Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-13 / 240. szám
A javuló kapcsolatok eredménye Gépek Szőcsénypusztán Az előző években. 25—30 új tanulót vettek föl a Szőcsény- pusztai Erdőgazdasági Szakmunkásképző Iskolába. Az idén örvendetesen megnőtt az érdeklődők száma. Negyvennégy fiú kezdte meg az első tanévet ebben az iskolában. A változás okéról kérdeztük Ott György igazgatót. — A magyarázat egyszerű. Az erdőgazdaságok, termelő- szövetkezetek, vízügyi szervek szemléletbeli változása szülte ezt az eredményt. Gondjaikat — belátták ezt — csak szakmunkások oldhatják meg. A gyerekek az ország különböző vidékeiről jöttek. Somogyból tíz, Fejér megyéből húsz, Veszprémből tíz, Komáromból hét, Pest megyéből tíz tanuló. Százegy diák tanul itt jelenleg. egy hét gyakorlati munka következik. A gyakorlat óraszáma egyébként magasabb. A tanulóknak jártasságot kell szerezniük az első két évben. A harmadik évben pedig már a készség fokán kell irányítaniuk a gépeket, végezniük a munkát. Hogy mi mindent sajátítanak el a gyakorlati foglalkozásokon? A maggyűjtéstől a csemetekerti ápoláson, ültetésein át a fakitermelés minden fortélyát. Felügyeleti szervünk, a MÉM Szakoktat- tási Felügyelősége álláspontját tolmácsolom, amikor azt mondom: célul tűztük ki iskolánk ellátását korszerű eszközökkel, szemléltetésre szolgáló gépekkel. — Hasznosnak bizonyul-e ebben is az erdőgazdaságokkal kialakult jó kapcsolat? — Igen. Jó példa már Ismerkedés a TI—K kistraktorral Fadöntési gyakorlat motoros láncfűrésszel. akad. A Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság a fakitermelő tanpályához nyújt anyagi segítséget. A Balaton- felvidéki Erdőgazdaság használaton kívüli gépeiből ajánlott fel az iskolának néhányat. Három Unimog kerül tőlük hozzánk. Ezek négykerék meghajtású, csörlős rendszerű járművek. Adnak egy Hbm-típusü emelőgépet is. A Budakeszi Erdő- és Vadgazdaság HIAB-darut juttat el hozzánk. Óriási segítség lesz ez. S, ha felépül a tanpályánk, a gyerekek egv helyen tanulhatják meg a fakitermelési munkákat. Az egyszeri befektetés többszörösen térül meg. I* L Ismerkedés a számítógéppel Látogatóban az 0T Számítástechnikai Központjában — Oktatási módszereikre mi a jellemző? — Korszerű eszközökkel dolgozunk az elméleti oktat- tásban. A szemléltetésre is lehetőségünk van. Epidiaszkóp, írásvetítő, diavetítő — mindegyikkel rendelkezünk, s használjuk is ezeket. Az új technológiákat figyelemmé] kísérjük a szakfolyóiratokban. Ami gond: a jövő erdőgazdasági gépeivel, gépsoraival még nem tudjuk megismertetni a gyerekeket. Nem tudjuk, melyek terjednek majd el. A gazdaságok egyet-egyet kivéve még nem is rendelkeznek ezekkel. Az erdészetek gépesítettségének három irányban kellene fejlődni. Szállító, közelítő és felterhelő gépekről beszélhetünk. Ügy vélem, a szállítás és közelítés eszközei elavultak. A felterhelés viszont manuális munka még. Nem elég, ha a mezőgazdaságtól átveszünk géptípusokat. Ezek nem mindig megfelelőek erdei használatra. Egy-egy pár méteres faderék lehet akár tíz mázsa is. A gépek emielőképességét kell növelni. A szállításhoz útpályák is kellenek. Gondok ezek itt is, nemcsak a termelésben. — Miben látja a megoldást? — Ügy készítjük fel a leendő szakmunkásokat, hogy azok képesek legyenek majd a megváltozott viszonyok között is a helytállásra. Itt alapot kapnak. S ha új gépek vagy gépsorok jelennek meg, ezek irányítására is képesek lesznek rövid tanfolyam után. Az iskolai oktatás tevékenysége kétirányú. Egyrészt elméleti síkon, másrészt a gyakorlati foglalkozásokon »csepegtetjük a tudást« a gyerekekbe. Egy hét elmélet után Az ismerkedés mindjárt az elején egy kis bökkenővel kezdődött. Mi is legyen a közkeletű angol szónak, a komputernek hű, pontos magyar fordítása? Számítógép? Számológép? Akármilyen furcsán hangzik is, az országban dolgozó mintegy nyolcvan komputer ellenére mind ez ideig nem tudtak megegyezni a számítástecnikusok és a nyelvészek: hogyan nevezzék magyarul a komputert? — Nem holmi pénztárkassza ez, hanem komoly számításokat végző gép — így a nyelvészek. — Számítógép! Az az igazi. — Nono! — óvatoskodtak azok a tudósok, mérnökök és más szakemberek, akik a készülékkel dolgoznak. — Maradjunk csak az egyszerűbb megfogalmazásnál: számológép. A számító, ügyeskedő emberről mindenkinek megvan a véleménye. Ebből hagyjuk ki a gépet, mert az mindig pontosan azt teszi, amit várunk tőle... Még a múlt században Jó néhány ezer éve él az ember a földön, megszámlál- hatatlanok az emberi kéz alkotásának nyomai. Bármit teszünk, bárhová lépünk, ki nem kerülhetjük évezredes tevékenykedésünk nyomait. S mégis, a felhalmozott iszonyú tömegű és átláthatatlan tarka- ságú eszköz, alkotás közül a legbonyolultabb szervezettségű, a legtökéletesebb szerkezet a számológép. Rendszere leginkább hasonlít az emberi, illetve az állati szervezethez, noha bonyolultságában és tökéletességében természetesen messze elmarad tőle. (A tudományos-fantasztikus irodalom művelői éppen azt a borzongató pillanatot vázolják fel, amikor a komputerek fejlettsége eléri, sőt meghaladja aZ emberét.) Az első ilyen szerkentyűt még a múlt században, 1833- ban készítették Angliában. Ez a szövőgéphez hasonló gép már akkor rendelkezett a számológépek két alapvető tulajdonságával: tárolni tudta az információkat és programozható volt. Alkalmazni az iparban vagy más területen azonban ekkor még nem tudták. Éppúgy nem voltak meg a feltételei, mint annyi más, évekre az íróasztalfiókba került terveknek, felfedezéseknek, talán azzal a különbséggel, hogy három év híján kerek évszázadnak kellett eltelnie, hovy a komputerrel ismét foglalkozzanak. 1930-ban egy amerikai matematikus alkalmazásra képessé alakítja, s 1944-re készül el az első, 46-ban a második és 1951-ben megszületik a harmadik, az úgynevezett Univac típusú számológép is. S, hogy végül is polgárjogot nyert és elterjedt világszerte, nagymértékben egy magyar származású matematikusnak, Neumann Jánosnak a nevéhez fűződik. Két alapvető módosítást hajtott végre Neumann, amelyek tulajdonképpen számológéppé tették a számológépet. Az egyik: a tudós felismerte, hogy a tízes számrendszer (amelyben számol a világ) helyett a kettest célszerűbb alkalmazni. A másik: bebizonyította, hogy a gép memóriájában a programot éppen úgy lehet tárolni, mint az egyenként betáplált adatokat. Ettől kezdve aztán rohamosan terjedt a világon a számítógépek alkalmazása'és gyártása. Megéri Az Országos Tervhivatal Számítástechnikai Központjának a környezet minden zajától kitűnően szeparált, légkondicionált előadótermében hallgatjuk az igazgattál (Tökéletes paradoxon: a puhán záródó ajtó másik oldalán szerelők vesződnek a csütörtököt mondott szörpautomatákkal.) Mire is jó a számológép? Megéri-e azt a kétmillió dollárnyi devizát, amibe került az intézet nagy teljesítményű komputere? Mennyit profitálhat az intézet és a népgazdaság ebből a tetemes befektetésből? Az igazgató szavai egyértelműek : mindenképpen megéri, különösen az olyan munkában nélkülözhetetlen, melyet az Országos Tervhivatal végez. Távlati tervek, prognózisok, melyek az egész ország hallatlan bonyolultságú népgazdasága fejlődési irányának tudományos és lehetőség szerint pontos meghatározását teszik lehetővé. A távlati tervezést, amely kiterjed minden gazdasági ágra, ágazatra, lehetetlen elképzelni számológép nélkül. Rengeteg az ismeret, nap mint nap keletkeznek új és újabb információk, s ezek célszerű feldolgozása hagyományos (adminisztrációs) módszerrel ma már nem képzelhető el. Minél több ugyanis a feldolgozásban részt vevő ember, annál nagyobb az esély, hogy elsikkad a lényeg, s annál nagyobb a hibalehetőség. Arról nem is beszélve, hogy milyen lassú lenne az információk feldolgozása, s a távlati elképzelések kidolgozása is. — Az idő pénz — ennek az okkal, oknélkül sokat emlegetett szólásnak az igazságát csak itt értettem meg igazán. Az itt működő számológép minden olyan információt tárol, mely a népgazdaságban az előkészített és alapos döntésekhez szükséges. Ezek alapján készül a terv, a prognózis. Csupor Tibor (Folytatjuk.) Izgalom a közért E gyetlen ember vívódása foglalkoztat. Bárcsak többen, bárcsak sokan lennének! A középpontban nem ő áll, de mégis ő, mert az izgalom, a nyugtalanság őt tartja hatalmában — a közért. Ha csak ennyit mondhatnék róla, akkor is meghajtanám a fejem ... S. O. S.-jelek személyesen. A gazdasági vezető, akiről szó van — s akinek a nevét, a vállalatáét csak azért hallgatom el, mert jó volna típusnak tekinteni őket —, a járási pártbiz- zottsághoz fordult segítségért. Nem, ne higgyék, hogy baj van a vállalattal. Még csak nem is arról van szó, hogy mankót keres gazdasági feladatainak megoldásához. Jól dolgozik ő, és jól a vállalat mintegy háromszáz dolgozója is. De túljutott az általánosan ismert gazdasági vezetői gondokon, s azt hiszem, ezért keli nagyon figyelni rá. Miért közömbösek a munkások? Izgalmas kérdés valóban. Sokszor félünk kimondani, holott ezernyi helyen tapasztaljuk, sokszor nem akarunk hinni a saját szemünknek sem. Pedig a közömbösségnek — mint mindennek — oka van- lehet, hogy önmagunkban, lehet, hogy a körülményekben, lehet, hogy a közömbösekben kell keresnünk a gyökerét. De kutatnunk kell, s ha idáig jutunk, az már érdem. (Igaz az is, hogy jó volna kötelességnek érezni már.) Hogy juthatott el idáig ez a gazdasági vezető? Személyes adottsága csupán, hogy nemcsak a tervteljesítés, a munka- szervezés, a termelékenység foglalkoztatja, hanem az emberek gondolatai, érzései is? Nem hiszem. Vezetési alapkövetelmény volna ez, de rémlik, mintha általában még nem tartanánk itt. Törődni az emberekkel, s az ő érzésvilágukon, gondolataikon, magatartásukon keresztül az üzemmel, a termeléssel — igazi vezetés ez. De arról kezdtem beszélni, hogy egyéni adottságain és készségén túl hogyan juthatott el ez az ember a legizgalmasabb izgalomig. Egyszerű és követhető alapja van ehhez. Jó a gazdasági munka. Nincs baj a termelékenységgel, rendszeresen túlteljesítik a tervet, alapjában véve kifogástalan a munkafegyelem. Mások úgy mondanák: ennél a vállalatnál minden rendben van. Pedig nincs rendben. Miért közömbösek a munkások? Nyugtalanító gondolat. Belőlem és másból is előtörhet az aggály: nyilvánvalóan baj van a légkörrel. Hiányzik a tájékoztatás, nem alakult ki emberi közelség a vezetők s a vezetettek között, nem törődnek a dolgozó emberrel.. „ Tévedés. Merő tévedés. Figyeljék csak, mennyi jót tudtam »összehordani« ez ügyben, s mennyi mindent lehetne még, amiről nem tudok, amit szerénységből, feledékenység- ből, vagy éppen csak azért nem mondtak el nekem, mert ők már természetesnek tartják. A vállalatnál — igaz, ők tehetik, hisz nem ezerszámra járnak oda dolgozni az emberek — bevásárolnak például a családos asszonyok, a nők helyett. Kimérve, becsomagolva kapják a húst az üzemben, nem kell sor- baállmiuk vagy egyáltalán elmenniük érte. A vállalatnál — önkéntesen és nagy-nagy szeretettel — végzett mérnökök segítenek, korrepetálják a tanuló üzemi munkást, mert a siker nemcsak az egyéné, a közösségé is. Gyűjtik az ötleteket, kérik és felhasználják a gondolatot: mit tegyünk, emberek? Egy hónapig nem volt anyag, s ők nem küldték szabadságra a dolgozókat. Kitaláltak valamit együtt, közösen — és nem maradt keserű a szájíz. Kulturális, szociális igényeket is kielégítenek, harcoltak az üzemorvosi rendelőért, s a háztartási kisgépeket az üzem számlájára kölcsönzik a munkásasszonvok. Tanszerrel, iskolaköpennyel, iskolai felszerelésekkel látják el a munkások gyerekeit — ingyen, s úgy érzik a vezetők, példákkal is bizonyítják: nagvon sokat tettek az üzem egészséges légköréért, a tájékoztatásért, az emberközpontú vezetésért... Miért közömbösek hát a munkások? A gazdasági vezető agyában ezernyi kérdés. Szenvedéllyel, izgalommal sorolta, mert nyugtalanító a sikertelenség: Miért van, hogy ilyen helyzetben is politikai, társadalmi aktivitás helyett érdektelenséget tapasztalnak? Mit kell tenni, hogy élénkebbek legyenek az emberek, hogy ne vegyék természetesnek, hanem hosszú harc gyümölcsének azt, ami van. Miért nem érdeklődőbbek a társadalmi, az üzemi dolgok iránt? Miért nem tudnak mit kezdeni önmagukkal? Nem igaz, hogy nincsenek problémáik. Kihez, kikhez fordulnak ezekkel, kitől kémek tanácsot és segítséget? Mások volnának az igények, más az érdeklődési kör? Miért nem nyilatkoznak meg. miért hallgatnak mindig, miért vívják önmagukkal saját belső harcukat? Soknak vagy kevésnek tartják az információt? Mi váltja ki a közömbösséget? Nincs a munkában sikerélményük nap mint nap? Hogy lehetne megteremteni számukra? És miért nem teszik szóvá? Egyáltalán: mi adna erőt ahhoz, hogy ez a becsületes, jól dolgozó munkásgárda közösségibb legyen, aktívabb és érdeklődőbb.. .?• Tudományos vizsgálatok, elemző szociológiai fölmérés, munkalélektani kutatás és más hasznos dolog következik ezután, amire építeni akar. Mert nyugtalanító jelenség szemtanúja, s nem kenyere a belenyugvás. Izgalom és feszültség él ebben a gazdasági vezetőben. Becsülöm érte. S olyan jó volt tudni, hogy sokan megirigylik őt, gondjaival, vívódásával, útkeresésével együtt. K érdezhetnék most, hogy elég-e ennyi, elég-e fölfedezni a gondokat? Nem elég. De ez az ember tanácstalan volt. s nem átallott tanácsot kérni. Kicsit magára maradt gondjaival, s nem félt kopogtatni. Segítséget kért, módszereket kutat. Nehogy azt higgye valaki, hogy a saját embereivel beszél. Igenis épít a munkásokra, hiszen értük fáradozik; számít a szocialista brigádokra, amelyek rendre teljesítik munkavállalásaikat. De egyelőre csak azt. Még nem jutottak tovább. A művelődés, a közös gondolkodás — töprengés, a lázas igyekezet, hogy övék legyen az üzem örömeivel, gondjaival együtt, s az érdeklődés, a tenni akarás a munkán túl is közös dolgainkért — ez még nem a sajátjuk. A gazdasági vezető állandó idegfeszültségben él. És jó ez a feszültség. Jó izgalommal telítődni a közösségért... , Jávori Béla SOMOGYI NÉPLAP Stoarfe. október 13. 3
