Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-25 / 303. szám

FODOR ANDRÁS; CSEND Végiül is megbékül a lét, nem kérdi tőlem, mért vagyon. főidről, égről pinámra gyűlnek totlászkodón a csillagok, Dereng a kikötött hajó hamvas kísérteié. Álmok túlsó partjára mát nem indulunk vele, Pihen a sok ragadozó, maga-húsába tépő indulat Meleg ámyékredők pihegnek tt kígyópad alatt fénycsövek bordáira fagyva megállt a vad muzsika. Mered az elhült szenvedély. Tündöklő kaloda, Virágzó, hosszú szárú füst kötözi fönn a végtelent Ki hinné, hogy tüzek kínjából épült mindez et gyönyörű csend? Demény Ottó: Ünnep! ebéd Hol szerencsésre vált az év, gazdag a fold s kemény a munka: megterem ételed, emberiség. Nem ima teszi, nem zsolozsma. Profán, & acsertairtás maga. Gallyait a tűzre, lángra lábast! Sütőből száll a hús szaga, pecsenyévé pirul a szárnyas, A bukta könnyű, mint a pille, cukros lében hamvas saláta Harmatosán reccsen a dinnye, bor csordul a fényes pohárba. Ünnep az evés — áldozás. Kés, villa, kanál a szentségeik, örök nekirugaszkodás halálunkig az öröklétnek. Kerék Imre: BETLEHEM Csikorgó, ezüst Betlehem, reménységből épült legenda, Nagy, születés előtti csönd. Harangszó hull a pásztorokra. Kék fagy: Heródes bárója villog. Anyaméhben derengő álom, szűzi sejtés még a világ. Mária hasán átsugárzom. Idilli glória helyett% már fölrémlik a tövises korona, lövőm: keresztre feszítve is örök születés misztériuma Modern otthon s pásztorbot Talán a technika szüntelen jelenléte váltja IdU, 6» hogy elözöníötte otthonomat a technika! Kéz~ iratpapíronrra villanyfény ve­tül, a meleget távfűtés szol­gáltatja, a vendég elektromos csöngővel jelzi jöttét, s kávé­ját villany házipres&zówal fő­zöm; a fürdőszobában mosó­gép áll: most, hogy írok, itt döngicsél körülöttem egy zsebrádió muzsikaszava. & megvallom, egyik csodaszer­kezet működését sem értem teljességgel. Azt olvastam ugyan valahol, hogy a tévé- vevökészülék első fokozata szelektálja, majd fölerősíti az antenna által vett jeleket, hogy egy oszcillátor jeleit be­keverik a kapott jelhez, hogy működik e masinában demo- dulátor, eltérítő generátor, meg a jóég tudja mi minden. Most, hogy számot szeretnék adni róluk, töredelemmel be­vallom, azt sem vagyok ké­pes megmagyarázni, miként működik a legegyszerűbb elektromos kenyérpirító szer­kezet, pedig naponta haszná­lom. Viszont, ha rápillantok a falamra függesztett faragott pásztorbotra, annak nincs tit­ka előttem. Tudom, hogy somfából faragta a Veszprém megyei juihászember, akitől vettem. Szinte személyes is­merőseim a reája faragott tölgylevelek, madarak, mó­kusok, őzek, szarvasok. Is­merem a pásztornak azt a mozdulatát, ahogyan föleme­li az ilyen alkalmatosságot, ahogy reá támaszkodik, s még azt is, ahogyan az engedetlen puli után hajítja. Ilyen okok magyaráznák, hogy a modem ember mind­inkább vágyik arra, hogy népművészeti tárgyak is le­gyenek a környezetében? Talán ilyenek is. Csaknem nyolcvan népművészeti és háziipari szövetkezet összesen évi több mint félmilílárd forintot érő portékát hoz forgalomba ma­napság ... Ezek között van­nak ötvösmunkák, cserepek, kovácsolt vastárgyak, kisbú­torok, kefetartók, mángorló- fák, szőttesek, hímzések, szűcsremekek, szőnyegek — jóformán minden, ami az em­bert otthonában körülveszi. A hasonló- tárgyaknak valaha a paraszti életben az volt a rendeltetésük — Ortutay Gyula megfogalmazása sze­rint —, hogy a mindennapi élet szolgálatában álljanak, felmagasítsák, szebbé tegyék a paraszti életet. A múlt században a parasz­ti háztartások legfontosabb eszközei még a falusi meste­rek keze alól kerültek ki. Emlékeznek az öregek, hogy teszem"« azt Nádudvar, Tisza­füred, Mezőtúr, Hódmezővá­sárhely, Mohács, Mezőcsát, Pás» vagy Csákvár faariaaaCTi. milyen fontos szereplői vol­tak a hetipiacoknak és vásá­roknak. Hogy a díszítésnek milyen változatossága volt megfigyelhető e darabokon: csíkozott, sakktáblaszerű koc- kázással ékített, körökkel, körívekkel, szögekkel, rozet- tákkal, virágelemekkel ellá­tott cserepek kínálták önma­gukat a vásári közönségnek. Hogy a faragó «emberek az ivócsanaktól a temetői fejfá­ig, a díszes kerítéskaputól a bölcsőig mindent elkészítet­tek ... És milyen messzi vi­dékről f ölkeresték a múlt szá­zad elején teszem azt Blázsik Pál csongrádi szűcsöt, akinek rajzkönyvében oly szép stili­zált rózsák várták, hogy a ködmönre hímezzék őket... Napjainkban a falu alig ismeri a népi iparművésze­ket. Legföljebb a saját köz­ségében élő mesterről tud a parasztember jobbára róla is csak a rokonság okán, vagy mert sokszor keresik a híres fazekast, vagy pingáló asz- szonyí a városiak. Van-e má­sodrangú táncdalénekes, aki ne volna országszerte ismer­tebb, mint a karcagi Kántor Sándor fazekas, a somogyjá- di Varga László fafaragó vagy Vén Lajosné, a jeles szalon ári pingáló asszony!? A falu még nem telt bs annak örömével, hogy a vi­dék embere számára is be­szerezhető mindaz az ipar­cikk, ami sokak szemében nemrég még a városiassá g jelképe volt. Ezért találunk a falusi hajlékokban oly ren­geteg világító rekamiéí, da- maszttal bevont díszpámát, bazári nippet, a falakon pe­dig az unalomig ismert giccs- fesfcményt (kék tavon révede­ző hattyút, cigánylányt hege­dűvel, erdei tisztáson téblé- boló szarvasokat stb.), vala­mint a »mód és modernség* megannyi hamis jelét! Olyan emberek, akik gyer­mekkorukat még népi ipa­rosok (mindegy, hogy művé­szi vagy nem művészi) tár­gyai között élték le, most az új lehetőségekkel élve új kör­nyezetet alakítottak ki maguk körül. Ezért váltak a népraj­za gyűjtők számára kincses­bányává a falusi padlások. Oda száműzték ugyanis a mo­dernizált háztartásokból a műit kellékeit: a festett lá­dákat, oda kerültek föl a rok­kák, guzsalyok, olajmécsefc, beretvatartók, faragott jár­mok, kaszafenőkő-tartók, os- tomyelek és juhászkampók. Városon pedig? Talán a technika szüntelen Jelenléte váltja ki az emberekből a saomjat. Talán, mert sokan falun élt gyermekéveik emlé­keibe fogódznak; talán, mert a Hcamäk naiv esaépsége ra­gadja meg őket, mind többen gyűjtenek népművészeti tár­gyakat. Van, aki csak egy műanyag bevonatú fotel me­revségét oldja föl egy-egy né­pi hímzésű párna lágy szá- neiveL Más a kalocsai köté­nyek tűzvarázsát használja föl arra, hogy egész falfelü­letet beragyogtasaon egy íz­léssel: a falra rögzített népi ruhadarabbal. Olcsó, mégis megejtő bájé népi cseréptá- nyénok díszítik ebk barátom konyháját S meglepő az a természetesség, .amellyel a legmodernebb vonalú ipari készítmények és a népművé­szet form ahagy ományát őr­ző darabok alkalmasodnak egymáshoz. Persze, ennek a »titoknak* a megfejtéséhez sem kell, hogy tudós legyen az ember­fia. A modem ipari formater­vezés csakúgy, mint a mai iparművészet, szüntelenül visszanyúl a népi hagyomá­nyokhoz. Részint; mert évez­redek alkotói logikája alakí­tót ki bizonyos formákat — ezt jómagam a cserepesek momkáin tapasztaltam leg­szembeötlőbben —, részint mert a világ minden táján növekszik mindannak a be­cse, ami népi. Ez bizonyára nem független azoktól a po­litikai változásoktól sem, amelyek a nép helyzetére, a nép óhajaira, a nép szellemi kincseire irányítják a közfi­gyelmet. Nálunk már tűi va­gyunk a kezdeti lépéseken. Ki hinné, hogy hazánkban a bedolgozókkal együtt kereken negyvenezren foglalkoznak népművészeti tárgyak előállí­tásával. Van-e mammutüze- münk, amelyikben ennyien dolgoznának? Nem tudok ró­la. Csak azt tudom, a nép mű­vészete mind jobban átszíne­zi mindennapjainkat. Még olyan helyekre is utat tör magának, ahol — városon legalábbis— azelőtt nem volt helye.« A Gellért-hegyi Búsuló Juhász vendéglő bár­ját Vankóné Dudás Júlia gal- gamácsai népművész falfest­ményei díszítik, sok hír« ét­teremben pedig népi cserép­edényekben tálalnak a ven­dégeknek; s a ruhatervezők mind több női ruhán alkal­maznak már népi fogantatáséi hímzést... A város — és ezen nemcsak Budapestet értem, mert a Népművészeti és Háziipari Vállalatnak 18 pesti boltja mellett 58 vidéki üzlete is működik — már keresi a népművészet alkotásait Va­jon mikor tárja ki otthonait előttük a falu, ahol ez a mű­vészet annakidején kivirág­zott? Bajor Nagy Ernő mi Karácsonyi harangok w m ’■A 2$ (Honty Márta grafikáját Sípos Gyula versei: KERESZT .4 keresztet kellene már letennem, mit homlokomra rajzolt az a pap. Mért kell mindig azokkal együtt mennem, akiket bántanak? Evek, napok! Meg kellene nyernem minden múló szép pillanatot, 4 keresztet kellene letennem. Meg a csillagot ÉLVEBONCOLÁS Laasan meg kell tudnom, kivel éltem együtt Magány, fájdalom lelkem lekopaszítja, Dühöngő őrült tombol, eszes gazember vizslat, szentek mennek a tűzbe, hősök kardjukba dőlnek. Az élveboncoláshoz Egy-szerelem lovagja, ^ hol vannak jó szerszámok? agyaras mindig-kész kan. Milyen az a másik, másokért lobogó tűz, kivel magamba látok? maga-keüleíő gyertya Lassan meg keH tudnom, &i élt e kis világban. Nevemben, nevem néHkűl ki megy a koporsóba? Szirmay Endre: Karácsony Emlékszel?... omló fények, szitáló ragyogás, kalácsmeleg mosoly, gyermektiszta béke, gyertyák, fenyőillat, barmok szelíd szeme, bukdosó vágyainak mezítelensége. Nézd!... a félelem szeget ütött tenyerembe, • fogadj el mégis oltalmazó társnak, s ha nem hiszed, amit a szívem kidobol, szegődj el te is messiásnak! SZERETET (Ho wty Mázta grafikája^ tMitne veqymk karácsonyt*? őrok problémás, •mit vegyünk szeretteinknek karácsonyra, A választék igen nagy. Helyesnek láttuk, ha segítségképpen felsorol­juk: mit ne adjunk ajándé­kuk 4 filmhíradóban gyakran i látunk ízléses, szép kivitelű atomreaktort Mégsem aján­latos, hogy effélét ajándé­kozzunk. Gondatlan kezelése ■sok baji okozhat « háztar­tásban ; ipar Ma «tó/ szép, szidoüal tisztítható ka- zánházákat gyárt Mégis tesz- j tózkodjuhk ez ilyen aján- I dékiát Bár a kazánház jól jöCRÄS üéfaft, de fes ® hassá tartozó fűtő ráveszik, újat nehezen tudunk beszerezné. Léglökéses, nyolcvan sze­mélyt befogadó utasszállító repülőgépet ate ajándékoz­zunk karácsonyra! Nagy he­lyet foglal el a lakásban, és nem megy jól a stílbú­torhoz. Elektronikus számológép. Bár segít e kosztpénz be­osztásánál, mégsem ajánl­juk, mert a hó végére na­gyon emeli a vdlanyszámláá. Ma már igen szép kivite­léi toronydaruk 'készülnek különböző pasztellszínekben. Elromlott féivonójú házak­ban igen 'hasznos lehet, meg­ás ajándékozzunk toronyda- «Ä 4 faUsigOm* w vsm/enlsi Sáeseréli egy ele- jj gáns iurbogeneráiorra. Hadd pukkadjon a barátnője ez irigységtől Egy jól működő, gusztu­sos liáés vízi erőmű nagy örömére szolgálhatna a csa­ládnak. Különösen a téli be­fagyott csővezetékes idő­szakban, Am mégse ajándé­kozzunk vízi erőművet sze­retteinknek, mert a szom­széd joggal terjeszti majd, hogy miből telik nekünk ilyesmire? •Hö jó tanácsaink te­tőn érkeznek, g a felso­rolt praktikus holmikból va­laki már vásárolt szerettei­nek, az illető magára vessen, i cMaasbo® Szöveszter' MÁTYÁS FERENC: NE LEQENDA Lehullt a hő, fehér virága nyílik az utcán meg a rét ölén, mintha a margaréí virágozna, egy halott mályva remeg a szélben, süt a nap, s akárha látnál madarat zuhanni a fagyos faágról — ' szívedre koppan örömöd carácsonyest szimbólumából ö, te óriássá nőtt bizalom, «meid föl az emberiséget* idézd elé a békességet, hogy a karácsony ne legenda, legyen csak és ha egy süket zenészünket — tán Beethovent — megyünk a templomba hallgatni ünnepeden, hát legyen annyi hitünk, reményünk legalább, hogy jó jön s okul a világ múltjából s amit tőled kémek? hitetleneik & keresztények, ne kelljen mindig megtagadni — szép karácsonyod tudjon adna az istenekből emberséget * ®Oit©<S ff 8 ««B'K.AS? /

Next

/
Oldalképek
Tartalom