Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-19 / 298. szám
A kaposvári knltűrpalota-tervek Egy sem épült föl Néhány héttel ezelőtt — 70 éves korában — meghalt a felszabadulás előtti építésznemzedék egyik jeles és ismert képviselője: Arkay Bertalan. A 30-as évek olyan jelentős építészeti alkotásai fűződnek a nevéhez, mint például a budapesti városmajori éfl a mohácsi fogadalmi templom, vagy a Köztársaság téri jellegzetes bérház csoport, ö vetette föl elsőnek a Tabán parkosításának gondolatát, a a felszabadulás után több megrongálódott műemléket is az ő irányítása mellett építettek újjá. A 30-aa években egy nagyon jelentős, de a kor hibái, nemtörődömsége miatt csak papíron fennmaradt somogyi épület, a soha meg nem valósult Kaposvári Kultúrpalota tervét készítette eL 1020-ben ugyanja Kaposvár vezetői országos tervpályázatot hirdettek. Az építészek széles körű érdeklődése kísérte a kultúrpalota tervére kiírt pályázatot, melynek I. dlja 8000 pengő volt, s ezt 30 pályázó közűi Arkay Bertalan kapta, ö a kultúrpalotát as akkori Honvéd téren (ma Szabadság park) a Berzsenyi iskolával szemben, s mostani Munkácsy Gimnázium helyére tervezte. Rajmi szerint kétemeletes, szögleten, U-alakú épület készült volna a Somogy megyei Múzeum Egyesület, a levéltár és a könyvtár elhelyezésére. Az épület fő része egy felső világi táaoa, 48x12 méteres — képtár céljait szolgáló — kiállítócsarnok lett volna (a körjáratosnak megtervezett állandó néprajzi, régészeti, várostörténeti és természetrajzi kiállítófolyosókon kívül.) A tervező az irodákon, raktárakon, kiállítási helyiségeken kívül tágas előadótermeket, hangversenyszálát, klub- és munkaszobákat, sőt az alagsorban gépkocsi javító műhelyt és gsrárzsZ és szándékozott építeni. A kultúrpalota építése a kitűnő terv ellenére sem kezdődött meg, bár a munka megindításához volt 70 000 pengős építési alai\ s megyei gyűlési határozat alapján 48 000 pengős eél tán nógatás, sőt az akkori kaposvári polgármesternek dr. Vétek Györgynek 88 000 pengős nagylelkű felajánlása Is. Am amikor vállalkozót kerestek, csak az alaptőke volt adott, az Arkay-féle terv kivitelezéséhez pedig legalább 100— 180 000 pengőre lett volna szükség. Nem az Arkay-féle terv volt az első a kaposvári kultúrpalota ügyében. Már 1873ban fölvetette a Somogy megyei Régészeti és Történeti Társulat egy önálló múzeumpalota építését. Az első — Kaposváron megrendezett — önálló iparművészeti és képzőművészeti kiállítások után már a XX. század első éveiben újra mozgalmat indítottak a művelődés reprezentatív otthonának elkészítésére. Az első reális — és az országos szervek által is támogatott — terv 1913-ban készült. Anyagi és erkölcsi támogatást Budapestről az 1914. év második felére ígérték. Az ígéretet és a pénzt azonban élfújta az első világháború vihara. A kultúrpalotát a legkorábbi tervek szerint a város központi helyére ajánlották. ■ Több áltematívából végül i« három maradt: a Búza tér (ma Rákóczi tér — színházpark) szabad oldalára,, vagy a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában levő egykori Eszter- házy-telekre, vagy a már említett Honvéd téri elhelyezésre tettek javaslatot. Mindegyik elhelyezési tervnek volt híve, de ellenzője is a város vezetői között És ez is hátráltatta a végleges döntést Érdemes megemlítenünk, hogy az első világháború után a neves műgyűjtő Dar- nay család egyik tagja, Dar- nay Kajetán kereskedelmi tanácsos lelkes beadvánnyal együtt 100 000 koronát ajánlott fel a kultúrpalota felépítéséhez alaptőkeként A felajánlással egyidőben pedig Budapesten közgyűjtésbe is kezdett. Hol díszgyűlés, hol törvény- hatósági gyűlés foglalkozott a megépítendő kultúrpalotával. Hosszasan cikkeztek például arról is, hogy ha igen gyorsan elkészülne az épület, akkor a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 100. évfordulója tiszteletére Széchenyi Istvánról lehetne elnevezni az új intézményt A 20-as években Gönczi Ferenc Jól látta a fő tennivalókat Először; hogy az építkezés megindításához legfontosabb a tőke. Ezért országos szerveket, hitelintézeteket üzemeket, pénzembereket stb. keresett meg, akik adakoztak is a maguk módján. Gönczy egy helyütt keserűen megjegyzi, hogy az egyik, Kaposvárról Budapestre elszármazott textilmágnás 3 oldalai siránkozó levele mellett 10 tégla árát (!) küldte a nemer építkezéshez. Azt írta: majd ha jobb idők járnak, többet küld. Gönczi az ' anyagi bázison túl idegenkedett attól, hogy az érdekeltek több intézményt terveznek — egymás melletti elhelyezésre — a kultúrpalotában. Tanácsot Móra Ferenc- től, a neves írótól és múzeumigazgatótól kért. ö kedves válaszlevelében (amelyet 1964- ben találtam meg az egykori Múzeumegyesület iratai között). Gönczivel egyetértőleg a többi között a következőket írta: ... Azt hiszem, Somogyvár- megye közönsége elég áldozatkész arra, hogy kizárólag könyvtárának és múzeumának építsen palotát, amiben természetesen lehet és kell Is lennie nagy előadóteremnek, amely képkiállítások céljaira is használható. Az, hogy egyelőre a termek egy része üresen marad, ne bántsa a nemes eszme mozgatóit, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindjárt az első években akkora lesz a gyarapodás, hogy az első decentiiumra már a kibővítésről kell gondoskodni. A saját tapasztalatunkbó' tudjuk, hogy a közönség érdeklődésének alapfeltétele, hogy a múzeumnak saját hajléka legyen. Mihelyt ez megvan, mindjárt felébred a mú- zeális kultúra szeretete, mindjárt jelentkeznek az adományozók, a letétek, az örökhagyók, t mindjárt megindulnak a bejelentések a megyeszerte előforduló őstelepekről, amelyek mindaddig veszendőbe mennek, míg a közönség azt nem látja, hogy van olyan hely, ahol megőrzik a leleteket, kiírják az adományozó nevét. S addig, amíg az egész megye szeretete gyors gyarapodáshoz juttatja a gyűjteményeket, inkább maradjon üresen egy-két terem, semhogy idegen intézményeket telepítsenek be, amelyek azután nem ‘akarnak kimenni, s útjában maradnak a további fejlődésnek ....« Kaposvár városa 1927—28- ban Sándör Mór (Kaposvár 1888—Bergen-Belsen 1944) és 1929-ben Quittner Ervin (Budapest 1891—Dachan 1945) neves műépítészekkel is készíttetett kultúrpalota-terveket. A két szép terv a városnak ösz- szesen 10 000 pengőjébe került, de ma már kideríthetetlen, hogy az illetékesek miért nem foglalkoztak egyikkel sem az elkészülés, és a Magyar Mérnök és Építész Egylet jóváhagyása után! A 30-as években a meglévő kultúrpalota építési alaptőkéje — mint a gazdátlan pénzek általában — napról napra fogyott. Hiába akarták 1933-ban az Arkay-féle tervet pénzhiány miatt csak részben kiviteleztetni, majd 1935- ben pedig új tervet készíttetni, még csak egy kapavágás sem készült el a tervekből. Később pedig már nem kultúrpalotáról, hanem önálló múzeumépületről szőttek délibábom terveket. Dr. Draveczky Balázs As99egy-ss$ohrok“\ országában 15. Severus császár osziopcsar- nokának emlékei azonban mégsem itt, hanem a sokkal kellemesebb fekvésű, néha innen csak alig 150 km-re lévő Latiakéban maradtak fenn, abban a városban, amelyet Nagy Sándor birodalmának egyik örököse, Nikdtor alapított még az L e IV. században. Septimus Severus a birodalom egyik vidéki központjává fejlesztette Láttáid át, a ezért olyan gazdag • nagy kikötőváros római kort emlékekben, amelyek közül kiemelkedik a Bacchus-templom és a diadalív. A középkor Is sok emléket hagyott: Szíriát a VII. században meghódító arabok, majd az ideözönló keresztesek sok várat, mecsetet, illetve templomot ■ építettek (az előbbiből 4 nagy van a városban). A legkisebb ezek közül Lattakia szomszédvárosában, Jabléban, a VIII. században épült: Ibrahim szultán 5 kűpolájú mecsetje. Azé a szultáné, aki a történelemben talán azt az egyedülálló cselekedetet hajtotta végre, hogy hatalma tetőpontján lemondott trónjáról, s ide vonult vissza, hogy »erényben és irgalmasságban« éljen. Itt halt meg s halála előtt építtette — lelkiüdve számára — east a hatalmas “■templomot«. Dél volt, amikor Homszból továbbindultunk a főváros, Damaszkusz felé. A vidék itt is hasonló a Palmyrába vezető út mentén elterülőhöz: jobb oldalon az Anti-Libanon hegység 3000 méteres hegyóriásai, balról végeláthatatlan, hihetetlen szegénységet rejtő kézsivatag: apró, a forró napon száradt, satnya kórón tengődő juhok, -levegőbe vájt«, apró kis putrik, és mindenütt olyan szegénység, amely európai számára elképzelhetetlen. Damaszkusz felé közeledve egy hegytetőn, mintegy másfélezer méter magasságban, találjuk Szednayát, amely Jeruzsálem után az arabok első számú zarándokhelye. Maga a kolostor egy kiálló sziklacsúcs tetejére épült a leghíresebb, a világ minden részéről sok hívőt vonzó ereklyéje a -Szent Szűz« — Lukács evangélista festette — csodálatos ikonja. Miután elhagytuk a zarándokok szent városát, a hegyről aláereszkedve feltűnt egy másik, a -szírek szép és s?ent városa«, Damaszkusz. A régi törté n észak tői azért kapta a mai főváros e megtisztelő jelzőket, mert vallási jellegú .emlékművekben egyike a leggazdagabb városoknak, s fekvése, környezete is valóban megkapóan szép. Kétségtelen, «mindenki megcsodálja az első arab uralkodóház, az Omajjádok névadó tagja által épitetett, a VIII. század legelején elkészült Omajjád-mécsetet. A kalifa, hogy méltó helyet emeltessen 30M08TI RlP&AP NFE-Y1ZSGÁLAT A MÁSODÁLLÁSOKRÓL Magas mellékiövedelem, indokolatlan jutalom — Rendezni kell a szerződéseket A megyei népi ellenőrzési bizottság azt vizsgálta a közelmúltban, hogy a különböző vállalatoknál, intézményeknél milyen mértékű a másodállású, mellékfoglalkozású dolgozók foglalkoztatása. Elsősorban a múlt évre terjedt ki ez a vizsgálat, de összehasonlították a tapasztalatokat néhány korábbi év adataival, megállapításaival is. örvendetes, hogy a népi ellenőrzési bizottság most jóval kedvezőbb megállapításbkat tehetett, mint korábban, amikor erről a fontos kérdésről írtunk. — A másodállásban és mellékfoglalkozásban dolgozók száma, a részükre kifizetett bér nem jelentős a főállásúak létszámához és béréhez viszonyítva — így összegezik véleményüket a népi ellenőrök. Mégis akadtak néhány kirívó esetre: indokolatlanul magas jövedelem, engedély nélküli másodállás stb. Ezeket azonban a Jövőben a rendeletek körültekintőbb és maradéktalan alkalmazásával megelőzhetik. Engedély nélkül A legkirívóbb példát a ho- mokszentgyörgyi áfész-nél észlelték, ahol felvásárlói munkakörben foglalkoztatták Szak Lászlót, a Kaposvári Tejipari Vállalat dolgozóját. S nemcsak alkalmazták, de részére 1970-ben 59 279 forintot ki is fizettek. Nem látszik soknak az az összeg, amit dr. Sülé Imre jogász kapott ugyanettől az áfész-től (havi 500 forintot), de ha azt nézzük, hogy másodállása volt a ladi termelőszövetkezetnél is (1250 forint egy hónapra, plusz útiátalány, főállása pedig a szuloki Petőfi Tsz-nél, akkor már csodálkozik a legegyszerűbb ember is: vajon miért nem kért a jogász, akinek pedig a rendeletekejt ismernie kell, főállásában a munkaadójától engedélyt, s Eszpresszó Bárdudvarnokon A kaposfői áfész csaknem 100 000 forint költséggel hangulatos eszpresszót épített Bárdudvarnokon. Elkészültek a berendezéssel, s a presszó — eddig ilyen nem volt a községben — karácsonykor már fogadja a vendégeket. istenének (s mellékesen: saját halhatatlanságát is biztosítandó), összegyűjtötte az arab világ legügyesebb építészeit, kézműveseit, specializált szakmunkásait, mintegy 12 ezer embert,» akik 10 éven át építették (a kalifák mai utódai isten dicsősége helyett az ember üdvére — mint említettük — hasonló építkezésbe kezdtek: a Tabka-gát 8 éve épül 10 ezer munkással és mérnökkel, s 1973-ra fejezik be). Ezzel a kalifa elérte, hogy — mint az automata tájékoztatóból megtudjuk — »-ha egy 100 évig élő ember nap mint nap látogatja a mecsetet, mindig talál olyan újat, amit a megelőző napokban nem látott«. Ne higgyük azonban, hogy az arab uralkodó rosszabb volt, mint istenüknek templomot építő keresztények! Hiszem a keresztények a római Jupiter-templomot döntötték romba ahhoz, hogy a pogány Isten szentélye helyén az »egyetlen igaz« számára megfelelő »-lakhelyet« biztosítsanak. S a kör itt még nem zárul be: az i. e. I. században épült Jupiter-templomot a rómaiak 800 évvel korábban, egy keleti barbár istenség, Hadad tiszteletére emelt arameus templom helyén »-alkották meg« (a sémita arameuaok pedig a nagy Babiloni Birodalmat leromboló Asszíria eltüntetésében segédkeztek.... A mecset valóban óriási: 157x100 m (emlékeztetőül: a Bálnak emelt templom Palmyrában 210x210 m). Az épület középpont része a »könyörgések terme«, amely 136x37 méteres (ott jártamkor elég tágasnak éreztem, ketten voltunk csak benne). Itt találjuk a nagy XII. századi hadvezér s uralkodó, Szaladdin mauzóleumát, azét a szultánét, aki nemcsak megállította, de szét is verte a Keletre nyomuló európaiakat. Arab ismerőseim szerint Szaladdint csak Vasszerhez (illetőleg Nasszer az, akit Szaladdinhoz) lehet mérni: őket tartják az arab világ legnagyobb állam- f érfiainak. Rövid — egynapos — damaszkuszi tartózkodásunk alatt (mi ez az Omajjádra fordítandó 100 évhez?!) végig- pásztáztuk a főváros nagyon is európai benyomást keltő néhány fő ütőerét (egyik legszebb a Nasszer-boulevard és a Mártírok tere). A XV. századi El-Tekiyeh mecset s a mellette épült damaszkuszi arab egyetem az, amely még mély emléket hagyott bennünk. (Vég*) miért alkalmazták engedély nélkül a fogyasztási szövetkezetnél, illetve a tsz-nél. így vajon hogyan tudják, mennyi a másodállású dolgozónak a személyi alapbére (ennek legföljebb a fele állapítható meg másodállású bérként!), s hogyan tudják az érvényes rendeleteket betartani? Mire és kit ösztönöznek? Több, másodállású dolgozót is foglalkoztató vállalatnál nem volt érvényes munkaszerződés, így nem is kisérhették figyelemmel az elvégaett munkát. Ezért is látszik aránytalannak néhány helyen bérüknek a korábbi évekhez viszonyított magas emelkedése. A Kaposvári Állami Gazdaságnál a szaktanácsadói, kutatói, ellenőri tevékenységet végzők nem mutatták be fő munkahelyükről a másodállás vállalására szóló engedélyt, s nem állítottak ki mi Viaszer- ződést sem. Gyakorlatilag tehát nem rögzítették, hogy milyen munkakörben alkalmazták őket, csupán abból lehetett következtetni másodállásukra, hogy bérüket 10 százalékos jövedelemadó alá vonták. E gazdaságnál tapasztalták azt a furcsaságot is, hogy amíg a főállásban dolgozók részére kifizetett bér 1970-ben — 1967-hez viszonyítva — csak 12 százalékkal emelkedett, addig a másodállású, illetve mellékfoglalkozású dolgozók bére 365 (!?) százalékkal. Vajon kit és mire ösztönöz ez az aránytalanság? Semmi esetre sem erősíti a törzsgárdát, hogy érdemes a gazdasághoz ragaszkodni, mert megbecsülik munkájukat Azt la érdemes lenne a vál- lalaitok párt- és szakszervezeti vezetőinek körültekintőbben megvizsgálni, hogy kiket jutalmazzanak a jövőben elsősorban: a másodállású, Illetve mellékfoglalkozású vagy pedig a munkahelyükhöz ragaszkodó dolgozókat? Nincs rendben minden ezen a téren. Ezt jelzi az is, hogy amíg 1969-ben 313 000, addig tavaly már 461 000 forint jutalmat fizettek ki a másodállásban lévők s mellékfoglalkozást folytatók számára. És azt sehol nem tudták megmondani, hogy milyen rendelkezések alapján! Pedig érdemes lett volna megtudni, miért kapott például áz a dolgozó 1970-ben 14 000 forint jutalmat, akinek csak a mellék- foglalkozásból származó jövedelme elérte az évi 30 000 forintot, vagy egy másik, akinek 16 000 forint mellékjövedelméhez még 14 800 forint jutalom is került. Nem volt összeférhetetlenség E néhány kirívó példa mellett is azt állapították meg a népi ellenőrök, hogy nem volt összeférhetetlenség. Azt sem tapasztalták, hogy bárhol is elutasítottak volna megrendelést csak azért, hogy azt a főállású dolgozó esetleg mellékfoglalkozásban, másodállásban végezze el. Találtak ellenben olyan pozitív példát a Somogy megyei Tanácsi Tervező Irodánál, amit érdemes volna másutt is követni. Itt kollektív szerződésben rögzítették a másodállású munkaviszony vállalásának feltételeit. Az említett néhány kirívó eset ellenére is azt állapította meg a megyei népi ellenőrzési bizottság, hogy a másodállások, mellékfoglalkozások vállalásának és engedélyezésének többsége megyénkben nem áll szemben a szocialista munkaerkölcs követelményeivel. S zalai Lászlé
