Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-19 / 298. szám
Emlékszik, parancsnok elvtárs? — Keszthelyre utaztam éppen. A vonatban egy nagyon Ismerős ember mellé telepedtem. Már éppen köszöntem akartam, de megelőzött: , — Erőt, egészséget...' Emlékszik, parancsnok elvtérs?... Én is ott voltam az első elöképző- sök között... Ekkor már neve is eszembe jutott, s egy kicsit röstelkedtem is, hogy nem ismertem meg nyomban Ilics Jenőt. De mindig egyenruhában találkoztunk "és szokatlan volt most a civil öltözékben ... Ülünk a segesdi szociális otthon igazgatói irodájában, és hallgatjuk Horváth Ferencnek, a nagyatádi Tóth Lajos Mun- kásőrszázad előképzős parancsnokának visszaemlékezéseit. vállalt fegyveres szolgálat ellátásához. Hogy milyen ■munkásőrré vált Horváth János, azt jelzi, hogy 1968-, ban kiválómunkásőr-, tavaly pedig kiválóparancsnok-jelvénnyel tüntették ki. Talán azért jelentkezett szívesen a munkásőrségbe Paizs János, a nagyatádi Búzakalász Tsz főagronómusa, Életkorra, szolgálati Időre a legfiatalabb mert megtud- Szabó József. ta, hogy az előképző sök parancsnoka falubelije. Belépésével példát mutatott a tsz többi kommunistájának: vele együtt öten jelentkeztek a Búzakalászból, ahonnan korában nem volt munkásőr. — Horváth Ferencet Csö- kölyről ismerem, régi elvtársi, baráti kapcsolat fűz hozzá — mondta. — Ennek ellenére tőlem is éppen úgy megköveSzfvesen vállaltam, őrömmel nevelem az előképzősöket... Elöképzősőkről, munkásőr társaikról és arról a felelősségteljes munkájáról beszél, amit annak érdekében végez, hogy a fegyveres szolgálatot önként vállalók alaposan megismerjék kötelességeiket. — Az elsők között, 1957-ben lettem munkásőr. Kiképző voltam a törzsben. Szívesen, örömmel vállaltam azt a megbízatást, hogy én legyek az előképzősök parancsnoka. Közel száz fiatal munkásőrrel ismertettem meg fegyvereinket, tanítottam őket azok kezelésére. Voltak köztük katonaviselt emberek, de olyanok is, akikkel csak nagy fáradság árán sikerült a feladatokat megértetni. Aztán arról beszél, milyen jóleső érzés volt számára mindig, ha azt hallotta, tapasztalta, hogy egykori előképzősei hűek maradtak az esküben foglaltakhoz, s becsülettel helytálltak üzemükben és a munkásőrségben is. Neveket említ: Csizmadia János nyomdászt, Prókai Lajos konzervgyári főenergetikust és még sok mást, akire szívesen emlékszik vissza. Nem múlik el nap, hogy ne tekintene be a munkásőrség járási parancsnokságára Horváth János, a Danuvia nagyatádi 4-es telepének villany- szerelője, hátha akad számára valami munka. A törzsben i sebben hajtják végre feladataikat a szolgálattól kezdve, a lövészetekig s más gyakorlatokig. Közülük már tizenöten érdemelték ki munkájukkal a kiváló .munkásőri, parancsnoki kitüntetést, köztük Greller Károly, aki rajával , két éve nyeri el az élenjáró címet, vagy Szikinger Károly, aki már kétszer kapta meg a kiváló jelvényt. Gável Lajos telte a fegyelmet, a feladatok szakaszparancsnokot kiemelkedő munkájért pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki, s harminc pártonkívüliből 26-an értek köztünk kommunistává — mondotta Marosi József, a Tóth Lajos Munkás- őrszázad parancsnoka. Ez pedig azt jelzi, hogy az előképzős parancsnok, Horváth Ferenc lelkiismeretesen végzi a munkásőrségbe jelentkezők oktatását, nevelését. Közéleti tevékenységből is példát mutat, 1950-től, a megalakulástól tanácstag, most a segesdi községi és a megyei tanácsban dolgozik. E munkájáért kapta meg nemrégen a Munkaérdemrend bronz fokozatát S megérdemelten viseli a Szolgálati Érdemérmet, a kiváló munkásőri, parancsnoki, valamint A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést, amiket a munkásőrségben, az előképzősök nevelése érdekében végzett tevékenységéért kapott meg. Szalal László Fahimhell, s régi elvtársi, baráti kapcsolat fűz hozzá... pontos végrehajtását, mint a többi társamtól. Én is, meg valamennyi társam is hasznát látjuk ennek. Fontos gazdasági feladata mellett, politikai, közéleti tevékenységének ellátása is sok időt kíván Paizs Jánostól. Tagja a városi párt-végrehajtó bizottságnak, s úgy ismerik, mint az egyik legmegbízhatóbb munkásőrt, aki soha nem hiányzott egyetlen foglalkozásról sem. Golyószórós századának egyik legjobb lövésze. Munkájával már kát éve kiérdemelte a kiváló jelvényt Életkorra s a fegyveres szolgálatban eltöltött időt tekintve is a fiatalabbak közé tartozik Szabó József, a nagyatádi városi* pástbizottság munkatársa. Mozibajárás filmesztétikai nevelés A mikor a múlt század végén a Lumiere fivérek bemutatták Párizsban szenzációs — ma már mosolyognivaló — mozgó képeiket minden bizonnyal senki sem gondolt arra, hogy ez a kezdetleges megörökítés a XX. szazad jelentős művészetévé formálódik. Pedig már ezt példázza David W. Griffith munkássága; ő ugyanis az új század tízes éveinek második felében maradandó művészi alkotásokat hagyott a későbbi nemzedékekre. S ezzel új művészet csatlakozott a már évezredesek mellé, fiatal kora ellenére is meghatározó erőveL Lenin azonnal felismerte a filmnek embert és társadalmat formáló, rendkívüli jelentőségét, s a filmművészet alig több mint félévszázadom -pályafutása« igazolta is klasszikus megállapításait. A technika száguldó fejlődése szinte napról napra valami újítást hozott, s ma már a széles vásznú, térhatású és a legpazarabb látványos-színes filmek korát éljük. Ezen utóbbi szavakkal korántsem a mai értelemben vett, szórakozást jelentő, csillogó kiállítású filmekre gondolok, hiszen a műfajhoz tartozó Vajda-, Bondarcsuk- vagy Visoonti-filmek a látványosság mellett egyben az ember épülésére szolgáló igazi művészi alkotások is. A baj ott van, hogy a ma átlag mozinézője jobbára a csak szórakozást nyújtó, kellemes befeiezésű történeteket, a kalandfilmeket és a krimiket nézi szívesen, de Összerezzen és elkerüli a mozit, ha a film címe alá a »művészi« szót írták. Pontosabban nem is összerezzenésről, hanem a művészi értékkel mérhető filmek látogatottságának hiányáról, az e filmek köré fonódó szemléletről, a film formanyelvének megnemértéséről van szó. Az még nem baj, hogy sokan kiváncsiak egy izgalmas kalandfilmre, hiszen a mindennapos munkából, gondokból való rövid kikancsolódás- ra, szórakozásra még az értő mozilátoeatónak is szüksége van. A baj — pontosabban: az égető gond — inkább az. hogy jelentős számú néző kiváncsi csak az ilyen táméjú filmekre, amelyek mindössze röpke élményt adnak, és egyáltalán nem alkalmasak a tanulásra és okulásra. Ebből az állapotból adódóan a nehezebb veretű,. komoly társadalmi és emberi kérdésekkel foglalkozó hazai és külföldi alkotások nem találhatna megfelelő kapcsolatot a moziba járók többmilliós táborával. És ha a mozibajárás és a film iránti érdeklődés ügyét boncolgatva szűkebb határainkon túl tekintünk, nagyobb összefüggésként láthatjuk, hogy hasonló problémákkal küzd az irodalmi élet, a színház, a képzőművészet és a zene is. Pontosabban: a művészetek egésze. Tehát itt eleve nem a fiatal művészet éretlenségéről van szó, hanem az emberek felkészületlenségéről. V ajon írd az oka az érdeklődés hiányának? Mit tesz, milyen indítást ad az iskola, a család és a munkahely? Az utóbbit lehetne fogalmazni úgy is, hogy: milyen tervszerű és céltudatos tevékenység folyik a művelődés egészén belül azért, hogy a fiatalok és felnőttek egyaránt szeressék és értsék a filmet? Köztudott, hogy közoktatásunk — a nagyszerű eredmények mellett — számtalan problémával küszködik, amelyeknek egyike éppen a művészeti, s azon belül is a filmesztétikai nevelés. A meglevő nehézségek és gondok ellenére is az iskolának kell leraknia a filmismeret alapjait, és vitathatatlan az iskola, a pedagógia felelőssége, ha a padokból frissen kikerülő fiatalok csak annyit tudnak, ameijnyit hallomásból összeszedtek vagy önszorgalomból elsajátítottak. Mert az igazság az, hogy tervszerű és tudatos filmesztétikái képzés még a középiskolákban sincs. S a hiányosságok megfelelő pótlása érdekében vajmi keveset tesznek az iskolák és pedagógusok. Pedig mennyi lehetőséget biztosít erre a nevelés számtalan tere és milyen komoly eredményeket hozhatna az alsó, közép- és felsőfokú oktatásban a már meglevő adottKészül a balatoni nyár Beszélgetés dr. Hock Jánossal, a megyei tanács balatoni főelőadójával »idegenforgalom éa kultúra« bevételi lehetőség a nyár, ilyen gen?orga.omec(í,ü up ha^I jellegű kiadásokhoz nem járul jaln dr. Hock János- »Vala- hozzá. Csak egy példa: a kő- hogy az az érzésem, hogy a röshegyi koncertek alkalmá- Baiaton kulturális szoigáitatá- val a közeli vendéglátóhelyek sainak nincs megfelelő, anya- _A giakkai szükséges mértékben forgalma a sokszorosára nő .. . rendelkező gazdája. Mindezek ÉS többet segíthetnének a tOMindig akad valami tennivaló. híradós munkatársként dolgozik, s egyetlen eddig az előképzősök között, aki nyomban az eskütétel után ilyen felelősségteljes beosztásba került. — Előképzős parancsnokomat többi társammal együtt különösen azért szerettük, becsültük, mert soha türelmetlen, hangos szót nem hallottunk tőle. Az előképzés idején nemcsak a fegyverekkel, a szabályzatokkal ismertetett meg bennünket, hanem segített kialakítani azt a jó elvtársi közösséget is, ami nélkülözhetetlen fez ilyen, önként — A KISZ Javaslatára lettem munkásom, illetve előképzős. Jólesik ma is visszatekinteni, emlékezni az együtt töltött hónapokra, amikor ismerkedtünk a munkásőrség életével. Parancsnokomban nagyszerű embert, segítő társat ismertem meg. Én, s a többiek is sajnáltuk, hogy az előképzés befejezése után más-más rajokba kerültünk, nem maradhattunk továbbra is együtt. — Az előképzés bevezetése óta az esküt tett munkásőrök MÍnivonal«abban, <*redmény«r parti községi és városi tanácsok is. NÉPLAP: — Tudomásunk szerint már kialakultnak mondható a jövő évi program. Dr. Hock János: —■ Előzetes tárgyalások folynak még, illet ve már születtek megállapodá sok is. Igyekszünk a bevált rendezvényekhez, a somogyi napok keretében hűek maradni. Először a zenei programról szólok. A műsorterv összeállításakor már évről évre tendenciózusan alakítjuk a balatoni nyári műsor arányait a könnyű műfaj sokszor vitatható értékű produkcióival szemben, elsősorban a komoly zene javára. Az idén próbálkoztunk először a megye legjobb műkedvelő együtteseinek balatoni előadásaival Jövőre még több és jobb ilyen produkciót iktatunk a nyári programba. Sőt »cserehangversenyt« is szervezünk műkedvelők által Tihany és Kőröshegy között Néplap: — Mit tudatunk Kőröshegyen jövőre? Dr. Hock János: — Tíz hangversenyt terveztünk neves hazai és külföldi orgonistákkal illetve hazai kórusokkal. A tervek szerint csemballómu- zsika is lesz a templomban. Sajnos azonban a műemléki felügyelőség a szükséges és régóta sürgetett rekonstruk■-uáy: á * «ama»kaaneúv ' fcArik v ^_ itfegreiai-ie»ellenére «Régig készül — már most télen — a jövő »zezoia kultúrálta programja. NÉPLAP: — Milyen feltételek között folyik a szezon előkészítése? Dr. Hock János: — Nem mintha előre szeretnénk megmagyarázni a bizonyítványunkat, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a feltételek kedvezőtlenek. A nyári szezon műsoraihoz az anyagi alapot — a déli parton — Somogy megyei Tanácsa és a Balatoni Intéző Bizottság biztosítja. A vállalás jelentős része Somogy megyét terheli, s ezzel én kevéssé értek egyet, ugyanis az ide irányzott összegek országos érdekeket szolgálnak, s bizony aránytalanul gyengítik a megyét. Ehhez a gondhoz csatlakozik a technikai feltételek szűkös, volta, s ugyanez jellemzi a személyi feltételeket is. NÉPLAP: — Az ««mondottak szerint nem könnyű feladat a balatoni nyár kulturális közművelődési programját összeállítani. Mégis úgy véljük, hogy lenne egy-két forrás, amelyből segítséget kaphatnának a szervezők. ' Dr. Hock János: — Van is ilyen forrás, csak segítség nincs. Például a tóparti ven zük a Kálmán- és a Huszkaemlékhangversenyt jövőre is. Még tervezünk egy operaestet is, valószínűleg a Postás Zenekar részvételéveL Szeretnénk, ha az évadnyitó kórustalálkozó is nívósább lenne a tavalyinál, ugyanakkor egy zenés irodalmi műsorral kívánjuk emelni az évadnyitó rangját NÉPLAP: — A folkloriszti- kus rendezvények sora bővül? Dr. Hock János: — Bővítést nem tervezünk, de várhatóan Balatonföldváron a néptáncfesztivál időtartama hosszabb lesz, mint eddig volt Csillagvárban országos gyermek tánc- fesztivál lesz, s ezt szívesen kibővítenénk rajkamarakórusok találkozójával is. Megtartják jövőre is a MÉSZÖV-együttesek Béke és barátság estjét NÉPLAP: — Szó esett már eddig is többször arról, hogy túlsúlyban van a zene a színházi produkciókkal szemben. Dr. Hock János: — Ez érthető ... Még csak most tárgyalunk arról, hogy milyen da rabokkal jön a két tóparti megye színháza, mindenesetre nem várható jelentős előrelépés a múlt szezonnal szemben. Szabadtéri színpadra tervezett, a közönségigénynek megfelelő produkció kellene. Ehhez azonban nincs meg a kellő anyagi fedezet Az elmondottak még nem ölelik fel teljes egészében a balatoni programot, hiszen megrendezik jövőre is a filmhetet A kiemelkedő események programját mindenesetre az akoondotjak tartalmazót *. *' ■ ságok és körülmények kihasználása! Kétségtelen, hogy a középfokú oktatásban már többet tesz, s feltétlenül eredmény« van a már gyakorlattá vált — sajnos, csak kis ianulólét- számra szorítkozó — filmesztétikai foglalkozásoknak. Hogy a jelen helyzethez képest mégis történjék észrevehető előrelépés, ahhoz az oktatási intézmények állandó kezdeményezése, és a megoldáskeresés vállalása szükséges^ mint ahogyan azt teszi a kaposvári Munkácsy Mihály és Táncsics Gimnázium, a La- tinca Sándor Fiúkollégium, s Kállai Éva Leánykollégium és az 503. számú Szakmunkásképző Intézet Kollégiuma és ezen intézmények pedagógusközössége. Az oktatási Intézmények torát tekintve elgondolkoztató az a szomorú igazság, hogy a felsőfokú intézmények sem foglalkoznak tervszerűen éa szervezetten a filmesztétikai neveléssel. Pedig ezekben az intézményekben képezik as új — a közművelődésben is szerepet játszó — értelmiséget És mennyire nagy gond az, hogy e megállapítás alóló nem kivételek a pedagógus- képző intézmények sem! A középiskolákkal és kollégiumokkal kapcsolatos példák természetesen kiragadottak, éa közismert, hogy ennél Kaposváron és a megyében, is sakkal több történt és történik ma is, da példamutató tudatosságot ezeknél ax intézményeknél tapasztalhat a szemlélődő. Ismeretes az is, hogy ezek a törekvések nem hoznak — és nem is hozhatnak — generális változásokat, de részleges megoldásokat igen, s márazok is közelebb vihetnek céljainkhoz. Ahhoz, hogy századunk legnagyobb tömegekei mozgató művészetét az ifjú nemzedék egyre nagyobb száma értse meg. A filmesztétikái nevelésben, az érdeklődés formálásában a nevelés fontos tényezőjének, a családnak is részt kell vállalnia. Kétségkívül nagyon összetett és bonyolult kérdés ez, de a családnak nem szabad magára hagynia az iskolát, hanem következetesen figyelemmel kell kísérnie az ott folyó munkát. Mert arra igenis figyelmet kell fordítani, hogy a gyermek otthon mit nézzen meg a televízióban, és tudatosan irányítani, ellenőrizni kell mo- zilátogatását is! Vitathatatlan, hogy nagyon sok család erre nem képes, de még azok sem teszik, n^sg ezt — mindent várva az iskolától —, ahol erre volna lehetőség. A közművelődés is csak részben pótolhatja az elmulasztottakat és a hiányosságokat A felnőttnevelés sikere érdekében szükség lenne a munkahely — üzem, vállalat, intézmény — és * művelődés objektumainak szoros és differenciáltabb kapcsolatára, számos ötletre és kezdeményezésre, a helyes törekvések sokrétű támogatására. S tekintetben példamutátó a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat filmklub-szervező tevékenysége, a Lengyeltóti, Siófok, Nagyatád és Kaposváí ÉDOSZ művelődési ház fe a Fonómunkás-klubkönyvtár munkálkodása, több szocialista brigád és fiatalokat tömörítő klub tevékenysége. Fontos lenne azonban ezeket a jó tapasztalatokat széles körben ismertetni, hiszen a közművelődés számtalan alkalmat nyújt arra, hegy an emberek felnőtt korukban sajátítsák el azokat az ismereteket, amelyek értő moziba- j árévá avathatják őket M mdezekem túl nagyon fontosnak tartom megvalósítani a közoktatás és közművelődés értő együttműködését. Erre jó példa az ÉDOSZ művelődési ház filmklubja, amely e fontos feladat megvalósításának egyik ks'.lca* lehet. SUaJber lÁtitM