Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-26 / 226. szám

Társadalmi rangot a jó munkának! ii rdékes lenne megvizs- n gálni egyszer, hogy mi­lyen embert tart pél­daképének egy mai munkás, szövetkezeti tag vagy értelmi­ségi dolgozó. Átfogó elemzés mindmáig — tudomásom sze­rint — nem készült. Pedig a példák, az esetek, amelye­ket úton-útfélen hall az em­ber, sokszor riasztóak. Kapos­vári pedagógus ismerősöm panaszolta, aki két éve tanít az egyik iskolában, hogy bár­mennyit dolgozik, akármilyen lelkiismeretesen végzi is a munkáját, a tantestületben még sincs becsülete, kolléga­női átnéznek fölötte, s nem érzi magát teljes jogú part­nernek közöttük. — Hogy­hogy? — kérdeztem tőle meg­rökönyödve, s a válasz meg­döbbentett: — Csupán azért, mert nincs kocsink, villánk. Nehéz lenne mindebből egy­értelmű következtetéseket le­vonni, ha az ember nem akar­ja vállalni a leegyszerűsítés veszélyét. Mert a hétvégi ház és a kocsi ma már sokak számára elérhető, s nem vala­mi társadalmi különállás szimbóluma. Az a veszélyes, ha valaki ennek fogja fel, s embertársait, kollégáit is úgy ítéli meg, hogy rendelkezik-e mindezekkel. Azért lehet az emberi kapcsolatok alakulá­sának veszélyes területe ez a — mondjuk ki — egyre in­kább elharapózó ítélet, mert nem ■ veszi figyelembe, sőt el­utasítja az igazi emberi ér­tékeket. A becsületet, a ki­tartást, a szorgalmat és mind­azt, ami a jó munka jellem­zője. Nem a tényleges telje­sítményt, amely egy embert igazán értékessé tesz, hanem a külsőségeket értékeli. De miért? ji j ért a kettő között ta- fyy gadhatatlan kapcsolat van. Az anyagi javak bősége szorosan kapcsolódik a végzett munkához. Társa­dalmunknak is ez az egyik legfontosabb alapelve, s en­nek megfelelően ilyen a gya­korlat is. Csakhogy két dol­got itt mindenképpen figye­lembe kell venni. Az egyik az, hogy az anyagi kultúrát nem­csak az autó és a balato­ni villa jelenti. Sok-sok egyéb is, a lakáskultúrától (ami bizony nem olcsó mu­latság) és a szűkebb környe­zet ízlésük szerinti berendezé­sétől kezdve a rendszeres ön­művelésen keresztül (szintén költséges dolog) az utazási szenvedélyig minden ide tar­tozik. Csak villán és csak ko­csin lemérni, hogy ki mennyit ér, kispolgári szemlélet a ve­lejéig. Az érem másik oldala, hogy elveinkkel szemben akadnak törésvonalak, amelyeket egye­sek, az »ügyeskedők« mind­inkább igyekeznek kihasznál­ni. Így az a fonák helyzet alakult ki, hogy a rendesen, becsületesen dolgozó ember anyagi előrehaladása sokszor nincs úgy biztosítva, mint a lelküsmeretlen, a munkahe­lyére csak ürügyül járó ma­rkolóké. Ezek kihasználják a hiánycikkek utáni időről idő­re jelentkező keresletet, a szolgáltatások akadozó gépe­zetét, az építőipari kapacitás hiányát és ki tudja még mi mindent. Szokás mostanában a balatoni lángossütőkre hi­vatkozni, akik a szinte kor- látlan lehetőségeket lovagol- iák meg, s hasznuk lélegzet­elállítóan nagy. Egy mérnök említette keserűen, hogy az ő munkája — úgy tudja — öt­ször, tízszer olyan hasznos, mint ezeké az embereké, s a keresetük aránya viszont for­dított. Ezek a példák — an­nak ellenére, hogy nem álta­Törvény a jövő számára Kevés kérdésben hajlamo­sak az emberek olyan szélső­séges véleményadásra, mint a fiatalokról szóló nyilatkoza­tokban. Még nagyobb nyilvá­nosság előtt is, hát még szű­kebb körben. Hogy ez minden nemzedék vele született fele- dékenységének és elfogultsá­gának a következménye, vagy manapság elhatalmasodott jel­lemvonás, most nem vitatjuk. Elég annyi, hogy különös szükség van józanságra és tárgyilagosságra az ifjúsági ügyekben, még ha a fiatalok — a mi körüményeink kö­zött — szerencsére, nem is okoznak annyi gondot, mint más társadalmakban. Hát még mennyire szükség van az említett bölcsességre és belátásra, amikor nem az ifjúságot érintő egyik vagy másik ügy kerül terítékre, hanem az ifjúságnak, mint egésznek mai és holnapi bol­dogulása, a szocializmust épí­tő társadalmunkban. Nem ér­heti az a vád az országgyű­lést, hogy nem volt bölcs és megértő az ifjúsági törvény tárgyalása és elfogadása so­rán. Ami pedig a tárgyilagos­ságot illeti, annyira volt az, amennyire a nép képviselői a nép ifjai, a jövő letéteménye­sei iránt lehetnek. Más vonatkozásban is szük­ség volt okos, higgadt maga­tartásra. Az előzetes viták és a nyilvános parlamenti tár­gyalás egyaránt bizonyítottáK, hogy — talán nem túlzás így kifejezni magunkat — az apák és anyák semmit nem akarnak megtagadni gyerme­keiktől. Csakhogy — mint az egyik képviselő a tanácskozá­sok során megjegyezte — a törvény minden előírásának teljesüléséhez forintmilliók is kellenek. Nem volt könnyű tehát megtalálni az egyedül járható helyes utat. A tör­vényhozók rátalálták. Az új törvény nemcsak az ifjúság és a jövő azonosságá­nak jegyében szól a holnap­nak, hanem olyan értelem­ben is, hogy széles medret ké­szít az ifjúság ügyeinek előbb­re vitelére, jobb, gyorsabb bol­dogulásukra. Mindezt persze csak fokról fokra, anyagi ké­pességeink arányában tudjuk megvalósítani. Az országgyű­lés példásan emberséges tör­vényt alkotott. Mégis meg kell szívlelni a figyelmezte­tést: nem ajándékot adott a felnőttek társadalma, hanem ezúton is gondoskodni igye­kezett a nemzet jövőjéről. Szép vonás különösen, hogy olyan hevülten, igaz odaadás­sal szóltak az idősebb képvi­selők is az ifjúság dolgáról. Egyikük meg is jegyezte: ez a jogalkotás sem a mának, hanem a jövőnek szól. Igaz, hozzátette: az a nagyszerű, hogy általa nekünk, időseb­beknek is van szavunk a jövő számára. Végtére ezt teszik mindig a törvényhozók. De most az örökösökről szólván, eltökéltségükről, a szocialista jövőbe vetett hitükről is szá­mot adtak. Fóliás tej, paprikás krémtúró A több mint százmilliós be­ruházással nemrégiben létesí­tett Szegedi Tej gyárban szá­mos tejipari újdonságot hoz­nak rövidesen forgalomba. Szegeden még új cikknek szá­mít a fóliatasakos tej, amely­nek — a gépek próbajáratása után — megkezdték a tömeges gyártását. Az NDK-ból vásá­rolt modern berendezéssel na­ponta 22 000 liter tejet zár­nak nylonzacskóba. Rövidesen másik ilyen gépet is felsze­relnek, s ezzel az egész tej­mennyiségnek a fele nylon- zsákokban kerül forgalomba. Próbaképpen többfajta új tej­terméket is készítettek, ame­lyek közül a piros pritamin- paprikával ízesített krémtúró aratta a legnagyobb sikert. En­nek a cikknek a gyártását is rövidesen megkezdik. A NEB megállapította Hatékony volt a belső ellenőrzés (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgála­tot folytatott a Lábodi, a Ku­tas: Állami Gazdaság és az Alsó-Somogy megyei Halgaz­daság nagyatádi központjá­ban. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsa: az elmúlt három évben a gazdaságokban hogyan szolgálta a belső ellen­őrzés a gazdálkodás rendjének megszilárdítását, a termelés­ben a társadalmi igények ki­elégítését, a gazdálkodás jöve­delmezőségét és a vagyonvé­delmet. Megállapították, hogy a megvizsgált gazdaságok igaz­gatói eleget tettek annak a gazdasági bizottsági és kor­mányrendeletnek, mely a bel­ső ellenőri rendszer kiépítésé­vel kapcsolatos. A gazdaságok 1969-ben elkészítették a belső ellenőrzés ügyrendjét, amely­ben részletesen meghatározták a vezetők munkaköri ellenőr­zésének feladatait, a bizottsá­gi és társadalmi ellenőrzést. A gazdasági vezetők folyamato­san és rendszeresen vizsgál­ják, elemzik a termelési ága­zatok terv szerinti alakulását, a termelés hatékonyságát és a gazdálkodás eredményességét. Figyelemmel kísérik a terme­lés eredményességére ható közgazdasági szabályozók sze­repét, hatását. Ezek figyelem- bevételével bátran éltek a ter­melési szerkezet átalakításá­val, a veszteséges ágazatok felszámolásának lehetőségével. A vizsgált időszak alatt több olyan döntést hoztak, amely alapvetően befolyásolta a gaz­dasági, termelési, jövedelme­zőségi tevékenységet. A Lábodi Állami Gazdaság­ban a vetésszerkezet átalakí­tása során, legfőbb feladat­ként tűzték ki a talaj termő- képességének fokozását. Ve­tésszerkezetüket a munkaerő és a gépesítettség figyelembe­vételével alakították ki. Nö­velték a búza, a kukorica és a borsófélék vetésterületét, ugyanakkor csökkentették a burgonya vetésterületét, a do­hánytermelést pedig teljesen megszüntették. Jelentős vál­toztatásokat hajtottak végre az állattenyésztésben is. A Ku- tasi Állami Gazdaság meg­szünteti az eddig veszteséges sertéstenyésztést, és ezzel pár­huzamosan növeli a szarvas­marha-tenyésztést és -hizla­lást. A halgazdaság évről év­re emeli a pecsenyekacsa és a húscsirke termelését. A gazdaságvezetők ellenőr­zési tevékenysége jónak ítél­hető, irányító, ellenőrző mun­kájukban, döntéseikben a sa­ját gazdaságuk érdekein túl elsősorban a népgazdasági ér­dekeket tartják szem előtt. A NEB megállapította, hogy a jövőben indokolt lesz az üzemegységenkénti, kerületen­kénti átfogó ellenőrzések és vizsgálatok számának növelé­se. Ezekhez a jelenleginél több gazdasági és műszaki szakem­ber bevonására lesz szükség. A NEB tapasztalatait a gazda­ságok vezetőivel is megvitatja. lánosak —, mégis terjednek, rombolva a közgondolkodást és a munkához való természe­tes viszonyt. És a felnövekvő fiatalem­ber, aki rendkívül fogékony mindarra, amit maga körül lát, hall, hogyan válassza ak­kor ki, mi a jó, a helyes? Mi­lyen példaképet válasszon ma­gának? Ugyanis lélektani ér­dekesség, hogy a sok százezer becsületesen, lelkiismeretesen dolgozó ember példája helyett mindig a harsányat, a rikítót, ha úgy tetszik az egyedit vesszük észre. A dolog egyszerű — vélhet­né bárki. Emeljék a fizetése­ket megfelelő szintre, s az ön­zés, az ügyeskedés, sőt a ha- rácsolás szellemét terjesztő embereket pedig fékezzék meg adminisztratív intézkedések­kel. Csakhogy ez valóban túl­ságosan egyszerű lenne. Mert a fizetések emelése csak a népgazdaság egyensúlyával és teherbíró képességével össz­hangban, tehát nem máról holnapra történhet. A masze- kolók megfékezésére pedig ha­talmas ellenőrző apparátusra lenne szükség, ami aligha megvalósítható. í #an még egy megoldás, y ami ha nem mindenre alkalmas csodaszer is, de következetesen alkalmazva nagymértékben javíthat a helyzeten. Adjunk társadalmi rangot a jó munkának! Az eddigieknél is jobban, hang- súlvozottabban ismerjék el az intézmények, vállalatok, szö­vetkezetek vezetői a kiemel­kedő, jó munkát! Adjunk még többet és még jobban! A be­csületet, a szorgalmat és a lelkiismeretességet amúgy 'em lehet eléggé megbecsülni Csupor Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Pártoktatás-népművelés A Siófoki Járási Pártbizott­ság kezdeményezésére újsze­rű kapcsolat született: a párt­oktatás színvonalának eme­léséhez hasznosítani kívánják a népművelés eredményes módszereit, a művelődési há­zak korszerű technikai esz­közeit, az amatőr kutatók, honismereti szakkörök helyi kutatásait. Bálatonkilitiben például az ifjúsági klub az egyik napot »felnőttnappá« nyilvánítja, akkor tartják majd a párt­oktatást, a klub-élet »szabá­lyai« szerint. Törökkoppányban, Karó­don hasonló kezdeményezé­sek várnak beteljesedésre. Ezek lényege: a pártszerveze­tek igényeljék a művelődési házaktól a népművelés ta­pasztalatait, melyekkel színe­sebbé, gazdagabbá tehetik a pártoktatást. A honismereti mozgalom számot tarthat a népművelők, lelkes amatőrök, honismereti, helytörténeti klubok, csopor­tok helyi gyűjtésére is a párt­oktatás, hiszen a helyi anyag bemutatásával közelebb kerül­het a történelem az emberek­hez. A szülőföld szeretetére is nevel a falu, a nagyközség, a környék történelmi, gazdasá­gi ismerete. Tabon többek kö­zött nagyszerűen felhasznál­ható az 1919-es emlékanyag a pártoktatásban. De a fel- szabadulás utáni emlékanyag megismertetésével is nagy­mértékben hozzájárulhatnak a népművelők, a gyűjtők a szocialista embertípus alakí­tásához, a szocialista társada­lom iránti vonzalom elmélyí­téséhez. Eredményeink — a szűkebb haza fejlődése — sokszor többet mondanak a szülőfalu lakójának, ha hely­ben keressük a példát. A tabi ÁFÉSZ, a községi tanács és a marxista középis­kola a helyi művelődési ház­ban tartja a foglalkozásokat, a pártoktatást. Mit jelenthet ez? A kapcsolat hasznossága a népművelés »erejétől« is függ, így vizsgázik maga a népművelés, ismeretterjesz­tés. Hogy milyen módszere­ket, ismereti anyagot tud ad­ni a pártoktatóknak, a párt­oktatásban részt vevő dolgo­zóknak. Esetleg a kettő — a pártoktatás és a népművelés — egymástól is sokat tanul­hat. Aztán buzdító hatással is lehet a népművelésre a pártszervezet, a pártoktatás vezetőinek igényessége. A »kézfogó« bizonyára többet ígér, mint kísérletet. Hasznos együttműködést inkább. Vallomás az aranytőrről ŐtVÖS re­mekmű a tőr. Markolata színaranyból készült, fino­man cizellált, a a marakolatot meg a tokot is drágakövek ékesítik. Érté­ke? Az arany­nak meg a drá­gaköveknek ér­téke felbecsül­hető, a művé­szi, egyedi munka értéke azonban nem. Talán ez is jel­képezi, hogy szinte felbe­csülhetetlen az a munka, ame­lyet tulajdono­sa néphadsere­günk fejleszté­se, erősítése érdekében több mint két évtized alatt kifejtett. A markolatba finom betűk­kel bevésve ez olvasható: «■Szendi József ezredesnek ötvenedik születésnapjára, a hadseregben végzett kiváló munkája elismeréséül.« — Megilletődve álltam a honvédelmi miniszter előtt. Körülötte néphadseregünk tá­bornoki kara, s amíg Czinege Lajos vezérezredes elmondta születésnapi jókívánságait, át­nyújtotta az aranytőrt, gondo­latban végigsuhant előttem egész életem, az ötven év minden öröme, bánata. Akkor és azóta is csak arra gondolok: megtettem-e mindent, amit tő­lem és néphadseregünk többi tisztjétől is joggal elvárnak... Szendi József ezredes így kezdte az aranytőrről szóló vallomását. Középtermetű, erőteljes férfi. Az ötven esz­tendőről csupán erősen őszü­lő halántéka árulkodik. Ter­veiből arra lehet következtet­ni, hogy rengeteg, fiatalos energia van benne, melyet hadseregünk fejlesztése, erősí­tése érdekében kíván kamatoz­tatni ... Tiszadobi szegény paraszt­családban született — apja summás, napszámos, alkalmi nádtetőkészítő —, s hiába tu­dott és szeretett is tanulni, ne­ki sem lehetett más útja a múltban, mint apjának. Sum­más, cseléd, segédmunkás Diósgyőrben, ezt tette lehetővé a hat elemi. Álmait tanulnivá- gyó kis barátaival együtt ab­ban az önképzőkörben kísérel­te megvalósítani, ahol írók. költők műveivel ismerkedtek meg, színdarabokat tanultak és adtak elő. Amikor 1942-ben behívták katonának s a kiképzés után hamarosan a frontra indítot­ták, nem sejtette, hogy ez a háború, illetve a háborút kö­vető történelmi fordulat az ő életében is milyen változást hoz majd. Fogságba került, és elsőként jelentkezett antifa­siszta tanfolyamra. A front ta­pasztalatai után más oldalról is megismerte a fasizmus igazi arcát. Megismerkedett a kom­munista eszmékkel, és terjesz­tőjükké vált. Harcolt a Budai önkén­tes Ezredben, s ott volt Jász­berényben az új magyar had­sereg születésénél. S aztán, amire azelőtt vá­gyott a felszabadult országban tanulhatott, képezhette magát. Előbb a hetedik, nyolcadik ál­talánost végezte el, majd a párt törzstiszti, aztán politikai tiszti, végül pedig tüzértiszti iskolára küldte. Kiváló ered­ménnyel végezte iskoláit, a Honvédelmi Minisztériumban ő volt az első olyan tiszt, aki munkáskáderként került erre a pályára, illetve magasabb beosztásba. A múlt hadseregben honvéd volt, néphadseregünkbe főhad­nagyként került, ma ezredes. Közben gimnáziumi érettségi, katonai akadémia, s különböző tanfolyamok maradtak mögöt­te, amelyek sikeres elvégzése tették lehetővé, hogy néphad­seregünk főtisztje legyen. Járt a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok többségében, az együttműködé­si gyakorlatokon mindehütt sikeresen bizonyította magas fokú katonai, vezetői képzett­ségét Ott volt a Német De­mokratikus Köztársaságban a Fegyverbarátság hadgyakorla­ton. Katonáitól tudásuk legja­vát követelte a gyakorlat sike­re érdekében, s ebben elsősor­ban ő maga mutatott példát. Az NDK nemzetvédelmi mi­niszterének kitüntetését pél­dás, a Fegyverbarátság had­gyakorlat sikerét előrevivő munkájáért kapta. Tevékenységéről nem szíve­sen beszél. Örömmel és szíve­sen szól viszont arról a fejlő­désről, mely a hadseregben végbement, hogy milyen tech­nika, tűzerő jellemezte akkor, amikor tiszti hivatását elkezd­te, milyen technikával, tűz­erővel rendelkezik ma hadse­regünk. Mellét tucatnyi kitüntetés díszíti. Háromszor kapta meg a Kiváló Szolgálatért Érdem­érmet, tulajdonosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem aranyfokozatának is. A katonai életről, a vezetés elméletéről legalább ötven ta­nulmányt írt. Most disszertá­cióján dolgozik, mielőtt nyug­díjba megy, meg akarja sze­rezni a hadtudományok kandi­dátusa címet. — S a jövő? — Hivatásom másfél évtize­de Kaposvárhoz köt, megsze­rettem a várost, itt kívánok élni nyugdíjasként is. Nem­csak katonai szakirodalommal, hanem a katonai élet szépiro­dalmi bemutatásával is foglal­koztam. Novelláim, tárcáim, a katonaéletről szóló vidám írá­saim több lapban megjelentek. Szeretnék könyvet, elbeszé- seket írni néhadseregünk éle­téről. Rengeteg élményanya­gom van, s időm is lesz maid __ A z aranytör szendi József féltve őrzött kincse. Két '.ánya van, nincs családja sen­ki, aki a tiszti hivatást foly­tatná. Ezért annak a lányának ajándékozza majd a tőrt, aki néphadseregünk hivatásos tisztjéhez megy feleségül... S zalai László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. szeptember 26. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom