Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-29 / 254. szám
Ha'száznyolcvan vagon árui vásároltak lel Gépkocsik Jönnek, mennek, szállítják a rengeteg árut. A böhönyei MÉK-telepen egész évben szezon van, csak az áru minősége, mennyisége változik. Ahogy Horváth József, a ki- rendeltség vezetője elmondta, a telep ez évi felvásárlási terve mintegy 770 vagon áru, melyből már 630 vagonnyit átvettek. Ezen kívül még 130 vagon burgonya, negyven vagon zöldség és tizenöt vagon gyümölcs érkezik be a telep raktáraiba, s ezzel a mennyiséggel túl is teljesítik a tervet. Működik a tartósító üzemrészük is Itt ötven vagor árut dolgoznak fel. Az uborka, paprika tartósításával má végeztek. Az Idén elkészült hatalmas betonsilókban 22 vagon uborka és öt vagon paprika érik. Az asszonyok most a káposzta savanyításával íog- ’alkoznak. Győrből 2D vagon káposztát szállítottak ide feldolgozásra. Folyik az alma felvásárlása és tárolása is. A Kutasi Állami Gazdaságtól kaptak ötvennyolc vagon jó minőségű almát, zömmel jonatánt. Zözldségfélékből 25 vagonnyit raktároznak. Jelenleg a vöröshagymából mintegy kilenc vagonnal vásároltak fel. A nagy »él'skamráb'- fháf gyűlnek a termények, hogy ne legyen hiány a fii ellátásban. A b^hönysi telepről nemesik Somogyba rz ország más részeibe is szállítanak. Szállításra készítik elő az almák Szelik a káposzták SOMOGYI sin* Nem gond az olajtüzelés Hol tárolható az olaj? — Csak „tűzveszélyes“ felirattal! Az olajkályhák kezelése Növényvédelmi tájékoztató Meciianikai tennivalók a gyiifliiücsäskertiien A napi középhőméméklet fo kozatos csökkenése sietteti valamennyi kártevő lepkefaj telelőre vonulását. A gyümölcsösökben károsító fajok telelésének módját és helyét ismerni kell ahhoz, hogy szakszerű gyérítéssel a következő évi fertőzést mérsékelhessük. A legtöbb faj nem imágé (lepke), hanem tojás, lárva vagy báb alakban telel a gyümölcsfákon. A koronaszinter találhatók az úgynevezett hernyófészkekben — csoporto3ar — az aranyfarkú lepke és a galagonyalepke kis lárvái amelyek szövedékkel védekeznek. Több kártevő a fák törzsét és ágait, vagy az azokor levő repedéseket, kisebb odva kát, kéreg alatti járatokat használja telelésre. Ilyen a? alma- és a szilvamoly hernyója, a gyapjaspille tojás alakja, a barackmoly és a pókhálós almamoly hernyója meg az amerikai fehér szövőlepke bábja. A gyűrű3lepke a telelő tojásc3omóját általában az egy-két éves vesszőkre — jellegzetes gyűrű alakban —rakja, erről könnyen felismerhető. Az araszolók általában á rügyek mellé rakják tojásukat. A nagyszámú kártevő ellen már a lombhullás után, a tél beálltával lehet védekezni a fertőzött ágrészek és hernyófészkek eltávolításával. Megsemmisítésük legbiztosabb módja az égetés. Ezt követően nagyon fontos az alapot kéregkaparás, amelynek a törzsön túl a váz ágakra is ki kell terjednie. A hulladékot szintén el kell égetni. A talajban telelő kártékony rovarok elpusztítását az őszi talajművelések szolgálják legjobban. Az őszi gabonafélékben károsító csóc3ároló és gabonale- vél-tetvek mellett a gabonalegyek helyenkénti károsítása is észlelhető. A hosszú ősz elősegíti a lárvák kifejlődését, ezzel nő a veszélyessége. Fertőzött táblák elsősorban a kaposvári és a marcali járásban találhatók. A fertőzés jele: a károsított növény vezérhajtása elsárgul, a szártő hagymaszerűén megduzzad. Ha az átvizsgált árpa- és búzatáblákon erős kezdeti fertőzés észlelhető, javasolt a Dlmecron 100 0,02—0,03 százalékos oldatával (hektáronként 500 liter víz fel- használásával) a védekezést végrehajtani. A vegyszer erős méreg, csak nagyüzemben használhatói A TECHNIKA FEJLŐDÉSE gyakran évezredes szokásokat, műveleteket is megreformál, az embereket új tudnivalók elsajátítására ösztökéli. Sok egyéb között ilyen például a fűtés! A két legrégibb tüzelési mód, a fa- és a széntüzelés sok száz éven keresztül vajmi keveset változott. Néhány éve azonban az energiahordozók változásával együtt lakásainkban is megjelent az új tüzelő- eszköz, a korábbiaknál tisztább, kényelmesebb és hatásosabb olajkályha. Az új fűtő- esZközzel együtt természetesen megváltozott a tüzelési mód is Az olajtüzelés vitathatatlan előnyei ellenére is sokan .némi idegenkedéssel fogadták a folyékony tüzelőanyagot, mivel attól tartottak, hogy — kőolajtermékről lévén szó — ez egy újabb »házi veszélyforrás«. A háztartási tüzelőolaj ennek ellenére karriert csinált, ami lemérhető az ÁFOR rohamosan növekvő téli forgalmán is. Az elmúlt öt év alatt a háztartási tüzelőolaj forgalma tizenötszörösére emelkedett, is ma már több mint egymillió háztartásban fűtenek olajjal. Az AFOR tájékoztatása szerint ebben a fűtési idényben már mintegy 3000 helyen 3zerezhetó be a folyékony tüzelőanyag, sok városban és nagyközségben házhoz is szállítják, s nagyon sokan vannak, akik otthon olajtárolásra li berendezkedtek, számítva a közlekedést, szállítást akadályozó hideg téli hetekre. Az Ásványolajforgalmi Vállalat igyekezett előrelátóan gondoskodni a folyamatos olajellátásról. Októbertől áprilisig mintegy 400 ezer tonna háztartási tüzelőolaj eladásával számolnak. Olaj tehát mindenütt van bőven, így a fogyasztóknak nem jelent gondot a fűtőanyag beszerzése. Az olajtüzeléssel kapcsolatos legtöbb probléma és gond — a szakemberek véleménye szerint — nem is a beszerzéssel kapcsolatos, hanem az olaj tárolásával és szakszerű felhasználásával. Most, a fűtési idény kezdetén tehát nem árt, ha néhány hasznos tudnivalóra és szabályra emlékeztetjük az olaj- kályha-tulaj donosokat. A tűzrendészeti hatóságok néhány alapvető szabályra figyelmeztetnek. Viszonylag kevés háztartásban tudtak berendezkedni a szabványos 20 literes marmonnkannás olaj- tárolásra, ezért a biztonsági előírásoknak megfelelően szükségessé vált a figyelmeztető, megkülönböztető »tűzveszélyes« felirat elhelyezése minden olyan edényzeten, amelyben folyékony fűtőanyagot tárolnak. Az új fűtési idényben az üzemanyagtöltő állomásokon és az egyéb olaj- árusító helyeken már csak olyan edénybe szolgálnak ki háztartási tüzelőolajat, amelyen »tűzveszélyes« felirat van. Természetesen üvegedénybe vagy fazékba ezentúl sem szabad kiszolgálni olajat, hiszen ezek nem felellek meg a legminimálisabb fűzrendészeti követelményeknek sem. A TÜZELŐOLAJ TAROLÁSA is sokaknak nehézséget jelent Nagyobb mennyiségű háztartási tüzelőolajat rendszerint nem lehet a lakásban elhelyezni, a hideg helyen raktározott olaj pedig már —5 C fokon megdermed, és a paraffin lerakódik benne. Ez a folyamat meglehetősen szembetűnő. Az olaj először zavarossá válik, majd a paraffin kiválása miatt mind jobban megsűrűsödik. Az olaj felületén ilyenkor tartós, kemény hab jelentkezik, majd kenő- csös anyaggá dermed. A megdermedt olajat csak akkor lehet ismét használni, ha a kivált paraffin részecskék a melegben visszaoldódnak. Az olaj felmelegítésére a legalkalmasabb mód az, ha -flO C foknál melegebb helyiségben helyezzük eL A megdermedt olaj úgynevezett visszaoldódá- sát gyorsítani lehet a kanna rázásával. A tűzveszély miatt természetesen a felmelegítést közvetlenül lánggal vagy villamos melegítő berendezéssel nem szabad végezni. Az olaj kályhák esetleges üzemzavarát a fogyasztók gyakran az olaj minőségével magyarázzák. Ez többnyire nem helytálló, mivel a háztartási tüzelőolaj-szállítmányokat rendszeresen, szigorú minőségi vizsgálatnak vetik alá. Így csak egészen kivételes esetben fordulhat elő, hogy részben szennyezett olaj jut a töltőállomásokhoz. Mégis, mi okozhat zavarokat az olajtüzelésben? Ha például a kályha nem ad meleget, kormoz, esetleg önmagától elalszik, annak az az oka, hogy az olajadagolórendszer eldugult, vagy a kéménynek nem kielégítő a huzata. A belülről el- kormosodott kályha sem melegít, mivel a tálcán felgyülemlett koksz elzárja az olaj Mfo- lyónyílását, ezért a tűz gyengén ég, előbb-utóbb elalszik. Az ilyen kályha óránként 1—2 liter olajat is elfogyaszt, mégsem melegít kellően. A tálcán koksz képződhet akkor is, ha a fogyasztók huzamosabb ideig I—II. fokozaton üzemeltetik a kályhát. Ezért a tüzelőberendezést alacsony fokozaton csak. megfelelő felmelegedés után szabad használni és ha a láng kormozni kezd, a fokozatot emelni kell. A helytelen tárolás következtében gyakran előforduló hiba az is, hogy vizes, üledékes olaj jut a kályhába. Ilyenkor a tüzelőberendezés részlegesen vagy teljesen eltömődlk, az égés nem tökéletes, ezért kormoz a kályha. A dugulást ilyen esetben úgy szüntetjük, meg, hogy egy rész pertóleu- mot és négy résznyi háztartási tüzelőolajat tartalmazó keveréket töltünk a kályhába. Ez kioldja az üledéket. Az olajkályhák kezelése egyébként rendkívül egyszerű, gyakorlatilag semmivel sem komplikáltabb, mint például egy fa- vagy széntüzelésű kályháé. A biztonságos és kifogástalan működésnek két legfontosabb feltétele a szakszerű begyújtás és az utántöltés. Működés közben az olaj- kályhában az égőtér fedelét soha nem szabad felnyitni. Ha a láng önmagától kialszik, a kályhát a fokozatállító gombbal el kell zárni. Csak hideg kályhát szabad felötlteni olajjal és begyújtani. A meleg készülék begyújtása tilos Az olajtüzelés kellemetlen velejárója lehet a petróleumszag. Ez is elkerülhető, ha betartjuk a kezelési utasítást. Az olajkályha ugyanis csak akkor ad szagot, ha a kályhatest és a tartály közötti hőszigetelő lemezekre olajcsepp kerül. A fűtőanyagot mindig csak tölcséren keresztül töltsük be, és ajánlatos a beöntőnyílás környékét Ilyenkor egy rongydarabbal letakarni. Nagyon fontos tűzrendészeti szabály, hogy az égés gyorsítására semmi körülmények között nem szabad a kályhába benzint vagy petróleumot tölteni. AZ OLAJKÁLYHA biztonságos üzemeltetéséhez rendszeres és szakszerű karbantartás, gondos kezelés szükséges, különben ilyenkor télen, amikor a Jól működő tüzelőberendezés a lakás első számú kelléke. (X) 21» A lány Is kérlelte őket, hogy maradjanak, de Bíró nem is figyelt rá. Csapó nézte, s idegesen kérdezte a tekintete: jössz vagy nem? — Hát csak menjetek! — mondta egy kicsit megsértve Csapó, olynafajta arckifej azés- sel, mint aki egész eddig értük fáradozott, s most gáládul cserbenhagyják. — Haza kell menni — mondta Bíró. — Haza?! — vágott egy fintort Csapó. — Hát csak menjetek. én itthon vagyok! — és a sminkelt lány vállára tette a kezét. A lány elmosolyodott, és ettől — furcsa módon — nagyon kedves lett az arca. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már majdnem ruhátlanul. Egy üres palackot pörgettek középen, a aki felé a palack szája mutatott, annak le kellett vetni magáról egy ruhadarabot. Éppen azon vitatkoztak, hogy a karóra ruhadarabnak számít-e? Egy-két pár már régen lemondott arról, hogy bevárja a »társasjáték« végét, már a szomszédos szobákban henteregtek. Valaki az előszobában hányt. A háziasszony kombl- néban és melltartóban, kibomlott hajjal kiüvöltött: — A klozetba okádjál, hülye! Csapó elemében érezte magát, Már részeg volt. Meleg áramlatok futkároztak a testében, s nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egyszerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki. Sápadtan. komblnéban ült a körben. A palack szája rámutatott. Kórusban üvöltötték: »Levenni!« A lány elpirult, fölállt, s Ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na, ne játszd meg magad, kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt. Védekezőén tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arccal nekiesett, s trágár szavakkal szidta: — Ml az anyád hétszentségének jöttél Ide, a-t hiszed, hogv ettől kisebb kurva leszel? — Kolostorba a szende szűzzel! — üvöltötték a részegek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a kombinét és átcipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a »társasjátéknak«. Lekapcsolták a villanyokat, s a párok eltünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste. Erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta, mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Csodálkozott: — Mi az, rosszul vagy? — Rosszul — mondta kurtán Csapó, és azon nyomban elindult az előszoba felé. — Itt a vécé — mondta a nő. Megfogta Csaoó k?zét s vezetni akarta a sötétben. — Hagyjál! — ordított Csapó és kirohant a lakásból. A parkban megállt, átkarolt egy fát és hánvt. Hö’-gött, nagy fájdalom nehezedett rá. Tudta, hogy nem a részegségtől hány. F el agyén *s edett. Valaki szólt a háta mögött. Egy részeg ült a pádon — rongyos öregember —, s merően nézte őt, és közben vigyorgott: — Bepiáltál hapsi Vám? Rokonszenvesnek tűnt ez a magányos csavargó külsejű öreg. Melléje tottyant a pádra. — Szétverem a pofáját! — mondta harciasán a részeg. — Érted? Odamegyek és zutty! Behúzok neki egyet! — Helyes — mondta Csapó, és köpött. — Zutty! Húzzál be neki egyet! —- Azt hiszi, hogy nélkülem is valaki? — mondta a részeg. Csapó felé nyúlt, belekapaszkodott a nyakába, és suttogva folytatta: — Nélkülem! • Csapó meg sem próbált elhúzódni, pedig rosszul érezte magát a részeg karmai között. — Én szedtem ki a mocsokból, érted? — morogta a részeg. — Mert mi volt? Egy büdös ká, zabigyerekkel. Hát csak várjon, nem igaz?! Csak üljön abban a rohadt konyhában és várjon! Én szedtem föl a trágyadombról, nem igaz?! Mit mondasz, koma? Nem igaz?! — De igaz — mondta Csapó. — Na látod! Csak bőgjön! A részeg felállt a padra, Imbolygott. — Mert mindent megtettem érte. Nélkülem csak egy szajha lenne! — ordította. — Mit üvölt, papa? — kérdezte szelíden Csapó. — Ne üvöltsön, mert elkapják a zsemyákok! — Megint elkapnak? — kérdezte ijedten a részeg, és hirtelen, átmenet nélkül sírni kezdett. A pad támlájára borult, és zokogva mondta: — Kérem, én nem csináltam semmit. Nem csináltam semmit! Csapó felállt, s bizonytalanul elindult a fasorban. (Folytatjuk)
