Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-07 / 184. szám
A BARÁTSÁG HULLÁMHOSSZÁN Mindenkinek érdeke Kalinyini vendégeink Kaposváron, Barcson és Nagyatádon Koszorúzás a Szabadság-parkban —- Látogatás a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Vigyázzban a Szabadság-parki emlékmű előtt. Az építőiparról többfeleképpen esik szó: dicsérő- en, ha kellő időben, hibamentesen készít el egy beruházást, mérgelődve, ha hiányos a munka, s elmarasztalva, ha eltolódik a határidő, csúszik a beruházás. Az, hogy az utóbbi években több a bírálat, kevesebb az elismerő szó, jelzi azt, amit így szoktak megfogalmazni: nincs meg az összhang az építőipari kereslet és kínálat között. Somogy gazdasági fejlődésének sarkköve, hogy időben valósuljanak meg tervezett beruházásai. A kapacitás kereslete és kínálata közötti összhang hiánya azonban oda vezet, hogy az építőipari vállalatok, szövetkezetek és önálló vállalkozások elsősorban nem azt, vagy nemcsak azt nézik: melyik beruházás fontosabb a megye szempontjából, hanem azt vizsgálják, melyik munka elvégzése után nő jobban a nyereségük. Tény, hogy a tanácsi beruházások nem tartoznak a legjobban fizető munkák közé, hiszen meghatározott pénz- öszegből kell a fejlesztést megvalósítani. Éppen ezért a körülbelül egymilliárd forint nagyságrendű kielégítetlen építőipari kapacitásigény, amellyel a negyedik ötéves tervben egyelőre számolni kell Somogybán, lassíthatja a gazdasági fejlődést, a lakosság jobb szociális, kommunális ellátását szolgáló beruházások megvalósítását. Az is igaz, hogy ha a megyei tanács esetleg csökkentené az építőiparral szemben támasztott beruházási igényét, nem valószínű, hogy csökkenne ez az táshiány. Manapság — a Ba- egymilliárd forintos kapaci- laton-partot is figyelembe véve — nehéz pontosan megállapítani, milyen munka elvégzésével kell számolni. Az építőipari vállalatok szorosan vett érdekeltsége — éppen azért, mert a tanácsi beruházások fix árasak — nem mindig esik egybe a megye érdekeivel. Valójában ez csak a lászat: annak érdekében, hogy a megyei tanács megvalósíthassa kitűzött céljait, anyagilag is támogatja az építőipart Ennek fejében pedig joggal várja el, hogy beruházásainak megvalósítását az is a szívén viselje. A megyei tanács végrehajtó bizottsága évről évre számba veszi azokat a beruházásokat, amelyek megítélése szerint Somogy fejlesztése szempontjából fontosak. Ezt tette e héten megtartott ülésén is. A fontos munkák között lehetetlen sorrendet megállapítani. A lakásépítés alapvető társadalmi érdek. Az sem vitatható, hogy a kaposvári bevásárlóközpont megépítése régóta vajúdó problémát old meg. Alighanem ez az egyetlen megyeszékhely, amelyik nem rendelkezik még áruházzal, s ez a tény rányomja bélyegét a város áruellátására is. A tapasztalatok: a bevásárlóközpont építése bosszantóan lassan halad; a lakásépítés előkészítése késik; a Béke szálló átépítésének befejezésére kitűzött határidő előtt néhány hónappal még nem volt érvényes szerződés a kivitelezésre. Egy beruházás befejezését sokféleképpen él lehet húzni: lassú munkával, anyaghiányra való hivatkozással és szerződéskötésekkel is. A tapasztalatok szerint az utóbbi években rendkívül megnyúlt az elhatározás és a beruházás megkezdése közötti idő. Árviták, valós vagy mondva csinált tervhibák «akadályozzák« a kiviteli szerződés megkötését, s közben az építőipari vállalatok, közös vállalkozások a megyén kívül is vállalnak munkát. Dombóváron dolgozik a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, Baranyában vállalt munkát például a barcsi TÖVÁL. Mindaddig, amíg nem elég a kapacitás, csúsznak a beruházások, nem elfogadható ez. A megye számít az építőiparra, s mert szüksége van rá, támogatja is, helyébe viszont ugyanezt várja él tőle. Kercza Imre Szinte megszámlálhatatlan, mennyi mélyről jövő jel tanúsította két nap alatt, milyen őszinte az a barátság, amely kilenc évvel ezelőtt szövődött a somogyi és a kalinyini emberek között. Az Alekszej Gavrilovics Fjodorov vezetésével megyénkben tartózkodó kalinyini pártmunkásküldöttség Kaposvárral, Nagyatáddal és Barccsal ismerkedett csütörtökön és pénteken. E két nap néhány jellemző és szép epizódját próbálom felidézni. Emlékművek. Megható találkozás volt valamennyi. Az első már szinte hagyomány; a kaposváriak a Szabadság parkban lévő szovjet emlékműnél találkoznak a kalinyini vendégekkel. A küdöttség feszes vigyázzban állt a koszorúzás pillanataiban, a nyírfák fölé magasodó fehér oszlop előtt, s tagjai azokra a honfitársaikra gondoltak, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. A koszorúzás után sokáig böngészték a katonasírokra írott neveket és születési helyeket. Hallgatásuk jelezte, hogy kegyeletüket róják le. Alekszej Gavrilovics Fjodo- rovot személyes emlékek fűzik a Kaliny in-lakó telepen álló emléktáblához. Amikor társaival megnézte a fejlődő városrészt, s odaértek a virágokkal körülültetett táblához, látszott rajta, hogy elérzéke- nyült: amikor az októberi Nemcsak az első, hanem a többi tájékoztatón is azzal az érzéssel keltek föl az asztaltól — s ezt el is mondták —, hogy teljes képet kaptak. A húskombinátban, a barcsi pártbizottságon, a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben, a nagyatádi konzervgyárban a számukra legérdekesebb tényeket, adatokat mondták el. S ha kellett, segített bárki. Somogyi József, a Kaposvári Pártbizottság első titkára a kaposszentjakabi kolostorról, Bogó László, a megyei pártbizottság titkára a kukoricatermesztés gépesítéséről rögtönzött előadást. A küldöttségben agitációs és propagandaosztály-vezető, két első titkár, tanácselnök és sertés- kombinát-igazgató kapott helyet: a kérdéseket is érdeklődésüknek megfelelően tették fel, s elsősorban arról kívántak még többet tudni, amit úgy éreztek, hogy otthon is hasznosíthatnak munkájukban. egymáson állnak a rakodólapok, tele üvegtomy okkal. Szinte meglepetésként éppen szovjet exportra csomagoltak zöldborsót, s volt, aki feljegyezte a márkát, hogy otthon majd ebből kérhessen a boltban. Lépten-nyomon szóba kerültek a magyar—szovjet kapcsolatok, sugárzott a testvéri szeretet a küldöttség felé- A vízművek főmérnöke egy újfaja szovjet árokásó gép iránt érdeklődött, a húskombinát főmérnöke elújságolta, hogy szovjet gépeket rendeltek. Berkics Mihály, a Vörös Csillag Tsz párttitkára megemlítette, hogy öt évvel ezelőtt egy csoport barcsi tsz-tag szovjetunióbeli kolhozokat látogatott meg, az ott látottakat hasznosították, s ez nagy lendületet adott a gépesítéshez. Az őszinte érzéseket bizony!, tóttá, hogy a konzervgyárban egy kék munkaruhás, siltes sapkás fiatalember lépett a küldöttség vezetőjéhez, s megkérte, írjon néhány emléksort. Tetszik a barcsi tsz kukoricája. Dinnyések ÜGY MÁRCIUS elején fölkerekednek a dinnyések, s elindulnak a szélrózsa minden irányába. Ott hagyják szép családi házukat, s a tavasztól őszig kunyhókban vigyázzák a zsenge dinnyepalántákat a földeken. Kihalt utcák, bezsaluzott ablakok jelzik fenn északon, Heves megyében, hogy a dinnyések útra keltek. Hort községből jött Kaposvárra, a Latinca Sándor Tsz- be Harang József feleségével és két gyerekével. Hort Hatvan és Gyöngyös között levő, mintegy hatezer lélekszámú község, ahonnan minden évben öt-hatszaz család indul neki az országnak. Szedi a dinnyét, bronzbama arca igazi mezei embert mu tat. Olyat, aki nap mint nap kinn dolgozik a földeken. Amikor megszólal, le sem tagadhatja, honnan való. — Nehéz mesterség ez, minden évben félkerekedni, járni az országot. Mi már harmadik éve ehhez a termelő- szövetkezethez szerződünk. Egyik év jobb, a másik rósz- szabb. Sokan megkérdezték már, mi a titka annak, hogy mi olyan jó, zamatos dinnyét tudunk termeszteni. Persze titka csak azok számára van. akik nem ismerik. Szeretni kell a munkát, akkor nem lehet hibázni. Míg beszél, lassan, komótosan járkál a dinnyetáblán. Mindenütt haragoszöld gömbök. Sokat elszállítottak már exportra. Körülbelül hét vagonnal— Amikor márciusban megérkezünk, nekiállunk a kunyhó elkészítésének, aztán megkezdjük a palántanevelést. A palánta olyan, mint a csecsemő. Állandóan gondozni kell, egyforma hőmérsékletet kell biztosítani számára. Esténként pedig a feleségemmel ügyéletet tartunk. Egy kolom- pot is fölszerelnek — ha megjön a szél, így könnyen meghallom, s akkor fölkelek, betakarom a palántákat. Ettől is függ, hogy milyen lesz a dinnye és mennyi fog teremni. A két gyerek — a négyéves kis Tibiké és a tizenkét éves János — reggeltől estig a földön vannak a szülőkkel. Majszolják az érett dinnyekaréjokat. — Nehéz a vándorlás a gyerekekkel. A nagyobbik most megy hetedik osztályba, s ha nem sikerül szeptember elsejéig végezni, akkor itt Kaposváron kezdi meg a tanul- lást. Otthon majd folytatja, s márciusban megint beül a somogyi gyerekek közé. A mesterség apáról fiúra száll. Harangéknál az egész család dinnyével foglalkozik- Mindannyian az ország másmás vidékére szerződtek, s csak ősszel találkoznak otthon, amikor a Hatvani Cukorgyárban felveszik a munkát. — A feleségem igazi diny- nyés. A szülei is dinnyések voltak, ő a dinnyeföldön született — Kolozsvár mellett. A kunyhóban rend, tisztaság. Külön helyiség a konyha, külön a hálófülke. Az elkerített udvarban tyúkok: kapirgálnak, az ólban néhány sertés. — Most már harmadik hete nem tudok rendszeresen aludni — panaszolja mérgesen a gazda. — Amint megérett a dinnye, sokan ideszoktak. Sokszor tízet-huszat széttörnek, hogy érett-e, aztán otthagyják, Így aztán sok a kár. Amikor már hajnalodik. nem tudok lefeküdni, neki- állok a dinnyeszedésnek, hogy a kocsik folyamatosan szállíthassák. EZREK VÁNDOROLNAK családostul Csány, Hort és Ecséd községekből. De évről évre kevesebben veszik nyakukba az országot. A fiatalok már nemigen vállalják ezt a vándoréletet. Gyertya« László forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából Kalinyin nevét fölvette az északnyugati városrész, a 1967. november 6-án felavatták az emléktáblát, ő, is ott volt, sőt fel is szólalt. A sántosi útkanyamál felállított felszabadulási emlékműhöz a húskombinát vezetői vitték el a küldöttséget, mert az ő KISZ-eseik gondozzák annak környékét. A 76 milliméteres ágyú emlékeket ébresztett a konakovói tanácselnökben, s rögtön elmondta, hogy ők egy katyusát állítottak fel a városukba vezető út elején. Amikor elkezdték ásni az alapját, mintegy jelképként ágyúlövedékkel teli ládákra bukkantak. Talán egy üteg állása volt azon a helyen, s a tüzérek Moszkvát védték hősiesen. Sok tájékoztatót meghallgattak testvérmegyénk küldöttei a két nap alatt. Az első nyitánya volt somogyi tartózkodásuknak, hiszen Bogó László, a megyei pártbizottság titkára átfogó képet festett a megye történetéről, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről. A vendégek előtt fekvő noteszokban egyre sokasodtak a feljegyzett adatok. A megyei pártbizottság vb-termében a csütörtökön reggel megtartott tájékoztatón az is elhangzott, hogy a somogyi emberek pártnapokon ismerték meg az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait. A megyei titkár egy érdekességet is elmondott a vendégeknek: «Éppen a Szovjetunióban voltam, s egy napra meghívták a küldöttségünket a XXIV. kongresszusra. Nagy örömömre N. G. Koritkovval, területi párt- bizottságunk első titkárával is találkoztam a kongresszusi palotában«. Itt készül a zakuszka Is, Van egy orosz közmondás, amely így szól: Többet jelent egyszer látni, mint tízszer hallani. Ezt a küldöttség vezetője mondta el a barcsi termelőszövetkezetben, s azt hiszem, kicsengett belőle az elismerés is. Sok mindent látták a két nap alatt, s nagyon sokszor dicsérték meg a nekik tetsző dolgokat: a húskombinátban a korszerűen szervezett és gépesített munkafolyamatokat, a látott és meg is kóstolt készítményeket, a kaposvári termálfürdőt és uszodát; a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben az épülő új sertéskombinátot, a Szilonics- pusztai végtelen kukoricaerdőt, az asszonyokat foglalkoztató műanyagüzemet, a barcsi Dráva-hidat, a konzervgyárban a gépesítést, a konzor- ''ekkel teli hatalmas raktári Az ötvösmunka finomsági ho’ hasonlították, ahogy precízen a Zrínyi brigád naplójába. A. G. Fjodorov szívesen eleget tett a kérésnek, sőt egy szót magyarul írt: ez a szó a barátság. Szinte bevezetése volt ez az esti barátsági gyűléshez, amelyet a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában rendeztek meg. Kocsis László, a megyei párt-vb tagja, a megyei párt- bizottság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet, s felszólalt Alekszej Gavrilovics Fjodorov is a küldöttség nevében. A konzervgyárban nemrégen alakult meg az MSZBT-tagcsoport, s ezen a barátsági gyűlésen adta át Nagy Jenő, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében az alapító oklevelet. Két nap. S mennyi esemény, mennyi szép emlék, ha a szíveket a barátság hullámhosz- szára hangolják. Lajos r1“"’ SOMOGYI SÉPEA1 Szombat, 1971. augusztus 7,
