Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-03 / 232. szám

Kádár János beszéde a falugyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) akkori középparaszti életszín­vonalra. Ezzel az elhatározás­sal fogtunk hozzá a munká­hoz, s amit elhatároztunk, azt meg is valósítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a sze­gényparasztok és az akkori középparasztok most egyaránt jóval magasabb színvonalon élnek, mint az egyéni gazdál­kodás idején éltek vagy él­hettek volna. Ami a pálfai tsz tagjairól elmondható, — hogy milyen szociális segítséget tudnak nyújtani a rászorulók­nak, milyen szélesek kulturá­lis lehetőségeik, hogy világot látnak, perspektívájuk van, iskoláztatják gyermekeiket és önmagukat is továbbképzik—, azt az ország sok termelőszö­vetkezetének tagsága elmond­hatja, olyan országos jelenség ez, amely tükrözi a magyar parasztság életében végbe ment fejlődést. — Vállalt feladatuk ered­ményes végrehajtása kedve­zően változtatta meg az em­berek a magyar paraszti tár­sadalom életét. Éppen ezért, most, tíz év után sem önök­nek, sem nekünk, nem kell le­sütnünk a szemünket... Ha így, ebben a szellemiben dolgoznak tovább, öt vagy tíz év múltán további szép ered­mények tanúi lehetünk. Szocialista jelleg, demokratizmus, érdekeltség Kádár János beszédének to­vábbi részében rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti eszme a munkáso^tály világ­nézetének, politikájának egyik legfontosabb része, az egyik legfontosabb útmutatás a test­véri paraszt-osztálynak. — Amikor arról beszélünk — mondotta —, hogy a terme­lőszövetkezetek országszerte megszilárdultak, tagságuk ösz- szeforrott, s a tsz-ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazdaság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a munkáspolitika, a mun­kásosztály és a parasztság nagy politikai, erkölcsi sikere. Jelenleg a termelőszövetke­zetek adják az ország mező- gazdasági termelésének 70 szá­zalékát, s ez megfelel a gaz­dálkodó területük részarányá­nak. A termelési színvonal országosan emelkedett, s ked­vezően változott a parasztság élete. Ezer féle módon bizo­nyítható, hogy a mezőgazda- sági dolgozók jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ez­előtt is. Mindenki, aki hozzá­járult a termelőszövetkezetek fejlődéséhez, önérzettel, szo­cialista öntudattal és jogos nagy örömmel gondolhat visz- sza saját munkájára. Kádár János a termelőszövet­kezeti mozgalom lényeges vo­násairól szólva a szocialista jelleg mellett kiemelte a kö­zösségi életben nélkülözhetet­len demokratizmust, valamint azt a jóértelemben vett érde­keltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell hatnia. fl fejlődés - nehézségeink ellenére is - vitathatatlan Kádár János megállapította, hogy a napokban megalkotott szövetkezeti törvény tovább fejleszti a szövetkezetek szer­vezetét, működését, elősegíti fejlődésüket. A továbbiakban az ország általános fejlődésé­ről szólt. Hangsúlyozta, hogy íO dolgozók életszínvonala je- J,&ntős mértékben emelkedett, megfelelő az előrehaladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kérdéseiről lehet és kell is vitatkozni, de amikor mérleget vonunk, megállapít­hatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitathatatlan. Életszínvona­lunk — miután évről évre rendszeresen fejlődött — lé­nyegében arányban áll a vég­zett munkával, a megtermelt javakkal. — Fejlődésünk persze nem jelenti azt, hogy nincsenek ne­hézségeink — folytatta Ká­dár János. — A párt, a kor­mány, az illetékes testületek, szervezetek, az elért eredmé­nyek mellett mindig nyíltan szólnak a problémákról, a megoldandó feladatokról. Őszintén beszélünk a hibákról is, amelyeket a szocializmus építése során helyileg, de né­ha országosan Is elkövetünk. Voltak nehézségeink és bizo­nyára a jövőben sem tudjuk majd a problémákat teljesen kiküszöbölni, hiszen tökélete­sen sem gép, sem ember, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszítéseket kell tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítá­sára, a beruházások elhúzódá­sának és szétaprózottságának megszüntetésére, a kötelesség­tudat, a munkafegyelem to­vábbi javítására. Az eddiginél jobban érvényesítsük a szo­cialista elosztás elvét: ki-ki munkája szerint részesüljön a javakból, munka nélkül pedig ne részesedhessen az elosztás­ból. — Eredményeink gyarapítá­sa, a hiányosságok felszámolá­sa a szocialista eszmék és el­vek, a szocialista rend eddiginél is következetesebb érvényesítését követeli — mondotta. — Ezekért odaadás­sal, szervezetten kell dolgoz­ni, ugyanakkor harcolni kell a fejlődést gátló tényezők el­len, ha ezt következetesen tesszük, a siker nem marad­hat el, a legközelebbi évek országosan és helyileg egya­ránt új eredményeket hoznak. A magyar külpolitika és a nemzetközi helyzet A párt első titkára a to­vábbiakban nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy fejlődésünk eredménye­ként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nem­zetközi megítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedett a szocializmust építő magyar nép becsülete, hitele. Külpolitikánk a szocializmus és a béke eszmé­jét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nemzet­közi helyzet alakulása ellent­mondásos, bonyolult, szá­munkra, a szocializmust építő magyar nép — s általában a dolgozó emberek' — számára kedvezően fejlődik, az erővi­szonyok alakulása a haladé- javát szolgálja. A nemzetközi helyzet ala­kulásának ezen a tendenciá­ján nem változtatnak az im­perializmusnak a világ külön­böző térségeiben tett agresz- szív erőfeszítései. — Mi nem avatkozunk be más, önálló, független ország belpolitikájába, belső életébe, de hangot adunk annak a meg­győződésünknek, hogy aki ül­dözi a haladás erőit, a kom­munistákat, az az antiimpe- rialista harc erőit gyengíti és rombolja. Nem lehet egyide­jűleg hatásosan küzdeni az imperializmus és a reakció, illetve a haladás legkövetke­zetesebb erői ellen. Bár jelenleg Európában béke van, földrészünk helyze­te változatlanul a világpoliti­ka nagy kérdése: Európában néznek farkasszemet a két vi­lágrendszer fő erői, itt a leg­nagyobb az összpontosított ka­tonai potenciál. A történelem tapasztalatai szerint az euró­pai háború már kétszer vl- ’úgháborúhoz vezetett. Mi, kommunisták, a szocializmus hívei, a szocialista országok egy szilárdabb, biztonságo­sabb, békésebb Európa meg­teremtéséért harcolunk! — Harcunk során bármi­lyen nehéz akadályokat kell is leküzdenünk, eredményesen haladunk előre, hogy az em­beriség megteremthesse azt a világot, amelyben az igazság érvényesül, és béke van — folytatta beszédét a párt első titkára. — Ez nem csupán kommunista politika. Az em­beriség a pusztító eszközöknek olyan mérhetetlen tömegét halmozta fel, amellyel bármi­kor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisíteni az egész civilizációt. Világszerte felismerték tehát, hogy csak két út van: vagy küzdünk az új világháború megakadályo­zásáért, és akkor az emberi­ségre jobb jövő vár, vagy — s ez számunkra elképzelhe­tetlen — a népeket újabb pusztító háború sújtja. Együtt e békéért, a haladásért, a szocializmusért — A Magyar Népköztársa­ság szocialista külpolitikájá­val is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy béke legyen, vi­lágszerte felülkerekedjenek a haladás erői. Harcunkban szo­ros szövetségesünk a Szovjet­unió, együtt dolgozunk a Var­sói Szerződésbe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országokkal. Kádár János jelentős lé­pésként említette, hogy létre­jött a szocialista gazdasági in­tegráció alapelveit rögzítő komplex program, majd rá­mutatott: — A haladásért és a szo­cializmusért nemzetközi síkon folytatott harc sikerének biz­tosítéka a szocialista országok egyesített ereje. Ezért pártunk és kormányunk minden körül­mények között és minden al­kalommal a szocialista orszá­gok egységének erősítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. A haladás, a kommunista világmozgalom, az összes anti- imperialista erőknek még szo­rosabb tömörítésére törek­szünk. Nemzetközi tevékeny­ségünket tehát szocialista el­veink, népünk érdekei és az igazi nemzetköziség eszméi vezérlik. Arra törekszünk, hogy a magyar külpolitikát következetesség, állhatatos­ság és állandóság jellemezze, mert ez növeli országunk po­litikájának hitelét és erejét. — Amikor nemzetközi talál­kozások során a legkülönbö­zőbb alkalmakkor beszélünk a tőkés országok képviselőivel, világosan kifejezésre juttat­juk: mi szövetségesek va­gyunk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországai­val és ehhez a szövetséghez hűek maradunk. Ha a tőkés­országok partnerként velünk akarnak dolgozni, szavunkra nyugodtan építhetnek; politi­kánk következetes, o szocia­lista Magyarország nem »tán­torogm ide-oda. — Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konkrét akciókban realizáló­dik és egyes lépéseink is megfelelnek külpolitikai el­veinknek, a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országai­val való szövetségnek. Ennek megfelelően a napokban Bu­dapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét L. I. Brezsnyev elvtárssal, azSZKP KB főtitkárával. E konzultá­ciók segítik egyesített harcun­kat közös céljainkért és érde­keinkért. Ugyanígy a többi szociálist országgal is szo­ros kapcsolatban állunk, részt veszünk egymás párt- kongresszusain, párt- és kor­mányküldöttségeket küldünk és fogadunk. E látogatások közé tartozott Losonczi Pál élvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének útja a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ságba. A közelmúltban magyar küldöttségek tettek láto­gatást Mongóliában is. — Nemrégiben Tímár Má­tyás elvtárs, miniszterelnök­helyettes vezetésével magyar küldöttség járt több latin­amerikai országban. Ez is pél­dázza, hogy szorosabb együtt­működésre törekszünk a fej­lődő országokkal is, ami köl­csönös érdekünk. Támogatjuk a latin-amerikai országoknak azf a jogos törekvéseit, hogy kiszabaduljanak az amerikai függőség alól. Következetesen tovább haladunk a megkezdett úton — Külpolitikánk alapelvei­nek szellemében dolgozunk — folytatta Kádár elvtárs —, a tőkés országok viszonylatában is. Fock Jenő elvtárs, a kor­mány elnöke nemrégiben láto­gatást tett a szomszédos Ausztriában. Nálunk járt a kö­zelmúltban a francia külügy­miniszter. Normalízált viszo­nyokra törekszünk az Ameri­kai Egyesült Álamokkal; erre törekszünk az NSZK-val is, abban a mértékben és formá­megütkőztünk, aki igen, azzal együttműködtünk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: o szocialista el­vek következetes érvényesíté­sével, a párt és a nép egysé­gével elérjük, hogy hazánk­ban — belátható időn belül — teljesen felépüljön a szocialis­ta társadalom. — Ezért harcolunk mi, ma­gyar kommunisták, ezért har­colnak a szocializmus magyar hívei, a munkások, a parasz­tok, az értelmiségiek. ban, ahogy megérnek ennek a feltételei. Messzemenően haj­landók vagyunk arra, hogy normális viszonyokat teremt­sünk a különböző társadalmi rendszerű országokkal, amikor ez ésszerűnek és hasznosnak mutatkozik. — A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyunkat bizo­nyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normá­lis legyen az állam és az egy­ház kapcsolata, s ez megfelel­jen népünk szocialista építő­munkájának. A Vatikánnal való tárgyalások keretében intéződnek konkrét ügyek is, ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mind- szenty József véglegesen el­hagyja Magyarországot, Ró­mába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köztu­dott, hogy ha mi az egyházak egyik-másik vezető személyi­ségével szembekerültünk, az mindig politikai összeütközés volt. Az embereket mint ál­lampolgárokat sohasem osz­tályoztuk aszerint, hogy ki hí­vő és ki nem, hanem mindig aszerint, hogy rekacíós-e vagy haladó, segítője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együttműködésre vagy sem. Aki nem, azzal mindig — őszintén mondom, nagy öröm tapasztalni itt, de má­sutt is, mennyit fejlődött né­pünk politikailag azok­ban a nagy harcok­ban, a társadalmi összeüt­közésekben, amelyeket az utóbbi évtizédeiTben, a fejlő­dés legújabb szakaszában át­élt. És merem mondani: most a tömegek, tíz- és százezrek olyan mély megértést tanúsí­tanak a közösség dolgai iránt, mint tíz, húsz vagy harminc esztendővel ezelőtt még keve­sen. Arra van szükség, hogy a társadalmi cselekvésre kész emberek öntudatosak legye­nek, világosan lássák céljain­kat, s érett gondolkodásukkal, tapasztalataikkal, elhatáro­zottságukkal segítsék elő a helyes döntéseket. Ezért kö­vetkezetesen tovább haladunk azon az úton amelyen eddig is jártunk, erősítve és fej­lesztve társadalmunk demok­ratizmusát, céltudatos szo­cialista tevékenységét. — Még egyszer megköszö­nöm a szíves meghívást és fogadtatást, s őszintén minden jót kívánók a termelőszövet­kezet tagjainak, a község minden dolgozójának — fe­jezte be hosszan tartó nagy taps közben beszédét Kádár János. (MTI) EGY HÉT a viláiBüliában fl véletlen és a tudatos A héten ismét nem panasz­kodhattak »munkanélküli­ségre« és témaszegénységre a külpolitikai kommentátorok: valóságos csúcstalálkozó-döm- ping tanúi lehettünk. Szinte jellemző, hogy az egyetlen ál­lamfő, aki hivatalos minőség­ben még sohasem hagyhatta el országát, Hirohito japán csá­szár is útra kelt. Ha megpróbálunk fontossá­gi sorrendet felállítani a hét eseményzuhatagában, kétség­kívül a részleges SALT- egyezmények alírása kerül az első helyre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok — úgy is mint az egymással szem­benálló két világrendszer ve­zető hatalmai — megállapodást kötöttek: megteszik a szükséges in­tézkedéseket, nehogy vé­letlenül vagy felhatalma­zás nélkül sor kerüljön egy atomkonflilitusra. A jobb összeköttetés érdeké­ben megkezdik a két fővárost összekötő telexvonalak, a »forró drót« korszerűsítését is. Ha tehát sikerül csökkenteni ezt a fenyegetést, az jelentős esemény az egész emberiség életében. Bebizonyosodott, hogy a meglévő, alapvető el­lentétek mellett is kutatni le­het — és kell is — az atom­háború elhárításának útját, s hogy az ezirányú erőfeszítések eredményekre vezethetnek. A világpolitikai tapasztalat azonban megtanított arra is, hogy egyszerre nézzük a dol­gok színét és visszáját. Mi­közben az Egyesült Államokat sikerült rábírni a véletlen há­ború megakadályozásáért tett lépésekre, Indokínában új amerikai erőfeszítések tör­ténnek a háború tudatos foly­tatására. Ritka az olyan nap, amikor nem érkeznek hadije­lentések Délkelet-Ázsiából, de ezen a héten különleges fi­gyelemmel kellett olvasnunk e híradásokat. Tay Ninh tar­tományban, Dél-Vietnam és Kambodzsa határvidékén az indokínai háború egyik leg­nagyobb ütközete bontakozott ki. Nyilván ennek »ellensú­lyozására« Washington me­gint »északi revansot« akar venni a déli problémákért: felélénkültek az amerikai bombatámadások a Vietnami Demokratikus Köztársaság egyes területei ellen. Az egész helyzetkép jelleg­zetes előjátékul szolgál a ma Képünk a választások szavazó­lapját mutatja: felsó képen Thieu elnök és Tran Thien Khiem al- rlnökjelölt, az alsón Thieu el­nök és Tran Van Huong alclnök- jelölt. (Képtávlrőn érk. — AF—MTI—KS) — vasárnap — lebonyolításra kerülő saigoni elnökválasztá­sokhoz. A közállapotokat hí­ven tükrözi a jelentés, hogy az Egyesült Államok meg­fenyegette a kprmányhad- sereg tábornokait — az: elégedetlenség hulláma te­hát igen csak magasba csapott —, ha pucesot kí­sérelnének meg, minden amerikai segélyt leállíta­nak. A kibontakozáshoz egyelőre nem kerültünk közelebb, s bár a múltheti halasztással szemben ezen a csütörtökön megtartották a párizsi Viet­nam-konferencia 130. ülését, biztató fejlemény ott sem tör­ténhetett. Igaz, Nixon személyesen is »bevetette« magát: váratlanul megjelent azon az összejöve­telen, amelyet az Indokíná­ban foglyul esett amerikai ka­tonák családtagjai rendeztek. Nagy titokzatossággal külön­böző »kapcsolat-felvételekről« beszélt, de gondosan .kikerül­te, hogy válaszoljan a DIFK- nek immár 90 napja közzétett hétpontos javaslatára. Hanoi közben vendéget vár- Podgornijt. A szovjet—vietnami esz­mecserének — ebben a bo­nyolult helyzetben — ugyancsak különleges fon­tossága lesz. S végül valóban csak táv­irati stílusban: az ENSZ-ben megkezdődött az általános vita, Gromiko kifejtette a Szovjetunió átfogó békepoliti­káját. Nyugaton is kritiku­sabb hangok hallatszanak a brit kémhistóriáról. A 105 szovjet állampolgár indokolat­lan kiutasítását — ma már vi­lágosan látható — tulajdon­képpen az európai biztonsági folyamatok elleni torpedóként is szánták. Földrészünk pozi­tív fejlődését hátráltatja, hogy Nyugat-Berlinben nem a négy­oldalú egyezmény szellemében tartottak több összejövetelt, s az NDK kénytelen volt hatá­rozottan tiltakozni. Találkozott a két német állam tárgyaló küldöttsége is, a szokott ál­lamtitkári szinten. A hírek némi haladásról számoltak be, de a jelek szerint még nem következett el a kívánt egyet­értés a négyhatalmi szerződés kereteinek kitöltésére. Földrészünkön tehát nem egyértelmű a helyzet; az elmúlt hetek örvende­tes fejlődését a reakciós körök fékezni, lassítani próbálják. További erőfeszítésekre van szükség minden szinten, s e törekvések európai épületébe mi is elhelyeztük téglánkat: a héten megkezdte munkáját az Európai Biztonság és Együtt­működés Magyar Nemzetközi Bizottsága. RÖVIDEN Befejeződtek a nyugatné­met—szovjet légiforgalmi tár­gyalások, és a két ország kö­zötti repülőforgalom 1972 első felében megkezdődhet. Malcolm Toon 55 éves dip­lomatát nevezte ki az Egyesült Államok új belgrádi nagykö­vetévé Nixon elnök. A török állami szektort kép­viselő üzleti körök jószolgála­ti küldöttsége utazik hétfőn »félhivatalos« látogatásra a Kí­nai Népköztársaságba. 10 százalékkal növekedtek ez év első kilenc hónapjában (a múlt évhez viszonyítva) a lengyel lakosság pénzbevételei. 8T0 millió dollárral növe­kedtek és a hónap végén 13 384 millió dollár értéket képvisel­tek a japán arany- és valuta- tartalékok szeptemberben. Tűzharcot vívtak a rend­őrökkel a Tupamaro-gcrillák Montevideo belvárosában. Nigéria függetlenségének 11. évfordulóját ünnepelte: Lagos- ban katonai díszszemlét és fel­vonulást tartottak. 2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 197L október 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom