Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Nők a volán H LEPŐDIK MEG manapság azon, ha nőt lát a volán mellett? Valószínűleg senki. Nehéz ellenben, egyértelműen véleményt alkotni, hogy kik a jobb vezetők: a nők-e avagy a férfiak. A bizalmatlanság mindenesetre sokkal nagyobb a nőkkel szemben. Nemrégen például a következő párbeszédet hallottam: — Képzeld, most már a feleségem is vezetni akar! — No és? Mi olyan furcsa ebben, hiszen az én feleségem már két éve vezet, és nyugodtan ülök mellette. — De én ismerem az asszonyomat! Az út helyett majd mindig azt nézi, hogy ki figyel rá... Az Autóközlekedési Tanintézet vezetőjének, Szentgróti Bélának egészen más a véleménye: — Tanfolyamainkra egyre több nő iratkozik be. Most 20—22 százalék az arányuk.. Sakkal alaposabb a felkészülésük az egyes órálcrq és a vizsgákra, mint a férfiaké. Talán azért, mert hiúsági kérdést Is csinálnak belőle. Jólöltözött, kissé molett, fekete hajú nő ül a tanintézet kocsijában. — Miért teszi le a vizsgát? — kérdem. — Nincs rá feltétlenül szükségem, és egy kicsit nehezen is megy. De a kocsink megvan. ,A férjemmel gyakran járunk szórakozni. Hát ezért! Az áruház előtt egy kis Fiat várakozik. Gazdája megrakott szatyorral a kezében igyekszik a kocsihoz. Huszonkét év körüli vékony, fiatal hölgy. Ruhájának kék színe teljes összhangban van a kocsi kékes ámyalatá\ ab Gyakorlott mozdulattal nyitja ki a kocsi ajtaját, aztán beindítja a motort Arcáról nyugodt, kellemes mosoly árad. — "Szeret vezetni? 0— Ö, nagyon! Nekem csodálatos muzsika va motor zümmögése, és egyik legkellemesebb kikapcsolódásom a vezetés. Az órájára pillant. — Még csak öt óra, van. Míg a férjem hazaér, fordulok egyet-kettőt. Aztán sebességbe kapcsol, és szép simán elindul. Nincs időm eltűnődni azon, ahogy tovatűnik, mert. a másik irányból hátborzongató fék- csikorgatás hallatszik, amire nem lehet nem odafigyelni. Ijedtre torzult női arcot látok, Tél van, fűteni kell Raktárban a marmonkanna és a tároló edény Soron ifiül is szállít a Vas- és Műszaki nagykereskedelmi Vállalat A tél gondot okozhat, az olajtüzelés nem Az Idén ismét tői* az olajkályha a lakásokban. A novemberi tél beköszöntése óta megsokasodtak a marmonkarmás kiskocsik a városok utcáin, s egyre többen állnak a sorban fűtőolajért a kutaknál. A szénnél tisztább, kényelmesebben kezelhető tüzelőolaj nem véletlenül hódít olyan gyorsan. A hideg érkeztével azonban megjelentek az első panaszok is az újságban: nem a tüzelőre, hanem a kevés szállító és tároló edényre panaszkodtak. A Somogyi Néplap november 4-i számában a tüzelőanyag- ellátásról nyilatkoztak a megyei fogyasztási és értékesítő szövetkezetei. Arról panaszkodtak, hogy a megye falvaiban hiányzik a tároló és szállító edény, emiatt zökkenők vannak az ellátásban. — Nincs ilyen edényünk — mondták — a szövetkezeteknek sem. A Somogy—Zala megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak viszont van. Kaposvári és zalaegerszegi telepein. sem a marmonkanna, sem a tárolótartály nem' hiánycikk. Sőt, a vállalat — igényekhez alkalmazkodó — rugalmas üzletpolitikával a lehető legrövidebb határidőre vállalja az idénycikkek szállítását IJemcsak ölajkályhát, hanem az olaj tárolásához szükséges edényeket is idejében megrendelte a gyártó vállalatoknál, s most fölkínálja a fogyasztási szövetkezeteknek és a kiskereskedelmi vállalatoknak. Mit talál a kereskedő a nagykereskedelmi vállalat raktáraiban ezekből a cikkekből? Kimondottan a tárolás célját szolgálja az az ezeregyszáz literes tartály, amelyből megrendelésre bármennyit tudnak szállítani. S aki otthon akarja tárolni vagy haza akarja szállítani? Jelentős készleteik vannak marmonkannákból is. Tudnak bőven adni kisebbet — ttdi- terest — és nagyobb®*. — húszüterewt —, ha igénylik a boltok. A tél gondot okozhat. A fűtőanyag szállítása is nehezebb a sáros, lucskos időben — vagy éppen a nagy hóban —. de a tárolása nem gond. A Somogy—Zala megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat t idejében gondoskodott arról, .hogy a növekvő igényeket kielégítse. A raktárakban szállításra készen állnak a tárolóedények. Csupán a megrendelés hiányzik. (X) az ég felé kinyúló két kezet, s egy sorsára bízott kocsit. Gazdája szabálytalanul előzött, s most így »próbál« kikeveredni a vészből. De sikerült szerencsésen inegúsznia. Megvárom, inig megnyugszik, aztán megkérdezem. — Gyakran előfordult már, hogy szabálytalankodott, aztán elvesztette önuralmát? — Egypárszor igen. — De nem értem, miért ül akkor volán mellé? — A barátnőim mind vezetnek ... Csak én ne ? Nem jogosított fel senki arra, hogy bíráljak vagy tanácsot adjak, ezért válasz nélkül köszönök eL Egy kedves ismerősöm me- •sélte a következőket: — Pár éve vezetek. Biztosan érzem, hogy ura vagyok a kocsimnak. Női «kollégáimról« elfogultság nélkül. jó véleményem van. De nem merném azt állítani, hogy nem találkoztam olyan női vezetővel, aki bizony jobban terűié, ha otthon maradna a főzőkanál mellett. Rögtön főiteszem a kérdést: — Olyan férfi vezetővel még nem találkozott, aki ■ azt tenné jobban, ha egy fadarabba vemé otthon a szögeket? — Igen, de az sokkal ritkább! VALÓBAN, ritkább eset, hiszen a férfiak kicsiny gyermekkoruktól kezdve sokkal inkább érdeklődnek a műszaki dolgok iránt, Emlékszem, míg én babát kértem karácsonyra, az öcsém kis autót. De egyáltalán nincs kizárva, hogy egy nő is elsajátítsa azokat a tudnivalókat, amelyek az autóvezetéshez szükségesek. Fenyvesi Beáta Az^egy-ssohrok“ országában Vigyázunk egymásra? A dolgozó ember élete a családban és a munkahelyen zajlik le. A normális élethez szükséges, hogy a kettő között egyensúly álljon fenn; mert ha ez az egyensúly felborul, kihatással lehet az egészségre is. Kevesen tudják, sokan talán nem is sejtik, hogy gyakran az orvos a beteg panaszainak okát (álmatlanság, fejfájás, gyomor, vagy bélpanaszok stb.), amikor szervi elváltozást nem talál, a családi, illetve a munkahelyi körülményekben keresi, és nem egyszer meg is találja. Néhány példát szeretnék elmondani. Fiatal nőbeteg került több hónapos súlyos bélpanaszokka! a kórházba. Már a műtéti megoldás gondolatával is foglalkoztunk, s egyszerre «csoda« történt Napról napra — minden különösebb kezelés nélkül — javulni kezdett, és meg is gyógyult. Kiderült ugyanis, hogy az illető összeveszett a vőlegényével. Később a fiú meggondolta magát, és újból felvette a kapcsolatot, kettejük dolga így rendeződött, s akkor bekövetkezett a javulásba gyógyulás. Tudok azonban olyan esetet is, amikor a beteg-úgy érezte: a főnöke üldözi, nem értékel: a munkáját, és ebbe betegedett bele. De nem kell ehhez még főnök sem, elég egy-két munkatárs is, akivel nem szimpatizál, vagy amikor több klikk alakul . ki a munkahelyen. A példák azt mutatják, hogy legtöbbször mindenki vesztes: sokan elveszítik a tekintélyüket, a munkakedvüket, sőt azt is, amit talán soha nem tudnak visszaszerezni: az egészségüket. ■ A mai ember, aki jól berendezett lakásban él, sokszor rajta múló okokból nem tud örülni a kellemes, otthoni környezetnek amely pihentet, és visszaadja a • munkakedvet. Eszembe jut erről az irigység. Nem hiszem, högy a kutyáknak tetszik az a mondás: «irigy, mint a kutya«, mert vannak — állítólag — olyan emberek, akik túltesznek rajtuk ebben. Egyesek azt állítják, hogy az irigy ember beteg, szerencsétlen ember, S idegrendszerét teszi tönkre azzal, högy állandóan áskálódik és beleavatkozik mások dolgába. Természetesnek látszik, hogy az ember a munkahelyéről is beszélgessen néha otthon. Van, amikor ez jó és hasznos, de az már semmiképpen sem helyed, ha otthon is állandóan csak a munkahelyével foglalkozik, és otthon próbálja megoldani a problémáit. Ismerek olyan vezetőt, akjt ha otthon felbosszant a felesége, aznap jaj a beosztottaknak. Olyankor mindenkinek lapulnia kell, me-t a főnök »bal lábbal kelt”. Több embertípus van, és sokban különböznek egymástól, de egyben n;m. Abban, hogy mindenki jó és boldog akar lenni. Ehhez a jó és boldog élethez azonban feltételeket kell biztosítani, és ezért harcolnak is az emberek, de nem egyformán. A mai társadalom sokat tesz, hogy egyformán boldogok lehessünk. De mindezt ne csak tőle várjuk: nekünk is segíteni kell. Mégpedig, úgy, hogy vigyázunk egymás egészségére. Nem lehet elképzelni kellemes munkahelyet beteg atmoszférában. Az pedig, hogy milyen legyen ez az atmoszféra, főleg tőlünk fü,gg. Dr. Ilicv Ilia Küldött volt a hetediken — Mi ragadott meg legjobban a kongresszuson ? Három felszólalás. Az egyik Kádár elvtára beszéde, amely közvetlen han gvételével mindenkihez szólt. Jó volt az ő szájából hallaná, ami ma: már természetes, és az, amit az emberek' többsége elfogadott. A fiatalok megítélésekor ne az legyen az elsődleges szempont, hogy milyen hosszú a haja, hanem az, hogy hogyan dolgozik, mit tesz le az asztalra. A másik egy kecskeméti kislány volt, aki arról beszélt, hogy a fiatalok menynyire megtalálják számításukat otthon, náluk a tsz-ben. Minden szavából érződött, hogy valóban meggyőződése, amit mond. A harmadik a vietnami küldött volt. Azt hi. szem, nem kell magyarázni, miért hatott rám, és a többi fiatalra is, amit hazája, népe harcáról elmondott. Azóta négy év telt el. A hosszú haj körüli viták lassan elülnek. Talán azért is, mert megszokottá vált. S egyre több fiatal mondhatja el, amit' a |3* i ; perzsa u SOMOGYI W8FIAF Vutánmik, 1*TL AMtonlxtr El két évszázadig tartó uralom után a Í 5 hellenisztikus időszak következett kétszáz évig, ami után ♦ — majdnem fél évezredig — * római provinciává lett (i. e. J 133—L u. 324). A IX. század | elején a római császár, Nagy * Konstantin, a székhelyét az ősi Bizáncba helyezte, amely Konstantinápoly, s a századvégen az ezeréves Kelet-római (Bizánci)' Birodalom fővárosává lett. A X. század körül kezdődött Kisázsiában a törökök letelepedése, ök — a XIII. és XIV. sz. fordulóján — Oszmán vezetésével, folyamatosan kiterjesztették hatalmukat a mai Törökország egész ázsiai részére, sőt a XIV. század közepén már Európában is letelepedtek. 1365-ben, miután Murad bej elfoglalta a mai Edimét és felvett« a szultán címet, megkezdődött a törökök hóditó tevékenysége. Ennek első áldozata Konstantinápoly: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta. Ezután Dél- Oroszországtól a Balkánon, Szírián és Egyiptomon át egészen Algériáig több millió négyzetkilométert hódítottak meg; majd 1526 következett. Mohács után meg Bagdad. A Szigetvár alatt elhunyt II. Szu- lejmán alatt érte el az Oszmán Birodalom hatalma csúcspontját Ahogy a birodalom felemelkedése, úgy bukása is hatónk földjén következett be. Az 1689-es évektől a hanyatlás egyre gyorsuló ütemben folytatódik, s 1917-re gyakorlatilag mai területére zsugorodik. A magyar—tőrük kapcsolatokat a múltban nemcsak a 150 éves török uralom — e sötét kor — jelzi. Á kapcsolatoknak vannak világosabb lapjai is: elég csak nyelvünk törők eredetű jövevényszavaira vagy Rodostóra és Kü- tahyára gondolnunk, (hazánk i két nagyjának, Rákóczinak és ra, amelyről Mikes, a legto-: Kossuthnak — s velük annyi vább ott élő száműzött azt; másnak — törökországi szám- írta: már annyira szereti, hogy; fizetésének helyére), Rodostó- el nem felejtheti — Zágont. | ♦ ♦ ♦ • Bizánc — Konstantinápoly — Istanbul. I ♦ ♦ magyar rabságának színhelye) í kezdődik, s féíkörív alakban? fut az Aranyszarv-öBbl part.-; ján épült ősi Blachernáig, Bí-; borban születelt Konstantin; császár erődpalotájáig. Ha a mai Istahbult . meg; akarjuk ismerni, elég csak ezt; a — mai városnak is szívét | alkotó — néhány négyzetkilo-1 méteres — területet bejárni.; Edirne felől közeledve a; »Topkapin« jutunk át a vá ■; résfalon, s együtt találjuk a; három nagy birodalom két; évezredes csodálatos emlékeit,; amelyekbe^ — az építő- és; díszítőművészetek zsenialitá-t sa. által — együtt élnek, szin-I te egyesültek, felejthetetlen; látványát adva az emberi al- • kotás nagyszerűségének, a kü-j lönböző nagy történelmi ko-; rok 324-től, amikor — a ke-; rész tény séget államvallássá 5 tevő — Konstantin császár ide? — általa adott nevén: Űj-Ró-| mába — "tette át székhelyét, s * a Római Birodalom fővárosa lett, egészen 395-ig. (Folytatjuk) Elindulásunk másnapjának délelőttjén érjük el a mesés Boszporusz két oldalán elterülő 3 ezer éves várost, a történelem talán leghatalmasabb három — római, bizánci és ottamán — birodalmának csodálatos szépségű, varázslatos egykori fővárosát. Byzantiont az i, e. Vili. században alapították az Arany- szarv-öböl, a Boszporusz-szo- ros és a Márvány-tenger által határolt mintegy 10—15 négyzetkilométeres kis félszigeten Athén szomszéd városának, Megarának dór lakói. A természetes védelemmel három oldalról ellátott települést már a gyarmatváros őslakói lezárják a negyediken, s az általuk emelt falak helyén építette 413-ban Theodosiosz császár azt a kto. hét kilométer hosszú, hatalmas — 7 kapuval ellátott — bizánci bástyarendszert, amely a Márvány-tenger partján emelt Héttoronnyal (a híres Hepta- pyrgion, azaz a hírhedt Jedi- kulé a XV. század után annyi kecskeméti kislány: jól érzi magát a tsz-ben. A vietnami háborúban — sajnos — még nem történt lényeges változás négy év óta; a vietnami, küldött a KISZ VIII. kongresz- szusán is biztosan harcokról, bombázásokról számolhat be. Négy év óta sok minden történt azokkal is, akik küldöttként részesei voltak a VII. kongresszusnak. Sokan közülük már elszakadtak az ifjúsági mozgalomtól. Nem így Proity István, akinek négy év előtti kongresszusi élményeit idézzük. A legemlékezetesebb az előbb említett három felszólalás volt. Proity István azonban nemcsak hallgatója volt a kongresszusnak, hanem hozzá is szólt a vitához. Hogy is volt? — Ipari tanuló voltam akkor. A villanyszerelő szakmát tanultam. Társaimmal együtt elavultnak tartottuk a 49-es iparitanuló-törvényt. Nem határozta meg pontosan a tanulók helyét. Még mindig kísértett a múlt, hogy az inásnak, majd az Ipari tanulónak szinte úgy kellett ellesnie a szakmát. Arról nem is beszélve, hogy nem ipart, hanem szakmát tanulni — ez a képzés feladata. Ezt mondtam el a városi, a megyei küldött- értekezleten, a diákparlarrtent- ben, ahol a munkaügyi miniszter is hallotta, majd a kongresszuson. Azóta változás történt: nem ipari, hanem szakmunkástanulók vannak, és én úgy érzem nemcsak névben történt változás, hanem a képzésen, a szemléleten is változtattak. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondom: ebben egy kis részem nekem is volt. Tapasztalatairól, élményeiről mesél. A közös rendezvényekről az Ifjúsági Parkban, a Vígszínház pol-beat fesztiváljáról. Ügy, mintha már nagyon régen lett volna. Pedig Proity István nemcsak a régi ifjúsági emlékeket idézi fel, hiszen rhég csak 22 éves. Munkahelyén, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál, alapszervi KISZ-titkár, a KISZ-vb* szervező titkára. Egyik legnagyobb gondja most az év végi hajrá. A fiatalok legnagyobb KISZ-feladata most az, hogy teljesíteni tudják vállalásaikat, a határidőket betartva. A VIII. kongresszuson nem lesz ott. Mit vár azoktól, akik részt vesznek rajta? — Mindenekelőtt azt, hogy hozzanak olyan határozatokat, amelyek a fiatalok érdekeit szolgálják.; Ugynakkor ne tévesszék szem elől a kötelességeket sem. Sok," őszinte véle- ménvnyilvánítást várok a kongresszustól. Azt, hogy igazi, tartalmas vita legyen, olyan, mint négy évvel ezelőtt. Simon Mária