Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Gyermehnéssőtér Senki sem tagadja, hogy a ma színházának egyik legnagyobb gondja a közönség hiánya. Sokszor ez odáig fajul, mint a legutóbbi nemzetközi színházművészeti kongresszuson, hogy a »fő-fő« vitaindító előadást arról tartották: bárót vagy ellenség-e a közönség. Igaz, a felvetett kérdést senki sem vette komolyan (az előadón kívül), a gond azonban mégis csak gond marad. Ami külön tetézi, talán az, hogy főleg az ifjabb nemzedék nem vonzódik eléggé a színházhoz. Walter Kerr neves amerikai színikritikus keserűen jegyezte meg: »Nemigen tudtunk érdeklődést kelteni a fiatalokban a színház iránt: újabban ötven körüli arcokat láttunk csak a nézőtéren, a karzatok pedig üresen tátongtak.« Peter Brook, a Royal Shakespeare Company volt rendezője pedig otthagyja a neves társulatot, s Franciaországban kísérletezik egy egészen új, formabontó, szó szerinti kísérleti színházzal. Nem is ez a megkapó, hanem a cél: »Most valami újat akarunk csinálni a gyermekek számára. Ez egészen más lesz. Lesznek olyan napjaink, amikor különféle gyerekcsoportok keresnek fel egy-két órára.* Kézenfekvőnek látszik a megoldás. Nem járnak a fiatalok színházba? s— Olyan színházat kell csinálni, amely vonzza őket. A színház^ megszerettetése — már gyerekkorban — a nem gyorsan gyümölcsöző. de mégis hosszú távon kamatozó út. Mai vetés, lehet, hogy csak holnapután érik be. (Nem véletlen, hogy a szerzők sem a színházat kerülő fiatalokon, hanem a tv e’é kénvelmesedett idősebk s"mzedéken verik el a oortl Álljon itt még egy példa. A kölni egyetem melletti szinti írtudom ányl Intézet rendszeresen küld »játékmestereket* ar iskolába. A gond részint hason! ö, részint alapvetően eltérő okok miatt nálunk is érvényes. Nem azért rukkoltunk elő külhoni példákkal, hogy azdk valami hazai »állóvíztüköiben« visz- szatessenek. Szerencsére színjátszásunk országos áramában énnen Kaposvár színháza kínál jó és követendő példát. Ügy vélem, a gyermek- és ifjúsági színház most megkezdett harmadik évada már kínál néhány tanulságot, mutat néhány örömteli eredményt. Nem titok, az idei évadnyitó egyik legtöbbször visz- szacsengő mondata az volt: közönséget kell teremteni. Ez valóban nem könnyű. Különösen nem könnyű azért, mert a mai közönség igen számottevő részét nem gyerekkorban »szoktatták* a színházhoz. Egyáltalán: a színház a köztudatban — intézményesedése óta — mint felnőttek szórakozása állt. A következtetés, szinte banálisán egyszerű pedagógiai alapigazság: a színházba járást már gyerekkorban el kell kezdeni. A feladat nem kis nehézséget rejt magában, hiszen a színház — különösen napjainkban — változó; egyre jobban betör a színpadra is a közélet légköre, a tudatos politizálás. A nebulóktól tehát aktív — és élményt nemcsak befogadó, hanem feldolgozó — nézőket kell nevelni/ A körzeti feladatokkal együttjáró gondok mellett mégis vállalta ezt a Csiky Gergely Színház, és lelkes örömmel üdvözöljük ezért gyermek- vagy Ifjúsági színházának harmadik évadát. Laczkó Mihály rendező kezdettől fogva a legfőbb protek- tora mindennek, és természetesen mások is, mindazok, akik részt vállalták ebből a feladatból. Talán közhely arra hivatkozni, hogy a színészek mennvire szeretnek gyerekeknek játszani. Ha közhely is, — igaz. Mert hogyne lenne valósív ez. amikor egy-égy jó előadás alatt az egész nézőtér együtt lélegzik, izzad, izgul lázad és szomorkodik a főhőssel, és közös a katarzis: a jó győzelme közeuette. Hogy mit íelent iskolások számára színdarabot látni — mi több velük előadni — mír ' - korán felismerték. A szttkus dráma egyik alapigazsága, hogy segíti a tanulmányok elsajátítását is. (Mikor Csokonai deákjaival Csurgón előadatta a Cultura vagy Pufókot, már több debreceni diákszín- játszási példa állott előtte.) Ez a régi felismerés vezette kezdetben a kaposvári színházi embereket és a népművelőket abb^m a közös igyekezetben, hogy 1968-ban az »első évadban« még egyfajta »szemléltetést« vállaltak. (Tartuffe, Nóra stb.) A kezdeti felolvasást azonban élsöpörte a siker: gyakorta több volt a látogató, mint az esti rendes előadásokon. Gyorsan 1 elhatározták, hogy színházat, teljes színházat adnak az ifjú nézőseregnek. A tavalyi évadnak már örülhettek nagyok s kicsinyek egyaránt. Nagyon jó didaktikus szándékkal megrövidítve mutatták be Ibsen Nóráját és a kicsik számára a Hamupipőkét. Ha szabad a, fokozatokra utalni, akkor az idei bemutató Brauszevics Mese a tűzpiros virágról című darabja az eddigi legteljesebb siker. Túlnőtt a megyehatáron, országos. Annvit árulunk még el, hogy előkészületben van A Pál utcai fiúk is. Sokáig beszélgettem Laczkó Mihály rendezővel a megtett útról és a járható továbbiról: és gyorsan megfogalmazódott a tanulság; nem könnyű gyermekszínházat csinálni, mert nagyon kevés a darab, s még kevesebb a mai darab. Sriuos. a szerzők nem számolnak a színházak eme gondjaival, pedig hát a tudománvos-fantasz- ükus, vagy pvvéb ifiúsári irodalomból körrven lehetne színadra adaptálni. Jogosan felvethető, igen wakran ftiányérz°ttol is, hngv ■félhasznália-e elérné a színházat az iskola, (Sorén Laczkó Mihálv mondta el, hogy az ilvem előadások után többször hívták zalai iskolákba beszélgetni a színházról, mint So- moevban.) Egyáltalán: magam is' fültanúja voltam annak, mikor néhány előadás után megjegyezte a »kritikus* pedagógus: »Ön nem ezt vártam.« Sőt: »Hiába, ez nem Budapest.* Pedig hát nem az a lényeges, hogy a felnőtt mit várt, hanem az, amit a gyerek kapott. Izgalmas, fordulatos, látványos, tanulságos színházat-e vagy sem. Sajnos, éppen ennek a sokoldalú színházi hatásnak a pedagógiai elemzése — néha még magyar- órabeli kiaknázása is — elmarad. Pedig hát ez már nem a teátrum, hanem az iskola adóssága a gyerekkel szemben. : s • Somogyi nap Sopronban „ Itt lobogott a deák-kúti vármegyé zászlaja egykor“ AZ IDEGEN városban megérkezésünk után" nyomban tájékozódni szerettünk volna. Ezt pedig egy forró fekete mellett tehetjük meg a legjobban — így határoztunk, 'és megálltunk a Gyöngyvirág észpresszó előtt. A ház, amellyel szembetaláltuk magunkat, a Berzsenyi Dápiel Gimnázium volt... »Ennek az iskolának a növendéke volt nagy költőnk, Berzsenyi Dániel 1788- tól 1795-ig.* Aztán- a soproni levéltár igazgatójának, Horváth Zoltánnak a hivatalában, majd a 400 éve halott dr. Lackner Kristóf emlékére rendezett kiállításon gyűjtöttünk szerény ismereteket a városból. Sopron az István-kori település első ispánjának, Sup- ronnak a nevét vette föL A Lővérek pedig a lövész, nyilas besenyők »foglalkozására« utal. A város haladó diákhagyománya' kívánkozik még soproni tudósításunk elejére: a vármegye példájára egykor a városban tanuló diákok is testületet alakítottak, hasonló szerepekkel, mint a felnőtteké. »Itt lobogott a deák-kúti vármegye zászlaja egykor* — olvasható az említett diákkút- nál, ahol a Berzsenyi Gitrnná- ziym "Végzős diákjait búcsúztatták. 1948-ig, majd Í960-tól ismét a hagyomány teszi üo- nepiebbé a ballagást Sopronban: tanár és diák együtt iszik a kútnál a serlegből, az avatást szentesítve. Tröszt Tibor Somogyi diákok Farkas Béla jSgető gond a nagyatádi I“ üzemek szakember-ellátottsága. Tíz év alatt a város két.legnagyobb ipari üzemében foglalkoztatott munkások száma megháromszorozódott ugyan, de a szakmunkások aránya mindössze 3—4 százalékkal növekedett. A cémagyárban a dolgozóknak csak 12, a konzervgyárban pedig 20 százaléka rendelkezik szakképzettséggel. Hasonló a helyzet a közelmúltban Nagyatádra települt DanúVia-gyáregységben és több kisebb vállalatnál, szövetkezetnél is. Olyan szakemberekre van szükség, akik »a rokon szakmák alapjaiban is járatosak, a szakma gyakorlatára elméletileg .megfelelően kiműveltek és ezáltal gyors reagáló- és átállási képességgel rendelkeznek«. — Ezeknek a gondolatoknak a szellemében tanácskozott a városi párt-végrehajtóbizottság az iskolai és a felnőttszakmunkásképzés eddigi eredményeiről, gondjairól és a legsürgősebb tennivalókról. A nagyatádi szakmunkásképző intézet, amely 1968-ban igazgatásilag, 1970-től pedig gazdaságilag is önálló lett, közel félezer szakmunkás képzésével foglalkozik. Az intézet tárgyi feltételei jóval kedvezőbbek most, mint pár évvél ezelőtt, de a nagy létszámhoz, az oktató-nevelő munka javításához további fejlődésre van szükség. A tanteremhiány miatt délelőtt és délután is folyik a tanulók elméleti képzése, és nagy gondot okoz a bejárók várakozási idejének hasznosítása a helyiséghiány miatt (negyvennyolc községből 265 tanuló jár be naponta a Szakmunkások Nagyatádon járási székhelyre). A személyi feltételek az utóbbi években sokat javultak; az 1968/69-es tanévben csak 2 főhivatású tanáruk volt, jelenleg1 pedig már 7 — és több óraadó — valamint 8 szakoktató tartozik az intézet állományába. Az 1971/72-es tanévben működő 16 tanulócsoportból nyolcban emelt színtű a képzés. A város nagyobb vállalatai hosszabb távra beiskolázási tervet is készítettek, ennek alapján kívánják biztosítani szakemberlétszámukat. A pályaválasztáshoz nyújtott segítség ellenére is vannak »jól menő, divatos« szakmák, és vannak olyanok is, amelyekre kevesen jelentkeznek. Túljelentkezés mutatkozik több vasipari szakmában (például autószerelő, géplakatos, gépszerelő), s ugyanakkor hiány van az építőipari szakmákban (ács-állványozó, hideg-meleg burkoló, vasbetonszerelő stb.). Néhány szakmában sikerült megfelelő arányban felvenni leányokat is. A beiskolázási nehézségek miatt tehát tovább kell javítani a pályaválasztási munkát. Kívánatos, hogy a, leányok számára alkalmas szakmákban a fiúk síéivé telét mérsékeljék, s hasznos lenne társadalmi ösztöndíjat is biztosi tani, és általánossá tenni a tanulók teljesítménybérben történő foglalkoztatását. Sokoldalúan képzett, általánosan művelt szakmunkásokat csak tervszerű, színvonalas oktató munkával tehet nevelni, Szükség van erre, mert a szakmunkástanulók nagy része az áltlaános iskolából meglehetősen gyenge alapokkal érkezett: az idei első évfolyam például csupán 2,7-es tanulmányi átlageredménnyel. S nem sokkal jobbak a szakmunkásképzőben sem: az 1969/70-es éviben 3,07, az 1970/71-es tanév végén pedig 2,9 volt az intézet tanulmányi átlaga. Sajnos, nagyobb a bukottak száma; a múlt tanévben a hallgatók nyolc százaléka nem felelt meg a vizsga- követelményeknek. A hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás terén jelentős kezdeményezései vannak az intézetnek (korrepetálás, egyéni foglalkozás, csoportfoglalkozás), de ezek nem terjednek el általánosan. A jövőben tehát körültekintőbben és differenciáltabban kell megszervezni az arra rászorulók tanulmányi segítését. Az elmúlt években több erőfeszítés történt a gyakorlati oktatás előfeltételeinek biztosítására. Jelenleg a tanulóknak egyharmada vesz részt tanulmányi vagy csoportos gyakorlati foglalkozáson, a többi egyedi munkahelyeken, szakmunkások mellé beosztva. Az egyedi képzésben részesülő tanulók rendszeres ellenőrzésének megszervezése is új feladat elé állította az intézetet. A függetlenített szakoktató alkalmazásával az ellenőrzés rendszeresebbé vált. Az intézet nevelői a munkájuk fő célkitűzésiéit igyekeztek valóra váltani. Az iskolából kikerülő tanulók nagy többsége kötelességteljesítő, becsületes ember; jó teljesítményt ér el és helytáll a társadalmi munkában. Jónak mondhatók a tanulókat érő üzemi hatások, a termelő munka és a mun- káskömyezét is. A tanulók szakmai képzésén túl azonban nagyobb gondot kell fordítani a jövőben a nevelési célkitűzések megvalósítására. A végrehajtó bizottság fogfoglalkozott • a felnőttszakmunkásképzés helyzetével is. Megálllapította, hogy az üzemek elsősorban az általános iskolából kikerülők beiskolázásával akarták jobbára megoldani a szakmunkások biztosítását. Nem gondoltak azonban a betanított és segédmunkások szakmunkássá képzésének a lehetőségére. Pedig e munkások túlnyomó többsé- ' l*ge fiatal, negyven év alatti. Tanfolyami képzés ' keretén belül a szakmunkásképző intézetben évente mindössze 10—12 felnőtt szerez szakmunkásbizonyítványt. Az üzemekben az elmúlt tíz évben mintegy 350 felnőtt tett szakmunkásvizsgát. Jelenleg a konzervgyárban 17 felnőtt részvételével folyik csak szakmunkásképzés. Kívánatos, hogy valamennyi üzem, vállalat és szövetkezet a közeljövőben elkészítse középtávú felnőtt beiskolázási, szakmunkásképzési tervét üzemük szakmunkásgárdájának folyamatos biztosítására. Derest Sárnál« kiállításának megnyitóján. Dr. Lackner Kristófnak, Sopron neves várospolitikusának, tudós polgármesterének sírját hiába keresi a hálás utókor, hogy lérója előtte' kegyeletét. A soproni diákok is a sorba állnának, ugyanis dr. Lackner Kyistóf alapítványának egyharmadát éppen a tehetséges tanuló fiataloknak ajánlotta föl, és a hiteles források alapján 1918-ig követhetjük is ennek folyósítását Somogyi diákok vendégei vettunk pénteken: a lelkes soproni Somogyiak Klubja gazdag programot állított ösz- sze erre a napra. Hol tanulnak Sopronban ® somogyi fiatalok? Az Erdészeti és Faipari Egyetemet dr. Dobos Tibor egyetemi docens, a Somogyiak Klubjának tanár elnöke mutatta be: — Erdészeti és faipari felsőoktatásunk olyan nagy tekintélyű és nagyhírű intézet kebelében született, mint a Selmecbányái akadémia. 1808- han Ferenc király alapította a Bányászati Akadémia mellett az Erdészeti Tanintézetet A felszabadulást követő első években rohamos fejlődésnek indult az erdészeti tudomány, s ennek megfelelően önállósult az erdőmémöki kar 1952- ben. Az 1957—58-as tanévben megkezdődött az önálló faipari mérnökképzés is. Intézetünk 1962-től mint Erdészeti és Faipari Egyetem ^működik, erdőmérnöki és faipari mérnöki karral. Huszonöt somogyi hallgatója van a Lővérek lábánál tejepült egyetemnek. Kevesen tudják, hogy a múlt század végéig óvóbácsik is működtek. Sopronban is nyilvántartanak'néhány kitűnő egyéniséget e korból. A t XX. századtól azonban már csak óvónőkről beszélhetünk. Dr. Varjú Sándor igazgatóhelyettes a soproni óvónőképző alapító tagja:-L Az ország három óvónőképzőjéből a soproni a dunántúli óvónőképzést látja el. Kaposváron levelező konzultációs központja működik. Eddig mintegy 1000 óvónő került ki a nappali tagozatokról, és mintegy négy-ötszázan szereztek oklevelet a levelező- képzésben. A SOPRONBAN megtartott somogyi nap programjában megyénk párt- és tanácsi vezetői találkoztak a somogyi hallgatókkal. A beszélgetések mottója ez volt: Mindenkit szeretettel visszavár Somogy. A Somogyiak Klubja kezdeményezésére a Liszt Ferenc Művelődési Házban pénteken megnyílt Farkas Béla kapós- ' vári pedagógus festő kiállítása, amely szép fogadtatásban részesült. Ugyancsak a lelkes klubtagok ajánlották föl, hogy somogyi estet rendeznek az Ady Endre Művelődési Házban. A megye művészeti csoportjainak életéből és munkájából kötött díszes csokor sok soproni kedves emléke maradt. A Somogy Táncegyüttes, a somogysámsoni citerazene- kar, a karádi női kar, a Fonómunkás • Kis-színpad és a L atinca Stúdió produkciói méltón képviselték Somogyot Hnrányl Barna A Somogy T&ncegyfiííes műsorátxHL SOMOGYI WEFLAP i
