Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

ELLENSZAVAZAT? lebukott a hetedik kotn fezéről* N incs? Köszönöm. Megál­lapítom, bogy a hatá­rozati javaslatot egy­hangúlag elfogadták. Hányszor hangzik el napon­ta e kérdés-felelet az ország legkülönbözőbb jellegű és ran­gú fórumain? Olyan gyakran, hogy sokszor nem jelent töb­bet, mint a szokványos köz­hely: — Hogy vagy? — Köszö­nöm, JÓL A kérdés kötelezd, fis Jó, hogy az. Hiszen demokratizmu­sunk nyilvánul meg általa. Legtöbbször azonban felesleges formalitás, mert az előző moz­zanat során tulajdonképpen már megtörtént a döntés. Ami­kor valamennyi részvevő — egyetértését kifejezve — feltar­totta a kezét, és megszavazta a tavaslatot. Egyhangúlag. Valóban egyetért nálunk mindenki mindennel? A társa­dalmi munka megszervezésé­nek formáival éppen úgy, mint — mondjuk — saját Intézmé­nye költségvetésének félhasz­nálásával, egy munkaterület értékelésével, fegyelmi bünte­tések eltörlésével, káderek le­váltásával és ‘kinevezésével, éves és középtávú tervekkel, valamennyi szociális vagy gaz­dasági Intézkedéssel? I gen, ss alapvető kérdi­tek megítélésében ta­gadhatatlan a nézet- (tzonosság társadalmunkban. De ezen belül vannak fenntar­tások, eltérő vélemények. Nem lényegibe vágóak, nem veszé­lyesek, nem érintik társadalmi rendünk alapjait. De közéle­tünk nem is annyira egyszínű, ahogyan ez az egyhangú szava­satok sorában jelentkezik. Hi­szen a szókimondás, a vélemé­nyek nyílt feltárása — éppen a párt ösztönzésére — egyre jel­lemzőbbé válik a társadalom különböző területein és külön­böző szintjén. Ez azonban in­kább csak a szűkebb körű be­szélgetéseken, a kötetlen esz­mecseréken, az előkészítő ta­nácskozásokon észlelhető. A hivatalos fórumokon, testületi üléseken, taggyűléseken In­kább a teljes egyetértés ta­pasztalható, a hozzászólók leg­feljebb kiegészítik az előter­jesztést Itt a döntések végül is egyhangúlag történnek. Ak­kor is, ha ugyanazt ítélik el ellenszavazat nélküli határo­zattal, amit előzőleg — néhány hónapja, éve — ugyancsak egyhangúlag elfogadtak. Holott — érdekes módon — akkor is többen tudták (magánbeszélge­tésben szóvá is tették), hogy nem lesz igazán jó, amit eléjük tártak, valahol sántít az elkép­zelés, de ha a felsőbb szerv így látta jónak, ám legyen. Egy kézfeltartáson ne múljék a jó­váhagyás ... Bátortalanság? Közömbös­ség? Megszokás? A formákhoz való ragaszkodás? Illendőség? Nem tudom. Talán mindez együttesen akadályozza meg, hogy igazán értékes fórummá váljanak a döntési joggal ren­delkező legalacsonyabb szintű beát éheivel* szervezetek üléséi is. Hadd mondjak el egy nagyon egyszerű, de friss példát. A hi­vatali pártszervezet előterjesz­tette féléves munkatervét. Szó­beli kiegészítőjében a titkár javasolta, hogy minden taggyű­lésen más-más párttag tartson negyedórás politikai tájékozta­tót. A kérdés természetesen el­hangzott: — Elfogadják-e a ja­vaslatot? — A tagság — vona­kodva bár, de kivétel nélkül — feltartotta a kezét. Ellenszava­zat nem volt Még tartózkodás sem. De a következő napokban alaposan megmondták vélemé­nyüket a javaslatról, persze maguk között, kisebb baráti, munkahelyi társaságban. E miatt azonban még ha­tározat maradt volna a tájékoztatás e rendsze­re. Am a legközelebbi taggyű­lésen részt vett a felsőbb párt­szerv egyik munkatársa, aki úgy értékelte, hogy a politikai tájékoztatás e formája — eny­hén szólva — naiv dolog, leg­alább két évtizedet késett És ekkkor az alapszervezet szinte egy emberként kiáltott fel: — Ügy van! Igaz is! Fölösleges időpocsékolás! Mindenki olvas újságot meg néz tévét Aki nem, azon ez úgysem segít! Stb. A tagság tehát nagy lel­kesedéssel leszavazta saját, né­hány héttel előbb hozott hatá­rozatát •nem hivatalosan« mondani véleményt, megjegyzéseket tenni. így legalább pontosab­ban látná az előterjesztő, mi­lyen fogadtatásra talált véle­ménye. Sikerült-e mindenkit meggyőznie írásbeli vagy szó­Ötszáz forint kár—ötezer torint bírság! F élreértés ne essék: nem formális ellenszavaza­tokra gondolok, az ön­célú, netán feltűnési vágytól indított, magamutogató ellen­zékiségre. Ez legalább annyira elítélendő, mint az ellenkező­je: a közömbös, mindenbe be- lenyugvó, fásult magatartás. Nem erről van szó, hanem ar­ról, hogy mindenki tegyen ele­get belső igényének és társa­dalmi kötelezettségének. Ne demagóg módon, hanem meg­alapozottan mondja el vélemé­nyét, és attól se rettenjen visz- sza, ha ezt ellenszavazatával Is meg kell erősítenie. Paál László Kék személygépkocsi ka­nyarodik Balatonszárszón a tanácsiháza elé. először egy bundát Viselő, jól öltözött, kö­zépkorú asszony száll ki a járműiből, majd a kocsit veze­tő férj, s együtt hamarosan eltűnnek az épületben. Nyo­mukban csapatostul érkeznek a község különböző pontjai­ról asszonyok, férfiak, érdek­lődve nézik a kocsit, s aztán ők is bevonulnak a tanácste­rembe, ahol hamarosan meg­kezdődik a szabálysértési tár­gyalás. Ennek feladata: állást foglalni abban, hogy a kocsi­val érkező asszony, Gamauf Rudolfné szárszói magánkifőz- dés elkövette-e, amivel az áfész följelentése alapján vá­dolják: a szövetkezet ' helyi ABC-áruházából fizetés nélkül tulajdonított el különböző áru­kat. FOGYTAK AKOLNISZÖRÖK A szabálysértési bizottság elnöke, Balossal László vb- titkár ismerteti a szövetkezet följelentését, az áruháziban felvett jegyzőkönyvet. Decemberben a boltvezető arra figyelt fel, hogy az önki- szolgáló rendszerű üzletből egymás után tűnnek el a köl­niszórók, pedig a pénztáros véleménye szerint senki nem űzetett egyetlen darabot sem. Miivel nemrégen vette át az üzletet, a vevőket még látás­ból is alig ismerte. Egy valaki azonban gyanús volt. Decem­ber 28-án Gamauf Rudolfné ismét vásárolt. Egy hálóba meg egy kézitáskába rakott többféle árucikket, a pénztár­nál — akkor éppen a boltve­zető volt ott — fizetett 90 fo­rintot, majd távozott. Vissza­hívták az utcáról; a kézitás­kájából 190 forint értékű fize­tetten áru — hat kanál, egy kés, szappan, shampon — s végül egy kölniszóró került elő. Kihívták a szövetkezet el­lenőrét, s akkor Gamaufné beismerte, hogy a hiányzó köl­niszórókat is ő tulajdonította el. Felajánlotta, hogy a szö­vetkezetnek okozott kárt, a 493,90 forintot megtéríti. A jegyzőkönyvet aláírta. »KIPKOVOK AI.TÄK. FENYE­GETTEK!« És ml kellett ehhez? Egyet­len megjegyzés — de felsőbb szerv képviselőjétől1 Hát valóban csak ennyit ta­nultunk két és fél évtized alatt a demokratizmus Iskolájában? Ennyit ér elméleti tudásunk a gyakorlatban 7 Ax esetet hallva — ami egy­általán nem tekinthető egye­dinek — azon töprengtem: mi­lyen következménye lehet an­nak, ha valaki — akár ilyen egyszerű, akár kényesebb kér­désben — határozottan él jo­gával, és éveken át nemcsak szentesíti az előterjesztést, ha­nem elmondja aggályait, és ha nem sikerül őt meggyőznie, ezt ott helyben ellenszavazatával fejezi ki. Megsértődne valaki? Lehet. Mégis sokkal becsülete­sebb e magatartás, mint utána Égj korsó világos KÜRT! ANDRÁS Láfogafő a Kopasz- hegyen ral (a február előttivel) még az üdítő italok sem képesek versengeni. így hát drágább lett a sör, jobban megéri majd a Pepsi- Cola vagy a Jaffa, kevesebb fogy, s nem lesz olyan sűrű hiánycikk. Bár ebben nem va­gyok egészen biztos: maszek közvélemény-kutatásom azt bizonyítja, hogy aki megsze­rette a sört, ezután is meg­issza a magáért. A nyereség valószínű ott van, hogy aki még nem szokott, rá — a nem mindig egyformán jóízű Jaf- fáról — a sörre, ezután job­ban meggondolja, mielőtt vég­ső elhatározásra jutna. A sör­ipar pedig — ahogy az újsá­gokban olvasom — építkezni kezdett: új gyár készül Bor­sodban, hogy legalább a hat­vanliteres évi fogyasztás na­gyobb részét tudjuk hazánk­ban termett árpából főzött sörrel fedezni. S ha ráadásul — őszintén szólva alig merem hinni — nagyobb lesz a vá­laszték — és jobb a minőség — üdítő italból, talán csökken a kereslet a sör iránt. Ha az idén — ezt is bekalkulálva — a nyilatkozatok mellett üdítő italt is, egy korsó világost is kapunk a nyáron, amikor meg­kívánjuk, akkor megérte a húsz százalék. Hányán mond- . fták el a kánikulában: mit nem nokuk szavait. Pedig az volt — Igen. Egyáltalán nem hogy Hax éppen nálunk lan-j ac]nék eev üvee hides italért’ az igazság, nogy »házon kívül« mindegy, hogy. mi leszabban a dőlt, valóban nem elég indok, t úgy narcou a munkatársaiért, holnap déli három percben. Na mármost: egyszerűen időnk! úgy veuie oaet, mint a nos- Nemcsak abból a szempontból, sem lenne rá, hogy valami! tény oroszlán a koiykeit. A hogy tudomisén hány fényév- népképviseleti kvóta alapján és| megható mese arról, hogy az nyíre tőlünk milyen benyomást a világhatalmi erőviszonyokat! erues külső mögött érző szív ^elt majd ez a bemutatkozás, is figyelembe véve próbáljuk t dobog? Inkábn az a feltevés Persze, ez a legfontosabb. De megoldani ezt a bonyolult ésj látszik valószínűnek. noev gondolnunk kell arra is, hogy a kényes feladatot. Így viszont, a mi világunkban hogyan fogad- Mars-lakó kifejezett kívánsá- ják, hiszen holnap még na- gának megfelelően, amely kí- gyobb hírközlő apparátus lesz vánság épp egy tekintélyes A sörről általában az ju­tott eddig az eszünkbe: való­színű ez az a habos arany­sárga folyadék — folyékony kenyérnek is szoktuk nevez­ni —, amelyik a legbiztosab­ban jelzi, hogy megjött a nyár. Ilyenkor ugyanis gyor­san eltűnt az élelmiszerbol­tok polcairóL Helyette meg­jelentek a nyilatkozatok, hogy miért nem lehet kapni. Igaz, nyilatkozatokból évek óta nem volt hiány a nyár beköszöntése előtt sem. Feb­ruárban, márciusban már ol­vasni lehetett az újságokban, hogy most nem lesz olyan nagy a hiány, mert a hazai gyárak mellett besegítenek a külföldiek is. És besegítettek. Igaz, nem az ellátás javításába, hanem a hi­ány fokozásába. Mert a nyilat­kozatok ' alapján mindenki fel­készült arra, hogy most aztán ífiatik annyi sört, amennyit csak akar... És akkor jött a meglepetés: a külföldi gyárak nyáron otthon is el tudták ad­ni a folyékony kenyeret. A nyárra vállalt megrendelése­ket ősszel küldték, amikor már forrni kezdett a must is... A sörről ma már más is eszünkbe jut. Az, hogy húsz százalékkal drágább lesz feb­ruár 1-től az egy korsó világos. (Azért mondom, hogy a vilá­gos, mert barnát régóta csak pult alól lehet kapni.) S ez így van akkor is, ha azt mondjuk, hogy sörivó nem­zet lettünk. Nem tévedés ez, hiszen amíg évente 30—35 li­ter bort fogyasztunk fejen­ként, sörből ennek a duplája: pontosan hatvan liter évente az egy emberre jutó fogyasz­tás, s ha ehhez még hozzászá­moljuk, hogy a második világ­háború előtt — nem tévedés! — mindössze négy liter jutott évente egy emberre, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy meredeken emelkedik a fo­gyasztást jelző grafikon. A fogyasztásé igen. S a ter­melésé? A söripar éveik óta ere­jén felül dolgozik, s az utóbbi esztendőkben a Kinizsi mel­lett megismertük az egyipto­mi, a lengyel, a német, az osztrák és a jugoszláv sör ízét is. Minden sörfogyasztó maga tapasztalhatta, hogy ez a hat­vanliteres évi adag nem elég. Ha elég lenne, akkor nem vol­na állandóan hiánycikk. Mit tehetett hát a Kereskedelem? Évek óta próbálta a hiányt külföldi vásárlásokkal csök­kenteni. Nem ment. Bor ter­mett itthon is elég, de nem ittunk annyit, amennyit ihat­tunk volna. Nekünk a sör kel­lett, mert kevés volt. (Vagy éppen azért volt kevés?) A közgazdászok ezt hivatalosan így fogalmazták meg: »Az ital- fogyasztás szerkezete teljesen elszakadt termelési adottsá­gainktól, és a mostani sörár­— Régebben is mindig úgy vásárotam, hogy a kézitás- kámba is raktam árul Az elő­ző boltvezető nem figyelmezr tetett, hogy ez szabálytalan. Csupán abban vagyok hibás, hogy nem az ott rendszeresí­tett kosarat vittem magam­mal. Szó sincs róla, hogy én bármit is el akartam tulajdo­nítani; kiprovokálták, hogy engem lopáson érhessenek. A jegyzőkönyvet is csak azért írtam alá, mert rendőrrel, bí­rósági eljárással fenyeget­tek... (A tanúk vallomásából kiderült, hogy erről szó sem volt.) Ez a lényege annak, amivel Gamauf Rudolfné meg akar­ta magyarázni a történteket. Mosolyogva legyint, airakoc a boltvezető, az egyik eladó, a szövetkezet ellenőre s a ta­núk szemébe mondják, hogyan is történt az eset. Azt akarja a nagy számú érdeklődő és á szabálysértési bizottság előtt bebizonyítani: tévedés történt, vagy pedig »összeesküvés« szenvedő áldozata, és ót megfélemlítették. TELKEK, KÉT AUTÖ S amíg a szabálysértési tfl- zottság határozathozatalra vo­nul vissza, a teremben levő asszonyok, férfiak jó néhány elmarasztaló megjegyzését le­het hallani. Gamauféknak két személy- gépkocsijuk van, az utóbbi két esztendőben csaknem 300 000 forintot kaptak eladott telkeik után, s jelenleg is van egy olyan belsőségük, aminek ér­téke meghaladja a 100 000 fo­rintot S egy balatoni magán- kS-főzdésnek különben sem kell panaszkodni, hogy nine* betévő falatja, bár Gamaufné a jövedelmének is csak a felét ismerte el amikor erről ér­deklőd bek tőle. PÉLDÁS HATÁROZAT Kercza Imre 23. valószínűnek, nogy Ipacs a lapot szereti, annak tekintélyét óvja, amikor kiáll cvranóT^Uásponf^z^ mástól a hegyerL’ mint ma volt A Tá- nyu£ati sajtóorgánum tudósí nem tűröm el, hogy csúfolod- ?ékofató, mvatflbf. dél . óta tójának közvetítésével hangzott] iék az orromon J özönlenek a jelentkezesek a el, Kopra Tibor mint magán-♦ 1 Konra tohotJó" « , f « hírügynökségekről a földgolyó ember szervezheti meg, állít-1 _ _, tene, e. .tel* minden tájáról. Az Intervízió hatja össze ezt a rövid prog- J . .. g?ere jelentette ki ez- adását is mindenütt át akarják ramot... Különösebb politikai! úttal is. - Gyors felfogású, es s a Ferihegy alig gy6zi felelősség nélkül. Mintha egy* °1ÍÍ°c'«z™™tlsA°t^teíi/ril fogadni a különrepülőgépen ér- rádióamatőr sugározna az űr-1 kezőket be... Meg is kérem, kedves i nak. Egészen jól ír. Már gya­kornokként is nálunk kezdett. — Hm — vakarta meg a tar- Ipacs elvtárs, a holnapi napra j Ipacs közismerten tntrfkus Történelem és nemet nyelv- ivóját Ipacs. — Talán célszerű adjon soron kívüli szabadságot­természet volt A rossz nyel- szakos tanari diplomája van, a volna, ha Tusnádi elvtárs sze- Koprának... Jelképesen hang-! vek szerint az az etikai szem- kulturális rovatban dolgozik, mélyesen vagy a különtelefon- súlyozzuk ezzel is, hogy még* pont, hogy »halottakról vagy A molyán fregoli: másutt is vonalon elbeszélgetne erről a csak nem is mint újságíró, ha­jót vagy semmit«, nála úgy tudjuk használni. Szülei nem témáról Tibivel. Biztosan elfő- nem mint civil nyaraló tevé­módosult: »elevenekről vagy élnek, nőtlen, szereti a zenét, gadja a tanácsait. kenykedik ebben az ügyben rosszat, vagy semmit«. Pél- ® sportot, a nőket és a ku- _ Nem, ezt nem teszem. És A Déli Újság főszerkesztője dául a szerkesztőségi munka- tyákat ne tegye ön se! Végeredmény- bólintott. értekezleteken dicsérő szót so- Arról magam is meggyő- ben nagyon szerencsésen ala- — Rendben van, megkapja a ha, egyetlen beosztottja sem ződtem bólintott Tusnádi kult a dolog azzal, hogy a mű- holnapi napot... Majd gondom kapott tőle. A legnagyobb el- > hogy talpraesett fíú.^ Ügye- Sort nem államilag állítjuk lesz arra is, hogy lecsúsztassa. Ismerésnek az számított, ha 9en adta vissza a kölcsönt an- össze, hanem egy magánember • * • gúnyos, veséző megjegyzés nél- nak a Josuah Gassnak. És a magánügye lett. Máskülönben _ jját láttál már ekkora kül tért napirendre egy-egy végén is diplomatikusain visel- főhetne a fejünk, s még nem- dinnyét mint én vaavok’ __ ki emelkedő teljesítmény fölött, kedett, amikor a tudósítók őst- zetközi bonyodalmak is szár- kérdi Gitta a történet elmesé­Annál gyakrabban működött rom »lé fogták, hogy mik a mazhatnának belőle. Milyen ]^se ut^n a barátnőjétől Ma­viszont az úgynevezett Ipacs- tervei a holnapi adással kap- alapon sajátítja ki magának a ’ féle prés. Aki oda bekerült, csolatban. Azt mondta, még jogot egy ilyen kis ország, A Hóvirág presszó teraszán az a percet Is elátkozta, ami- nincs semmiféle terve azon- hogy a Föld sokmilliárd lakó- ölnek s fagylaltot esznek ezüst kor újságíróskodásra adta a kívül, hogy szeretné végre ki- sa nevében ő üzengessen a vi- ^TrbóL fejét. aludni magát... Mindez, meg lágűrbe? Hiszen némelyik A manöken gyönyörű, íeltű­Ezért aztán ugyancsak meg- amiket ön mondott ed most ró- nagyhatalom fővárosában töb- ^ jelenség, lepődtek volna a Déli Újság ta, megnyugtat ben élnek, minit Itt az egész dolgozói, ha most hallják tó- — A műsorra mnMkmdfecf eozágbrei..., Ax a wóleÜMQb (TolyUOjtAJ Építkezők, figyelem! A kőröshegy! TÜZÉP-tclepen bőséges áruválaszték áll a kedves vevők rendelkezésére. A megvásárolt árut a helyszínre szállítjuk ÁFÉSZ, BALATONSZARSZÖ (11644) A szövetkezeti ABC-áruhá- zában elharapódzott a lopás. Az előző boltvezető — bizo­nyára ennek következménye­ként is — jelentős leltár­hiánnyal adta át az üzletet Ezért is fogadták az eset tár­gyalásán jelenlevők helyes­léssel a szabálysértési bizott­ság szigorú döntését: — A nagyfokú társadalmi veszélyesség miatt és mert Gamauf Rudolfné a megbá­násnak semmi jelét nem mu­tatta, 4800 forint bírságot ro­vunk ki rá, valamint kötelez­zük a szövetkezetnek okozott kár megtérítésére. Figyelmez­tetjük, hogy a jövőben hason­ló tettek elkövetésétől tartóz­kodjon ... Gamaufnénak — bár a bír­ság jelentős — szerencséje is volt: az eset még tavaly tör­tént, s ezért nem került bíró­ságra az ügy. A január 1-én életbe lépett, módosított Bün­tető Törvénykönyv szerint ugyanis ott felelt volna a tet­téért. Gamauf Rudolfné a szabály­sértési bizottság elnökének kérdéséire . így válaszolt, kar­jait széttárva: — Mit csináljak? Tanúm nincs, nem fellebbezek... Amikor pedig távoztak, a férj — s ez nagyon sokat mond a család szemléletéről — jó hangosan így szólt a fe­leségéhez: — Megkérdezted, mikor kell fizetni? Szálát László FÖLVÉTELRE KERESÜNK képesítéssel rendelkező utókalkulátort és tervelőadót. Mérlegképes vizsgával rendelkezők előnyben. Ugyancsak keresünk gyakorlott számlázót. Jelentkezés: Somogy megyei Gabonafclvásárló és Feldolgozó Vállalat Kaposvár, Malom utca 10. B OMOOYI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom