Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-10 / 238. szám
Gyógyítás oltópisztollyal Napjainkban rohamos léptekkel fejlődik a gyógyítás, s eszközei is. Dr. Fazekas Gábor andocsi körállatorvos pisztoly alakú, automata fecskendővel ismertetett meg bennünket. Az angol gyártmányú, tömegoltó szerkezetből még kevés van hazánkban. Az oltópisztoly nagy előnye a hagyományos módszerű baromifoltással szemben a gyorsaság, mellyel a műveletet végezheti az állatorvos. Mezőgazdasági üzemek, termelő- szövetkezetek állományait gazdaságosabb az új eszközzel gyógyítani. Napi tízezer baromfi oltását is el lehet vele végezni. A gyógyászati »fegyver« tulajdonképpen két fő részből áll. Az orvos nyokában oltóanyaggal töltött üveg lóg. Ezt gumicső köti a »pisztolyhoz«. A ravasz elhúzásával oltóanyagot szív az üvegből, de ezzel egy időben gyógyanya- got is juttat a baromfi bőre alá. Telnek a pincék, a raktárak Elegendő konyhakerti növény télre ée tavaszra Közeleg a tél. Hogyan készül fel a Somogy megye; Mezőgazdasági Értékesítő és Beszerző Közös Vállalat a megye lakosságának téli, tavaszi burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátására? Kielégi- tik-e majd az igényeket? Erről beszélgettünk Küher Jánossal, a MÉK igazgatójával. A tájékoztatóból megtudtuk, hogy a kilátások megnyugtatóak, a szükséges burgonya, zöldség és gyümölcs rendelkezésre áll majd, ezeket az élelmezési cikkeket a MÉK elsősorban tagszövetkezeteitől vásárolja. A gazdaságok — kevés kivételtől eltekintve — megtermelték azt, amire a megyének szüksége van, sőt egyes árukból más megyékbe és a főváros ellátására is jut. Sok és választékos burgonya A vállalat még a vetési szezon előtt szerződéseket kötött tagjaival, a tsz-ekkel, burgonyatermelésre. A fajták frissítésére 500 tonna kisvárdai rózsa, gülbaba és keszthelyi 550-es vetőburgonyát hozattak Szabolcsból és a keszthelyi intézettől. A nagyüzemek többsége fólia alatt és egyéb módon előhajtatta a gumókat. Gondosan elvégezték mindenütt a talajelőkészitést, a kártevők elleni védekezést és bár a vetésterület a tavalyihoz képest csökkent, mégis jó és sok termést vártak. Aztán jött a szárazság, amely — a barcsi ás a nagyatádi járást kivéve — különösen a sárga fajtákra hatott kedvezőtlenül. A burgonyát betakarították, a felvásárlás folyik. Tavaly 520 vagonnal raktároztak a pincékben, prizmákban. Most a MÉK az egész megye területére jó ellátást, s a legtöbb üzletben bő választékot is ígér. A városok peremén lakó, állattartó gazdák a jószág etetésére ipari burgonyához is hozzájuthatnak. Más megyékből is hoznak zöldséget A zöldségellátás a kedvezőtlen időjárás, a felszámolt kertészetek terméskiesése ellenére is megfelelő lesz. Tavaly 140 vagonnal tároltak, ennyit az idén is raktározni tudnak. A nyers sárgarépán, a zöldséggyökéren, a vöröshagymán, káposztán és egyéb konyhakerti növényen kívül a MÉK két tartósító üzeme »házias« ízű, zamatú savanyú uborkát, paprikát és káposztát is forgalomba hoz. A kiesett kertészetek és a csapadékszegény időjárás miatt más megyéből »importálnak« Somogyba például zöldséggyökeret, hagymát; ugyanakkor egyes zöldségféléket megyénk »exportál« az ország más területeire. Nagyon hiányzik a megyében a zöldségből az a mennyiség, melyet a Balatonnagybereki Állami Gazdaság kertészete adott a korábbi években. Volt olyan év, amikor 200 vagon zöldséget is termeltek itt. Több alma lesz — hiányzik a hűtőtároló Jóllehet az Idei almatermés elmaradt a tavalyitól, mégis bőséges ellátás várható az őszre, a télre és a tavaszra. A múlt évben 81 vagonnal raktároztak, az idén 110 vagon almát tárolhatnak. A legtöbbet a Kutasi és a Bárdibükki Állami Gázdaság, valamint a kálmáncsai, a porro- gi és még néhány termelőszövetkezet adja. A nagyüzemek ió gyümölcstermelő kertészei kiváló minőségű áruban biztosítják ezt a mennyiséget a lakosságnak. Az almát most szállítják a tárolókba. A MÉK igazgatója azt is elmondta, hogy a téli havas fagyos napokon sok gondot okoz a zöldségnek és a burgonyának az üzletekbe történő szállítása. Ezt az árut ugyanis csak szabad területeken, prizmákban tudják tárolni. Érthetően nagyon várják a siófoki 200 vagonos hűtőtároló építésének a kezdetét — a tervek már elkészültek —, amely sokat segít majd a megye lakosságának jó minőségű zöldséggel való ellátásában. D. Z. hamarosan elmúlt. Egy-két vasárnapot kihagyott, aztán egy szép napon megírta az asszonynak, jobb ha vége az egésznek. Nem kellett kínos jelenetektől tartania, csak egy levélbe került az egész. Mikor egy hónap múlva hazament, a lakás már régóta üres volt, a kulcsot Klári bedobta a levélszekrénybe. — Untam, ennyi az egész — mondta Bírónak, de akkor már megint a lányt nézte, s mint aki az előbbi témát véglegesen befejezte, így szólt: — Szemez a picike. Az előbbi hangulat akkor már rég elillant, alattomos, bár alig érzékelhető feszültség lengett körülöttük. — Tudja mit!? Most meghódítom magát. A lány elpirult, nem tudott hirtelen mit mondani zavarában, s Csapó azonnyomiban beszélni kezdett, ismerte már a nőket, ha nem tudnak azonnal visszavágni, játsszák a sértődöttet, mert így mégiscsak ők győztek. Nemsokára már a pultnál állt Csapó, rákönyökölt, beszélt a lánynak. Bíró némi kárörömmel figyelte — eleinte a lány semmibe sem vette Csapót —, bár az is látszott rajta, hogy azért sajnálná, ha most ez a férfi elmenne. Aztán egyszer csak elmosolyodott. És elmosolyodott erre Bíró is — micsoda dumája van, gondolta némi büszkeAz előbb még meghitt csendben ültek egymással szemben, vastag, átjárhatatlan réteggel elválasztva a külvilágtól, mint valami különleges szekta tagjai, de ez a fal a lánytól hirtelen leomlott. Nem tudni miért, ezt a pillanatot választotta Bíró a kér— Miér váltál el? — mondta váratlanul. Csapó éppen a lány felé nézett, most Bíróra kapta a tekintetét, pár pillanatig éretlenül nézett rá. aztán megrántotta a vállát. Ezen még ő sem gondolkozott, öt hónap után kínosnak érezte Klárit. Eleinte még rohanva száguldott a piros autón a feleségéhez, de ez a vonzalom kérdezte Bíró. — Naná, majd hagyom elröppenni az angyalkát! Bíró szomorúan nevetett. — Ez visz téged a sírba. — Micsoda? — Ezek a hülye nőügyek. — Elmondhatom, hogy a legszebb halálnemet választottam. Bíró legyintett és odaszólt a kislánynak, hozzon még két gint. Mikor a tálcát az asztalra rakta. Csapó ránézett és így szólt; seggel. Fél óra múlva a lány már belemelegedett, az asztaloktól többször is oda kellett szólni egv-egy megrendelésért, mert inkább Csapóra figyelt, mint a vendégekre. Később Csapó lopva meg is simogatta a lányt, Bíró már szedelözködni kezdett, őrá már itt úgysem lesz szükség, áru a megérkezett a jávorba! ” os egy társasággal. A jávorbaius7os mindiárt le is állt a lánnyal trécselni, mindannyian nagyon otthonosan S SOMOGYI WBPlbAr Vasárnap« WU. október JA Földekről a munkaiad mellé Ncpjainkban a faluról egyre többen kerülnek városba vagy a községek ipari létesítményeibe. Ezek az emberek ipari üzemekben, gyárakban helyezkednek el, sez a munka bizony jócskán különbözik attól, amelyet hosszú éveken keresztül a mezőgazdaságban végeztek. Az üzemek vidékre telepítése is magával hozza ezt az »áttelepülési«, hiszen a munkáskollektívák a környék termelőszövetkezeti tagjaiból tevődnek össze. Hogyan illeszkednek be ezek az emberek a szervezett munkások közösségébe? Milyen változást jelent mindennapi életükben, hogy másfajta feltételek, új munkarend, más szabályok között, megszabott munkaidőben kell végezniük mindennapi feladatukat? Nem egy helyen panaszkodtak a vállalatok vezetői arról, hogy dolgozóik egy része a nagyobb mezőgazdasági munkák idején felrúgja a szabályokat: nem jön ipunkába, hanem néhány napon keresztül kinn a földeken dolgozik. Volt olyan eset is, amikor az új dolgozó a munkaidő lejárta előtt abbahagyta a munkát, s elment haza, mert az állatokat meg kellett etetnie... Ezek a problémák meglehetősen gyakoriak egy-egy üzemben, főleg most, a vidékre telepítés időszakában. A Kaposvári Villamossági Gyárba csak a toponári városrészből kétszázan járnak nap mint nap. Olyan emberek, akik azelőtt tsz-tagok voltak. — Egy gyárnak figyelembe kell vennie, ha ilyen emberek állnak munkába, hogy különösen nagy gonddal bánjanak velük — mondta Gyarmati László, a gyár munkavédelmi bizottságának vezetője. — Foglalkozni kell velük rendszeresen. Bátortalanul lépnek a műhelybe, s ezt a félelmüket sajnos csak hosszabb idő elteltével képesek levetkőzni. A balesetek elkerülése végett is vigyáznunk kell rájuk, úgy látszik azonban, hogy ők jobban vigyáznak a testi épségükre, mint a helybeliek: az év első felében a balesetekből tizenkettő olyannal történt, aki már több mint egy éve dolgozik a gyárban, s mindössze öten szenvedtek balesetet a néhány hónapja munkába állt dolgozók közül. Később azonban már ők is könnyebben veszik az óvó rendszabályokat, ^s ekkor történnek a szerencsétlenségek. — Van olyan dolgozója a gyárnak — egy idősebb bácsi —, aki a múlt évben jött hozzánk. A gép megcsonkította két ujját. A lemezollós műhelyben dolgozik. Csoportvezetője az előírással ellenkező utasítást adott, aminek ő eleget is tett, pedig tudnia kellett volna, hogy ezt a munkafolyamatot nem szabad így végezni. Ötvenöt napig volt táppénzen ... • A gyár dolgozóinak egy része vidékről jár be. Ök az ingázók. A gyári műszak elteltével hazamennek, és otthon újból elkezdik a munkát, a család háztáji földjén. Sokszor léé estig dolgoznak. Mészáros Ferencné Hencs ről jár be. Oda-vissza nyol van kilométer a távolság. — Legtöbbször a vonat< szoktam aludni — mondja. ■ Eleinte nagyon rossz volt, < az ember megszokja. Négy é vei ezelőtt jöttem a gyárba, ha akkor a műhely kollekl vája és a vezetőség nem i mellém, bizony hamar it hagytam volna ezt a munkahi lyet. Akkor láttam először gyi rat belülről, hisz azelőtt mii dig a földeken dolgoztai Számomra itt minden más, munka, az emberek... A te melőszövetkezetben akki mentünk dolgozni, amikor ! időjárás vagy a tennivaló dll tálta. Itt azonban ha esik, í fagy, meg kell jelenni, és a n; pi nyolc órát le kell dolgozr Amikor hazamegyek, rövid p henő után elkezdem a munki a háztájiban. A férjem ugyai is tsz-tag, és így van hol eltő tenem az időmet. Aztán hí délelőtt, hol délután dolgozod a mezőn, attól függően, m lyen műszakos vagyok... Munkássá rálá nehéz, olykor hosszadalmas f< lyamat Hogy ez mégis v szonylag könnyebben és röv debb idő alatt valósuljon mei ahhoz az üzemeknek, vállalj toknak megkülönböztetetté kell foglalkozniuk ezekkel t emberekkel. így válhatna csak igazán hasznos, együti érző családtagjaivá a munkái kollektívának. Gyertyás Lászl Játszom a telefonnal Kezdetben volt a bosszankodás. Egyáltalán nem vagyok sem hiszékeny, sem babonás, de meggyőződéssel állítom, hogy a telefonnak ördöge van. Mert mikor keresték rajtam, otthon a lakásomon a legkülönbözőbb vállalatokat, hivatalokat és intézményeket? Természetesen akkor, amikor a legnagybb, a legsürgősebb és egyáltalán leginkább leg- házimunkák dúltak. A telefon szólt, házimunka félre, futás a készülékhez; kérem, téves; futás vissza. Negyed óra múlva; a telefon szólt, házimunka félre, stb., stb. És volt a bosszankodás. De csak kezdetben. Mert rájöttem arra, az én bosszanko- dásommal a telefon ördögét egyáltalán nem hatom meg, viselkedtek. Az újonnan jött ; néhányszor szigorúan Csapóra nézett, hogy most már eltűnhetne onnan. Bíró visszaült a : helyére. Tudta, hogy Csapó- | nak esze ágában sincs eltűn- : nú Továbbra is ott állt a pult : előtt, s talán azért: lássa ez : a hülye jávorba juszos, hogy:; ő már nyeregben van, átnyúlt a pulton és megsimo- : gáttá a lány arcát. A lány:: azonban nem úgy fogadta ezt a közeledést, ahogy az előzményekből következően várni lehetett volna. Némi kis fel- | háborodással (nagyon rosszul állt neki, közönséges lett tőle), elkiabálta magát: — Mit képzel? A jávorbajuszos azonnal odaugrott Csapóhoz, elrántotta a pulttól. — Na, most már hordd el magad, kispofám! — sziszegte.: A presszóban csend lett, Bíró feszülő izmokkal ült a : helyén. — Szólt valaki? — kérdezte nagy nyugalommal Csapó. : szemtelen tekintettel, sértően fölényesen rámosolygott a jávorbaj uszosra és hozzátette: — Uram, valami piszok van az orra alatt. (Folytatjuk.) nem lágyítom meg a szívét. Elhatároztam, módszert változtatok. Nem dühöngök, nem csapkodok — hanem játszom. Igen, játszom. így most; telefon szól, házimunka félre, futás a készülékhez: — Halló! — Tessék mondani, Klobu- csár Benő ott van? — Nem kérem, még nem érkezett meg, de ma estére várom. Természetesen bízom a diszkréciójában, ez köztünk marad __ A vonal túlsó végén döbbent csönd. Bízhatok a diszkrécióban. Más. — Halló! — Elnézést kérünk — feldúlt hang —, de Kovács kartárs váratlanul megbetegedett, így a szóbeli megállapodásnak csak most tudunk eleget tenni. Épp ezért megkérdem, aktuális még a 200 láda eug- filka szállítása? — Természetesen. A huszonnegyedik órában érkezik, mert éppen kifogyott a készlet. — Még egyszer elnézést. Egy kaposvári tanácskozáson említette ezt a tómát Gergő Sándor, a Dél-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa. Azt mondta: »Számos közös gazdaságban látni félreállított, kiselejtezett traktorokat. Értékük leíródott a nyilvántartásokban az elmúlt évek folyamán, elvileg tehát értéktelen roncsokról van szó. Mindig azt szedték le róluk, ami éppen egy másik gép javításánál kellett: ami még használható volt, mint például egy-egy lámpa, műszer, alkatrész. Egyre több az ilyen traktorváz (mert a végén már csak ez marad meg az erőgépből), helyenként tíz-tizen- két roncs is összejön. Mi lesz ezeknek a sorsa?« Jogos a kérdés, annál is inkább, mert azon a tanácskozáson, amelyen ez elhangzott, — Kérem, nem történt sem mi. Ismét más: A telefont fölemelem, d szólni sem tudok, máris mond ja: — Hát az a helyzet, hogy 109-es melléket kérjem, úg\ mondták, ott van nyilvántart va. — Szerintem is ott van nyíl vántartva, úgyhogy nyugodtam tessék kérni a 109-est. — Hát akkor kapcsolja. — Nagyon szívesen megten ném, de sajnos most nem te hetem. __ ? ? ? — Magánlakás. Hát valahogy így. Miót: játszadozom, nagyon hangula tosan telnek a téves telefon hívások. Igazán mindegy, lu már a leg-házimunkát félbe hagyom, úgy öt másodperce vagy ötvenet időzöm a készü léknél. Pardon, szól a telefon. — Halló! — ön az előbb egészei rossz számot kavicsolt nekem — Bocsánat. Nemcsak a te lefon, az ember is tévedhet,. Vörös Márti senki sem tudta megmondani hogy mi a teendő. »Féltérdre- ereszkedett, Kiselejtezett traktorok tucatjai várnak a további sorsukra, arra, hogj erre hivatott vállalat, üzen csináljon velük valamit. Az ugyanis senki sem tételez föl, hogy semmire sem jól ezek a traktorvázak. Ha csal arra gondolok, hogy kisdobosok és úttörők a vasgyűjtő akcióban lakásról lakásra járví hordják össze a kilós tételeket, ugyanakkor egy-egy gazdaságban tonnaszámra eszi i rozsda a kiszolgált t rak torol maradványait — helyenkén sárba merülve, fűvel benőve —, igazat kell adnom Gergc Sándornak és mindazoknak akik feszegetik ezt a problémát. Megoldás bizonyosan akad — vajon mikor találják meg? H. F. Mi lesz a sorsuk?
