Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
Vizet Patalomnak! Csodaretegek — remények JNJHus első napjaiban a kaposvári járás egyik alig négyszáz lelkes falucskájának főutcájáról lekanyarodtak a de- réknyi csöveket vontató gépkocsik, a haté—magyaratádi vízfolyás bal partjára. A Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzemvezetőségének fúrásai vizet keresni jöttek Patalomba. A kutatás hármas eélt szolgált: hogy a lakosság, az épülő szociális otthon és a tsz-major állatállománya egészséges ivóvizet kapjon. - Nagyszerű tempóban haladt a fúrás: augusztus elején már el is érték a tervezett 220 méter mélységet, s hozzáláttak a próbaszivattyúzáshoz. Az elektromos lyukszelvényezésből biztató eredményekre lehetett követk« /.tetni. Két homokréteget találjak, ezekből nyerhető a legkedvezőbb feltételekkel ivpvíz. A rétegek kompresszorozása ezt az első napokban igazolta is: háromszáz liter vizet adott a kút. Amint az ilyenkor gyakori: a víz homokos, iszapos v<#t Ennek egy-két hétig tartó szivattyúzás után le kell tisztulnia. Am a vízben továbbra is úszott a homok. Sűrűbb szövetű szűrőcsövet engedtek a lyukba; akkor meg a vízhozam csökkent hetven literre. Üjabb próbálkozások: fúrás, a szűrő áthelyezése, majd viszAi SblítAfeJ. előbb, már a nyáron« »Han- gy am ódra ?« L. L GALGÓCZI ERZSÉBET Nyilatkozatok — nyáron, télen IQ ne ismerné a mesét? A szorgalmas hangya egész nyáron dolgozott, a tücsök pedig hegedűit, mulatozott Aztán — amikor havat hordott a szél, a fagyot lehelt az éjszaka — a hangya jó meleg vackán eszegetett a nyárom gyűjtőitekből. S a tücsök? Fázott és éhezett A mese jut eszembe, most az év vége felé közeledve. A mese és bizonyos nyilatkozatok. Ezek a nyilatkozatok év közben hangzottak ed termelőszövetkezeti vezetők szájából. Sok szerény nyilatkozó mondta gondolatait tollba, még a feltett kérdések közben is rágódva, töprengve a jövőn. A felelősséget érezték, s tudták — szavaikért majd helyt kell állniuk a tagság előtt la — amikor az újságcikk megjelenik. A valóságos helyzetet tárták fel, olykor talán még kisebbítve is sikereik értékét, ök voltak a »hangyák«. De voltak »tücskök« la. Sima felszínű, síkos mondatokban nyilatkoznak, s nem egyszer — talán, hogy az eredmények szebbek legyenek — elhallgatták a kudarcokat S, ha a nehézségekről érdeklődött a kérdező, legfeljebb közhelyszerűen a hiányos alkatrészellátásra hivatkoztak. Iláromszázőtven méterre a földfelszín alatt dolgozik a fúrófej. szacserélése; de a víz hol kevés, hol még kevesebb lett ' A szociális otthon építési munkáival lassan végeznek, a községben vízműtársülatot szerveztek, és a tsz is számított a vízre, ami egyelőre a föld foglya. Váradi István üzemvezetőt kérdeztük meg, mi várható ezután. — Huszonkét esztendőt töltöttem a fúrós szakmában — mondotta —, de semmi sem okozott annyi fejtörést mint a patalomi »csodarétegek«. Annyit mondhatok, hogy nem rajtunk múlik. A fúrómester Mongóliát megjárt, elismert szakemberünk, de vizet ő Is csak onnan tud kitermelni, ahol van ... A beruházóval és a vízföldtani szolgálattal a múlt hónapban megegyeztünk; a próbálkozásokkal felhagyunk, pedig a fúrást 350 méterig folytattuk. — Erről a szakaszról mit mutattak ki a műszerek? — Valamivel kedvezőbb a lyukszelvény, öt kisebb réteget jeleznek a szondák. A kút kiképzését azonnal megkezdtük. — Mennyi a vízigény? — Legalább százötven-kétszáz liter vizet kellene nyernünk, hogy az igényelt száz■ húsz köbméteres napi vízhozamot biztosíthassa a kút — Ügy hallottam, hogy az a kút, amelyik elegendő vizet- is ad, amelyik »száraz«, az csak lyuk. Lesz belőle kút? — Minden bizonnyal... A jövő hónapban egész pontos választ adok. Novák Ferenc ALBERIETKERESÖ8EN Albérlő. A szó első tagja függőségi viszonyt fejez ki, s a függőségi viszony többnyire kisebbrendűségi érzetet Ij feltételez. A teljes értékű ség csorbulását. A szó egésze: idegen fedelet az albérlő feje fölött. Üjságok hirdetései: »AI bérletet keresek«. Az ilyen — »albérlőt keresek« — ritka. Még inkább: szabályt erősítő kivétel. A »szabály« pedig: a lakást keresők vannak többségben. A »kisebbség a bérlőt vállalók csoportja. Ennek a számokon, adatokon kívül van még egy biztos mutatója. A »témába vágó« slágerek megszaporodása: »Keresek egy albérlőt, aki főbérlőre vágyik... Albérlet az emeleten«. Albérletet indultam keresni a megyeszékhelyen, utcai hirdetések, baráti »fülesek« alapján. Elindulásom csak abban különbözött a címeke t böngészők indulásától, hogy nem gyengített a fedélnéIkü liek bizonytalansága, az út si_ kertelensége miatt »előlegez ott« 'rosszérzés. ■ Verés garantálva Az első helyszín. Hosszú, földszintes ház. Az udvaron ismeretlen célból lovas fogatok ácsorognak. A harmadik csöngetésre lompos asszony jön elő.-r- Égy kicsit rosszul hallok már. Lakást keres? Nem adnám én ki a szobát, dehogy adnám. De szegény Józsim után keveset kapok. Amíg élt, nem volt nekünk albérlőnk. Dehogy fogadtunk volna be idegent! Tesék, ez lesz az! Porazagú, piszkos folyosóról nyitja be az ajtót. Pattogzott festékű ágyak. Négy. (Erről szemérmesen hallgatott az utcai cédula.) — Nincsenek itthon a fiúk. Hárman vannak. Mind rendes gyerek. Csak az a negyedik volt félcédulás. Azt a múlt héten ki is dobtuk. Nagy cirkusz volt Szegény Józsim idejében ilyesmire, nem kerülhetett volna sor ... Négyszáz forint. — Tessék? — Négyszáz forint egy hónapra. Előre kell fizetni. ..z udvaron félrehív az egyik fogatos: — Nehogy bejelentkezzen albérlőnek! A múlt héten az egyetlen rendes tagot kloffoi- ták itt ki. A másik hárommal nem szeretnék sötét, elhagyod helyen találkozni ... Végállomás: a tyúké! Városszél. Családi házak sorai. Vakolatlanok, piros cserepesek. Házszám csak elvétve. Totó zni kényszerülök. — Jó helyen jár. Nagyon friss volt, fiatalember. Csak ma került ki a cédulánk. Gömbölyded fiatalasszony. Fogai uralják az arcát. A sokat mosolygók azon csoportjába tartozik, akik tudják magukról, hogy ez előnyös nekik. — Hát ez lesz az... Vezet hátra. Különálló épület, a tyúkólak folytatásaként. S ennek megfelelő »illattár«. — Itt lakunk mi is, amíg fel nem építettük a nagy házat. Nem rossz hely ez. Zsebkendőnyi területű a helyiség. Félhomály. Azt úgy is látom, hogy a »szoba-kony- ha-kamra« egy helyiséges komplexuma. Nincs lepadlózva. Cipőm talpán át érzem a beton hidegét — Nem lehet Itt meleg télen ... A gömbölyded fiatalasz- szony egyszerre ékesszóló lesz: — Hová gondol, édes uram? Olyan finom meleget lehet itt csinálni, hogy a központi fűtésről lesz azután rossz véleménye. És nem is vagvúnk drága emberek. Hétszázötven, plusz villanyszámla. — Köszönöm, majd még jelentkezem. » Őszi Jössés" Régi utca, Kaposvár patinás városrészben. Kopogok. Semmi. Zörgetek. Semmi. Benyitok. Az ajtóval szemben rögtön a barátilag megsúgott, »jó« albérleti szobára látok. Emeletes ágy. Még egy. Fal hullik a mennyezetről. Arrébb lépek. A »zápor« már elállt, most csak finoman szitál a fehér mész. Állok az őszi »hóesésben«. Macska ug- xák valahonnan, egy sötétebb zugból, Egér a szájában. A derék cirmos féltékenyen rejti előlem. Benyitok a konyhába. Konyha, de látszik: valaki itt tölti a napokat, s éjszakákat. Nagy, magas támlájú fotel. Ellépek mellette. Ahogy fordulok, megfagy bennem a vér. Valaki ül a fotelban. A 1 POKHMLO Rövidesen számot kell majd adni az akkor már múlt időben emlegetett 1971-es gazdasági évről. Nehéz helyzetben lesznek az ilyen »tücsök«- mentalitású vezetők. Szembe kell majd nézniük a tényekkel, » szembe a tagsággal. Verejtéke« pillanatok lesznek ezek ott, ahol valós érték, gyémántértékű munka nem volt a tetszetős rzavak mögött Mostanában mintha esek a termelőszövetkezeti vezetők Is töprengőbbek lennének, s a kérdésekre megfontoltabban mérlegelve »adnák élő« válaszaikat. Nem lehetett volna \24. — De szeretlek. De nem hagyom el a feleségemet — Miébt? Géza majdnem goromba. — A kezdet , kezdetén megmondtam: ha férjhez akarsz menni, ne velem kezdj! — Jókor mondtad meg! ÍAmikor már szerettelek! Tehetetlenül hallgatnak. Zsuzsa halálravált arccal néz a férfira. — Most mi lesz? Géza elindul az ajtó felé. Aztán mégsem bír így elmenni, visszarohan, a a karjaiba :kapja a lányt A halastónál a halászok már kint vannak a vízen. A teherautó Is itt áll, a sofőr végignyúlva az ülésen, alszik. A [kunyhó előtt a fülesek és a Imázsa szomszédságában két öregember üldögél: Andris bácsi, a csősz és az öreg Koller, akit kihozott magával Pipáznak, s kukoricát morzsolnak a zsebükbe. ,. Feltűnik egy motorkerékpár, -s ketten «Sálinak le róla. Se- Zsdga és Pigniczki. Odamennek az öregekbe«. — Jó reggelt! — Jó reggelt! — köszönnek I csodálkozva az öregek. Hogy késül ide Selyem Zsiga? — Mától kezdve Pigniczki a brigádveaető — »»wMwija 2aIga. • — Brigád vezető? A két öreg összenéz. A csősz mondja: — JMinek Ide brigádvezető? Négyen-öten dolgozunk itt mindössze... Sosem volt itt brigádvezető. — Ezután lesz! — mondja Zsiga ellentmondást nem tűrő hangon. — Adja át az Iratokat, öregúr, aztán... hazamehetnek. Magukra itt többé nem lesz szükség. A csősz gondolkodik egjr kicsit, s tempósan mondja: . — Engem senki nem értesített Se arról hogy az agronó- mus elvtársat visszavették, se arról, hogy Pignickl vált fel engem. — Én értesítem magát — mondja türelmetlenül Zsiga. — Megfelel? — Nem — mondja konokul az öreg. — Engem csak Niklai értesíthet ö állított engem ide. Nyolc évvel ezelőtt Pignicki békítőleg közbeszól: . — Andris bátyám, Niklai majd értesíti magát ma. Ügy látszik, tegnap elfelejtette. Zsiga félretolja. — Nekem nincs szükségem spiclire! — Ha az ember a kötelességét teljesíti... — kezdi a csősz felindul tan, de most az öreg Koller áll közbe. — Menjünk tanén, Andris i Ne vitatkozz! Nem a ml dolgunk — s húzni kezdi magával. — Spicli — motyogja az öreg csősz. Majdnem sír. A motorzúgás elhal, kialszik a lámpa. Pigniczki azonnal megismeri Zsuppánt, a tömzsi alakjáról, a mozgásáról. Nem óhajt vele találkozni Zsiga azt hiszi, az elnök jön, mint máskor. S ■ amikor Pigniczki bejelenti: megyek, megnézem a varsákat, - — csak bólint Fel sem tűnik neki, hogy itt egyáltalán nincsenek varsák. Pignicki eli6zkol a sűrűbe. Zsuppán pedig Zsiga elé ér. Remeg a felháborodástól. Nem köszön. Most már Zsiga is megismeri. Kényelmetlen érzése támad. — Hogy merted sértegetni az apámat? — kiáltja Zsuppán. — Az én apám tisztességben, becsületben őszült meg. Soha egy szalmaszál nem tapadt a kezéhez, azért állították csősznek. Ha valaki a kötelességét teljesíti, az nem spicli! — és Zsuppán már ordít, s ökölbe szorul a keze. Zsiga önkéntelenül hátrál — Hogy beszélsz velem? — Ahogy megérdemled! Te tolvaj! Te mered elkergetni az apámat! Zsuppán elveszíti ,a maradék higgadtságát Is és jó erősen pofonüti Zsigát (Régóta gyűlik a tenyerében egy pofon.) Zsiga hátrál, tekintetével Pigniczkit keresve. De az újdonsült brigád vezető sehol — Megütöttél? — kiáltja, hogy Pignicki meghallja. — Megállj, lesz még ennek követ-* kezménye! — Lesz? Tessék! — kiáltja! Zsuppán, s mégegyszer pofon-1 vágja Zsigát. Öldöklő szemmel* nézi még egy pillanatig, aztán! hátat fordít, s fújtatva motorra ÜL Pigniczki egy fa mögül lesi a jelenetet. Kajánul röhög. Niklainé, kezében a uzson- náscsomaggal — az ürüggyel — belép a tsz-irodára. Hajnal van, még csak Pista bácsi pisz kálgatja söprűjével a padlót. Csodálkozva pillant feL — Jó reggelt, Pista bácsi! — köszön az asszony. — Az uram nincs itt? ! — Valami baj van? — Dehogy van, csak megint? otthon felejtette a reggelijét ! — Nincs még itt — mondja, az öreg — Ilyenkor nem szók! itt lenni még senkise. Hatkor! jönnek a szerelők, fél hétkor af Sáray úr... — az öreg sorol-! ná még, ki mikor érkezik, de! Anna megállítja. — A motorja itt van az ud-j varon,... Neki is itt kell len-? nie valahol. I Pista bácsi óvatosan mondja — Nem hlsZem, hogy az az 6 motorja. — Hát csak megismerem az, uram motorját? — mondja; felháborodva az asszony, s köszönés nélkül otthagyja az öreget ÍTolytatjukí krimikben ilyenkor találják meg a hullát. Hegyes állú, millió ráncú’ nénike »fújja a kását«. Óvatosan visszavonulok, anélkül, hogy szót váltottunk volna. Mosoly a vesztesnek Belváros. Emeletes ház, a harmincas években építhették. — Igen. Mindig volt albérlőjük, mióta az eszemet tudom — világosít föl a keresettekről a ház egyik lakója. Magas ajtó, rajta függöny. Ez húzódik félre, amikor becsöngetek. Kicsit turcsi orrú fiatalember bizalomgerjesztő arca. Tárul az ajtó, húzódik szélesre az arca a jókedvű mosolytóL ' — Albérletet keres, ml? I Maga a tizenkettedik. Nincs szerencséje. Én vettem ki a szobát. A mozdulata: c’ est la vie. Megsemmisítő pillantás Egy hölgy. Igen, a »hölgy» jobban illik rá, mint az »asz- szony« vagy a »nő«. Aki előttem áll, minden kétséget kizáróan: »hölgy«. Ebédidőben vagyunk, elegánssága azonban, kizárttá teszi, hogy ebben a házban ő főzne. Nem kezdhetem a »Hát akkor ki főz itt?« kérdéssel. Elmotyogom a sablonszöveget, amit útközben gyártottam ^nagamban, s amit eddig már négy, helyen »előadtam«. — Ügy tudom, hogy önök tetszettek albérlőt keresni.. Egy imponáló kézmozdulattal leint. — Értelmiségi? — Azt hiszem ... Gáyanakvóan figyel egy ideig, majd amikor már feladtam a »játszmát«, behív. — A cipőjét vegye le az előszobában! Nálunk ez a szokás. Az ernyőjét pedig eső esetén hagyja a lépcsőn. Süppedő szőnyegek. Képek. Sok kép. Könyvek. A »kínált« szoba berendezése szerényebb, de szép. — Nem hoaáiat fel senkit, ezt mondanom sem kell, ugye. Hetente egyszer fürdésre használhatja a fürdőszobát. Ágyneműt nem adok. Egy szobatársa lesz. Rendes, szolid £iá, pannonhalmi diák volt. -Négyszázötven forintot kérek. És csöndet. Esténként kevés beszédet, mert áthallat- szik. Rádiót, megnetofont, lemezjátszót nem tűrök? Lenyűgöz a fölénye. Hogyan fújjak takaródét? — A feleségem meg a gye- • rekek nagyon örülnek majd ., A pillantása megsemmisítő. Allerlei — leik ismeretfurdafással Tucatnevűéknél. Nem túl messze a belvárostól. A gázt már itt is bevezették. A lakás , berendezése egyszerű, de barátságos. Szürkülő hajú asz- szony. (Érdekes: a legtöbb helyen az asszony a »felvételi bizottság«, aki dönt az albérlőnek ajánlkozó sorsáról!» — Ez a helyiség az. Nem minősíti szobává, helyiséget mond. (Valójában csakugyan parányi »cselédszoba«.) — Itt fűtés nincs, de a helyiséget minden oldalról szobák veszik körül, így nem túl hideg. A fürdőszobába a konyhán át járhat. A helyiségben a fiam lakott, de most katona, Először érzek lelkiismeret- furd.alást, hogy vállalkoztam az útra. — Nénike, bocsásson meg, de... És mcmdom, hogy miért indultam el, s hogy valójában nincs szükségem albérletre. Bólint. Nem neheztel meg rám. A kézfogásnál már ba'— Benne leszünk az újságban? Summázds? Kerestem, s találtam volna albérletet. Hogyan éltem volna bennük? »Tucatnevűéknél« talán békén. Azt hiszem, az első benyomásokra nyugodtan alapozhatok. Albérlő. A szó első tagja függőségi viszonyt fejez ki. laeskó László mrLAr i
