Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

A

z emberek szívesen belenéznek egymás bérjegyzékébe. Ha tudják, megteszik. Aztán jól értesül- ten adják tovább: — Mit gondolsz, X.-nek mennyi a jövedelme? — Nem tudom. Négy? Négy és fél? — Plusz. még bárom piros! És ami még hozzájön a prémiumokból, egyebekből!

Igen, változatlanul sok szó esik a jövedelmi különbségekről — a differenciált bérezésről csakúgy, mint a mellékesekről —, és továbbra is népes azoknak a tábora, akik különböző értékű munkáért megközelítően azonos díjazást szeretnének biztosítani. Az. is igaz viszont, hogy a közvélemény másik része — mélyet a munkában élenjárók, az elsősorban szakmájukból, hivatásukból boldogulni kívánók alkotnak — joggal tiltakozik e törekvések ellen. És ők vannak többen.

Kereseti különbségek jelenlegi viszonyaink között szükségszerűen fennállnak mint, az egymás mellett, mind az egymás fölött dolgozók között. Vegyük először az elsőt.

Egy intézmény vezetője arról panaszkodott, hogy lassan képtelen lesz eligazodni a bérezési szempontok között. Nemrég például egy tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező, jó hírű diplomás jelentkezett nála munkára. Ahogy elmondta, családi okok szólították a községbe. A bérutasí- tásnák megfelelően meg is egyeztek egy bizonyos összegben, mely nagyjából az átlagnak felelt meg. Igen ám, csakhogy ez az összeg éppen elérte az egyik legrégebben, ugyanabban a munkakörben és beosztásban ott dolgozó

Jövedelmi különbségek

szakemberét, aki a maga húsz évével a törzsgárdajelvény arany fokozatával büszkélkedhetett. Ambíció és tehetség nélküli ember, aki — mivel nem jutott előbbre a ranglétrán — sértődöttségében többször elment volna, de kedvezőbb lehetőségekkel másutt sem kecsegtették. Ittmaradá- sát aztán — mint sokan mások — hűségként reklámozta, és olyan közhangulatot igyekezett teremteni, amely egyszerűen gátat szabott a fiatalabb vagy máshonnan érkező szakemberek — nem vándormadarak! — anyagi előbbre jutásának. Hát mondd meg — kérdezte az intézmény vezetője — a munka eredményéi, vagy az egy helyben tartózkodást kell-e elismerni? — A kettőt együtt — válaszoltam, arra gondolva, hogy a bőséges helyi tapasztalat csak kitűnő lehetőség a jobb munkavégzésre. És ennek föl nem használását inkább büntetni kellene, mintsem elismerni.

Csak egyetlen, de azt hiszem, sok helyen heves vitákat kiváltó bérezési ellentmondásra utalt a példa. Ezenkívül természetesen más jellegű esetek is jelzik a jövedelmi különbségekből származó feszültségeket így az üzemekben, intézményekben a túlórák vagy másodállások, mellékfoglalkozások elosztása, illetve vállalása körül kialakult nézeteltérések. Erkölcstelen magatartási vonás-e a saját munkakör ellátását nem zavaró, nem fiktív, hanem valóságos munkát jelentő másodállás vagy mellékfoglalkozás ? E két megszorítással semmiképpen sem az. Túlhajtása persze azzá süllyesztheti. Minthogy az a gyakorlat is, hogy bizonyos — nem egy esetben tekintélyes — beosztásokat egyesek csak rendszeres mellékjövedelem »csatolásával« vállalnak, és ezt az új munkáltatónak kell biztosítania.

Falun viszont a munka jellege szerint kialakult — de mindjárt hadd tegyem hozzá: indokolt — bérezési | különbségek okoznak elsősorban feszültséget. Nem Htok, hogy egyes traktorosok havi keresete esetenként meghaladja az első számú vezetők többségének — főkönyvelők, főagronó- musok stb. — fizetését, nem is beszélve mondjuk a pedagógusokkal való összehasonlításról. Szívesen használt példák e nyeregben jülő, tulajdonképpen szakmunkásoknak sem számító tagok vagy alkalmazottak magas jövedelmükkel. Azt azonban csak kevesen veszik figyelembe, hogy tizenkét hónapra elosztva már nem olyan nagy a -kereset, másrészt nem napi nyolcórás munkaidővel dolgoznak, hanem tizenkettővel, tizennéggyel. Sokan közülük kombájnon ülnek, heteken át pihenőnap nélkül, hajnaltól napnyugtáig. Vagy a késő őszi éjszakában bajlódnak a keményre száradt, máskor mélyen felázott talajjal. Mellettük sokat emlegetik az állattenyésztők magas jövedelmét is, igaz, elsősorban nem a mezőgazdaságban dol/l m r w • •• Mf ^

Csaladt, örökség

PSatal városi gyerek került négy évvel ezelőtt a saent- gáloskéri IX.

Pártkongresz- szus Termelőszövetkezethez növényvédő agronómus gyakornoknak. Eltelt pár év, s a gyakornokból három szövetkezet — az ecseayi, a ráksi és a helyi gazdaság — növényvédő ag- ronómusa lett. Vegyszeres munkahrigádókat

alakított, ’

vódte,

gondozta a

zsenge

hajtáH8

SOÜvclitj

ügyelt

V:>'

arra,

nehogy

állati

kárteöc>ö:l

vők szaporodjanak el a növényeken.

— Keszthelyen a növényvédelmi felsőfokú technikumot végeztem el — kezdte a beszélgetést Laky László. — Szentgáloskérre helyeztek ki, mivel tanácsi ösztöndíjas voltam. Innen adtak aztán »kölcsön« még a másik két falunak is, ahol szintén ellátom a vegyszeres gyom-irtást és szervezem a növényi és az állati kártevők elleni védekezést. Mert szervezni kell, s az ezzel a munkakörrel foglalkozó embereknek bizony igen szigorúan be kell tartaniuk minden rendszabályt, mivel veszélyes mérgekkel dolgozunk. Szerencsére eddig nem történt mérgezés.

A vegyszerezés fontos munkafolyamat egy termelőszövetkezetben. A három tsz területének mintegy hetvenöt százalékát kezelik vegyszerrel. Csak a géppark lenne egy kicsit jobb, korszerűbb. Főleg' növényvédő gépekből. Előtte csak a főagronómus foglalkozott növényvédelemmel, persze nem főállásként.

— Mint minden fiatal, én is »világmegváltó« tervekkel érkeztem ki a faluba. Próbáltam közeledni az emberekhez, de ez eleinte nem sikerült. Jó

, pár hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy befogadjanak. Mégpedig a fiatalokon keresztül. A közös munkából, gondból, örömből velük ' együtt vettem ki a részem. Lépésről lépésre fogadtak bizalmukba az emberek. Igyekeztem megismertetni a vegyszerek helyes használatát, s az ezzel kapcsolatos munkavédelmi szabályokat.

A szentgáloskéri termelő- szövetkezetben két üzemegység van, s mindegyikben dolgozik egy-egy növényvédő brigád tizenkét fővel. Szakértelmük most már megfelelő, s ha sikerül majd néhány új, nagy teljesítményű növényvédő gépet munkába állítani, akkor már zökkenőmentesen folyhat a munka, s időben elvégezhetnek minden feladatot. Ennél a -munkánál ugyanis döntő a pontosság.

Motorral jár nap mint nap « határban, a három falu között. Ellenőrzi, vigyázza mindazt, amit rábíztak.

— Ilyenkor ködös, nyirkos az idő. Inkább borítaná hó a határt, legalább nem kellene nyakig sárban tolni néhány helyen a motort — mondja egy kicsit bosszúsan.

Az irodában tervezgetnek, mit és hány holdon fognak majd vegyszerrel kezelni ebben az évben.

, — A munka tavasszal kezdődik a gabona gyomirtásával, aztán a kukorica, a borsó, a napraforgó és az új vetésű lucerna következik^ hogy csak a nagyját említsem. Emellett azonban fokozott figyelmet kell szentelni az állati és a növényi kártevőkre. A ráksi tsz-ben új kísérletet végeznek, a cukorrépa gombásodását próbálják megakadályozni. Ennek a gyakorlati része rám vár, s igencsak kíváncsi vagyok, hogy- milyen eredmény születik. Az elméleti részt a Sopronhorpácson működő faj- fcanemesítő telepen kísérletezték ki.

Egy kérdést már igen sokan föltettek neki, honnan van ez a nagy szakmaszeretet? S a válasz — családi örökség, apja, nagyapja táplálta belé. Valamennyien gazdászok vatták. Belőle is azt neveltek.

Gyertyás László

Csaknem félmilliárd forint megtakarítás forgalom-áttereléssel

A közlekedéspolitikai koncepciónak szerves része a gazdaságtalan vasútvonalak és vasútállomások forgalmának megszüntetése, illetve átterelése közútra. Az utóbbi három év eredményei a program helyességét, népgazdasági szükségességét igazolják.

Három év alatt 616 kilométernyi vasútvonalat szüntettek meg, s ezekről a személy- és a teherforgalmat a közhasználatú autófuvarozás vette át. A 12 éves program 26,2 százalékát valósították meg eddig, valamivel többet, mintamenynyit 1971 végéig eredetileg előírtak.

A program végrehajtásának eddigi legfontosabb tapasztalata, hogy á megszüntetett kis forgalmú vasútvonalak helyett indított autóbuszjáratokon a magasabb viteldíj ellenére is többen utaznak, mint korábban a vonatokon.

A népgazdaságban kialakult beruházási feszültség átmenetileg érinti a program végrehajtását is, ezért az 1972. évi terv csaknem 20 százalékkal kisebb az eredetileg előírt ütemnél. Ebben az évben mindössze négy normál nyomközű vasútvonal teljes és egy gazdasági vasútvonal részleges forgalmának átterelését tervezik. A normál nyomközű vonalak hossza 81 kilométer, évi forgalmuk 1,4 millió utas ás mintegy 450 000 tonna áru. \z idei intézkedések hatása évi 11,8 millió forint megtakarítás.

gozók. ök ugyanis tudják, ismerik, milyen felelősséget és kötöttséget jelent újévtől szilveszterig e munkakör ellátása.

A falu jövedelmi viszonyai azonban abban is különböznek a városi alkalmazottakétól, az üzemi munkásokétól, hogy többségük — a tsz-tagok, de más foglalkozású falusiak — jövedelme több forrásból származik. Itt tehát már nem igazít el senkit a másik bérjegyzékébe való bepillantás, hiszen mindenki tudja, hogy a közösből származó jövedelem nem azonos a család összbevételével.

C

sak egyetlen példát, bár ez az arány nem tekinthető tipikusnak. Igaz, kirívónak sem. A kaposvári járás egyik községében — Kisgyalánban — a tsz-tagok jövedelmének mintegy 60 százaléka származik a háztájiból, és csak a többi a közösből. Pedig e tsz , termelési eredményeit és a fejlődés biztonságát, ütemét tekintve a jobbak közé tartozik. A háztáji tehát jelentős szerepet játszik a falusi lakosság életkörülményeinek alakulásában. Igaz, nem minden faluban azonos arányban, és egyes községeken belül is jelentős a családok közötti eltéréssel. Hiszen nem minden portán vannak meg az intenzív háztáji gazdálkodás tárgyi lehetőségei vagy személyi feltételei. Ezt vizsgálva, sok helyen még jól felismerhető a hajdani paraszti rétegeződés továbbélése, sőt bizonyos mértékig gazdasági alapjának újratermelődése is. Ezt elsősorban a magángazdálkodás korából származó, eltérő eszközellátottság teszi lehetővé.

Paál László

(Folytatjuk.)

MAI KOMMENTÁRUNK

, *

írással a bürokrácia ellen ?

Az áramszolgáltatással kapcsolatban kaptunk — szerintünk jogos — panaszt a kaposvári Körös és Tisza utca lakóitól. Telefonon elmondták, hogy nagyon rosz- szul kezdődött számukra az új esztendő, mért január 2-án este több órán keresztül nem volt a környékükön áramszolgáltatás.

Amikor bejelentették a telefonkönyv elején megadott számon — amelyen állítólag munkaidőn kívül található az ügyelet —, igen furcsán utasították el őket:

— Keressenek estére, éjszakára gyertyát, azzal világítsanak, mert a pécsi központ utasítására az ügyeletest szolgálatot megszüntettük, nincs szerelőnk, aki a hibát kijavítsa, csak reggel tudjuk a panaszt kivizsgálni.

Többszöri sürgetés, reklamálás után mégiscsak akadt szerelő, s a késő esti órákban kijavították ,a hibát, így legalább éjszakára nem maradtak áram nélkül a családok. A televízió e.<fti műsorát azonban már nem nézhették.

■— Vajon szabad-e egy szolgáltató vállalatnak így válaszolni a panaszos bejelentésére, s hogyan hozhattak olyan rendelkezést, amelyik megszüntette a vasárnapi, ünnepi ügyeletesi szolgálatot? Mi lenne, ha ezt más szolgáltató vállalatoknál, intézményeknél is bevezetnék? — kérdezték szerkesztőségünktől.

Telefonon érdeklődtünk a DÉDÁSZ kaposvári üzem- igazgatóságánál. ahol nagyon kurtán és fölényesen válaszoltak:

— Küldjék át a panaszt,

majd megválaszoljuk az illetőnek ...!

Közöltük, hogy mivel a lakosságot érintő, lényeges kérdésről van szó, mi' is szeretnénk az üggyel foglalkozni.

Erre ezt a feleletet kaptuk:

— Közöljék írásban, mire kíváncsiak, majd írásban, az előírt határidőre megválaszoljuk.

Elnézést kértünk a panaszt telefonon elmondóktól, majd írásban is bekértük kifogásukat, s eljuttattuk az üzem- igazgatóságnak. Most várjuk — határidőre — a válaszukat.

Annak megérkezéséig azonban lenne néhány észrevéte- f lünk a Körös és Tisza utca lakóinak panaszára és a mi érdeklődésünkre adott válaszokkal kapcsolatban.

A DÉDÁSZ, mint a nevéből is kitűnik, szolgáltató tevékenységet végez, s kötelessége, hogy legjobb tudása, felkészültsége szerint lássa el. Ugyanakkor kötelessége — s ez nemcsak a szolgáltató vállalatokra vonatkozik! —, hogy a panasztevőkkel udvariasan, készségesen bánjon.

Mi is elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy hatvanezer lakosú város, egy megyeszékhely vasárnap, ünnepen ne rendelkezzen ügyeletes villanyszerelőkkel.

Azt pedig érthetetlennek tartjuk, hogy ilyen egyszerű ügyben miért ragaszkodnak az írásos levélváltáshoz, s miért nem nyújtanak tájékoztatást szóban, telefonon! Ezzel a követelménnyel ugyanis csak az ügyintézés bürokratikus vonását erősítik.

Sz. L.

Egy taggyűlés tanulságai:

Általánosság

nyíltan, őszintén

Nehéz gazdasági évet hagyott maga mögött a Mező-’ gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat tapsonyi gyáregysége. Ezt tűnt ki a beszámoló taggyűlésen Kishár- madás József titkár szavaiból

S mégis, a beszámolót hallgatva, igazat kellett adni Keresztes Józsefnek, a marcali járási páxt-vb tagjának, aki felszólalásában a kövelkező- ket mondta:

— Ezt a beszámolót a vállalat bármelyik gyáregységében élj lehetett volna mondani. Nem hangzott el nyíltan, őszintén az, hogy milyen bajok, hibák voltak, s azok megszüntetésére mit tett a pártvezetőség, s mit tettek a kommun isták.

Pedig sok mindenről kellett volna beszélni. A beszámoló célzott arra, hogy hiányzott az összefogás, s ez elsősorban a vezetők nézeteltéréséből adódott. Arról azonban már nem volt szó, hogy ez miben ietentkezett, s nem beszélt p titkár arról sem, hogy miként- alakúit a gazdasági és pártvezetőség kapcsolata.

Helyette túlságosan hosszan azt elemezgette, müvemnek is kell lennie egy jó vezetőnek. Ebből csak az érthetett — ha éopen magára vette —, aki az általánosításból esetleg a salát vezetői gyengeségeire ismert.

Egy-két kivételtől eltekintve — a munkásőrök pórtmeg- hGatása teliesítésének, a KISZ-titkár, valamint az szb- titkár munkájának értékelése — nem tartalmazta a beszá- mdló konkrétan, hogy a párt- alapszervezet kommunistái mit tettek a gazdasági bajok megszüntetése, a politikai munka javítása, valamint' a szocialista munkaverseny, a régen ellaposodott szocialista brigádmozgalom föllendítése végett. Népi volt szó a pártcsoportok munkájáról sem.

Nem pótolta ezt, hogy a beszámoló & szükségesnél hoszszabban, s az ottani helyzettől elkülönítve ismertette a párttagok jogait, kötelességeit. Ez akkor érte volna el célját, ha személy szerint is tartalmazza a beszámoló, hogy a gyáregység kommunistái

mennyire éltek jogaik, kötelességeik szellemében. Jó lett volna név szerint hallani azt is, hogy kik azok a vezetők, akik nem tartják szükségesnek a politikai képzést, s emiatt a foglalkozásokat érdektelenség hiányában nem lehet megtartani.

Ugyanabba a hibába esett a pártvezetőség, amiért a beszámoló az alapszervezet kommunistáit bírálta, hogy a múlt év taggyűlésein a hibákról csak általánosságban és nem konkrétan beszéltek!

Ha nem így jár el a -párt- vezetőség, akkor talán többen kémek szót. így bizony csak ’•"vésnek akadt mondanivalója.

Ennék ellenére a néhány felszólaló szavaiból is kitűnt, hogy a beszámolónak nemcsak az általánosítás volt a hibája, hanem az is, hogy jó néhány kérdésben helytelenül foglalt állást a pártvezetőség.

Az Összefogás hiányáról

volt szó a beszámoló elején, később azonban a titkár mégis az összefogás eredményének ismerte el, hogy a nehéz gazdasági év ellenére sikerült bevételi tervüket teljesíteni. Erről szólt elismerőleg Kpzári Ferenc, a gyáregység igazgatója is, elmondva,, hogy dolgozóik többsége, köptük a kommunisták bebizonyították: magukénak érzik a gyáregységet, mindent elkövettek és elkövetnek, hogy a nehéz •»azdasági helyzeten változta? sanak.

S noha kevesen kértek szót szavaikra, véleményükre érdemes odafigyelni a párt- és a gazdasági vezetőségnek is. Horváth István azt javasolta, tegyék szervezettebbé a munkát, körültekintőbbé az anyag- ellátást, vegyék figyelembe a középvezetők javaslatait.

Barka József a vezetők felelősségéről szólt, azt kérte, hogy egy-egy hibás intézkedést ne szégyelljenek visszavonni, ez emeli, tekintélyüket Javasolta ifjúsági szocialista brigád megalakítását, s azt. hogy vállaljon felette védnökséget a KISZ-szervezet. Karancz Viktor is a szervezetlenség megszüntetéséről szólt s nem értett egyet azzal a mezállapítással, hogy sok a lógás, rossz a munkafegyelem. szerinte az anyaghiány "ótolta a folyamatos, jó munkát.

Hibái ellenére is tanulságos- volt a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató .Vállalat ta-esonyi gyáregységének taggyűlése, s ezt vitazárójában Kisharmadás József titkár is ellsmerire. hiszen a felszólalók is hiányolták, illetve igényelték a személyre szóló bírálatot.

— Tanultunk ebből, köszönöm a bírálatot. A jövőben általánosítás helyett nyíltan, őszintén beszélünk a hibákról. a megszüntetésre váró balokról.

Nagy szükség lesz erre. A tapsonyi gyáregységnek az idén a tavalyinál ötmillió forinttal nagyobb bevételt kell elérnie, s a munkafeltételek ez évben sem kedvezőbbek. Könnyebb lesz azonban a helyzetük, ha — okulva a taggyűlésből — mindenkor és személyre való tekintet nélkül mindenkinek nyíltan, őszintén feltárják hibáit. Csak így érhetik el a kommunisták és a oárionkívüliek, vezetők és be- osztottak a naivon «riikséges, a gyáre"v"ég jövőjét biztosító összefogást!

Szalai László

SOMOGYIKÉPtAP CMWMBk. WTt tisaair S.

i