Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-28 / 253. szám
"V Bevásárlótáskák exportra A Rákospalotai Bár- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali telepén nég -öt fazonú női bevásárlótásKákat készítenek szovjet exportra. Az Idei tervüket részarányosán teljesítették, 130 ezer darab táskát szállítottak el. Ebben az évben még 50 ezret gyártanak. Textllfűrész-géppe! szabják az anyagot. Összeszerelik a táskákat. Balatoni „kincskeresők“ Szalagoaított üzem. A »kísértethajó« Tihany ilatt horganyoz. Fehérre mosott homokkal dónként dereglye indul el a formátlan alkotmánytól. Apró /ontatóhajó pöfög végig vejc a csendes Balatonon. Amikór a dereglye elválik a formátlan hajótesttől, az emberek pihenni indulnak. Csak a gép lolgozik megállós nélkül: vödör nagyságú lapátéival nyúl a mélybe, s hozza a homokot. A kotrómester és a gépész figyeli. A munka Itt olyan, mint a izélmalomharc. Kilenc évvel ezelőtt — amikor a kotróhalót telepítették — másfél millió köbméterre becsülték a zátonyt. A hajó lakói szerint ma sem kevesebb, pedig évente százezer köbmétert szállítanak el a dereglyéken. A homokot az északi szél hozza. Ha fúj, a déli parton tizenöt centit is emelkedik a víz. Az északin ugyanennyit süllyed. A »kísértethajó« éjjel-nappal dolgozik. A homok a strandokra kerül, a Balatontól- visszahódított területet töltik vele, a homokra üdülők épülnek, és zöld fű sarjad évek múlva. Nehéz munkát végeznek a Folyamszabályozó és Kavics- kotró Vállalat emberei. Az Ezüstparton 180 méter hosz- szú töltést építettek. Az értéke 1,1 millió forint. A balatoni kempingprogram beindulása óta összesen 30 strandot töltöttek fel. Ezeket háromévenként fel kell újítani. Nagyrészt ide kerül a formátlan hajóval Tihanyban fölszedett homok. A töltést régóta csinálják. A partvédő művek építését a múlt évben kezdték el. A töltéshez sok homok kell, a kőgátakhoz pedig erő. A hajón a legmodernebb berendezések segítik a kotrómester munkáját. A parton özönvíz előtti módszerekkel építik a partvédő műveket A Balaton nemcsak homokot ad. Nylko« Lajos kirendeltségvezető íróasztalából kelta brosstűk, tőrök kerülnek elő. Találtak már kőbaltát, nyílhegyet Is. Mindazt, amit a történelem során -kapott-“ a Balaton, rejti, amíg az ember rá nem bukkan. — S hová kerülnek ezek a leletek? — Jó ideig küldözgettük, ajánlgattuk a múzeumoknak Jószerivel meg sem köszönték Gyűjtünk magunknak. És gyűjtik az emberek ís. Találtak már római pénzt és egészen új fényképezőgépet. Az ötvenes években strandok területét kotorták. A gép kőszekrényéből egy alkalommal 18 aranygyűrű került el. Fürdés közben esett le az embe rek ujjáról. — Attól kezdve mindenki a kőszekrényt akarta tisztítani — hallom a kirendeltségveze- tőtőL — De leggyakrabban csak nehéz kődarabokat talál tak. Kint a vízen öt napig tar: 3 munkahét. Két, műszakban jtven-ötven órát dolgoznak jégolvadástól fagyásig. A formátlan kísértethajó valójában nem Is olyan barátságtalan. Szakácsnő főzi az ebédet, csónakkal járunk bevásárolni, s ha jó idő van, horgár.zbotot lógatnak a vízbe nz emberek. A kotró pedig dolgozik, a dereglyékkel sűrűn fordul a vontatóhajó. Van amikor végeláthatatlan « ivekkel nyomják az iszapot a partra, s az is előfordul — hetenként igaz, csak egyszer —, hogy kilencven hajós a földön lépked. Megszokott munkar.tmus van s hajón. Télen partra vonulnak a;: uszályok és a formátlan kotróhajók. Javítják valamennyit A Balaton is megviseli a hajókat. De a hajók kincset küldenek 3 partra. A durva szemcsés homokon új üdülők, sétányok nőnek ki a földből. S ez többet ér annál, amit a homok között a kőszekrény- bes találnak. K, I. FIATAL ARCOK A PULT MÖGÖTT 20. Ez a hetykeség azonban csak látszólagos volt. Csapót tulajdonképpen elkedvetlenítette, hogy Bíró megbocsátott a feleségének. Talán azért, mert nem tudta elviselni, hogy ebben az emberben ennyi eró és ennyi szeretet van. Egy napon az egyik iskolás- gyerek levelet hozott Csapónak. Jelentéktelen ügynek tűnt, csak Kovács Ági nézte nagyra tágult, égő szemmel Csapót, ahogy a levelet olvasta. ö tudta, hogy azt a levelet Fehér Krisztina küldte. — Tálén mégis meg kellene Vámod — mondta Bíró. Emiatt a lárt'- miatt e~ -- er már fölborít" a rend. de Bíró igazán csupán csak ember akart lenni. Már csak halványan élt benne a régi érzelem, csak annyit érzett, Jiogy jön egy ember, tele reménységgel. — Mit csinálnék veled? — kérdezte ellenségesen Csapó. És Bíró megérezte, hogy megint n-'vetsé'j -ssé vált. A többié'' rZb-'-zteV Minek kérdezte 'v -M* egyálta1 »d '>•“ És anvkor Huszár vidáman beje'm tette, hogy »megpucolunk«, már őrá is átragadt a többiek kamaszosan vidám, csínytevő hangulata, és azt mondta: — Nem bánom, hát pucoljunk meg! Persze, a lány levelét nem olvasta. Nem olvasták a többiek sem, csak Csapó bosszús, színlelten ijedt, igy hát komikus megjegyzéseit hallgatták, miközben olvasta a levelet. Pedig a levél nem volt hétköznapi : »Azt hiszem, te vagy az egyetlen ember, akihez elmehetek minden kockázat és minden félreértés nélkül, benned annyi melegség van« — ezt írta a lány. Csapó meg ezt mondta: — Nem, kísanyám, valaki másnak tessék kivetni a horgot, én szépen lelépek. Egyiküknek sem jutott eszébe: ha Csapó valami közömbös, szokványos levelet kap, nyugodtan megvárja a nőt, és minden úgy lesz, ahogy történni szokott. Csakhogy Csapó megrémült. Lehet, hogy maga sem tudta, de legbelül fölébredt benne valami megmagyarázhatatlan félelem, olyasféle, hogy erőtlen, gyenge ezzel a lánnyal szemben. Mint ahogy az is volt. Szabály szerint maszek célra nem használhatták a terepjárót. De ki meri azt állítani, hogy maszek cél, ha a brigád szórakozni akar? S különben is: az egyik tag nő elől szökik. Széle», terjengő porcsíkot húztak a dűlőutakon. Huszár úgy vezetett, mint az amerikai sofőrök: bal lábát a kocsi peremére rakta. Vidám társulat volt. A városban utánuk néztek az emberek, néhányan elmosolyodtak, mások meg azt gondolták: »Megint ezek a strici pilóták!« Jellegzetesen vidéki presszó Kút. Az Idegen férfiak láttán a nők pózba merevedtek, a presszósnő csípőjét ringatva hozta nekik a konyakot, és gőgösen elfordította a fejét, amikor Csapó rákacsintott. — Te azért csak módjával igyál! — mondta Bíró Huszárnak. — Nyugi! — válaszolta Huszár. — Szerzek egy spinkót és lelépek. — Nem rossz a felhajtás — jegyezte meg Pálinkás. Kicsit hangosak voltak, nemtörődöm módra viselkedtek, mint az olyasféle idegenek, akiknek úgyis mindegy, hiszen pár nap múlva odébb- állnak. Érdekes módon a közönség azonban mégsem haragudott rájuk. Már tudták, hogy pilóták, s talán úgy érezték: ez az ordenáré viselkedés náluk sikkes. Beszédfoszlányokat szűrtek ki a körülöttük ülők társalgásából, s tudták, hogy a lezser megjegyzések a pénzről, kocsiról nekik szólnak: lássák ezek a messziről jöttek, itt sem akárkik ülnek. Csapó, ha nyílott az ajtó, mindig odanézett. — Mi az, talán vársz valakit? — Naná. majd napfürdőzni Jött! — röhögött Pálinkás. Aztán megjött a nő. Ügy tett, mintha észre sem vette volna Csapót. Ellenszenves nő volt, puhaléptű, szúrós tekintetű — bár vannak akik az ilyesféle nőket (akikről mesz- szire lerí, hogy a smink rajtuk a legfontosabb) szeretik. Csapó kacsintott a többiekre, s nevetve azt mondta: — Akció! És valóban akcióba lépett Ismerhette a nőt. Legalábbis úgy üdvözölték egymást, mint az ismerősök. Később Huszár is eltűnt valahová. Pálinkás hülyeségeket fecsegett — látszott rajta, hogy részeg —; odafordult a szomszéd asztalnál ülőkhöz (Bíró rángatta a kezét), és megint mondta a veszprémi őrmestert, aki átrepült a viadukt alatt. Kocsis Gyurka búskomor lett — mint mindig, ha sokat ivott. Nem törődött a külvilággal. Aztán megjött Huszár — arcán a sikerült kaland kicsit szomorkás fényével. Akkor már jócskán este volt, s Bíró az óráját nézegette. Meglttak még két rund ko- . nyakot, s Bíró integetni kez-f Édesanyám is eladó — dett Csapónak. Csapó kérdői Hencs Zsuzsa, — Kérem, adjon nekem egy fogkefét és egy fogkrémet — szólok egy kedves eladókislánynak a fonyódi Balaton Áruházban. — Tessék parancsolni — s vagy harminc darab, különböző színű és gyártmányú fogkefét tesz elém, miközben kiválasztja a legjobbakat: — Ezek tartósak, nem hullik a szőrük. Kevesen tartózkodnak az áruházban. Ilyenkor ősszel kihalt a Balaton-part, Itt sincs nagy forgalom. Az eladóknak közel sincs annyi munkájuk, mint a. nyáron. Három kislány tesz-vesz szorgalmasan a kozmetikai osztályon. Letörőigetik a polcokat. Ízlésesen sorba rakják a kozmetikai és háztartási cikkeket. Feltűnőbb helyre teszik azokat, melyeket a vásárlók még nem nagyon ismernek. Mindannyian tanulók még. Gaál Valéria Somogytúrról jár ide naponta. — Miért éppen ezt a szakmát választotta? — Általános iskolás voltam még, amikor barátaimmal gyakran játszottunk boltosdit. A nyolcadik elvégzése után rögtön sikerült a felvételim a kereskedelmibe. Siófokra Járok, akárcsak a többiek. — Nem fárasztó egész nap állni? — De igen. Különösen, amikor kicsi a forgalom. Leülni, könyökölni, támaszkodni nem lehet. Ezek íratlan szabályok. No, de még fiatalok vagyunk. Otthon annak idején figyelmeztettek: jól gondoljam mes! Nehéz, fárasztó munka ez. feléli kézmodulatára az órájára mutogatott, és nevetve a két ösz- szekulcsolt kezefejére fektette a fejét: »Ideje aludni!« Csapó legyintett. Mikor felszedelőzködtek, elnézést kért az asztaltársaságtól — akkor már néhány nő és férfi is hozzájuk telepedett —, odajött Bíróékhoz és magyarázni kezdett: — Állati jó bulit dobtam össze, maradjatok még! Egy kicsit várunk, és fölmegyünk a spinkó lakására. Egy kis hábé! — Nem rossz! Hábére. oda megyünk — motyogta az akkor már tökéletesen részeg Pálinkás Berci. Kocsis faarccal állt, őt már a hábé sem érdekelte. Egy kicsit odaültek Csapóékhoz, s bolondoztak a lányokkal. Vicceket meséltek, aztán Bíró megint az óráját kezdte nézegetni, és intett nekik: — Menjünk srácok, holnap korán kel a nap! Mindannyian fö’álltak. esav Csapó nézett rájuk értetlenül: — Hova a francba mentek? — Megígértük, hosv holnap befejezzük, korán kell kezdeni — mondta Biró. (Folytatjuk.) Zsiga Ibolya fodrásznak készült, de aztán mégis ezt a szakmát választotta. Most nagyon örül, hogy így döntött. Már nem is kell kérdeznem őket, mesélnek maguktól. Nagyon szeretik ezt az áruházat. Pedig mint kezdőknek nem megy minden simán. — A nyarat sokkal jobban szeretjük. Olyankor észrevétlenül telnek a napok. Hosszá sorban várakoznak az emberek. Gyakran már türelmetlenek. Igyekszünk őket minél gyorsabban és jól kiszolgálni. Öröm számunkra, ha elégedett arccal távoznak. Látjuk, hogy a munkánknak van értelme. Ahhoz viszont, hogy ez jól menjen, alapos elméleti tudásra kell szert tenni. Egy-egy cikk gyártási technológiájának megismerése nem könnyű feladat. — Mikor van Idő minderre? — Túl sok időnk nincs, hiszen este már hét óra is van, mire hazaérünk, s bizony egy kicsit mindig fáradtan. Rájöttünk, hogy együtt tanulni könnyebb. Ebédszünetben itt tanulunk. Kellemes, jó környezet ez, — Nagyon elégedett vagyok velük — mondja Székely János, az áruház Igazgatója. — Persze van akitől többet várok. Igaz? — s itt szemöldökét szigorúan felhúzva a két közepes rendű kislányra néz, Ibolyára és Zsuzsára, — Többre képesei, ők! Lévai Máriát hívja oda, s hozza fel példaként, aki — mint mondja — »eminens«, ö híradástechnikát tanul. Szöllősgyörökön lakik. Az általános iskola elvégzése után nem sikerült rögtön a felvétele, de kitartó volt. Most harmadéves. Nemsokára vizsgáznia kell, s szorgalmasan tanul, nehogy szégyent valljon. Nyáron sok a külföldi, nehéz lenne őket minden nyelvtudás nélkül kiszolgálni. Ezért németül is tanulok. így már nem okoz problémát, ha a kedves vevő külföldi. Elbúcsúzom. Mögöttem újból felhangzik az udvarias kérdés: — Mit tetszik parancsolni? Milyen jó lenne/ha ez a lelkesedés nemcsak addig tartana, amíg tanulnak! Fenyvesi Beáta Magyar elektronikus jelzőtáblák Münchenben Djakartától Mexikóvárosig egyre több nagy sportstadionban. versenypályán hirdeti az eredményeket magyar elektronikus jelzőtábla. Az Elektro- impex külkereskedelmi vállalat az idén is több külföldi sportkombinátnak szállított elektronikus eredményhirdet" táblát. Legutóbb a mediterrán olimpiai játékokra felavatott izmiri stadionban és verseny- uszodában szereltek föl 150 ezer dollár értékű magyar berendezéseket. Az utóbbi évek legnagyobb európai sportépítkezésére, a müncheni olimpiai város stadionjaiba, versenypályáira többnyire ugyancsak magyar berendezések kerülnek. Az Elektroimpex üzletkötései -lapján a müncheni olimpiá- -a a legtöbb elekt -onlkus jel- őtáblát Magyar i-szig szállítja. Magyar berend zisek tájékoztatnak majd a kerékpárstadionban, a súlyemelő, az ökölvívó és a vívócsarnokok - ban zajló versenyekről. Q oMooTi acriüv
