Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-13 / 240. szám

Betétminta kt M .... ....... ... __|:t:1 í ♦ V* m,mm- % 1Ä * *\ * %^tn* ***'■- *• W~ * £. * <**' * m Ü *•* * r ’ > <* 2 Étx <* É dt* 2 Ét/ <• 1 «4 lift*) * M •>..< 21 láncszem után visszaöl­tünk egyráhajtásos pálcát a tűtől számított 4. láncszembe, 6 láncszem, egyráhajtásos pál­ca a 7. láncszembe, 2 láncszem egyráhajtásos pálca ugyaneb­be a láncszembe, 6 láncszem a két utolsó láncszemre 1—1 egyráhajtásos pálca. 2. sor: 2 egyráhajtásos pál­ca a pálcákra, 6 láncszem, egyráhajtásos pálca a 2 lánc­szemes ívbe, 2 láncszem ugyanoda, ismét egy egyráhaj- tásos pálca, 6 láncszem 2 egy­ráhajtásos pálca a két egyrá­hajtásos pálcára. 3. sor: 2 egyráhajtásos pál­ca a két pálcára, 3 láncszem, 5 kétráhajtásos pálca a 2 lánc­szemes ívbe, 3 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca a pálcák­ra. 4. sor: 2 egyráhajtásos pálca a pálcákra, egy 2 láncszemes ív, 4 láncszemes ív, öt és is­mét egy két láncszemes ív rövid pálcás leöltéssel az ívekbe, 2 egyráhajtásos pálca a pálcákra. 5. sor: 2 egyráhajtásos pálca, 6 láncszem egyráhajtásos pálca a középső ívbe leöltve, 2 lánc­szem, egyráhajtásos pálca ugyanebbe az ívbe leöltve, 6 láncszem, 2 egyráhajtásos pál­ca a pálcákra. 2—5. sorok ismétlésével dol­gozunk, míg a kívánt hosszú­ságot nem érjük el. Szivekéi a gyermekért A SZtlLÖI HÁZ és az isko- I hozott tornacipőt a megfelelő La jó együttműködése nem napon, nem volt ollója, gyur- valami pedagógiai elméleti té- j mája a gyakorlati órákon, nem tudta megjegyezni, hogy mennyi pénzt kell hozni a tankönyvekre. Mindez külön munkát jelentett nekem, és sok-sok kezdeti kudarcot a kisleánykának. A NAGYMAMA belátta, hogy hibát követtek el. Meg­beszélte a lányával, hogy fel­váltva vesznek majd részt az értekezleteimen. így is volt. Az eleinte visszahúzódó, kicsit bizalmatlankodó nagymamá­ból lett az egyik legaktívabb segítőtársam a második iskola­év végére, ö kísért el a fog­orvoshoz, a kirándulásokra. Tudta tanítványaim nevét. Segített a műsorok betanítá­sánál. jelmezeket varrt, öltöz­tette a gyerekeket. Másét ép­pen olyan szeretettel, mint a saját unokáját. Ha akkor — október végén — nem látoga­tom meg őket — ezt ő mond­ta —, soha nem jött volna be magától hozzám. Ne várjuk meg azt, hogy minden családot személyes lá­togatásával hívjon meg a ta­nítónő! Legyünk kezdeménye­zők az ismerkedésben, a kö­zeledésben! Dr. G. K.-né tel. Nem! Kell,' hogy jól is merje egymást az a néhány ember, aki a »közös« ügyben — a gyermek nevelésében — jó eredményt akar elérni. Egyeztetni kell a nevelési el­veket! Nagyon fontos dolog, hogy a szülő és a pedagógus a gyermek feje fölött kezet szorítson egymással és az ő érdekében szoros szövetséget kössön. Ezt a közeledést nemcsak a pedagógusnak kell kezdemé­nyeznie. ö várja minden szü­lő közeledését. Várja a fogadóórákon, me­lyeknek az időpontját megha­tározta a gyermek ellenőrző könyvében. Ezeken a találko­zásokon 5—10 percig is fog­lalkozhat egy-egy szülővel. Egyéni problémák, sérelmek elmondására is alkalmas az ilyen négyszemközti beszélge­tés. Várja a pedagógus minden tanítványának édesanyját vagy édesapját a negyedévenként tartott szülői értekezletekre. Lényeges, hogy a közösséget érintő, de az egy-egy tanuló számára is fontos dolgokról esik ezeken szó. Itt ismerked­nek meg a szülőit egymással. Megtudják, hogy milyen rend­szabályokat ír elő az iskola házirendje. Ismerteti a tanító a tanulmányi célkitűzéseket, elmondja az iskolai élettel ; kapcsolatos kulturális prog­ramtervezetet, így a tanúimé- j nyi kirándulások, a rendez­vények, vetélkedők, a kisdo- j bős- és úttörőavatás, a gyér- j meknapi ünnepségek stb. tér- ; vét. i7. Sok szülő bátortalan, és j azért nem megy be a gyermek j Két havi laktanyafogságot és icknláiáha | kisezüst vitézség! érmet ka­^ . í pott érte — ezzel szokta be­Egyik kis tanítványom szu- | fejezni Pálinkás a történetet, s lei hetekig nem kerestek meg $ amikor semmiféle froclizásra engem. Október végén ellátó- ♦ sem volt hajlandó lemondani gattam a családhoz. Az idős! legalább heti egy előadásról, . akkor találta ki Csapó ezt a nagymamát talaltam otthon. | Azóta m mondták Nem akart hinni a szemenek,. kdruSbanj valahányszor Pálin- hogy engem lát a küszöbön: a íj^ belekezdett a pizsamás kis első osztályos Erzsiké ta- j törzsőrmester történetébe, nító nénijét. Kérdeztem, hogy t Ez a kis intermezzo jólesően miért nem jöttek egyszer sem | kilendítette őket korábbi han- el hozzám. jgulatukból, játszani tárnáit t kedvük — vagy talán azért — Tudja, lelkem felelte J kezdtek játszani, mert már —, nekem öt gyerekem volt, ♦ nem tudtak mit mondani egy- és egyhez se kilincseltem bej másnak — rexezni kezdtek, az iskolába. Nem akarom én, f Valamennyien kitűnően ját- , , . , _ tannin * szőttük — talán Kocsis meg hogy azért legyen jo ten«lo»Bíró volt köztük közepes já­az én unokáim, mert a nagy- ftékos — hiszen valahányszor anyja bejár a tanítónőhöz. | rossz idő vagy más valami Sokáig beszélgettünk egy- ♦ miatt bent ragadtak a ta­, i év tnyán. semmi más teendőjük mással. Elmondtam, hogy Er- akadt) mint a rex. Nem zsikének mennyi mindenért j is sok élvezetet jelentett már kellett külön szólnom, mind-|a játék, — a vén, koszlott azért, amit a többi kis elsős • asztalt úgy ismerték, mint a ,, , , I ten vérükét, és a légi ehete tie­édesanyjának elmondtam az! ^ hely^kr61 is könnyedén első szülői értekezleten. O ? lökték a golyót a százasba, nem tudta az órarendet, me-! Most is hülyéskedés lett a lyet ott írtak le a szülők, nem játékból, Huszár nekiállt fújni Betegség-e a magas vérnyomás 9 Naponta tízezrek fordul­nak meg az orvosi rendelőkben — köztük sokan szűrővizsgálat céljából egészségesen —, akik­nek karjára felcsatolják a vér- nyomásmérő mandzsettáját. A mérések eredményei leletcédu­lákra kerülnek, miközben a titokzatos törtszámok gyakran okoznak fejtörést, aggodalmat akkor is, amikor valójában semmi ok sincs rá. Ezért szük­séges röviden felvázolni fia­talnak és felnőttnek egyaránt mindazt, amit minden civili­zált embernek — aki szükség­képpen gyakrabban fordul meg, egészségesen vagy bete­gen, orvosi rendelőkben — a magasabb vérnyomásról tudni érdemes. Sok különböző korú embe­ren végzett vérnyomásmérés átlagértékéből arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a vérnyomás általában akkor te­kintendő normálisnak, ha a tört felső részében szereplő nyomás annyival több száz­nál, ahány éves az ember. Te­hát, durván szólva, a 20 éves­nek 120 a normális értéke, a 70 évesé pedig 170. A tört al­só részében szereplő szám ál­talában akkor tekintendő nor­málisnak, ha a 90 higanymilli­métert nem haladja meg. Mindezek után annak eldön­tése sem okoz különös nehéz­séget, hogy mikor beszélhe­tünk magasabb vérnyomás­ról. Nyilvánvalóan akkor, ha a mért vérnyomás jelentősen és ismét a normális érték fölött van. Nem tekinthető tehát magas vérnyomású embernek a 70 éves akkor sem, ha vér­nyomása 170 vagy 180 higany­millimétert mutat, viszont ugyanez az érték a 20 évesnél már magasabb vérnyomást je­lent. A magasabb vérnyomás — különösen fiatal korban — — nem maga a betegség, ha­nem mindössze tünet, amely arra utal, hogy valahol a szer­vezet szabályozó rendszerei­ben hiba van. Szükségképpen következik ebből, hogy a fia­talkori magasabb vérnyomás olyan intő vagy figyelmeztető jel, amely feltétlenül orvoshoz irányítja a fiatalt. Idősebb korban mindenek­előtt a 40-50 év után észlelt magasabb vérnyomást szokás »magas vérnyomás betegség­nek« hívni, egyszerűen azért, mert az idősebb nemzedéknél az esetek nagy többségében nem áll semmilyen szervi megbetegedés a magasabb vér­nyomás mögött. Ezért magát a tünetet nevezzük ilyenkor be­tegségnek. Nem szabad azon­ban elhallgatni azt sem, hogy az idősebb kori magasabb vér­nyomás egyáltalán nem olyan veszélyes vagy félelmes be­tegség, mint amilyennek sok ember hiszi. Egészen különleges és ritka esetektől eltekintve, amikor a vérnyomás-emelkedés kiemel­kedően nagyfokú, a felnőttko­ri magasabb vérnyomás vi­szonylag veszélytelen és ártal­matlan jelenség. Ellentétben a közhiedelemmel, a felnőttek hosszabb-rövidebb ideje fenn­álló magasabb vérnyomása egyáltalán nem okoz mindig és szükségképpen panaszokat. Jogsai kérdezheti ezek után bárki: vájjon akkor mi­ért nevezik a magas vérnyo­mást betegségnek? Azért, mert több éves vagy évtizedes fennállás után hajlamosít a nagyerek érelmeszesedésére. Ilyen hajlamosító tényező a magas vérnyomás mellett még: az elhízás, a túlzott zsírfo- gy asztál mozgásszegénység mellett, a mozgásszegénység egymagában, a cukorbetegség stb. Minden estben, de külö­nösen, ha a felsorolt hajlamo­sító tényezők társulnak a ma­gasabb vérnyomáshoz, feltét­lenül indokolt a magasabb vérnyomás gyógyszeres csök­kentése, de egyidejűleg olyan életmód és táplálkozási szo­kások elsajátítása, sőt szükség esetén a vér zsírtartalmát csökkentő gyógyszerek szedése, amelyek csökkentik az érel­meszesedés valószínűségét. Azért is ésszerű gyógyszeresen csökkenteni a magasabb vér­nyomást, mert az többletter­het ró a szívre, és hamarabb okozza a szív kifáradását, mint normális vémyomású embernél. A magasabb vérnyomás felnőttkorban hosszan tartó és rendszeres gyógyszeres keze­léssel csökkenthető, sőt nor- malizálható. Mindössze a be­teg és az orvos tartós együtt­működésére van szükség, hogy a megfelelő gyógyszerkombi­nációt és annak adagját me- állapítsák. Ha ez sikerrel meg­történt, a »magas vérnyomá­sos« ember is ugyanúgy élhet panaszmentesen és dolgozhat, mint a normális vérnyomású. Életesélyei sem kisebbek, mint másoké. Ezért viszont feltétlenül érdemes akár évekig naponta néhány tab­lettát lenyelni és időnként a vérnyomást ellenőriztetni. Dr. Sz. A. OTTHON Ismét taft a divat.,. London. Balról: palackzöld, húzott taft estélyi ruha, jobbról: tengerészkék taft estélyiruha. (MTI Külföldi Képszolgálat) A kelkáposzta tisztítása és lemosása A kelkáposztáról eltávolítjuk a külső szennyezett leveleket és azokat, amelyek megszárad­Pálinkás golyóit — néhány­szor sikerrel térítette el így a golyót eredeti útjától — ilyenkor Pálinkás kergette az asztal körül a dákóval. Jól szórakozott a kocsma közönsége is — meg ők maguk is. Aztán megérkezett egy kopasz, bajuszos férfi, Bíróval kezet fogott, látszott, már is­merik egymást — Huszár is odaintett neki — Huszár ugyanis mindenkit ismert, nemcsak a pusztán, hanem a környéken is, a rossz nyelvek szerint mindazok, akik nem csereberéltek valamit vagy legalább néhány szót nem vál­tottak Huszárral Magyarorszá­gon, azokból még egy futball­csapatot is nehezen tudnának összeállítani. A kopasz Csapónak meg a másik kettőnek bemutatko­zott; Kéri vagy valami ilyes­féle nevet mondott. — Górékám, iszik ' velünk valamit? — kérdezte tőle Hu­szár, s odavonultak az asztal­hoz. — Már régen beszélni akar­tam magukkal — mondta a kopasz — és jelentősen hoz­zátette: — barátilag. Csapó meg Huszár összenéz­tek, Huszár elhúzta a száját, ha ebből valami nem jó sül ki. Pálinkás — őrajta látszott legjobban az Ital — fölkapta a poharát: — Ha barátilag, akkor elő­ször igyunk egyet! Megkérdezték a kopaszt, mit iszik, mondta, hogy nem na­gyon szokott inni, de ha már itt van, fröccsöt kér. — Nem ital — mondta Pá­linkás — ez az igazi nedű — és elhuzigálta az orra alatt a konyakját, mélyeket szippant­va az illatából. — Éppen erről lenne szó — mondta a kopasz, és igyeke­zett barátságosan mosolyogni. Nem nagyon sikerült. — Sokat iszunk, mi? — kér­dezte némi ellenséges éllel Bíró. — Hát igen, valahogy így. Bár az elvtársról nincs szó. Inkább magukról. — Pálin­kásra meg Csapóra mutatott, és megint megpróbálta egy ki­erőszakolt mosollyal enyhíteni a helyzetet. — A gazdaság­ban elég sokat beszélnek ma­gukról. — A nőket nem említették? — kérdezte kedvesen Csapó. — Kéremszépen... — da­dogott a kopasz. — Ne hülyéskedj! — mond­ta szemrehányóan Csapónak Bíró. A kopasz most már kimért és hivatala? lett, az eléje ra­kott fröccshöz sem nyúlt, pe­dig Bíró odakoccantotta a po­harát. — Nem hiszem, hogy a mun­kájuknak jót" tenne. — Csináltunk valamit roez- szul? — kérdezte Csapó. — Kérem, én azt nem tu­dom, nem értek a repüléshez, de kérem, ahogy a gépkocsi- vezetők, és a traktorosok... — Mi pilóták vagyunk, ha eddig nem tűnt volna fel ma­gának — mondta Csapó. — Nem szoktunk részegen dolgozni. Nem tudom, ki mondta magának ezt a mar­haságot. — Senki. És ez különben is a maguk dolga, meg a felet­teseiké. De ami a pusztán történik, abba nekünk is van beleszólásunk. — És mi történik a pusztán, amibe ilyen nagy beleszólni- valója akadt. — Az önök viselkedése. tak. Ugyancsak letisztítjuk ró­la a haragosszöld leveleket — különösen nyár elején, amikor a torzsája még nincs eléggé ......................................................... . kifejlődve —, mert ezektől a : durva rostozatú levelektől az Önök műveltebbek az itteni! étel keserű lesz. (Ezért cél­átlagnál, műszaki emberek, halszerű a korai primőr kelká- jól tudom városiak, s akkor azf posztát előfőzni, az első főző­ember azt hallja állandóan,! levét leönteni, és másik víz- hogy a pilóták már megint a| ben puhára főzni.) Ezután a kocsmában vannak, ésatöbbi,: torzsát vágjuk ki, és a kel- ésatöbbi... t káposzta levélzetét gondosan — Mi az, hogy ésatöbbi? I vizsgáljuk át, hogy nem hú­— Nehogy azt higgye, hogy! zódnak-e meg benne férgek, a maguk szőlősi viselkedésé-! Jó módszer, hogy a kelkáposz- nek nem jutott el a híre hoz-| tát bő, langyos vízben kb. 15— ránk | 20 percig hagyjuk ázni, ekkor — Könnyen meglehet, éppen* az esetleg benne maradt fér­az előbb meséltük. ! gek feljönnek a víz színére — Más úton is eljutott, nyu-! és könnyen eltávolíthatók. A god jón meg! — Jól van, eljutott. És?! — Én csak azt mondom, hogy gondolkozzanak. — Bármennyire furcsának: ; további előkészítésre, lemosás- : ra és darabolásra is jól figyel­jünk, hogy ne maradjon ben- : ne féreg. A megtisztított kelkáposztát tűnik önnek, néha szoktunk —| többször váltott vízben erős mondta ingerülten Csapó, és. dörzsöléssel mossuk tisztára, föl akart kelni az asztaltól,. ■»-, < r m , . r, <■ ? ismét néhány perci2 áztetssuk Bíró megfogta a karjat es*. .. , .j; , ö . . visszahúzta. ! kozben- maJd vízcsap alá tart­— Ülj csak le. Mit ugrálsz?! va öblítsük le, és feldarabolva — Nem ellenségesen mond-t tegyük fel főni. A főzést gyen- ta. inkább úgy, hogy kutyába: gén sózott, forrásban levő víz- sem kell venni ezt a kopaszt.: ^erl kezdjük meg, gyorsan fel­A “í? jj“*8'. h0gT. forraljuk, és fedővel befödve, pol^itt, dühös is volt, fel akart. mérsékelten> OJivcnletes tűzön — A borát itthagyja? —♦ főzzük punara. kérdezte tőle Huszár. A hang! KELKÁPOSZTÁÉASIRT kicsit megijesztette a kopaszt,: visszaült. | Hozzávalók: fél kiló kel, 2 Mondja, repült már ma-» egész tojás, 1 deci tejben ázta­t 9 __ lrór»/!o7+iu olrlrni* Ctcor\A ♦ t ott zsemle, 2 kanál finom ga? — kérdezte ekkor Csapó. — Utasszállítón — mondta a kopasz. — Nem félt? — Nem. Miért féltem vol­na? — Értem — mondta gúnyo­san Csapó. A kopasz megint ingerül' lett. — Azt akaría mondani, hoff”’ a nilóták azért isznak, mert félnek? (Folytatjuk.) morzsa, 12 deka zsír, só, bors. A kelkáposztát megfőzzük sós vízben, levét jól lecsurgatjuk, s vékonyan összevágjuk. 5 dkg forró zsírban tovább pároljuk, hogy a nedvességét elfője. Hozzáadunk egy tejben ázta­tott, jól kicsavart zsemlét, 2 egész tojást, 2 kanál finom morz'"" sót, kevés törött bor­sot. Tükörtojássütőben mind­két oldalán zsírban megsütjük. E OMOGYI NÉPLAP .szerda, 197L október VL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom