Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-19 / 298. szám

mm£ }Ó A MŰVÉSZET?■ Oidipusz szmokingban és a Tizedes K lasszikus mű az, amely örök érvényű dolgokat tud mondani az ember­ről? Sokan az esztétika törté­netében ezen az állásponton voltaik — s vannak is —, mert ez is igaznak látszik. Pedig nem egészen az. Örök érvé­nyűt »általánosan igazat« mondani az emberről ugyanis aem lehet egyértelműen kor­hoz kötött, meghatározott tár­sadalmi viszonyokhoz kötött kapcsolatainak ábrázolása nélkül. Azok a bizonyos álta­lános emberi tulajdonságok csak a történelem megbatáro­zott pillanataiban mutathatók be, mert olyan ember nincs, aki a történelmen kívül élne! Á kor hiteles megidésése és W emberi természet ismeret­len, vonásainak felfedezése olyan egymásból következő dolgok, mint, a fizikában a téí* és az anyag. Anyag csak tér­ben, létezhet, s nincs tór anyag nélkül. • Klasszikus, műalkotás tehát csak- az'lehek amely képes megidézni egy kort, olyan erővel, hogy más korok is fel­ismerhessék egy-egy vonásá­ban « magukét, s ebben a megidézett korban újat, fon­tosat, általános érvényűt is tud mondani az emberről. Ámde akikor miért öltözte­tik néha Aiszkhülosz Oidipu- szát szmokingba, s egyálta­lán : hogyan lehet akkor klasszikusokat modernizálni, mai környezetben megidézni? Aki ilyet? kérdéseket .'tesz fel, nyilván úgy gondolja, hogy a klasszikusok sajátos korát el­sősorban a díszlétekkel, a kosztümökkel — s talán a be­széd módjával vagy a moz­gással — kell felidézni. Pe­dig ezek csak külsőségek, amelyeket bátran el lehet hagyni, különösen, ha a né- zőyel éppen azt akarják érzé­keltetni, hogy ez a megidézett kor-— itt vagy ott — rímel a mienkkel. A lényeget az em­beri kapcsolatok viszonya; rendje árulja el a korról, s ez a megidézett kor »örök emberi« üzenete a mienk szá­mára. A z élő művészet soha nem múzeumi -tárgya­kat mutogat Nem ki­állítás, hanem alkotó, ben­nünket, nézőket is alakító fo­lyamat Akkor köszönthetjük csak érdeklődéssel a harmad- félezer éves apagyilkos, anya- gyalazó, szerencsétlen Oídi- puszi (görög köntösben vagy ^szmokingban), ha nekünk — ma és itt felidéz vajamit ró­lunk: emberekről. De jó is lenne tudni: mit kíván, mit szeret, min szóra­kozik jól a mai néző! — So­kan a nézők, olvasók, hallga­tók közül nem is nagyon tud­ják, hogy ez mennyire foglal­koztatja a művészeket, sok- sor a kritikusokat és szinte állandóan azokat, akiknek az a hivatása, hogy közvetítse­nek a, művészet és a műélve­ző közönség között A közön­ség viszont ritkán foglalko­zik azzal, hogy milyen is, ő mint közönség, de ez nem­csak joga, hanem természetes állapota is. Akkor persze, már érdemes vitatkozni, amikor a közönség egy-egy tagja — bármely tagja: legyen az egyetemi tanár vagy állatte­SttSéri áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művé- wzetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és Stét lábra állít N nyésztő — a maga igényeit, ízlését, általánosnak tekinti. Nem kevesen vannak ugyan­is, akik a közvéleményt azo­nosnak tartják a saját véle­ményükkel. Különösen ha egy-két barát, ismerős, mun­katárs is hasonlóan nyilatko­zik egy filmről, egy könyv­ről, egy tv-játókról. Néha ijesztő méreteket ölt ez a vallásiháborúk légköré­re emlékeztető gyűlölködés, amely az ilyen ízlésvitákban fellángol. Ám, ha lehíántjuk is az in­dulatok tüzes burkát, az el­lenvetések — akármilyen fi- nomaa megfogalmazva is — ellenvetéseik maradnak, s bi­zony, a iközönság1 érzi legke- .véstoé, hogy mint közönség, mennyire nem egységes. Nem ritkán az egységesnek hitt igények is milyen másként jelentkeznek ‘a valóságban, mint a szóban kialakított vé­leményekben. ízzünk csak egy egysze­rű példát! A mozi­üzemvezetők, filman- kétvezetők s minden, a kö­zönség körében csak kicsit is járatos ember igazolhatja: ha megkérdeznék száz nézőt, szereti-e a háborús filmeket, legalább 70—80-am nemmel válaszolnak. Az. is bizonyos, hogy a fennmaradó 20—30 igenlő válasz túlnyomó több­sége 15—20 éves fiataloktól származik. S mégis! Bemutatták A ha­lál 50 órája című — nem is valami nagyon értékes — tö­méntelen háborús jelenetet, tankok csatáját & égését íel- ífelvonultató filmet, és százez­rek mentéik el — nemre a korra való tekintet nélkül — megnézni ezt a produkciót. A közönség tehát szereti a háborús filmeket? Ezt éppen úgy nem lehet állítani, mint az ellenkezőjét, legfeljebb annyit lehet megállapítani, hogy a magyar közönség »ál­talában« nem szereti a hábo­rús filmeket, bizonyos hábo­rús filmeket viszont nagyon is kedveli. S éppen ez a nagy kérdés, hogy milyenek azok a »bizonyosak«. S létezik-e vajon speciálisan magyar kö­zönség? A Kiáss kapitány például siker volt Lengyelországban, nálunk és még sok országban, ahol csak vetítették. Ám e sorok írója szeretné idézni egyik személyes élményét a közelm.últbÖL Sorrentóban, Dél-Olaszországbaa magyar filmnapókat tartottak. A töb­bi között levetítették A tize­des meg a többiek ■ című fil­münket is, amely a ®0-as években talán a legnagyobb hazai filmsiker volt. Külföl­dön azonban általában kisebb sikere volt — kevesebb he­lyen is mutatták ..be —, mint jónéhány, itthon sokkal gyé­rebb érdeklődést kiváltó pro­dukciónak, amely viszont kül­földön átütő sikert aratott! Miért? A külföldi nézőnek jobb ízlése van? Szó sincs er­ről! Csak adott1 esetben más ez ízlése. Mert más történel­met élt át, .esetleg mást ta­nult történelemkönyveiből, « nem ritkán másként látja a Kiss Károlyt Földutakon, holt legelők mentén.. Fölálltakon, holt legelők mentéit;) ködtengqrben gázoltunk, élőre, meg-megálltunk minden kis bereknS' egy kortyintás szívmelegítőre. Foszladozni kezdett a köd habja, idegesen károgtak a varjak, s földek-egek egymást betakarva hallgatták a megfagyott nyugalmat Aztán újra. Szálba kezdtünk újra. Négyen ültünk ß gépkocsi mélyén, . s mintha nem is a gépkocsi futna az elfáradt pusztaság szegélyén, de a tanyák, falvak, szénabpglyák összeyíssza szép csapata szállna1 S már odafönn megnyílt a magossáip mondhatadan aszmaeedHáje, világot (mondjuk, mert vallá­sos vagy esetleg éppen anar­chista), és másként a saját emberi lehetőségeit e világ­ban. A mozik nézőteréről pél­dául csak annyit lehet biz­tonságosan megállapítani — több vizsgálat alapján —, hogy a jegyek 65—70 százlé- kát huszonöt éven aluliak vá­sárolják, s ez rögtön megma­gyarázza a romantikus művek népszerűségét is. Ebből meg az következik, hogy azokat a bizonyos sokat tapasztalt, érett hősöket általában a fennmaradó 30—35 százalék kedveli igazán. A 25 évnél idősebb korosztályhoz tarto­zók.- íme, hát milyen sokféle kö­zönség van, pedig nem is vet­tük számba valamennyi tí­pust, s nem is szóltunk arról, hogy a filmen kívül hányféle egymástól eltérő zenehallgató vagy könyvolvasó, műélvező akad. B izonyos közeledés, sőt állandó mozgás a kü­lönböző ízlésű, 1 érdek­lődésű, felkészültségű nézők, hallgatóik, olvasók között min­dig van. Az iskola, a népmű­velés, a.kritika, a sajtó dol­ga is egyebek között, hogy ez a mozgás gyorsuljon, és ha nem is kiegyenlítődés (ilyes­mire aligha lehet számítani!), de előrehaladás, fejlődés mu­tatkozzon. Tulajdonképpen ezt kívánta szolgálni a maga szerény eszközeivel, ez a kis sorozat is, amelynek most a végére értünk. Ss e nyolc részletben talán sikerült is választ adni a mottóban fel­tett kérdésre. Azért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak - le­szállt a iáról és két ■ lábra állt; mert á-műélvezet blyarr szerves része az emberi élet­nek, mint a mozgás vagy a táplálkozás. Aki teljesen mel­lőzi, úgy él, mint a vitami­nok nélkül felnövekvő em­ber. Nem egészséges az ilyen, s végső soron mindez toozu- lásokhoz, betegségekhez ve­zethet. A teljes emberi élet­hez, a torzulásmentes létezés­hez szüskéges hát a művé­szet is. S befejezésül talán nem árt érmék az utolsó folytatásnak a tanulságaira is emlékeztet­ni. Akinek más az ízlése, vé­leménye művészeti kérdések­ben, mint a mienk, az még nem feltétlenül elítélendő. Valamivel több türelem, tisz­telet, érdeklődés egymás vé­leménye iránt: nem árt meg sem a művésznek, sem a kö­zönségnek Bernáfh László ,Tömjént és korbácsot igen bátran osztogatni3* A klasszicizmus áramában Ha a diákot hw««, ki volt Kazinczy, első termé­szetes válasza: a nyelvújító. S ezen nem lepődik meg az, aki többet tud róla, mivel a feldolgozó szakirodalomnak, a tudomány népszerűsítőinek mindmáig nagy adóssága még Kazinczy. Igaz, összege­zi sorsát, munkásságát A ma­gyar irodalom történetének megfelelő kötete, de a közel­múltban nem született olyan mű, melynek elolvasása után azt mondhatnánk; sorsa, pá­lyája, műveltsége és művé­szete közkincs ma már. Ke­vesen tudják, mjt ért a XIX. század elején európai hori­zonton tájékozódni, beépülni — alkotva és vitázva — a klasszicizmus áramába. Ha a diákot kérdem?, ml a klasszicizmus, Férenczy szob­rára gondol, s máris sorolja ismertetőjegyeit. S ez is ter­mészetes, mert Kazinczy ver­sei nem kötelezőek, episzto­láit, epigrammáit nem idézik, a róla szóló monográfiák nagy része — például Váczy János tollából — a múlt szá­zad végén és a mostani ele­jén született Marx azt írja: »...a görög művészet és eposz... még mindig művészi élvezetet szereznek nekünk és bizonyos vonatkozásban szabályul és utolérhetetlen mintául szol­gálnak*. Rónay György pe­dig: »minden kor érez vala­milyen etikai csodálatot az antik■ művészet iránt.* A klasszicizmus természieíesen több ennél, összetett ragasz­kodás & tisztelet az antik művészet Szabályai, szellemi­sége és jelentős mértékben formavilága iránt Ez utóbbi ragaszkodást ’imitációnak* nevezi az esztétika, s alkotó- program a kiassrieista. szá­mára. Ez a ragaszkodás ás merev szabálytiszíelei a mai embernek talán nehezen ért­hető, de ha arra is gondo­lunk, hogy az irodalmi nyelv megteremtésének szándéka, polgárosodó művelődési prog­ram járul hozzá, elfogadha­tóbb. Más a (randa klasszi­cizmus és más a német. Az előbbi egy disztingvált pol­gárréteg programja, az utób­bi arra alkalmas, hogy Wei­mar poétái éppen egységesítő törekvéseiknek adjanak han­got a feudális széttagoltság­ban, a XVIII. században és a századforduló körüL Goethe, Schiller, Winckelmams. és Klopstock, akik a legnagyobb hatással voltak Kazinczyra — s mindannyiukra — az egye­temes antik művészei. Vala­mennyi alkotó egyénisége és művészete bizonyítja: a klasszicizmus nem másolás, hanem antik normáktól veze-. tett eredetit felmutató irodal­mi áramlat. A Pályám emlékezetében Írja Kazinczy, hogy már gye­rekkorban mennyire szerette Hörátius ódáit, Vergilius ec- logáit Ez a gyerekkorban fo­gant rajongás viszi , közel Weimar költőihez is. Aki is­meri Kazinczy pályáját, tud­ja, hogy nemcsak a harcos nyelvújító az irodalom- és nyeivpallér áll a lelkes egyé­niség mögött, hanem költő is, aki a Massricizmua 1 áramá­ban alkot versa; költői leve­let, ódát, és epigrammát Az Út idáig azonban börtönön keresztül vezet ».Hazám, ba­rátom, istenem magam va­gyok« — vallja Rousseau után, filozófiával telített Vallásta­lan című »istentagadó« költe­ményében. A szellem Marti- novicsékhoz viszi közel, s 1794-ben már a per vádlottal között szerepel. Cellájába kér­te Horatius műveit — Öz Pál és Szolárcsik Sándor fejevé­• tele után----más művekét is k apott. Hazafi módján viselte a hosszú börtönévek terhét s ott vált ideává számára az antik erény, a férfias kitar­tás. Hetedfél évi fogság után — végigszenvedve Buda, Brünn, Kufstein és Munkács fogházait — szabadult 1801- ben. Ami ezután kezdődött, az köztudott A klasszikus meaßk népszerűsítése, terjesztése, az időmértékes verselés megsze­rettetése, a széphalmi irodal­mi centrum kialakítása, ® ' küzdelmes nyelvújítás — mindennek első számú pro- tektora ő volt Akkoriban a nyelvújítás mestereit teoló­gusoknak nevezték, velük szemben sorakoztak fel, a »nagy magyar hagyományok« beíokosodott képviselői, az oriológusok. A harc természe­tesen írábban folyt, s tatá«i azóta nem látott, hallott iro­dalmi közvéleményünk ilyen ádáz viaskodást Bátran védte igazát, Csokonai jussát az egész alföldi cívisvárossal, Debrecennel szemben, ás szüntelenül hangoztatta » "műfordítások szükségessé­gét így jutott el hozzá a ba­jomi Helikonból Sarkozy Ist­vánnak, Csokonai somogyi pártfogójának leve!*. Szelle­mesen válaszolt Kazinczy, s a válasz egybe« program is: »Ízlésem el van kényeztetve, nem olvashatom, ami nem das sich! — s azt tartom: & szép mesterségek produktu­mai közt igen nem szép, ami. nem igen szép.* Európában tájékozódni, ki­nyitni a szellemi határokat — ezt vallotta. »Bújjon el az a patrióta, aki nem kozmopo­lita egyszersmind« — irta 1808-ban. Világnézete érdemes a fi­gyelemre. Mindig jelentős összetevője politikai nézetei­nek a szabödságszeretet, a börtönével: után azonban so­káig rendőri megfigyelés Futball Sees# B&ranawsM (Krakkó) felvétele, IA Barátság Mid ja nemzetközi. fotSkiáMétás assyetgéb&Lj alatt -tartottak. Az íizmus fojtó levegőjében méivel, irodalompártolásával harcolhatott csak. S ami ma is elismerésre méltó: teret ta­lált törekvéseinek. Közéleti tevékenysége az ízlés, az iro­dalom, a nyelv területén mózgofcfc, s az utókor számára Kazinczy így a klasszicista ízlés apostola, a nyelvretoff^ mer maradi. Érdemes azonban köttesse«; tere is pillantani. Mindezidá­ig egy tanulmány taglalja « kérdést teljes egészében. Barátja már Kölcseynekés Berzsenyinek, mikor ezt ír­ta: »Mit ér minden dolgozá­som, ka magam után egy kis kötet poézist nem hagyok.« S valóban költészete — ha szá­munkra jórészt ismeretlen is ■— maradandó. Megérdemelné a szélesebb megismerést. Tar Ián éppen a mai ember szá­mára 1 izgalmasak a sorok, melyek a végtelenség érzését kívánják érthető és érthető közelségbe hozni, » időn s űrön repülni, hol csak a fény lakik.**— írja gróf Török La­joshoz címzett episztolájában. Legtöbbet és leginkább méltán elemzett episztolája a Berzsenyihez című. Egy ba­rátság nagyszerű megnyilvá­nulása. A horatiusi elvek eb­ben jelentkeznék legkövetke­zetesebben. Más műveiben szinte sorba veszi a magyar poétákat, versben jellemezve vala­mennyit Könnyedén és ele­gánsan kezeli az antik ver- selést, bár a későbbi szonett esetében már ő is birkózik az Izzasztó szabályokkal Másutt gazdag humor buzog, irónia gyilkos fegyverével harcol s maradi költészet ellem A% Irónia leggazdagabb áradása epigrammáiban fi­gyelhető meg. Merész aktua­lizálás, fölény és indulat jel­lemzi. Tollát az alábbi meg­fontolás vezeti: »Hízelkedni nem kellene, 'sem nem go- rombáskodni, de tömjént és korbácsot igen bátran oszto­gatni .. .* Saját példája, nyelvújító platformja ez. Később már egy kötet epig­ramma élére is ezt írja: Tö­visek és virágok. Azt hiszem, érdemes lenne egy újabb ki- • adásiban ez a kötet a mai ol­vasó ismeretségére. Olyan kölíőportréí takar, amelynek szenvedélye,, jellemző* ereje, humora elismerésre tart szá­mot Egy helyütt —a nyelv­újítás védelmére — Palladie építész példáját idézi: aki először rontott, mert építeni akart S hitvallását mi idéz­hetné ékesebben, mint önma­ga: »Szátj, s ki vagy, elmondom. — Ne tovább! ismerlek egészen, Nékem üres fecsegSi fest az üres fecsegés. íz, csín, táz vagyon * borban, ha hegyaljai termés, s Íz, csín, tűz vagyon » versben, he mesteri mív.* »Mesteri mív« — valóban. S érdemes felfedezni önma­gunknak a Fogságom naplója és a Pályám emlékezete mel- Tröszt Tiboe Tdjtfafegj1 Pák Hadak vonultak «'•süsüt ootxd'lsk pori kavarva és meglapultak házaikban a jámbor, dolgos emberek; hallgattak, -még padló se nyikkawS, ilyenkor esek a szív remeg a borzalomtól, mely megvív* az asztalt és & székeket, a kézzel fogható valóság, nem a lugas és nem a rózsák, nem az érett szelőgerezd* •möndess más formál, vált, és éle» késsé változik ét a hang, hadak vonultak, és a házba angyal hiába suhant, senki se érezte meg édest jelenlétéi, a bűvölet többé senkire nem hatott má»t nem voltunk mások, csak köveás. a aaiMiflnttgbt zárva. S9SS. Atmaahér SA I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom