Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-19 / 298. szám
Intim pillanat ■lroslav NIkolJaelc (Belgrádi felvétele. (A Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából.) Módnál István: BORDAK FELTÉPETT... bordák feltépett rácsain gyümölcsük ajkad kelyhében maró forrás nyelved szemedbe látok felfeszített ablakok hűvös húsod keserű fáklya megmérgezett a fehér illatod függök a csontból fakadt várfalon üszök-szívem nehéz szívedbe otanfc ma szél zuhog a rácsokon a bordák újra összezárnak s közös falak — a bánatom Mini sztori Aranka ErkerU I barátom MarosVásárhelyről. A pályaudvaron várom, egyedül, s magamban mosolygok. Persze, észreveszik a közeiben szemlélődök. Van, aki felém fordul, ■ jól megnéz, mi bajom lehet... Semmi különös, csak eszembe jutott valami.Amikor náluk jártaih, elvitt á bátyjáékhoz egy háromszéki kis székely faluba. Két hegy között, keskeny, völgyben leszorulva, sugár fenyők árnyékában feküdt a falu Utcája egy volt, tükörtiszta, s azon végig lehetett látni, egészen a zsindelytetos templomig. Érkezésünk után egy órával arrafelé igyekeztünk mi is, hármasban; a barátom, a bátyja és én. Mint az a legtöbb magyar faluban lenni szokott, itt is egymás szomszédságában sorakozott a templom, az iskola és a kocsma. Mi áz utóbbit akar- , tűk meglátogatni. I Ámde alig haladtunk százötven métert, házigazdánk a gyalogjáróról kikanyarodott a kövesútra és ott megállt. Szembe vele egy pöttöm fiúcska közeledett, táskáját, a feje fölött kanyargatva futott, mint akit kergetnek. A reá leselkedő veszélyt is csak akkor vete észre, amikor az erélyes hang megállította: — Hát te, Aronka? A kis góbé nagyokat pislogott, de aránylag hámar feltalálta magát: — Nincs tovább tanítás! — mondta határozottan, az apja • szemébe nézve. Az édesapjának azonban nem tetszett a dolog. A templomtornyot nézte, amelyen az óramutató éppen csak elérte a tízet — Szóval befejeződött mára?... Tíz órakor... — Be. A tanítás az be. Ezt már olyan meggyőzően * mondta, hogy az apja nem akart tovább kételkedni. Talán miattunk sem, mert * kis szemfüles gyorsan előttünk termett, és boldogan a nagybátyja nyakába csimpaszkodott — Maguk hová? — kérdezte a kisiskolás a nagybátyját u én barátomat — Mi arra! — kérdezett a fejével. A kisfiú most kezet rázott ▼elem, az idegennel Is, azután az apjához bújt Mondani akart valamit nagyon készülődött * te elkezdeni. Vártunk, vártunk, de hiába, így hát indultunk tovább. Házigazdánk, az idősebb Áron azonban még mindig gondterheltnek látszott Mondta is, hogy neki gyanús ez a korai hazajövetel, s nem érti, mi történhetett Mindjárt megértette. Áron ka alig ért tőlünk ötven méternyire, előbb bizonytalankodva, majd egyre hangosabban, végül már kétségbeesettén kiabált utánunk: — Édes!... Édesapám! Az Iskolába bé ne térjenek, mert magukat is farba ótják! Gerő János Szirmay Endrét ESZMÉLET Eszmél a lélek; az öntudat ezüst üvegéhez a nyirkos éjszakában tompán kocádnak kék hátú bogarak, s nyomtalanul belehullanak a feketeségbe, ahol őrt áll a csönd sziszegte» s a mozdulatlanság. Lángoljatok, tüskök! A badulásom után egy nagy raktártelepre kerültem fűtőnek. De ezenkívül még az udvart is rendben kellett tartanom. A telep — messze túl a Nagyvágóhídon — tulajdonképpen elosztó raktártelep volt. Műtrágya és növényvédőszerek áramlottak ki. és be. Külön vasúti rampa — ide szuszogott be a kis mozdony a vagonokkal. Az áru nagy része ömlesztve érkezett, ezt haladék nélkül ?öl kellett zsákol- ni; más része nagy tartályok- Rákosy Gergely * ban, vashordókban, ezt kannákba, de- mizsonokoa, palackokoa Kellett széttöltögetni; a Kenucsszerű pépeket kiseob--------,-------------e dényekbe ada- golni. Mindent eirakni, fel-stószolni a szállításig. Hordóhegyek, láda- hegyék, zsaknegyeK a hatalmas udvaron a hosszúkás — szinte dugig telt — raktár- épületek között. A munka tehát — egészen leegyszerűsítve — kétirányú volt: befogadni és kiadni. Ezt’ is azt is, a raktári melósok végezték. Aki nem ismerte őket közelebbről, egyi- kük-másikuk jellegzetes testtartását, mozgását, szentségelését (ha például egy no- vendáshordó dongáira hullott szét), nemigen tudta volna őket egymástól megkülönböztetni.' Mintha álarcban, csuklya alatt, páncél mögött dolgoztak volna: a dinitroortokrezol lemoshaitat- lanul megsárgította á kezüket, a gyümölcsfaolajjal, kar- bolineummal összekeményedő DDT és dohszagú HCH bádoggá keményítette ’ overall- jukat. Hajuk ősz, arcuk ha- múszínű volt a szuperfoszfáttól, kálitól, szemöldökükön kék rézgálicpor csillámlott. Nem vqlt pipiskedés, teljesítménybérben — tehát óriási iramban — dolgoztak. Miért is voltam börtönben? Nem érdekes, meg unnám is már elmesélni. Csak ennyit: anyámat nem ölteni meg, _a hazámat 'nem árultam el;"' öreg embereket nem raboltam ki, fiatal lányokat nem erőszakoltam meg, és csokoládét sem csentem .önki- szolgáló boltokból. (Ez utóbbit még akarva is aliglha tehettem volna meg: a -csokoládé nagy ritkaság voltf önki- szolgáló bolt pedig még nem létezett akkoriban.) K orábban is ismertem az itt megforduló szereket, méghozzá nemcsak zsákban, hordóban, tartályban, hanem alkalmazásuk közben, tehát hatásukat illetően is. Pontosan tudtam, hogy például a szervas-higanytartal- mú Higosan már tized százalékos oldatban is halálos méreg, s akár a nikotin, a bőrön keresztül is felszívódhat; tudtam, hogy a sárgaméreg hatása olyan erős, hogy az 1—2°/o-os oldattal permetezett növényfelületen átsétáló rovarok is elpusztulnak tőle és húsz oldalon folytathatnám. Kesztyű persze járt. De igen hamar elrongyoíódott. Volt, aki kért újat, mások egyszerűen megfordították (a a kézfejre), aztán mikor az a fele is elrongyoíódott, elhajították. Mert nagyon nehéz volt a kihordási idő lejárta előtt új kesztyűt kapni. Osztoszkodás, vita, prédikálás, hát inkább leszarták az egészet, s hajtottak tovább puszta kézzel. Védőszemüveg is járt, de olyan kezdetleges, hogy egy nap alatt átláthatatlanná karcolódott, s ezenkívül minduntalan bepárásodott. Nem is hordta senki. S«u OKIMtiaK Ai megállt, éa visszaintett magához. — Ja — mondta (Lám- lám, majd elfelejtette!) —, a kazánt csak hulladékkal fűtheti. Meg ne lássam, hogy tüsköt tüzel a kazánban! — És elment. Mutatóujja azonban még mindig mintha ott ingázott volna az orrom előtt. Egy-két napig betartottam a legfelsőbb szintű utasítást. De kiderült, hogy a víz nem melegszik föl kellőképpen. A melósok szentségeitek. Munkábalépésemkor a bulldogképű, lassú beszédű, az a-kat áá-nak éneklő Igazgató (tulajdonképpen csak telepvezető, de mindenki igazgató elvtársnak szólította, nyilván okkal, lásd a régi népmesemotívuimot: ("Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!*), szóval ez a vasor- rúbába-telepvezető-igazgaitó maga instruált a legapróbb részletekig. S zinte kályháról kályhára mentünk. Ezt brikettel, azt koksszal, a cserépkályhákat tus- kóval fűthetem. És így tovább. Mennyi fát kell vágnom naponta, mennyi gyújtót, milyen nagyságúra stb. Végül ott álltunk az alagsori zuhanyozóban a kis kazán előtt. — Ez egy kazán! — mondta az igazgató. Két pofatáskája bölcsen lelógott, marokra lehetett volna fogni. — Látom — mondtam. — Egy eléggé lerobbant állapotban lévő kazán. A víztartály, mint az ősz- sze-vissza operált ember teste, tele kétségbeesett hegesztések varrataival, a feszmérő nittelésénél kis patakocskák csordogáltak, a tűztér ajtaja vasrúddal betámasztva. Megjegyzésemre az igazgátó váratlanul és a szokásosnál egy kicsit gyorsabban ezt mondta: — Maga csak becsülje meg magát, maga a börtönből jött! Így van? '— Így — mondtam. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. A kis patakocskák változatlanul csordogáltak. A kazánt magamat megbecsülve is változatlanul lerobbant állapotban lévőnek'találtam. Órákig tartott beinstruálá- som. Az igazgató gondoskodására csak egy szó van: atyai. (És én most egy meghatározott atyára gondolok.) Később az udvart szemrevételeztük. — Amíg a kályhák égnek, itt összetisztogat. Nem tűröm a papírfecniket és ezeket a lóizéket. — Lószart — mondtam. (Egy börtönviselt ember kimondhat ilyesmit.) Végre elváltunk. Fellélegeztem: mehetek .a nyugodt pincébe felszabadultan küszködni a göcsörtös tuskókkal. Csend fölvétel« U Barátság Hídja nemzetközt. fotákUOÍUs »Megbecsültem magam*, és jelentettem a dolgot az igazgatónak. — Zúgnak a víz miatt! — Nagyon jó: zúgnak... Megmondhatja nekik, hogy én annakidején hideg víziben íürödtem, vagy semmilyenben! — Én ezt nem mondom «n««v — Nem? — Nem! — És miért nem, ha szá- bád megkérdeznem? — Szabad — mondtam, de önkéntelenül én is így: szá- bád. — Azért mert, ma már nincs annakidején! Az én kontra "szábád*-om egészen kiborította. M ost már kizárólag rám összpontosított. Hogy lalkoznd, ő a telep piszlicsári üggyel fog- ő nem ér rá minden egész mechanizmusának a gyeplőszárait tartja a kezében. Lássa el a munkáját mindenki a maga területén. »Ki-ki, ami rá kiszábádott!* És így tovább. A tiráda lényege: ha nincs elég meleg víz, a fűtő nem áll hivatása magaslatán. A problémákat meg kell öld a ni. Persze ez nem azt jelenti, mintha nem várna él jelentést minden Ié^ nyeges mozzanatról. Igenis: elvárja! • • • Megpróbáltam minden lehetőt. Novendáshordó-dongák- ból, ládahulladékból, az üvegballonok körülbélelésére szolgáló gyalufor^ácsból egész hegyeket halmoztam föl a kazán körül. Nem segített, mert ezek a puhafaanyagok hirtelen lobbantak el. A kazán különben is kicsi volt a létszámhoz: egy turnus letusblt, és már el is fogyott a meleg víz. Tömör, nagy kalóriájú, tartós parazsat adó fűtőanvag kellett volna, hogy a tartályba beömlő hideg víz szinte azonnal és folyamatosan fölmelegedhessen. Jelentettem elképzelésemet az igazgatónak. (Fűtő még szorosabb kapcsolatban nem állt igazgatóval, mint én. Már ilyen képzeletbeli jelentésekkel játszadoztam: »Igazgató elvtársnak alássan jelentem: a B/II-es raktáríroda porcelánfogan tyús vaskályhája három szál gyúj tóssal és öt erőteljes fújással lángra lobbant, míg viszont... *) ö viszont egészen más oldalról közelítette meg a kérdést. — A fő báj áz — mondta, minden egyes szót megrágva —, a legeslegtöbb baj az, hogy egy tusrózsá álá egy einber áll. Csak egy ember! így a legkülső sugárák csak úgy elfogynak á semmibe .., »Dugdossam be gyufaszállal a rózsák külső lyukait?* — akartam kérdezni, de egyelőre meg sem tudtam szólalni. Tusrózsa szórása! Hát igen, ilyen is van, de -nekem «ose jutott volna eszembe. — ... oda kell hátul, hogy egy-egy tusrózsá áLátt ketten mosákodjanakl — Mármint nekem keS Nem hatottam ben és osonva, a lépcsőfordulókban fülelve, papírral tss csempézett fülkék voltak, hordtam fel a kazánba. Volt meleg víz. Minden melós nyugodtan és szabadon lemoshatta magáról a nikotint, arva- lint, sárgamérget stb. De hamarosan lebuktam. Egyik lépcsőfordulónál elémugrotí az igazgató, beletúrt a kannáimba, és a papír meg szénpor alatt meglelte a tuskókat — Ahá, — ..................... kiáltotta. Egészen fel volt dúlva. — Ez gyalázat! N em feleltem. — Mondok., magának valamit: mag*, visszaélt a bi- ____________za Imámmal! E rre már i feleltem: — Én is mondok az igazgató elvtársnak valamit. A börtönben, ha jobb kedvű őrökkel voltunk, egy ember állhatott egy tusrózsa alá. És csmepézett fülkék voltak, nem ilyen málló vakolatú szemét lepra... Még mondtam mást is,, ugyanis egy kicsit kiborultam. Csak hápogott, de e tárgykörben nem volt több érve. Mindketten tudtuk, amit tudtunk. Például azt, hogy a vállalat tízmilliós hasznokkal zár, év mint év, és időtlen idők óta élüzem. És én azt is tudtam, amiről 6 azt hitte, nem tudom: hogy a telepvezető bizonyos megtakarított tüzelőmennyiség, védőruha — például kesztyű — után külön prémiumot kap. Fölvettem a kannákat. Végre szóhoz, jutott: — Tegye le a kannákat) Letettem. — JöjjömI Mentem. Az udvar szélén megállt, * elmutatott a messzeségbe, "mint egy hadvezér, -aki terepszemlét tart-r Az ott mi? — Lószar — mondtam. — Takarítsa el azonnal! Eltakarítottam. A seprűt lapátot a helyére tettem, aztán visszamentem a pincelép- cső-fordulóban hagyott kannáimhoz. Fogom őket, emelem, hogy viszem föl a kazánhoz. De a kannák mintha repülnének, üresek; egy kis szénpor, papír, semmi több. Atyánk a tuskókat saját kezűleg viA szacipelte a pincébe!' R emegtem dühömben: ha most hirtelen össze tudnám hozni a bulldogképét azokkal az imént eltakarított gőzölgő kis halmokkal. Álmok, minden gyakorlati értelem nélkül. Leültem egyik kannára, s elszívtam egy cigarettát. A füsttel együtt elszállt a fölösleges gőz is. Felálltam, feljebb húztam trottyos fenekű munkanadrágomat (kihordási idő: egy év), megragadtam a két kannát, és nyomás le a pincébe. Gyertek tuskók! Te is. meg te’ is! Fölfelé a lépcsőn érezte a karom, micsoda parazsuk lesz ezeknek. Szikraeső, amint bevágom őket a tűztérbe, s bőgve-mo- rogva kap beléjük a láng. Betámasztom az ajtót a vasrúddal, s elégedetten megfordulok. Ott áll sötét arccal az Igazgató. Nem is szól, csak int, hogy menjek vele Megyek. • • • Ott ülök az Irodájában. Már régóta beszél. »Fegyelem*, »népgazdasági érdek*, »viszonylatok* — ilyesféle szavak röppennek el néha a tudatomat súrolva Nemigen figyelek oda. Néha azonban automatikusan bólintok, s egyre csak az jár a fejemben: nem baj, a fő, hogy odalenn lángolnak a tuakók. A XBzponfl SaJtóezolgflat MttL évi ti re*-now II* pályázatán m«3f- (Wéi*t SHtpotc áSxex&iiL □
