Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-28 / 304. szám

H ogy keríffi Zafc Somogy­ba? — teszem föl ma­gamnak • a vetélkedőbe fiflő kérdést. Hol van ide a Zala-folyó, vagy akár Zala megye határa? Hagyjuk egyelőre megvála­szolatlanul ezt a kérdést A felelet ott vár bennünket a kis somogyi falu történetében. Mikor a Tab és Kapoly kö­zötti útelágazástól indulva (ahol a távolsági autóbusz le­tett) az apostolok lován két- kilométeres sétával elérem a Zala feliratú helységnévtáblát, mindjárt mögötte — mintegy a falu bemutatkozásaként — egy zsúpfedeles ház tűnik a szemembe. A számtábláján »Zichy Mihály utca 1.«. A ház bizony eléggé roskatag: egyszerre figyelmeztet a falu nagy szülöttjére és a község sok tekintetben elhanyagolt állapotára. Tavasszal a falu népi mű­emlékeit kutatva ebben a régi háziban bukkantam rá egy, a megrokkant tetőszerke­zetből előkerült gerendára, mely az ANNO 1836 T. I. vé­sett feliratot viselte. A ház lakói megígérték, hogy vigyáz­ni fognak rá, de ez bizony ígéret maradt. Most, amikor újból itt járok, lesújtva hal­lom, hogy a gerenda nemrégi­ben tűzre került —■ pedig akadt volna másféle tüzelő is elég a háztájon. Jelképesnek érzem ennek a gerendának a sorsát. Előkerült a falu népi építészetének egy csaknem másfél százados tár­gyi emléke, mely a község egy hajdani lakójának névbe­tűit is őrzi. A múlt e beszédes tanúja — a helység múzeumá­ban elhelyezve — megeleve­níthette volna egy karéját azok életének, akik valaha itt laktak, építettek, küszködtek és meghaltak, s kiindulópont­ja lehetett volna e nem min­dennapi falu — mint látni fogjuk — nem mindennapi településtörténeti kérdésiéi ki­bogozásának. A népi építészet kutatója meglepedőve észleli, hogy nemcsak az emlí­tett szélső ház zsúpfedeles, hanem a falu közepétől »le­nek-« húzódó Zichy Mihály ut­cán, a folytatásként »főnek«, a falu végéig tartó Kossuth Lajos utcán még másik ki­lenc ház is. Ezekben a házak­ban leginkább idős emberek laknak. A fiatalok kirepültek, többnyire nincs kinek és nincs miből építeni. Az öregek azon­ban életük végéig békén meg­lennének a zsúpfedelek alatt, ha nem ázna be a zsúpíedél. Pedig, ha a zsúpfedelet nem javítják, az bizony beázik: előbb nedves lesz a lakás, majd kidől a fala. Ügy jár, mint a Kossuth Lajos utca 9. számú ház, amelynek ketté- nyílt homlokzatán szépen le­het tanulmányozni a régi építkezésre jellemző szeleme- nes-oll óságasos tetőszerkeze­Zala, az alvó falu tét és az épen maradt, szép vonalú kis »rakott sporhelt«- et Mi lenne, ha a helyi tsz vetne néhány hold rozsot hogy a zsúpfedeles házak lakói, ké- zloséppel kicsópelve a magot, az épen maradit szalmából zsú­pot (az évszázados techniká* * nak megfelelően »kancazsú­pot«, »bakzsupot« és »buksit«) készítsenek, s megvédhessek lakóházuk évszázados falait a beomilástól. Az ilyen, szépen karbantar­tott zsúpfedeles házak hangu­latos faluképet biztosítanak, aminek idegenforgalmi értéke is van. Z alának nemcsak múltja van, hanem jövője is. Ez, az első pillantásra alvónak, halódónak látszó falu még.felébredhet. Jövőjét rész­ben az biztosítja, hogy So­mogy egy kisebb iparosodó gócának közelében fekszik: középen a tabi üzemek, a Videoton-telep és a ponyva­gyár, valamint a most épülő vegyipari gépgyár között. A zalaiak ezeken a helyeken ta­lálnak munkát. De Zala emellett nemzeti emlékhely is. Akárcsak Ber­zsenyi révén Nikla, Csokonai révén Csurgó, s József Attila életének tragikus itteni vége folytán Balatonszárszó. Zala, Nikla, Csurgó, Bala­tonszárszó, és országszerte a többi (irodalmi-művészeti, történelmi, tudományos és munkásmozgalmi) nemzeti emlékhely a hazafias nevelés, a honismereti mozgalom még kellően ki nem aknázott lehe­tőséget, több kulturális tö­rekvést egybefogó gyújtópont­ja. A kis Zala nagy kincse Zidhy Mihály emléke és kul­turális hagyatéka. Ezt kell az eddiginél jobban birtokba venni és felhasználni. De ho­gyan? A zalai Zichy Mihály Emlék­múzeum mai állapotában még nem képvisel elég idegenfor­galmi vonzóerőt, nem tölti be eléggé nevelő hivatását. Föl kellene újítani, át kellene rendezni (úgy tudom, erre már készülnek is a tervek) ahhoz, hogy korszerűen, kellő színvonalon és kellő hangsúl­lyal bemutathassa a nagy fes­tő romantikus pályafutását, sokszínű életrrtűvét, a haladó ember, a grúzok által nagyra becsült, valósággal grúz nem­zeti festőnek tisztelt nagy művészt / De ez a felújítás még nem elég. Ügy kellene a Zichy Mi- hály-kultuszt felébreszteni, ki­fejleszteni, hogy ez egyúttal kulturális aktivitásra mozgó­sítson a közelebbi és távolab­bi környéken.— s nem utolsó­sorban magában a faluban is. Zala községnek ugyanis ez a »rejtett tartaléka«. A fölemel­kedés útja a helység nagy szü­löttje, Zichy Mihály kultuszá­nak említett, széles körre ki­sugárzó kibontakoztatásán ke­resztül vezet. Ezt kellene a helyi kulturális törekvések középpontjába állítani. Ez ten­né majd lehetővé egy olyan hosszabb távú közművelődési terv kialakítását és teljesíté­sét, mely a község nagy kul­turális kincsét, ezt a ma még bizony eléggé holt tőkét a szű- kebb és tágabb környék hasz­nára forgalomba hozza. Mint­hogy ennek az elgondolásnak a realizálása nemcsalt Zalának kamatoznék, megvalósításában minden bizonnyal számíthat­na a Zalával közös tanácsi székhely, Tab nagyközség, a siófoki járás és a megye hi­vatalos szerveinek és társadal­mi erőinek támogatására. He­lyesebben a terv — beszéljünk róla a továbbiakban úgy, mint realitásról — lényegéhek tar­tozik ezeknek az erőknek a mozgósítása. Zalán megszűnt az önálló tanács. A volt Zichy-kűria központi részében elfoglalt helyiségei tehát felszabadul­nak. így lehetőség nyílik az emlékmúzeum már érintett, régóta esedékes korszerű át­rendezésére, megfelelő rak­tár, gondnoki lakás és kutató- vendégszoba létesítésére, s — áz említett művelődési kon­cepciónak megfelelően — az emlékmúzeummal szerves kapcsolatban álló helyi műve­lődési központ (a felújított emékmúzeum színvonalához méltó berendezésű előadóte­rem, könyvtár és klubhelyi­ség) kialakítására. A z emlékmúzeum korsze­rűsítése, továbbfej­lesztése itt, a Balaton közelségében feltétlenül indo­kolt, de e nemzeti emlékhe­lyünk idegenforgalmi vonzó­ereje növelésének nem ez az egyetlen módja. Az épen ma­radt népi műemlékek szinte maguktól kínálják a.lehetősé­get egy, az emlékmúzeumot kiegészítő szabadtéri múzeum­ház (nem »skanzen«, ez föld­rajzi név, Stockholm egyik részének s egyúttal Svédor­szág nagy hírű szabadtéri nép­rajzi múzeumának neve) léte­sítésére. Ez a múzeumház szerves kiegészítője lenne az emlékmúzeumnak. A kúria ki­állítása bemutatná az ott szü­letett nagy festő munkásságát és alkotásait, a múzeumház pedig (építkezésmódjában, bú­torzatában, gazdasági és hasz­nálati eszközeiben) megjelení­tené a halhatatlan művész környezetét, a Zichy Mihály kori, az egyik lábával a job­bágyvilágban, a másik lábá­val a feudál-kapitalizmusban álló kis falut, azt a paraszti életet, amelyet még Zichy ivy- hály is ismert. így csatlakoz­nék — idegenforgalmi ténye­zőként — a nemzetközi nyel­vű képzőművészet mellé a szintén nemzetközi érdeklő­désre számot tartó paraszti archaikum. A szabadtéri múzeumház a falu népét is közelebb hozná az emlékmúzeumhoz. Zichy Mihály és a többi Zichy alak­ja (így a bohém, mulatozó, de emberséges Miklósé) ma is elevenen él a helybeli idős emberek emlékezetében, s a nagy féstő unokáját (aki ma az emlékmúzeum gondnoka) Luci néninek, nagymamának szólítják a faluban. A Zichy Mihály-kultusz ápolásával új népművelő profilt nyerő, az emlékmúzeummal szerves kapcsolatba kerülő könyvtárba és klubhelyiségbe szívesebben mennének majd az idősebb zalai parasztok is (mert a tsz- tagság itt sem a fiatalokból rekrutálódik), mint ma, amikor a községi könyvtárból csak az iskolásgyermekek visznek ol­vasnivalót. Valóságos felnőtt honismereti klub, múzeumba­ráti kör alakulhatna ki az idős parasztemberekből, aki­ket vonzana az, hogy a Zichy- mondák összegyűjtésében, a falu történetének összeállítá­sában, a jobbágyvilág, a cse­lédélet, emlékeinek összehor­dásában szükség van az ő ak­tivitásukra, szakértelmükre is. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a már »hetvenkedő« Kovács Pista bácsinak, a falu valóságos kétlábon járó kró­nikájának példája. Amikor az egyik népi műemléképület múltját kutatva bekopogtat­tam hozzá, ezzel fogadott: csakhogy végre beszélgethetek valakivel, akit az ilyen dol­gok érdekelnek. P *sta bácsi nagyapjától a következő, a falu tele­püléstörténetének egy színes mozaikját őrző történe tét hallotta: Zichy Mihály édesapja, Zichy Sándor ide­jében, az egykori kúriával szemben, az út túlsó felén (a .gesztenyefasorral kettéosztott mai park területén) négy job­bágyház állott. Egyikük szak­köri bíróé, Kovács Pista bá­csi édesapjáé volt. Az uraság szerette volna, ha a jobbágy­házak eltűnnek onnan. Meg­ígérte, hogy ha lebontják őket, a falu felső részében (a mai Kossuth Lajos utcában) négy új házat épít helyettük. A bíró, aki — bár írni, olvas­ni nem tudott — a falu előtt nagy tekintélyben állt, nem volt hajlandó eleget tenni az uraság kívánságának. Zichy nem akarta kenyértörésre vin­ni a dolgot, csak az öreg bíró halála után egyezett meg jobbágyaival, s építette föl ne­kik az új házakat. Az áttelepített házak közül kettő még most is áll. Milyen megkapó lenne, ha a terve­zett múzeumház éppen a Zi­chy Mihály édesapja által építtetett jobbágyházak egyi­kében jönne létre, s ilyenfor­mán ez a »parasztmúzeum« ir »családi« kapcsolatban állna < nagy festővel. A Zichy Mihály-kultuszt a helyi közművelődés motorjá­vá tevő terv megvalósítása — amint már említettem — igényli Tab nagyközség támo gatását, s ugyanakkor termé kenyítőleg hathat majd an­nak kulturális életére is. Tab Somogy egyik iparoso- dási alközpontja. Művelődér:' házában olyan klubéletet kel­lene teremteni, amely a Tab- ra beköltözött, illetőleg ide bejáró munkásfiatalságnak vonzóerőt, kulturális aktivi­tást és művelődési lehetőségei biztosítana. A már működő fotó- és modellező szakkör mellett elsősorban honismere­ti szakkör vagy klub létreho­zására gondolok, amelynek évekre szóló tartalmas tevé­kenységet biztosíthatna a Zi­chy Mihály életművével való foglalkozás (névadója is ő le­hetne), a zalai szabadtéri mú­zeumház létrehozásában való részvétel és a zalai idős pa­rasztok honismereti, múzeum­baráti klubjával való együtt­működés. Tab vezetősége és kulturá­lis vezérkara, mely munkás- mozgalmi hagyományainak ápolása révén már eddig is jelentős szerepet vállalt a kör­nyék ifjúságának szocialista hazafias nevelésében, a fenti feladatok ráeső részének tel­jesítésével is példamutató út­törőmunkát végezhetne. A Zalán—Tabon remélhető leg mielőbb kialakuló munká­nak tovább kell gyűrűznie a járásban és a megyében. Eh­hez a hivatalos támogatás mellett szükség van a járás és a megye társadalmi erőinek mozgósítására is. Ez nemcsak feltétele, hanem célja is a kulturális programnak. M ire gondolok itt: Arra, hogy a járás és a me­gye úttörő- és KISZ- szervezeteinek, ifjúsági házai­nak, a környékbeli középisko­lák, diákikollégiumok, ipari- tanuló-intézetek honismereti és egyéb érdekelt szakkörei­nek, irodalmi színpadainak, országjáró köreinek, művé­szeti együtteseinek tagjai szakköri munkaként és alkal­mi akciók keretében részt /állatnak a programból. Pl. a 'árás úttörő- és KlSZ-szerve- :etei versenyre hívják a ne­je más járásokban fekvő mlákhelycinek (pl. Niklának 'agy Csurgóink) a fiatalságát a Zichy Mihály-, Berz.senyi- /agy Csokonai-hagyomány gyűjtésére, ápolására; kerék­páros túrákat szerveznek a negyei emlékhelyek útvona­lán, Zalától—Tabtól Szántó­ion, Szárszón, Niklán, Marca- in, Mssztegnjmn, - Nagybajo- non, Hetesen keresztül Csur­góig (vagy akár az egykor Somogyhoz tartozó Szigetvá­rig), követve, kutatva Zichy Mihály, Pálóczi Horváth ádám, Berzsenyi, Vikár Béla ás Csokonai nyomdokait. a forradalmi megmozdulások 'pl. az 1840-es . mesztegnyői rendülés) emlékeit. Persze mindennek személyi és tárgyi feltételei is vannak (pl. megfelelő népművelő be­állítása Zalára, a múzeumház berendezéséhez és működésé­hez szükséges anyagi fedezet biztosítása stb.). Ezek előte­remtése azonban az illetékes tanácsok (és üzemek), a me­gyei múzeumi szervezet, a műemléki szervek stb. erői­nek mozgósításával, a társa­dalmi szervezetek (úttörők, KISZ, s nem utolsósorban a Hazafias Népfront) összehan­golt tevékenységével megold­ható. A z itt vázolt elgondolás kellő ütemű megvaló­sításához megújuló em­lékeztető-serkentő lendítő- erőt biztosítanak a közelgő Zichy Mihály-évfordulók. E jubileumokat már tettekkel, a vázolt kulturális program egy részének tető alá hozásával (a múzeumház esetében ezt szó szerint is vehetjük) kellene ünnepelnünk. (De hol marad a felelet a cikkem elején föltett kérdés­re? Mi a falu elnevezésének magyarázata? — Ezt taíán vá­laszolja meg valaki olvasóim közül. Addig félreteszem kéz­iratom erre vonatkozó sorait. Remélem, vázolt elgondolá­som érdemi része is vált ki majd hozzászólásokat.) Dr. Morvay Péter, a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtő szakosztályá­nak elnöke. GYERMEKREJTVÉNY I. Téli Benke József Egy hatezer éves fiatal országban Szólni kell néhány szót az ország politikai rendszeréről is. Libanon az egyetlen, való­ban — polgári értelemben — demokratikus arab ország. A mintegy tucatnyi párt közül — két szélsőségesen reakciós, jobboldali párt kivételével — a legtöbb (ide értve az 1944- ben alakúit kommunista pár­tot is) legális. A burzsoá de- TTv-ik«-''cia formális jellegét ta­lán éppen Libanonban láthat­juk tefMobban. Noha létezik a többpártrendszer, a választá­sokon a pártok nem vehetnek részt; csak vallási csoportok képviseletében lehet fellépni. Ezt mutatja, hogy a legfőbb állami tisztségek viselői is csak a vallási hovatartozás szerint választhatóak: a leg­főbb hatalmat kezében tartó köztársasági elnöknek rnaro- nita kereszténynek (az összla­kosság kb. 15 százaléka tar­tozik ide), a miniszterelnök­nek szunnita (az összlakosság kb. 25 százaléka), a parla­ment elnökének pedig síita mohamedánnak (15 százalék) kell lennie. A valóságban csak egyetlen olyan párt van, amely nem vallási alapokon, szerveződött Libanonban, ez a Libanoni Kommunista Párt. Libanoni cédrusok alatt A oédrus ott van az ország sek magányosan, mint Csont­címerében, s nemzeti zászla- várté, mások ligetben. „ Tripoli tol mintegy félszáz 3at is ez díszíti. Libanon leg- kiloméberT€ a Makhmaí-hegy becsesebb relikviáinak egyike, lejtőjén 2000 m tengenszint fe- Ma már csak 400 kapaszko- lett! magasságban találjuk e dik a sovány talajba. Egye- több évezredet átélt vihar­meztelenítette, öreg óriáso­kat, amelyeknek görcsös-me­rev, önmagukat álszúró dár­dakarjaik, mint halálba haj­ló kemény aggastyánok, vív­nak életcsatát, és a mindössze 800—1000 éves fiatalokat, amelyek ledönthetetlenül ural­kodnak a hegyen. Mellettük a 3000 méteres hegyóriások — mint Csontváry másik hal­hatatlan vásznán — dombok­ká törpülnék. Igaza volt el Abid elvtárs­nak, az LKP KB tagjának, amikor kirándulással egybe­kötött beszélgetéseink egyike alkalmával ide invitált ben­nünket. Mint mondotta: a cédrus nemcsak Libanon legnemzetibb jelképe, hanem egyúttal híven szimbolizálja a minden megpróbáltatást ki­álló kommunista mozgalmat is. Ugyanakkor — jegyezte meg — »egyik legnagyobb fes­tőjük révén magyar vonatko­zásuk« is van. A vele, valamint a dél- libanoni Nabatieh városka kommunistáival folytatott be­szélgetések során az a véle­mény alakult ki bennem, hogy az arab kommunisták számá­ra a legfontosabb kérdés az arab reakció és az imperializ­mus elleni, a szocializmus győ­zelméért folytatott harc kér­dése. Ezért volt számukra (és a magam számára is) ünnep július 19., a szudáni verte­ién forradalom. Ez nem volt szemükben »államcsíny«. Ez t a kommunista és haladó nem-; zeti erőknek a tömegek érde-| kében végrehajtott forradalmat volt. így érthető, hogy ami-* lyen kitörő lelkesedéssel üd- * vözölték a 19-i eseményeket,* ugyanolyan elkeseredéssel ést dühvei fogadták a négy nap { múlva bekövetkező fordulatot.» A Szudánban történtek kap- | csán felidézték azokat az ese-f ményeket, amelyket az ún. ha-| ladó arab országokban vittek t véghez 1958-tól. Ezen orszá-* gok burzsoáziája — mint na-t gyón precízen meghatározták f — osztálylényegével abszolút! ellenkező módon a »szocializ-| must« hirdeti, saját vezetésé-1 vei ezt akarja megvalósítani I E misztikus-vallási-naciona- | lista — sőt faji alapon szerve- f ződő— a szocializmus fogai-; mával szükségből kacérkodó t Egy magyar költő egyik szép téli verséből idézünk: »Mint befagyott tenger, olyan sík a határ«. Ki a költő, mi a vers címe? Megtudjátok a rejtvény vízszintes 1., valamint a függőleges 22. és 24. soraiból. VÍZSZINTES: 1. A vers cí­taVSil iSaz?1 céljai^ (* vy/i^áTba" Hf0lItat" , w . , . T.,.. ,. ,J ♦ va). 8. Vissza: Terez becezve.-legalább ts belpolitikájuk-* 9 50 százaléka. 11. Kopasz, ban - éppen a szocializmus,; 12 Menyasszony. 14. Magot a marxizmus-enmizmus hi;$ ültet. 15 AT 16 N6i név °18 veinek likvidálasa. A sort ♦ Az ismeretlen -kézjegye. 19. K°mmu-| Kína egynemű betűi. 20. Béla msta Part főtitkárának, He- ♦ mássalhangzói. 22. Ülőbútor, ou elvtansnak (akinek fény-;23. Figyel. 25. Üti. 26. Vadász- kéoe ott van minden libanoni|kutya. 28. Vissza: személyes pártbizottságon Leniné mél-1 névmás. 29. Látták az esetet, lett), a meggyilkolása nyil-|33. NT. 34. Szúrófegyver 38 tóttá meg, és Mahgoubnak, a t Hibáz. 37. A »dézé«. 38. Tör- Szudáni Kommunista Párt fő-; zsön van, névelővel. 40. Eszes titkárának a kivégzése zárja.: 41. Ipari tanuló, régen. 42. A S mindkettő a »leghaladóbb«* paraszt, régies elnevezéssel arab állam, Egyiptom és an-f FÜGGŐLEGES: 1. Ki mint nak vezetői (Nasszer, Szadat) | vet, úgy... 2. Bírósági ügy. 3. tevékeny közreműködőésével. ! Nagyobb utca. 4. Nulla? 5 (Folytatjuk) ‘Asztalos Ferenc. 6. Visszavet. S 8. Inni ad. 10. Vulkán Olasz­országban. 12. Énekhang for­dítva. 13. Félig Anna. 16. Jelt ad az indulásra. 17. Nyílászá­ró szerkezet. 19. Testrész. 21. A felsőfok jelzője. 22. A köl­tő vezetékneve. 24. A költő személyneve. 25. Nézeteltérés. 27. Élelmiszernövény. 30. AV. 31. Lát. 32. Vissza: szovjet re­pülőgéptípus. 35. Majdnem rendes. 37. Régi űrmérték. 39. Igen, Bécsben. 40. Opus. * * * Beküldendő: a vízszintes 1., a függőleges 22. és 24. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: január 7-én, pénteken délig. Az öt rejtvény megfejtését egyszerre küldjétek be. SOMOÜf! BSffSiAF ÜM& um»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom