Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-29 / 254. szám

Ha'száznyolcvan vagon árui vásároltak lel Gépkocsik Jönnek, mennek, szállítják a rengeteg árut. A böhönyei MÉK-telepen egész évben szezon van, csak az áru minősége, mennyisége válto­zik. Ahogy Horváth József, a ki- rendeltség vezetője elmondta, a telep ez évi felvásárlási terve mintegy 770 vagon áru, melyből már 630 vagonnyit át­vettek. Ezen kívül még 130 vagon burgonya, negyven va­gon zöldség és tizenöt vagon gyümölcs érkezik be a telep raktáraiba, s ezzel a mennyi­séggel túl is teljesítik a ter­vet. Működik a tartósító üzem­részük is Itt ötven vagor árut dolgoznak fel. Az ubor­ka, paprika tartósításával má végeztek. Az Idén elkészült hatalmas betonsilókban 22 vagon uborka és öt vagon pap­rika érik. Az asszonyok most a káposzta savanyításával íog- ’alkoznak. Győrből 2D vagon káposztát szállítottak ide fel­dolgozásra. Folyik az alma felvásárlása és tárolása is. A Kutasi Álla­mi Gazdaságtól kaptak ötven­nyolc vagon jó minőségű al­mát, zömmel jonatánt. Zözldségfélékből 25 vagon­nyit raktároznak. Jelenleg a vöröshagymából mintegy ki­lenc vagonnal vásároltak fel. A nagy »él'skamráb'- fháf gyűlnek a termények, hogy ne legyen hiány a fii ellá­tásban. A b^hönysi telepről nemesik Somogyba rz ország más részeibe is szállítanak. Szállításra készítik elő az almák Szelik a káposzták SOMOGYI sin* Nem gond az olajtüzelés Hol tárolható az olaj? — Csak „tűzveszélyes“ felirattal! Az olajkályhák kezelése Növényvédelmi tájékoztató Meciianikai tennivalók a gyiifliiücsäskertiien A napi középhőméméklet fo kozatos csökkenése sietteti va­lamennyi kártevő lepkefaj te­lelőre vonulását. A gyümölcsö­sökben károsító fajok telelésé­nek módját és helyét ismerni kell ahhoz, hogy szakszerű gyérítéssel a következő évi fertőzést mérsékelhessük. A legtöbb faj nem imágé (lepke), hanem tojás, lárva vagy báb alakban telel a gyü­mölcsfákon. A koronaszinter találhatók az úgynevezett her­nyófészkekben — csoporto3ar — az aranyfarkú lepke és a galagonyalepke kis lárvái amelyek szövedékkel védekez­nek. Több kártevő a fák tör­zsét és ágait, vagy az azokor levő repedéseket, kisebb odva kát, kéreg alatti járatokat használja telelésre. Ilyen a? alma- és a szilvamoly hernyó­ja, a gyapjaspille tojás alakja, a barackmoly és a pókhálós almamoly hernyója meg az amerikai fehér szövőlepke bábja. A gyűrű3lepke a telelő tojásc3omóját általában az egy-két éves vesszőkre — jel­legzetes gyűrű alakban —rak­ja, erről könnyen felismerhe­tő. Az araszolók általában á rügyek mellé rakják tojásukat. A nagyszámú kártevő ellen már a lombhullás után, a tél beálltával lehet védekezni a fertőzött ágrészek és hernyó­fészkek eltávolításával. Meg­semmisítésük legbiztosabb módja az égetés. Ezt köve­tően nagyon fontos az alapot kéregkaparás, amelynek a tör­zsön túl a váz ágakra is ki kell terjednie. A hulladékot szin­tén el kell égetni. A talajban telelő kártékony rovarok el­pusztítását az őszi talajműve­lések szolgálják legjobban. Az őszi gabonafélékben ká­rosító csóc3ároló és gabonale- vél-tetvek mellett a gabonale­gyek helyenkénti károsítása is észlelhető. A hosszú ősz előse­gíti a lárvák kifejlődését, ez­zel nő a veszélyessége. Fertő­zött táblák elsősorban a ka­posvári és a marcali járásban találhatók. A fertőzés jele: a károsított növény vezérhajtása elsárgul, a szártő hagymasze­rűén megduzzad. Ha az át­vizsgált árpa- és búzatáblákon erős kezdeti fertőzés észlelhe­tő, javasolt a Dlmecron 100 0,02—0,03 százalékos oldatával (hektáronként 500 liter víz fel- használásával) a védekezést végrehajtani. A vegyszer erős méreg, csak nagyüzemben használhatói A TECHNIKA FEJLŐDÉSE gyakran évezredes szokásokat, műveleteket is megreformál, az embereket új tudnivalók elsajátítására ösztökéli. Sok egyéb között ilyen például a fűtés! A két legrégibb tüzelé­si mód, a fa- és a széntüzelés sok száz éven keresztül vajmi keveset változott. Néhány éve azonban az energiahordozók változásával együtt lakásaink­ban is megjelent az új tüzelő- eszköz, a korábbiaknál tisz­tább, kényelmesebb és hatáso­sabb olajkályha. Az új fűtő- esZközzel együtt természetesen megváltozott a tüzelési mód is Az olajtüzelés vitathatatlan előnyei ellenére is sokan .né­mi idegenkedéssel fogadták a folyékony tüzelőanyagot, mi­vel attól tartottak, hogy — kőolajtermékről lévén szó — ez egy újabb »házi veszélyfor­rás«. A háztartási tüzelőolaj ennek ellenére karriert csinált, ami lemérhető az ÁFOR roha­mosan növekvő téli forgalmán is. Az elmúlt öt év alatt a háztartási tüzelőolaj forgalma tizenötszörösére emelkedett, is ma már több mint egymil­lió háztartásban fűtenek olaj­jal. Az AFOR tájékoztatása szerint ebben a fűtési idény­ben már mintegy 3000 helyen 3zerezhetó be a folyékony tü­zelőanyag, sok városban és nagyközségben házhoz is szál­lítják, s nagyon sokan vannak, akik otthon olajtárolásra li berendezkedtek, számítva a közlekedést, szállítást akadá­lyozó hideg téli hetekre. Az Ásványolajforgalmi Vállalat igyekezett előrelátóan gondos­kodni a folyamatos olajellátás­ról. Októbertől áprilisig mint­egy 400 ezer tonna háztartási tüzelőolaj eladásával számol­nak. Olaj tehát mindenütt van bőven, így a fogyasztók­nak nem jelent gondot a fű­tőanyag beszerzése. Az olaj­tüzeléssel kapcsolatos leg­több probléma és gond — a szakemberek véleménye sze­rint — nem is a beszerzéssel kapcsolatos, hanem az olaj tárolásával és szakszerű fel­használásával. Most, a fűtési idény kezde­tén tehát nem árt, ha néhány hasznos tudnivalóra és sza­bályra emlékeztetjük az olaj- kályha-tulaj donosokat. A tűzrendészeti hatóságok néhány alapvető szabályra fi­gyelmeztetnek. Viszonylag ke­vés háztartásban tudtak be­rendezkedni a szabványos 20 literes marmonnkannás olaj- tárolásra, ezért a biztonsági előírásoknak megfelelően szükségessé vált a figyelmez­tető, megkülönböztető »tűz­veszélyes« felirat elhelyezése minden olyan edényzeten, amelyben folyékony fűtőanya­got tárolnak. Az új fűtési idényben az üzemanyagtöltő állomásokon és az egyéb olaj- árusító helyeken már csak olyan edénybe szolgálnak ki háztartási tüzelőolajat, ame­lyen »tűzveszélyes« felirat van. Természetesen üveg­edénybe vagy fazékba ezen­túl sem szabad kiszolgálni olajat, hiszen ezek nem felel­lek meg a legminimálisabb fűzrendészeti követelmények­nek sem. A TÜZELŐOLAJ TAROLÁ­SA is sokaknak nehézséget je­lent Nagyobb mennyiségű háztartási tüzelőolajat rend­szerint nem lehet a lakásban elhelyezni, a hideg helyen raktározott olaj pedig már —5 C fokon megdermed, és a paraffin lerakódik benne. Ez a folyamat meglehetősen szem­betűnő. Az olaj először zava­rossá válik, majd a paraffin kiválása miatt mind jobban megsűrűsödik. Az olaj felüle­tén ilyenkor tartós, kemény hab jelentkezik, majd kenő- csös anyaggá dermed. A meg­dermedt olajat csak akkor le­het ismét használni, ha a ki­vált paraffin részecskék a me­legben visszaoldódnak. Az olaj felmelegítésére a legal­kalmasabb mód az, ha -flO C foknál melegebb helyiségben helyezzük eL A megdermedt olaj úgynevezett visszaoldódá- sát gyorsítani lehet a kanna rázásával. A tűzveszély miatt természetesen a felmelegítést közvetlenül lánggal vagy vil­lamos melegítő berendezéssel nem szabad végezni. Az olaj kályhák esetleges üzemzavarát a fogyasztók gyakran az olaj minőségével magyarázzák. Ez többnyire nem helytálló, mivel a háztar­tási tüzelőolaj-szállítmányo­kat rendszeresen, szigorú mi­nőségi vizsgálatnak vetik alá. Így csak egészen kivételes esetben fordulhat elő, hogy részben szennyezett olaj jut a töltőállomásokhoz. Mégis, mi okozhat zavarokat az olajtüzelésben? Ha például a kályha nem ad meleget, kor­moz, esetleg önmagától elal­szik, annak az az oka, hogy az olajadagolórendszer eldugult, vagy a kéménynek nem kielé­gítő a huzata. A belülről el- kormosodott kályha sem mele­gít, mivel a tálcán felgyülem­lett koksz elzárja az olaj Mfo- lyónyílását, ezért a tűz gyen­gén ég, előbb-utóbb elalszik. Az ilyen kályha óránként 1—2 liter olajat is elfogyaszt, még­sem melegít kellően. A tálcán koksz képződhet akkor is, ha a fogyasztók huzamosabb ideig I—II. fokozaton üzemeltetik a kályhát. Ezért a tüzelőberen­dezést alacsony fokozaton csak. megfelelő felmelegedés után szabad használni és ha a láng kormozni kezd, a fokozatot emelni kell. A helytelen tárolás követ­keztében gyakran előforduló hiba az is, hogy vizes, üledé­kes olaj jut a kályhába. Ilyen­kor a tüzelőberendezés részle­gesen vagy teljesen eltömődlk, az égés nem tökéletes, ezért kormoz a kályha. A dugulást ilyen esetben úgy szüntetjük, meg, hogy egy rész pertóleu- mot és négy résznyi háztartá­si tüzelőolajat tartalmazó ke­veréket töltünk a kályhába. Ez kioldja az üledéket. Az olajkályhák kezelése egyébként rendkívül egyszerű, gyakorlatilag semmivel sem komplikáltabb, mint például egy fa- vagy széntüzelésű kályháé. A biztonságos és ki­fogástalan működésnek két legfontosabb feltétele a szak­szerű begyújtás és az utántöl­tés. Működés közben az olaj- kályhában az égőtér fedelét soha nem szabad felnyitni. Ha a láng önmagától kialszik, a kályhát a fokozatállító gomb­bal el kell zárni. Csak hideg kályhát szabad felötlteni olaj­jal és begyújtani. A meleg ké­szülék begyújtása tilos Az olajtüzelés kellemetlen velejárója lehet a petróleum­szag. Ez is elkerülhető, ha be­tartjuk a kezelési utasítást. Az olajkályha ugyanis csak ak­kor ad szagot, ha a kályhatest és a tartály közötti hőszigetelő lemezekre olajcsepp kerül. A fűtőanyagot mindig csak töl­cséren keresztül töltsük be, és ajánlatos a beöntőnyílás kör­nyékét Ilyenkor egy rongyda­rabbal letakarni. Nagyon fon­tos tűzrendészeti szabály, hogy az égés gyorsítására sem­mi körülmények között nem szabad a kályhába benzint vagy petróleumot tölteni. AZ OLAJKÁLYHA bizton­ságos üzemeltetéséhez rend­szeres és szakszerű karbantar­tás, gondos kezelés szükséges, különben ilyenkor télen, ami­kor a Jól működő tüzelőberen­dezés a lakás első számú kel­léke. (X) 21» A lány Is kérlelte őket, hogy maradjanak, de Bíró nem is fi­gyelt rá. Csapó nézte, s ide­gesen kérdezte a tekintete: jössz vagy nem? — Hát csak menjetek! — mondta egy kicsit megsértve Csapó, olynafajta arckifej azés- sel, mint aki egész eddig ér­tük fáradozott, s most gáládul cserbenhagyják. — Haza kell menni — mondta Bíró. — Haza?! — vágott egy fin­tort Csapó. — Hát csak men­jetek. én itthon vagyok! — és a sminkelt lány vállára tette a kezét. A lány elmosolyodott, és et­től — furcsa módon — nagyon kedves lett az arca. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már majdnem ruhátlanul. Egy üres palackot pörgettek középen, a aki felé a palack szája mu­tatott, annak le kellett vetni magáról egy ruhadarabot. Ép­pen azon vitatkoztak, hogy a karóra ruhadarabnak szá­mít-e? Egy-két pár már régen le­mondott arról, hogy bevárja a »társasjáték« végét, már a szomszédos szobákban hente­regtek. Valaki az előszobában hányt. A háziasszony kombl- néban és melltartóban, kibom­lott hajjal kiüvöltött: — A klozetba okádjál, hü­lye! Csapó elemében érezte ma­gát, Már részeg volt. Meleg áramlatok futkároztak a tes­tében, s nem érzett semmi undorítót ebben a játékban. Aztán a szőke lány miatt egy­szerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki. Sá­padtan. komblnéban ült a körben. A palack szája rámu­tatott. Kórusban üvöltötték: »Levenni!« A lány elpirult, fölállt, s Ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na, ne játszd meg magad, kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt. Védekezőén tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arc­cal nekiesett, s trágár szavak­kal szidta: — Ml az anyád hétszentsé­gének jöttél Ide, a-t hiszed, hogv ettől kisebb kurva le­szel? — Kolostorba a szende szűz­zel! — üvöltötték a részegek. Valaki a lánynak esett, tép­ni kezdte róla a kombinét és átcipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a »társasjátéknak«. Lekapcsol­ták a villanyokat, s a párok eltünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste. Erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott do­rombolt körülötte. Először nem látta, mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Cso­dálkozott: — Mi az, rosszul vagy? — Rosszul — mondta kur­tán Csapó, és azon nyomban elindult az előszoba felé. — Itt a vécé — mondta a nő. Megfogta Csaoó k?zét s vezetni akarta a sötétben. — Hagyjál! — ordított Csa­pó és kirohant a lakásból. A parkban megállt, átka­rolt egy fát és hánvt. Hö’-gött, nagy fájdalom nehezedett rá. Tudta, hogy nem a részegség­től hány. F el agyén *s edett. Valaki szólt a háta mögött. Egy részeg ült a pádon — rongyos öregember —, s me­rően nézte őt, és közben vi­gyorgott: — Bepiáltál hapsi Vám? Rokonszenvesnek tűnt ez a magányos csavargó külsejű öreg. Melléje tottyant a pád­ra. — Szétverem a pofáját! — mondta harciasán a részeg. — Érted? Odamegyek és zutty! Behúzok neki egyet! — Helyes — mondta Csapó, és köpött. — Zutty! Húzzál be neki egyet! —- Azt hiszi, hogy nélkülem is valaki? — mondta a részeg. Csapó felé nyúlt, belekapasz­kodott a nyakába, és suttogva folytatta: — Nélkülem! • Csapó meg sem próbált el­húzódni, pedig rosszul érezte magát a részeg karmai között. — Én szedtem ki a mocsok­ból, érted? — morogta a ré­szeg. — Mert mi volt? Egy büdös ká, zabigyerekkel. Hát csak várjon, nem igaz?! Csak üljön abban a rohadt konyhá­ban és várjon! Én szedtem föl a trágyadombról, nem igaz?! Mit mondasz, koma? Nem igaz?! — De igaz — mondta Csapó. — Na látod! Csak bőgjön! A részeg felállt a padra, Imbolygott. — Mert mindent megtettem érte. Nélkülem csak egy szajha lenne! — ordította. — Mit üvölt, papa? — kér­dezte szelíden Csapó. — Ne üvöltsön, mert elkapják a zsemyákok! — Megint elkapnak? — kér­dezte ijedten a részeg, és hirtelen, átmenet nélkül sírni kezdett. A pad támlájára bo­rult, és zokogva mondta: — Kérem, én nem csináltam semmit. Nem csináltam sem­mit! Csapó felállt, s bizonytala­nul elindult a fasorban. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom