Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-21 / 299. szám
Merre tart a fogyasztói árszínvonal? A gazdaságirányítás mostani rendszerének bevezetése óta az árak alakulása fokozottan az érdeklődés előterébe került. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt az ár- mechanizmus változása (a korábbi stabil, központilag meghatározott árakat a termékek jelentős körénél szabadabb, a kereslet-kínálat viszonyának megfelelően mozgó árak váltották fel, s az ármegállapítás a gazdasági élet szereplőinek — a vállalatoknak — jogává és feladatává vált), másrészt felhívta a figyelmet az árváltozások tényleges tendenciájára, a gyakoribb ármozgásra, s azok alapvetően emelkedő irányzatára. Azonos jelenség — más nienitélés E mechanizmus-változásból eredő objektív tényezők mellett a fogyasztói árak önmagukban is az emberek gon dolkodásában — a gazdasági és társadalmi környezet több jelenségénél — kiemeltebb helyet foglalnak el, és szubjektív véleményre, az azonos árjelenségek különböző megítélésére adnak lehetőséget. A legjellemzőbb sajátosságok: az ár a legközvetlenebbül érinti az egyének, a csalódok és a nagyobb közösségek élet- körülményeit, ezen belül jövedelmi helyzetét és fogyasztási lehetőségeit; az árakkal mindenki állandóan .találkozik. Mondhatnám úgy is, hogy a legáltalánosabban ismert és használt közgazdasági kar tegória. Éppen e két tényezőből adódik, hogy az áruváltozásokat az emberek jobban érzékelik, s gyorsabban reagálnak, mint más, életmódjukra ható tényezőkre. Hogyan is alakult a fogyasztói árszínvonal a mostani irányítási rendszer életbe lépése óta? 1908. január 1-én — az ©gyes cikkek árainak értékéhez való közelítése érdekében és a szabadabb árformák bevezetését követő áremelkedésre számítva — központi intézkedéssel árrendezést hajtottak végre. Ez összességében körülbelül egy százalékkal alacsonyabb árszintet eredményezett. A vállalatok kezdeti bizonytalankodása után 1968 második negyedévétől folyamatos, lassú árszínvonalemelkedés volt tapasztalható, mely az új mechanizmus első évében (éves átlagban) az 1967. évihez közeli árszíntet alakított ki. A következő (1969-es) évben — az áruellátás növekvő hiányosságaival összefüggésben — az árszínvonal-emelkedés gyorsult, s az előző évhez viszonyítva Somogybán 1,7 százalék volt. A múlt évben az árszínvonal már mérsékeltebben nőtt: a megye munkás és alkalmazotti népességénél 1,2 százalékkal, a parasztságnál pedig 1,4 szá zalékkal emelkedett. A három év változása5 nak együttes eredményeként 1970-ben a lakosság fogyasztói árszínvonala körülbelül 2,5 százalékkal haladta meg a régi mechanizmus utolsó évének árszintiét. E viszonylag kis méretű árszínvonal-emelkedés azonban a megye egész lakosságára, illetve az általuk vásárolt összes árura és szolgáltatásra vonatkozó átlagos mu- tatószám, amely több nézőpontból is jelentős eltéréseket. helyenként szélsőséges értékeket takar. Ha csak a leaalanvetőbb eltéréseket vesszük is tekintetbe, rögtön megállapítható, hogy a ké1- legfőbb népességcsoport (a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság) fogyasztói árindexei sem teljesen azonos értéket mutatnak. (Bár tendenciában minden évben megegyezőek.) A lakosság kisebb rétegeit vagy a legalapvetőbb fogyasztói egységeket, a családokat, háztartásokat figyelve, ennél nagyobb differenciák tapasztalhatók Ez abból adódik, hogy ' a család vásárlásaiban egy- nagyobb értékű vagy gyakrabban vásárolt cikk árváltozása jobban meghatározza a esaládi vásárlások áralakulását. Különösen kedvezőtlen volt az elmúlt években, hogj az alacsonyabb jövedelmű rétegeket és a nyugdíjasokat jobban érintette az áremelke dés, mint általában a lakosságot. Az eltéréseket elsősorban a vásárlási szerkezet különbségei idézik elő, hiszen az árak területileg, de főként adott kisebb környezetben észrevehető eltéréseket nem mutatnak. Ezt mondják a számok Az árszínvonal-változás ré- tegenkénti különbségeinél lényegesen nagyobb differenciáltság tapasztalható a különböző árucsoportok vagy szolgáltatások árait illetően, A lakosság fogyasztásinak döntő hányadát képező kiskereskedelmi vásárlások árszínvonal-változása ugyan hasonló, vagy valamelyest alacsonyabb a lakosság összes fogyasztói árindexénél, de az összforgalmon belül a ruházati cikkek árszínvonal-emelkedése csaknem kétszeresét •tette ki az átlagosnak, míg az élelmiszerek és élvezeti cikkek árindexe évente félszázalékos emelkedést mutatott. Az élelmiszerek viszonylag kis mértékű árváltozásán belül az idényjellegű élelmiszerek — főleg a zöldség- é3 gyümölcsfélék — árszínvonala már lényegesen (évi átlagban 5 százalékkal, a zöldségeké 10 százaléknál is nagyobb arányban) emelkedett. A ruházati cikkeknél az évenként átlagos 2,5—3 százalékos áremelkedés úgy alakult ki, hogy egyes cikkek árszínvonala sokkal nagyobb arányban változott. 1970-ben pl. — az országos adatok alapián — a női felsőruhák és kosztümök, szoknyák és blúzok óra 8 százatokkal, a gyermek felső- és kötöttáruké valamint a gyermek tóhérne- műké 7—8 százalékkal (bizonyos egyedi cikkeknél ennél is jóval nagyobb arányban) nőtt, miközben a férfiingek, harisnyák árszintje kissé csökkent (az utóbbiak árát éppen a közelmúltban jelentősen leszállították). Az egyéb iparcikkek közül érdemes megemlíteni a bútorok ártendenciáját: az 1968 évi csaknem 10 százalékos növekedés után áremelkedésük fokozatosan csökkent. 1970-ben az előző évhez viszonyítva már észrevehetően nem is változott. Ezzel ellentétben az egészségügyi és testápolási cikkek árszínvonala éppen a múlt évben emelkedett nagy arányban (együttesen 10, ezen b'lül a testápolási cikkeké 19 százalékkal). Kevesebb a srí^ősío de az áremelkedés e fogyasz ■ási csoportban is lassul. Országosan is csak az é\ egy részére, megyei szinten még kisebb időszakra és szű- kebb körre vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok, annyi azonban megállapítható, hogy főbb vonathozásaiban 1971-ben is a korábbi ten denciák érvényesültek. így az árszínvonal az idén is emelkedett, de belül maradt a népgazdaságiiag megengedhe tó, hogy főbb vonásaiban és az idényáras cikkek áremelkedése 1971-ben is az átlagot meghaladó. Ugyanakkor azonban az 1971. évi árala kulásnak sajátos vonásai is vannak. Melyek ezek? Mindenekelőtt az, hogy átlagosan az előző évinél kissé nagyobb arányú emelkedés várható; ami főként az élelmiszereknél tapasztalható jelentősebb árnövekedés következménye, Másik jellemző vonás, hogy az árváltozások szóródása kisebb, nagy szélsőségek ritkábban fordulnak elő, az egyes árucsoportok, vagy cikkek árindexei közélebb esnek egymáshoz. Az árucsoportonkénti mérsékeltebb szóródás egyben azl is eredményezi, hogy a lakosság egyes rétegeire, az egyes családokra jellemző áralakulásban is kisebb különbségek adódnak. A viszonylag szerény átlagos árszintnövekedés és az egyes árufélék — többször is hangoztatott — nagyobb arányú árváltozásai az olvató számára talán ellentmondásnak tűnhetnek. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Ahhoz, hogy feloldjuk, két dologra kell gondolni: egyrészt arra, hogy a fogyasztási cikkek mintegy 50 százaléka a hatóságilag rögzített vagy maximált árformába tartozik, tehát jelentősebb ármozgás csak a cikkek felénél következhetett be, másrészt arra, hogy az emberek vásárlásaiban több tízezer féle cikk szerepel, s közülük egynek-egvnek a súlya — bár a cikk Jellegétől függően más és más — elenyésző. Példóu1 a — már szerepelt — t°st- ápolási cikkeket említem, amelyek az egy főre jutó ösz- szes kiadásnak mindössze fé' százalékát teszik ki. Ilyen kicsi súlyarány mellett még a 19 százalékos árszínvonal-növekedésük is csak alig kife- tozjvHő árváltozást okoz a vásárlások összességében. E Jelenség azonban már részben összefügg azzal is, hogy az árváltozásokról kialakult lakossági vélemény — éppen a bevezetőben említettek miatt — gyakran szubjektív. Az egyéni megítélések reális voltáról, illetve arról, hogy a szubjektív vélemények miért térnek el a hivatalos értékelésektől, mór sok A lakossági fogyasztás ki- fórumon — így e lap hasábsebb — de dinamikusan növekvő — részét kitevő szolgáltatások árszínvonal-növekedése az átlagot minden évben jelentősen meghaladta, jain is — több szó esett, ezért csupán néhány alapvető tényezőre, vagy újabban érvényesülő jelenségre hívnám fel a figyelmet. Ha igényesebben vanvunte Mindenekelőtt az, hogy árváltozásnak csak az egyfajta és azonos minőségű árucikk árában bekövetkezett növekedést vagy csökkentést tekinthetjük. Az a jelenség, nogy a lakosság fogyasztása — akár az általános életszín- /onal-emslkedésböl, akár az olcsóbb árucikkek hiányábo. adódóan — a jobb minőségű, korszerűbb és ezáltal maga sabb árú termékek felé tolódik el — bár a kiadások növekedését jelenti —, nem áremelkedés. Ugyancsak az árszínvonalemelkedés érzését kelti az igények szüntelen növekedése is, illetve az igények és a jövedelmek közötti állandóan meglevő eltérés. A technika fejlődésével, a divat változásával együtt jár, hogy egyre újabb vagy korszerűbb, nagyobb használati értékű — de magasabb áru — termékek jelennek meg, amelyek szükségletet keltenek az emberekben. Az ilyen indu’-á’t szükségletek teljes kielégítése azonban sohasem lehetséges, és ez olyan érzetet kelt. hogy a magas vagy egyre növekvő árak akadályozzák ezt meg. Hasonló irányban hat az is, hogy a keresetek, jövedelmek növetose a lakosságnak mindig csak egy bizonvos részét, viszonylag szűkebb körét érinti, míg az árváltozások elvileg azonosan hatnak a különböző népességi csoportokra, tehát esetleges kedvezőtlen hatásuk is általánosabb és szélesebb körben ismertté válik. Bár az utóbbi két évbe" iavuló áruellátás tapasztalható, nem feledkezhetünk meg arról, hogv az árak fogyasztói megítélésében nagv szerepet játszik ez. Jó példát szogláltatott erre az 1969-es év. amikor az ellá’ás az előző évhez viszonyítva romlott, s bár nem volt lényegesen magasabb az áremelkedés. mint pl. a következő évben, mégis jóval nagyobb visszhangot váltott ki A közgazdasági szemléletben sohasem szabad az árszínvonal alakulását önmagában értékelni, mert számos más tényezővel is összefügg. Ezek közül is két dologgal leginkább: egyrészt a termeléssel úgy, hogy produktívabb termelés általában olcsóbb árakat tesz lehetővé, de úgy is, hogy az áraknak az áruértékkel arányosaknak kell Lenniük, s ennek elérése sok esetben csak árnöveléssel lehetéges; másrészt a jövédelmekkel, mivel a jövedelmek és az árak változása együttesen hat a lakosság életkörülményeire. Pedig — a megyében és országosan egyaránt — az a jellemző, hogy a lakosság jövedelmeinek növekedése meghatódta az áremelkedés arányát, Így az utóbbi években — rn-'.g a korábbiaknál nagyobb arányú áremelkedés ellenére Is — jelentős reáljöve-^lem-növeke dés következett be. Farkas István, a KSH megyei igazgatóságának osztályvezetője Szeged új arca Szeged gyors ütemben épülő tarján! lakónegyedének épületei Darálóból KISZ-ház Zongorából lemezjátszó A cím ne tévesszen meg | senkit: nem varázslatról, de még csak nem is bűvészmu- | tatványról van szó. Sokkal! inkább leleményességről, meg sok-sok munkáról. Először is: ki kellett fürkészni, hogy a korábban kukoricadarálónak használt épületet meg lehet-e kapni a tsz- től, át lehet-e alakítani klubbá. Eddig a leleményesség. (Nem tudok róla, valahol is készítettek volna statisztikát arról, hogy mostanában mi mindenből csinálnak a fiatalok klubot. Ha készül ilyen, a sok pince, kamra és egyéb helyiség átalakításából származó klub mellett bizonyára előkelő helyet foglal el a mezőcso- konyaiak daráló-klubja.) Aztán jött az átalakítás. Férfimunka volt — bár a lányok is derekasan kivettél: belőle részüket. Falat bontani, oszlopokat hordani, parkettázni, festeni nem gyerekjáték. El is készült minden annak rendje és módja szerint, s ezzel háztulajdonosok lettek a mezűcsokonyai KISZ-esek. Mert a klubjuk két helyiségből álló ház. Előtte »beton- piac« a szabadtéri tánchoz — persze csak jó időben. Bár Ilyenkor is jó szolgálatot tesz, mert ide állnak be a motoro- •sck. A jutái, hetes!, somogy- sárdi fiúk nagy része ugyani? motorral jön szombat—vasárnaponként — A betonplaccot ml a ház mögé terveztük, de a szomszédok szóltak, hogy zavarja őket a beatzene, így a ház elé került a »táncterem«. A klubot a hivatalos megnyitó előtt birtokukba vették a fiatalok, de a megnyitó most volt. Már a kezdés előtt ott topogtak a klubban. Még egy igazítás a függönyön, mely az egyik helyiséget ketté osztja: pódiumra és nézőtérre. Már az építésnél, illetve az átalakításnál gondoltak arra, hogy színpad is kell. Mindenkit meghívtak, aki segített, és akinek meg akarják mutatni munkájuk eredményét: a tanács vezetőit, a párt- titkért, az áfész elnökét, az általános iskola igazgatóját aki a megnyitó műsorának összeállításában is közreműködött. — Fontos nap ez a mai — mondta a KISZ-titkár, amikor megnyitotta a klubot. Otthont kapott a KISZ. (Sok minden másként van itt, mint némelyik KISZ-szervezetben. Másutt az a gyakori, hogy ha van helyiség, nincs program. Itt volt politikai oktatás, irodalmi színpad, sportélet eddig is. Megkapták a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét. Csak éppen nem volt hová menniük.) A megnyitó műsorában felvonultatták irodalmi repertoárjuk színe-javát. Részleteket a gyarmati ifjúság napjára készített műsorból, kedvenc költőik — Váci Mihály, Radnóti, Roasgyesztvenszkij — verseit. A közönség együtt Izgult a beugrókkal, akik egy régebben előadott színdarab beteg szereplőit helyettesítették. Pódiumelőadás volt — egy kicsit maguknak. A Radnóti- versnél a közönség együtt suttogta a szavakat az előadóval. A színdarabnál többen súgtak a beugrónak, mint az órákon az iskolában. És a végén nyitó tánc, nyitó shake. Mint régen a körtánc. Most kör shake. — Ez még nem a klub lemezjátszója — mondták a fiatalok. — De lesz saját is. A jövő héten eladjuk a zongorát, akkor megveheütek a lemezjátszót — mondta h tanácselnök a KISZ-titkámak. (Van 'ugyanis egy zongora, melyet nem használnak, annak az árából vásárolnak lemezjátszót.) Hetenkent háromszor jönnek össze a fiatalok az új klubban. Kedden sport, játék. Szombaton irodalmi est, vita. Vasárnap tánc. Üj programok is készülnek a közeljövőben. A fiatal pedagógusnő énekkart szervez, az iskolaigazgató néptánccsoportot alakít Kezdetnek nem rossz. Jól Indul a kaposvári járás hu- szomharmadik KISZ-klubja, amely a Vili. KlSZ-kcngresz- szus nevét vette föl. Simon Márta Közösségi élmény A zenekedvelők aranyvasárnapja GÉPZENE és gépzene között óriási különbség lehetséges. Nemcsak az eltérő hang- technikára gondolok, a különböző gépek teljesítményére, fontosabb megkülönböztető, hogy a készülék kiknirc és milyen körülmények között szolgálja a zenét. Más az eredménye annak a zenehallgatásnak, amelyet például az otthon foglalatoskodók élveznek munka közben, s megint más, ha elővéve kedvenc lemezünket, áhítattal ülünk le a lemezjátszónk mellé. Ezeknek rokon vonása az, hogy a személy egyedül hallgatja a muzsikát. A kollektív zenehallgatás örömével lepte meg a közönséget most a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár; első gépzenei hangversenyüket vasárnap tartották. A vasárnapi muzsika című sorozat jól sikerült. Kodály Zoltán műveiből válogatott a sorozat összeállítója: Antal Ágnes. Több volt. egy egyszerű ötletnél az is, hogy megszólaltatta Kodály hangját: a dunapataji beszédéből azt a részt idézte föl a magnetofon, amikor Kodály arról szólt, hogy a zene nélkülözhetetlen része a műveltségnek, zene nélkül nincs műveltség. Ezeket a gondolatokat, amíg él a Vasárnapi muzsika-sorozat, magunk elé idézhetjük minden egyes alkalommal. A könyvtár zenei klubja — a korszerű technikai berendezés kihasználásával — a zenei élet újmódi szolgálata. Ezt érezték át a könyvtárban, amikor elkészítették a három első műsorblokkot: nagyszabású zenei nevelőmunkával érhető csak el, hogy a zene ismét közösségi élmény legyen. Jó a Hi-Fi Stereo Philips- készülék, a művek élmény- szerűen szólalnak meg a lemezről. Az aranyvasárnapi premieren Kodály-műveket hallottunk: a Galántai táncokat Ferencsik János vezényletével mutatta be a Budapesti Filharmonikusok Társasága, a Budavári Te Deum szólistái pedig Andor Éva, Szirmai Márta, Réti József és Gregor József voltak. A Föl- szállott a páva két feldolgozásban is lemezre került: a változatok egy magyar népdalra — a Magyar Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában — nagy hatású műnek bizonyult a gépzenei koncertteremben is. ZENEI KLUB a könyvtárban? Tudom, vannak, akik megkérdezik. Kodály hangját kell visszapergetnem: Zene nélkül nincs műveltség. A könyvek és a kották — az irodalom és zeneművészet — elválaszthatatlan egymástól az érdeklődő ember előtt. Éppen ezért javasoljuk a könyvtárnak, hogy a nagyszerű kis bibliográfia mellett (melyet minden hangversenyre elkészít a felhangzó művek és a szerzők munkásságának ismertetésére), foglalkozzanak a hangverseny után rövid ideig a témába vágó könyvek kölcsönzésével is. Ne másnapharmadnap kelljen a zenekedvelőknek visszamenniük & könyvtárba az ajánlott műért* amely érdeklődést keltett & hangversenyen. Korányi Barna SOMOGYI SHSPLAF llteML WU. AMCsabor U.
