Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Két modell Belgrádiról Jokslmovics kreációja a narancssárga bunda, hozzá szőrmekucsma és gallér ugyanazon színből. A téli cipőápolásról Tél van és hideg, sokszor sárosak, csatakosak az utak. így cipőink is fokozottabb ápolást, gondoskodást kívánnak. Ezért felsorolunk néhány jó tanácsot, amellyel növeljük cipőink élettartamúit, magunkat pedig esetleges bosszúságtól kíméljük meg. Mindig az Időjárásnak megfelelő cipőt viseljünk. Esőben, vízben gumicsizmát, hideg, havas időben meleg cipőt, és ha szórakozni megyünk, akikor Is lehetőleg meleg cipőben menjünk, és a mozi, a színház vagy a kultúrotthon ruhatárában húzzuk át ünnepi cipőnket. Lábbelinket — ha használat után levetettük — a sártól tisztítsuk meg, tegyünk bele sámfái Ha cipőnk átázott, átnedvesedett, kizárólag szellős helyen, szobahőmérsékleten helyezzük el. Kályha mellett cipőt ne szárítsunk! A bőrcipő adott esetben megkeményedhet, és a bőr kireped, a műanyag felsőrészű cipő, ha közel ér a tűzhöz, megolvadhat, vagy más károsodás érheti. A megtisztított és megszáradt cipőt vékonyan krémezzük be, és így tegyük el másnapra vagy későbbi alkalomra. A velúr, a fordított bőr vagy nübuk (antilop) cipőket körömkefével keféljük át, a fényesre kopott részeket smirglivel dörzsöljük föl, majd a boltban kapható Topáimnál vagy Eg-Gü púderpárnával tisztítsuk át. . A műanyag felsőrészű cipőket elegendő csupán nedves szivaccsal áttörölni, majd puha ruhával vagy kefével átfényesíteni. A lakk felsőrészű lábbeliket Tükör lakkal és gumicsizmatisztítóval ápoljuk. Félém é OTTHON CSALÁD télen nehezebb autót vezetni, mint nyáron. És nemcsak nehezebb, hanem kockázatosabb is. Ugyanis a gépkocsivezető gyakran ki van téve a csúszás veszélyének, s ennek következtében elveszti biztonságérzetét. Ugyanakkor azonban meg kell jegyeznünk, hogy éppen a téli hónapok a legalkalmasabbak a vezetésművészet gyakorlására. Azok a gépkocsivezetők, akik télen nem vezetnek — szegényebbek a vezetésművészetben. Télen sok gondot okoznak a bejegesedett és bepárásodott ablakok: korlátozzák a jó kilátást, s ez a vezetőtől rendkívül , megerőltetett összpontosítást igényel. A vezetés kimerítő és fárasztó. Ennek következménye a gépkocsivezető «•teljesítményének-« csökkenése. Ezt a törvényszerűséget figyelembe kell venni, ennek megfelelően kell megválasztani a sebességet, ajánlatos gyakrabban megállni és pihenni. A téli vezetéssel kapcsolatban meg kell említenünk azt is, milyen hatással van a vezetőre a kocsi belső hőmérséklete. Számos kísérlet bizonyít ja, hogy a téli hónapokban a 17—21 fok közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. Természetesen az említett hőmérséklet-ingadozásnál valakinél az alsóhatár, valakinél a felső- határ a legkedvezőbb. Tény viszont az is, hogy ha a hőmérséklet 10 fok alá süllyed, a balesetveszély mintegy 30 Itt a félévi értesítő j ideje. Ma már mindenki tudja, hogy nem bizonyítvány ez,* hiszen a félévi jegyeket az ellenőrző könyvecskében viszik haza a gyerekek. Más jellegűek a mostani osztályzatok, mint a bizonyítványba írt év végiek, fontosságuk azonban nem kisebb. Sőt! A tanév végén kilenc hónap munkáját értékelik, s megállapítják, hogy a következő osztályba, illetve felsőbb iskolába lép3zázalékkal növekszik. Talán nem is kellene hangsúlyoznunk, milyen negatív hatással van a gépkocsivezetőre a fagypont körüli hőmérséklet. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál negatívabb hat tást vált ki vezetés közben. A személyautókban a fűtő- bérendezés bekapcsolásával szabályozhatjuk a hőmérsékletet. A hangsúly a szabályozáson van, mert — ahogyan a hideg — a nagy meleg sem járul hozzá a biztonságos közlekedéshez. A túlfűtött kocsi ugyanis szintén veszélyes a gépkocsivezető számára, a meleg csökkenti az összpontosító készséget. Hosszabb vezetés esetén fennáll az a veszély is. hogy a vezető — a hőség és egyéb tényezők hatására — elszundít, sőt elalszik a volán mögött. Ez a veszély főleg akkor jelentkezik, ha a gépkocsivezető kiszáll, és »dermed- ten« visszatér a fűtött kocsiba. A kellemesnek ható meleg bizonyos kényelmet, megköny- nyebbülést idéz elő, s ez kér sőbb álomba ringatja. EBBŐL A SZEMPONTBÓL hasznos, ha a kocsiban hőmérővel ellenőrizzük a hőmérsékletet, és betartjuk a következő szabályt: a hőmérő higanyszála inkább kevesebbet, mint többet mutasson. Emellett ne feledkezzünk meg a szellőztetésről, főleg akkor, ha a kocsiban több az utas, vagy ha a kocsiban dohányoznak!. Az pedig természetes, hogy ha megállunk — a kocsit alaposan kiszellőztetjük. het-e a diák. Ott tehát egy szakasz befejezett tány-eivel állunk szemben, de most még semmi sincs eldöntve, mert, a következő félévben rontani is; meg javítani is lehet. S ez adja jelentőségét. A félévi értesítőt ügy kell felfogniuk a szülőknek, mint jelzést, hogy hol tart, milyen eredményeket ért el a gyerek az első négy hónap után. A mostani osztályzatok jó alkalmat kínálnak a gyerek tanulásának komoly, családi megbeszélésére. Ami a helyzetelemzést, a múlt év tapasztalatait illeti: két dologra kell felhívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy óvatosan kell fogadni a gyerekek kifogásait, magyarázkodásait, másrészt pedig arra, hogy a tantárgyak között különbségek vannak. A diákok régi törekvése, hogy »-megmagyarázzák« a bizonyítványt. Ilyenkor tanári elfogultságról, kivételezésekről, igazságtalanságokról szoktak panaszkodni. Ne engedjünk az ilyen fogásoknak. Igaz, némelyik tanárnak félévkor az intelmek ellenére is »vastagabban« fog a ceruzája. Ám emögött sem a rosszindulatot kell látni, hanem a hang- súly^zottabb figyelmeztetést, az erőteljesebb ösztönzést a második félévi jobb munkára. A lehető legrosszabb dolog, ha hitelt adunk a gyerekek vádjainak, hiszen ezzel lehetőséget teremtünk nekik, hogy eltereljék figyelmünket saját felelősségükről. A félévi bizonyítvány értékelésekor velük és róluk beszélünk. Ha a tanár számára van mondanivalónk, akkor azt majd vele tudassuk, de most az a feladat, hogy á gyerek munkáját tárgyáljuk meg. • Ugyancsak fontos azt is tudni, hogy a tantárgyak között különbségek vannak. Persze nem úgy, ahogy a diákok beállítják. A testnevelés, az ének vagy a rajz például nem »másodosztályú« tantárgy. Nem igaz, hogy ezekből azért van az esetleges rosszabb osztályzat, mert suták, hamisan éneklők, vagy ügyetlenebb kezűek a szóban forgó gyerekek. Az idevágó rendelkezések'világosan kimondják, hogy ezekből a tantárgyakból nem annyira a meglévő készségeket kell értékelni, hanem e tárgyak elméleti Ismereteinek a tudását. a gyerekeknek az órákon mutatott törekvését, az odaadást, a szorgalmat. A tantárgyi jegyek között inkább a tehetség és az érdeklődés alapján kell különbséget tennünk. Tehát, ha valaki matematikai vagy természettudományos érdeklődésű, nem feltétlenül szükséges, hogy ötösöket vigyen haza irodalomból, történelemből vagy idegen nyelvből. És így van ez fordítva is akkor, ha a humán tárgyakhoz vonzódik inkább a diák. Tegyen meg mindent a követelményeknek az összes gyerek azért, hogy a tantervi tantárgyból a lehető legjobban eleget tegyen. De ha az egyik irányban közepes képességet mutat, a másikban még jót, bizony nem csupán az a feladat, hogy a hármast négyesre javítsa, hanem az is, hogy még jobban elmélyítse tudását abból a tárgyból, amelyikből ötöst szerzett. Mert nagyobb szükség van arra, hogy legalább egy irányban kiváló képességű, örömmel tanuló és dolgozó fiatalokat neveljünk, mint olyanokat, akik különösebb érdeklődés nélkül, csupán a »jó« jegyek szerzését tartják fontosnak. Mindebből pedig legfőképpen az következik, hogy nem indulatoktól fűtve, hanem higgadt, okos fejjel kell értékelniük a szülőknek a félévi osztályzatokat. Ami pedig a második félévet illeti: a közösen kialakított következtetésekhez kitartóan . ragaszkodnunk kell. Általános tapasztalat, hogy nem is annyira a feladatok megkeresése szokott gondokat okozni, hanem a következetesség hiánya. Tanév eljén is, a második félév kezdetekor is jól fogalmazzák meg a tennivalókat a szülők. Mégpedig önmaga és a gyereke számára is. De aztán jönnek az egymástól alig megkülönböztethető hétköznapok, s valahogy elmosódik minden. Ezért a legfontosabb, a legtöbbet hangoztatott tanács: legyünk kitartóak azoknak a teendőknek a megvalósításában, amelyeket most, az értesítővel a kezünkben elhatározunk. T. L. Kötött maxi mellény rojttal díszítve Vezetés télen (A pszichológus szemével) KÖZISMERT DOLOG, hogy | KÜRTI ANDRÁS I Látogató a Kopasz■ hegyen Egy különös éjszaka L Menetrendszerűen tőrt rá a félelem. Mint már annyiszor, ezen a nyáron. És mindig szombaton. Ilyenkor, éjféltájt. Kopra Tibor most is az utolsó busszal érkezett M. községbe. Rajta kívül nem volt más utas. Örömmel jött volna ő is korábban. Délután, napvilágnál, amikor nem fenyegeti veszedelem. De hát késő estig minden szombaton a szerkesztőségben marasztották a vasárnapi lap előkészületi munkálatai. És annyi önismerettel is rendelkezett, hogy az utazást nem halasztotta másnapra. Bizony, semmi sem lett volna a kora reggeli felkelésből, ha az éjszakát pesti lakásán, kényelmes heverőjén tölti. Mert imádott aludni. Akkor elszalasztja, nemhogy a hétórás, de még a tízórás járatot is, és kárba vész az egész délelőtt. Neki viszont a hétvége minden szabad percét ki kell használni. Ha törik, ha szakad, még az őszi esőzések beállta előtt előbbre kell jutnia telkén a természet nagyszabású átalakításával. Hisz a becsülete forog kockán. Kopra farmernadrágot, nagy kockás, rikító színű inget visel. Púposra tömött oldalzsák lóg le a válláról. Benne egész napi élelme, spirituszos kis kávéfőző, szappan, fogkefe, törülköző, és különféle apró holmi. A bal kezében ütött-kopott bőrönd, a jobb karja könyök-hajlásban pedig újságpapírral sokszorosan átcsavart hatalmas drottekercs. Ilyen alaposan íelmálházva lépett a végállomáson a busz peronjáról, miközben biccentéssel vett búcsút az álmos, fáradt jegykezelőtől. Elhaladt a postaépület mellett, visszafelé ment a műúton. Nem sok idő múltán elágazáshoz ért, zúzott kővel felszőrt földúton baktatott tovább, míg eljutott a Szakácsrét széléhez. Ott megállt, leengedte a lába mellé a bőröndöt, s rövid pihenőt tartott. A lejtős földút átlósan szeli át a rétet, a túloldalon teljesen beépült a környék. Házat mégsem lát, ezek beljebb vannak, gyümölcsfák takarják el őket. Szemérmes nép az itteni, nem szereti, ha belátnak az otthonába az arra járók. Villanyfény sem szűrődik ki a SOMOGY! MSPlá"- Sserda, 1!% jaaaár & / fák közül, Mindenki régen nyugovóra tért már. A helybeliek is, a hétvégi nyaralók is. A Szakács-rét innenső oldaláról fut fel a Kopasz-hegyre az Árkos utca. Annak a legvégén van a parcellája, oda igyekszik a kései vándor. A Hold fukar fényénél egy pillantást vet a karórájára. Csaknem összeér már fent a két mutató. Mindjárt éjfél. Kopra Tibor nagyot sóhajt, felemeli a bőröndjét Jó nehéz. Mindenféle vasak, szerszámok, szögek, csavarok, fes- tékes dobozok vannak benne. S rossz előérzettel a szívében, gondterhelten lódul neki a kapaszkodónak. Mi az oka ennek a szorongásnak? Igaz. kihalt a táj, sötét is van. ha valaki gonosz szándékkal lapul valamelyik fa mögött... A Déli Újság fiatal munkatársának azonban semmi oka, hogy rablótámadástól tartson. Errefelé évtizedek óta nem fordult elő jelentősebb bűneset. De még ha törne is rá valaki, alighanem az húzná a rövldebbet. Kopra sovány, vékony fiú ugyan, de fürge, erős, és néhány éve még sikeresen versenyzett a Dózsa cselgáncs-szakosztályának első csapatában. Ami' pedig a kitérteteket illeti — hiszen ez most az ő órájuk —, azokban egyszerűen nem hisz. Marad a bokaficamtól való rettegés.-------------- j E nnek már igazán lenne! alapja. A meredek Árkos ut-1 cának ugyanis csak a neve ut-f ea, valójában ez egy közieke-j dési félreértés. Nemhogy jár-' dája nincs, de az úgynevezett úttesten sem akad négyzetméternyi sík felület. Gödör gödör mellett. Kiálló éles kövek, kátyúk, buktatók. Mindettől eltekintve azért sem t igazi utca, mert csak az alján,| ott is csak a völgy felőxi ol-j dalon sorakozik egymás mel-{ lett vagy féltucat kertes ház.; Följebb már mind több az; üres telek, ritkulnak a kerítő-1 sek is. Fás, bokros, gazos, vad; terület következik, amelyen | csak itt-ott bukkan fel valami; építményféle. Az Árkos utca állapota? azonban szintén nem aggaszt-? ja Kopra Tibort. Mint a te-; nyerőt, úgy ismeri itt a járást,; Isten tudja, hányszor tette; már meg ezt az utat a nyá-; ron. Világoson is, sötétben is.; Ügyesen kerülgeti hát a göd-j röket, lépi át a dinnye nagy-j ságú szikladarabokat, s bal-; eset nélkül jut el a kőbányá-; hoz. ; Ügy nyolc-kilenc méter ma-; gas, különálló szikladomb ez.; Óriási száraz zsemle, amely-* nek már csak az egyik fele! van meg, a másikat lerágták" az építkezők. így hát egy kis! tér képződött a helyén. (Folytatjuk) i Suzuki fonalból 3 feles tűvel köthetjük. Fiataloknak nagyon divatos forma. Minta leírása: 12 szemmel osztható plusz ß szem. Színén 6 sima * 6 fordított, 6 sima * ismétlés. Bal oldalán simára simát, fordítottra fordítottat kötünk. Csíkozás: 10 sor beige, 10 sor rozsdavörös, 20 sor beige, 18 sor barna, 8 sor rozsdavörös és 16 sor beige, összesen 82 sor. A maxi mellény a kezdéstől 23 cm magasságig szabott, onnan egészen a hónaljig azonos bőségű, ez a darab kb. 32 cm. Munkánkat a szabásminta alapján a hátrésznél kezdjük, és sötét négerbamával 3 feles tűvel kötünk a színén fordítottan, a bal oldalán simán és kétoldalt fogyasztunk. 23 cm után a fent leírt mintával és színezéssel kötünk 82 sort, majd ismét négerbarnával szintén fordítottan, bal ol:’a- lán simán 3 cm után kezdjük a karöltőt. A? elejét a hátával azonos módon kötjük, de két részben, és a karöltő fogyasztással egy sorban elkezdjük az eleje V kivágás fogyasztását is. Kidolgozás: csak a néger- barnával kötött részeket gőzöljük át, majd összevarrjuk az egyes részeket. A karöltőt és az egész mellényt, a beige színű fonallal 2 sor szorospálcával körülhorgoljuk. majd a hurok sor következik. A következő soron a k:spálcá‘ úgy készítjük, hogy leöliünv a pálcába, a szálat áthúzzuk, ráhajtjuk a szálat a bal kezünk középső ujjába, és a kir pálcát így fejezzük be. Ujjúnkat kihúzzuk a hurokból, és horgoljuk a következő hurkos pálcát, minden szorosszembe 2 hurkos pálcát öltünk. A mellény eleje nyitott i
