Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-22 / 18. szám
Az utolsó fúrólyuk A fúrólyuk léte is hasonlít egy kicsit az emberéhez. Szülői, a geológusok elhatározzák létét, majd megszületik, él, termel, ontja kincsét, aztán megöregszik, elapad, végül befedik, elfelejtik. Vannak még »élő matuzsálemek-«, de temetnek »gyer- xneket-« is. A Margitszigeten százhárom éves furatból buzog a hévíz, Kapospulán hétéves kút csendesedett el a nyáron. A nagyközség tanácselnöke a múlt tavasszal azt mondta az üzemvezetőnek: — Pista. Az ezerkétszázas kutunkban kevés a meleg víz. Még egy kell. Az üzemvezető bólintott, és rendelkezett: — Forgó József főfúrómester az RM—157-es nagy berendezéssel felvonul Marcaliba a 750 méteres termálkút fúrásához. Az utolsó lesz, Józsi bátyám, ahogy kérted. Jó szerencsét! — Rendben, az utolsó lesz Jó szerencsét! A nyári hőséggel érkeztek a fúrósok. A kéthelyi kút balját vélem töltötte, itt is helyezkedett el, de unta a csavargást, és leszerelés után nem jött vissza. Elsejével nyugdíjba mehettem voln-v de ezt a kutat még befejezem Hát ennyi az élettörténetem. Sok berendezésnél jártam, de olyan betonjárdát, tisztaságot, a szerszámok szabályos glédáját, mint itt, alig-alig láttam. — A rendet szeretem és elján, & baglasi lankák lábánál billentették talpra a tornyukat. Akkor kukoricatábla zöldje vette őket félkaréjba, most a hótalan télben a Berzsenyilakótelep épülő házainak nyers téglaszíne vidítja a komor szürkeséget. A csúcsosodó fúróberendezés mellett két olajzöld bódé, elöl a főmesteré, rajta felirat: MEGÓVLAK. A legénységé hátrább, és a lakókocsi is. A melegedő oldalán tiszta fehér lavórok lógnak. Befejezés előtt áll a kút. A hatszáz méterből öt csövünk volt már csak platón, amikor megszorultak. Most a hidraulikus préssel, a »babákkal« próbálják az egyelőre ismeretlen réteg szorításából megszabadítani a rakatot. Lassú, pepecselő munka ez, jut idő az elmélkedésre, az emlékekre. — Kilencszáztizenegyes vagyok, alföldi születésű. Kilencen ültük körül az asztalt esténként, várva anyánktól az ételt. A polgári iskola után felsőipariba jártam; a háború előtt építési ellenőr voltam. Negyvenötben a Medve-féle fúróvállalkozáshoz szegődtem fúrómesternek. Négy év múlva az államosítással az akkori Mélyfúrók vettek át. Azóta csak a vállalat neve változott. a munkahelyem nem. Baján vettem egy komfortos, kertes családi házat, ott élek a feleségemmel és a kisebbik fiammal; a nagyobbik ide nősy't Kaposvárra, az ÁFOR náí műszerész. Egyik gyermekem sem lett fúrós. Igaz, a Zoli minden szünidevárom. Itt mázsás szerszámokkal dolgozunk, nem lehet trehánykodni. Az ittas embert meg a rendetleneket gyűlölöm. — Változott-e a fúrós élete? — Tudja mit jelentett a reumával, isiásszal gyötrődő embereknek a fedett gépház ötvenkilencben? A bőrkereve- tes, rádióval, tv-vel fölszerelt lakókocsi az albérletek után? Csak az tudja, aki huszonöt évet lehúzott itt. — A felesége hogy viselte el a hétvégi férjet? — Hát elviselte... Fiatal korunkban persze nem vállaltuk volna. A mama már nyugdíjas, kitűnő kézügyességű asszony, most is ruhákat tervez, meg varr naponta. — Hallottam, Afrikát is megjárta. — Hatvanhárom végén és hatvannégyben kutattunk Guineában. Conakry és Coia városok környékén, a Cacul- ma-hegyen krómércet kerestünk. A nyolcas keménységű kőzetben a gyémántkoronás fúró is úgy fogyott, mint az égő gyertya. — Megvan-e már az utód a berendezéshez? — Igen, Balba Misi, a helyettesem veszi át Húsz éve van mellettem. Szereti a gépet. Én végeztettem el vele a hét-nyolcat. Fogdmeg-gyerek, kiváló a gyakorlati érzéke. Meg fogja állni a helyét. — Melyik volt legsikeresebb munkája? — Győr, Sikonda, Somogy- szil? Melyik kút is a 150 közül? Talán a győri műbőrgyáré, az ezer liternél is többet adott. — Mivel táti majd nyugdíjas napjait? — Végre együtt lehetek egész héten a családommal. No meg a kis szőlőmben te- szek-veszek, oltogatok. Azt a fürtöt veszem le, amelyik nekem tetszik... Forgó József főfúrómestert 1970-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki, egyszer a földtan, a vízgazdálkodás- és a szakma kiváló dolgozója, tizenegyszer pedig »csak« a kiváló dolgozó címet kapta. Így búcsúzom: Nyugdíjas napjaihoz, Jó szerencsét! • Novák Ferenc Fotó: Grábner Gyula Vezetőket választott a jákói tsz Az eredmények a szövetkezet erősödését tanúsítják (Tudósítónktól.) A közelmúltban tartotta vezetőségválasztó közgyűlését a jákói Aranykalász Tsz. A vezetőség beszámolóját Horváth László tsz-elnök tartottat. Elmondta, hogy az utóbbi évtizedben náluk is nagy változások mentek végbe a mező- gazdasági termelésben. Amire 10 évvel ezelőtt agitáltak s amit akkor igyekeztek megmagyarázni az embereknek, az valóra vált. A tsz-tagság bízik termelőszövetkezetében. Kezdetben az épületberuházások megvalósítása volt a feladat, majd a gépesítést kellett megoldani. 1968-ban bevezették a készpénzfizetést. A tsz-ben a 176 tag közül 82 nyugdíjas; a tagság átlagos életkora 55 év, ezért a gépesítés fokozásának nagy a jelentősége. Az utóbbi időben a fő profil az állattenyésztés lett, a növénytermelésben a gyenge termőképességű földek táperejének a javítására fordítanak különös figyelmet. 1967-ben 34 vagon műtrágyát használtak fel, 1969-ben már 35 vagont, s jelenleg a holdanként felhasznált mennyi - ség meghaladja az 500 kilót. Termésátlagaik is nőttek: 1967-ben 10, 1971-ben 23 mázsás átlagot értek el búzából, kukoricából pedig megközelítették tavaly a 26 mázsát. Az állatok száma is nőtt. 1965-ben és 1966-ban 130, a múlt év végén már 440 szarvasmarhájuk volt, s a tehénlétszám is 130-cal több. Az akkori 300 hízósertés helyett 700-at értékesítettek tavaly, s most évi ezer hízónak az eladását tervezik. Bővítették a szarvasmarha férőhelyeket 5 millió forintból. Nagy gondot fordítottak a talajjavításra. Éves átlagban 190 holdnak a javítását végezték el, s ehhez jelentős állami segítséget is kaptak. Az elmúlt években vízrendezésre több mint 1,5 millió forintot költöttek, és ez több mint egymilliós állami támogatással egészült ki. A gépesítéssel is előbbre léptek, sok erő- és munkagépet vettek. Emelkedett az egy munkanapra jutó jövedelem, és 1970-ben már meghaladta a 75 forintot. Emellett gyarapodott a közös vagyon, nőtt a termelési érték. A beszámolót követő vá las7fáson a tagság bizalmából ismét Horváth László lett a jákói tsz elnöke. PARTNEREK VA6Y ELLENFELEK? A társadalmi munkamegosztás természetes velejárója egyrészt a szakosítás, másrészt a részfeladatokra specializálódott termelő egységek együttműködése. A munka termelékenységének emelése, a műszaki haladás, a tudomány termelő erővé válása korunkban különösen magas fokú specializálódást és együttműködést igényel. Mégis, nálunk a kooperációt többnyire valamiféle szükséges rossznak tekintik. Mivel gyakoriak a szállítási késedelmek, az árviták és az egyéb zavarok, ezért helyenként csökkentik a kooperációt, vagyis lemondanak a szakosított nagyüzemi gyártás előnyeiről. Előfordulhat, hogy a kooperáció valóban drága, gazdaságtalan, korszerűtlen. Ilyenkor indokolt is annak megszüntetése, gyakran viszont a népgazdasági szinten kívánatos és hasznos kooperáció fölött is pálcát törnek. Kétségtelen, hogy a felhasználó sokszor kiszolgáltatott helyzetben van, és a szállító partner egyoldalúan diktálhatja a határidőt, az árat, a minőséget é- a többi feltételt. Azért, mert a kooperációs piacon, mint általában, többnyire a szállító — az eladó — és nem a felhasználó — a vevő — az úr. Érdekegyeztetés A reform részben kedvezett a kooperációs kapcsolatok fejlesztésének. Lehetőség nyílt ugyanis a kooperáló vállalatok sokoldalú érdekegyeztetésére. A szállítás valamennyi feltételében — többnyire az anyag, az alkatrész árában is — a partnerek szabadon állapodhatnak meg. így tartós, hosszú távú szerződéses kapcsolatók alakulhatnak ki; esetenként javult a minőség, bővült a választók, egyenletessé vált a szállítás. Persze, csak ott. ahol megfelelő volt a kínálat. s a felhasználót kedvező helyzetbe hozta a hazai és az importtermékek versenye. A monopol helyzetben levő szállítók — és egyelőre ők vannak többségben — viszont az új lehetőségeket általában a maguk hasznára kam't'z- tatták. így egyre-másra emelték az árakat, és tóként rend- szertelenül. késedelmesen szállítottak. Ez utóbbi miatt növekedtek a felhasználói készletek, s vele együtt a pénzügyi nehézségek, a piaci, az ellátási feszültségek. A speciális anyagok, alkatrészek. szerelési egységek vásárlása. beszerzése sokszor a szocialista országokból sem sikerült. Főként azért nem. mert a »készáruszemlélet-« ezekben az országokban is uralkodott, s a feldolgozó és szerelőipar fejlesztésével nem tartott lépést a kooperációs termékek gvártása. Növekedett tehát az alkatrészek és részességek tőkés importia szaDorítva a külkereskedőim’ mérlegnek amúgy is meglevő deficitjét. Vagy maradt még egy — ugyancsak káros — megoldás: maga a felhaszná 16 berendezkedett olvan kooperációs termékek gyártására amelyek egyébként csak tö- moeKjzorűen. sok váúnlat (ső* több ország) szükségleteit kielégítve készülhetnek korszerűen, olcsón, jó minőségben. Munka~ és üzemszervezés A kooperációs nehézségek mindenekelőtt a bonyolult késztermékeket gyártó gép- és elektrotechnikai ipart sújtják, de hasonló gondok tapasztalhatók az építő- és szerelőiparban, és általában a tartalékal- katrész-ellátásban. Aligha hőkölhetünk meg e helyzett“] napjainkban, amikor a mű szaki-gazdasági fejlettség, a szervezettség magasabb szintjének elérésén munkálkodunk Gondoskodnunk kell tehát a tervszerű, zavartalan kooperáció alapjának bővítéséről: az öntészet, a kovácsolás, a csavar, a szerelvény stb. gyártásának fejlesztéséről. A kooperáció mindennapi feladat, azaz a tennivalókat sem odázhatjuk el hosszú távra. Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i határozata az idei év és a következő két-három esztendő feladatainak középpontjába ezért állította a munka- és üzemszervezést. A termelő munkahelyek magas fokú szervezettsége feltételezi ugyanis a programozók, az anyagbeszerzők és -gazdálkodók, az üzletkötők jól körülhatárolt és lelkiismeretesen végzett munkáját, a szerződéses fegyelem megszilárdítását. Vagyis a belső szervezettség tükre a jól olajozott kooperáció, akár a szállító, akár a felhasználó oldaláról nézzük is azt. Segíts magadon... A felhasználótól is függ. hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. Elkerülheti ezt például azzal, hogy előrelátóan, rugalmasan alakítja kooperációs kapcsolatait, szervezi a hazai és az import- versenyt. Az esetleges szűk kapacitásokat gépek és fejlesztési eszközök átcsoportosít^“ sával bővíthetik, h-csszú távú szállítási szerződések és tartós kooperációs kapcsolatok kialakítására törekedve. Abban az esetben viszont, ha a szállító nem teljeüti a szerződésben vállalt feltételeket, késve vagy rossz minőségben juttatja el termékeit, s indokolatlanul magas árai kér értük, a felhasználó éljen törvényes jogaival: érvényesítse kötbérigényét, tegyen feljelentést az árhatóságnál, és így tovább. Segíts magadon, hogy & partnered is segíthessen! Ha azt vallja mind a szállító, mind a felhasználó, akkor bizonyára megtalálják majd & kölcsönös érdekegyeztetés hatékony mód5 át, formáit. S lehetőség nyílik az irányító szervek hatásos közreműködésére is, ott, ahol a partnereik ereje véget ér. A munkamegosztás, a specializálódás és a kooperáció csak így juthat túl a mai hullámvölgyön, s emelkedhet a tá”sadalmi, gazdasági-műszaki fejlettség korszerű szintjére. K. J. Szellemi restség »Az élet elleni bűntettre és % szellemi eltunyulásra nincs bocsánat« — mondta valaki népesebb társaságban a minap. S ez a furcsa »árukapcsolás« csak az első pillanatra meghökkentő. Igazság van benne, az kétségtelen. Hányán és hányán élnek olyan emberek nálunk, akiket valamikor jó képességeik alapján többre tartottak, mint ami lett belőlük. És azok, akikből ugyan az lett, amire őket taksáltuk, s most — az idő múltával — mégis azt tartjuk: többet, minőségileg mást kellene produkálniuk? Bizony, ők is sokan vannak. S ami a legnagyobb baj: legtöbbjük már nem rendelkezik az önkontroll képességével. Ez csö- kevényként visszafejlődött bennük. Sitii, napid! napá* — az minden, amit jelenleg tesznek. S lehetőleg jól élni —ez a legfőbb céljuk. Munkájukat úgy — ahogy elvégzik. Lehetőleg természetesen úgy, hogy sérvet ne kapjanak tőle, de azért még se mondhassa rájuk senki a megbélyegző jelzőt: »lusta«. Szükség lenne a teljes energiájukra? Ez nem vitás, ötleteik, okosabb munkabeosztásuk előrelendítené a vállalatot, üzemet, vagy hivatalt a közös munkában. De ők, mint a vonat, mely sínszabta pályán halad, nem látnak mást, csak ezt a párhuzamos »ketrecet«. Szellemileg híznak el. Mennyi energia megy pocsékba így? Sajnos, műszer nem mérheti. Páskándi Géza — akit ahír hetek alatt kapott szárnyra mint sikeres drámaírót — ezt írja egyik úgynevezett »párbeszédében« : »... soha meg ne kérdezd, mire gondolok. Nem azért, mintha titok lenne, csak ánnyibam titok, amennyiben a szabadságom. Erre mondtam, hogy válóok a házastársnak az a kérdése a másikhoz: mire gondolsz? Mert ehhez senkinek joga nem lehet. Ezt válóoknak bevenném. És büntetendőnek mindig ezt: mire nem gondolsz?« Hiszen az az ember, akinek nincsenek vágyai, tervei, nincsenek a világ jobbítására elképzelései az szánté már nerr is tartozik a homo sapiensek közé, A »semmire nem gondoló* nemcsak haszontalan ember, hanem egyenesen káros egy olyan társadalomban, mint a miénk. Aki csak egy- egy napban tud gondolkodni, vagy a saját jóléte biztosításának »sínpár« szabta pályáján, az közönyös az őt körülvevő világ iránt. Közönyösökre, közömbösökre pedig nemigen lehet számítani a nagyobb, a nem egyéni tervek kivitelezésénél. Gondolkodó, olykor nemet mondani tudó emberekre van szükség. A gondolkodó embert tévedéséről is könnyebb meggyőzni, mint a szellemileg tunyát Kiket sorolok én a »széllé mi lusták« táborába? (Mert sajnos tábomyian vannak!) Azt a mezőgazdászt, azt a mérnököt vagy szakembert, akinek diplomája már tulajdonképpen semmit sem ár, a kézhezkapás után öt-hat évvel, mert az illető ma is egykori tudásának morzsáiból él. Tájékozottsága egyenlő a nullával, mert nem követte az újabb módszereket, kutatási eredményeket, és így hasznosítani sem tudja ezeket. De ide sorolom azt a magyartanárt is, akit tanítványai hiába kérdeznek a legfrissebb könyvszenzációról, mert csak a tan anyagról tud beszélni (amit agyszer alaposan bebiflázott). Ebbe a táborba tartozik az a művezető is, aki a szerszámokat, szerkezeteket, gépeket ugyan ismeri, de a beosztottjait nem. Ide sorolhatók tehát a munkahelyi környezetet behatóan évek alatt megismerni nem hajlandók is Természetesen vonatkozik ez, az önmaguk céljainak megvalósításáért »fellegekben já- rók«-ra is. A légvárakat építők sem jobbak a »szellemi tunyáknál«. Ezért csak a reális helyzetekből, lehetőségekből terveket kovácsolok tartoznak a másik táborba. Rájuk mindenkor lehet számítani. Üzemi, vállalati, városi, sőt országos szintű dolgokban is. Mi a szellemi eltunyulás elleni legjobb orvosság? Ilyen nincs. Csupán némi akaraterőre van szükség. Kinek-ki- nek a maga területén. Képze letbén tovább kell lépni a jelen időn a jövő felé, hogy ne ragadjunk a holnapra múlttá váló mában. Leskó László iOMOÜfl »fiPLAP R—l»L SMft, Sasná? S& I
