Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-05 / 261. szám

FOGALMAK — FÓKUSZBAN i Lelkiismeretes munkával Hatékonyság, vagy pontosabban... Hatékonyság, vagy ponto­sabban : gazdasági hatékony­ság. A »vagy pontosabban« már jelzi: sokak előtt nem egészen világos fogalommal van dolgunk. Talán azért csi­nált karriert. Hatékony nép­művelésről, a tanácsi munka hatékonyságáról éppúgy szó esik — újságcikkekben, £v- interjúkiban, értekezleteken —, mint a sportkörök hatékony nevelő tevékenységéről, s »a legutóbbi horgászverseny ha­tékonyságáról«, amint azt egy hírlapi tudósításban olvashat­tuk. Mi ez a fogalom? Mindenre ráhúzható uniformis, vagy ép­pen nagyon is szigorúan kö­rülhatárolt terminus techni­kus, melyet gyakran ok és alap nélkül emlegetnek? Az 1960-ban kiadott Űj Magyar Lexikon még nem ismeri. Te­hát? Annák előrebocsátása mellett, hogy a fogalommal kapcsolatban még rengeteg kérdés tisztázatlan a legszű­kebb szakkörökben is, leírhat­juk: a hatékonyság nem ak­tuális jelszó, hanem gazdaság- politikai kategória. Kifejezője a gazdálkodás eredményessé­gének, azaz: a ráfordítások és az eredmények aránya. Vi­szonyt fejez ki tehát, valami­lyen hozam (eredmény), s az ehhez szükséges erőforrások (befektetések) egymáshoz v.aló viszonyát. Elvben azt, hogy az adott eredményt milyen ráfor­dítással, vagy az adott ráfor­dítással milyen eredményt ér­tek el. Optimum, változatokkal A hatékonyság ezek szerint egybeesik az optimális pont­tal, mert nem mindenáron való érvényesítéséről van szó; a költségeket úgy is csökkent­hetik, hogy értékesebb helyett silányabb anyagot dolgoznak föl termékké, a hozamot úgy is növelhetik, hogy emelik az árakat... Mindkettőre van példa. Csak éppen ez nem ha­tékonyság! Változatok sokasága alap­ján lehet csak dönteni, való- i jáhan melyik terv, befektetés legnagyobb eredményt hozzák, hosszú távon akkor, ha a gaz­dasági növekedés a népgazda­sági egyensúly javulásával va­lósul meg. És vállalati érte­lemben? Ma a vállalati ered­mény (nyereség) határozza meg, de korábban elég volt a kötelező tervmutatákat telje­síteni ... Azaz, nincs örök érvényű hatékonyság, a gaz­dasági környezet szabja meg, hogy adott esetben mit tartha­tunk annak, s mit nem. Bonyolult? Nagyon. Pedig még nem szóltunk a haté­konyságot jelentősen befolyá­soló piaci hatásokról, a ter­melési tényezők egymást he­lyettesítő lehetőségeiről, a munkaerő újratermelésének olyan, aligha lebecsülhető költségeiről, amelyek nem a vállalati kiadásokban tükrö­ződnek, holott az eredmény ott képződik... A szakembe­rek a ráfordítások arányában elvárható »normatív hozama­ként jelölik napjainkban a ha­tékonyságot. Maradjunk en­nél. Bár ez sem egyszerű. Néhány ellentmondás Nem egyszerű, — mert ugyan leírhatjuk, hogy — pél­dául — az ipari termelés ha­tékonysága javult, de rögtön hozzá kell tennünk: a fogyasz­tói ártámogatásokon túl 1971- ben az ipar és a külkereske­delem 20 milliárd forint ál­lami támogatást kap. Aminek egy része szükséges, de másik részét fokozatosan csökkenteni kell, mert különben, a kiala­kult termelési szerkezet kon­zerválásával, éppen a haté­konyság ellenében Itat. Az­után: a hatékonysági mérce jóval nagyobb eltéréseket, szóródásokat mutat, mint a jövedelmezőségi. Számítások szerint minden iparág nyere­séges, azaz bevételei megha­ladják ráfordításait, de ez csalóka kép. A szabályoz'' rendszer ugyanis ma még nem kellő szigorral szorítja tény­leges társadalmi tiszta jöve­delem elérésére az iparágakat, a vállalatokat, de ezt az ár­rendszer «kozmetikája« el­halványítja. Pozitívum, hogy gatívum viszont, hogy a nép- gazdasági hatékonyság javítá­sát néhány termelő ágazat nagyfokú elmaradottsága le­lassítja, ahogy ugyanezzel a hatással jár a termékszerke­zet változásának mérsékelt tempója is. Ennyi mindent kell mérleg­re helyezni? Igen. Az a dön­tő feladat ugyanis, hogy a tár­sadalmi termelés hatékonysá­ga növekedjék, azaz az egy­ségnyi társadalmi ráfordítás­ra — eszközre, bérre — jutó nemzeti jövedelem emelked­jék, csakis akkor valósulhat meg sikerrel, ha az iparágak­ban és a vállalatoknál, s a termelő ágazatok minden he­lyén, valamennyi hatékonysá­got befolyásoló tényező mérle­gelésre kerül. Illúziók helyett stb. a leghatékonyabb. Ezért j az Qgy keresőre jutó nemzeti különbséget kell tenni nép- gazdasági és vállalati, illetve rövid és hosszú távra szóló hatékonyság között Tovább bonyolítva: a népgazdasági hatékonyság az asszeredmény és az összes ráfordítás ará­nya. Igen ám, de rövid távon akkor érvényesül, ha a ren­delkezésre álló termelőerők a jövedelem — az élőmunka társadalmi termelékenysége — a második ötéves tervben 23, a harmadikban 30 százalékkal nőtt, azaz javult a hatékony­ság. Ugyancsak eredmény, hogy 1966—1970 között a tő­kés országokba irányuló ex­port növekedése elsősorban a hatékony iparágaikból — ter­mékeikből — származott. Ne­A mérlegelés az illúzió rom­boláshoz elengedhetetlen. Ma ugyanis sok vállalat véli mű­ködését hatékonynak, holott csak az állami támogatás, az eszközlekötési járulék fizetése alóli mentesítést stb. tartja benne a lelket. Ezért vállalati szinten is a hatékonyság ösz- szetett fogalom, olyan hozam, amelynek nagyságában min­den tényezőnek — a dönté­sek meghozatalától a termék értékesítéséig — meghatáro­zott szerepe van. Talán előse­gíti az eddig leírtak megérté­sét, ha példával élünk. Az energiaszerkezet átala­kítása tipikus megtestesítője a hatékonyság növelésének. A szénbányászat termelési költ­ségét száznak véve a hazai földgázé annak csupán 35, a kőolajé 50 százalékát teszi ki, míg az import kőolaj 60—70, a földgáz 75—80 százalékát. Az energiaszerkezet átalaku­lásának következményeként 1970-ben a népgazdasági eredmény 2,5—3 milliárd fo­rintra zúgott, 1975-ben pedig 5—5,5 milliárd között lesz, olyan tényezőkről már nem is beszélve, mint a levegőszeny- nyeződés csökkentése, a táro­lási helyigény mérséklődése stb. A hatékonyabb gazdálko­dás útjának keresése nem a fekete és fehér összevetésének sorozata; sokféle lehetőség közötti választás, ami nem mentes bizonyos fokú kocká­zattól sem. Erre megint csak kínálkozik magyarázat erejű példa, s éppen a legfontosabb területről, a. beruházási tevé­kenység köréből. ML O. (Folytatjuk.) baleset kilométer nélkül Megilletődötten vette át Götz Lajos, a somogyszili Petőfi Tsz gépkocsivezetője Danes Sándor elnöktől az 500 000 kilométer balesetmen­tes vezetés után járó kitünte­tést, oklevelet, s a szövetkezet pénzjutalmát. Az elismerésre így válaszolt: — Nem tettem mást, csu­pán kötelességemet teljesítet­tem, mindenkor igyekeztem munkámat pontosan, a szabá­lyokat betartva elvégezni. Valamikor az ötvenes évek elején traktorosként kezdte. Szántott éjszaka, ünnepen, elő­fordult, hogy decemberben is a határban dolgozott, mert akkor még nagyon, kevés volt a gép. Aztán néhány év múlva hi­vatásos gépjárművezetői vizs­gát tett. Hőbb tehergépkocsit vezetett, majd 1960-ban ami­kor a tsz személygépkocsit vá­sárolt, őt tartották a legalkal­masabbnak annak vezetésére. Valóban, csupán a köteles­ségét teljesítette, amikor a sza­bályokat betartva végezte munkáját? Hogy elkerülje, il­letve megelőzze a baleseteket, s megóvja a gondjaira bízott, értékes gépkocsit? Szavaiból az tűnik M, hogy komoly, megfontolt em­ber. Sok gépjárművezető pél­dát vehetne róla. — Nagyon szeretem hivatá­somat, nékem ez ad kenye­ret. Elvem, hogy mindenkivel szemben udvariasan, előzéke­nyen viselkedjek. Sokan, főleg idősebb, tapasztaltabb hivatá­sos gépkocsivezető társaim ha­ragszanak a kezdőkre, a »-ma­zsolákra-«, s nemegyszer hal­lom, tapasztalom, hogy szid- iák-hordják őket. Elfelejtik, hogy valamikor mi. is voltunk kezdők, »-mazsolák«, nekünk is meg kellett tanulnunk ezt a szakmát. A türelmetlenség, az udvariatlanság csak zavarja őket, nehezíti, hogy minél előbb megszokják a forgalmas utakon való közlekedést. Az ingerlékenység, az udvariat­lanság egyik előidézője a bal­eseteknek. Gyakran jár Budapesten — ott tanulta a járművezetést — és más távoli városokban. Utasainak dolga néha nagyon sürgős, de azt nála soha nem érik el, hogy a közlekedési szabályokat meszegve, a meg­engedettnél gyorsabban ve­zesse kocsiját. — Ha meglátom hogy vala­ki nagyon iparkodik, készsé­gesen utat engedek, arra gon­dolok, bizonyára »táviratot A társadalmi munka értéke: Kétszázmillió forint — ezer kétszobás lakás! TEGNAP TAKTOTT ülésén a Hazafias Népfront megyei bizottsága a társadalmi mun­ka helyzetéről és a feladatok­ról tanácskozott. Dr. Kassai János, a megyei tanács vb- titkára előadásában azt az utat szemléltette, mely a tár­sadalmi munkában, a közössé­gért való vállalásban, kezdve a háborútól szenvedett ország újjáépítésén, majd a falujáró mozgalmakon keresztül a kom­munisták példamutatása alap­ján végbement. Már a nemzeti bizottságok kezdeményezésére létreho­zott újjáépítési bizottságok felhívására is megmutatkozott a lakosság áldozatkészsége, az emberek önzetlenül vettek részt az újjáépítésben, a ro­mokat eltüntető közmunká­ban. — Első lépés volt ez a szo­cialista embert formáló társa­dalmi munka fejlődése útján — mondotta dr. Kassai János, majd társadalmunk fejlődésé­ről, az új feladatokról szólt, az 1955-ös kormányhatározat­ról, amellyel bevezették a községfejlesztési hozzájáru­lást, s intézkedtek annak fel- használásáról is. — Az 1957-től eltelt időszak igazolja, hogy megyénk lakos­sága tettekkel kész bizonyíta­ni szocialista rendszerünkhöz való hűségét, hazafiasságát. Somagyban 1955—1970 között az elvégzett társadalmi munka értéke 209 millió forint, ami­ből ezer kétszobás, összkom­fortos lakást lehetne felépíte­ni! Az 1955-ös 5,41 Ft-ról ta­valy már 119,39 Ft-ra emelke­dett az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke. Ezután dr. Kassai Jápos ar­ról beszélt, hogy a megyei pártbizottság kezdeményezé­sére 1964-ben meghirdetett »Tegyünk többet Somogyért!«- mozgalom milyen nagy mér­tékben lendítette előre a tár- sddalmi tevékenységet, az ön­zetlen munkavállalást Somogy fejlesztéséért, gazdagításáért A »Tegyünk többet Somo­gy ért!« politikai jelszó a nép­frontmozgalomnak is alapjává vált. A meghirdetése óta el­telt időszak alatt a megye ve­zetői 324 alkalommal tüntették ki az e munkában kiemelkedő kollektívákat, egyéneket De más mozgalmak is indultak ennek nyomán: »Tegyük szeb­bé Kaposvárt!«, »Virágos bar­csi járás«, »Tiszta, virágos fa­lu« stb. E munkák nyomán járdák, utak, iskolák épültek, gyor­sabban készült el a gázveze­ték, valamint az ivóvízhálózat, a törpe vízművek építésével és más feladatok megvalósításá­val, kultúrházak, öregek nap­közi otthonai létesültek. A társadalmi műszaki tervezés értéke tíz év alatt kétmillió forint volt. Fejlődött, gazda­godott megyénk. Beszélt az előadó a X. párt­kongresszus, majd az új ta­nácstörvény megjelenése utáni helyzetről, tanácsaink és a népfront, megyénk valairieny- nyi lakójának feladatáról, a falugyűlések fontosságáról, ar­ról, hogy a társadalmi munka végzésébe még az előző idő­szaknál is több embert von­janak be. A vitában sok értékes ja­vaslat hangzott el. Horváth László Fonyódról arról be­szélt, hogy a lakosság javasla­tai gyakran elsikkadnak, s ta­nácsaink nem mindenkor ve­szik figyelembe a társadalmi munka végzésére tett felaján­lást. Papp Lajos Tapsonyból a község iskolai, óvodai gond­járól szólt, elmondva: a lakos­ság szívesen segít, de kémek más segítséget is. Dr. Vlczián Antal a siófoki kórház orvo­sainak kezdeményezését is­mertette: száz egészségügyi előadást tartottak a városban és a járásban. Javasolta: a tanácsi állandó bizottságok és a népfront bizottságai a jövő­ben szorosabban dolgozzanak együtt. Vörös József somogyaszalói tanácselnök és Vörös József a füredi városrészből arról szólt, hogy a lakosság bevonásával miként sikerült orvosi rende­lőt, művelődési házat építeni. Fülöp Mihály és még több más felszólaló a községíejlesz- tési hozzájárulás fizetésének módosítását javasolta. Varga István a marcali járás kis­községeinek gondjára hívta fel a figyelmet elmondva, hiány­zik ezekben a vezető erő, mely a lakosságot egyes feladatok végrehajtására összefogná. Ja­kab Sándor Csurgóról azt tet­te szóvá, hogy amíg a lakos­ság becsületes többsége a nagyközség szépítésén, virágo- sításán fáradozik, mások — felelőtlen emberek — tönkre­teszik munkájukat. A TANÁCSKOZÁS végén Kiss Józsefné mondott köszö­netét a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága nevében a tár­sadalmi munkában végzett helytállásukért, s hívta fel a figyelmet a Hazafias Népfront közelgő V. kongresszusára, az ebből adódó feladatokra. visz« s néki sürgősebb. Én úgy indulok el minden útra, hogy szeretnék este vagy éjszaka baj nélkül hazaérni családom­hoz. ) Kocsija mindenkor üzemké­pes állapotban, várja az indu­lást, mert azt tartja, hogy ez egyik fontos feltétele a bal­esetmentes vezetésnek. Vasár­naponként, ha éppen nincs úton, minden olyan javítást elvégez, ami szükséges a za­vartalan üzemeléshez. Tizenhét éves fia az igali termelőszövetkezetben zetoros most kezdte a szak­mát. öt is arra oktatja, hogy mindenkor a szabályokat be­tartva, udvariasan, előzéke­nyen vegyen részt járművével a közúti forgalomban. Mielőtt fia a Zetorra ült, ezt mondta néki: — Fiam, ha baleset nélkül, sokáig akarod ezt a munkát végezni, akkor a mások fele­lőtlenségéből, könnyelműségé­ből kell tanulnod. Mert ha sa­ját károdból okulsz, akkor már késő lesz...! Szalai László Háromnegyed év gazdálkodása Javult a termelékenység, de több a befejezetlen építkezés Az év első háromnegyedé­ben nyolc százalékkal volt na­gyobb az ipar termelése So­mogybán, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A Közpon­ti Statisztikai Hivatal Somogy megyei Igazgatóságának most elkészült, a . háromnegyed évet értékelő jelentése szerint a minisztériumok irányítása alá tartozó ipari vállalatok és a szövetkezeti ipar termelése valamivel nagyobb volt az át­lagosnál, a tanácsi iparé vi­szont a múlt évi szinten ma­radt. Az ipari termelés nyolc- százalékos növekedése mellett a foglalkoztatottak száma két százalékkal nőtt. Ez pedig azt jelenti, hogy a termelésnöve­kedés 71 százaléka a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. Kedvező jelenség — s ez hatott a termelékenység alakulására is —, hogy mér­séklődött a munkaerő mozgá­A jelentés szerint az építő­ipari termelés húsz százalék­kal haladta meg a múlt év azonos időszakában elértet Az állami építőiparban — az előző két évben tapasztalt csökkentéssel szemben — az átlagosnál is nagyobb volt' a termelésemelkedés. Az építő­ipari szövetkezetek fejlődése viszont lassabb volt a koráb­binál. A jelentés szól arról is, hogy az állami építőipari vál­lalatok több létesítményt kezdtek meg az első negyed­évben, mint amennyit átad­tak. Emiatt a befejezetlen állomány az év elejinél csak­nem százmillió, az egy évvel korábbinál pedig 43 millió fo­rinttal nagyobb. A jelentés megállapítja, hogy a gabonafélék termésát­laga az idén magasabb volt a tavalyinál. Az őszi érésű nö­vények termésátlagait a múlt évihez hasonlóra becsülik. A társadalombiztosítási jogszabályok betartásáról tárgyalt a Vasas Szakszervezet .elnöksége Húsz üzemben és tíz SZMT- nél vizsgálta meg a Vasas Szakszervezet hogyan tartják be a társadalombiztosítási jog­szabályokat, illetve hogyan in­tézkednek vitás ügyekben. A szakszervezet elnökségének csütörtöki ülésén összegeztél a tapasztalatokat, s megállapí tották, hogy a dolgozók tár­sadalombiztosítási szolgáltatá­sainak elbírálása alapjában véve az érvényes jogszabá­lyoknak megfelelően történik. A juttatások bővülésével — gyermekgondozási segély — növekedett az ügyintézések száma, ugyanakkor a munka színvonalát/ kedvezőtlenül be­folyásolja az ügyintézők nem kielégítő anyagi és erkölcsi megbecsülése. SOMOGYI NÉPLAP Bitetek, 19TL november 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom