Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
PORTRÉ 71 Mhiár Lajoa (Kaposvár) felvétel«. (A Barátság Hídja nemzetközi fotoMdllitds anyagából.) Tra Ktr» Ptrrm #portzakós, elálló fülű fiatalember is egy méltóságteljes, ősz bajuszos, mellényei, óraláncos idősebb úr egy ládát akart betenni * Trabantba. Meglehetősen nagy láda volt, de a bútorszállításban jártas emberek tudják, hogy megfelelő fifikával, * l fordítással, emelintéseel szinte lehetetlennek látszó feladatokat is meg lehet oldani. Na erről a kettőről első látásra kiderült, hogy e területen való jártasságuk hagy . még maga után némi kíván- -Síbalól.S kiderült az is, hogy s Trabant az öregé, mert ahányszor a karosszériához verődött a láda, a bajusza Idegesen megremegett. A produkció nézőket is vonzott. Mi sem természetesebb, az utcán mindig akad néző. Izgatottan szurkoltak, s « közös élmény kapcsokat teremtett köztük, a szomszédok beszédbe elegyedtek. Már Ilyesféleképpen: — Ha most « nagyfülű erősen megnyomná. — Az öregnek emelnie kellene. Emelni? Ne hülyésbánt kedjen, lej)eb nyomntl... Tógád junk, hogy most bemegy 1 De nem ment. Pedig már próbálták így. próbálták úgy, tarokkal, véggel, másik ajtón. A piros inges elálló fülei kivörösödtek, a bajszos előbb a mellényét vetette le, majd a méltóságát is iszonyúan káromkodni kezdett. A közönség mindeddig nem abatkozott bele, még csak hangos tanáccsal sem, de most a sorok közül kilépett egy elegáns férfi, esernyővel, aktatáskával. Minden szem feléje; fordult, a két már-mdr reményvesztett küzdőé is, és az elegáns a közfigyelem kellős közepén intett az esernyőjével, s határozottan iav szolt: — Fordítva! Az öregurat elöntötte a pulykaméreg. Még tán a bajusza is elvörösödött. Hogyisne! Hiszen már minden variációt kipróbáltak. Üvöltve kérdezte: — Hogyan fordítva? . Az eserny&s fapofával felelt: — A Trabantot tegyék a ládából Lázár Ervin B süt. StwriaHzmátoen, bő KLovet szoknyában és magas nyakú alul harangosra tágult kötött ujjasban áll az alacsony csikótűzhely mellett. Arcán enyhe pír. Szárnyas, koromfekete szemöldöke ösz- sze-összefut, ahogy a kész palacsintákat a tányérba fordítja. Azt már tisztáztuk, hogy muszájból zavarom déli egykor. Odakünn araszos hó, a szél is feltámadt, egyre va- dabbul orgonái, még tüstént elindulva is azzal tréfálhat meg, hogy a szőlők alján máris színig befújta a mély- utat, és hát — a delet is rég elharangozták, nem gondolhattam, hogy faluhelyen to divat a kései ebéd. — A kislány miatt — mondja Bazsóné. — Most várom haza. A nyolcadik általánost végzi. — És a férje? — ö munkájában, a lágymányosi építkezésen. A fiammal együtt. Mind a ketten villanyszerelők. Még utóbb elakadnak a busszal, ha ez a bolond szél még jobban nekivadul. Erre csak bólintok. A z égett zsír szaga émelyít. Lábam alatt, a konyha döngölt földjén hóolvadás po- csétája. Finánclábas a cigarettám is. Perzselt szőr-füstje köhögésre ingerel. Az ősi, divatjamúlt sémát veszem hát elő, hogy a megrekedt beszélgetést előbbre lendítsem: — Ejnye, kérdezze már meg, miért zavarom? Bazsóné még tudja az illemet Mosolyog, a csípőjét is megringatja kissé, és a vállán át veti oda: — Majd megmondja a..« kartárs. Meg is mondom: — Maga negyvenöt januárjában, egy épp ilyen ziman- kós napon megmentette egy szovjet tiszt életét Egy félhalott, súlyosan sebesült ember életét Így volt? Bazsóné csak félszemmel pillant rám. Figyelmének java a sülő palacsintán van. Földobja, megfordítja és a serpenyőt ismét a lángra helyezve kérdezi: — Ki beszélt magának erről? — Egy szovjet tábornok. Moszkvában. Ismeri, föl is kereste magát. Pár nappal azután/ hogy páncélosai visz- szafoglaltájk a falut Nem hiszi? — Nehezen,.. Hogyne, 'jártak minálunk tisztek, aztán tábornok is lehetett éppenséggel egyikük, de... en- gemet akkor még nem hívtak Bazsónénak. — Tudom. A lánynevét jegyezte meg a tábornok. A többi az én bűnöm. Ügy jöttem ide, hogy előbb a tanácsházán puhatolództam. tine, topog!*, majd untrem zörren a megvetemedett ajtó, és a konyhába a ház nyúlánk, hólepett iskoláslánya viharzik be. — Hű, micsoda pocsék egy idő! — süvölti. —( Tisztára jegesmedve lettem,1 anya! Meglát, meg is torpan, de nem jön zavarba, csak a hangját fogja halkabbra: — Csók-lom. — Zsuzsa, a kislányom — mondja Bazsóné. — Tedd komóttá magad, aztán asztalhoz! Bablevest főztem palacsintával, Zsuzsa. A kislányon takaróé műbőrkabát. Leveti, és a havat is lerázza róla. Majd a kucs- márt kapja le kurtára nyírt, csibészes hollóhajárál, és bájos esetlenséggel — hiszen még kamasz — a kezeslábasa ujját tűri föl. Nem, nem az evésnek gyürkőzik neki. Lavórt kongat, lábast emel le a tűzhelyről, meleg vizet vesz, és karjára törülközőt csapva kézmosáshoz lát. Mire elkészül, az asztal túlsó végén egy mély tányérban ott gőzölög már a leves. Tetején zsírfoltot vető keflbász- karikák. De két, egymásra borított lapostányér között ott a palacsinta tésztája is. Továbbá két mázas cseréptál. Az egyikben szilvalekvár, a másikban pedig tejfeles túró, Jól megszórva kristálycukorral. — Láss hozzá, életem! — mondja Bazsóné. |B átát a konyhaszekrény U sarkának veti, kezét 09 karba fonja, és csak 99 most fordul ismét felém. — Szóval... őszt volt ox a •ebesült — mondja. — Nem tudta? — Künn, a kút mellett egy hókupac tetején jajveszékelt, az árva. Se ing, se zubbony rajta Egy szál nadrágban hagyták itt. Éppen kötözték volna, azért volt félmeztelen, amikor Bicske felől betörtek a német tankok... Szer- gej ... Igen: Szergejnek hívták. Csodálom is, hogy tiszt volt. Én húszévesnek se néztem. — Vérzett? — Nagyon. Válltól bokáig az egész bal oldalát végigverte valami sorozat. Mi is csupa egy vér lettünk, amire fedél alá, be a hátsó szobába tudtuk cipelni a szomszéd bácsival. — A maga szülei hol voltai/ akkor? — sroyam. totem, m mere dől A krumplisveremből csinált bunkert az édesapám. Én is csak muszájból, az ételt melegíteni voltam a házban, mikor a kútnál jajgatni kezdett Szergej. Csend. Csak a kislány kanala koccan oda egyre ritkább időközökben a tányér széléhez, és a szélvihar huj- jogatása fokozódik odakünn eszelős üvöltéssé. — Tehát... a szopiszéd bácsi segített becipelni Szergejt, — igyekszem ismét tovább lendíteni a beszélgetést. — Aztán mi történt? Mesélje már el, ne kéresse magát! azsóné fölhúzza, majd leejti a vállát: — Mit meséljek még? A szomszéd bácsi el onnan, mert úgy vert, úgy robajlott az akna, mintha az ablak alatt végszám repesztgették volna a vásznat, én meg... bekö- töztem Szergejt. Ahogyan tudtam. Mert hat sebből szivárgót a vére. Szivárgott? A combjából, így az ágyéka táján, csak ügy bugyogott. Lüktetve. Biztos valami fontos eret szakított föl a golyó. — Honnan volt kötszere? — A kútnál találtam. Mondom, hogy éppen kötözték volna Szergejt, amikor jöttek a tankok. De nem lett elég, hamar átvérzett a fásli. Volt egy szép nyári ruhám, a bérmakeresztanyámtól kaptam. Azt hasogattam föl pótlásnak. — Nem sajnálta? — Meg is sirattam. De... azt se nézhettem, hogy elvérezzék nekem a sebesült Bazsóné elmosolyodik, éa ettől a fanyar, fura kis mosolytól valósággal serdülő lánnyá fiatalodva folytatja: A ruha még hagyján, azt nem nagyon bánta, annak utánacsapott édesanyám. De az ágynemű miatt máig is neheztel. — Az is tönkrement? — Persze. A toll is, nemcsak a ciha. Valósággal ragadt a vértől. Két vánkosunk meg egy dunyhánk bánta, hogy a társai nem tudták magukkal menekíteni Szergejt — És a németek? A halálfejes SS katonái? ök mit szóltak a maga sebesültjéhez? Vagy ... nem is látták? El tudta rejteni előlük? Bazsóné tekintete felhős lesz. Dús, szépen ívelő szemöldökének hírtefen szárnya törik. El is fordul. A tűzheUrbán Ernő: w Évforduló Sok tehetség kidül* el Marcaliból, köztük n két Kosara fiú Is, akik annak idejea, k múlt század végén országos hírnévre tettek szert. S bár Marcaliból Indultak A KOZMA TESTVÉREK testvérek voltak, lelki alkatuk, gondolkodásmódjuk. Írói tevékenységük merőbe« «lr ■«entétes. Apjuk Marcaliban ügyvéCeskedett a múlt század kő- topé táján, ■ gyakran emlegette fiainak Petőfit, akivel Pápán együtt diákoskodott Anyjuk — 'Dóczy Regina — maga is verselgetett, a így az Irodalom iránti fogékonyságot a családból hozta magával a két testvér. Ferenc négy évvel volt Idősebb becsénél. A marcaliak •okát bosszankodtak csínyein. Egy vásár alkalmával elkö- iőtte a csendbiztoa lovát, a a vásott gyereket a fél vásár «üldözte-«. Amikor a »—iád — az 1860-aa években -» Kaposvárra került, »zilajságá* házi nevelővél igyekeztek Mérsékelni. Kevés eredmény- t*y«l- Erőszakosságával, uralkodni vágyásával pajtásait im ttidegenitotte magától. Andor viszont szelidséftévwl *Bnt ki a családban. A dombos, változatos somogyi tál) ®»ár gyermekkorában «agy hatással volt rá. Gombai sző- ISjfMcből lenézett a *»»»*-ezOstfehér síkjára, • «csodaszépnek« látta a táját Ezt Anéletrajzirásaiban így fogalmazta meg: »Nem képzeltem, hogy ehhez fogható szép vidék másutt is lehessen... a világ legnagyobb gyönyörűsége a Balaton meg a Badacsony.« Kozma Ferencet — áld később katonai pályán futott be karriert — »zseninek« tartották már gyermekkorában. »Megjósolták«, hogy gazdag és híres lesz. mert mindenre korán »nagy hajlamot« mutatott Később azonban 6 maga is rájött hogy nem lesz belőle »világfelforgató« hatású Író. Pályafutásom efmú versében erről Így vallott önvallomása, ««tótja és irót tevékenysége bizonyltja. bogy jól Ismerte saunkte- ságánafc hatásfokát trései Bird Miklós név alatt jelentek meg. Ások közé a nemesi A 9 Írók közé tartozott, akiket Schöpflin Aladár Így jellemzett: »...ami az apákban * nemzet szellemét tükrözte, äz a fiúkban egyetlen osztály költészetévé lett.« A századforduló táján nem volt egyetlen magyar költő sem, akiben olyan tipikusan nyilatkozott volna meg egy magyar társadalmi osztály, mind Bárd Miklósban. Egész lénye a magyar dzsentri tradícióban gyökerezett. Gondolkodásának, érzésvilágának rendje szilárdan, rendíthetetlenül állt a hagyományos erkölcs, a meglévő társadalmi állapotok, az egyházak tételeiben kifejeződő hit s a tisztes asaládi élet pillérein. Soha egy pillanatig nem érzett együtt a szenvedőkkel, ax elnyomott osztályokkal. Csak ■kkor engedett fel, ha szülőföldjéről, a somogyi tájról írt: IsflIStt« földem, fts puMÓni táj» Beléd kiáltok! »xlrtek, ormok. Bűért, hogy imH rtmnuiobimAg A hmm? fóliád, • mé dkAIf Kotorna Andor — bátyjától áttérőé« — a csendes Usztvt- mUoélrM ntímntoitn. 9má+> pestre költözésük után hamarosan lehetőséget biztosítottak számára, hogy tehetségét kibontakoztassa. A Hét című folyóirat belső munkatársa lett, s gyakran írt verseket a Borsszem Jankóba is. E politikái élű lapban a »lantos zsur- nalista« Kozma Andor feladata az volt, hogy a 67-e* »szabadelvű« kormányzatot népszerűvé, kedvessé tegye, és ellentámadással visszaverje a többi lapok csipkelődé- aeit. 0 nagy érzékenységgel reagált a nyomorra és a szenvedésre is. Politikai hovatartozása nem gátolta az őszinte szók lmon dósban; hangja to felerősödött, ha a kisemntf- »ettéket képviselte. Egy hant a népért című versében kemény Igazságokat vág a tár sad* kim szemébe] a mtv T»—w«l - mnetMsn ■Um*. >«<■> tan* már BéM «sSrny€ th« Szatíráiban még az iskolát la »megcsipkedte«, ahol ha lön a »tanerő«, s kordába fogja tantervével az ifjú nem- aedéket. Az akkori elemi iskoláról kialakult véleményét a következőkben summázta: Mind« gyermek, volt Jó bír, vagy hamis. Vetem, vagy b«rgyú, hogy bement mám, tükör kijön — egyformán ' ottobn. Éles megfigyelő TOit, s az emberi gyengeségeket pellengérezte ki. Néhány verse még ma is időszerű. A törtető lényeges jellemvonását senki nem sűrítette olyan ügyesen négy sorba, mint Kosma Andor: Vtm kát oúsett Jó kSnyBMm, KI elérne án félreWkSm. a m wcAmnak nincsen bOne — enak eigen, enak tlirtl Más vall — a több is — mint a bátyja: emberibb ember, a jobb költő. Testvérével párhuzamba állítva 6 kerül ki »győztesen«. As idő to megőrizte emlékezetét: január 12-én volt születésének ICL keéardulóim. erem rnmvm, rmtmtM, «B Mow- pa, megfáradt hangon mondja: — Ezt inkább hagyjuk! ®e is megvagyok, az a tiszt m pusztult el. A többi nem fontos. A többi csak engem illet Meg azt .a tisztet, ha ugyan emlékszik még rám. Megdöbbenek. A szavak, is cserben hagynak, ahogy kapkodva bizonygatni próbálom Bazsónénak: milyen nagy dolog, amit csinált, de csak sokára és csak ismételt unszolás árán tudom rávenni, hogy a kérdésemre feleljen. — Nem, nem tudtam elrejteni a sebesültet — mondja. — És hova is rejtettem volna? Még félmeztelen volt épp egy öreg pulóvert próbáltam rákínlódni, amikor az SS-ek beállítottak. ' — Hányán? — Ketten. Egy szakáll» meg egy egészen fiatal. — És? — Tárgyaltak. Pusztuljon a ruszki, egyből szétveri a fejét — mondta a fiatal. Mire a szakállas: úgyis kaputt hagyja a fenébe. — Maga tud németül? — Értek. Vegyes község voltunk, játék meg napszám közben ragadtak reám a legszükségesebb szavak. — Aha ... És aztán? — Könyörögtem. Állva ia, térden is. Meg a puskáját is is elkaptam a fiatalabbik ha* lálfejesnek. Mert csak ütött volna, hiába mondott mást a társa ... Á, nem lehet, meg nem is érdemes elsorolni, hányán jöttek még aztán! Volt köztük rendes ember is. Volt, A legrendesebb vagy két tucat ultraszeptil-tabletiával is megajándékozott. Nagy kincs volt az akkor. Életmentő szer. • Hanem a többség?! azsóné legyint, és ismét elhallgat. — Meddig tartott ez a szörnyű állapot? — faggatom. — Három nap — három éjjel. — Hogyan bírta? — Nem tudom. Annyi bizonyos, ha aludtam is, csak ülve, a Szergej lábánál alud tam egy-egy verset — És a bátorság? Hogya* volt bátorsága újra meg újra megvívni annyi SS-el? — Nem volt az bátorság. Sajnálat. Sajnáltam Szergejt Ha elfogta a sebláz, szegény feje folyton az anyját szólo- gatta. Meg sírt is. Mama, mamka, és csak úgy patakzott a könnye. Bazsóné ismét elmosolyodik. — Asszonyom! — üt szíven ez a derengő, késerédes mosoly. — Valójában hány éves volt maga akkor? — Tizenöt múltam. — Mennyi? Valami nagyot koppan. Zsuzsa, a kislány ejtette a a kanalát, és csak néz, bámuL Az anyját bámulja, mintha megbabonázták volna. Tekintetében ijedtség, imádat s hitetlenség is. Bazsóné rászól: — Egyél, életem! Mér* ne» eszel? Mind megfásul, éa tisztára cipőtalp lesz az a palacsinta. Mezei András: Tájképek L Két hete a .tóra nézek, elaludtam, s befagyott. Jöttek a német zenészek, trombita szólt és fagott. Léptek a három jegenyék amíg a jég kövéredett. Fordult a tó és lett az ég, az irtózatos mennyezet. Mint akit egy más égitest magához rántott, pihenek. Kiléphetek ákárhová, már nem leszek idegenebb. a. Jaj, a fákon • görcsök, az esős tél, a madarakI Szétázott arc az agyagon, németországi nap. Ez már az örök csütörtök; facipó, lágerruha. Ez már az örök csütörtök? teává, Upmüú \
