Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

NemzeiSéknyi béke? A világsajtó első oldalal- aak jelentős részét töltik meg a Nixon elnök kongresszusi üzenetével kapcsolatos véle­mények. Az amerikai elnökök hagyományos év eleje joga és kötelessége képet rajzolni »az Unió helyzetéről«, megvonni a mérleget és kirajzolni a perspektivikus politika kör­vonalait. Általános a véle­mény, hogy ehelyett Richard Nixon inkább afféle kortes­beszédét mondó szavaira na­gyon is rányomta a bélyegét az a tény, hogy a választási kampány — ha nem Is hiva­talosan — voltaképpen már megkezdődött. Alighanem ennek tulajdo­nítható, hogy a kép, amit as elnöki ecset az amerikai és a világközvélemény elé raj- solt, túlságosan rózsaszínű ahhoz, hogy ne keltsen bizo­nyos szélea körű gyanakvá­sokat. Demokrata párti körökben mindenekelőtt az üzenetben szereplő Ismétlésekre mutat­tak rá, és érdekes módon ugyanezt állapította meg a japán külügyminisztérium szóvivője, aki szerint a negy­ven perces Nixon-beszéd »semmi újat nem tartalma­zott«. A legfeltűnőbb Ismét­lés kétségtelenül a kulcskér­désre, Vietnamra vonatko­zott. Az elnök újra kifejezte azt a meggyőződését, hogy a »vietnami háborúban való részvételünk a befejezéshez közeledik«. De mivel ezt Ni­xon már csaknem három esz­tendeje mondogatja, a közvé­lemény azt várja, hogy most megpróbál bizonyítani is. En­nek még a kísérletére sem került sor — maradt a ki­nyilatkoztatás, amely pilla­natnyilag, a szőnyegbombá­zások idején, a párizsi kon­ferencia válsága' idején leg­alább olyan megalapozatlan­nak, ezért felelőtlennek tű­nik, mint egy-két esztendeje. Ezt a benyomást fokozta, hogy az elnök újra a hadl- kültségvetés felemelését kér­te a kongresszustól. Kifeje­zettén groteszknek hatott, hogy miközben Nixon a viet­nami háború közelgő végéről és »a békegazdálkodásra való áttérés problémáiról« beszélt, újabb milliókat kért katonai célokra. Ilyen előzmények után nem hangzott valami meggyőzően az a tétel sem. hogy az ame­rikai külpolitika »a nemze- déknyi béke« előkészítésén fáradozik. Sajnos, egyelőre csak annyi biztos, hogy Dél- kelet-Azsia az amerikaiak miatt nemzedéknyi háború­ba bonyolódott. A nyugatnémet kommunistaellenesség újabb jelei A. jobboldal az alkotmány megváltoztatását követeli BON« Veszélyes fordulaitho* érke­zett a nyugatnémet reakció kommunistáéi 1 e-nes kampá­nya. Az európai enyhülés és a társadalmi haladás ellenfelei ismét akciókat kezdeményez­nek a Német Kommunista Párt betiltására, a demokrati­kus szabadságjogok megnyir­bálására. Alig néhány napja Rainer Barzel, a jobboldali keresz­ténydemokrata unió elnöke arra szólította fel a kormány- koalíciót, hogy fogjon össze az ellenzékkel a NKP ellen. A CDU első lépéseként azt sür­geti, hogy a közszolgálatból távolítsák el mindazokat, akik tagjai a kommunista pártnak. Ennek megkönnyítésére a jobboldal a nyugatnémet al­kotmányban előírt demokrati­kus szabadságjogok megcsor­bítását, az alkotmány megvál­toztatását követeli. A haladó közvéleményben nagy nyugtalanságot kelt ez az újabb próbálkozás, mivel a kormánykoalíción belül is van­nak olyanok aíklk — bár el­lenzik az adminisztratív in­tézkedéseket — nem utasítják vissza, sőt helybenhagyják a jobboldal érvelését. Január 11-1 sajtóértekezletén maga Genscher belügyminiszter is csatlakozott azokhoz, akik megpróbálják a Német Kom­munista Pártot alkotmány elle­nesnek feltüntetni. Tartomáinyd szintien — Ham­burgban — már meg is tör­téntek az első jogfosztó intéz­kedések. A hamburgi szenátus novemberben olyan tiltó ren­delkezést hozott, amely szerint »jobb- és baloldali radikális csoportok és pártok tagjai» nem láthatnak el közhivatali teendőket Ismeretes az is, hogy tavaly számos pedagógus vesztette el állását, mert tag­ja a Német Kommunista Párt nak. Félő, hogy a szélsőjobbolda­li nyomás fokozódásával más tartományokban is korlátozó intézkedéseket vezetnek be. Az új jobboldali kampány kibontakozása nem véletlenül esik egybe a szovjet—nyugat­német és lengyel—nyugatné­met szerződések ratifikációs eljárásának megindulásával. A CDU—CSU a szerződések megtorpedózására irányuló törekvéseit a »belső kommu­nista veszély« felidézésével is meg akarja alapozni, és egy­ben kísérletet tesz a hideghá­borús szellem felélesztésére, a reakciós adenaueri korszak restaurálására. BELGRÁD PártértekezIeleH a IXSZ konferenciáján:!! előkészítésére Jugoszláviában a kommu­nisták szövetségének jövő hét kedden kezdődő 2. konferen­ciája előtt országszerte foly­nak a különböző szintű párt­értekezletek. Szarajevóba, a Bosznia— Hercegovinái Kommunisták Szövetségének kongresszusán Biztonsági intézkedések Észak-Irországban A biztonsági rendőrség lepecsételt egy egész körzetet az észak-irországi Long Kesh térségében. Az ok: itt őriznek öt- internáltat és kitörésüktől tartanak. (Telefotó: AP—MTI—KS) Niko Mihaljevics, a KSZ tit­kárságának tagja tartott be­számolót Beszédében elmon­dotta, hogy a köztársaság te­rületén jelentős sikereket ér­tek el az an Uszodai ista, ön­igazgatásellenes, valamint a demagóg és bürokratizmus irányzatok elleni harcban. Bí­rálta »a klérus egyes csoport­jait akik szisztematikusan tö­rekedtek a reakdós nézetek terjesztésére és a nemzetek közötti viszony rombolására«. A nationalists és soviniszta jelenségekkel kapcsolatban ki­jelentette, hogy »ezek okainak felkutatása során nem hatol­tak elég mélyre«. Megállapí­tása szerint »elsősorban a régi társadalom maradványai, klé­rus reakciós része, az emig­ráns usztasa és csetnik szerve­zetek tevékenysége, a reakciós erők és csoportok — minde­nekelőtt az értelmiség sorai­ban — szítják az ellenséges hangulatot«. A nacionalizmus felbukkanásának okai között említette a jugos2ÍLáv társada­lom ellentmondásait és a JKSZ tevékenységében mutat­kozó nem megfelelő, liberális magatartást az ellenzékkel szemben. A kommunisták szövetségé­nek belgrádi konferenciáján Drágán Milojevics, a városi konferencia gazdasági bizott­ságának elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a párttag­ság »teljes egészében elfogad­ta az elnökség vitára bocsá­tott anyagait, helyzetelemzését és értékelését«. (MTI) Lengyelország a pártkongresszus ntán LONDON A parlamenti harc első „ágyúlövése“ Patak Károly, az MTI tudó­sitója jelenti: Az Angol Munkáspárt a csü­törtökre virradó éjszaka az fegyveres támadások Ausztriában Ausztriában napirenden vannak a kLsebb-nagyobb bűncselekmények. A fegyve­res támadások megsokasodtak a fővárosban is. A napokban az egvik belvárosi benzin­kútnál este kilenc óra után ismeretlen támadó arra akar­ta kényszeríteni a benzinkút kezelőjét, hogy a napi bevé­telt adja át. A benzinkutas futásnak eredt, mire a fegy­veres támadó gépkocsival el­menekült — pénz nélkül. 1 Kevéssé sikeres volt az a hajnali szállodai fegyveres tá­madás, amelyet a bécsi Hotel Dresdenben követtek el. Két vendég szállodai szobát kért, majd fgyverrel támadt a por­tásra, követelték a kasszát. A támadók azonban csak ezer schillinget találtak, azzal tá­voztak és nyomuk veszett. A Bécs—Salzburg közti vo­naton ismeretlen férfi leütötte a 76 éves nyugdíjas Josef Müllert, s 30 ezer schillinget rabolt el tőle. A támadó le­ugrott az állomás felé köze­ledő vonatról és elmenekült. (MTI) alsóházban egy eljárási kér­désbe kapaszkodva próbálta megakadályozni, hogy Edward Heath miniszterelnök szomba­ton aláírja a közÖ6 piaci csat­lakozás szerződését Brüsszel­ben. A labouristák határozati javaslatot terjesztettek elő az alsóháziban, amely felszólította a miniszterelnököt, hogy amíg a Közös Piac törvényeit és a rendelkezések teljes szövegét nem ismertetik a brit parla­menttel, addig ne írja alá a brüsszeli jegyzőkönyveket. Azzal a 112 főnyi többség­gel szemben, amellyel október 28-án az alsóház elvben jóvá­hagyta a közös piaci belépést 5 kormányt most csak 21 fő­nyi többség mentette meg a megaláztatástól. 298-an utasí­tották el a labouristák hatá­rozati javaslatát 277 szavazat ellenében, egy kormányjavas­lat viszont ugyanerről az el­járási kérdésről húszfőnyi többséget kapott (296:276). A Heath-kormány nagy nyo­mást fejtett ki, hogy a Közöß- Piac-ellenes toryk ne hagyják cserben. Négy képviselőjük így is a labouristák mellé állt, kö­rülbelül 15 konzervatív tör­vényhozó pedig tartózkodott a szavazástól. Még kisebb lelhe­tett volna a különbség, ha hat távollevő munkáspárti képvi­selő is szavaz. Ez volt az első »ágyúlövés« a hosszúnak ígérkező parla­menti harcban a közös piaci összehangoló törvényekért. A törvényeket, amelyek Anglia gazdasági, szociális és Jogi rendszerét hozzáigazítják Nyu- gat-Európáéhoz, Edward Heath kormánya a jelek szerint csak szívós küzdelem árán, lé pésről-lépésre tudja megsza­vaztatni a Westminsterben. (MTI) A Lengyel Egyesült Mun­káspárt VI. kongresz- szusa óta eltelt egy hó­nap igazolta azt a megállapí­tást, hogy a stabilizálás és konszolidálás időszaka sike­resen lezárult, s az ország erőit a következő évek fel­adataira, a kongresszus ha­tározatainak végrehajtására lehet és kell összpontosítani. Várakozásra nincs idő. Igaz, hogy a kongresszus által ki­dolgozott program mind tár­sadalmi, mind gazdasági vo­natkozásban évekkel előre mutat, a végehajtáshoz azon­ban haladéktalanul hozzá kell fogni. Mi történt Lengyelország­ban a kongresszus óta? Min­denekelőtt megállapítható, hogy az új pártvezetés iránti bizalom országszerte tovább szilárdult. A párt legfelsőbb vezetésében helyet foglaló politikusok rendszeresen .ta­lálkoznak a munkássággal, közvetlen eszmecserékben határozzák meg, mit kell tenni a kongresszus program­jának végrehajtása érdeké­ben. S zükség is van erre, mert a kongresszuson elfo­gadott program teljesí­tése az egész ország össze­fogását igényli. A párt nyíl­tan megmondta, hogy a ter­vezett életszínvonal-emelést csak akkor érhetik el, ha mindenütt fegyelmezett mun­kát végeznek. Kiindulási alapnak az 1971. évi néngaz- daságí eredmények megfelel­nek. Az 1972-es év előirány­zata feltételezi, hogy a mun­ka termelékenysége legalább 5.7 százalékkal, a nemzeti jövedelem 6,1 százalékkal nö­vekszik. Beruházásokra a nemzeti jövedelem 23,4 szá­zalékát fordítják, 0,4 száza­lékkal többet, mint tavaly. A tartalékok és készletek csökkentésével viszont elérik, hogy a nemzeti jövedelem­ből a felhalmozásra fordí­tott rész 0,2 százalékkal csök­ken. Ily módon elérhető az életszínvonal tervezett 3,5 százalékos emelése, ami majdnem kétszerese az 1935 —70 terve átlagának. A kongresszus a gazdasági irányító szervek feladatává tette, hogy a korábbinál jó­val nagyobb figyelmet for­dítsanak a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére, különös tekin­tettel a szociális viszonyok javítására. Növelni kell a »B-szektor« részesedését a termelésben, vagyis több közfogyasztási cikket ktil előállítani. Azóta a párt po­litikai bizottsága külön napi­rendre tűzte az ügyet és ha­tározatot hozott a belkeres­kedelmi hálózat fejlesztésé­ről. Az a cél, hogy a keres­kedelem nagyobb hatást gya­koroljon az ipar termelési szerkezetére, a minőségre és a választékra. A politikai bizottság 1972 januári ülésén e kérdésben is a dolgozókhoz fordult és felhívta a munkásszervezete­ket: hassanak oda, hogy az ország ipara 1972-ben 20 milliárd zloty értékű fogyasz­tási cikket termeljen belső piacra az éves terv előirány­zatán felül. Ez szükséges ah­hoz, hogy a lakosság növek­vő pénzbevételeit áruval le­hessen fedezni, vagyis a bel­ső piac egyensúlyban ma­radjon. Mindez együtt jár azzal, hogy fokozatosan változtatá­sokat hajtanak végre a nép­gazdaság irányítási rendsze­rében; így már az idén fel­oldanak bizonyos kötöttségíN két a foglalkoztatottságba» és a béralap-gazdálkodásban, A gazdasági reform folyama­tos lesz, további lépésekre a következő években kerül sor. Tavaly ősszel a kongresz­szusi előkészületek során igen élénk és sok hasznot hajtó munkavarseny-mozga- lom bontakozott ki. Minden­ki előtt világos, hogy a kong­resszuson elfogadott, feszí­tett gazdasági program tel­jesítéséhez szükség :s a ver­senymozgalom továbbfejlesz­tése, mégpedig oly módon, hogy az a termelékenység emelését, a minőség javítá­sát, az ipari termelés kor­szerűsítését, s mindez együtt a lakosság életszínvonalának növelését szolgálja. N agy figyelmet érdemel­nek az olyan hírek, Lengyelország villamo­sított vasútvonalainak hosz- szúsága egy nemrég átadott új szakasszal 4000 kilométer­re növekedett, és 1980-ig be­fejezik az ország egész vas- úthálózatának elektromosí- tását. Vagy: a hajóipar, mely a felszabadulás előtti Len­gyelországban egyáltalán nem létezett, 1971-ben közel 600 ezer bruttó regiszterton­na űrtartalmú tengeri hajót állított elő. Az ebből szár­mazó export nagyban hozzá­járult, hogy az ország kül­földi adóssága csökkenjen. Hasonlóan érdemes felfigyel­ni a kormány határozatára, amely arról intézkedik, hogy ki kell dolgozni a nyolc leg­nagyobb lengyel város — Varsó, Katowice, Poznan, Lodz, Krakkó, Wroclaw, Szczeczin és Gdansk — föld­alatti vasúthálózatának táv­lati tervét. A felsorolt példák csak részlegesek, de érzékel­tetik, hogy a VI. kongresz- szus határozatai a társada­lom alkotó erőit valóban egy modern, szocialista, jólétet teremtő Lengyelország fel­építésére mozgósítják. Ehhez — mint más szocia­lista országok példái is bizo­nyítják — a társadalom egy­séges erőfeszítésére, politi­kai stabilitásra, a szocialis­ta építés marxi—lenini tör­vényszerűségeinek betartá­sára van szükség. A kong­resszuson végzett alapos elemzések és az ott hozott határozatok biztosítékot nyúj­tanák arra, hogy a lengyel társadalom fejlődését nem hátráltathatják sem jobtiol- dali szocialistaellenes erők és áramlatok, sem álbaloldali frázisok. Nem lényegtelen az sem, hogy az állami szervek a törvényesség védelmében és annak eszközeivel fokozott harcot kezdtek a társadalom parazitái, a köztulajdon megkárosítói, a csalók, a tol­vajok, a szélhámosok, a hu­ligánok ellen. Mint a lengyel főügyész közölte, a bűnözés visszaszorítása, a közrend védelme érdekében erőteljes akciókat hajtottak végre és ezt a jövőben is megteszik. F ebruár 15-ével léjár a lengyel nemzetgyűlés, a szej-m megbízatása és március 19-én új választá­sokat tartanak. Az államha­talmi szervek, a szejm újjá­alakításával a közigazgatás­ban is befejeződik a stabili­zálódási folyamat, így min­den feltételt megteremtenek a társadalom előtt álló hosz- szú lejáratú tervek végrehaj­tásához. C. Tóth Béla ISMÉT SZÍNPADON A CIGÁNYPRÍMÁ Kálmán Imre nagy sikerű operettjét közkívánatra január 29- én és 30-án mutatja be a Csiky Gergely Színház. SZEREPLŐK: Csorba István, Farkas Anny, Osvald Gyula, Imre Gabriella, Réti Erika, Kiss Jenő, Varga Tibor, Komlós István és Takács Gyula. legyek elővételben válthatók a színház jegyirodájában. Tel.: 11-103. (11626) 2 SOMOGYI NBPliA] Szombat, 19TL JmMs 8R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom