Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

II világ népességének alaknlása A századfordulóra 6—6,5 milliárd lesz Földünk lakossága Napjainkban hazánkban és rilágszerte egyre több közgaz­dasági szakembert foglalkoz­tat a népesedés problemati­eltartó képességével foglalkoz­nak. Dudley Stamp angol közgaz­dász számításai és becslése kája. Ezek a problémák a né­pesség eddigi fejlődésével, a várható demográfiai robbanás­sal, valamint a föld népesség­alapján a világ népessége az időszámítás előtti (i. e.) 7000. esztendőtől a következőkép­pen alakult. Időintervallum Növekedés Duplázódáshoz szükséges idő Le. 7000—4500-ig 10 millióról 2 J millióra \ 2500 év I.e 4500—2500-ig 20 millióról 40 millióra 2000 év I.e. 2500—1000-ig 40 millióról I. e." 1000-től az idő­80 millióra 1500 év számításig 80 millióról 160 millióra 1000 év Időszámítástól 900-ig 160 millióról 320 millióra 900 év 900«tói 1700-ig 320 millióról 640 millióra 800 év 1700-tól 1850-ig 640 millióról 1280 millióra 150 év 1850-től 1950-ig 1280 millióról 2500 millióra 100 év helyet foglalja el az ázsiai népek táborában. Érdekes példát szolgáltat, az USA-ban élő néger családok természetes szaporodásának vizsgálata. Azok a családok, melyek az északi iparvidék városaiban élnek rendezett anyagi körülmények között, kevesebb gyermekkel rendel­keznek, mint a fehér bőrűek Viszont igen helytelen lenne a bőr színe és a természetes szaporodás üteme között egy­értelmű összefüggést feltéte­lezni. Hogy az emberiség mikor éri el azt az időpontot, ami­kor a lakosság mértékletesen szaporodik, nehéz lenne meg­mondani, a tudomány jelen­leg nem képes erre. Azt vi­szont joggal állíthattuk, hogy a jólét és a műveltség mind magasabb szintre való eme­lése az egyedüli hatékony esz­köz a természetes szaporodás ütemének normalizálására. Dr. Góbi János ,Mi építjük, magunknak ékítjük“ Eredményesen dolgozik a nagyatádi úttörőcsapat A NAGYATÁDI úttörőcsa­pat a megye egyik legnagyobb szervezete: több mint ezer kisdobost és úttörőt tömörít soraiban. Sokoldalú tevékeny­ségük, a mozgalmak és akciók — amelyek egy-egy tanév út­törőprogramját adják — he­lyesen szolgálják nevelési cél­kitűzéseik megvalósítását. A különböző módszerek haszno­sítása a csapatvezetők fel­adata. Erről beszélgettünk Tamás Lajossal, az úttörőcsapat veze­tőjével. — Nálunk a csapatvezetőség szerepe, feladata más, mint a kis iskolák úttörőcsapatainál. Sajátos helyzetünkből adódik, hogy a mozgalom munkájában a tantestület minden tagjának részt kell vállalnia. Szükség van arra is, hogy KISZ-es if­júvezetők tevékenykedjenek a rajoknál és őrsöknél. Gyakran rajtuk áll, hogy kik lesznek Demográfiai robbanás A táblázatból világosan ki­tűnik, hogy a népesség újabb és újabb megkétszereződésé­hez egyre kevesebb időre van szükség. Jelenleg a föld la­kossága kereken 3500 millióra tehető. Ha a jelenlegi termé­szetes szaporodási ütemet vesszük figyelembe, akkor a századfordulóra, 2000-re föl­dünk népessége eléri a 6—6,5 milliárd fűt. Tehát a hátrale­vő három évtized annyi né­pességet produkál, mint ko­rábban két évezred. A lakos­ság számának ez a hirtelen megugrása joggal nevezhető demográfiai robbanásnak. Móst egyes olvasóban joggal felvetődik a kérdés, ha éz így lesz tovább, akkor hova fejlődünk? Talán igaza lesz Malthus- nak, aki 1803-ban a követke­zőket írta: »Az olyan ember számára, aki egy máris túlné­pesedett országban születik, nincs hely a társadalomban. Az ilyen ember számára nem terítettek a természet nagy asztalánál.*i Az időközben el­telt több mint másfél évszá­zad bebizonyította, hogy Mal- thus ezen elmélete pesszimis­ta tévtan volt. A továbbiakban vizsgáljuk meg és próbáljunk megállapí­tásokat tenni a népesség to­vábbi alakulására vonatko­zóan. NRpesedási ciklus A népesedéssel foglalkozó tudósok már több mint 200 éve vizsgálják a születési arányszám, a halálozást arányszám, valamint a kettő különbségéből adódó természe­tes szaporodás ütemének ösz- szefüggését. Vizsgálódásaik so­rán általános törvényszerűsé­get láttak meg, és földünk népességének gyarapodására vonatkozóan az alábbi általá­nosan érvényes ciklusokat ál­lapítottak meg.. 1. Magas születési és magas halálozási arány, így a termé­szetes szaporodás igen ala­csony. 2. A halálozási arányszám rohamosan csökken, de a szü­letési arányszám igen magas, a természetes szaporodás igen nagy. 3. A halálozási arányszám tovább csökken, a születési arányszám is csökken, a ter­mészetes szaporodás üteme gyorsan süllyed. 4. A halálozási arányszám, valamint a születési arány- tzám eléri a mélypontját, igen lassú természetes szaporodás, esetleg stagnálás is beállhat. A demográfiai robbanást ép­pen az okozza, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágod a népesedési ciklus második stádiumába tartoznak, így Kína természetes szaporo­dása 35 százalék, Mexikó ter­mészetes szaporodása 33 szá­zalék. Az európai országok már elérték a harmadik, sőt a negyedik stádiumot Í4, és világviszonylatban itt a leg-. alacsonyabb a természetís szaporodás üteme. Pl.: NDK Belgium Ausztria Magyarország Csehszlovákia N agy-Britannia Olaszország 1.6 ezrelék 2 ezrelék 4.1 ezrelék 4.2 ezrelék 5 ezrelék 5.3 ezrelék 7.6 ezrelék Az európai népi demokrati­kus országok között a legma­gasabb természetes szaporodá­si ütemmel Romániában talál­kozunk, 18,1 ezrelék, míg a Szovjetunió természetes sza­porodása 9,8 ezrelék. Tehát láthatjuk, hogy a né­pesség ilyen robbanásszerű szaporodása nem tart vég nél­kül, hanem a harmadik és a negyedig ciklust elérve las- súbbodni fog. Az a tény, hogy az európai országok népesedési üteme a legalacsonyabb, szoros össze­függésben van azok társadal­mi, gazdasági és kulturális fejlődésével. Itt mindjárt Ja­pán példáját szeretném fel­hozni. A japán népgazdaság világviszonylatban is előkelő helyet foglal el, a vezető tő­kés országok között emleget­jük. Ezt az előkelő' helyet az uóbbi száz esztendő gazdasági fejlődésének köszönheti, amit sokan »-japán csoda-« néven emlegetnek. Az ilyen fejlődés a természetes szaporodásban is érezteti a hatását. Japán a maga 12,6 ezrelékes szaporodá­si ütemével a legelőkelőbb Nagy óra — nagy múlttal A hagyománytisztelő ango­lok — annak ellenére, hogy 1968. február 18-án letértek a greenwichi középidő-számí­tásról, igazodván a közeli eu­rópai fővárosok időszámításá­hoz — helyén hagyták a Nem­zeti Tengerészeti Múzeum ka­puoszlopán lévő órát, mely a középidőt mutatja. Korábban a múzeum épülete volt az ott­hona az 1676-ban alapított hí­res Greenwichi Csillagvizsgá­lónak. Az órát — az első ilyen nagyméretű elektromos idő­mérő szerkezetet — 1852-ben szerelték föl mai helyére. Ér­dekessége, hogy számlapja 24 órás beosztású, tehát a kis mutató napjában csak egyszer jár körbe. A greenwichi középidő még ma is támpillére a hajózásnak, az asztronómiának, a metero- lógiának. Nemzetközi meg­egyezés szerint mindeme tu­dományok számításában a Greenwichen áthaladó 0° dél- kört (és az ehhez kapcsolódó időt) veszik kiinduló pontul. Az »egyetemes időszámítás« alapjául szolgáló elméleti 0° délkör az órától néhány láb- nyira keletre húzódik. később a KISZ tagjai. Ez na­gyon fontos feladat. Nagy jelentőséget tulajdonít a csapatvezetőség a gyerme­kek öntevékenységének, önál­lóságának. Az úttörőtanács­ban — a gyermekek önkor­mányzati szervezetében — va­lamennyi raj két-két küldöttel képviselteti magát. A vezető­séget és a hat munkabizottsá­got a tagok nyílt szavazással választják meg. Az egyes munkabizottságok tevékeny­sége igen eredményes volt az előző években. A múlt tanév munkájának gerincét az úttö­rőmozgalom megalakulásának 25. évfordulója adta. A jubi­leumi úttörő próbakövetelmé­nyek mellett összegyűjtötték az úttörők a csapat hagyomá­nyait és feldolgozzák történe* tét is. Számos akciót jelentős eredménnyel zártak. Hatszáz csomagot küldtek az árvízká­rosult gyermekeknek. Több ezer társadalmi munkaórát dolgoztak a város csinosítá­sán. Segítséget nyújtottak ma­gatehetetlen, egyedül élő nyugdíjasoknak. Eredményes volt kulturális és sporttevé­kenységük is, erről tanúskod­nak az iskolában kifüggesztett oklevelek, emléklapok. A különböző tevékenységi formák hatékonysága az úttö­rők mindennapi munkájában is meglátszik. Javult magatar­tásuk a tanórák alatt és az óraközi szünetekben. — Milyen mozgalmat, akciót szerveztek az 1971/72-es tan­évre? — Az egyik az »Úttörők a városunkért« akció, amelynek jelszava: »Mi építjük, ma­gunknak építjük«. Ez nem egyéves célkitűzésünk, hanem az ötéves terv végéig szól. Feladata, hogy az úttörők megismerjék a város történe­tét, közeli és távlati terveit. Életkorukhoz képest rendsze­resen részt vegyenek a város építésében, szépítésében. Az akció feladatainak teljesítése során a pajtások egyben több próbakövetelményt is teljesí­tenek. Tevékenységükről nap­lót vezetnek, és a végzett munkáról minden évben be­számolnak a KlSZ-bizottság- nak. A másik mozgalom — »Figyelő szemmel a természet­ben« — célja rendszeres tú­rák szervezése, az évszakok természeti változásainak meg­figyelése és összehasonlítása. Ez az akció hozzájárul majd a pajtások megfigyelőképessé- geinek fejlesztéséhez; ismere­teik gyarapításán, a szülőföld, a természet megszerettetésén kivül elősegítik edzettségüket, az egységes életmód kialakí­tását. AZ ŰTTÖRÖSZÖVET&ÉG vezetését 3 párt a KISZ-re bízta. Az idősebb testvér most készül nyolcadik kongresszu­sára. Arra törekszünk, hogy a pajtások is magukénak érez­zék a KISZ kongresszusát, hogy megismerkedjenek az előkészületekkel, s majd a kongresszus anyagával is. Hi­szen a mostani úttörők jövőre — vagy azután — KISZ-esek lesznek, s ezért tartjuk szük­ségesnek a KISZ-élet még ala­posabb megismerését. D. S. Könyv a városiasodásról A városiasodást vizsgáló és publikáló tevékenység az utóbbi években Magyarorszá­gon is — akárcsak külföldön — egyre jobban az érdeklődés középpontjába kerül. Könyv­kiadásunk is igyekszik lépést tartani Európával. Nemrég jelent meg e témá­ban Gerő László Történelmi városrészek című munkája. A neves történész-régész köny­vének bevezetőjében így vall Írása céljáról: »Vannak városok, amelyek­ről nincsenek számottevő be­nyomásaink, és vannak olya­nok, amelyek kedvesen, üdén i iGALGÓCZI ERZSÉBET POlf üftLÖ — Ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Selyem Zsiga nem egy iszákos, műve­letlen parasztember. — Ez határeset! — tiltako­zik Géz^. — Az egyik tsz-ben meg van engedve, a másikban bűnnek számít. Az öreg főagronómus, aki kérdezés nélkül még soha nem szólalt meg, most megszólal. I Remeg a hangja az izgalom­tól. — Ha következetesek aka­runk lenni, a saját mércénket kell alkalmaznunk. Nálunk bűnnek számít. — El kell bocsátani! — kiáltja Pigniczki barátja. — Emiatt? — csodálkozik Géza, s nézi az embereket. Zsuppánnal és Sárayval már tisztában van. Gsorvás arca olyan tartózkodó, hogy vegy­szerrel sem lehetne előhívni róla semmilyen véleményt. Két paraszt kerüli a tekinte­tét. a többiek ellenségesek. Kiszúr egy öregembert. — Magáik mi a vélemé­nye, Márton bácsi? Az öreg komótosan kiveszi a jpipáját. : — Hát ugye, ha nem teszed meg, az emberek elgondolkod­nak: mi okod van védeni egy idegent. Géza nézi őket. — Ha akarják, ha a többség akarja, elbocsátom. A járási tanács székháza a legkisebb magyar nagyváros legrondább épülete. Hajdan Habsbur.g-sárga fala az idők során redvessé mállott, mint az elhagyott sóházaké. Szűk és sötét lépcsőházában lehangoló aktaszag üti meg a belépő or­rát. Meg a korhadt és recsegő padlók, az egérrágta por, az ablakpárkányokig felkúszó ta­lajvíz és az »ügyfelek« belső zsebéből minduntalan előrán­gatott szilvapálinka szaga. Csegei mezőgazdasági osz­tályvezető szobája .alig há­romszor négy méteres, a be­rendezése mégis a nagy mi­niszteri tárgyalószobákat utá­nozza. A sarokba szorítva az íróasztal, mögötte karosszék, az íróasztalnak éllel alacsony dohányzóasztalka, előtte két fotel, mögötte a talaj vizes fai. A maradék sarokban, az ab­lak egy részét is eltakarva, a páncélszekrény és egy irat-' szekrény. Az iratszekrény te­tején egy gipsz Lenin és Mu­hina Felszabadulási emlékmű­ve. Csegei negyvenéves, kilenc­ven kilós, csizmát és kiülejie- sedett nadrágot hordó »pa­raszt«. Húsz éve dolgozik az apparátusban a legkülönbö­zőbb beosztásokban, ö az, aki mindig ott áll helyt, ahova »a párt állítja«. Két hathónapos pártiskolát végzett és a Nép- szabadságot sem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőle, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten, többféle brosúrá­ban is a tájékoztatást (bár a brosúrákat megint csak nem olvassa el, mert hozzászokott, hogy amj fontos belőlük, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten a tájékoz­tatást). A különben üres páncélszek­rényből most elővesz egy de- mizson pálinkát meg két vi­zespoharat; leteszi a dohány­zóasztal lapjára Zsiga elé s tölt a poharakba. A magáét egy kicsit megemeli, s leönti. Selyem Zsiga önkéntelenül megrázkódik a büdös szilva­pálinkától, ő nem ilyenhez van szokva, ő nem iszik, vagy csak márkást. De persze nem mutatja. Csegei dühös arca nem árul el semmi jót. — Az én nevemet miért köpted be? —- Gondoltam, minél na­gyobb neveket mondok, annál könnyebben elsimítják az ügyet. Csegeinek jólesik a bók: nagy nevek! Nemcsak a rend­őrségen vált be, most is be­válik. Csegei haragja irányt változtat: — Ez már a második eset! Hogy semmiségekért levált valakit! Hatalmi mániája van ennek a Niklainak vagy mi?. Most megint én segítsek raj-| tad! Mire kellett százhúsz kiló hal? Zsiga sóhajt: — Kiszámítottam, ha min­denkinek csak öt kilót adok, már pedig annyit muszáj... — Miért nem vesztegeted meg egyszerre az egész orszá­got? Az egész béketábort? — A feleséged bezzeg örült volna — és Zsiga beleszagol a pohárba. —■ Ez a pálinka is tőlünk való. — Hol van az már! — sf Csegei újra tcj.t a poharakba.! Isznak. | — A területi szövetségnél! fellebbezd meg a leváltásodat, | s amíg nincs döntés, maradj! a faluban! Majd kitalálok va-! lamit... ? A tsz-iroda előtt ütött-ko- pott Pobeda áll meg egy pil­lanatra. Sovány, szemüveges fiatalember lép ki belőle, bú­csút int a zsúfolt autónak. —^ Háromkor itt! — s az iroda| felé indul. Az autó továbbmegy. A tömésfalú, innen-onnan összekoldult bútorokkal beren­dezett irodában Csorvás Ti­bort találja, a főkönyvelőt. Csorvás most másik ruhában van, de most is olyan elegáns, mint egy vidéki bonviván. Nyakkendőjében tű. (Folytatjuk.) maradtak meg emlékezetünk­ben, amelyekre szívesen gon­dolunk vissza; falai közt úgy éreztüK, jó lenne ott maradni, vagy legalább néhány hetet ott tölteni. Mi okozza ezeket a kellemes és mi a kellemetlen benyomásokat ? Nyilvánvalóan számos té­nyező összejátszása: a rend, a tisztaság vagy a rendetlenség, a piszok, a festői vagy unal­mas városkép, a kiemelkedő építészettörténeti értékek vagy az ízléstelen épületek, az egy­szerű architektúra vagy az agyontagozottság, a városi ut­cák zsúfoltsága — nyugalma, közlekedésének élénksége —, csendje. A városlakók kedves­sége és előzékenysége, szíves közvetlensége, jó modora vagy közömbös, rideg elzárkózó-a, az öregek pihenő szemlélődé­se és a gyermekhad élénk já­téka, a sportolási lehetőségek, a diákság élete, a város kert­jei és fái, a természeti környe­zet és számos más elem, ezek­nek egymáshoz való viszonya. Hiszen a felsoroltak mindegyi­két tartalmazza valamilyen mértékben valamennyi város. Éppen e mérték foka és a töb­bivel való viszonya a döntő abban a benyomásban, ami bennünk a városról kialakul.« Gerő László könyvében fog­lalkozik a magyar városfejlő­déssel, a történeti szempont­ból érdekes városképek jel­legzetességeivel (laza, kertes beépítés, szobrok, térdíszítő építmények elhelyezése stb.), a történelmi és műemléki vá­rosközpont-védelemmel. Ki­tér a történeti szempontból ér­dekes városok építészeti re­konstrukciójára, az újszerű rendezési tervekre, és bemu­tatja néhány szép műemléki városunkat, városképünket. (Eger, Esztergom, Sopron, Sá rospatak stb.) 179 szép kép d ábra található a könyvben. A magas példányszám (6450) ar­ra enged következtetni, hogy nagy az érdeklődés nálunk ma már az ilyen témájú könyv iránt Tartalma alapján is méltán számíthat sok olvasó­ra, szép sikerre. A mi hiányér­zetünk csak ennyi: a szerző meg sem említi Kaposvárt, de még a megyét sem, pedig ha mást nem, egy-két fotót a ré­gi Kaposvárról is érdemes lett volna bemutatnia! 1 SOMOGYI HePLAI" Csütörtök, IflTL november -äst

Next

/
Oldalképek
Tartalom