Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
Korszerű forgalmi csomópont épül Budapesten a Déli pályaudvarnál Feidhagyóan az alkoholról Jó ütemben halad a Déli pályaudvar építkezése a Vérmezőnél Megkezdték az uj csarnok épületének alapozását, amely három és félszer nagyobb lesz az eredetinél. Teljesen elkészült a mintegy 100 négyzetméteres fogadócsarnok szerkezete is, ahová mozgólépcsőn érkeznek majd az utasok a földalatti vasút végállomásától. Képünkön: A földalatti vasút mozgólépcsőjének fogadócsarnoka, , Hely a mezőnyben M anapság sűrűn hivatkozunk a nemzetközi ösz- szehasonlítás fényeire, s azt a törekvést, amely — ha olykor pontatlanul is — fejlődésünket, teljesítményeinket a nemzetközi egybevetés mércéjével próbálja minősíteni, üdvözölni kell. Nem könnyű feladat azonban az országok fejlettségi színvonalának megbízható, tárgyilagos összehasonlítása. A műszer, amely ezekhez a vizsgálatokhoz rendelkezésre áll — a nemzetközi statisztikai adatsorok —, olykor pontatlanul tükrözik a valóságot, hiszen országonként és országcsoportonként eltérőek a statisztikai fogalmak, illetve azok alkalmazási módozatai. Mégis, bármily bonyolult a nemzetközi mezőny valósághű feltérképezése, nem tekinthetünk el tőle, mert a napi feladatok meghatározásához csakúgy, mint a távlati tervek kidolgozásához feltétlenül szükségünk van e térkép irányjelzéseire. Egy-egy ország gazdasági fejlettségét egész sor tényezőből vezetik le a szakértők Ilyen mérce például a termelés, a termelékenység, a fogyasztás, sőt, néhány alapvető termék — például műanyag, papír stb. — egy főre jutó felhasználási szintje. E sokrétű, szövevényes összehasonlítási mutatódzsungel többé- kevésbé megbízhatóan kifejezhető egyetlen adattal is, amely sűrítve tükrözi a részleteket: ez pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Különböző vizsgálódások egybehangzóan arra az eredményre jutottak, hogy — az 1970. évi adatok szerint — az egy főre jutó nemzeti jövedelem hazánkban hozzávetőleg 800 dollár. Ha már most ezt a tényt a nemzetközi mezőny adatsorába illesztjük, kitűnik: Magyarország gazdasági színvonala — világméretekben ösz- szehasonlítva — •közepesnek ítélhető. Ez — ismét csak igazodási körvonalakat rajzolva — azt jelenti, hogy a világ lakosságának mintegy a negyede- ötöde él a nálunk gazdaságilag fejlettebb és háromnegye- de-négyötöde a fejletlenebb színvonalú országokban. Más oldalról megközelítve: a gazdasági fejlettségben előttünk járó országok egy főre jutó nemzeti jövedelme két-három- szorosa a miénknek, míg a vi- lá r országainak többségében a mi színvonalunknak a felét, negyedét ha eléri az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatója. Érdemes e számokhoz hozzákapcsolni azokat a megfigyeléseket is, amelyek a már elért szint előzményeit — a növeltedéi dinamikáját — érzékeltetik. Erről szólva természetesen nélkülözhetetlen hosszabb távon is a múltba- pillantás, hiszen a fejlődési adatsorok csak úgy érzékelhetőek. A két háború között A növekedés évenkénti üteme mintegy 1,5 százalék volt; azóta ennek az ütemnek hozzávetőleg a három-négyszeresét érjük el. Ha az utóbbi két évtizedet vizsgáljuk; a nemzeti jövedelem évenkénti emelkedése 5,6 százalék volt. (Azonos időre számítva Ausztria megfelelő arányszáma ennél alacsonyabb: 5,3 százalék.) A fejlődés középmezőnyében elfoglalt hely körvonalazódik az ipar nemzetközi ösz- szehasonlító adataiból is. A Központi Statisztikai Hivatal egyik ilyen összehasonlító elemzése 35 ország adatsorait tekintette át, s kitűnt, hogy hazánk az egy főre jutó ipari termelés szempontjából is középen helyezkedik el. (Ez a mutató&zám nálunk hozzávetőleg azonos a finn és az olasz adattal, s ha figyelembe vesz- szük a háború utáni startvonalat, ez önmagában is jelzi erőfeszítéseink eredményeit, az iparfejlesztés sikereit.) A z ipar színvonaláról szólva ismét utalnunk kell a növekedés dinamikájára, tehát a fejlődési grafikonvonalak egybevetésére. Nos, iparunk 1950 es 1967 között évenkénti átlagban mintegy 10 százalékkal növelte termelését, s ha ehhez hozzátesszük, hogy a gazdaságilag fejlett országok azonos időszakra számított ipari növekedése évi 5 százalék körül volt, fejlődésünk gyorsasága nem érdemel rossz osztályzatot. A nemzetközi összehasonlítás adatsoraiból — az alapvetően jó irányú tendenciákon túl — természetesen azok a feladatok is kiolvashatóak, amelyekre a következő években erőfeszítéseinket összpontosítjuk. Ebből a szempontból elsősorban arra a követelményrendszerre kell utalnunk, amely mostanában egész gazdálkodásunk középpontjába kerül: a jobb beruházáspolitikára. A nemzetközi adatok arra mutatnak, hogy magas nálunk az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó felhalmozás, beruházás. Ez még akkor is figyelmet érdemel, ha hozzátesszük, hogy — hosszú távú nemzetközi megfigyelések szerint — magas eszközigényesség jellemzi általában az iparfejlődést megalapozó országokat. Tanulságos és feladatainkra figyelmeztet a termelékenység határainkon túli szintjének vizsgálata is. Egy nemzetközi elemzés, amely Európa 24 országát hasonlította össze, azt bizonyította: a termelékenység növekedési ütemét tekintve Magyarország mindössze a 14. helyet foglalta el (miközben a termelés emelkedési dinamikájában az előkelőbb 9. helyre került). A nemzetközi összehasonlításnak ez a vázlatos rajza csupán érzékelteti, mennyire nélkülözhetetlen eszköze előrehaladásunknak a világméretű versenymezőny folyamatos áttekintése, értékelése. Természetesen az is, hogy a mezőny összegező adatai sok részlet tényből kerekednek teljessé, ezeket pedig a vállalatoknál, a gazdálkodás hétköznapjaiban »írják«. T. A. I negyedik már a gyalázaté... Egy görög bölcs, amikor megkérdezték, mi a véleménye az italról, a borról és más alkoholról, így válaszolt: Az első pohár az egészségé, a második pohár a jókedvé, a harmadik pohár a bánaté, a negyedik pohár pedig már a gyalázaté. Ma is találó ez a megállapítás. Azért is bocsátottam előre: nem kívánok statisztikai adatokat ismertetni, hogy mennyivel emelkedik évent: országosan (és megyénkben) az alkoholfogyasztás, s ebből mennyi erkölcsi és anyagi kár származik. Különben is megteszi ezt nap mint nap valamelyik újság. Elrettentő adatokat közölnek a több milliárdos károkról, az ittas állapotban elkövetett bűncselekményekről, a tönkrement családi életekről, az italozó szülők miatt utcára került gyermekekről. Egyszóval arról: milyen kárt okoz az alkohol, amelynek fogyasztásában világviszonylatban a nyolcadik — vagy talán már hetedik — helyre »küzdöttük« fel magunkat. Ezek a statisztikák furcsa hatást váltana* ki belőlem. Elsősorban, mert hiányozna.^ azo* az adatok, hogy a társadalmilag károsan növekvő alkoholfogyasztás hogyan növeli, egyúttal sok vendéglátóipari dolgozó jövedelmét. A családoktól, gyerekektől elivott pénz hogyan változik át villára, kocsira. Szinte naponta olvasni: lépjenek fel szigorúan az ittas embereket kiszolgáló vendéglátóipari alkalmazottakká, szemben, szélesítsék az alkoholelvonó hálózatot stb. Nemrég arról értesültem, hogy más megyék példáján fölbuzdul- va nálunk is megrendezik az alkoholellenes hónapot. S ebben jelentős szerepet vállalt magára a vendéglátó vállalat is. Nem vagyok örök kétkedő, de ennek a hónapnak sikerére, eredményére nagyon kíváncsi vagyok. Sajnos, nagyon keveset hallani, olvasni arról, hogy is lesz valaki alkoholista. Hogyan válik az ital rendszeres élvezőjévé, rabjává már egészen fiatalon az az ember, akinek családi környezetében nincs alkoholista, sőt a szülők is tiltják a szeszfogyasztást. ! ÍCALGÓCZI ERZSÉBET Í \25. 1 Kint van az utcán. Most ha- jzamenjen vagy bizonyságot I szerezzen, hogy igaz-e a plety- J ka ? .., Nehéz eldönteni. De ez la bizonytalanság is kibírhatat- |lan. Hát kivel él ő együtt? Ki [a gyerekei apja? Milyen em- [ber ez?... S szégyenkezve, [közönyt erőltetve, mint akinek •véletlenül arra van dolga, a •bölcsőde felé indul. Erre van • a tej bolt is, hozhatott volna [magával egy tejeskannát. A [bölcsőde előtt egészen lelassítja lépteit, s úgy néz a házra, •hogy a fejét mereven előre [ fordítja. Kinyílik a bölcsőde ajtaja, s [Géza jelenik meg a küszöbön. Meglátja a feleségét Meg- : torpan. Hosszú ideig néznek egy- [ másra mozdulatlanul. Aztán Anna szemét elfutják •a könnyek. Eltorzul az arca, [megfordul, és menekülésszerú- en rohan hazafelé. Csonka vezetőségi ülés. Csegei nem is szorgalmazta, hogy mindenki itt legyen. Így rajta kívül csak Géza, Zsuppán, Selyem Zsiga, Sáray úr, a főkönyvelő és egyetlen öreg : parasztember van jelen. Egy kislány vezeti a jegyzőkönyvet Zsuppán indulatos, megvető arccal, Géza teljes apátiában ül a helyén. Látszik, hogy nem itt járnak a gondolatai, csak néha-néha tud annyira erőt venni magán, hogy figyeljen. — ... Pártunk mélységesen elítéli az anarchiát, a demokratizmus minden megsértését — folytatja Csegei. — Ez, amit Zsuppán csinált kimeríti az önbíráskodás fogalmát Ezért javaslom a vezetőségnek, hogy Zsuppánt az elnökhelyettesi posztról váltsa le! Csend. — Tessék, szóljanak hozzá — bíztatja őket Csegei. Az idősebb paraszt szólal meg: — Az öregek munkáját meg kell becsülni. Nem azért mondom ezt, mert én is öreg vagyok. Ti is azok lesztek. Ha valaki megsért egy idős embert, olyasmivel vádol... én megértem Zsuppánt, hogy odaütött. Az én legénykoromban, ha valaki szidta az anyámat, bicskát húztam. — Mint magánember, mindenki megteheti, hogy odaüt — oktatja ki Csegei. — Legfeljebb & rendőrség elviszi garázVajon a fiatalok egymás közti »vetélkedése«, helye; eb ben vagánykodása, a mindenáron való kitűnni akarás vagy talán a szórakozóhelyek dolgozóinak elnézése — kiszolgálják a 18 éven aluliakat —, esetleg más körülmények játszanak közre, hogy egé'.zei fiatal fiúk és lányok a tiltoti italozásban lelik örömüket. Esetleg a nyári szünidő, amikor heteket töltenek felügyelet nélkül otthon vagy a Balaton mentén, és a számo- latlanul adott zsebpénz, amiből futja a szórakozásra, s az alkoholra is? S talán éppen ezért vetődik fel a kérdés: vajon iskoláinkban megmagyarázzuk-e nekik eléggé, milyen veszély fenyegeti azt az embert, aki fiatalon rendszeres élvezője lesz az alkoholnak? Nem aszkétizmusról beszélek. hiszen abban senki nem találhat kivetnivalót, ha alkalmakként — születésnapra, névnapra, esetleg más családi eseményre vagy ünnepekre — a család asztalára kerül egy üveg bor vagy sör, s abból a gyerek (ha már elérte a megfelelő életkort!) kap egy pohárkával. Azt kellene a fiatalokkal már az iskolában megértetni — s ebben a szülők nagyon sokat segíthetnének —, hogy tudjanak megálljt parancsolni önmaguknak. Hogy ne másoknak kelljen a poharat kivenni kezükből, hanem saját maguk legyenek arra képesek: ne vegyék kézbe. Sajnos, nagyon sok példát lehetne sorolni, hogy a fiatalok a felnőttektől éppen az ellenkezőjét tapasztalják, s aztán ők is azt kísérlik meg utánozni. Ott voltam, amikor a me- gyeszerte ismert brigádvezető gyermekének névadó ünnepségét tartották. Tömény Italok, többféle bor, s a néhány iskolás, aki az újszülöttet verssel, énekkel köszöntötte, hamarosan azt tapasztalhatta, hogy a kedves esemény szinte kocsmai dáridóvá változott. Badacsonyban népes tanuló- csoport falatozott a hajóállomás közelében. Az őket kísérő pedagógusok és szülők közt körbejárt a csatosüveg, benne a jó badacsonyi bor — az üveget többször is megtöltötték —, s amikor hajóra szálltak, az egyik fiatal tanárnő bizony nem mutatott épületes látványt növendékei számára. Ballagáskor az egyik éjszaka »versenyfutókkal« találkoztam Kaposvár legnagyobb parkjában. A közeli vendéglődaságért. De mint funkcionárius nem teheti meg. Ez a különbség, öregapám. Csorvás, a főkönyvelő szólal meg: — Mindenki tudja Zsuppán- ról, hogy nem tud uralkodni az indulatain. — Zsuppán elképedve bámul rá, talán még beszélni sem beszélt Csorvás- sal soha. — Miféle vezető ember az ilyen? Nem akarom az összes esetet felsorolni, de legutóbb például azzal fenyegetett meg egy újságírót, hogy összetöri a pofáját. ... Véletlenül még itt voltam az irodán, minden szót hallottam. Csegei diadalmasan néz a jegyzőkönyvvezető kislányra: — Jegyzi? Géza felfigyel. Magán érzi Zsuppán követelőző tekintetét: — Nem kellett volna... — kezdi, de nem bírja folytatni. — Mit nem kellett volna? — kiáltja Zsuppán számonkérően. — Megpofozni Selyem Zsigát vagy visszavenni. Minek vetted vissza? — Ez nem tartozik a tárgyhoz! — kopog Csegei. . Zsuppán megvetően néz végig rajtuk: — Lenne csak keserű a hatalom, majd nem gyilkolnátok érte egymást! — Nem a hatalomért — védekezik Géza. — Nincs nekem abból semmi hasznom ... — Nincs?... — kérdezi Zsuppán. — Csak az a haszon, amit tárgyakban fel lehet mutatni? Csak a ház, az autó, a perzsaszőnyeg? Hát a vezetés? Hogy tíz év alatt átalakítottál egy falut? Hogy a semmiből bői jöttek ki, s cipőjüket lehúzva döntötték el — a fiatalok s köztük egy tanár —, hogy menyikük a .gyorsabb. A győztes, aki elsőnek ért célba, elsőnek ihatott a magukkal vitt konyakból. Említhetném M. J. példáját is, aki fogadásból 17 féldeci hubertust ivott meg, vagy H I. esetét, aki a családi otthonban rendszeresen itta szülei engedélyével a veszélyes noha- bort. Aztán, amikor fejszével támadt a tanácsházára, zárt intézetbe került, mert tetteiért már nem tudott felelősséget válla’*',. Azokat a fiatalokat is említhetném, akik az egyik kaposvári presszóban üdítő italt rendeltek, majd a magukkal vitt tölmény italból iszogattak: végül a hangoskodásukra figyeltek fel, látva, hogy néhá- nyan már igencsak »furcsa szemmel« nézik a világot. S lehetne folytatni azokkal az általános iskolásokkal, akik a nyáron Fonyódligeten a gyermeküdülő közelében levő cukrászdában néhány üveg bort vettek, majd a Balaton-parton elfogyasztották, aztán pedig kótyagosan megjegyzéseket tettek a sétáló felnőttekre. Fontolóra kellene venni : nem elég a vendéglátóipari dolgozóknak fokozott felelős- ségrevonása, amíg fizetésük nagyobbik részét az elért forgalom (s ebben tetemes része van az alkoholfogyasztásnak!) után kapják. Jobban megkövetelhetnék a szabályok betartását is, ha változtatnának bérezésükön: magasabb fizetést kapnának, s a jutalék is naevobb lenne az ételek, az üdítő italok után. Alkoholellenes hónap lesz. Szeretném azt remélni, hogy ezt az alkoholellenes hétköznapok is követik. S nemcsak az Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság, a vendéglátó vállalat s néhány társadalmi szervezet vállalna feladatot, hanem az iskolák, a szülők, mindazok, akik látják, tapasztalják az alkoholig vasztás egvre növekvő méreteinek ve. szélvét. Hiszen egész társadalmunknak érdeke, hogy ezen változtassunk, hogy a fiatalok, a holnao felnőttéi megértsék, magúkévá tegyék az említett görög bölcs tanítását: tudjanak ma«uknak megálljt narancsotok hogy a »negyedikre« már ne kerüljön sor. Szalai László teremtettél valamit? Hát a szabadság? Hogy mindig azt teszed, amihez kedved van? — Azt teszed, amit kell — védekezik Géza. — És most vissza kellett Venned ? — Én el sem akartam küldeni. Zsuppán megvetően: — Mert semmivel sem vagy különb, mint ők. Csegei körülnéz: — Szavazzunk! Géza és az öreg paraszt kivételével megszavazzák Zsuppán leváltását. Zsuppán feláll, hogy elhagyja az irodát — Leváltottatok, rendben van. De csalódtok, ha azt hiszitek, hogy visszamegyek a vagongyárba. Nem megyek vissza. Engem itt mindenki ismer, az én szavamnak itt akkor is hitele van, ha nem vagyok vezető. Én itt maradok. Ügy vigyázzatok, hogy rajta tartom a szemem mindenen! » * * Csegei az autójával kiviszi Selyem Zsigát a szőlődombra, ahol ma reggel kezdték a szüretet. Zsiga a borkombinát előtt a diófa árnyékába ülteti Csegeit, ő eltűnik, s nemsokára pókhálós palackkal, poharakkal tér vissza. — Aranydíjas — mondja büszkén, s tölt a poharakba. Csegei a napfény felé emeli az italt. Jókedvű, elégedett (Folytatjuk,.) Q SOMOOfI KSriiAP Kedd, Wti.
