Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-29 / 254. szám

A nevetésrSÍ DIÁKBARÁTSÁG Irány: a laktanya! AZ ELSŐ NAP A barátság, a barátkozás '* egyike a legnemesebb emberi kapcsolatnak. Egyes filozófusok szerint még a sze­relemnél is magasabbrendű, mert nincs mögötte szexuális érdek. A barátság összekötő kapocs a közös érdeklődésű emlberek között. Nagyon gyak­ran Idegenekből formál egy­mást önzetlenül segítő, bajban is áldozatot vállaló társakat. Így van ez a diákoknál Is. Az iskolába kerülő gyermek hamar kiválasztja társai közül azt, akivel közös gondjai, já­tékai, szokásai vannak. Ezek­nek a gyermekeknek keresi a társaságát, öwzhangolja velük szabad idejét, s a barátok köl­csönösen meglátogatják egy­mást otthonukban is. A tíz-tizenkét éves gyermek barátsága még nem nyugszik elvi alapokon. Sokszor elég hozzá egymás közelebbi isme­rése, a szülők barátsága, azo­nos vérmérséklet vagy érdek­lődés. Tartóssá azonban csak az á barátság válik, amely­ben a gyermekek megértik egymást, ahol megtalálják egymásban azt a természe­te» partnert, akiben azonosan hangolt húrok rezdülnek meg az egyűttlét sokféle mozza­natában. Nem lehetnek igazi barátok ellentétes nézőpontú, egymástól Idegen világnézetű emberek, vagy olyanok, akik­nek egyéni tulajdonságai erő­sen eltérőek. A barátok tehát többé-keyésbé azonos nézetű és törekvésű fiatalok. Ilyen értelemben igaza van a régi közmondásnak: az embert ba­rátjáról lehet megismerni. Nem kell azonban azt hinni, hogy az igazi barátok közt nem lehetnek viták, ellentétek, vagy nem lehetnek eltérő tu­lajdonságaik. Ezek azonban a kölcsönös kapcsolaton belül kiegyenlítődnek, a a barátok végül is megtalálják egymás kezét. A szülők szempontjából Vizsgálva a diákbarátságot: nyugodtan el lehet mondani, hogy a jó barát nagy kincs. Azt szokták mondani, hogy a gyermek barátja a szülők ba­rátja is, mert gyakran olyan nevelési feladatot tud elvégez­ni, amire a szülő csak nagy erőfeszítések árán képes. Nagy emberi értéke a ba­rátságnak, hogy benne az egyéniség kiteljesedik, jelle­mében változik és alakul, sok­szor egyéni érdek nélküli ál­dozatokat vállal, s gyakran hősies magatartásra is képes. Ez a rendkívüli hatás onnan azt a nagy lelki igényt mu­tatja, amelyet csak a Jó barát vagy jó barátok tudnak ki­elégíteni. A hasznos baráti kapcsola­tokat — általában — a szülők segíteni szokták, különösen, ha az gyermekük magatartá­sára vagy tanulására is jó ha­tással van. Sokkal nagyobb problémát jelentenek azonban a nem kívánatos baráti kap­csolatok. A rossz barátok tár­sasága bizony nagyon sokszor végzetes lehet! A fiatalkorúak bírósági ügyeinek vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a magá­nyos bűnöző aránylag ritka. A gyermekek legtöbbször pá­rosán vagy csoportban (gale­riben) követnek el olyan cse­lekedeteket, amelyek rendőri eljárást vonnak maguk után. Nagyon is igaz tehát az a megállapítás, hogy a gyer­mekek vagy a fiatalok nagy részét a káros barátságok vitték rossz útra. Az ilyen romboló hatású barátságot végtelen tapintat­tal s olyan eljárással lehet csak megszüntetni, amelyből a gyermek kiérzi a szülői sze­reteted a jogos aggodalmat, s belátja a barátság további fenntartásának veszélyeit. Ilyen esetben a szülő feltét­lenül vegye Igénybe a gyer­mek nevelőinek segítségét is. S végül még egy kérdés­re kell válaszolni: le­het-e fiúk és lányok között barátság? A szülők egy része ma is gyanakodva, vagy gúnyos mo­sollyal hallgatja azokat az eseteket, amelyekben fiúk és lányok barátságát bizonylat­ját Pedig, egyáltalán nlnCB mit mosolyogni a dolgon: igenis »an barátság fiúk és lányok között Is. Ezek azon­ban rendszerint nem páros ba­rátságok, A fiúk és lányok kis csoportja alkothat baráti kört, a a xiemek különbözősé­ge gyakran színezi és érde­kessé teszi ezt a kapcsolatot. Igaz viszont az is, hogy az egyneműek barátsága sokkal mélyebb és tartalmasabb, mint a különneműeké. Ha viszont egy fiú és egy lány — társaitól elvonulva — tartósan keresi egymás barát­ságát, az esetek többségében biztosak lehetünk abban, hogy ez már nem barátság hanem szerelem. Tart János A vasútállomáson, az autó­busz-pályaudvaron fogadóbi­zottságok várták a bevonuló fiatalokat tegnap reggel Ka­posváron. A városiaknak «-csak egy ugrás« volt a Kilián György Ifjúsági és Üttörőhá- zig vagy az ÉDOSZ Művelő­dési Otthonig. A légkör ünnepélyes. A rö­vid eligazítás után műsorral köszöntik — így együtt — a haza szolgálatára behívott, sor­köteleseket. Az előkészületek azonban már jóval ezelőtt megtörténtek: Dévai Istvánnak a Tejipari Vállalat megvásá­rolta a teljes tisztasági felsze­relést, Tibor kétszáz forint ju­talmat kapott. Testvérek. Ti­bor a fiatalabb, de csak egy évvel. Ügy határoztak, hogy egyszerre töltik le a katonai szolgálatot, amelyről már so­kat hallottak, hisz édesapjuk­nak, Dévai György őrnagynak ez a hivatása. Tibor mérnök szeretne len­ni, és a tartalékos tiszti ki­képzés során olyan Ismerete­ket szerezhet meg, amelynek hasznát veheti majd a polgári életben is. — Ha megtetszik a tiszti pálya, lehet, hogy bennmara­dok — mondja. Tibornak nehezebb volt az elmúlt néhány nap: nemcsak a szüleitől, hanem menyasz- szonyától is búcsút kellett vennie. — A tervem az, hogy két év múlva megnősülök > mondja, s közben kezét is az asztalra teszi, hogy jegygyűrűs ujját én is láthassam. — A leendő apósom is hiva­tásos katona. Sokat mesélt ne­kem a katonaéletről, s hasz­nos tanácsokat adott. Édesapja, Dévai György apaként és katonaként búcsú­zott el fiától. Az édesanyja sírt Vajda Verena Toponárről érkezett, s a tsz motorosfűré­szét utoljára talán még meg is simogatta. Testvére két hét­tel ezelőtt vonult be. Elmond­ta, hogy a családnak ez nem Jelent különösebb nehézséget, anyagi gondot. — Irt-e már levelet a test­vére? — Kétszer. Az állt a levél­ben, hogy jó helyen van, és jól érzi magát. Bátorítólag ha­tottak rám a sorai. Godány János kaposvári szobafestő testvére nem írt le­velet — 6 is két hete vonult be —, hisz az elmúlt két va­sárnap a laktanyában meglá­togathatták. Élőszóban adha­tott már tanácsot, biztatást János tesvérének. Közben megkezdődik az ün­nepi műsor is az ÉDOSZ-ban. Farkas József őrnaggyal arról beszélgetünk közben, hogy a laktanyában is ilyen ünnepé­lyes lesz-e a fogadtatás. — A KISZ-klubban fogad­juk a fiatalokat; a pártszer­vezet s a KISZ-szervezet kö­szönti az újoncokat Röviden tájékoztatjuk őket az alaku­latról és a követelményekről. Aztán a már előkészített kör­letbe vonulnak a katonák. Üjdonság lesz, hogy nem gya­korlóba öltöznek először újon­caink, hanem kimenőruhába. Az egyik eldugott sarokban ül Koszás Józsefné. Kaszás József és Kaszás László édes­anyja. A Kaszás testvérek is azt kérték, hogy egyszerre tölthessék le a katonaéveket. — Most azért ülök itt — mondja —, hogy sikerül-e La­cinak elkísérnie Jóskát. Az egyik tiszt int a fejével, hogy igen. H. B. SLAWOMIR MROZEK: Az állatokat szeretni kell «red, hogy a barátság nem egyszerűen magatartásbeli formula, hanem nagyon erős érzelmekkel áthatot kapcso­lat. A jó barátok sokszor kö­zelebb állnak egymáshoz, mint a vérbeli testvérek. Ezért olyan nehéz a szülőknek a barátokat érintkezésükben korlátozni, vagy éppen meg­szüntetni a barátságot. Hal­lottam olyan esetet, ahol a szülők azt követelték a ser­dülő lánytól, hogy szakítsa meg barátságát egy másik lánnyal. A fiatalok ezután ti­tokban találkoztak, s amikor a szülők erre rájöttek, és új­ra korlátozni kezdték a ba- rátkozást, a gyermek elhlde- gült a szüleitől. A hasznos, jó szándékú barátságot — különösen magányos gyermek esetében — nagy hiba lenne megszün­tetni. Közismert, hogy az egyke gyermek szenvedélyesen keresi társainak a barátságát, sokszor még áldozatokat is hoz (ajándék stb.). hogy egy- egy fiatalt megnyerjen barát­jának. Ebben a gyermek ter­mészetes közösségi hajlama nyilvánul meg. Ismert az a tény is, hogy az egyedüli gyermek gyakran szemrehá nyást tesz szüleinek, hogy Búért nincs testvére. Mindez Hátborzongató jelenetet láttam egyszer az utcán: egy kutya marcangolt egy macs­kát. Mivel állatszerető ember vagyok, mérgemben úgy a kutyába rúgtam, hogy hatot bukfencezett. — Állatkínzói — szólalt meg valaki mögöttem. Hát­ranéztem, s egy deltás férfiút pillantottam meg. — Állat­kínzói — sziszegte még egy­szer. — Ezt a kiskutyát bán­tod? És mielőtt közbeléphettem volna, ez a brutális alak úgy oldalba vágta a cicust, hogy a szegény pára majd­nem kimúlt. Szerencsére mégsem múlt azonban ki, mert a tények szerint egy­kettőre ialpon termett, s fúj­va, karmolva rontott ismét a kutyára, mert közben az is teljes harci készültségben állt már. Dühösen felmordultam: — Kézzé, uram, maga azt hiszi, hogy ezt csak úgy megússza?1 Azt hiszi, hogy a macska, mivel nem tud pa­naszkodni, nem egy érző élő­lény? Szegény pára nem csu­pán a fizikai fájdalmat, ha­nem azt a szörnyű megve­tettséget is érzi, amelytől ön nem volt hajlandó megkí­mélni. ön azt gondolja, hogy ennek az elhagyatott állat­nak ebben az ügyben nincs kihez fordulnia? Téved ura- ságod, mélységesen téved! Én az ilyesmit nem hagyom szó nélkül! Ebben a pillanatban jól fültövön akartam rúgni a kutyát, de a lábam valahogy félrecsúszott — focistáknál is előfordul az ilyesmi! — és a kutya így csak éppenhogy megtántorodott. — Hallja! — támadt rám a deltás. — Amit maga csi­nál, igazán felháborítja az embert. Ha nem tudná, a kutya már ősidők óta leg­hűségesebb barátja az ember­nek. J óban-rosszban együtt van vele. Már a kőkorszak­ban is. ugye... Maga meg itt, maga meg ... — Ez abszurdum! — böm­böltem magamból kikelve. — És még maga meri magát embernek nevezni? Most, a huszadik században? Miért rángatja annak a szerencsét­len macskának a farkát? felforralja az emberben a vért! Még a lélegzetem is el&llt, olyan dühös lettem. Nagy ne­hezen tudtam csak egy lécet kiszakítani a közeli kerítés­ből. A macskaklnzó idegen megdermedt egy pillanatra, majd elhülve mondta: — Mi az? Léccel akarod ütni a kutyát?! Na, majd adok én neked. Fellcapott egy féltéglát, s megcélozta a cirmost. Ennek láttán én nemes érzelmektől fűtött felindultságomban a kerítésléc vastagabbik vé­gével akartam odasózni a ku­tyának. Legnagyobb sajnála­tomra azonban a kis piszkos dög kereket oldott. De elisz- kolt a macska is. Fogtuk ma­gunkat és utánuk eredtünk. Én a magasba tartott léccel, ő meg a tégladarabbal. Min­den erőmet összeszedve fu­tottam, meri az egész embe­riség tiltakozott bennem ez ellen a gonosztevő ellen, aki mindenáron meg akart előz­ni. Pechemre mindkét állat hamarosan eltűnt a szemünk elől. Megálltunk, úgy liheg­Egyetem után — nagyképűség nélkül »Az egyetemen azt tanultuk, hogy...« és az öreg »szakik« csak nevetnek: »Áááá ... nem úgy megy ám az!« Ugye, is­merős? A tanuláson csiszoló­dott fürge észjárás, a friss el­méleti tudás gyakran türel­metlen a gyakorlati »nehéz­kességgel« szemben. A baj ak­kor kezdődik, ha a kezdő egy* értelműén »nehézkességnek« minősíti a »nehézségeket«. Mert hol van az az üzem vagy gyár, amely olyan, mint ahogy az »a nagykönyvben meg van írva?«. Ilyen előzetes gondolatokkal készültem arra a látogatásra, amelyre nem hívtak. Nem hívhattak, mert nem ismertek, és én is csak a So­mogy megyei Tanács ösztöndí­jasokat nyilvántartó listájáról ismertem Györkös Katalin ne­vét. Közgazdász. Diplomája »még melag«. Nemcsak az övé, Kerekes Imréé Is. — Létezik még az a Te­gyünk többet Somogyértl- akció? Ha igen, aíkkor engem nem érhet vád. Hoztam So­mogynak egy mérnököt — mondja Kerekes Imréné Györ­kös Katalin, aki ezenkívül még napokon belül egy új állam­polgárt Is ad Somogynak. Ba­bát vár. Az íróasztal a komód tete­jén, az egyik heverő meg ha­nyatt vágta magát a másikon, lábbal fölfelé. Se függöny, se szőnyeg. A bútorraktárra em­lékeztető lakást csak az a me­leg mosoly teszi otthonossá, ami azonnal megjelenik a há­zaspár arcán, valahányszor egymásra néznék. — Amikor megfőztem az első vacsorát, és tálalni akartam, kiderült, hogy egyetlen tányé­runk sincs — meséli nevetve a szemüveges fiatalasszony. — Lakásunk viszont van, és ez a legfontosabb — szól köz­be a férj. Ebben mindketten egyetértenék. A lakás persze nem szolgá­lati, nem is saját szerzemény; a szülök támogatásának kö­szönhetik. Kerekes Imre Járműterve­zést tanult az egyetemen a csepeli Motorkerékpár-gyár ösztöndíjasaként. A Volán 13. »csábította« ide a felesége se­gítségével, vállalva az ösztön­díj visszafizetését is. ' — Sikerül itt olyan munka­kört kapnia, ami megfelel az elképzeléseinek ? — Azt egyelőre nehéz len­ne megmondani. Most ismer­kedem a vállalat dolgozóival, s a munkájukkal. Szerintem az a legfontosabb, hogy az tűnk, fújtunk mind a ketten, mint egy ócska kovácsfújtató. Undorodtam ettől az állat­kínzó gazembertől, de még­sem ütöttem meg. Pedig a kutya helyett de odasóztam volna neki a léccel! Féltem azonban, hogy ha így teszek, az ő kezében sem marad nyugalmi állapotban a fél­tégla. Mit tehettem egyebet, bemutatkoztam. Megemelte a kalapját ő is. — Végtelenül örülök — mondta. —• A nevét nem ér­tettem meg. — Szép időnk van — néz­tem rá megvetően. — Szép napos — bővítettem a dol­got, hogy még jobban meg­alázzam. — Igen, napos. Szépen süt — helyeselt bólogatva a megalkuvó disznója. — Nem néznénk be vala­hová egy pohár sörre? — vetettem oda neki, csak úgy félvállról, mélyen lebiggyeszt­ve az ajkamat. — Nézzünk! — fogott ka­ron, mintha a menyasszonya lettem volna. Kényelmesen lépkedve in­dultunk el, hogy megigyunk egy korsó sört. Hadd tudja meg ez a becstelen állat­kínzó — fújtam magamban — hogy velem nem lehet csak úgy kukoricázni! Boraié Rozália fordítása ember beilleszkedhessen vala­hova, s ezért alaposan kell tó“ jékozódnia a helyi szokások­ról, figyelni kell, kérdezősköd­ni... — Imre hallgat, tűnődik, aztán folytatja: — Az ember nem is hinné, milyen kénye* dolog az érdeklődés. A múlt­kor például egy kínos eset tör­tént velem. Tájékozódni akar­tam a teherforgalom irányítói­nak munkájáról. A vége felé járt már a munkaidő, fáradt és talán egy kicsit ideges is voltam. Ügy terveztem, egy emberre tíz-tizenöt percet szánok. Odaültem az elsőhöz, és dobálni kezdtem a kérdése­ket. Egyszeresük felbolydult a méhkas, gúnyos megjegyzések röpködtek körülöttem: »Mi ez a vizsgáztatás? Hagyod magad kikérdezni? Hozzám aztán hiá­ba jön«. Nem tudtam uralkod­ni az ingerültségemen, s el­rohantam az igazgatóhoz. De egy óra múlva már meg la bántam. Rájöttem, tulajdon­képpen igazuk volt Az érdek­lődésem, kikérdezés JellegŰre sikerült. És egyáltalán: ilyen nincs, hogy »tíz-tizenöt percet szánok egy emberre«. Megalá­zó, nem? Kati élénken helyeséi: — Bizony, az egyetemen em­berismeretet is kéne tanítani. Végzettségünknél fogva veze­tőfélék leszünk, de a vezetés pszichológiájáról fogalmunk sincs. Kati a Tanácsa Magas- és Mélyépítő Vállalatnál dolgo­zik, iparszakos közgazdász. A »vezetéstelepítésről« írt diplo­mamunkát üzemszervezéssel szeretne foglalkozni. — Érdekel például a terme­lésszervezés — mondja —, ez azonban egyelőre teljesen ki­látástalan. óriási gyakorlat kell hozzá, tapasztalatok, ami nekem nincs... És nem is tesz egyhamar — teszi hozzá a várható gyermekáldásra cé­lozva. — Nem furcsa Kaposváron élni a főváros után? — Csak a barátaink hiá­nyoznak. A letelepedési tenni­valók teljesen elborítottak, s nem maradt időnk kapcsolat­teremtésre. Pedig később biz­tosan hiányozni fog az jó kis társaság, amellyel eljártunk a budai hegyekbe. Itt azt sem tudjuk, merre induljunk, ha kirándulni szeretnénk. — Épül most egy menedék­ház a város közelében. — Menedékház? — Imre szeme felcsillan. — Akkor oda elvisszük majd a kicsit is. Kati jót derül a férj leren­dezésén. Az okát is elmeséli: — Egyszer egy menedékház­ban találkoztunk egy kétéves »turistával«. A papája háti­zsákjában érkezett. Tetszett nekünk, hogy már olyan korán edzettségre nevelik. Olyan lesz a miénk is. És összenevetnek boldogan, diákos ingerkedéssel. Ha most egy szóval kellene jellemeznem őket, nehezen tudnék választaná a sok jelző között. A legtalálóbb talán mégis az, hogy »szerények«. Van véleményük, elméleti tu­dásuk, vannak önálló elképze­léseik, de azt is tudják, hogy mindez csupán belépőjegy. Az igazi ezután következik. Rezes Zsuzsa Felavatták hazánk el$5 polietiíángyárát Tegnap felavatták a Tiszai Vegyi Kombinát ötödik nagy /termelő üzemét: a polietilén­gyárat. A Tisza-parti nagy­üzemben a festék és nitrogén- műtrágya készítés, továbbá a vegyipari gépgyártás és a műanyagfeldolgozás mellett már olyan műanyagokat is készíthetnek, amelyeket ha­zánkban eddig még nem állí­tottak elő. •OMOGTI NÉPLAP témtak, UU október 28. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom