Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-10 / 238. szám

Kiviéra, Reggel

Bernáth Aurél művei Kaposváron

ALMOS reggeleken a dohos szagú kupékban nemegyszer fogott meg csendélete, az ablakon át »benéző« táj. Sokáig nem tudtam a címét se, a festő nevét is elmoshatták ezek a fárasztó utak. A képzőművészeti alkotások reprodukálásának van egy hibája: szinte

mindig ugyanazokkal a művekkel találkozik az ember:, vonaton, képeslapokon, egyéb helyeken. Máig élesen megmaradt az emlékezetemben a kép »izgalma«. A mellvéden öblös üvegben két aranyhal úszkál, s a cseppnyi víz mögött széles folyam, benne erőteljes kék, zöld-erdős hegy tükröződik. A kép címe Reggel, és Bernáth Aurél korai csendéletei közül: »ez a legigényesebb s egyben talán a legkvalitásosabb« — ahogy

Genthon István A művészet kiskönyvtára sorozatban elkészült Bernáth-tanulmányában írja. Az érés idejével és nem a találkozás pillanatával függ« össze, hogy a másik reprodukció csak jóval később jutott el hozzám. Ez az első olaszországi útján megalkotott Riviéra. A valóságban épp fordítva történt a művek keletkezése, a Riviéra 1926-ban, Bernáth Aurél első korszakában készült él, a Reggel egy későbbi periódusának az elindítója., amely 1930-tól az évtized vé-* géig tartott.

Neve, alakja egyre jelentőségteljesebbé vált előttem, de újabb műveinek fölfedezése nem követte arányosan a róla szóló művészettörténeti ismereteimet. Melyik képeire emlékezem még abból az időből? A Télre és egy hegedűre, de azt már nem tudom,

melyikre, mert ezzel a motívummal nem egyet készített.

Amióta Somogybán élek, tudom, hogy Marcaliban született, 1895-ben. önéletrajzi írásaiban — az Így éltünk Pannóniában, majd a második kötet, az Utak Pannóniából, a harmadik A múzsa körül, 4 múzsa udvarában a negyedik, melyek válogatott művészeti írásait tartalmazzák — igen színesen számol be küldetéséről. Szülőmegyéjében gyakran járt, családi indítékai voltak ezeknek a látogatásoknak. 1945 óta önálló kiállítást mégsem rendezett itt, de a megyei és az elszármazott művészek közös tárlataira az utóbbi esztendőkben mindig szívesen elküldte »tiszte- tetpéldányát«.

Most megnyíló gyűjteményes kiállítása nagy eseményszámba megy a megye képző- művészeti életében. És ez az alkalom túlmutat azon a célon, hogy megismerjük mintegy fél évszázados munkásságának legjelentősebb állomásait, hisz ismert, hogy Bernáth Aurél ezután Kaposvá- ] ron is alkotni fog, itt él közöttünk, megosztja idejét a fő-*1 iskola és szülőmegyéje között*

Kaposvári lakásának ablaka előtt is állvány. A lemenő nap sugara különös ábráirat vetít az üvegen át a szürkére alapozott farostlemezre.

— A kiállítás gondolata itt született meg Somogybart — mondja beszélgetés közb ín. — Átfogó, életművet bérmutató kiállításról nem leheteti szó, a Rippl-Rónai Múzeum termei erre nem alkalmasak. Annyit

mondhattok: igyt&eztem úgy

válogatni, hogy korai festői korszakomtól máig perspektívát «Kihassak művészi pályámról. Szerepel itt néhány festményem az első budapesti kiállításom anyagából is. Festőnek.' magamat csak a Riviéra után fogadtom el. A közönségnek ezt is bemutatom, és a később keletkezett Régnél is szerepel. Az 1930-as évek fontosabb művei az önarckép sárga kabátban, a He- gedüművésznő. Ennek az évtizednek a festői problematikái 1938 körül kezdődtek feloldódni.

SiZIGORŰBB formai világot

teremt ezután.

— Ez a korszakom többé- kcy/ésbé még ma is tart. Kaposvárra elhoztam az 1938-ban f estett Anya gyermekével című képemet az 1941-ben Szollkokon festett 'Hdéken című vásznamat. / a nézetem, hogy ezzel a két képpel utat tteremtettem magamnak igényeimnek megfelelően, és ezen ;nz úton igyekeztem haladni mindig; amennyire tudom, csinálom ...

Az utóbbi évtizedben a faliképeimet tartom a legfontosabbaknak. Egy vázlatot bemutatok az MSZMP Központi Bizottságának székházi szecco- faliképéről, a címe: Munkásállam. A legutóbbi képeim közül az Éjszakai önarckép szerepel, melyet talán két hete fejeztem be.

Bernáth Aurél ma megnyíló kiállítása a múzeumi hónap kiemelkedő eseménye Somogybán.

Iiorányi Barna

9?

Bár máskor is járhatnánk itt!“

A domboldal barnái közt tenyérnyi élénkzöld folt. Rajta — mint idillikus tájképen — apró tehenek gyér csordája. Mögöttük falu végi házak fehér falai szikráznak az egymásra tolódó cseréptetők alatt. A gépkocsi visszapillantó tükróbeji még egyszer felvillan az októberi napfényben melegedő táj, aztán hirtelen bslesüllyed a völgybe.

Az erdő észrevétlenül fogad be bennünket. Zselicség. Rövid kaptatok, enyhe lejtők, éles kanyarok. A fák mozdulatlanok. És színesek. Koronájukon egymásba folyik a barna, a sárga és a piros megannyi változata.

Ropoly. A tábla jobbra irányít. Néhány napja még nem volt itt ilyen áhitatos a csönd. Gépkocsik finom búgását, kapaszkodó buszok berregését verték vissza a gyertyánosok, bükkösök.

Augusztus végén az avatat- 1 nők elől elzárt terület röbelső népi építészeti elemek, bútorok, használati tárgyak megtekintése után kellemes a séta a Du- gáskútig. Az út két oldalán etetők, sózok, dagonyák, ritkán látható vadgazdálkodási berendezések. Itt-ott fácánok röppennek fel, őz menekül riadtan. Egy szerencsés csoport délelőtt tizenegy órakor szarvasbőM fi/ '

Szöllősgyöröki intrika

Mi van a névtelen levelek mögött

Vártam, hogy megkérdezi valaki tőlem Szöllősgyörökön: nem érzi magát nevetségesnek, hogy névtelen levelek nyomában mászkál? Nem. Ezt nem kérdezte senki, sőt természetesnek vették, hogy a megyei tanács munkatársaival együtt »nyomozunk« egy számukra »végtelen kényes«, számunkra inkább bosszantó és visszataszító ügyben. Pedig hát egyáltalán nem azt vizsgáltuk, mi áll a névtelen levelekben, s mi felel meg azok állításainak a valóságban, hanem azt. hogy mi áll mögöttük ... Névtelen (levél bőven érkezik megyei szervekhez, érkezik szerkesztőségünkbe is, de amennyit Szöllősgyörökön az elmúlt időben a megyei fórumokra névtelenül, vagy hamis nevet kitalálva feladtak, az már túl sok.

A névtelen levél, ha dicsér valakit, akkor is erkölcstelen. Ha valaki manapság kiáll igazáért, az meghallgatásra talál. De az ottani levélíró vagy levélíró.! nem így vélik. Meghallgatásra, ítélethozatalra, várnak, kényelmes és vissza-- taszító személytelenségbe burkolózva. Vádolták ezek a l'i* velek egy vödör moslék mirxtt a tanácstitkárt, vádolták az igazgatót, a volt vezető óvónőt s munkatársát. Lehet, luogy jólesne írójuknak, ha roost részletes tartalmi kivonatot közölnénk leveléből, melyet a járási vezetőkhöz küldő'# először. A járási vezetők véleménye szerint a vádaskodás alaptalan. Utána teháj; sorjáztak a megyéhez a 'levelek, de már nem hagyták: érintetlenül a járási vezetődet sem.

Első utam a tanác-^házra vezetett. Teveli László tanácselnök elmondta, hogy ha a gyö- rökieknek fáj valafni, ha megbontja a falu rervdiét valami, eddig mindig eljött»! a tanácsházára szabály szerint. Nyilvánvaló te/hát, hogy a névtelen leveled: intrikái nem közérdekű szffl.lősgyöröki panaszok, hanem csupán valaki vagy valakik érdekében születtek. Az persze más kérdés hogy jó id',áré meghatározzák a falu hírét is ...

Sokáig ’beszélgettünk a ta- nácsházárz az elnökkel és a titkárrá! is. A megyei tanács

illetékese! már korábban Is

ímeglátogatták :s helybeli pedagógusokat, a», iskolaigazgatót. Egy bizonyos: az iskola- vezetés szilárd, az oktató-nevelő munka megfelelő. A pletykákat és a rosszindulatú híresztelésekét pedig a községi tanácsi vezetésnek az eddiginél sokkal erélyesebb kézzel, együttesen kell felszámolnia, s ebben nffgy segítséget kell kapnia a helybeli pártszervezettől is. Nem elsősorban — mint egyesek vélik — a megyei veaatők igazságérzete érdekében, hanem a szöllősgyöröki község érdekében, ha úgy tetszik,, a falu és a falu vezetőinek; jó hírneve érdekében. Nem elhallgatásra, hanem fel- szán tolásra, és az ügy erélyes lezárására van szükség.

Felkerestük az óvónőt, Csa- ooiEinét, akit a névtelen levelek »elismernek«, mi töbD, rgigasztalnak is néha. Igaz, e&özben a családi problémái afiiatt amúgy is gyenge idegzetű vezető óvónő (kikezdve a

névtelenek zaklatásaitól, jóllehet munkája ellen semmilyen kifogást nem emeltek vezetői) elköltözött a községből. Ügy tudjuk, ezután a vezető óvónői állást Csapodiné is megpályázta, de új vezető óvónőt kapott a falu.

Csapodi Lajosné szerint a szülők írták a névtelen leveleket. Nem értem, hogy miért névtelenül, ismerve kissé a szülők lélektanát. Nem értem, miért ne mondhatná meg egy mai szülő elismerő véleményét az óvónőről... Lehetne bogozni, bogozgatni az ügyet. Remélem, a község vezetői a hátterét, okulásként, egyszer s mindenkorra tisztázzák. Mert a háttér, a szemlélet, az avult, sötétből bíráló mentalitás az, ami szót érdemel. És még valami. Kár fáradozni tovább névtelenül, nem veszi komolyan senki. Nyílt sisakkal őszintén, úgy már más. És alapos indokkal. Tröszt Tibor

vid Időre megnyílt az érdeklődők előtt. És jöttek az emberek. Tiszta levegőt szippantani, ritkán látott tájban gyönyörködni, csendet hallgatni, ismerkedni az erdővel, a vad- gazdálkodással. Somogy e megkapóan szép, de kevésbé ismert természeti kincsével. Jöttek Kaposvárról, a megye falvaiból, a fővárosból és a szomszédos országokból.

Az elmúlt hetekben gépkocsik, motorkerékpárok sorakoztak itt, a vadászház környékén, a magas törzsű fák lombjai alatt. Utasaikat először a Kardosfa irányába húzódó, egymásba ékelődő erdőrétegek ragadtatták el, előterében a szennai talpasház zsúptetőjével. tornácával.

Másfelé kitekintve a szemközti dombtetőn barna irtásföld: a helyet ma is várhegynek nevezik, jelezve, hogy valaha kis erődítmény állt itt: Rupol vára. Aztán a vadászház kis fegyverkiállítása, a

„est is hallgathatott, csaknem fél órán át.

Először nyílt meg Ropoly a nyilvánosság előtt. A számítások szerint több mint 4000 érdeklődő élt a lehetőséggel egy hónap alatt. És nem bánták meg. A címben Idézett elismerő vélemény a látogatók többségének kívánságát fejezte ki. — »Bár máskor is járhatnánk itt!«

Az erdőgazdaság is — akárcsak más vállalatok — pontos és szorított termelési tervek szerint dolgozik. Mégis kötelességének érzi, az általános kultúra fontos részének, az ember és a természet sokoldalú kapcsolatainak alakítását, fejlesztését, a hagyományok, elsősorban a népi építészet ápolását, régi, e tájra jellemző használati és díszítő tárgyak gyűjtését és bemutatását. És nem utolsósorban keresik annak lehetőségét, hogyan nyithatnák ki a tájat a legszélesebb nyilvánosság előtt, úgy, hogy ez a vadgazdálkodásban ne okozzon visszaesést A gazdaság szeretne továbbra is hozzájárulni a Zselicség természeti szépségeinek feltárásához, e táj megismertetéséhez és megszerettetéséhez. Ehhez az első nagyon fontos lépést máris megtette.

Az érdeklődik egyébként még a hét végén ellátogathatnak Ropolyba: e hónap 16-án és 17-én nem érvényes a »Behajtani tilos!« tábla az erdészeti út bejáratánál. Paál László

Ca

no

Két rossz közül a kisebbiket

Az óvodahiány nemcsak so-' mogyi »betegség«. Éppen ezért nagy ovációval fogadta egy soproni vállalat fából készült, hat hét alatt bárhol felállítható épületeit. Miért ne lehetne azokból óvodát csinálni?

Székesfehérvár meg Pécs mintájára Kaposvár is vásárolt kettőt. Az igaz hogy a FORFA-óvoda olcsó, hat hét alatt felállítható, de azért kell hozzá építési engedély, az engedélyhez pedig különböző hatóságok jóváhagyása. És akkor kezdődött a baj: a tűzrendészet! parancsnokság megmakacsolta magát.

Kaposváron 380 gyerek maradt óvoda nélkül 1971-ben, tehát égető a helyzet, de nem annyira, hogy akár egyetlen gyerek is »benn égjen«. Ez vitathatatlan, ugye?

— Ha kigyullad egy ilyen faház, pillanatok alatt leég. Nem marad idő a gyerekek megmentésére — mondták a tűzrendészek, és nem járultak hozzá az óvoda felállításához.

— Hát Pécsen? És Székes- fehérváron? Ott hogyan csinálták?

— A városi tanács vállalta a felelősséget.

— Miért nem vállalja a kaposvári is?

— Három kisgyerekem van — mondja dr. Ormosy Viktor, a városi tanács elnökhelyettese. — Ha elgondolom, hogy akár az enyéim közül valamelyik, akár másé... érti?!

Értem, de fölmerül bennem, hogy különösen az északi országokban rengeteg ház épül fából. Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy sehol sincs akkora becsületük a tűzoltóknak, mint éppen ott. Ha csak sgy »gyufát« meggyújtanak valahol az utcán, már szirénázik a piros autó.

De akkor miért vették meg azt a FORFA-házat, amelynek készítői a szerződésben világosan kimondják; építési engedélyt nem adnak hozzá. Azt a vásárlónak kell beszereznie.

Akkor hát kidobott pénz a FORFA-óvoda ára?

Nem. A Kaposvári Városi Tanács már eladta. Raktár lesz belőle, az, aminek a soproniak szánták.

Vajon kinek jutott eszébe,

hogy óvodát csináljanak belőle? Mindegy. Jóakarat sugalmazta az ötletet.

Sajnos, a jóakarat önmagában semmit sem ér. Csak a tettek számítanak. Jóakarattal is lehet rosszul csinálni valamit.

Kisebbik baj, hogy nem lesz FORFA-óvoda, nagyobbik baj az lenne, ha fölépítenék, és ha csak egyetlen gyerek is... ugye, érthető?

Egyébként Székesfehérváron is csak ideiglenesen állították fel, amíg a másik megbízható épület elkészül

R. Zs.

Barna képű, göndör hajú fiú. Még nagyon töri a magyart, de egész jól megértettük egymást. Arab. Szíriából tanulni érkezett Magyarországra. Nem tudnám pontosan megmondani, hogyan is kezdődött a beszélgetés, de azt tudom, hogy mikor a vonaton ültünk, már jó barátok voltunk. Két hónapja is van már, hogy láttam, de azóta él bennem, azóta foglalkoztat, hogyan jutott el eddig.

Ahogy elindult a vonat a

Déliből, örömmel újságolta, hogy meg tudja mutatni a kollégiumot, ahol lakik.

— Klassz hely — mondta. (Mert ugye a zsargont szedi fel az ember legelőször.)

— Magyarázni meg nekem, hogy miről szól ez a cikk — bökött egy újságlapra.

— Én érteni ezt a szót is, meg ezt, meg ezt is, de hogy ez együtt mit jelent, azt már nem tudni. Tetszik érteni kérem szépen?

Nem értettem. Ä cikket és a kérdést igen, de hogy miért magáz ez a különben nagyon közvetlen fiú, azt már nem. Végül megmagyarázta:

— Ha azt mondom »tetszik érteni kérem szépen«, akkor akkor nem kell mondani, hogy érti vagy érted. Ragozás nekem lenni nehéz.

Sötét alagút. Mikor kiértünk, zavartan magyarázta a többieknek:

— Csók nem volt, csók nem lenni.

Mert Carlónak már természetes, hogy a lányokkal lehet beszélgetni, sőt meg is lehet csókolni őket. Az ő országukban úgy veszik a feleséget. Ott nem lehet a lányokkal együtt szórakozni, ott nem lehet udvarolni, ott nem illik. Náluk egy jó feleség drága, s szerelem csak a házasság után van, ha van. A bátyja családot akar, de nincs pénze, pedig elmúlt már 30 éves.

Az arca szenvedélyes lett, ragyogott a szeme, mutogatott.

Nehezen értettem meg. Most nem figyelt arra, hogyan fogalmaz. Gyorsan beszélt és keserűen. De a jövendő feladatai is ott rejlettek a szavai mögött.

Sok testvére van. ö a legkisebb a családban, az apja meghalt, mikor ő született. Kicsi faluban élt. Éjszakánként lámpánál olvasott, tanult abból, ami a keze ügyébe került. Senki sem biztatta, senki sem értette a környezetéből, miért teszi, de ő sokat akart tudni.

Két évig partizán volt, majd egy arab szervezet küldte tanulni hozzánk.

Kemény fiú. Mindennap levelet ír haza. hogy lehet jobban is élni. hogy a szocializmus más. mint ahogy ők otthon elképzelik, s a nők is teljes értékű emberek. Haza fog menni, ha végez, mert kell a mérnök otthon, sok szakemberre van szüksége az országnak. A tettek várják. Azt mondja, sokat kell még beszélni az embereknek. Nem értik, hogy lehet másképpen is élni, de meg akarja magyarázni nekik. Ajtót akar nyitni a huszadik századnak.

— Klassz ország Magyar- ország. Sok pénzt költeni ránk. Nem tudjuk majd megköszönni. De hagyni most komoly dolgok. Most utazni a Balatonra.

S elkezdett egy francia sanzont énekelni. A szeme hol rám, höl a távolba meredt, nevetett, s a végén megkérdezte:

— Ugye tetszik érteni, kérem szépen?

Hosszó Éva

SOMOGY! NÉPLAP

Vasárnap, U7L aksóber 19.

5