Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-24 / 197. szám
HA] A] KUPÁT SZERZETT Már a vége felé járt a verseny, a nagy fekete táblára az utolsó start pontjait írták fel, amikor véletlenül elkaptam egy derűs pillanatot. Két félmeztelen fiatalember szaladt lélekszakadva a társához, s már messzirő kiabálták: — Fogd meg a térded ... Érmes vagy! A sovány arcú, szemüveges, hirtelenszőke fiú engedelmesen lehajolt, társai pedig jókat rásóztak örömükben. Néhány perccel később tudtam meg, hogy ez a szemüveges győri fiatalember nyerte meg a La- tinca Kupát. A büfésátor mögött találtam meg, éppen a dobozai mellett térdepelve csomagolt. — Mióta modellezik? — 1962 óta ... Versenyeken pedig hatvannégy óta veszek részt. A jobb eredményeket tavaly értem el: megyei bajnokságot nyertem, aztán a Tanácsköztársaság és a felszabadulás tiszteletére rendezett versenyen győztem. Nemzetközi versenyen az idén voltam először, sajnos, leégtem ... Nézem a győztes vitorlázó- gépet. A száma HA—G 31 559, a neve pedig Hajaj. — Mikor készült? — Hát úgy hatvanhatban, hatvanhétben ... Nagyon öreg modell. — Öreg nincs, csak rossz — szól közbe az egyik győri versenyző. — Sok versenyen repült már a Hajaj? — Sokáig tartaléknak használtam ... Mindig nyolcszázon felül repült. Ennyi pontot, mint most, még nem ért el: mind az öt starton száznyolcvan másodpercet szállt, s így öt totállal 900 az összeredmében. Miközben beszélgetünk, Béla fölveszi világoskék melegítőjét, hogy ünnepi díszben vehesse át a kupát az eredményhirdetéskor. A keblén szép embléma: Győr-Sopron megyei MHSZ. — Van kabalája? Nevet, s mellette álló társára mutat. — Egymás nélkül nem megyünk versenyre. Ö a legjobb barátom, tőle tanultam meg a modellezést. Takács Ferencnek hívják, s a győri Richads és Finomposztógyárban dolgozik ... Hatvannégyben országos bajnok volt. — Milyen volt a »-mezőny« a versenyen? — Sok jó nevű versenyző eljött Kaposvárra: országos bajnok, dunántúli bajnok, a világkupacsapat tagja... — Újat lehetett-e tanulni? — Hát például a csurgói Vá- rady Istvántól nagyon sokat... építési szempontból. Aztán a budapesti Fischer Károlytól, aki tagja volt a világbajnokságot nyert csapatnak... a szegedi Vörös testvérektől. Éreztem, hogy tiszta szívből válaszolt. Gyermekkoromból tudom, amikor magam is modelleztem, hogy különös emberek e nagyon sok tudást és ügyességet igénylő »hobby« művelői. A szegediek például fittyet hánytak rá, hogy gépkocsiplatón utaznak ilyen messzire, s eljöttek összemérni tudásukat. Se a tűző nap, se a géptörések nem vették el senkinek a kedvét. Ha kellett, akkor ingüket forgatva a fejük fölött, futkostak a vitorlá- zómodell alatt, hogy egy kis műtermikkel serkentsék hosz- szabb fenntartózkodásra. Megcsodálták és elismerték annak nyem... — Sokat dolgozott a gépen? — Saját magam terveztem . .. száz—százötven óra alatt építettem meg, s mire beállítottam!... Annakidején szép modell volt. Sokszor sérült, a fél szárnyát már átvontam. — Igaz, hogy érezni kell a kézben a termiket? — Természetesen ... A kézben is, meg a háton is. Félmeztelenül vagyunk, s ha borsódzik a hátunk, nem szabad húzni. Amikor viszont futunk, érezzük a kezünkben, mikor szabad odaadni a gépet a ter- miknek... • A huszonnégy éves, szimpatikus fiatalember, a győri Gyógyszertár Vállalat karbantartója. Egvébként az egész család kapcsolatban áll a gyógyszerészet!el: az édesapja gyógyszerész, az édesanyja gyógyszertechnikus, a bátyja gyógyszerész-doktor a budapesti Gyógyszerkutató Intézeta modelljét, aki valami újjal rukkolt ki, s őszintén megtapsolták jó eredményt elérő társaikat. Férj és feleség, testvérek, apa és fiú is akadt a csapatokban, mert aki egyszer megszereti a modellezést, az a családtagjaiba is beleneveli. A győri fiatalember mindent összerak, a Hajaj kivételével. Az még vele lesz a kupa átvételekor. — Csak az A/2-es kategóriában versenyez? — Nem . . . Két és fél köbcentiméteres autómodelleket is építek, túra modelleket is. Ez azonban csak kiegészítés vagy talán inkább szórakozás. Megkezdődött az eredmény- hirdetés. Amikor Keserű Béla átvette a Latinca kupát, magasba emelve így búcsúzott Kaposvártól: — Köszönjük a szép versenyt! Lajos Géza Í rj SOMOGYI NÉPLAP U Kedd, 1971. augusztus 24. Egy óra a Luna-parkban Növényvédelmi tájékoztató A maglucernások védelme »■Álomváros?« No nem! Színes, hangos szórakoztató kombinát. Járjuk be együtt! Extázisba vagy hallásgyengeségbe bódító zene. Kikiáltók sztereotip szö.vegei. Szellemvasút. Ajtót félrelökve indul a kocsi. Pár méternyi labirintus. A vásznakon, melyek a labirintus falát alkotják, festett sárkányok, szellemek, esti j óllakások utáni' álamvíziókból szökött szörnyek. A jobb sarokban csontváz, békés somolygással. A bal sarokban talán egykori magunk: ősember ősünk. »Souvenir« — hirdeti a felirat. Mindenki szerencsét próbálhat, mint a mesebeli szegénylegény. A királylány keze helyett babákat (a félreértések elkerülése végett: nem élőket!), vitorláshajót, asztalterítőt, játékmajmot és porcelántárgyakat nyerhet a próbálkozó. Közéjük lépek,, leszurkolom a kiírt összeget. Nyitom az »-ellenértékét«, egy összecsavart papírlapot. Üres. Mellettem nyernek, nyernek... Óriáskerék. Emelkednek az »égi hintók«, csaknem a városháza tornyának magasságába. Aztán a zuhanás. A gyomor viszont a torok felé emelkedik. A társaságomban levő ötéves »hölgy« ekkor jelenti ki határozottan, ellentmondást nem tűrve: »Pilóta leszek!« Neki — úgy látszik — csak tréning, ami nekem verejtéket csal a homlokomra. Űrhajós már nem lesz belőlem, érzem. Lövöldések. Rongylabdado-. báló. Cilinderes bábfej emelkedik, kopasz úr összpontosít. Puff! A kék cilinder kecses ívben esik le a bábu fejéről. Gyűlnek a pontok. Én viszont erőmet próbálgatom. Piros láda — két karral, számlappal. Ez az erőmérő. Számok: egytől százig. Fokozatok, aszerint, ki milyen erővel préseli össze a két kart. Akinél a mutató a tízre hág, az a besorolás szerint csak »háziasz- szony«. Aztán: csizmadia, hivatalnok, gyenge (vajon miféle foglalkozás ez?), énekes (ha nem nyomja ki, rossz énekes?), szabó (70-ig kell a mutatónak mozdulnia hogy valaki szabó lehessen!), fényképész (mióta kell ehhez a szakmához muszkli?), és végül az áhított százas: atléta. Izzadva nyomom össze a két kart. Már szinte kancsalítok. Kilencvenöt! Leolvasom a táblázatról, hogy milyen mesterségbe kell belevágnom ezután. »Boxoló.« Nincs mit tenni, le kell adnom még pár kilót, aztán: reszkess, Kajdi! Öriáspók. A társaságomban levő Judit nevű »hölgy« nem méltányolja erőmet. Erőszakossága révén kiütéses győzelmet arat akaraterőmön és pénztárcámon. Rövidesen ott szorongunk az »óriáspók« egyik lába végére erősített kocsiszerű ülőalkalmatosságon. Meglódul, körbe, a motor vezényelte süllyedő, emelkedő, forgó szerkezet. A súlytalanság állapota, összemosódnak alattunk a következő menetre várakozók. Levegő sivít. Vagy nem a levegő? Hát akkor ki? »Az óriáspók karmai között« — jegyzem füzetembe, mikor szilárd talajt érek. Hogy a póknak nincs is karma? Kérem, én ültem fenn, csak tudom! Egy órát töltöttünk a Luna- parkban. Mire e sorok megjelennek, a Luna már másik városban vonzza a gyerekeket, s a felnőtteket, akik egy délutánra szeretnének újra gyerekké lenni. A száraz hír tehát így hangzik: »Kilenc nap után a nagy népszerűségnek örvendő szórakoztató kombinát — a Luna-park — Kaposvárról Dombóvárra költöA szervetlenvegyipar egyik központja a szolnoki Tisza menti Vegyiművek. Évenként egymillió tonna kénvasat, szuperfoszfátot, porfestéket ad a népgazdaságnak. Itt állítják elő az ország kénsavtermelésé- nek mintegy háromnegyedét. A termelés legnagyobb részét (40 százalékát) szuperfoszfát műtrágya előállítására használják. (A tömény kénsavat A száraz, meleg időjárás meggyorsította a lucernamag- károsítók fejlődését. Elsősorban a lucernapoloska, a lu- cernamag-ormányos és a lu- cernamagdarázs szaporodott el nagyon. Az utóbbi két kártevő lárvája különösen veszélyes, mert a zöld csigákból kirágja a magvakat. A lucernapoloska egyedszáma az egész vegetációs idő alatt meghaladta a veszélyességi létszámot; szívoga- tása nyomán a virágok és a zöld csigák elszáradnak, és lehullanak. A megye középső valamint északi részén levő maglucernások erős fertőzéseket mutatnak. A kimondottan csapadékos időjárást kedvelő lucernabim- bó-gubacsszúnyog egyedszáma nem éri el a veszélyességi létszámot, de a kártevő helyenkénti elszaporodásakor a magtermesztő üzemeknek a harmadik növedékű maglucerna- táblákon el kell végezniük a kártevők felmérését. Ha tíz hálócsapás átlagában 3 poloska, 5 magdarázs vagy 4 magormányos található, védekezni kell ellenük. Ehhez lehetőleg zöldbimbós állapotban kell hozzáfogni. Ekkor a Sumithi- on 50 EC 0,2, a Metilparathi- on WP, a Wofatox Spritzpul- ver 30 0,4—5,5 vagy a Phos- drin 0,2 százalékos adagja, virágzás idején a Melipax porozó 20—27 kg/ha, vagy a Thi- odan 50 WP 1,2 kg/ha-os adagja használható. akkumulátorok töltésénél alkalmazzák, valamint robbanóanyagokat készítenek belőle). Egyre növekvő alkalmazási területe a műanyagipar, például a műselyemgyártás. A pprfestéküzem évi 12 ezer tonnányi 86 féle színű festéket állít elő. Nagy jelentőségű a gyár két szuperfoszfátüzeme, amelyek korszerű technológiával évente 480 ezer tonna szuA szőlőt károsító szürkerothadás már észlelhető a siófoki és a fonyódi járás szőlőültetvényeiben. Az aszályos idő eddig megakadályozta a járványszerű elszaporodást, a megelőző védelemre azonban szükség van, mert csapadékos idő közbejöttével — szüret előtt — a kórokozó veszélyesen elszaporodhat. A legkisebb sérüléseken is bejuthat a bogyókba, és érés idején pár nap alatt jelentős termésrothadást okozhat. Hatásos megelőző védelmet nyújt az Ort- ho-Phaltan, a Buvicid K, az Euparen 0,3, a Dithane M 45 0,2 százalékos oldata. Az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkei a hónap első felétől jelentek meg tömegesen. Legerősebb a fertőzés a Balaton mentén, valamint Kaposvár és Nagyatád körzetében, de a házikerti gyümölcsösök nagy része is fertőzött. A védekezést haladéktalanul el kell végezni a korábban már javasolt rovarölő szerekkel. A fertőzés megszüntetése minden termelőnek kötelessége. Azon a vasútállomáson vagy berakodóhelyen. amelynek környéke, az oda vezető — terményszállításra alkalmas — útvonal amerikai fehér szövőlepkével fertőzött, a növényi termékek beraks. sát, exportálását rendelet tiltperfoszfátot adnak a mezőgazdaságnak. A Tisza partján álló gyár termékeit a háztartásokban is jól ismerik. A legkorszerűbb technológiával, a kémiai tudomány legfejlettebb eredményeinek felhasználásával dolgozik a mosóporüzem, amely évente sok ezer tonna »Tomy« mosószert ad négyféle változatban a háziasszonyoknak. zött.« (Leskó) Tisza menti Vegyiművek ja! : ♦ S — Rendben van. Ti szerve- ♦ zitek. Este vegyél részt az el- i igazításon. De csak te egyedül |— mondta beleegyezően Far- | kas. í — Az elnökségben — tette t hozzá Kovács. — De addig | nem teszel semmit. És hall- | gatsz. Hivatali titok. I — Értelek, fiam. Rám szá- t míthattok. Ott leszek — húzta |ki magát az öreg, és e pilla- Ir.atban talán 48-as tábornokinak érezte magát. Emelt fejjel j dongott ki a szobából. I Egyenesen a Levendulába 1 ment. | — Kézcsókom, Lillácska .. . i Haj, ^ha magát látom, szinte I szeretném, hogy én legyek a Iszatír. Istenúgyse megvárnám I este... ♦, — így is megvárhat, Gergely bácsi — kuncogott Lillácska, aki pillanatnyilag éjfekete hajat viselt. A presszógép előtt egy fiatalember állt. Jóképű, izmos fiú volt. Lillácskával beszélgetett. — Félek, hogy egy ilyen stramm fiúval nem vehetem fel a versenyt — mondta az öreg.- Ah, ez egy máié. Itt áll, és néz, mint a kuka. Savó van ennek az ereiben ... — Ejnye, fiatalember. Ha rám ilyen koromban egy hölgy ezt mondta volna, ott helyben bizonyítok. — Hallja, Karcsika? — provokált a lány, akinek csodálatos módon még mindig fekete volt a haja... — Csak ne nagyon tessék biztatni, mert egyszer nagyon rá tetszik fázni — mondta csendesen a fiú. — Maga egyetemista? — kérdezte Gergely bácsi. — Csak ott dolgozom — felelt a fiú. — Szép szál legény vagy, öcsém, isten éltessen! — veregette hátba az öreg. — És te nem veszel részt a szatír- akcióban ? — Nem hívtak ... — Hát én hívlak ... Este gyere el a városi tanács kultúrtermébe. Ha valaki megkérdezi, mit akarsz, mondd, hogy én hívtalak. Ott leszek az elnökségben. Ma beszéljük meg a haditervet. .. Köztünk a helyed! — és ünnepélyesen kezet fogott vele. — Köszönöm szépen — mondta a fiú, és elment. — Látja, Gergely bácsi, ilyen ez az élet. Naponta száz férfi tesz itt nekem tisztességtelen és kevésbé tisztességtelen ajánlatot. Ennek a srácnak csak egyszer kellene mondania. Ez meg nem mondja — panaszkodott Lillácska, még mindig feketén. — Na, majd én beszélek a fejével — ígérte Gergely bácsi. Aztán leült Zöldi asztalához, és hivatalosan nyilatkozott neki, — a nagy, kibontakozó társadalmi akcióról. Zöldi ceruzája sebesen szaladt a papíron: — Nagy anyag lesz, Gergely bácsi. Feldoblak benne.. — Ugyan már, nem azért mondtam — pirult az öreg. Egész délután izgatott volt a város. Mindenki az esti haditanácsról beszélt. Egyetlen szabad telefonvonalat nem lehetett kapni. Ki-ki összeköttetést keresett, hogy bejuthasson az akcióba, résztvevőnek. Senki sem »»“»etett volna kimaradni a dologból, most már v.sszavonhatatlanul és kitörölhetetlenül beíródott a város történelmébe. Kovácsot délutánra elengedte Farkas, hadd szellőztesse ki a fejét. A Levendula előtt találkozott Ildikóval. Beszélgetni kezdtek. Majd Kovács azt ajánlotta, hogy menjenek sétálni az egyetem felé, hátha találkoznak a szatírral. — Jó lesz az, ha magával látnak? — kérdezte a lány. — Igaza van... De sajnálom ... — Én is... — mondta halkan Ildikó. (Folytatjuk^ ŐSZ FERENC \A/yomoz a váms 14.
