Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-25 / 303. szám

TORNYOK Gyertyás László (Kaposvár) (elvétele. (A Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából.) Csanády János: . ÉJFÉLI FALU fürkészi az ember a csendet, amely az éjféli néma falta ütögeti a toronyból az óra kondulásaival; süt a hold ebben a tétova, téleleji éjben, felhő takart nap után óriás egy-szeme a földre figyel Elragadta valami rabló szél, északról délre rohanva, a karácsonyi meddő, rongyköpenyeg-felhőlfet az égről: lehettek volna habos dunnák és vánkosok ti, <1 didergő mezőkre leszállva tiszta fehéren, Sí* kékfátyolos fényben most halvány pára remeg, a föld lehellete, hogy önnön arcára visszacsapódjon, mint amikor deres reggelen haragod megdermedni nem enged, t társad káromkodása parázsként hull vissza fejedre. Mint aki őrül, hogy békében hagyják: nyugosznak a házak, a kutya nem ugat, bevackolödik a szalmába: lapul. \ Hajnalban majd szimatolva kel.föl böllérkés sikolyára. s odaverődik nyugtalanul a sűrűbe, les a koncra. Hol a kertek alatt sötét vizekbe merül el a fény, a széles földek egymásnak dőlve melegednek, alusznak. Félelmes óriások, pusztától pusztáig ér a hátuk, * felhördülnek álmukban, ha egy kései vontató dübörög. fürkészi az ember a csendet, — áll a karácsonyi éjben a falu. Hajnalodáskor az ünnep tovalép, dér hull lába nyomán, felsóhajtanak ébredő házak s vetések kinn a szabadban, újévre meleg takarót várnak, tiszta havat remélnekl /m? vigadok HA NEM IS BQBOS, de borús hangulatban szereztem tudomást a minap arról, Hogy a nagypénzű szesztest- vcrék találkahelyei hamaro­san újabb attraktív üzem­egységgel szaporodnak, lnne, a szerény újsághír; »Bormúzeumot létesítenek ■ a budai vár alatt nemrég fel­tárt katakombában. . Az ital ínyencei itt több évtizedes ■ bormatuzsálemeket is theg- ízlelhetnek.« Félreértés ne essék; nem irigylem azokat a hazánkba szakadt külföldfiait, akik konvertibilis alapon isszák magukat a népies faragású asztalok alá; sőt, ha a kijó­zanító SZTK-rend elében is csak kemény valutárét állí­tanák őket két lábra, egye­nesen honfiúi büszkeség da­gasztaná legén ytolltál peiy- bedző szívemét Attól sem kell tanüMk, Hogy e tehetős importbor­isszák netán megfáznak az árnyékos odúban, hiszen ugyanezen tájakon tenyész­nek az antibiotikumokat er­jesztő, józan gombafajták i*. így a kedves vendég akár hajadonfőt* ia mulatozhat a ih»73>i hajadonoUcal, nm len «tüksée# kMtapkfeám, kom aszóngya: bor, a bor, a t»r­kalappal... S ha netán honi legények is lebotorkálnak egyszer­egyszer a neoantik bunker- csárdába, újabb bizonyítékát nyerjük annak, hogy nálunk biz’ eltűntek a rút, generá­ciós ellentétek. Hiszen nincs felemelőbb látvány, mint mikor egy 25 éves ifjú bor- matuzsálemmel koccint! Bí­zunk abban, hogy a múzeum puritán erkölcsű pincérei sem élnek vissza e kezdők tapasztalatlanságával, és nem holmi éretlen vinkót szolgálnak fel elemedett bor- aggok helyett. (Mert tudni­való, hogy nincsenek fiatal borok, csak vén karhelyek. Egy kezdő ivónak minden bor öreg.) ÁMDE, ha netán valamely bormatuzsálem túlságosan elbízná magát, és többe* kér­kedne öregségével, mint il­domos, kérem,, közöljék ve­le kellő täszteäetbal, hogy van “valaki-*, »«ki-* épp oly vén, mini ő, s aki immáron annyira elaggott, hogy ere­je — sajnos — nem növek­vőben, hanem — a jelek eae- rint — elapadóban vas». Ez pedig m aBoohoteflenes Lcskó Lászlót II VAROS ARCAI ott. tasavrtcetfoat a vs­■ masai. Mánrsorító ua­1 _ pok lobbantak el. V Más volt ez, mint amikor nyaranként egy-egy hónapot töltött Édes­maminál, Akkor habzsolni szerette volna a. látnivalót. Mindent egyszerre akart megismerni. A napok azon­ban akkor gyorsabbnak bizo­nyultak nála. Suhantak, mint a mesebeli repülőszőnyeg, s Csík hiába kapkodta a fejét, a faluba visszatérve csak el­mosódó képek maradtak ben­ne a Dunántúl legnagyobb, legszebb városáról.-Az én városom!« — kiál­totta most örömittasain, de egy kicsit még hitetlenkedve, ha egy-egy épület előtt meg­állt. A Zidina öreg —- berú­gott embert idéző — házai! A kerítések mögül gyanakvó kutyák pislogtak a fiúra; portölcsért kavart a város­rész utcáin a szél. Csíkét csaknem futásra késztette a bokarándító úton. Flórián méltóságot nélkü­löző szobra! A kőszent mint­ha figyelte volna a fiút, aki árnyékába telepedve marék­nyi gyümölcsöt eszegetett, s közben fel-felpislantott rá; Flórián rendíthetetlen nyuga­lommal öntötte, öntötte a vi­zet a kőlángokra. A tűzoltók választották védőszentjük­nek. A napfény városának de­rűjét — Csíknek úgy tűnt — semmi sem tudja szürkébe borítani. A nagy, téglalap alakú teret, már tudta; Szé­chenyi grófról nevezték el. A fiú órákig elnézegette volna a lila és rózsaszín ruhacso­dákban tipegő hölgyeket, aki­ket séta botos lovagjaik kar­ján nyelt el a hatalmas szál­loda bejárata. Aztán ott, az a másik, fur­csa, sokszögű épület! “Dzsá­mi« — mondta róla egy villahegy-szúrósra pödört bajszú öregember az unoká­jának. Akkor hát török kori emlék! S Csíkét képzelete máris lóra ültette, egyik ke­zében napsugártól villanó pengéjű karddal. Kontyos, bő bugyogós törökök szaladtak előle rémült “Allah! Allah!« kiáltással. Mosoly ült ki a fiú arcára. Ha Putyu is itt lehetne! El­keverednének a korzón hul­lámzó tömegben, sodortatnák magukat az emberárral, bá­mulnák a magas épületek ab­lakai fölött díszelgő három­szögeket, a kovácsolt vaser­kélyek kígyóvonalait vagy a színházat, melynek oldalajta­ján néha szivarfüstbe burko­lózó urak, illatos hölgyek lépnek ki. E lvitte volna barátiét a Dóm térre is. Bizo­nyos volt benne, hogy a falusi Putyu is olyan döbbenten tátotta volna a száját az utcák vé­gén váratlanul előbukkanó négytornyos csodára, mint ő. Parányinak érezte magát. Mintha a látvánnyal egyidő- be a Dóm orgonája is meg­szólalt volna mély, eget-föl- det remegtető hangján. Ga­lambok emelkedtek a magas­ba, köröket hímeztek az ég kék vásznára. A tető világos- zöldjének megpillantásakor Csík úgy érezte, mesevilág­ba csöppent. A homlokzat szoboralakjai mintha gonosz varázsló pálcájának intésére dermedtek volna kőbe. Ta­' ián csak a szabadító Igére várnak, hogy megmozdul­hassanak. A fiú a zegzugos utcács­kákban Is úgy lépkedet, mint aki a mesevilág új tájait ké­szül felfedezni. Az utcane­vek is megmaradtak emléke­zetében; Harangöntő' utca, Tímár utca, Boszorkány utca és Kénes út. Hej, ha ezek mesélni tudnának! Hej, ha az Eleíántos, a Hattyú, a Ba­zár vagy a Dörfl néven em­legetett házak megszólalhat­nának! Napokig hallgathatná Csík( egy régi város históriá­ját Lenne susognivalójuk a Mecsek öreg fáinak is! A hegy derűs méltósága nagy hatást gyakorolt a fiúra, csakúgy, mint a város min­den lakójára. L elke van ennek a vá­rosnak, ezt még az átutazó is érezte. Be- hódolásra késztette a legmegátalkodottabb síkságiakat is. Lehetetlen volt a város ellenségként — a nem barátként — elhagyni. Remény kapott itt szárnyra az átutazóban s a letelepedő­ben egyaránt Alomrügyezte- tő volt a hegyaljai város. Mintha a gyakorta bete­geskedő Édesmamira is átra­gadt volna Cslk hangulata. Esténként ha a varrás köz­ben egy pillanatra megszűnt villogni ujján az ezüstös fé­nyű gyűszű, eltűnődve nézett a fiúra. Fiatalasszony korára gondolt. Így babonázta meg annakidején a város őt Is. Ilyen csillogó tekintettel be­szélt áz utcákról, a kövekről ő is. Szinte hallotta maga mellett kopogni annak az egykori, jóvágású fiatalem­bernek a lépteit akit oly rö­vid ideig tudott csak meg­őrizni a haláltól. Az urára, Csík apjára gon­dolt ilyenkor Édesmaml. Könmytelenül emlékezett a távoli napokra. Kopott, málló falú házba; laktak. Zöldjét jéggel vegyes esők píszkolták szürkésfeke­tére. Reggelenként az L ala­kú épület kialvatlan, szűk résűre húzódott szemű em­bereket öntött a girbegurbr utcára. Kántor “urat«, a moz­donyvezetőt, Weisz “urat«, a villanyszerelőt, Bérdi “urat* a kéményseprőt. Urazták egymást, ha vasárnaponként a pakli zsíros kártya lapjait pörgették ujjaik között. Cs<k csöndesén mosolygott, ami­kor a száz színes folttal ösz- szefércelt ingű Kántor bácsi így szólt Bérdíhez: — Bérdi úr! Lenne pár napra egy pengője kölcsön? Bérdi “úr* makacsul kuta­tott egy ideig lyukas zsebei­ben, aztán rosszkedvűen le­gyintett: — Volt, Kántor úr! Volt! De milyen a pengő, kérném? Mint a rossz asszony. Eltűnik a háztól! Az egérarcú Weisz “úr* gyermekdeden göcögött a viccen... Vidám asszonyhangok tet­ték virágossá a meleg dél­utánokat. Bérdiné szőnyeget szőtt, lábával pedig a böl­csőt ringatta, álmosra hin- táztatva rózsaszín arcú kis­fiát. Vékony, cinoogó hang­ján dúdolt is: “Csiasijja, ba­bája ...« K opottsága ellenére sem yolt visszata­szítóan szürke a ház, amelyben Édesmami és Csík lakott. Az udvari falat zöld futónö­vény fonta be, az eresz fecs­kecsaládinak adott nyári ott­hont. A tetőn rozsdás érc­kakas tűrte a rakoncátlan csikószél rohamait. Cslk né­ha hosszabb ideig üldögélt a foghíjas lépcsőn. A fali fu- tónövényék leveleit vizsgál­hatta. A csend perceiben tört rá a vágyakozás a falusi Ját­szótársak után. Hirtelen sza­kadt ki közülük, mint a té­rvényből tépett virág; ne­héznek érezte a levegőt, s kö­zelinek az eget töeaniMMir. öeiexrtfi scste a városi szegényko«y>­hán. Jellegtelen épület volt ez. Szégyenlősein bújt meg két nagy ház között. Azok, mintha maguk sem' szívlel­hették volna a társaságát gőgösen pöffeszkedtek zsinó­rom vakolatruhájukban. Csík szinte félve óvako­dott be az épületóriás és >a szegényház közötti keskeny úton. Az ablakra nyomva orrát hosszú percekig fi­gyelte Édesmamlt. Egyforma kendőjű asszonyok között látta; arcuk fény1 üt az iz­zadtságtól és a pá Hói. Ha­talmas edényekben étel for­tyogott. Valaki fát lökött a parázsra. A félhomályos konyha pirosba borult. Édes­mami fáradtan támasztotta meg a hátát a konyhaszek­rény oldalénál. Az arca el­csigázott volt. Csak a fia megpillantásakor tűnt el ró­la a kimerültség. — Kisfiami Csík hálás volt a szeré­téiért. Kutyáhűség-csillogású szeme elárulta ezt Édesma­minak, aki a legjobb fala­tokat válogatta a fiú tá­nyérjába. Szegényes ebéd volt ez így Is! Krumplile­ves, tésztával vagy híg fő­zelékkel. Ezt adta a város az elesettjeinek. A z emberi nyomorúság minden arcélét meg­mutatta a fiúnak. A hosszú, meszelt he­lyiséget ebédlőnek nevezték. Csík fülében ez csúfolódásnak hatott. Az or­mótlan asztalok melletti pa­dokon Ültek az ebédet vá­rók. Reszkető szájszélű, üres tekintetű Öregasszonyok és csaknem teljesen cselekvés- képtelen öregemberek. Fél- lábú vagy félkezfl hadirok­kanta^ áldozatai az 1914— 18-as nagy háborúnak. Sí­poló lélegzetű fiatalasszony, karján csecsemőveL Munka nélküd tengődő emberek, akik egyenesen a “köpködőről* érkeztek. (A munkaelosztó helyeket nevezték így egy­más között, mert ott csak napraforgómagot lehetett köpködni délelőttönként, munkát kapni nemigen.) Ettek. Harapások között szebb világra gondolva. Volt, aki mohón csillapította éhsé­gét Aztán az üres tányér fölött messze nézett, és szá­jában hiába próbálta fel­idézni újra az étel ízét. Má­sok körülményesen megrág­tak minden falatot, hogy to­vább tartson az étkezés. Ka­nál csörrent a kéz remegé­sétől. Csobogva csordult vissza a leves, piros csöppe- ket fröccsentve az asztal­lapra. Falatnyi kenyérrel felitatták ezeket is. Csík elszoruló szívvel fi­gyelte őket. Harag támadt benne, ütni szeretett volna értük. De nem tudta, hova sújtson. És egy napon az ételre- várók sora végén megpillan­totta Weisz »urat* Is, a há­zukból. Ott állt, egy kicsit távolabb a többiektől. Eset­ten, partra dobott halként kapkodva a levegő után. A megaláz» ttság meggörnyesz- tette. Kérdőjel-görbén ácsor­góit, mintha félne, hogy el­kergetik. Nem nézett senki­re. Céduláját odacsúsztatta az ablakba, amelyen az ebé­det adták ki — Jogosult lettem! — ki­áltotta elcskuló hangon. — Jogosult lettem! — * meg- megr&idüló kezével eltakar­ta arcát Így ismerte me% Csfic m Illatfelhőbe burkolódzó 'höl­gyek, séta pálcás urak váro­sán kívül a nincsteleneké« ’s Az 6 iga2á '«árosát — Mit lehet vacsorázni? — kiabáltam ki nejemnek a konyhába, aki rendes hitves lévén erre egy dupla axellal (sokat nézte ugyanis a kor­csolya EB-t meg VB-t, és va­gyon fogékony az ilyesmire) a szobába perdült, és röviden közölte: — Ajnit csak akarsz! — Talán ' valami köny- ' nyüt... — tűnődtem el fél­hangosan, de a nejem lehur­rogott: — Azt mondtad: délben gyenge volt az üzemi koszt, valamivel most pótolni kell! — Akkor valami nehezet! '— csordult el majdnem m nyálam, de erőt vettem ma­gamon. — Hogyne! Hogy métám egész éjjel dobáld magad, rosszakat álmodj, jajgassál meg kiabálj. Ha teli gyomor­réi tetemei a«, Amit csak akarok... selhetetlen vagy. Tönkrete­szed az én éjszakámat is... — Ha netán volna egy kis parizer meg vaj itthon... — Van. De attól egy fél ■óra múlva megint csak meg­jegyzéseket teszel, hogy éhes vagy! — Hát akkor tulajdonkép­pen mit lehet vacsorázni? — ö, te hit álszent! Még- hogy mit lehet? Mintha nem mindig a kedvedbe járnék ét a kedvenc ételeiddel traJchU- nálakl Mondtam már drá­gám, hogy azt eszed, amihez gusztusod vasú — Délben vettél másfél ká­ló mtSnyirü karajt, látod ok­ból süthetnél egy-kéi szele­tet. — Jó pofa vagy! Akkor mit adok a mamáéknak? Vagy már elfelejtetted, hogy hol­nap nálunk ebédelnek? A ka­rajhoz nem nyúlok, azt egy­ben sütöm meg. Most mit bá­mulsz, mint akinek nem ju­tott dinnyeföld? Szerintem, még arm is lusta vagy, hogy megmond, mit akarsz vacso­rázni. — Akkor talán.. — Igazad van! Mayen jő, hogy mondod! Tegnapról ma­radit egy kis kelkáposzta, fől- melegitem, azt kapod.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom