérdés: Miért lógatod az orrod, flamT Mondtam: éppen nincs lakásom. — Világos — mondta gondolkodás nélkül —, nálunk fogsz lakni, Piroska nénéd boldog Iísz. Hogy boldog lett-«, nem tudom. Morgott Es azonban nem jelentett semmit. Egész életében morgott. Es furcsamód mindenki szerette érte. Szép, tágas, különálló szobát adtak. — Van egy lószerszámom, ide akaszthatom a fáim? — kérdeztem. — Tőlem egy lóistállót Is fdeakaszthatsz — válaszolta, s rejtélyes mosollyal tette hozzá: — Ajánlatos korán hazajönni. Ezt akkor még nem értettem. Fölakasztottam a lószerszámot, s mentem a dolgomrtt E — Es a másik? Hátradőlt a széken, fogta a hasát, a úgy röhögött. — Az is azt mondta, hogy a feleséged. Ez már egy kicsit mellbevágott. Gyanú ébredt bennem. — Mégis, mit gondolsz, ki vagyok én? — kérdeztem tőin, ■ egy pillanatra elkapott Kg? dsratyst» xm eytffc a& az asztal alól, s Benedek belenyomta a poharat. , — Ha még egyszer azt mered mondani, hogy Géza, szétverem a pofádat — mondta a szutykos kéz gazdája. Néhány gluggyanás, és nyújtotta is vissza az üres poharat: — Mondtam, hogy vöröset adjál! Lázár Ervint WW EMLEKMU n izgalom. Tényleg, ki vi gyök én? — Ne hülyéskedj! Hát Benedek. M ist« néhány meglepetés ért Az előszobában öreg paraszt feküdt a fogas alatt. Pipázott, s a kalapja • szemére volt húzva. — A francnak mászkálnak annyit. Nem tudok aludni — méltatlankodott Lábujjhegyen osontam a szobámba. Égett a villany. A fotelban egy torzonborz, fülre- nőtt-hajú fiatalember ült, lábát az asztalra rakta. — Szevasz! — köszönt Életemben nem láttam. — Nézd ezt a marhát — folytatta a régi ismerősök közvetlen modorában —, lószerszámot akasztott a falra! Valami frappáns válasz fogalmazásába kezdtem, de nem volt időm kimondani, mert az ágyra tévedt a tekintetem. Szendergő női fej a párnámon. A paplan dudoráról ítélve nagy darab nő lehet — Ez ki? — kérdeztem a 'orzonborztóL — Röhögnöm kell — mondja (és tényleg röhögött) —, a feleséged. Nem rossz. Ahhoz képest, bogy nőtlen vagyok. Közelebb léptem as ágyhoz, és elhűlt bennem a vér. Nem egy nő, hanem két nő feküdt az ágyamban. Két kő- zéptermet — állapítottam meg a dudorról, majd némi óvatossággal hozzágondoltam: esetleg három filigrán. A torzonborz felé fordul| egkönnyebbülten felsóhajtottam. Sok minden voltam már életemben, Benedek még soha. S némi fölénnyel mondtam: — Tévedsz, én az a marha vagyok, aki a lószerszámot a falra akasztotta. — Hát ebben a zűrzavarban!. — mondta a torzonborz neheztélőn... Még ő volt megsértve! Gondoltam,1 egy kis hideg vizet engedek a fejemre. Kisurrantam az előszobába, s lenyomtam a fürdőszoba kilincsét. — Hányszor mondjam, hogy foglalt — üvöltött valaki benn, s egyúttal egy kemény tárgyat hozzávágott az ajtóhoz. — A dőrömbőző. anyátokba! — mondta a fogas alatt a paraszt, és a fal felé fordult. Sebaj, a konyhában is van vízcsap. De nemcsak vízcsap volt, egy úr is. Az asztalnál ült kalapban, piros sálban, gomblyukában egy rózsa. Az asztalon nyolc borosüveg és két pohár. Felugrott, ■ összecsapta a bokáját — Benedek — mondta, és meghajolt Egy kicsit imbo- lyogva. — A maga feleségei alszanak az ágyamban — mondtam némi szemrehányással. — Azok — bólintott lemondóan. — De én ezt nem csinálom tovább. Elválok! Ezzel a pohárszékhez botorkált elővette a harmadik poharat Mindhármat teletől- tötte, s az egyiket felémcsúsz- tatta az asztalon. — Proszit! Egészségedre) Ez két pohárból fog inni? De nem, elüvöltötte magát: — Géza! A — Ez ki? — kérdeztem. — Vajami Géza — legyintett Benedek. Az asztal dühödten megmozdult kinyúlt egy láb, s találomra belecsápolt a levegőbe. — Géza a jő nagynénikéd, nem én. Benedek felhúzta a szemöldökét, szigorúan benézett az asztal alá. — A fenébe la, nyughass már! — és egy kis szünet után undorral hozzátette: — Géza. Reménytelen ügynek látszott. ' Óvatosan kihátráltam, s neheztelés ébredt bennem. Hova hozott ez a vén uzsorás? ötszáz albérlő közé ötszázegye- diknek? Hogy az öregek szobájába jussak, végig ke’lett mennem a folvosón. Nem keltettem különösebb feltűnést mert a fürdőszobaajtót két elegáns úr verte. — Gyere már ki! Ennyi idő alatt egy víziló is kiázott volna — üvöltötte egyikük. A paraszt hosszasan káromkodott. Na, majd adok én az öregnek! Még hogy Piroska né- ném boldog lesz! A szobában megdöbbentő látvány fogadott. z asztalnál a b.-i fmsz vezetői ultiztak, és a k.-i református, lelkész kibicelt nekik. A kihúzható reka- mién négy ember feküdt, ezek közül kettőt ismertem, az egyik a b.-i tsz mezőgazdasági brigádvezetője, . a másik egy részeges vincellér. A harmadik olvasott, s a könyv eltakarta az arcát A negyeim, egy «HüKäffaB, « nem te- § mertem. A szekrénynek támaszkodva aludt Mór János falunk tűzoltóparancsnoka, a sarokban Valér bácsi egy fiatalemberrel sakkozott Barátságosan intett felém, s büszkén körülmutatott: — A fiúk itt szoktak megszállni— mondta. — Ismersz mindenkit, nem? — Azt a szakállast, azt nem Az öreg szemügyre vette a szakállast — Érdekes — mondta *—, azt én sem. Piroska! Piroska néni a szekrény mellett aludt egy matracon. Most fölemelte a fejét — Mi van? — Ki az a szakállas? — A te ismerősöd. — Az enyém aztán nem. Az öregasszony hosszasan nézte az alvó szakállast — Azt mondta, valami inspektor. Lovakat vesz vagy mi. Hadd aludjon szegény™ Ezt az éjszakát Benedekkel rát. Géza az asztal alól bokán hában. Éjfél felé megjelent egy pocakos kopasz férfi a fürdőköpenyemben, és háborgott, hogy itt még fürödni sem hagyják az embert majd szó nélkül megitta Géza borát Géza az asztal alól bókán rúgta, de később összebarátkoztunk. A pocakos papféle lehetett, mert csak egyházi énekeket tudott Reggel felé kiürült a ház, s egy kicsit lehetett aludni Bevallhatom, azon az éjszakán többször támadt az a gondolatom, hogy máshová megyek lakni. Aztán többé soha. Két évig, amíg meg, nem nősültem, Valér bácsinál? laktam. Később már könnyedén ki lehetett számítani, mikor lesznek erős napok, mikor gyengébbek, .s e szerint jártam haza fekhelyet foglalni. Szép élet volt ’ Lrívó esetek voltak ugyan, de ritkán. Például a b.-l állatorvost véletlen^ bezárták az éléskamrába. Megevett tizenkét befőttet és két szál kolbászt. Egyszer pedig a vfzvezetékszerelőt nézték vendégnek, s három napig ott tartották. A rendőrség talált rá, miközben enyhén s-icces állapiban Valér bácsival egy új vízvezetékrendszer elméletét dolgozták ki. A vízvezetéket, persze, nem csinálta meg. Aztán az öreg meghalt. Akkoriban már nem laktam ott, a temetésére sem tudtam elmenni, mert hazavitette magát B.-re, a falujába. Sokkal később meglátogattam Piroska nénit. Lefogyott, ázott, öreg kis verébként ült a szobában. Láttam rajta, a csengőt figyeli. — Senki se jön — mondta. — Istenem, senki. Azon a tavaszon lementem Valér bácsi sírjához. Zöld fű nőtte be a halmot, s fejét a sírdombon nyugtatva egy csavargó aludt Na, öreg, ez neked az igazi koszorú — gondoltam. Lám, még a sírodon nőtt fű is hívogató! K Papírtrovn (Szilveszteri naplórészietek) DÉLUTÁN 2 ÖRA Nem akarok ünneprcxntő lenni. Szeretem a szilvesztert, annál is, inkább, mert nekem az év utolsó napja a névnapomat is jelenti. Az utcán jókedvűen sétáló emberek; a háziasszonyok pótbevásárlásra sietnek a KÖZÉRT-be, a körúton rám mosolyog egy papírtrombdta- árus, szimpatikus, derűs képű ember'. Hangszereit kínálja eladásra. Veszek tőle egy négylevelű lóherét. Azt nem kell fújni. 3 ÓRA Olvasom a népszerű étterem feliratát: Ma estére minden asztal foglalt. S ekkor egy ötven év körüli siheder papírtrombitájával a fülembe fúj. Ejnye. Bemegyek a kedvenc trafikomba cigarettáért. A traíikosnő elfelejt visszaadni a tízesből, de papírtrombitát ragad, és a fülembe fúj. 4 ÓRA . Még korán van ahhoz, hogy felmenjek Rezsőékhez, akikhez meg vagyok híva. Tavaly fordított piknik volt náluk. Reggel vette észre a háziasz- szony, hogy ki-ki elvett valamit. Beülök egy presszóba. A kávé elég gyenge, de a kávéfőzőnő erősen a fülembe trombitái., 6 ÓRA A körúton már nagy emberáradat hömpölyög. A fele trombitál, a másik fele még hallgat. Felmegyek Rezsőékhez, hogy ott íöltsem a szilvesztert. Az ajtóban cédula fogad, melyen közük, hogy disznótorra utaztak Paksra, majd jövőre találkozunk. 9 ÓRA Minden mellékutcában mindenki trombitál. Fülsiketítő a nyivákolás. Én, aki imádó» Beethovent, Csajkovszkijt, sőt Fényes S zabol csőt, Horváth Jenőt is, most menekülni szeretnék. Lehet, hogy kényes az ízlésem, de a tromfot-, ta nálam Benny Goodman- nél kezdődik. 10 ÓRA Az egész város trombitál 11 ÓRA Taxi fékez. mellettem. Trombitáló szerelmespár száll ki belőle. A kocsiba ugróm: A kamaraerdőbe legyen szívest Ki a rengetegbe, a szelíden suttogó fák közé. Végre, fékezünk az első bükkfánál. A sofőr trombitálva köszöni meg a borravalót.'Hová tudnék menekülni, ahol nincs trombita, csak féldeci van? 0 ÓRA 1 PERC Ismét a körúton vagyok. Ezt a viszontlátást meg kell ünnepelni! Egy szerencsepat- kó-árusnál kéz alatt veszek egy fél \törkölyt Egészség! Egy vadidegen, lódenkabátos férfival összecsókolózom. Általában az emberek pusziz- kodnak az utcán. Tán olyan is van, aki a saját feleségével csókolózik. Hurrá! Éljen 1972! Egészségetekre! Odarohanok az ismerős papírtrombitaárushoz ... Óriási szerencsém van. Még az utolsót sikerült elkapnom. Igaz, hogy felárral. Aztán belefújok a papír- trombitába. Hát olyan gyerek vagyok, akiben nincs kollektív érzés? Azt hiszitek, én kivonom magam a közösségből? Veletek együtt fújom, embertársaim, amíg lehet Előre, huszárok!... Nem igazi magyar, aki ma éjszaka nem trombitál! Galambos Szilveszter MNEMOTECHNIKA A mnemotechnika valami egészen pompás dolog — fejtegette Hegyrnegi, akit. balsorsom az utamba hozott. — Nincs többé szükség rá, hogy a telefonszámokat feljegyezze az ember vagy pláne betanulja, mert a mnemotechni- ka segítségével bármilyen fontos számot bármikor emlékezetébe idézhet. — És hogyan? — kérdeztem pusztán udvariasságból, mert a Hegyrnegi dolgai sohase tudtak különösebben érdekelni. — Hát idefigyeljen! Mi a maga telefonszáma? — 129-831. — Nagyon könnyű, egyszerű kis szám. Az 1-et könnyű megjegyezni, mert az pont tizedrésze a legkerekebb számnak, a 10-nek. A 2 pedig kétszer annyi, mint a 10-nél kilencszer kevesebb egy. A 9 háromszorosa a mesékből népszerű 3-nak, a 8 negyed részié a sakkfigurák számának, a 3 pedig egyharmada a 10- nél eggyel kevesebb 9-nek... Mi van még? Már csak m egyes, amelyet egyszer mái meghatároztunk, d& az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy az egy hetede a közismerten babonás számnak, a 7-nek... Na, mit szól ehhez a könnyű számmeg- jegyzési módszerhez, amelyet hézagos külföldi források nyomán én dolgoztam ki és emeltem a legmagasabb tökélyre? — Ezt majd megbeszéljük telefonon — feleltem, mert már kóválygott a fejem, és szabadulni szerettem volna a mnemotechnika tudósától. — Úgy is jó — mondta Hegyrnegi, és a noteszáért nyúlt. — Akkor írja fel a telefonszámomat! Ez az — folytatta némi lapozgatás után. — 555-555... — És magyarázólag hozzátette: — Tudja, azért akad egykét ilyen komplikáltabb szám is, amelynél még a mnemo- technáka is csődöt mond .... Heves Ferene 8ÁLINT ANDRÁS? Madárparlament asszegyűlteSt a gólyák, fecskék, foogy eldöntsék mérv» rSp&ljeaefe as idén szitáin! kezdett f na ta te egy fénytollú spsá madár javaslatára — nagy vita után — f megcscvazták, ha# mentái ama váattaateak si. Sz. Szpasszkij ■ De fura is ez a tudomány! ^ 60H04TI — Apuci, nt as élő te élettelen tárgyakról tanultunk az iskolában — ült valamelyik este az ölembe a lányom. — Te például mCf U6 tárgy vagy. — Na, os viccelj! fin tárgy?! Be egészen új dolog... Ezek szerint, ha- meg- kérdeanék, hogy milyen tárgyak vannak itt a szobában, ta azt válaszolod: a szekrény, hat szék, a papa te as Mattal... — Jaj, dehogy! — tffcaSto- aott Másenyka. — Ezt esek úgy mondjuk. Tudományosan. Érted?... Hiszen tűképpen azért nem tárgy vagy, hanem ember. Ez világos, mint a relativitáselmélet. — Jól van — nyugodtam meg egy kissé. _ Hát akkor beszéli nekem tat élette len tárgyakról! — Rx » legkönnyebb. Az élettelen tárgyak mindig arra a kérdésre felelnek, hogy »mi?«... Mondjuk, as asztal... ElgondoAuscva saóltair közbe: — Érdekes, nekem as asztal sohasem felett egyetlen kérdésemre m ts kgas, b I még egyszer aem kérdeztem tőle, hogy »mi?*. De próbáld meg csak te, neked hátha válaszol! . — Jaj, apu, ne bolondozz már! Az asztal nem tartozik az élettelen tárgyakhoz. Éppen azt akartam az előbb.-—Hogy nem tartozik?! Minden tárgy élettelen, ha nem tud beszélni! •— Tehát a hal is?1 ■“ A hal nem. A hal élő, mert él, kopoltyúval lélegzik, növekszik, szapo... még — Jaj, most már értem! Kzek szerint a fa, amelyik ál te tefeekszifa — Már hogy lenne élő? Hiszen nem tud mozogni! — De az autó tud. — Mégis élettelen. Hiszen az ember mozgatja. Az ember által alkotott motor. — No, így már világosabb! Szóval. ha egy csökönyös szamarat én kötélen húzok, akkor az élettelen, mert ér mozgatom. Ha meg ő húz engem, én vagyak élettelen. — Mégsem érted ... Más az autó és más a szamár. — És a felhő? Az is mozog! És nem az ember mozgatja! — Nem, azx nem az ember. Másenyka elgondolkozott^ majd elkomorodva mondta: — Apu, én otthagyom az iskolát. Szerintem teljesen helytelenül tanítanak ... «Bmeatá aootltet űoeM vtriiAr r*. t
